Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

1962. június 27.. szerda NEPÜJSÄG 3 Nyári szünidő — növekvő szülői felelősség Talán furcsán hangzik így a tétel, hiszen mondhatná va­laki, miért kell a szülők ter­mészetes felelősségére figyel­meztetni. Megmondom. A tanév zá^ó napján, miközben én boldogan fogtam kislányom kezét, s vit­tem haza, hogy a jól végzett egész évi munkája után elter­vezzem számára a nyári pihe­nést, az egyik édesanya így szólt a másikhoz: „Nem tudom, most mit kezdjek egész nyá­ron ezzel a kölyökkel?” Szíven ütött ez a mondat. Hogy nem lehet mit kezdeni egy iskolásgyerekkel a kéthó­napos vakációban? Ez az édes­anya talán úgy gondolja, hogy a nevelés, a felelősség orosz­lánrésze az iskoláé, s ő otthon csak besegít? Ügy gondolja, hogy jobb lenne, ha az év ti­zenkét hónapjában végig isko­lába járna a gyerek, hogy neki kevesebb gondja legyen? A szülők fokozott felelőssé­géről — úgy érzem — beszélni kell. Sokan megelégszenek az­zal, hogy a gyermek önálló. „Nem féltem a fiamat, még csak kilencéves, de máris tel­jesen önálló. Rá lehet bízni az egész házat!” — hangzik itt is, ott is a dicsekvés. S ha köze­lebbről megnézzük a mondás belső tartalmát, akkor rájö­vünk, hogy ez a gyermekre bí­zás éppen az ő üres, kihaszná­latlan idejét jelenti. A gyer­mek nem képes ésszerű beosz­tások tervezésére, nem képes arra, hogy helyesen gazdálkod­jék az idejével. A pihenés pe­dig nem az, hogy egész nap :eng-leng, mint harangban az Itő, hogy napról napra játék- sói olvasásba, csavargásból délutáni alvásba kapkod, ha­nem elsősorban azt jelenti, hogy az az érzés támadjon benne: ma is csináltam vala­mit! A szülői felelősség nem kor­látozódhat a gyermek testi ép- légének megóvására, ellátásá­ra, hanem első és legfontosabb íbben a felelősségben az, hogy i gyermek mindennapjainak artalmat adjon, foglalkozzék 7ele, éreztesse a szülői gondos­kodást. A szülői felelősség bi- mny gond és lemondás. A gyér­nek nem bábu, hogy kedvünk Százmillió nézője lesz Különböző európai orszá- jokban több mint százmillió léző élvezheti majd a tele­vízió ernyője előtt július 29-én í Vili. Világifjúsági Találkozó megnyitóját, a helsinki olim­piai stadionban. Az Inter­vision nemzetközi televízió­szerint állítgassuk, s ha ne­künk csendre van szükségünk, egy sarokba nyomjuk olvasni, játszani, s ha nekünk hiányzik a magány, akkor kizavarjuk játszani. Valamikor szokás volt a nagy vakációra leckét feladni. A.Z iskolareform törvénye ezt véglegesen megszűrhette. "A 210 tanítási napon dolgozó gyermek számára így törvé­nyesen biztosítják a pihenést. Hiszen az iskola egyrészt azért törekszik a bukások megszün­tetésére, mert ha a diák egész nyáron át készül pótvizsgájá­ra, a következő éve rovására megy, fáradtan kezd. Ezért helytelen sok szülőnek az a felfogása, hogy egész nyá­ron szoros iskolai gyakorlásra fogja a természetesen rúg- kapáló gyereket s ebből kész a kavarodás, a szülő ideges, a gyerek kedvetlen, oda a nyuga­lom, oda a pihenés. Ez az egyik véglet. De éppolyan helytelen az, amikor teljes sza­badságot, teljes önállóságot ad­nak a gyermeknek. Ma már elmondhatjuk, hogy az iskola- vezetőség és a szülői munka- közösség helyes együttműködé­se nyomán a szülők minden­féle iskolai munkáról, követel­ményről tudnak. Ezért bátor­kodom emlegetni a nyári foko­zottabb szülői felelősséget, mert az iskola szellemében kell folytatni a nyári két hó­napot. Bevonni a gyermeket úgy az otthoni munkába, hogy megterhelő ne legyen számára, de érezze, hogy a reá bízott munkafolyamat lényeges, arra számít az édesapa, édesanya, vagy éppen a nagymama. Emellett adjuk meg számára a lehetőséget, hogy a nap egy részét barátaival töltse, játsz- szék, mert köztudomású az a pedagógiai tétel, hogy a játék nem haszontalan elfoglaltság, hanem a gyermek munkája. Ennek tehát teret kell adni, de nem a teljes gyermekre bí­zással, hanem bizonyos irányí­tással, úgy, hogy kísérjük fi­gyelemmel, kikkel, mit játszik a vakációzó gyerek. Megértéssel és ügyszeretettel fogadjuk egyéni kezdeménye­zéseit, ha valahová önként fel­a YIT megnyitójának hálózat a VIT más kiemelkedő eseményeit is közvetíteni fog­ja, így például az űrhajósok találkozóját, egy nemzetközi balett-estet és a záróünnepsé­get. A közvetítések a finn tele­vízió nagyszabású műszaki tá­mogatásával mennek végbe. ajánlja a segítségét, vagy ön­álló munkába kezd. Türelme­sen meg kell hallgatni beszá­molóit a számára fontos esé- ményekről, mert megszokta, hogy az iskolaév folyamán en­nek általában helyt ad vala­milyen órán a tanító, a tanár. Az iskolai munkát a nyár folyamán nem szabad elhanya­golni, de itt nagyon fontos a „hogyan” kérdése. Helytelen az únásig tanult olvasmányok, leckék ismételtetése. De pél­dául, ha rászorítjuk a gyerme­ket arra, hogy írjon levelet a rokonoknak, nyaraló barátjá­nak, akkor egyszerre — tudo­mása nélkül — gyakoroltatjuk vele a fogalmazást, a helyes­írást és magát az írást. Szám­talan példa kínálkozik minden tantárgyra. De ez az írás nem akar nyá­ri menetrend lenni a szülők számára, csak röviden szeret­tem volna felhívni az évad­zárói édesanya figyelmét arra, hogy nemcsak lehet, hanem kell is mit kezdeni a nyár folyamán „azzal a kölyökkel”. Nem akartam feltalálni a szü­lői felelősség gondolatát sem, csak arra kívántam rámutatni, mennyi egyszerű dologból áll az a fogalom. Ebben az eset­ben nem valami drámai súlyú kifejezés ez: szülői felelősség, hanem valóban természetes ér­zés, amit csak azért kell néha emlegetni, hogy tudatossá vál­va, segítse a mai felvilágosult, igen széles látókörű, gyermeket abban, hogyan találja meg a szabadságban is a tervszerű­séget, s az önállóságban is a helyes utat. Azért kell emle­getni néha, hogy a szülőben is nyugtázódjék a jó érzés, — ha dolgozom is, gondos apja, vagy anyja vagyok a gyermeknek. Cs. Ádám Éva i Kölcaonö* Gazdasági Segítség Tanácsa Nemrég tartotta ülését a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának (KGST) politikai tanácskozó testületé. Ez az esemény az érdeklődés középpontjába helyezte a szo­cialista államok gazdasági problémáit. (A KGST-ben az európai szocialista országok tömörültek.) A tanácsot 1949 februárjában hozták létre, s az alakuló gyűlésen kimondták a részt vevő országok, hogy minden állam megtartja szuverenitását, s egyenjogú félként vesz részt a munkában, amely a Tanács ülésszakain, valamint a Tanács munkaszerveiben folyik, a határozatokat pedig egyhangúlag hozzák. A Tanács nyílt szervezet amelybe más, kívülálló or szagok is beléphetnek, amennyiben egyetértenek a KGST alapelveivel és részt akarnak venni a széles gazdasági együttműködésben. A Tanács fő feladata, működésének első szakaszában az érdekelt államok közötti árucsereforgalom növelése volt, a termelés fejlesztése „belügy”-ként szerepelt ekkor még, s a helyi lehetőségek saját erővel való kiaknázása útján történt. A kölcsönösen szállítandó cikkeket eleinte egyéves, majd hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodá­sokban kötötték le. 1954-ben a tanács feladata kibővült, s azóta összehan­golja az egyes országok népgazdasági terveit is, 1955 óta pedig a távlati gazdaságfejlesztési terveket koordiná1 ja. Jelentős volt a tanács 1956 májusi, berlini VII. ülés­szaka. Ekkor kezdték meg nagyobb méretekben a gyárt­mányszakosítást. Ez feladatává teszi az egyes országok gazdasági vezetőinek, hogy tanulmányozzák, hogyan tud­nák kihasználni, kiaknázni a szakosításból, a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyöket. Az 1958-as bukaresti IX. ülésszak határozata alapján az országok összehangolják az 1975-ig terjedő távlati ter­veket. A Tanács legfőbb szerve a KGST ülése, amelyen kormánydelegációk vesznek részt. Itt egyhangúlag hozzák a határozatokat, amelyek kötelezőek a Tanács szerveire és — az illető ország állami szervei számára is. Üléseit éven­ként kétszer felváltva, az egyes részt vevő országok fővá­rosaiban tartja, az illető országok képviselőinek elnökleté­vel. Ezeken a részt vevő országok egyetértésével megfi­gyelőkként más államok delegációi is részt vehetnek. > A Tanács állandó szervei: a Képviselőhely etessek Ér- ! tekezlete, az Állandó Bizottságok és a Tanács Titkársága. > A Képviselőhelyettesek Értekezletének tagjai az országok > képviselőinek helyettesei. Ez a terv figyelemmel kiséri a > tanács határozatainak végrehajtását, egybehangolja a Ta- | nács szerveinek munkáját, s javaslatokat készít a tudó­> mányos és műszaki együttműködés kiépítésére. ( Az Állandó Bizottságok megalakítását az 1956-os VII. > ülésszakon határozták el, hogy javaslatot dolgozzanak ki : a l.gfontosabb népgazdasági ágakban, a nemzetközi mun­> kamegosztás szélesítésére, a nyersanyagforrások fejlesz­> tésére, a szakosítás és a kooperáció elmélyítésére. > A Tanács Titkársága szervezi az üléseket, előkészíti > az állandó bizottságok megbeszéléseit, statisztikai bulle­> tint ad ki az egyes országok népgazdasági terveiről és tá- ! jékoztatókat a Tanács határozatainak végrehajtásáról. : k. i. ^vNAMAAAAAAAAViAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAVd Van megállás Kétszer találkoztam vele: mindkét­szer véletlenül. Először meg akart lopni, s ma sem tudnám megmonda­ni, miért hagytam a „zsebes”-t szaba­don futni. Ügy látszik, erősebb volt bennem a kényelemszeretet, mint a bűnüldözési hajlam. Először: meg akart lopni. Másodszor: megajándé­kozott. Egy történettel. Amikor el­váltam ettől a nőtől, s a tollat a ke­zembe fogtam, azon gondolkodtam: szabad-e, lehet-e ilyesmiről írni? Vé­gül is úgy érzem, nemcsak szabad, de kell is! ★ — Nemrég jöttem Kalocsáról, a börtönből. Mégis oda kerültem, látja. Igaz, ma már nem érdekes, de el­mondom a teljes történetét. — Rá­néztem a beszélőre, de egy világért sem zavartam volna. Rágyújtott egy cigarettára, s folytatta. — Húszéves koromig nem ismer­tem férfit, s huszonhárom éves ko­romban már az utcára jártam. Ami­kor a sportvendéglőben dolgoztam, bejárt oda egy társaság. Köztük volt a Sanyi is. Nagyon tetszett nekem, de én nem mutattam, ök meg min­dig vicceltek engem, de ez a Sanyi sohasem. Csak mindig olyan szépen, kedvesen nézett rám. öelőtte nagyon szégyelltem, hogy takarítónő vagyok, mindig csak söpörtem az olajos pad­lót. De Sanyi nekem egyszer mégis ke­zet csókolt — villant fel az emlék­től még most is a szeme — s akkor elmentem vele a lakására. Mondta, hogy beteg, de tudtam én, hogy mire gondol. De már ott tartottam, hogy ha 5 nem hív, hát én hívom őt. Még sajnáltam is szegényt, hogy ilyen kedves butaságot lódított: beteg, főz­zek neki hát. Vittünk fel rumot és főztem teát. Másnap ott maradtam, rendbehoztam a lakást. Egy hónap múlva elvett feleségül. Azt mondta, hogy neki még érintetlen lánnyal nem volt dolga. Érdekes ember volt ez a Sanyi. Kevés beszédű, csendes. Ha rám né­zett nagy, lázasan fénylő, fekete sze­mével, remegett a lábam, volt úgy néha, hogy rögtön le kellett ülnöm. Ha munka közben az éjszakáinkra gondoltam, melegem lett és elpirul­tam. Igaz, munka nélkül volt, de én szerettem. Loptam, volt amikor kap­tam a konyháról ételt, vagy én nem ettem, de neki mindig a legjobb fa­latokat vittem. Majd csak megsegít bennünket az isten — gondoltam. Egyik reggel azt mondja nekem, ha valamelyik pali nagyon ragad rád, hozd haza az üzletből. Vetess vele piát, a többit bízd rám. Három napig nem vittem senkit, ekkor meg­pofozott. Két hétig egy idős asszony­nál aludtam, a Százház utcában, ö is azt mondta, hogy miért ne vinnék haza férfit. Mindenki azt csinálja, az ur.ak is! A mozik is erről szólnak. Délután hazaszaladtam, kitakarítot­tam, s estére hazakísért egy ötven­éves ceglédi vasutas. Részeg volt az istenadta, össze-vissza motyogott, más semmi. Sanyi benyúlt a zsebébe, s az öt darab százasból kettőt elvett. Amikor először feküdtem le ide­gennel, azt hittem, vége az életem­nek. Ha nem. halok meg, nem ér az életem már semmit. Sanyi kérte, pa­rancsolta, de biztos megútál, meggyű­löl, akár én magamat. De nem! Ettől kezdve még kedvesebb lett. A pénz­ből sok finom holmit vásároltf szín­házba is mentünk, s az üzletbe már csak alibiből jártam be. Meg, hogy ott a legkényelmesebb a palikat fogni. Azután kitanitott a férjem a zseb­metszésre. Ez már veszélyesebb volt. Tudja, azt nem vette be a gyom­rom. Mindig órákig sírtam utána. Pe­dig a legtöbb részeg volt, s a pén­zét sem merte keresni, mert a férjem megjelent hajnal felé, s úgy tett, mintha rajtakapott volna bennünket. Legtöbb vidéki nőj ember volt, örült, ha szárazon megúszhatta. Gyakran ők kínáltak pénzt, de férjem ilyen­kor nem fogadta el, csak ordított, s közben rám kacsintott. Már, hogy én fogadjam el. A zsebtolvajlás veszélyesebb volt, de nem kellett lefeküdni. Amikor maga elkapott — fogta meg ismét a kezem — megfogadtam, hogy soha többé! Sanyi újra meg­vert. Egy hét múlva lebuktunk, tit­kos, üzletszerű kéjelgésért. A férje­met a bíróságon kimentettem. Én kaptam három évet. Elvittek Kalo­csára. Látott már maga őrültet? Tíz körömmel martam a falat. Mindig vele álmodtam, mindig sírva ébred­tem. Azután eljött a karácsony, a lá­togatási engedély. Istenkém, mind­össze húsz perc, mi az egy szabad embernek, de mit jelent énnekem! Látni, hallani, érezni őt! Nem jött el! Levelet és csomagot küldött. így drága, úgy drága, s a vé­gén: összeállt egy nővel, mert ő mégis­csak férfi, s hogy ne haragudjak. Két hónapig kezeltek a rabkórház­ban. Idegeim nem bírták ezt az őrült feszültséget. De meghalt bennem ő is. Hiányzott nagyon a gondolat: Sanyi. De már, ha akartam volna, sem érez­tem semmit. Üres voltam, kiégett be­lőlem minden érzés. Gyógyulásom után a varrodába ke­rültem. Egy év múlva dicséretben részesítettek. Tudja, mi az: gyilkosokkal versenyezni? Gallérokat készí­tettünk, s esetleg tíz galléron függ, hogy harmadolnak, vagy ne­gyedelnek bennünket. Hogy elenge­dik büntetésünk harmad-, vagy ne­gyedrészét. Egyetlen fegyelmim sem volt, s elhagytam a gyilkosokat is! Pedig náluk a harmad 4—S évet je­lent! Hajtottak, mint az őrült, de az én erőm nagyobb forrásból táplálko­zott. Én nemcsak szabadulni akar­tam, de tisztulni, vezekelni is! A munka itt gyógyító balzsammá vált számomra. Kilencezer forintom volt, amikor szabadultam. Taxival jöttém Kalo­csáról Pestre, pedig egy óra múlva jött a vonat is. — És most? — vetem közbe. — És most — válaszolja — asz- szony vagyok, ha akarja, elmondom annak is a rövid történetét. Bólintok, s ő újra kezdi. Nem lángoló szerelemből men­tem másodszor férjhez. Kerestem jobbik énemet, s azt hiszem, ez az új házasság ebben komoly tartópil­lért jelent. Mert azért, most évek múlva is arra gondolok, bennem is sok rossz hajlamnak kellett lenni, hogy annyi aljasságra rávegyen a férjem. Hiába irtóztam tetteimtől, azt hiszem, ez nem mentség. Érez­tem, hogy most már én is a férjem piszkos szemével nézem a világot. A férfiakat paliknak, az italt piának, a munka nélküli életet ügyességnek, a nőt — állatnak. Valaki a börtönben azt mondta nekem, várjam meg idekinn. Meg­vártam. Könyvelő volt, s lopott, egy bandával együtt. Sohasem mondta, de én tudtam, hogy a feleségéért tet­te. Közben, mikor lebukott, az asz- szony otthagyta. Én, mikor szaba­dultam, kijártam a mamájához Kis­pestre. Azt hitték rólam, hogy én is olyan vagyok, mint ők, csupán gaz­dasági bűnért ültem. Amikor meg­kérte a kezemet, megmondtam a sze­mébe: ringyó voltam, úgy álljon ve­lem szóba. Egy hónapig arra kértem, ne találkozzunk. A válásomat már együtt intéztük. Megszerettem ezt a fiút. Nem olyan vad szenvedéllyel, mint Sanyit, de szeretem. Szakmát tanult ő is, én is — elég jól élünk. Most haragban vagyunk. Megsér­tett. Azt mondta nekem, hogy buta vagyok! A tv-ben néztük a „Ki mit tud” műsort, s nekem más volt a vé­leményem, mint neki. Engem ne butázzon le senki! Nem igaz? — néz rám, kérlelően, együtt­érzést keresve tekintetemben. — De igen, igaza van — válaszo­lok elgondolkozva. Válaszom nem le­hetett meggyőző, nem elégíthette ki. mert új érvek után kutatva még ki­jelentette: — Nézze, és hozzámentem, de be­csületesen bevallottam a múltam. Tiszta, rendes vagyok. Senkivel szó­ba nem állok. Dolgozom, s a máso­dik műszakban (szóról szóra így mondta) is helytállók. Ragyog a la­kásunk. A pénzt jól beosztom, ügye­sen vásárolok. Vasárnapi ebéd: tej­feles karalábéleves, zöldborsófőze­lék, idei rántott csirke, uborkasalá­tával, sütemény. Én nem járok presz- szókba, moziba se. Ott a tv, jó az ne­künk. Arra is vigyázok, hogy ne a kofáktól vegyem a csirkét, amikor a tsz 30 forintért adja, hát nem igaz? — néz rám kíváncsian. — Nem engedem, hogy lebutázzon! — Nem akarok még egyszer a lejtő­re kerülni. Ha elfogadott feleségnek, akkor tiszteljen! Buta, aztán hülye, aztán pofon, aztán... Nem tudta folytatni, mert tartva a rátörő érzel­mi hullámtól, összeszorult. Egy pici­ke könnycsepp csillogott szemében, még egyszef meg fogta a kezemet. — Köszönöm az akkorit, meg azt, hogy most végighallgatott. Aztán még elgondolkodva hozzátette: — Ma este kibékülünk. .Ma van a „Ki mit tud” döntője. Viszek haza sört, be­hatom s megisszuk a békepoharat Ferivel. Ügy szeretem ezt a csacsit, s azt hiszem ő is engem... Suha Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents