Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
1962. június 24., vasárnap NÉPÚJSÁG % * ERIK A VETES... Néhány nappal ezelőtt még úgy leste az eget a parasztember, mintha minden tenyérnyi felhőből széles, nagy borulást akarna csinálni az egész határ fölé. — Eső kell, eső kellene! — sóhajtottak, aztán a június végre meghozta a langyos esőket, a meleget is. Igaz, ezúttal csakugyan az időjáráson volt a sor, hiszen az emberek szorgalmára ezen diket járja s a munka talán még mindig könnyebb neki, mint a szó. Egy piros arcú menyecske beszél helyette: — Mindennap itt van velünk a miunkában. Tegnap a zöldborsót szedtük, leszedtünk vagy harminc mázsát, de Margit néni akkor sem hiányzott. Délután a mákot porozzuk, oda is kijön. Higgye el, fiatalnak is becsületére válna a munkája... És a kápolnai asszonyok szavaiból innen is onnan is ipok el egy-egy mondatot: — Tegnap megdicsérték az volt a határunk... És amerre a szem ellát, tényleg szépen ígérnek a földek. Az eső utáni meleg szinte húzza ki a földből a kukoricát, zsendül már az árpa is, növeli kalászát a búza. A Tisza táján úgy mondják ha rájár az idő, jó hét múlva kezdődhet az aratás, indulhatnak a gépek. Tiszanánán érkezésünkkor brigádértekezletet tartott a fő- agronómus. Komoly, megfontolt arccal mondták el észrevételeiket, elképzeléseiket ezek a napbarnított, keménykötésű Tisza vidéki emberek. A hűvösben aztán sok mindenről szó kerül. Arról is, hogy itt, Tiszanánán, versenyben áll egymással a négy növénytermesztési brigád. Itt aztán eldől majd, hogy ki a legény a gáton? Valaki a fiatalokról, a ki- szesekről beszél, akik tíz hold kukoricát és öt hold cukorrépát vállaltak. Öröm szépeket és jókat hallani róluk, hiszen, mint mondják, kukoricájukat már másodszor is bekapálták, a cukorrépának pedig túl vannak már a háromszori munkáján. — Jobb kedvvel dolgoznak Kontra Péter esőt vár a Tisza felől Grónás István új rendsodrógépével 16 hold munkát végzett el tegnap az emberek, mint eddig — állapítja meg valaki. S a nagy „miértre” se késik soká a válasz. Van, aki egyszerűen fejezi ki magát, s így mondja: mert megéri. Az elnökhelyettes szakKovács Lenke egy a tsz lányai közül kifejezést használ: az anyagi ösztönzés miatt. Mindegy. Egyet jelent a kettő. S itt Tiszanánán, a Lenin Termelő- szövetkezetben az idén külöAmíg a szülök dolgoznak, az apróságokra gondosan vi- gyáznak a termelőszövetkezet bölcsődéjében. tes: Talán nem is tudok ólyan tagot mondani, aki ne dolgozna, ne törődne a szövetkezettel. Nagy szó, hiszen fél ezer emberből mindenforma kerül. És az emberek szavából tisztán, világosan kicsendül: alakul, forr az élet itt is, másutt és köeös gazdaságainkban. Senki sem mondja: most már fenékig tejföl, sehol semmi hiba. Van gondunk, bajunk, problémánk is szép számmal. Egy azonban bizonyos, küzdve és harcban az időjárással, de évről évre olyan eredményeket érünk el közös gazdaságainkban, amelyek miatt nem kell szégyenkeznünk. És nemcsak az állatállomány, a terméshozamok fejlődnek, de alakul, változik az ember is. A „miénkre” bátrabban és mind szívesebben mondják azt: az enyém is. És ez a változás nemcsak Kápolnán és Tiszanánán mutatkozik, de szerte a megyében. A hevesi Vörös Október Tsz boreóföldjein egy fiatal asz- szonnyal beszélgetünk. Férje Budapesten, a gyárban dolgozik. ö maga, mint mondja — bizonyára pontosan kiszámította —, a termelőszövetkezetben megkeres annyit, mint akármelyik magához hasonló asszony az üzemben. És itthon van a háznál, a család mellett A két gyerek most is vele van. Cseresznyéznek addig, amíg szorgalmasabban megy a munka, mint eddig, akkor ugyanazt válaszolja, mint a tiszaná— nai gazda: azért nagyobb * szorgalom, mert érdemes szóm galmasan dolgozni, mert „meg* éri”, öröm és jóleső érzés látni a szorgalmas munkát, d* ugyanakkor öröm tudni azt iv hogy a termelőszövetkezetek vezetői megértették: csak okkor várhatnak jó munkát • tagságtól, ha a tagok forintok* ban is láthatják, miért dolgoz* tak. Több a munka, több a fen rint, — így mondta ezt a nair pókban nagyon egyszerűen, ds őszintén egy kömlői kislány^ aki szintén megtalálta számítását a közös gazdaságban. Termelőszövetkezeti fiataljaink különösen örülnek ara nak, hogy legtöbb helyen különös gonddal figyelik munká» jukat, s szorgalmukat nemcsak elismerő szavakkal, de forintokkal is jutalmazzák. A munkaegységelőlegből —, ha iparkodik a fiatal —, juta szórakozásra is és így érdeme* megfogni a dolog végét. Kisz&l seink a legtöbb termelőszövetkezetben csatlakoznak a kong-* resszusi munkaversenyhez és olyan eredményeket érnek él máris, amire fel kell, hogy fw gyeljenek az idősebbek is. Június van végére jár ez 4 hónap is. Megyénk szorgalmas parasztsága bizakodással nézhet jövője elé — minden eleHáromszáz hold lucernát permetezett le ezzel a géppel már az idén Gulyás Ferenc traktoros / rrri csapás ellenére is —, mert a szorgalmas munka érleli’ gyümölcsét. Érik már a vetés' Irta: SZAüAY ISTVáSS Fényképeztem MÄRKUSZ tASZfif) mamájuk szedi a borsót. És a Mátrától a Tárnáig, a Tárnától a Tiszáig beszélgethetünk bárkivel, bármelyik parasztemberrel és megkérdez- hetjük^miaaoka, bogy az idén nősen széles körben alkalmazzák mindazokat a serkentő, buzdító módszereket, amelyek azután meghozzák a tagok szorgalmát. Nagy szó egy ilyen hatalmas gazdaságban, amikor így beszélhet az einökfteiyefr* — Máshol aratni készülnek mi még csak most vetünk — tréfálkozik a nyurga elnökhelyettes és amilkor kocsiba ülünk hogy elinduljunk határjá rásra, egyenesen az ártérre irányítja a vezetőt, ahol tényleg serény munka folyik. — Ma tizenkét erőgép dől gozik errefelé — mutat a dü börgő traktorok láttán. Szántanak. Amott már szivamyi magasságú a silókukorica, s a; eső ellenére is oly szikkadt z föld, hogy aki nem látta, talár el se hiszi, hogy e tájon kél hónappal ezelőtt még ember is elnyelő víz, szennyes ár hőm pölygött. A megáradt Tisza. Távolabb fűkaszák, rendsodrók dolgoznák. Kitűnő szén« nőtt a vizhagyta iszapban. —- Másodvetés, másodvetés! — mondja mintegy magának a2 elnökhelyettes és kicsit tűnődve veszi kezébe és szagolgatja az illatos szénát. — Kevés a takarmány? — Cigarettára gyújt, s jegyzetfüzet nélkül kapjuk a választ. — Tizenkét vagon lucernánk, Vörösherénk már kazalban van. Húsz vagon zöldlucemát hesilóztunk, ugyancsak húsz va- gonnyi őszi keveréket. Szénánk is lesz, vagy harminc vagonnal, de mindemellett sok kell még. Hatszáz szarvasmarhának ennie kell. Azonkívül gondoskodni akarunk a háztáji tehenekről is.., — Nagy számokban beszélek? — kérdi mosolygós arccal az elnökhelyettes. — Nagy a mi gazdaságunk, kérem. Közel hatezer hold, fél ezernél több a tagjaink száma... Mi már megszoktuk a nagy számokat ... A földművesszövetkezet mozgó boltja is megérkezik oda, ahoi sűrű a munka és az embereknek bizony jólesik a tikkasztó, harmincfokos hőségben egy-egy pohár jegelt sör, vagy frissítő. A Kis-Tisza-parton a fűzek alatt állt meg a, kocsi a hűvös árnyékban. Néhány perc múlva körülállják az emberek, odakerülnek a halászok, a vadász is, akiknek szintén jólesik egy kis frissítő. x tavaszon ezen a nyáron talán sehol sem lehet panasz. — Olyan a határunk akár egy nagy virágoskert —, így summázta ezt röviden Havasi Mártonná, a kápolnai asszonyok egyik munkacsapatvezetője, aki tegnapelőtt százötven nedmagával dolgozott a dohányban. Százötven asszony egy csapatban? Micsoda erő! Ám kevés lenne azt írni egyszerűen! dolgoznak a kápolnai asszonyok. Arról is beszélni kell: hogyan? Lapaj Mihálynénál megállunk egy szóra, de alig váltunk néhány mondatot, méri« elnézést kér: — Majd a tábla végén folytatjuk. Elmaradok a többiek mellől... És festménynek is beillene a széles nagy dohánytáblában dolgozó száz színű kendős asszony, akik jókedvűen beszélgetnek viccelődnek még akkor is, ha mint mondani szokás: hétágban süt a nap, sehol sincs egy fikarcnyi árnyék. — Van itt még hetven esztendős asszony is — kiált valaki messzebbről, mire felegyenesedik a hajlongó asszonynép közül az öreg Margit néni. Csak így szólítja mindenki, így mondja meg a nevét is: Margit néni vagyok. Bizony, Margit néni már a hetvenegyeasszonyokat a közgyűlés előtt ... nézzék meg a harminchol- : das kertészetet, ott is sok látnivaló van ... Mindent bekapáltunk először, most a másodikat végezzük ... Röpködnek : a szavak és mire összerakom : a mozaikot oly tiszta, oly va- : lódi a kép: Egy falu asszony- népének szorgalmát, lelkesedését ábrázolja, olyan emberekét aíkik már hisznek az újban, értik a jelent, — látják a jót a rosszat is —, és igazán maguknak tudják az egész kápolnai határt. A Tama mentén, egy másik faluban így vélekedett egy szövetkezeti gazda: Hangyák módjára dolgozik a falu. Soha ilyen tiszta és munkált nem Egy hét múlva aratni lehet az árpát. Ezt állapítja meg Demeter János elnökhelyettes és Orosz Béla brigádvezet«.
