Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
A - NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE =^“A MEGYEI MŰVELŐDÉS! HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN .FORGÁCS KÁROLY: Kötetnyi vers 28 sorban Születtem szó, gondolat nélkül néhány kilónak, kicsinek, zsenge testemen a bőr kékült, s még nem ártottam senkinek, így törpe testtel is nagy voltam. De elszívtam Anyám tejét, nyugalmat álmosaktól loptam, s mohó voltam: nem volt elég soha, mit ajándékul nyertem, mindig még többet kért a szám; bár nőttem testben, értelemben, ujj voltam puskák ravaszon: növekedve is zsugorodtam. Tán el is tűnök jeltelen, ha új tüzek lángja nem lobban fel egy csikorgó éjjelen; Szelepek nyíltak fel süvöltve, a fellélegző milliók tüdeje tágult’ lendült ökle, egyenesült a meghajolt gerinc, s az ember ember mellé állva: szikla porladt, acél hajolt: így születtünk emberré, nem ingat meg vihar s a szél. Azóta büszkén lépek egyre magasabb fokra: így növök emberségben a Kék Szigetre tartó embertársak között. DONKÓ LÁSZLÓ: Déli szélhez Fújtató bikák: felhők trappolnak át az égen, mi nyitjuk az esernyőt, majd bunyorgunk a fényben. Orgonát hoz a cserjés, mint kölni illat árad. Jöjj, déli szél, tereld és fékezd meg a bikákat. Óvjad a szőlőinket a fagytól, dértől, hótól, járd át rest szíveinket, mint testünket az óbor! Tiéd a panoráma, lanka, domb, humusz, szféra, a megtért fecske álma, a bánat és a tréfa. Déli szél, tapsolj, temetkezz, rothadó téli holtak nem érnek fel szívedhez, az élők álmodoznak. A nyárról beszélj, zengd el gyümölcsérlelő érved, mi hallgatjuk türelemmel csodálatos zenédet. ÍBLI KATALIN: Rám várnak a gyárak.,. Törékeny része vagyok az időnek, körülöttem percek és fűszálak nőnek; a csend erezetévé válik lényem, . s hópehelyként szállingózom télen. Énrám várnak a gyárak reggelente. — Mi lenne, ha egyszer az éj eltemetne? Fönn füstként gomolyog a kékség. — Tudod-e, hogy az élet örök reménység? Tudod-e, hogy te is fény lehetnél, ha erősebb lennél a félelemnél? ... a percek és a füvek egyre nőnek; lelkem talán jó talaja lesz az- időnek. Az évszakok: színes kártyalapok. Én a tavaszból a nyárba rohanok, hogy első hírnöke legyek az ősznek, mielőtt még mások megelőznek. Ha várunk, kilombosodik a türelem, hegedülni kezd a fény a füvekenj mohokat növel a képzelet, s nem lesz a világból miénk, csak egy szelet; Ha várunk, megfog a napok hínárja, nem lelünk többé a csillagok nyomára. Rólam lehámlott az illúzió-kéreg, számomra nem a múlt: a jövő a lényeg. HARGITAI ISTVÁN: A nyár partjainál Kit északra vetett sorsa: valóban A déli partot vágyja szüntelen, Fenséges ugyan járni szűzi hóban — Ó, de milyen más a homok-föveny. Acélmellű, üvegtestű Mamáia, S lovagi Várna, ahol meztelen Sziklákat ostromol a tenger vágya, Hozzátok vonz anyánk, az őselem ... Somogyi part, Fonyód ezüst nyugalma, — Ti részei a csendes óceánnak — Itt kókusztejnél édesebb az alma! Van-e költő, aki így ne szavalna? Ha jön a Nyár, s felhői parttalan nagy Hullámokkal az egekig zuhannak. ❖GYURKÖ GÉZA: KÓPIÁS SÁNDOR: HAJNALI ZÁPOR Mennydörgés szekerén érkezett a hajnal, villám-lovak sörénye lobogott, s eső porzott a lila utakon. Lassan lombosodott ki a Nap, nehezen tértek magukhoz az álom ürgelyukából kiöntött falvak. A zápor után egy ideig tócsákban állt a víz és a csend. Kihasználva a fények tétovázását, legénykedő szelek kapták derékon a lenge öltözetű füst-leányokat. Kék kendőjével azután szárazra törölte az ég a csillogó zománcú mezőket. FORGÁCS KÁROLY: IDém a és o á liő zat Bárhogy feszül bőröm alatt a város; Eddig még megmaradtam falum fiának. A test elfogad mindent, ami hasznos, De a lélek este is visszavárja a napfényt. Az élet célja: boldog tevékenység, S az én falum megadta ezt nekem, Derűs gyönyörben tettem, amit kellett, Estétől hajnalig mélyen aludtam; A mélységek keservét nem ismertem, Az epe az aszfaltokon fakadt fel, A város fényein láttam a dermedt Sötétség fájó, naptalan világát, Mégiscsak itt a fény és zaj között Van már nyugalmam. Ez az idegen Világ világom, így kerek a föld, S a vágyak füstje hozzám tartozik. Az ember valahonnan mindig indul És meg-megáll egy csengő állomáson, Mindenütt várja új s jobb, mint mi volt, De valami jó mindenütt hiányzik. ••;»»;»»;» »;. •;* v v »:* •*• ••• *.* *:* *•* *»* *»* *:* *:* *:* é. Fekete bársony Ezért megyünk újabb tájakra mindig, S oda-vissza csak vágyainkat küldjük, Mert vándorlás a sors és a világ nagy, Lábunk nem léphet ismert lábnyomokba. Mindenkinek fel kell fedeznie Üj világát s örülnie kell, Ha horizontja peremén a föld A hullámok hegyén úszik felé, S míg elér eddig: megmártja magát Percen kint az öröm és a kín forró levébent E percek pányvája köt és maraszt. Mindenhová fűz egy-egy kis gyökér, Az első már csak lenn a mélyben él, De íze, színe nem vész el soha A zenekarban. Ez a hang a téma.- A többi mind, mind, mind csak változat. &zépsé(jeMi Szépségem, milyen nyárból jöttél? Bokádon sűrű bodzaillat ragyog és hajnali verőfény tépelődik, mint messzi csillag. Ugye, mezőkön gázoltál át s virágok lesték ifjúságod udvarán szelíd arcod titkát s vertek köréd roskadó lángot. Most hajlongó jázminok karja kapkod utánad s lágy hajadba éjszakát álmodik a szél. Szépségem, nálad soha szebbet! Mosolya vagy a szerelemnek s egy csók, mely véget sosem ér. A nyoi mindig sír. Én tudom. :• Mindig letagadja, de én jakkor is tudom, mert engem >.már nem lehet becsapni. Én ijmár nagyfiú vagyok. Piros a Cszeme és olyan furcsán hegyes [jaz orra, mintha zsebkendővel £ nyújtotta volna meg. Amikor [•először észrevettem, elnevet- :[tem magam, mert nagyon mu- :*ris volt, hogy Anyunak hosz- í'szabb lett az orra: :♦ — Ormányod nőtt, Anyu — ['mondtam nevetve. ;• Anyu rám nézett, először ['nem értette, mit akarok én '.mondani az ormánnyal, aztán [•vörös lett, mint én tavaly, famikor a nap nagyon felégetett és hirtelen pofon ütött. fSírtam, aztán Anyu az ölébe [♦vett, csókolgatott és azt mondata, hogy én vagyok az egyetlen bogara és bocsánatot is [[kért tőlem és akkor ő is sírni [.kezdett. Nagyon elszégyelltem [[magam, már nem is haragudjam, hogy pofon ütőit, mert •[megértettem, hogy biztos a f könnyektől nőtt meg az orra ... :[ — Miért sírsz mindig, Anyu? :♦ — Dehogy sírok, miért is [[sírnék... Ha te jó vagy és [.szeretsz, akkor én nem sírok [[soha — hintáztatott Anyu a ftérdén és akkor én hozzábúj- ;[[tam és megfogadtam, hogy [[mindig szeretni fogom, meg jó [•leszek, csak ne sírjon, s ne [[nőjön nagyobbra az orra. •!• De hiába, Anyu sír. Tudom. {[Nem előttem & legtöbbször •[•csak akkor, amikor én már [[fekszem az ágyamban, s azt .[.hiszi, hogy alszom. Pedig nem [[alszom. Nem tudok aludni. [[[Szeretnék vele sírni, osak nem [[[tudok. Egyszer belecsíptem jó [[[erősen az orromba, hogy ne- [[[kem is nagyobb legyen és én [fis sírjak, ki is csordáit a köny- bnyem, de az nem volt valódi. [[[Csak a szememből jött a •[•könny ás nem a szívemből. [[[Csak az orrom fájt s nem beliül valami, nem is rázott a sí- [[[rás, pedig, ha nem ráz a sí- [frás, akkor nem is igazi. [:[ A mikor Apu elment, ak- •[• kor egy hétig Anyu [[[nem sírt Nem tudom miért •[•De azóta már mindig. Azt se [[[tudom, hogy Apu miért men1 [fel, pedig én nem bántottam [•[soha, Anyu se és mégis element. .. [[[ — Miért ment el Apu? [f — Nem ment el, csak eluta- bzott — mondta Anyu és gyor- [j[san kiment a szobából. Nerr ❖tudtam megkérdezni tőle [[[hogyha elutazott és visszajön •[•akkor miért vitte el minder [[[ruháját, meg a rádiót is és azi ❖a kis korsót, amelybe a cigarettákat tartotta az asztalon [[[Aztán rájöttem, hogy Anya [[[hazudott nekem, mert Apt [fnem utazott el. Láttam az ut- ❖cán egy nénivel. Nem vol [[[olyan hosszú az orra, min- ❖Anyunak és fiatalabb is volt [[[meg nevetett és Apu is neve •[•tett. Szép néni volt. Dö Anyt [[[mégis szebb, nem tudom, mii' [fért, de mégis szebb, s ha az ; [[[néni is ilyen sokat sírna, ak [fkor biztos néki is olyan lenn< •[•az orra, mint az elefántnak [f vagy még hosszabb is... ❖ — Apu, nem is utazott el. j [^Láttam az utcán... Egy néni vei ment és nevettek... Miért < nevettek, nem tudod? — kér- i deztem Anyutól. De ő nem vá- : laszolt, csak azt láttam, hogy ] az arca egészen sápadt lett, ; mintha beteg lenne. Kiváncsi ] lettem, hogy Anyu azért sá- i padt-e el, mert a néni neve- i tett? Megint megkérdeztem: i — Nem tudod miért neve- . tett a néni is, meg Apu is? — Ne kínozz már ... Olyan kegyetlen vagy te is, mint ; Apád — kaipta a kezét szemei ; elé Anyu és kiszaladt a szó- : bából. Hallottam, hogy sír a konyhában. Nem tudom meg- ; mondani miért, de féltem utá- ; na menni. Hiszen ő azt mond- ; ja nekem mindig, hogy nem sír és ha most utána mennék, látnám, hogy megint hazudott nekem mert igenis sír. Bár ez nem olyan hazugság, mint amit én szoktam elkövetni, de mégis csak hazugság. Leültem a szőnyegre és gondolkodni kezdtem. Anyu sír a konyhában. Én itt ülök egyedül. Apu elment hazulról és egy nénivel nevet az utcán. , Anyut soha sem láttam nevet- , ni, csak mosolyogni, de azt is ; ritkán. Anyu tehát most azért sír, mert az a néni nevet, mert Apu is nevet és Anyu sír... Egészen összekavarogtak ben- , nem a dolgok... ! A rra ébredtem, hogy Anyu az ölébe fog és a rekaméra fektetett. Ügy lát- 1 szik, elaludtam a nagy gondol- 1 kodásban. ' — Beteg vagy, kisfiam? — 1 tette Anyu a kezét a homlo- • komra. ( — Beteg vagyok — nyögtem, 1 pedig semmi bajom nem volt, ' de jólesett ezt mondanom. Ár- 1 vának éreztem magamé pedig 1 Anyu ölében ültem. ■ — A szívem fáj — mondtam, s nem is tudom, honnan \ jutott ez az eszembe. Anyutól ’ hallottam egyszer, már nagyon régen és most Aput is hallom, amint rekedtes hangján ezt válaszolja Anyunak: — Romantikus zenedráma 1 hősnője... 1 — Anyu, mi az, hogy roll mantikus, meg hősnő és az is j mi, hogy zenedráma? — kér- . deztem hirtelen... Anyu szeme kerekre nyílt a rémülettől, azt hitte, hogy lá- zam van és attól beszélek így.- Aztán, úgy látszik, eszébe jut- í hatott neki is, mit mondott ■, Apu régen: > — Te ezt még nem érted ... 1 De te ezt soha se mondd *• majd ... Soha, érted? — Nem mondom. Soha sem j mondom — egyeztem bele. i Most fekszem a kiságyban _ és hallom, hogy Anyu megint t sír. Aput siratja. Tudom. A t szomszédban volt egy cica, ;, annak voltak kis cicái, s a- szomszéd néni belefojtotta a mind a kanálisba. Akkor egész- nap sírt a cicamama. Egyedül a maradt. Anyu is egyedül ma- radt, csak neki nem a kis ci- e cáját vitte el a szomszéd néni, :, hanem Aput egy másik néni. Világos. Most már értem. De , miért vitte el? Miért pont az Is én Apukámat? Ezt meg nem értem ... Hisz annyi más ba-.;. esi van, olyan is, akinek nincs** felesége. Azért kellett neki[f pont Apu, mert Apu jó és iga-b zán barátságos ember? Meg-[f próbálok Apura haragudni, deinem megy. Elképzelem, hogy[f ő volt a szomszéd néni, aki ab cicákat a vízbe fojtotta... Def[ Apu nem olyan, emlékszem, őb is csóválta a fejét, amint lát-[j[ ta, hogy a cicamama milyen.f keservesen keresi a kicsinyeit.* Nem tudok haragudni Apu-[f ra... Milyen szép meséket* tudott... És ismerte a mada-[f rakat... És mindent tudott.. .* Megcsinálta Micimackó lábát,,f mikor kitört, szegénynek.. .b És, ha rám nézett, mikor va-[f lamit nem szépen csináltam,❖ máris úgy éreztem magam,[:[ mint akkor se soha, amikor»!» Anyu a fenekemre vert... [[[ IVem tudok Apura hara—[< gudni. Pedig itthagyott* engem is, Anyut is. Azért ab nevető néniért. Talán, tényleg,[[[ azért, mert az a néni sokat.[. nevet és Anyu sohasem neve-* tett? Érdekes, én is milyen* ritkán szoktam nevetni? De* Anyuval nem lehet viccelőd-[f ni, Anyu csendes, nagyon ko-b moly és puha, mint valami fe-* kete bársony. Olyan, mint a*í ruhája. Valahogy sötét körü-[j lőtte minden, de nem riasztó*! sötét. Nem lehet félni, inkább^ szundítani és halkan beszélni,*! csak suttogni. * Most nem hallom, hogy* Anyu sírna. Elaludt volna?* Nem. Üjra hallom, hogy meg-* csuklik a hangja. Biztosan na-* gyón halkan sír, hogy engem!} fel ne ébresszen. Mert szeret* engem. Apu is szeret. Csak az* a nevető néni nem szeret. Ha* szeretne, akkor most nemjj sírna Anyu és itt volna Apu...»! — Anyu... Anyu ... ! —[! kiabálok át a másik szobába.»: Hallom, hogy Anyu egy pilla-[S natra mozdulatlanul figyel*: rám, aztán azt is hallom, hogy[[ kifújja az orrát, papucsába.; dugja a lábát és már itt is áll* az ágyam felett... .< — Mi baj, kisfiam... Rosz-[[ szat álmodtál? [• — Anyu... én nem aka-j rom, hogy többet sírjál.. .!• Nein akarom... Én megölöm* azt a nevető nénit... Szerzek!; egy légpuskát, meglövöm ve-*i le... S akkor Apu hazajön és[: te nem fogsz sírni többé.. Jó? ;i Anyu csak néz, olyan na—: gyón furcsán néz és nem vá-[i laszol. Áll az ágyam felett és«! néz, mintha az arcomat ku-j tatná, az arcom mögött egy.; másikat, nagyon sok, sóhaj nem látott arcot kutatna és a!; tekintete hideg, kemény, hogyj félek tőle. Aztán megrebbenj a szeme és egészen halkan* csak ennyit mond: j — Aludj! * "p’s én ijedten becsukom aj ■LJ szemem, hogy ne lás-j sam Anyu arcát, a fülem is* befogom, hogy ne halljam mégj egyszer a hangját, amint rö-* viden, élesen, mintha ajtót' csaptak volna be valahol a* házban, rám szól: « — Aludj! * És én már alszom is .« [ FARKAS ANDRAS: Szárnyas idő, hova szállsz ? Szárnyas idő, hova szállsz, mire kérdezel engem? Honnan a szél, ami hajt, felemel, eligazgat? Honnan ered tudományod, a könnyű igézet? Mely tovahajt, belehúz az egek közepébe? Honnan a szín, hova tűnik a fény alakodról? Mennyi ruhádban a test vagy a lélek, a dallam? És hova kergeti májusi illatok édes Hangulatát, ha örökre lehull puha tollad? Kérdezem, újra csak így, ezeregyszer is így csak! Szárnyaszegett, kitömött liba nézhet utánad Ügy, ahogy én figyelek röpülésed ívére. Csillog a tollad a fényben, a hangod is értem. Hallom a dalt szíveden, gyönyörű dobogását Fogja fülem, s az agyam remegő figyelése: Mit kap az illat, a szél, ha a szárnyad alá búj. S mit kapok én, ahogy itt dadogok megigézve? Szárnyas idő, hova szállsz, mire kérdezel engem? Elmehetek, ha kívánod, a végtelen útra, Honnan a test, meg a szív, meg a vágy sose tér meg. Ámde figyelj! Ha lehet, ha megéri a sorsot, Vedd szívemet puha szárnyad alá! Sima tollad Fedje be úgy, hogy a szél, hogy az út, hogy az illat Meg ne szakítsa, amíg kitalálom a titkot: Honnan a szárny, hova hív, ki vezérli a szellőt?! POLNER ZOLTÁN:
