Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-26 / 147. szám
1962, június 26., kedd NÉFÜJ8AG Az érem másik oldala Lakógondok, kisebb, nagyobb bosszúságok, Eger új lakónegyedében A Bál a Savoyban, Pesten Lapunk május 30-i számában Az állami lakóházak épségének megóvása elsősorban a lakók érdeke címmel cikket irtunk, amelyben szóvá tettünk néhány, a lakók hibáiból származó hiányosságot. Cikkünkkel kapcsolatban több bejelentés érkezett, énnek alapján meglátogattuk a lakóházakat, beszéltünk az ott lakó emberekkel, s most papírra vetjük tapasztalatainkat. A május 30-1 számunkban közölt cikk tényei, példái megfelelnek ugyan a valóságnak, de nézzük meg most az érem másik oldalát: mit mondanak a lakók? Csak bosszúságot hagytak a kivitelezők Az Egészségház utcai új házaknál kevés az olyan lakás, ahol panasz ne merülne fel. Még az aránylag megelégedett OTP-ház lakói — az ötös számú épületben — is szóvá teszik, hogy a földszinti lakások mennyezeti fugái megnyíltak, és már tarthatatlan az elvetemedett ajtók állapota is. Nyilván ezek kivitelezési hibák, amelyet már rég ki kellett volna javítani. A 3-as számú épületnél ugyancsak találkoztunk ablak- és ajtóhibákkal, s ezek már annyira általánosak, hogy ideje lenne ilyen tekintetben felülvizsgálni az utóbbi időszakban épült lakásokat. A 7-es és 9-es számú házakban a sok ígéret ellenére, eddig még mindig nem nyert orvoslást a lakók panasza, A 7-es számú házban például törött üvegű bejárati ajtón jutunk a tisztának egyáltalán nem mondható lépcsőháziba. Az egyik emeled lakásban Kádár Sándomét éppen takarítás közben találjuk, bosszúsan, majdnem sírva panaszolja: — Hiábavaló itt minden munka, — és egymás után szedi fel a mozgó parkett-darabokat, amelyek alatt tenyérnyi vastagságú a por. Ahhoz, hogy portalanítson, fel kellene szedni az egész szoba parkettjét. Ugyanez a helyzet I. emelet 4. szám alatt is, Sárközi László lakásában. Mozog • minden parkett, s ez rengeteg bosszúságot jelent a háziasszonynak. Nem lehet mosni, mert a hé zagok elnyelik a vizet, kefélni sem lehet, mert a parkettdarabkák felugrálnak, és ösz- szetörik az ember kezét, lábát. A 9-es számú bérházban többek között Balázs Gyula, a földszint 2-es számú lakás tulajdonosa panaszkodik Ugyan— Legyen olyan kedves, mondja meg nekem, hol lehet még itt parkírozni valahol? — fordul hozzám az egyik nyitott Skoda ajtajából egy férfi. — Már megnéztem a Dobó teret, de ott is „telt ház” van, meg itt a vár körül is reménytelen a helyzet. — Talán a strand előtt — bizonytalankodom. — Nahát! Maga talán külföldi? A strand előtt? Hiszen én is oda akarok menni a családommal! Gombostűt, asszonyom! Gombostűt nem tud leszúrni! Keserűen legyintett, és behúzta csigaházát, hogy valami jó helyet keressen a kocsijának. Vállat vontam, hiszen azt se tudom, hogy hol lehet még o városban egy négyzetméternyi helyet találni, nemhogy parkírozni! Különben is olyan meleg van, hogy az ember csak tátog, mint szatyorban a hal. — Egy pillanat! Kérem, hol van itt olyan borkóstoló, ahol le is lehet ülni, s főleg hideg van!? — kérdi egy társaság a fő utcán. Nem volt lelkem a Szépasz- szonvölgybe kiküldeni őket, így az. „altemplom” felé mutattam irányt. Közben beszélgettünk, már amennyire ebben a kánukulában lehet. — Ha én tudtam volna! — törölgeti a homlokát Gerdács Kálmán, aki jó messziről, Békéscsabáról jött el családjával megnézni Egert. — De az asz- szonnyal nem lehetett bírni. Neki pont most kell jönni! Pont most! csak a rossz parkettázásra, a repedt mennyezetfugákra és a rosszul záródó ajtókra, ablakokra. Nézzünk most szét egy kicsit a 15-ös számú házban js. Varga Gyula földszinti lakásában az a panasz, hogy szerkezeti hiba miatt füstöl a cserépkályha. Tüzelni nem lehet benne, mert megfulladnak a füstben. Az apró' gyerekekkel hideg lakásban vészelték át a telet. Rendezetlen a környezet A lakásban fellelhető hibák mellett főleg a rendezetlen környezetre és a gyermekjátszótér hiányára panaszkodtak a lakók. A 15-ös ®2ámú ház első emeletén Raczki Árpáddal beszélgettünk. Ez a rész már parkírozott, s van játszótér is. De mint ahogy megtudtak, egy ottfelejtett épületrész miatt nem tudják befejezni az udvarrendezést. Megnéztük ezt a régi kis épületet, amely valamikor a kanonoki kerthez tartozott, nem akarjuk részletezni, mert az már egy külön téma lenne, de végső következtetésként hadd jegyezzük meg: az épületmaradvány lebontása halaszthatatlan. Az Egészségház utcából kis tahidon át néhány lépés csupán a Gólya utcai új bérházcsoport Itt főleg a játszótér hiányára panaszkodnak a lakók, méghozzá nagyon határozottan és szenvedélyesen. Arról van szó, hogy mintegy 50 gyerek szeretné otthonosan érezni magát ezen a területen, szeretnének sokat játszani, hancúrozni. Sajnos, mindez nem adatik meg a Gólya utcai gyerekeknek. Nincs játszótér, egyáltalában nincs helyük az 1-es és a 3-as számú épületek elől elzavarják a házfelügyelők. így aztán a gyerekcsapat beszorul a 2-es számú ház déli oldalához, ahol bizony az éjjel munkába járók nappali pihenése még altatóval is nehezen biztosított. Állandó a vita lakók és házfelügyelők között a gyerekek miatt, s meg kell mondani, — ez a lakók nagy részének véleménye is —, hogy az egyik házfelügyelő gyakran éles szavakkal kergeti el a játszani akaró gyerekeket. Az 1-es számú ház felügyelője például az egyik játszadozó kisgyerek rollerét földhöz vágta, amiért a „KRESZ”-t nem ismerve, kis járművével a jövendő virágos kertbe tévedt. Sok még a tennivaló A lakók szeretik a szép kertet, a virágágyat, de az sem utolsó szempont, hogy a mintegy félszáz gyereknek játszótere legyen, méghozzá olyan, ahol sénki nem zavarja őket, se bottal, se hangos szóval. A játszótéri problémán kívül • találkozunk még másfajta hiányossággal is. íme néhány ezek közül: sötétek az utak, nincs rendes villanyvilágítás, s ha elromlik egy-egy vízvezeték, hetek telnék el, amíg rendbehozzák. Hogy szemléink teljes legyen, meglátogattuk a Petőfi téri bérházat is. A lakók panaszai itt is azonosak az Egészségház és a Gólya utcai panaszokkal. Ajtó-, ablakzáródási hibák a második emeleten, az első emeleti lakások pedig beáztak az emeletráépítés alkalmával (miért nem élt a KIK az építővállalattal szemben garanciális jogával?) A mosókonyha megszüntetése miatt is panaszkodnak a lakók. A lakások főzőfülkéiben szinte lehetetlen a mosás, akik saját költségükön festették át a lakást a beázás után, azok a mosással most tönkreteszi k, mert a szűk helyen a pára lecsapódik. A villanyórákra is van panasz. Az első emeleten a lakásokban vannak elhelyezve az órák, holott ez szabályellenes, hiszen már a régi bérhé- zakban is kapuk alá, falban helyezték el azokat. Ezen a területen is jó lenne a villany, az utcai világítás, s természetesen valamilyen járda-alkalmatosság Is, hogy sár nélkül tudjanak közlekedni a lakók. Elpanaszolták a lakók még azt is, hogy újabban a 9—11-es számú házak lakói nem engedik meg, hogy az udvaron keresztül közlekedjenek a Szarvas téri fűszerboltba. Miért? Igaz, minden kezdet nehéz. Nem egykönnyen épültek fel a házak az üres telken, de ha már megvannak, jó lenne, ha minél kevesebb hibával, és bus« zűSággal élvezhetnék a lakásokat az ott lakók. Ennek érdekében tehetnek egyet, s mást a lakók is, de nem kevésbé a házfelügyelők, sőt, van tennivalója a KIK-nek is. Okos Miklós MEGKEZDTE országos diadalkörútját az egri Gárdonyi Géza Színház Bál a Savoyban című revüoperettje. Az első pillanatban talán túlzásnak tűnik a fenti állítás, de a kedves egri nézőknek megpróbálom bebizonyítani, hogy nem az. Mindenekelőtt hadd szögezzem le, hogy bizonyos fenntartásokkal van e sorok írója is a színházunkkal szemben. S talán e fenntartások nem is puszta előítélet szülöttei. Itt azonban, e produkció láttán, mindent elfelejt a néző, s az egri kéthónapos játék után most a pesti közönség méri le a színház képességeit. Kispesten már kétszer játszották, s nekem csak a harmadik előadást sikerült megnéznem, bent Pesten, a Bartók Béla Szabadtéri Színpadon, A Bartók Béla Színpad gyönyörű fekvésű, modern, kint van Budán, a Kosztolányi Dezső tér mellett. Szerencsém volt, kétszeresen is. Először, mert Egerben neom láttam, tehát most az első élmény hatását nyújtotta. Másodszor, mert ebben a rekkenő, fullasztó hőségben mégiscsak kellemesebb, ingujjban, cigarettázva a levegőn ülni, s úgy nézni ezt az igazán szép produkciót. (Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb és kellemesebb ez a színészeknek is.) Bevezetőben azt írtam, hogy diadalút. Először a diadalról illene beszélnem, de engedtessék meg hogy én mégis az útról beszéljek elöljárójában. S EZ AZ ÜT, mármint a darab útja a következő: Kispest kétszer (az előadások számla), Budapest, Bartók-színpad: kétszer, Tarka Színpad: kétezer, MOM művelődési ház: egyszer, Dunaújváros: egyszer, Nyíregyháza: kétszer, Diósgyőr: egyszer, Gyöngyös: egyszer, és Jászberény: egyszer. Nem kis út, nem kiis fáradság! De tegyük fel a kérdést:' megéri-e? Feltétlenül meg! Az előadásnak Pesten olyan nagy sikere van, hogy az a' táblás ház (több száz főnyi közönséget jelent egy este is), amely állandó lelkes tapssal jutalmazta az egri szinészeket, már sejtetni engedi az egész út mérlegét. Az állítás nem puszta jóslat. A pesti közönséget ismerni kell! Igényes, disztingvált, a rosszat nem fogadja el, akármilyen nagy nevek is fémjelzik azt. Bukott itt már meg régen is sok világhíresség s buknak ma is meg az új magyar filmek. Hogy az ipartól vegyem kölcsön a terminológiát: a pesti közönség megbízható meósnak számít. Az itteni siker tehát előre mutatja, mint kisfa árnyéka, hogy milyen lesz nagy korában, illetve, hogy mi várható vidékein a következő hetekben. Újság hasábjain még sohasem tettük meg, ez alkalommal pótoljuk, s megdicsérjük a színház közönségszervezőit is. Gondoljunk bele, feljönnek Pestre, mint Borcsa Amerikába, senkit nem ismernek, s néhány nap alatt táblás házat hoznak össze. Mert szép, szép a produkció, de ki tudja ezt Pesten. Most mér persze igen! BESZELJÜNK az út után a diadalról is. Nem, isten ments, nem áll szándékomban kritikát írni. De hát kinek nem esne jól ülni a nézőtéren és hallgatni a vastapsot, hallani a megjegyzéseket, az elismerést. No, igen, hallani a jóihangú énekeseket, hallani Abrahám Pál felejthetetlenül szép melódiáit. Gyermekkorába már egyszer belopta magát az ember szívébe, s most újra feltámad minden, ami akkor volt. Dúdol a színház nézőterén idős és fiatal. Mert tudja az isten hogy van ez, de a fiatalok, az egészen fiatalok is ismerik aiz Ábrahám-melódiá- kat. Amolyan természetes for- rr.iabontás jött létre: énekelt színház és a közönség, s néha attól féltem, valaki felmegy közülünk a színpadra, s szépen áriákban kifejezve magát,megsúgja a megcsalt feleségnek, hogy ne tűrje ezt .tovább. Persze, nem ment fel'senki, de — s az nem puszta szójáték — el se ment senki az előadásról, s ez nem kis dolog, hiszen majdnem éjfélig tartott. Még egyszer meg kell tehát dicsérni Horváth Jenőt a rendezésért, Somoss Zsuzsát a táncokért, Somoss Istvánt az Abrahám-muzsika szép interpretálásáért. A SZEREPLŐKRŐL mit is mondhatnák! A maguk nemében tényleg nagyok voltak, s főleg kedvesek, szeretetreméltók. Természetesen némelyiknél nem ártott volna, ha jobb hangja van, de mit tegyen, a legszebb francia menyasszony sem adhat mást, csak amije van. Illyés Ilona, Fontos Magda és Antal László azonban hangjukkal sok mindent felejtettek. Székely László díszleteit a pesti közönség szó nélkül megtapsolta. Sok sikert az utazáshoz! Suha Andor Fiatal vagyok, a fiataloknak élek • • Harmincöt fok árnyékban Körséta vasárnap délután Egerben A család mit sem törődik a papa sopánkodásávdl, hősiesen tűri a meleget és mindent meg akarnak nézni. A várban többen vannak, mtnt valamikor az ostrom idején. A gyerekek szaladgálnak, boldogan veszik birtokukba a csodálatosan szép helyet, a felnőtteknek meg bizony alig tudnak elég sört kimérni. Érdekes látvány volt, hogy a férfiak milyen ügybuzgalommal tolongtak a bódék előtt, aztán négy-öt kriglivel a kezükben ki erre, ki arra tűnt el a család irányába. — Megnézem a képtárat! — áll fel Nemeczki Sándorné budapesti háziasszony. — Magad, szívem! Magad! — heveredik a pokrócra férje. — Én ugyan nem mozdulok, amíg le nem megy a nap! Tudja, kérem, — fordul hozzám — szép város ez! Csak lehetne már légkondicionált a levegője! — Pesten talán melegebb van! — próbálom védeni a „légkört’. — De akkor nem kell utaznom! — feleli mogorván. Az audenciának vége. Az asszony a képtárban, férje a kereszt alatt horkol. A vendéglőkben teljesen kilátástalan az ebédelés lehetősége. Aki leült, nem akar felállni, aki még nem kapott helyet, az meg kitartóan ácsorog, s valósággal kinézi az asztal mellett ülőket, hogy aztán maga váljék „üldözötté". — Igazán telerakhatnák asztalokkal azt a népkertet! — méltatlankodik Kocsis Ferenc, aki a messzi Nagyszombatról törte magát erre a nagy útra. — Olyan szépen elférne ott! Nem tudom mi benne az igazság, de hogy egy meleg vasárnapon kevés amivel meg tudjuk kínálni a vendégeket, az biztos. A vendéglátó vállalat igyekszik megszüntetni a sorbanállást, de amikor például csak a strandon elfogy egyetlen vasárnap 55 hektó sör, 3000 darab üdítő üveges ital, s a szovjet adagoló is kimér 5000 pohár szörpöt, akkor elképzelhető, mennyi a tennivaló! Leglátogatottabb azért talán mégis a strand volt. Évek óta úgy érzem, hogy ha a fél városból strandot csinálnának, akkor is teljes lenne a kihasználás, s talán még a zsúfoltság se csökkenne. Állandó hullámzás, hangzavar, mindig keresnek valakit a mikrofonon keresztül. — Tóthpál Mária tanítónőt kérik a kijárathoz! — hangzik egymás után vagy ötször. Megvárom, ki lehet, s miért hívják. Zsiga Ilona a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben dolgozik, mint bérelszámoló. Az egyesülés előtt az egyik szövetkezet könyvelője volt, s immár három esztendeje, hogy köze van a termelőszövetkezethez. Bérelszámoló. Ennek a szakmának is megvan a maga szépsége, fontossága, hiszen a bérelszámoló lelkiismeretes, pontos munkájától függ, milyen pontosan kapják meg Járandóságukat az emberek, a szövetkezet tagjai. A bérelszámoló Jó, vagy rossz munkáján múlik az is, hOigy mennyire elégedettek a tsz-ben, hogy van-e állandó vita, veszekedés a járandóságok miatt, vagy nyugodtak s tudják: pontosan megkapja — Marikám! Hová tetted a< speizkulcsot? Nem tudok va-< csorát készíteni mire hazajöt-* tök! — fordul a víztől csurgó< leányhoz egy kedves ősz hajú< néni, aki a meleg fekete ruhában is leballagott, hogy míg oj fiatalok a strandon vannak,< dolgozzék helyettük. — Jaj, édes anyukám! A\ pettyes ruhám zsebében van,- mert reggel onnan adtam at csirkéknek enni! Ne haragúdj anyucim! — hízeleg a húsz év körüli nagylány — olyan jóit érezzük magunkat! — Csak szórakozzatok, lá-J nyom! — s már tipeg is kifelé1 a néni. Benéztem a ruhakölcsönzőbe. Egy fürdőruha se maradt „szárazon”! Tömve minden, a ka-, binokban több a ruha mintegy nagy színházi ruhatárban. A vendéglátó vállalat is für-, dött — saját izzadtságában,- mire kiszolgálta a csaknem'- nyolcezer vendéget. Estefelé aztán az egriek is- birtokukba vehették saját vá-‘ rosukat. Megtömték a Fagy-', laltkertet, a Népkerti Sörözőt, a Vadászkürt kerthelyiségét, a Tejpresszó teraszát, s mire d- zene is megszólalt a városban, már a benti termekben is ropták a táncot a fiatalok. Az utca megtelt ismerős arcokkal mert a legértékesebb ezekben- a napokban az este, amikor a- jó idegenek már — hajóra, il-\ letve vonatra szálltak, s eltűntek a parkírozóhelyekről a piros meg a kék, fekete és kávé; színű autók is, hogy helyet ad-- janak a sétáló városiaknak. A. É. mindenki azt, ami neki jár. Zsiga Ilona büszke , lehet munkájára, úgyis, mint a szövetkezet bérelszámolója, úgyis, mint KISZ-vezetőségi tag. — Mivel tölti szabad idejét? — kérdem. > — Fiatal vagyok, a fiataloknak élek — mondja, s lelkesedéssel beszél arról, hogy az új kultúrházban egyre barátságosabban, egyre otthonosabban érzik magukat a fiatalok. Van már televízió, rádió, lehet tán- ;oolnl, szórakozni is. Néhány iszáz kötet könyv áll már a fiaitalok rendelkezésére, de ez még nem minden. Ilonkának laz a vágya, hogy a hatvani •termelőszövetkezet fiataljai ■Igazán jól érezzék magukat, ■szép eredményeket érjenek el munkájukban, de ugyanakkor llegyen meg minden lehetősé- Igük a szórakozásra is. — Mik a terveik? A mi fiataljaink tele vannak Itervekkel. Es ez, úgy gond» lom, nem rossz dolog. A fiúk elhatározták, hogy megalakítják a futballszakosztályt és hírnevet szereznek a hatvani kiszeseknek. Sport, sport! Ez most a fiúk jelszava és ennek érdekében meg is tesznek min- dent. A közelmúltban megalakítottuk a tánccsoportot, a színjátszó csoportot, amelyeknek szépen sikerült a legutóbbi fellépésük. Tervünk az, hogy ezeket a csoportokat még inkább fellelkesítsük és olyan programot dolgozzunk ki, amely becsületére válik majd a hatvani Lenin Termelő szövetkezet fiatalságának. — Valamit mondjon a fiatalok munkájáról is — kérjük Ilonkát. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a mi fiataljaink szeretnek dolgozni. Elégedett munkánkkal a szövetkezet vezetősége. Azok a lányok, akik a kertészetben dolgoznak, szín. tén kitesznek magukért és nem hoz szégyent a szervezetre á KISZ-munkacsapat. Talán kevesen tudják, hogy a szép hatvani szegfűket, amelyek nap nap után elhagyják kertészetünket, és amelyek a szélrózsa minden irányába eljutnak, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet fiataljai termesztik, nevelik. A kezdet tehát jó, az elképzelések szépek és remélhetőleg egy esztendő múltán még nagyobb, még szebb eredményekről számolhatnak majd be a hatvani Lenin Termelőszövetkezet KISZ-fiataljai. Szalay István Felhívás . A Heves megyei Növényvédő ^Állomás felhívja a termelőszövetkezetek figyelmét, hogy az lez évi fiatal telepítésű lucemá- »sokat, valamint a kertészetiben a paprika, saláta, dinnye, ;de egyéb más növényeket is . izsgálják felül, mert a Növényvédő Állomás a megye te- Irületén különféle bagolypillék kártételét észlelte. Az említett kártevők jelenléte esetén azonnal védekezzenek ellene. A bagolypille ellen „Vofatox Spritz Poulver 30” 0,6 százalékos oldatával, vagy pedig ,Pa- ratíon 20” 0,6 százalékos oldatával permetezzenek. A permetezések végrehajtásánál az óv- és védőszabályokat tartsák be!
