Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
4 NEPÜJSÄG 1962. június 24., vasárnap Hetvenöt éve született Karinthy Frigyes Modern szoba Olvasom az Állami Hirdető lakás- és albérleti szoba hirdetéseit, hIgényesnek modern albérleti szoba, külön bejárattal kiadó.” Mivel ilyen problémáim vannak, azonnal, kapva a címen, gondolván, no végre egy fiely, ahol az emberen nem járnak keresztül. Miután megnéztem a szobát, rájöttem: egyes emberek nincsenek tisztában a modern és a különbejáratú szó fogalmával. Képzeljenek el egy spejzot ablak nélkül. Külön bejárattal, már úgy, hogy a szobából' külön kell bemenni, s ezenkívül még enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy mirelit-helyiség, fűtésről szó sem lehet. Egy vaságy, egy matrác havi Z50 forintért. Valóban modern, any- nyira egyszerű, hogy lassan már az ember ha benézhet a szobába, azért is lakbért kérnek. Nem volna jó, ha az illetékesek ezt az abszolút modernizálást egy kicsit modernizálnák? (klsbé) — JÖ ÜTEMBEN halad a munka a nagytályai Viharsarok Termelőszövetkezetben. Az 1600 holdas gazdaság 230 tagja — ebből 40 nyugdíjas — 180 hold kukorica harmadszori kézi kapálását végzi. — A Korvin-laktanya KISZ- a lapszervezetének közel 10G tagja nemrégiben társadalmi munkát végzett a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet szőlőjében. Vasárnapi napon 37 900 szőlőkarót vertek le a szőlőtőkék mellé. — TEGNAP ESTE az Egri Dózsa SC sportbált rendezett Egerben, a belügyi sportklub helyiségében. Felhívás A Heves megyei növényvédő Állomás felhívja a termelő- szövetkezetek figyelmét, hogy a kertészetben a paprika, saláta, dinnye, de egyéb más növényeket is vizsgálják felül, mert a Növényvédő Állomás a megye területén különböző bagolypillék kártételét észlelte Az említett kártevők jelenléte esetén azonnal védekezzenek ellene „Vofatox Spritz Poulver 30” o,6 százalékos oldatával, vagypedig „Dáráthion 20” 0,6 százalékos oldatával. A permetezések végrehajtásánál az óv- és védőszabályokat tartsák be. (Az előző vegyszernél két hétig, az utóbbinál pedig három hétig a permetezett területre sem embernek, sem állatnak rámenni nem szabad.) ÍV! unkásságának egyik méltatója írja, hogy J Karinthy úgy tűnt fel a magyar irodalomban, mint az igazi revizor Gogol drámája végén. S bár szinte minden műfajban művelte magát, élete fő művének mégis a maga alkotta műfajú így írtok ti karikatúra-gyűjteményét tekintjük, amelyet fiatalon írt, de egész életében bővített. Görbe vasbotja hol itt, hol ott koppant, kis noteszében sűrűsödtek a feljegyzések, amelyek ítéletekké formálódtak. így születik meg a modorosságot, hazugságot, a giceset bátran leleplező, kora legsikeresebb magyar irodalomtörténete. Igen szerencsés időben tűnt fel Karinthy irodalmunk horizontján. A század elején a sok-sok tehetség mellett még több olyan akad, ki csak hiszi magát tehetségesnek. Üj jelenségek mutatkoznak az irodalmi berkekben, de a társadalmi, politikai életben is. Ady beharangozza a forradalmat: „Hiszem és vallom, hogy a forradalmi megújulás kikerülhetetlen Magyarországon”. Megjelenik a Nyugat, a fiatal írók fóruma, s a nyugatosok között találkozunk Babits, Kosztolányi és Karinthy nevével is. A Nyugat egyik legsokoldalúbb tehetségének tartják, de neve humoristaként vált ismertté. S erre rászolgált nemcsak írásaival, de magatartásával is. A behavazott úton például olykor szal- makalapban járt, piros öngyújtót használt, lakásán egész állatseregletet tartott, barátjával, Kosztolányival, ha kedvük kerekedett, álverekedést rendeztek a kíváncsi pesti utcákon, s mikor látták, hogy mutatványuknak sok bá- mulója akad, továbbsétáltak. Már születése datálásával is megtréfálta a közvéleményt. Még az irodalomtörténészekkel is elhitette, hogy 1888-ban született (Szerb Antal új kiadásban nemrég megjelen* irodalomtörténetében is ezt találjuk!), pedig valójában ma 75 éve. arinthy még alig 14 ^ éves, amikor a Verne- művek hatására megírja első fantasztikus regényét, amely a Magyar Képes Világban jelent meg. Igaz, hogy a kis gimnazista Karinthy neve előtt társszerzőként ott találjuk a csak korrektori munkát végző szerkesztő (Csór Gáspár) nevét is. Majd az egyetemen, illetve egyetemeken folytatja tanulmányait. ö maga sem tudja, hogy mi érdekli jobban. Előbb irodalmi, majd matematikai előadásokat hallgat, míg végül az irodalom mellett dönt és partra száll a New York kávéházban, hol a múzsát kergető költők gyakorta megfordulnak. A kötetlen életmódot jelentő újságíró pályát választotta, éberen figyelve a valóságot, minden visszásságot azonnal felfedező tekintetével. Írói hírnevét az így írtok ti stílusparódia-gyűjteményével alapozza meg. Szinte egyszerre elismert íróvá válik és valósággal követelik tőle a humoros írásokat. Pedig nevettető írásai csattanók is egyben, éles bírálói kora irodalmának, bátor leleplezői a feu- dál-kapitalista Magyarországnak. Nagyobb lélegzetű alkotásra alig képes, mert egyrészt a humort fizetik jobban, és gyakran a pénz adja az ihletet, másrészt nyugtalan természete nem engedte, hogy nagyobb szabású művet alkosson. Ezért mondhatjuk joggal életművére, hogy bár maradandó, de darabokra töredezett, felaprózott mű. A humoreszkek, krokik, karcolatok száma több ezerre rúg, míg a novellái számát több százra tehetjük. Néhány regényét (Capillária, Faremido, Gulliver további utazásai a nőuralom országában és a gépek világában), drárrcakísérleteit (Holnap reggel) és a két kötet — idáig még nem eléggé méltányolt — költeményét (Nem mondhatom el senkinek, Üzenet a palackból) is életművébe kell sorolni. IV agy érdeklődéssel figyeli 1 a természettudományok fejlődését is, de szinte mindent „Elmentem — írja — és mindent megírtam, ahogy tudtam: a repülő embert, a mozgóképet; a könyvet, amit olvastam, a barátot, akit megismertem, a nőt, akit szerettem, a gyereket.:A gyereket... Egész életművén vissza-vissza- térő motívum az ifjúság, amely az ő számára szimbólum. A meg nem alkuvásnak, a forr ad almi Ságnak, a légiesnek, az őszinteségnek jelképe. Ki ne emlékeznék vissza kedves gyermekkori olvasmányára, amelyen a felnőtt is jókat derül, a Tanár úr kérem című kötetre. Igaz ugyan, hogy sokat változott az iskola, Karinthy iskolája, de az itt megírt történetek frissek, elevenek, a diákság örök típusainak megtestesítői. A mai rossz diák éppúgy magyarázza a bizonyítványát, mint Karinthy hőse, éppúgy felel a jó, illetve rossz tanuló és éppúgy „röhög” az osztály, mint ahogy azt Karinthy megírta. Amikor az ifjúságot idézi, az új életet . is idézi. Az újat, a holnapot, amelyre vágyott. Ugyanakkor ítéletet mond az imperialista világháború kirobbantóira, az emberiség ellenségeire, a fasizmus térhódításával pedig egyre élesebben leplezi le az embertelenséget. Az alkotás mindent feledtető izgalma közben tudomást se akar szerezni egyre inkább elhatalmasodó betegségén, míg 1936. áprilisában teljesen legyengül látása is és csak a betegségével tud törődni. Bécs- ben ismerik fel baját — „ciszta és angioma a kisagyban” —, Stockholmban műtik. Az orvosfeleség telefonon keresztül ismerteti a Pesti Hírlap szerkesztőségével a műtét mozzanatait. S a sikeres műtét után tíz nappal az Estben már a következőket olvashatjuk: „Az újságíró nem halt meg bennem, egy csonka ceruzával jegyzeteket csinálok éjjeliszekrényem márványlapjára”. Négy nap múlva a lábadozó Karinthy az Esthez címmel már cikket ir. Döbbenetes naturalizmussal tárja a nagy nyilvánosság elé műtétje lefolyását („Koponyám hátsó felét kinyitják, mint egy konzervdobozt”). Ez az írás mintegy előszó volt a Pesti Naplóban folytatásokban megjelent regényéhez, amely az életmű legnagyobb prózai altotása: Utazás a koponyám körül (1937.). Az agyműtét, amely szá- mára írói témává lett, kiét évet nyújtott életén. 1938- ban bezárult az életmű fedele, pedig a kis notesz még igen sok áthúzaüan ötletet tartalmazott. A Nyugat-nemzedék egyik legsokoldalúbb tehetsége, a század eleji irodalmunk revizora megpihent. Nagy Andor 1962. JÜNIUS 24., VASÁRNAP: IVÁN 75 évvel ezelőtt, 1887 júniusában született KARINTHY FRIGYES, a különös tehetségű, sokoldalú író. Első sikerét Így írtok ti című tra- vesztia gyűjteményével aratta; amelyben maró szatírával gúnyol- . ta ki a „hivatalos” Irodalom nagyságait. A tanár úr kérem című regénye a diákélet karikatúrája. Fantasztikus regényei (Capillaria; Utazás a koponyám körül) a fantasztikumok kihangsúlyozásával a társadalom visszásságait leplezik le, versel (Nem mondhatom el senkinek), drámái (Bűvös szék) mellett, mint újságíró, vidám tárcái révén az egyik legnagyobb szatirikusunk. 150 évvel ezelőtt, 1812-ben e napon lépték át Napóleon csapatai; Európa nagy részének leigázása után Oroszország határát. Napóleon e hadjárata hadserege szétverésével és egész uralmi rendszerének megingásával végződött. Karinthy Frigyes A könyv M£ eg-megállok a könyvesboltok kirakatai előtt Elnézem az ízléses kötésekben közkézre adott irodalmi termékeket, belelapozok a könyvtárak rejtelmes könyvsokaságába, vagy otthon, ha akad néhány percem, előveszem a most vásárolt legújaíbbat, hogy mohó szemekkel fussak végig az egyenes sorokon. És mennyi érdekesség, értek, szórakozás és tudomány van bennük. Az égjük angol pedagógus így nyilatkozott róluk: „A könyvek olyan tanítómesterek, akik pálca és vonalzó, harag és szidalom nélkül tanítanak. Soha nem alszanak, ha kérdezed őket, semmit nem titkolnak el előtted, és soha nem nevetnek ki téged.” Valóban így van. Puskin, a nagy orosz költő azt mondta, hogy a jó könyv olyan, mint egy királyi kincstár, ahol mindenki megtalálja azt a drágaságot, ami szívének és szellemének megfelel. Kenko-Hoshi japán fró jó barátoknak nevezte a könyveket, s szerinte polcainkon soha nem lehet elég könyv, mert nem lehet elképzelni nagyobb élvezetet, mint lámpafénynél, egyedül felnyitni egy könyvet, s egy ismeretlen világ embereit személyes ismerősökként, bará* tokként ölelni magunkhoz. örömmel tapasztalom, hogy mi is egyTe több könyvet vásárolunk. Nemcsak üzemi, városi és községi könyvtáraink gyarapodnak, de otthonainkban is egyre több van belőlük. Ismerek kis úttörőket és komoly felnőtteket, gimnazistákat és üzemi dolgozókat, egyetemi tanárakat és termelőszövetkezeti parasztokat, akik megtakarított pénzecskéjük jelentős részét könyvekre költik. Petrarca, a nagy olasz költő szívesen beszélt arról, hogy vannak barátai, akiknek a társaságát rendkívül sokra becsüli, és ezek a barátok minden időkből és népből valók, kivételes műveltségük nagy becsületet szerzett nekik. Igen, ilyenek a könyvek, amelyek a mi barátaink is. « fSZÍNPIrÁZg " - OA Ü SO B- ► ^ Nagyvisnyőn este fél 8 órakor: Gyertyafény keringő Dormándon este fél 8 órakor: Egy pohár viz SALGÖ LÁSZLÓ: 23 IX. Kubai gondok Az indulás tervezett idejére tolmácsom, a Haiti-szigetről emigrált néger kolléga is visz- Bzaérkezett a cafeteriához. A falusi népboltban próbált a fővárosban nehezen kapható pipereszappant szerezni. Feleségét és a napokban született kisbabát várja haza a havannai kórházból... „ — Sikerült szerezni? — kér* 4fc*ük -kórusban. — No hay, nincsen, csak mosószappan van — hangzott a tömör válasz. Sokszor hallottam Kubában ezt a „no hay” kifejezést. Mondták nekem is a Kodak-cég pompás havannai foto-szaküz- letében, amikor eltörött fénymérőm helyett újat akartam vásárolni. Ott, az eladó szájából elhangzó, gúnyos „no hay”-nak olyan volt a hangsúlya* hogy a külföldi világosan értse: az amerikai szállítások elmaradása miatt, itt állhat a kubai télvíz idején, a vakító trópusi napsütésben — fénymérő nélkül. Itt, a cafetériában a „no hay” kifejezésre, amit az asztalt körülülő kubaiak is bólogatva megismételtek, a hangsúly alapján inkább „nem tesz semmit” fordítást kellene használnom. Nem, egyáltalán nem volt ebben valamiféle forradalmi romantikából táplálkozó lemondás. Inkább a nehézségek leküzdését vállaló, a problémák okait és megoldását kereső emberek elszántsága érződött Most a nyugati lapok, a rádiók — és ezt nem is lehet tőlük rossz néven venni — a kubai ellátási gondokat a forradalmi rendszer egyenes következményének igyekeznék beállítani, és mint ilyent, elrettentő példaként akarják a kubai fáklyát figyelő latin-amerikai népek élé állítani. — A kubai helyzet (a jegyrendszer bevezetése) — hangzott a londoni rádió március 16-i kommentárja — a gyors ütemű forradalmi intézkedések és a hibás gazdálkodás „sajnálatos” eredménye. És, hogy a venezuelai, a guatemalai, a brazíliai hallgató még világosabban megértse a kubai élelmezési probléma okát a kommentár hozzáteszi: mindezek a hiányok most azért vannak, mivel „Kuba gazdaságilag valaha teljes mértékben a tőle mindössze 150 kilométerre levő Egyesfiit AttaiHtototSltfSggdtB* De, hát a népeknek most mindenütt a kontinensen, éppen erről kell dönteniök: megmaradnak-e a régi Kubához hasonlóan az „Egyesült Államoktól való teljes gazdasági függés állapotában” — amerikai áruktól zsúfolt áruházakkal és telt kirakatokkal —, vagy pedig — számolva az amerikai retorziókkal — a forradalom útjára lépnek a meglevő készletek igazságos, átmeneti jegyrendszer alapján történő elosztásával hozzálátnak a monokultúrás gazdasági elmaradottság felszámolásához. Kubában a józanul gondolkodó emberek tisztában vannak azzal, hogy a cukornádföldeken 3 év alatt nem lehet fogpasztagyártól húsfeldolgozó üzemig, mindent építeni, olyan ütemben, hogy keresete az 1959 előtti napi 1 pesoról 2,8 pesora növekedett. A 400 000 falusi állandó munkanélküli pedig, az évi 3—4 hónapot dolgozó munkással együtt az év minden munkanapján keresethez jut. 1957-ben a Kubai Katolikus Egyetemi Szövetséghez tartozó diákok egy csoportja vidékre ment, hogy megvizsgálja a parasztok életviszonyait. Az alábbi adatok szerint, amelyet annak idején a havannai sajtó is közölt, a falusi lakosságnak mindennap csupán 4 százaléka evett húst, 1 százaléka evett halat, 2 százaléka evett tojást 3,5 százaléka evett kenyeret 11 százaléka ivott tejet Most elsősorban' az a kiéhezett falusi lakosság igyekszik A santiagói iskola város udvarán a fél évszázados amerikai gyarmati uralom mulasztásait pótolják és a növekvő keresletet teljesen kielégítsék. Persze, arról, hogy Kubában miért növekszik a kereslet, a nyugati rádiók Latin-Amerika felé sugárzott adásaikban már egyáltalában nem beszélnek. Egyszerűen azért nem, mert — a vásárlóerő gyors növekedése miatt — ez is a forradalmi gazdálkodás eredménye. A kubai mezőgazdasági dolgozó napi jóllakni, amelynek nagy többsége a közelmúltban — Latin- Amerika parasztjaihoz hasonlóan — éhezett. A villany, a lakbérek 50 %- os csökkentése, az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás (minden kubai gyerek megkapja a Saibin-cseppeket) következtében ugyancsak megnövekedett vásárlóerő a városokban is mindenekelőtt az élelmiszerpiacon jelentkezik. A forradalom előtt elegendő volt a termelt napi 250 000 liter tej — most kevés a 400 000 liter. A meglevő készletek igazságos elosztása következtében minden 7 éven aluli kubai gyermek napi egy liter tejet kiap jegyre abban az országban, ahol a lakosság átlagos életkora néhány évvel ezelőtt — éppen a magas csecsemő- és gyermekhalamidáság következtében — nem érte el a 23 évet. A lakosság túlnyomó többségének táplálkozásában most oly'aln szembetűnő a javulás, hogy azt még a londoni rádió kommentátora sem vonja kétségbe. Előző írásomban idézett Tom Stacey, a The Sunday Times Kubában járt tudósítója — jóllehet zsörtölődött amiatt, hogy havannai barangolása során nem tudott fogkrémet kapni — tárgyilagosan megállapítja: „Az átlagos élelmiszer- fogyaisztás talán csökkent a városokban és az emberek esetleg kevesebb élelmiszert kapnak. A lakosság zömét kitevő parasztok azonban többet esznek' mint azelőtt és tartalmasabban étkeznek, mert tejet és húst fogyasztanak. Emellett, amint megállapíthattam, a legtöbb kubai nem Castrot, hanem az amerikai bojkottot okolja az élelmiszerhiányért.” Ezt tette gépkocsivezetőnk is, miután az alkatrészhiány miatt agyonjavítotit Chevrolettel végre újra elindultunk. De a jenkik teljesen indokolt kárhoztatása önmagában elégtelen a meglevő komoly gondok megszüntetéséhez. És erre elsősorban Fidel Castro kormánya figyelmezteti az országot, a népet „TANULNI — DOLGOZNI — SZERVEZNI” ez a hármas jelszó foglalja össze a legsürgősebb megoldásra váró feladatokat. Tanulni — ez az alapfeltétel Kubában is; minit minden gyarmati uralom alól felszabadult országban. Egyszerűen lenyűgöző a mindenütt, a minden korosztálynál tapasztalható tanulási láz. önmagukttól beszélnek az első kézzelfogható eredmények. A betonúton haladó gépkocsiban olvasom az analfabétizmus felszámolásáról szóló győzelmi jelentést: a legidősebb korosztálytól, a lakosság alig 4 százalékától eltekintve, mindenki tud írni-olvasnL Szeptembertől már minden iskolaköteles gyerek iskolapadban ül. De ami ma sokat mond — holnap már keveset jelent. Ez csdpán — a szó teljes értelmében vett — elemi probléma megoldása. De hol vannak még az ország szocialista átalakításához szükséges középiskolát és egyetemet végzett, kvalifikált munkára, magas fokú szervezésre alkalmas szakemberek tömegei? Egy része már tanul Santi* agoban, a hírhedt Moncada laktanyából átalakított iskolavárosban, a havannai, a santa- clarai egyetemien. Mások a szocialista országokban, közöttük hazánkban készülnek országépítő feladatukra. De otthon, a kubai földeken, az üzemekben ma még üres, betöltetlen a helyük. A cukornád- ültetvénnyé változtatott agrárországban a gazdasági és kulturális élet deformálódása következtében a hazai értelmiség soraiban 40 jogászra jut egy mezőgazdasági szakember. Ilyen körülmények között okkal mondta Fidel Castro: Sokkal könnyebb volt néhány- száz bátor emberrel megsemmisíteni Batista 50 000-es hadseregét, mint 6,5 millió elszánt dolgozóval megkétszerezni a termelést. Különösen azért, mert közben a fegyverek sem pihentek ... Következik: A Disznó-öbölben, az hK vázió színhelyén.
