Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

2 NEPÜJSAG 1962. június 27.. szerda fi tudományos világnézet már az általános iskolákban megalapozható 'T'öbb cikk jelent már meg -*• a megyei lap hasábjain is a világnézeti nevelés tartal­máról, felvázolva a feladatot, a célt, amit el kell érnünk. A hogyanról edddig még kevés szó esett, ezért én most erről szeretnék írni, igaz, nem a tel­jesség igényével, csupán né­hány gondolattal. Igaz, vége már az iskolai évnek, de hátfa van még a tanévzáró tantes­tületi értekezés, s úgy gondo­lom, ilyentájban sem árt ösz- szegezni néhány tapasztalatot. A mérce, amelyhez igazod­tunk és igazodunk, a párt mű­velődéspolitikai ■ irányelvei, másrészt a párt VII. kong­resszusa. Feladatainkat meg­szabják azok a megállapítá­sok, amelyeket például az irányelvekben olvashatunk. „... Kulturális forradal­munk lényeges eleme közneve-' lésünk továbbfejlesztése, okta­tásügyünk mélyreható javítá­sa. Iskoláink neveljék követ­kezetesebben szocialista világ­nézetre a tanulókat. Ehhez szükséges, hogy megszűnjön az az ellentét, amely közneve­lésünk szocialista célja és pe­dagógusaink jelentős részének világnézeti elmaradottsága kö­zött' ma még fennáll. „Majd másütt” ... Ideológiai és kul­turális életünknek még ma is az a fő gyengesége, hogy az értelmiség jelentős része, a tudomány és a kultúra sok művelője a marxista—leninista világnézetet még nem tette magáévá...” Az előbb említett dokumen­tumok olyan levegőt teremtet­tek, ahol mindenki elmondhat­ta és elmondta véleményét Emlékezzünk azokra a szenve­délyes vitákra, amelyek a ,.párt művelődéspolitikai irány­elvei”, majd a párt VII. kong­resszusának tanulmányozása közben és utána lezajlottak. S ok nevelőben születtek elhatározások, melyek azóta jelentkeznek a nevelés területén. A konkrét szembe­nézés Saját hibáinkkal arra ösztönöztek bennünket, hogy mind erőteljesebben forduljunk gyengeségeink felé, hogy vala­mennyien sajátítsuk el a mar­xizmus—leninizmust, hogy aszerint éljünk és neveljük fel­növekvő ifjúságunkat. Két év alatt, két iskola nevelőtestüle­tét ismerhettem meg, ezért bá­torkodom olyan általánosítást levonni, hogy nevelőink össze­hasonlíthatatlanul őszintéb­bek, nevelőmunkáiuk sokkal pozitívabb, mint például az el­lenforradalom előtt volt. Melyek tehát azok a módsze­rek, „ahogyan” az igazgató elősegítheti, hogy nemcsak né- hányan a testületből, hanem a testület egésze kivegye a részét a nevelőmunkából, nevelje úgy kartársait, hogy valamennyi magáévá tegye a marxizmus— leninizmust és ennek szellemé­ben végezze nevelőmunkáját. A fentiekből világosan kitű­nik, hogy szocialista tartalmú iskolára van szükség, és benne szocialista gondolkozású neve­lők legyenek. Ebben a munká­ban igen jelentős szerepe van az igazgatónak, s nagyban elő­segítheti nevelőtestületének világnézeti fejlődését. Az el­telt idő alatt, gondolom, sok igazgató kartársam elemezte, hol tartott testületé és hol tart ma. Nagyon kell azonban ügyelnünk, hogy véget ves­sünk azoknak az általános megfogalmazásoknak, ame­lyek nem hogy előrevitték vol­na az ügyet, hanem hátráltat­ták késleltették a nevelők fej­lődését Károsak és hibásak azok az elgondolások, amelyek­nek alapján korábban véle­ményt mondtunk egy-egy kar­társ fejlődését illetően. Pél­dául: ilyen véleményeket mondtunk: „... X igen szépen fejlődött az utóbbi időkben, s részt vesz az ideológiai tovább­képzésben”, vagy „ .. .tanítási óráit a tanterv előírásai sze­rint végzi, stb.” H ogyan mondjuk meg te­hát a véleményünket? A válasz világos és érthető: őszintén, őszintén tárjuk fel az illető kartárs hibáit és mond­juk azt is meg a szemébe, fi­gyelmeztessük hibáira, bármi­lyen formában is jelentkeznek tuok. Lényeges, hogy beszélget téseink során a fokozatossá­got tartsuk be. Először négy- szemközt mondjuk meg véle­ményünket és ismételt vissza­esés esetén helyesnek tartom, ha azt az egész testület elé vi­szi az igazgató. Tapasztaltam, hogy egy-kétnapos depresszió után ez a nevelő felszabadul és látja, hogy ez a „legna- gyobb titkom” nem is titok többé, bátran és felszabadul­tan megy és keresd az , alkal­mat a vitára, hogy nézeteit tisztázhassa. Az őszinteség meghozza a maga gyümölcsét, csak az igazgatóknak bátran, őszintén kell hozzányúlni eh­hez az úgynevezett kényes kér­déshez. Nincs és ne is legyen titkos minősítés! A titkos mi­nősítések eleve olyan légkört teremtenek, amely kizárhatja az igazgató őszinte, nyílt vé­leményét. Nagy lépés az előre, ha őszinték vagyunk! Ott, ahol az igazgató nem őszinte, „vissza­hallanak” dolgokat, ott napi­renden van az intrika, a vesze­kedés. Lehet-e ilyen nevelői közösséggel egységes nevelési eljárásról beszélni? Lehet-e ilyen körülmények között hin­ni abban, amit itt mondanak? Nem! Nem lehet! Nincs más út tehát, csak az őszinte hang, melyet az igazgató elindíthat, s erre serkenti a tantestület va­lamennyi tagját. Ha ez az őszinte kritikai hang honoso­dik meg egy tantestületben, akkor és ott beszélhetünk esz­mei—politikai—pedagógiai egy­ségről. A tantestület fejlődésének egyik kritériuma tehát az őszinteség. Most, hogy ezt le­írtam, máris következnie kell az „őszinteség” ikertestvéré­nek — a bizalomnak. A biza­lom egymás iránt — lefelé és fölfelé — legalább olyan fon­tos helyet foglal el egy-egy testületben, mint amilyen fon­tos szerepe van nálunk, ami­kor a gyermekek neveléséről beszélünk. Ha mi a pedagógi­ai optimizmust valljuk, akkor ezt nemcsak a gyermekekre értjük, hanem érvényesnek kell lennie kartársaink felé is. I gén, ez mind szép, dfe mi A köze van ennek — bi­zalom, őszinteség — a világné­zeti nevelésben? Véleményem szerint igein sok köze van a világnézeti neveléshez. Köztu­domású, hogy a nevelésben egységes ráhatásnak kell érvé­nyesülnie. Tehát a testület­ből nem egy-két nevelőnek, hanem valamennyinek egyfor­mán szocialista tudattal kell rendelkeznie. Ezt elérni anél­kül, hogy az igazgató nem a fentiek alapján jár el, akkor csak késlelteti, sőt akadályoz­za, hogy a testület egésze felzárkózzék, hogy elsajátítsa az egyedüli tudományos világ­nézetet, a marxizmust—leni­nizmust. A marxizmus—lemi- nizmus birtokában nem jelent problémát a nevelőnek, hogy megtalálja a tananyagban a nevelési célt, nem lesz prob­léma a következtetések levo­nása, nem lesz hiba az állás- foglalás, egyszóval mindazok­kal, amelyek a nevelési eljá­rásaink alapvető feltételei. Így összhangba kerül nálunk a szocialista tanterv és neve­lőink szocialista tudata, á ha­tásaként jelentkezik az általá­nos iskolákban, hogy sikerül a szocialista világnézet alapjait lerakni, A kísérletek bemutatása, a szemléltetés, az érzelmi ráha­tás, a következtetések levoná­sa, az állásfoglalás, stb., mind fontos eszköz és módszer a szocialista világnézet megte­remtéséhez. A fő kérdés, hogy mindezekhez hogy áll hozzá a nevelő. Akar-e fejlődni? Ve­szélyesnek tartom az olyan esetet, amellyel körülbelül 19f>8-ban találkoztam, hogy el­méletet próbáltak kovácsolni eljárásának. Röviden. Arról volt szó, hogy a nevelő kémia órán az anyag megmaradási elméletét tanította, illetve ösz- szefoglalta. Amikor szóvá tet­tük, máért nem vonta le a kö­vetkeztetést, hogy nemcsak hogy nem semmisül meg az anyag, hanem nem is lehet te­remteni, akkor ő azt mondot­ta, hogy megtette akkor, ami­kor az anyagot tanította. Hi­szen — mondta a kartár* — „az a növény, amelyet örökö- J sen öntöznek, elrothad”. A vá- í laszom ez volt: azt a növényt, j amelyet nem öntözünk, elszá­rad. U át nem öntözte-e min- den mondatával az ide­alizmust a múlt iskolája? Az élet minden mozzanatába be­vitte az idealizmust, vele együtt az alázatosságot, a fé­lelmet. Megalkották az imád­ságok rendszerét, hogy egy percre sem szabaduljon attól a csodáltos Istentől, aki ugye, mindent lát, mindent hall. Ha felkelt valaki, imádkozott, ha evett, imádkozott — , előtte is, utána is —, ha iskolába ment, imádkoztattók óra előtt, óra után, ha lefeküdt, ismét imádkoznia kellett. Az óra anyaga hemzsegett az idealiz­mustól és tudománytalan meg­állapításokkal arra ügyeltek, hogy kordában tartsák a né­pet, hogy alázatosan szolgál­ják uraikat Az életnek nem volt tehát olyan mozzanata, amibe bele ne keverték volna az istent, a félelmet. Ki nem ismeri Kolumbus Kristóf felfedező útjának előz­ményeit, akinek hosszú ideig azért kellett várakoznia és nem indulhatott, mert állítólag Rómában felállított oltári- szentségnek (ha állandóan nyu­gatra megy) a hátsó felét mu­tatja. Csak a legkeresztényibb európai spanyol királynőnek és királynak hosszas közben­járása tette lehetővé, hogy el­indulhasson. Persze, Róma egy papot azért még mellé adott, Kolumbus tudta nélkül, hogy ügye, menet közben ne­hogy eladja a lelkét az ördög­nek. Vagy hol vannak azok a hiedelmek, szokások, hogy az ég felé bökni az ujjal nem szabad, miért ott isten van. Ha véletlenül mégis megteszed, akkor meg kell harapnod az ujjadat, mert különben halá­los bűnt követsz el. ol vannak már ezek a régi félelemből fakadó szokások. Ma egy gyermek, ha az égre bök, azért teszi, mert tudja, hogy ott száguld a szput- nyik, amelyet ember alkotott, s indított útjára. Mikus László gyakorlóiskolai igazgató Hc Provokációs mozgolódás i r ff a Kínai Népköztársaság határainál Ruanda-Urundi a függetlenség küszöbén Az Egyesült Nemzetek ' Szervezete 1962. július 1-re tűzte ki Ruanüa-Urundl, belga gyámsági terület függetlenné válásának Idő­pontját. Az 54100 négyzetkilomé­ternyi és 5 millió lakosú ország 70 éves gyarmati járom után szabadul fel. Ruanda-Urundi legújabb- kori története az alábbiak­ban foglalható össze: A 17. században Etiópia felöl nomád-állattenyésztő hamita (va) tusszik vándo­rolnak be a területre, s az őslakosságot, a földművelő bantu néger (ba) hutukat leigázva megalapítják Ru­anda és Urundl nevű feu­dális szultánságokat. A 19. század utolsó harmadában a császári Németország Német Kelet-Aírika gyar­matához csatolja Ruanda- Urundlt. Az első világhá­ború után Belgium nép­szövetségi mandátumterü­letévé, azaz gyarmatává válik, 1926-ban közigazga­tásilag is egyesitik Belga- Kongóval. Belga-Kongó függetlenné válásakor, 1960 júniusában Ruanda- Urundi — mely állami ogi- lag 1946 óta az ENSZ gyámsági területe volt — közigazgatásilag és gazda­ságilag elszakadt Kongótól. A belga gyarmatosítók minden eszközzel késlelte­tik Ruanda-Urundi függet­lenné válását. Az ország­ban élő törzsek között több Ízben viszályt robbantottak ki, s ezen a elmen Jelen­leg Is belga csapatokat ál- lomásoztatnak Runda­Urundiban; 1961 januárjá­ban Ruanda antikolonlalis- ta királyát trónjától meg­fosztották és kikiáltották a köztársaságot. A kereken 26 100 négyzetkilométernyi — tehát a Dunántúlnál va­lamivel kisebb területű — és 2,6 millió lakosú Ruanda Köztársaság demokratikus államformája mögött valójában a belga gyarmatosítók húzódnak meg. Ruandától — melynek fővá­rosa a SO 000 lakosú Kigali — dél-re fekszik a 28 100 négyzetkilométernyi területű és 2,2 millió la­kosú Urundl királyság, mely függetlenné válásakor a BURUNDI nevet veszi fel. Burundi fővárosává az 50 000 lakosú Usumburát tették meg az eddigi Kitega helyett. Ruanda és Burundi 1962. július 1-vel egymástól különálló független Országgá válik. Mindkét állam Afrika területileg legkisebb, de egyúttal legsűrűbben lakott országai közé tartozik. A lakosság legnagyobb részét alkotó (ba) hutuk főfoglalkozása Jelenleg is a földművelés. Mindkét országban a cecelégytől mentes szavannás terü­leteken a lakosság számarányéhez és a területek nagyságához viszonyítva igen fejlett állattenyész­tés található. Ruanda és Burundi területén több mint 1 millió szarvasmarha — zebu —, másfél- millió kecske és mintegy félmillió Juh legel. A két ország legfőbb exportcikke a kávé, Ruanda kivitelében a bányászati termékek közül az ón, Burundi exportjában pedig a pálmaolaj szerepel még Jelentősebb tételként. — TERRA — átcsoportosítása azért történik, hogy megerősítsék az ameri­kai haditengerészeti őrjárato­kat a tajvani tengerszorosban, közvetlenül Fucsien tarto­mány térségében. Az amerikai sajtó ugyanak­kor arról ír, hogy a csangkaj- sekista vezetők nyíltan felszó­lítják az Egyesült Államokat, „engedélyezze” a Kínai Nép- köztársaság megtámadását. Amint a New York Herald Tribune hétfői száma jelenti, a csangkajsekisták megszün­tették a szabadságolásokat a hadseregnél, megerősítették a kiképzési programot, élelmi­szer- és hadianyag-tartaléko­kat halmoztak fel, újabb part- rászálló hajókat rendeltek. Közük továbbá, hogy a csangkajsekisták Tajvan észa­ki részére vezényeltek át egy egész roham-hadosztályt. A csangkajsekisták gyanús mozgolódása az Egyesült Álla­mok tudtával és beleegyezésé­vel történik. Három napig Tajpejben tartózkodott az amerikai haditengerészeti mi­niszter helyettese, vasárnap pedig az amerikai külügymi­niszter-helyettes ^ fenyegette meg beszédében a Kínai Nép- köztársaságot. (MTI) Me»alak ült az ú? török kormány ANKARA (MTI): Az ankarai rádió hétfőn es­te bejelentetté, hogy Izmet Inönü vézetésével megalakult az új kormány. A kormányban három párt — Inönü minisz­terelnök Köztársasági Nép­pártja, az Űj Törökország Párt és a Köztársasági Nemzeti Parasztpárt — tagjai vesznek részt. A külügyminiszteri tisz­tet Erkin, az előző Inönü-kor- mány külügyminisztere tartot­ta meg. Az előző Inönü-kor- mány május végén nyújtotta be lemondását, miután a kor­mány-koalícióban részt vevő pártok között nem tudtak megegyezésre jutni a kivég­zett Menderesz volt miniszter- elnök párthíveinek nyújtandó amnesztia kérdésében. A kormány-koalícióban részt vevő pártok között most létrejött megállapodás értel­mében ez év októberében köz­kegyelemben részesítik a Men- deresz-rezsim bebörtönzött főtisztviselőit. (MTI) WASHINGTON (TASZSZ): Az Egyesült Államok .újabb provokációs katonai erő­demonstrációt kezdett a Kínai Népköztársaság partjai előtt. Amerikai hírügynökségek je­lentése szerint az amerikai 7. flotta egységeit a japáni hadi­tengerészeti támaszpontokról sürgősen átirányítják a tajvani tengerszorosba. Honoluluban, az amerikai csendes-óceáni flotta főhadi­szállásán közölték: a hajók kongresszus előkészítésének napjaiban békeharcosokat tar­tóztattak le, mert békenyilat­kozatokra gyűjtöttek aláíráso­kat. • LENINGRAD: „A magunk nevében és az Auschwitzban, Buchenwald- ban, Mauthausenben, Ravens- brückben és sok más halál­táborban elpusztult milliók nevében felhívjuk a küldötte­ket határozott cselekedetekre a béke és a népek barátsága védelmében” — írják a fasisz­ta táborok egykori leningrádl foglyai a küszöbönálló leszere­lési és békevilágkongresszus­hoz intézett levelükben. ULAN BATOR: Ulan Bátorban megtartották a mongol békebizottság kibő­vített plénumát, amelyen jó­váhagyták a moszkvai lesze­relési és békevilágkongresszu­son részt vevő mongol kül­döttség összetételét. A küldöttség vezetője — D. Tumurocsir, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának titkára, tagjai — ismert tudósok, írók, művé­szek, munkások, termelőszö­vetkezeti tagok. -(MTI) tiltakoznak azellen, hogy nyu­gatnémet támaszpontok legye­nek Belgium területén, vala­mint, hogy atomfegyverrel lássák el a belga hadsereget. ATHÉN: A leszerelési és béke- világkongresszusra való készü­lődés hatalmas lökést adott a görög békemozgalomnak. At­hénban hétfőn megtartották az első leszerelési és békekong­resszust, amelyet különböző békeharcos szervezetek hívtak össze. Jóllehet, a hatóságok külön­böző akadályokat támasztot­tak a kongresszus megtartása elé, az ország különböző ré­szeiből érkeztek küldöttek. A sszeesküvés mány atomköveteléseinek meg­valósulását. Lázasain folynak a megfelelő előkészületek. Az Egyesült Államokban hamaro­san megkezdődik a Bundes­wehr különleges egységeinek kiképzése a Pershing -nevű amerikai stratégiai rakéta ke­zelésére, amely atomtöltetet is vihet és amelynek vásárlására vonatkozóan Strauss bonni hadügyminiszter legutóbbi amerikai útja során már meg­állapodásit kötött. (MTI) BRÜSSZEL (TASZSZ): A belga haladó körök a moszkvai leszerelési és béke­világkongresszusra készülve országos leszerelési és béke­értekezletet hívtak össze. A belga békeharcosok kül­döttei határozatban követelik: az általános és ellenőrzött le­szerelésről szóló szerződés megkötését, megnemtámadási szerződés megkötését a NATO és a varsói szerződés tagálla­mai között, egy olyan övezet megteremtését Közép-Európá- ban, amely elválasztja egy­mástól a szemben álló hadse­regeket, az Odera—Neisse- határ elismerését, ugyanakkor Veszélyes öi BONN (TASZSZ): Rusk ame­rikai külügyminiszter legutób­bi bonni látogatása után egyre több szó esett a NATO életé­nek „új szakaszáról”. Az a há­rom nap, amely Rusk elutazá­sa óta telt el, jelentős mérték­ben fényt derített a Bonnban lezajlott titkos tárgyalások eredményeire. Minden jel ar­ra mutat, hogy veszélyes ka­tonai és politikai összeeskü­vésről van szó, amelyet szem­látomást újjongva fogadtak Nyugat-Németország kormány- szerveiben, de különösen a ka­tonai körökben. Bonn talán még soha nem érezte magát ilyen közel régi titkos álmá­nak megvalósulásához;, — a Bundeswehr atomfelíegyver- zéséhez, A sajtőkommentárok­ból kitűnik, hogy az Egyesült Államok sok vonalon enge­dett a nyugatnémet kormány és a nyugatnémet stratégák azon követelésének, hogy te­gyék a NATO-t önálló atom­erővé, vagyis hogy lássák el a Bundeswehrt tömegpusztítás­ra alkalmas fegyverekkel. Bonnban szemlátomást erő­sen bíznak abban, hogy a NATO életének „új szakasza” meghozza a nyugatnémet kor­Készülődés világszerte a leszerelési és békevilágkongresszusra

Next

/
Thumbnails
Contents