Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-27 / 148. szám
2 NEPÜJSAG 1962. június 27.. szerda fi tudományos világnézet már az általános iskolákban megalapozható 'T'öbb cikk jelent már meg -*• a megyei lap hasábjain is a világnézeti nevelés tartalmáról, felvázolva a feladatot, a célt, amit el kell érnünk. A hogyanról edddig még kevés szó esett, ezért én most erről szeretnék írni, igaz, nem a teljesség igényével, csupán néhány gondolattal. Igaz, vége már az iskolai évnek, de hátfa van még a tanévzáró tantestületi értekezés, s úgy gondolom, ilyentájban sem árt ösz- szegezni néhány tapasztalatot. A mérce, amelyhez igazodtunk és igazodunk, a párt művelődéspolitikai ■ irányelvei, másrészt a párt VII. kongresszusa. Feladatainkat megszabják azok a megállapítások, amelyeket például az irányelvekben olvashatunk. „... Kulturális forradalmunk lényeges eleme közneve-' lésünk továbbfejlesztése, oktatásügyünk mélyreható javítása. Iskoláink neveljék következetesebben szocialista világnézetre a tanulókat. Ehhez szükséges, hogy megszűnjön az az ellentét, amely köznevelésünk szocialista célja és pedagógusaink jelentős részének világnézeti elmaradottsága között' ma még fennáll. „Majd másütt” ... Ideológiai és kulturális életünknek még ma is az a fő gyengesége, hogy az értelmiség jelentős része, a tudomány és a kultúra sok művelője a marxista—leninista világnézetet még nem tette magáévá...” Az előbb említett dokumentumok olyan levegőt teremtettek, ahol mindenki elmondhatta és elmondta véleményét Emlékezzünk azokra a szenvedélyes vitákra, amelyek a ,.párt művelődéspolitikai irányelvei”, majd a párt VII. kongresszusának tanulmányozása közben és utána lezajlottak. S ok nevelőben születtek elhatározások, melyek azóta jelentkeznek a nevelés területén. A konkrét szembenézés Saját hibáinkkal arra ösztönöztek bennünket, hogy mind erőteljesebben forduljunk gyengeségeink felé, hogy valamennyien sajátítsuk el a marxizmus—leninizmust, hogy aszerint éljünk és neveljük felnövekvő ifjúságunkat. Két év alatt, két iskola nevelőtestületét ismerhettem meg, ezért bátorkodom olyan általánosítást levonni, hogy nevelőink összehasonlíthatatlanul őszintébbek, nevelőmunkáiuk sokkal pozitívabb, mint például az ellenforradalom előtt volt. Melyek tehát azok a módszerek, „ahogyan” az igazgató elősegítheti, hogy nemcsak né- hányan a testületből, hanem a testület egésze kivegye a részét a nevelőmunkából, nevelje úgy kartársait, hogy valamennyi magáévá tegye a marxizmus— leninizmust és ennek szellemében végezze nevelőmunkáját. A fentiekből világosan kitűnik, hogy szocialista tartalmú iskolára van szükség, és benne szocialista gondolkozású nevelők legyenek. Ebben a munkában igen jelentős szerepe van az igazgatónak, s nagyban elősegítheti nevelőtestületének világnézeti fejlődését. Az eltelt idő alatt, gondolom, sok igazgató kartársam elemezte, hol tartott testületé és hol tart ma. Nagyon kell azonban ügyelnünk, hogy véget vessünk azoknak az általános megfogalmazásoknak, amelyek nem hogy előrevitték volna az ügyet, hanem hátráltatták késleltették a nevelők fejlődését Károsak és hibásak azok az elgondolások, amelyeknek alapján korábban véleményt mondtunk egy-egy kartárs fejlődését illetően. Például: ilyen véleményeket mondtunk: „... X igen szépen fejlődött az utóbbi időkben, s részt vesz az ideológiai továbbképzésben”, vagy „ .. .tanítási óráit a tanterv előírásai szerint végzi, stb.” H ogyan mondjuk meg tehát a véleményünket? A válasz világos és érthető: őszintén, őszintén tárjuk fel az illető kartárs hibáit és mondjuk azt is meg a szemébe, figyelmeztessük hibáira, bármilyen formában is jelentkeznek tuok. Lényeges, hogy beszélget téseink során a fokozatosságot tartsuk be. Először négy- szemközt mondjuk meg véleményünket és ismételt visszaesés esetén helyesnek tartom, ha azt az egész testület elé viszi az igazgató. Tapasztaltam, hogy egy-kétnapos depresszió után ez a nevelő felszabadul és látja, hogy ez a „legna- gyobb titkom” nem is titok többé, bátran és felszabadultan megy és keresd az , alkalmat a vitára, hogy nézeteit tisztázhassa. Az őszinteség meghozza a maga gyümölcsét, csak az igazgatóknak bátran, őszintén kell hozzányúlni ehhez az úgynevezett kényes kérdéshez. Nincs és ne is legyen titkos minősítés! A titkos minősítések eleve olyan légkört teremtenek, amely kizárhatja az igazgató őszinte, nyílt véleményét. Nagy lépés az előre, ha őszinték vagyunk! Ott, ahol az igazgató nem őszinte, „visszahallanak” dolgokat, ott napirenden van az intrika, a veszekedés. Lehet-e ilyen nevelői közösséggel egységes nevelési eljárásról beszélni? Lehet-e ilyen körülmények között hinni abban, amit itt mondanak? Nem! Nem lehet! Nincs más út tehát, csak az őszinte hang, melyet az igazgató elindíthat, s erre serkenti a tantestület valamennyi tagját. Ha ez az őszinte kritikai hang honosodik meg egy tantestületben, akkor és ott beszélhetünk eszmei—politikai—pedagógiai egységről. A tantestület fejlődésének egyik kritériuma tehát az őszinteség. Most, hogy ezt leírtam, máris következnie kell az „őszinteség” ikertestvérének — a bizalomnak. A bizalom egymás iránt — lefelé és fölfelé — legalább olyan fontos helyet foglal el egy-egy testületben, mint amilyen fontos szerepe van nálunk, amikor a gyermekek neveléséről beszélünk. Ha mi a pedagógiai optimizmust valljuk, akkor ezt nemcsak a gyermekekre értjük, hanem érvényesnek kell lennie kartársaink felé is. I gén, ez mind szép, dfe mi A köze van ennek — bizalom, őszinteség — a világnézeti nevelésben? Véleményem szerint igein sok köze van a világnézeti neveléshez. Köztudomású, hogy a nevelésben egységes ráhatásnak kell érvényesülnie. Tehát a testületből nem egy-két nevelőnek, hanem valamennyinek egyformán szocialista tudattal kell rendelkeznie. Ezt elérni anélkül, hogy az igazgató nem a fentiek alapján jár el, akkor csak késlelteti, sőt akadályozza, hogy a testület egésze felzárkózzék, hogy elsajátítsa az egyedüli tudományos világnézetet, a marxizmust—leninizmust. A marxizmus—lemi- nizmus birtokában nem jelent problémát a nevelőnek, hogy megtalálja a tananyagban a nevelési célt, nem lesz probléma a következtetések levonása, nem lesz hiba az állás- foglalás, egyszóval mindazokkal, amelyek a nevelési eljárásaink alapvető feltételei. Így összhangba kerül nálunk a szocialista tanterv és nevelőink szocialista tudata, á hatásaként jelentkezik az általános iskolákban, hogy sikerül a szocialista világnézet alapjait lerakni, A kísérletek bemutatása, a szemléltetés, az érzelmi ráhatás, a következtetések levonása, az állásfoglalás, stb., mind fontos eszköz és módszer a szocialista világnézet megteremtéséhez. A fő kérdés, hogy mindezekhez hogy áll hozzá a nevelő. Akar-e fejlődni? Veszélyesnek tartom az olyan esetet, amellyel körülbelül 19f>8-ban találkoztam, hogy elméletet próbáltak kovácsolni eljárásának. Röviden. Arról volt szó, hogy a nevelő kémia órán az anyag megmaradási elméletét tanította, illetve ösz- szefoglalta. Amikor szóvá tettük, máért nem vonta le a következtetést, hogy nemcsak hogy nem semmisül meg az anyag, hanem nem is lehet teremteni, akkor ő azt mondotta, hogy megtette akkor, amikor az anyagot tanította. Hiszen — mondta a kartár* — „az a növény, amelyet örökö- J sen öntöznek, elrothad”. A vá- í laszom ez volt: azt a növényt, j amelyet nem öntözünk, elszárad. U át nem öntözte-e min- den mondatával az idealizmust a múlt iskolája? Az élet minden mozzanatába bevitte az idealizmust, vele együtt az alázatosságot, a félelmet. Megalkották az imádságok rendszerét, hogy egy percre sem szabaduljon attól a csodáltos Istentől, aki ugye, mindent lát, mindent hall. Ha felkelt valaki, imádkozott, ha evett, imádkozott — , előtte is, utána is —, ha iskolába ment, imádkoztattók óra előtt, óra után, ha lefeküdt, ismét imádkoznia kellett. Az óra anyaga hemzsegett az idealizmustól és tudománytalan megállapításokkal arra ügyeltek, hogy kordában tartsák a népet, hogy alázatosan szolgálják uraikat Az életnek nem volt tehát olyan mozzanata, amibe bele ne keverték volna az istent, a félelmet. Ki nem ismeri Kolumbus Kristóf felfedező útjának előzményeit, akinek hosszú ideig azért kellett várakoznia és nem indulhatott, mert állítólag Rómában felállított oltári- szentségnek (ha állandóan nyugatra megy) a hátsó felét mutatja. Csak a legkeresztényibb európai spanyol királynőnek és királynak hosszas közbenjárása tette lehetővé, hogy elindulhasson. Persze, Róma egy papot azért még mellé adott, Kolumbus tudta nélkül, hogy ügye, menet közben nehogy eladja a lelkét az ördögnek. Vagy hol vannak azok a hiedelmek, szokások, hogy az ég felé bökni az ujjal nem szabad, miért ott isten van. Ha véletlenül mégis megteszed, akkor meg kell harapnod az ujjadat, mert különben halálos bűnt követsz el. ol vannak már ezek a régi félelemből fakadó szokások. Ma egy gyermek, ha az égre bök, azért teszi, mert tudja, hogy ott száguld a szput- nyik, amelyet ember alkotott, s indított útjára. Mikus László gyakorlóiskolai igazgató Hc Provokációs mozgolódás i r ff a Kínai Népköztársaság határainál Ruanda-Urundi a függetlenség küszöbén Az Egyesült Nemzetek ' Szervezete 1962. július 1-re tűzte ki Ruanüa-Urundl, belga gyámsági terület függetlenné válásának Időpontját. Az 54100 négyzetkilométernyi és 5 millió lakosú ország 70 éves gyarmati járom után szabadul fel. Ruanda-Urundi legújabb- kori története az alábbiakban foglalható össze: A 17. században Etiópia felöl nomád-állattenyésztő hamita (va) tusszik vándorolnak be a területre, s az őslakosságot, a földművelő bantu néger (ba) hutukat leigázva megalapítják Ruanda és Urundl nevű feudális szultánságokat. A 19. század utolsó harmadában a császári Németország Német Kelet-Aírika gyarmatához csatolja Ruanda- Urundlt. Az első világháború után Belgium népszövetségi mandátumterületévé, azaz gyarmatává válik, 1926-ban közigazgatásilag is egyesitik Belga- Kongóval. Belga-Kongó függetlenné válásakor, 1960 júniusában Ruanda- Urundi — mely állami ogi- lag 1946 óta az ENSZ gyámsági területe volt — közigazgatásilag és gazdaságilag elszakadt Kongótól. A belga gyarmatosítók minden eszközzel késleltetik Ruanda-Urundi függetlenné válását. Az országban élő törzsek között több Ízben viszályt robbantottak ki, s ezen a elmen Jelenleg Is belga csapatokat ál- lomásoztatnak RundaUrundiban; 1961 januárjában Ruanda antikolonlalis- ta királyát trónjától megfosztották és kikiáltották a köztársaságot. A kereken 26 100 négyzetkilométernyi — tehát a Dunántúlnál valamivel kisebb területű — és 2,6 millió lakosú Ruanda Köztársaság demokratikus államformája mögött valójában a belga gyarmatosítók húzódnak meg. Ruandától — melynek fővárosa a SO 000 lakosú Kigali — dél-re fekszik a 28 100 négyzetkilométernyi területű és 2,2 millió lakosú Urundl királyság, mely függetlenné válásakor a BURUNDI nevet veszi fel. Burundi fővárosává az 50 000 lakosú Usumburát tették meg az eddigi Kitega helyett. Ruanda és Burundi 1962. július 1-vel egymástól különálló független Országgá válik. Mindkét állam Afrika területileg legkisebb, de egyúttal legsűrűbben lakott országai közé tartozik. A lakosság legnagyobb részét alkotó (ba) hutuk főfoglalkozása Jelenleg is a földművelés. Mindkét országban a cecelégytől mentes szavannás területeken a lakosság számarányéhez és a területek nagyságához viszonyítva igen fejlett állattenyésztés található. Ruanda és Burundi területén több mint 1 millió szarvasmarha — zebu —, másfél- millió kecske és mintegy félmillió Juh legel. A két ország legfőbb exportcikke a kávé, Ruanda kivitelében a bányászati termékek közül az ón, Burundi exportjában pedig a pálmaolaj szerepel még Jelentősebb tételként. — TERRA — átcsoportosítása azért történik, hogy megerősítsék az amerikai haditengerészeti őrjáratokat a tajvani tengerszorosban, közvetlenül Fucsien tartomány térségében. Az amerikai sajtó ugyanakkor arról ír, hogy a csangkaj- sekista vezetők nyíltan felszólítják az Egyesült Államokat, „engedélyezze” a Kínai Nép- köztársaság megtámadását. Amint a New York Herald Tribune hétfői száma jelenti, a csangkajsekisták megszüntették a szabadságolásokat a hadseregnél, megerősítették a kiképzési programot, élelmiszer- és hadianyag-tartalékokat halmoztak fel, újabb part- rászálló hajókat rendeltek. Közük továbbá, hogy a csangkajsekisták Tajvan északi részére vezényeltek át egy egész roham-hadosztályt. A csangkajsekisták gyanús mozgolódása az Egyesült Államok tudtával és beleegyezésével történik. Három napig Tajpejben tartózkodott az amerikai haditengerészeti miniszter helyettese, vasárnap pedig az amerikai külügyminiszter-helyettes ^ fenyegette meg beszédében a Kínai Nép- köztársaságot. (MTI) Me»alak ült az ú? török kormány ANKARA (MTI): Az ankarai rádió hétfőn este bejelentetté, hogy Izmet Inönü vézetésével megalakult az új kormány. A kormányban három párt — Inönü miniszterelnök Köztársasági Néppártja, az Űj Törökország Párt és a Köztársasági Nemzeti Parasztpárt — tagjai vesznek részt. A külügyminiszteri tisztet Erkin, az előző Inönü-kor- mány külügyminisztere tartotta meg. Az előző Inönü-kor- mány május végén nyújtotta be lemondását, miután a kormány-koalícióban részt vevő pártok között nem tudtak megegyezésre jutni a kivégzett Menderesz volt miniszter- elnök párthíveinek nyújtandó amnesztia kérdésében. A kormány-koalícióban részt vevő pártok között most létrejött megállapodás értelmében ez év októberében közkegyelemben részesítik a Men- deresz-rezsim bebörtönzött főtisztviselőit. (MTI) WASHINGTON (TASZSZ): Az Egyesült Államok .újabb provokációs katonai erődemonstrációt kezdett a Kínai Népköztársaság partjai előtt. Amerikai hírügynökségek jelentése szerint az amerikai 7. flotta egységeit a japáni haditengerészeti támaszpontokról sürgősen átirányítják a tajvani tengerszorosba. Honoluluban, az amerikai csendes-óceáni flotta főhadiszállásán közölték: a hajók kongresszus előkészítésének napjaiban békeharcosokat tartóztattak le, mert békenyilatkozatokra gyűjtöttek aláírásokat. • LENINGRAD: „A magunk nevében és az Auschwitzban, Buchenwald- ban, Mauthausenben, Ravens- brückben és sok más haláltáborban elpusztult milliók nevében felhívjuk a küldötteket határozott cselekedetekre a béke és a népek barátsága védelmében” — írják a fasiszta táborok egykori leningrádl foglyai a küszöbönálló leszerelési és békevilágkongresszushoz intézett levelükben. ULAN BATOR: Ulan Bátorban megtartották a mongol békebizottság kibővített plénumát, amelyen jóváhagyták a moszkvai leszerelési és békevilágkongresszuson részt vevő mongol küldöttség összetételét. A küldöttség vezetője — D. Tumurocsir, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkára, tagjai — ismert tudósok, írók, művészek, munkások, termelőszövetkezeti tagok. -(MTI) tiltakoznak azellen, hogy nyugatnémet támaszpontok legyenek Belgium területén, valamint, hogy atomfegyverrel lássák el a belga hadsereget. ATHÉN: A leszerelési és béke- világkongresszusra való készülődés hatalmas lökést adott a görög békemozgalomnak. Athénban hétfőn megtartották az első leszerelési és békekongresszust, amelyet különböző békeharcos szervezetek hívtak össze. Jóllehet, a hatóságok különböző akadályokat támasztottak a kongresszus megtartása elé, az ország különböző részeiből érkeztek küldöttek. A sszeesküvés mány atomköveteléseinek megvalósulását. Lázasain folynak a megfelelő előkészületek. Az Egyesült Államokban hamarosan megkezdődik a Bundeswehr különleges egységeinek kiképzése a Pershing -nevű amerikai stratégiai rakéta kezelésére, amely atomtöltetet is vihet és amelynek vásárlására vonatkozóan Strauss bonni hadügyminiszter legutóbbi amerikai útja során már megállapodásit kötött. (MTI) BRÜSSZEL (TASZSZ): A belga haladó körök a moszkvai leszerelési és békevilágkongresszusra készülve országos leszerelési és békeértekezletet hívtak össze. A belga békeharcosok küldöttei határozatban követelik: az általános és ellenőrzött leszerelésről szóló szerződés megkötését, megnemtámadási szerződés megkötését a NATO és a varsói szerződés tagállamai között, egy olyan övezet megteremtését Közép-Európá- ban, amely elválasztja egymástól a szemben álló hadseregeket, az Odera—Neisse- határ elismerését, ugyanakkor Veszélyes öi BONN (TASZSZ): Rusk amerikai külügyminiszter legutóbbi bonni látogatása után egyre több szó esett a NATO életének „új szakaszáról”. Az a három nap, amely Rusk elutazása óta telt el, jelentős mértékben fényt derített a Bonnban lezajlott titkos tárgyalások eredményeire. Minden jel arra mutat, hogy veszélyes katonai és politikai összeesküvésről van szó, amelyet szemlátomást újjongva fogadtak Nyugat-Németország kormány- szerveiben, de különösen a katonai körökben. Bonn talán még soha nem érezte magát ilyen közel régi titkos álmának megvalósulásához;, — a Bundeswehr atomfelíegyver- zéséhez, A sajtőkommentárokból kitűnik, hogy az Egyesült Államok sok vonalon engedett a nyugatnémet kormány és a nyugatnémet stratégák azon követelésének, hogy tegyék a NATO-t önálló atomerővé, vagyis hogy lássák el a Bundeswehrt tömegpusztításra alkalmas fegyverekkel. Bonnban szemlátomást erősen bíznak abban, hogy a NATO életének „új szakasza” meghozza a nyugatnémet korKészülődés világszerte a leszerelési és békevilágkongresszusra
