Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-21 / 143. szám
4 NEPÜJSAO 1962. június 21., csütörtök A bizonyítvány Nagy dolog! A bizonyítvány egy esztendő eredménye, s a gyerekek kellő tisztelettel fogadják tanítóik kezéből a fontos dokumentumot. Kisgyerek áll az egri ötös iskola előtt. Nézegeti a bizonyítványát, s ahogy belenézek, látom, hogy egy kettes csúfítja. — No? Mit szól majd édesapád? — Hajaj!. Ö is most vizsgázott, neki meg négy kettese van! Nem. szólhat semmit! És becsukja a könyvecskét, s fütyürészve indul haza. ...megint a — példa (!) ereje hatott... (á) — 1700 HOLDRÓL hordták be a lucernát megyénk termelőszövetkezeteiben. Most tart a vöröshere és a rétiszéna hordása. — A S ELY Pl CUKORGYÁR dolgozói 196 ezer forintos megtakarítást vállalták a karbantartási idő alatt. Eddig a kazánházi és a szerelő brigádok értek el jó eredményeket. A karbantartásoknál 6739 munkaóra-megtakarítást irányoztak elő, ez több mint 43 ezer forintot jelent. — ÖTVEN százalékra állnak a megye szőlőterületeinek második kötözésével, ugyanakkor elkezdték a harmadik permetezést is. EGRI VÖRÖS CSILLAG Húsz évre egymástól EGRI KERTMOZI Az utolsó tanú GYÖNGYÖSI PUSKIN Két szoba összkomfort Gyöngyösi szabadság Kenyér, szerelem, fantázia HATVANI VÖRÖS' CSILLAG Amerika egy francia szemével HATVANI KOSSUTH Krisztina és a szerelem a i\i si-i Äzp •* M Ü SO (2^ *C Boconádon este fél 8 órakort. Gyertyafénykeringő ttlfföny veipolc Szocialista családi és társadalmi ünnepek rendezése (Kézikönyv) Az utóbbi években hazánkban is a többi szocialista országokhoz hasonlóan, egyre mélyebb gyökeret ereszt a szocialista családi és társadalmi ünnepek rendezése. . Ezért vált aztán szükségessé, hogy a szocialista családi és társadalmi ünnepek rendezésével külön minisztertanácsi határozat is foglalkozzék, és különféle kézikönyvek jelenjenek mega szocialista ünnepek,, szertartások rendezésének elősegítésére. Hazánkban a szocialista családi és társadalmi ünnepek rendezésének elősegítésére három munka jelent meg 1960—■ 61. folyamán: egy Budapesten és kettő vidéken. Országos viszonylatban főleg Budap eseten, a Kossuth Kiadónál megjelent Családi ünnepek társadalmi rendezése című kiadvány terjedt el. Az eddig megjelent kiadványok értékeiről, hibáiról nem vagyok hivatott szólani, de egy azonban bizonyos, hogy az eddig kiadott kézikönyvek megjelenése után is él a társadalomban az az igény, hogy az eddiginél jobb kiadványok segítsék elő a szocialista családi és társadalmi ünnepek rendezését. Ezt a társadalomban élő igényt figyelembe véve jelentette meg napjainkban a Heves megyei Pártbizottság ateista és anti- klerikális munkacsoportja és a Heves megyei Népművelési Tanácsadó A szocialista családi és társadami ünnepek rendezése című kézikönyvet. A 92 odalnyi terjedelemben megjelent kiadvány 3 nagyobb fejezetet foglal magában. A kötet első két fejezetét dr. Földi Pál, a Marxizmus—Lenin izmus Esti Egyetem igazgatója írta. (Dr. Földi Pál egyben a kötet szerkesztője is.) Dr. Földi Pál a kiadvány első fejezetében az egyházi ünnepek és szertartások eredetéről ír. A szerző tanulmányában négy gondolatkör köré csoportosítja mondanivalóját: hárman ered a karácsony, hogyan keletkezett a húsvét ünnepe, adalékok a pünkösd és a vasárnap eredetéhez, az egyházi szertartások kialakulása. Az író a felvetett kérdéseket népszerű formában, de ugyanakkor tudományos alapossággal tárgyalja. Felhasználta a kérdésről szóló idevágó ismertebb marxista szemléletű munkákat és néhány kevésbé ismert, régebbi, polgári szemléletű, de helyes meglátásokat tartalmazó könyvet is. (Például Magyarország néprajzát.) A tanulmány legnagyobb értéke a néprajzi anyag felhasználása az egyházi ünnepek és szertartások eredetének kutatásában. Ezzel jól bizonyítható, hogy a ma is még szokásban levő egyházi ünnepek és szertartások nem a kerésztény vallás elterjedésével egyidősek, hanem eredetüket a különféle ősi (jórészt pogány) ünnepből és szertartásokból veszik. A tanulmány egyben arra is példát mutat, hogy hogyan lehet a különféle tudományágak: .vallástörténet, történ élem, néprajz eredményeit a vallásos nézetek elleni harc céljaira felhasználni. Kívánatos volna a témával továbbra is foglalkozni, s a vizsgálatot olyan ünnepekre és szertartásokra is kiterjeszteni, amelyeknek eredetéről még pontosabb ismereteink nincsenek: például vízkereszt, balázsolás, gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó Boldogasszony, stb. A könyv második fejeztében a szerző a szocialista ünnepek és szertartások, társadalmi rendszerének elvi és módszertani kifejtését adja. Ír a gyermfeknévádá ünnepség, az úttörőavatás, a személyi igazolványok átadása, a házasságkötés, .a temetési szertartás Szocialista jellegű megrendezésének kérdéseiről. A munka harmadik fejezetében a szocialista ünnepékeri ‘és szertartásokon felhasználható beszédminták, költemények, zenemű címek találhatók. A beszédvázlatok egy részét egy megyei pedagóguskollektíva írta, más részét korábbi kiadványokból vették át. A beszédminták általában jók, s alapot adnak hozzájuk hasonló beszédek írására. Még talán annyit jegyzek meg, hogy néhány beszédminta retorikailag nem eléggé csiszolt A költemény-gyűjteményt Szívós József állította össze: alapos munkát végzett. Sok utánajárástól mentesíti majd a szocialista ünnepek és szertartások rendezőit. A szocialista családi ünnepeken és szertartásokon felhasználható zenei anyagot Könczöl Ferenc állította ösz- sze. Nagy segítséget jelent ez is a szocialista szertartások és ünnepek megrendezéséhez. Kár, hogy kottákat nem mellékeltek a zenei anyaghoz. A könyv anyagát egy rövid bibliográfia zárja le, amely felsorolja a legjelentősebb vallás- és ateizmustörténeti munkákat, valamint a szocialista családi és társadalmi ünnepek eddigi legfontosabb irodalmát. Végül néhány mondatban összegezem, hogy a most megjelent s fentebb ismertetett kiadvány miben adott lényegesen újat az eddigi hasonló kiadványokhoz képest. 1. Tájékoztatja az olvasót a legfontosabb egyházi ünnepek éa szertartások eredetéről. Az eddigi kiadványok ezt a fontos kérdést egyáltalán nem, vagy csak felületesen érintették. 2. Teljesen újszerű az egyházi ünnepek és szertartások eredetének kutatásában az etnográfiai (néprajzi) anyagfelhasználása. 3. Újszerű a zened anyag közlése is. 4. Több szempontból ad újat a kötet a szocialista családi és társadalmi ünnepek elvi és módszertani kérdéseit illetően is. Az új kiadványt a Heves' megyei Nyomda Vállalat készítette él, elég ízléses formában, alakban és jó papíron. A nyomdavállalatot is méltán illeti dicséret ezért. Szecskó Károly 1962. JÜNIÜS 21.j CSÜTÖRTÖK-. ALAJOS A hang terjedési sebességének első pontos meghatározása 140 évvel ezelőtt^ 1822. június 21-ről 22-re virradó éjjel történt, a kor legjelentősebb tudósai, közr tűk Humboldt, Gay Lussac és Arago közreműködésével. Párizs mellett két dombon ágyúkat állítottak ' fel és azokból 10 perces időközönként 12—12 lövést adtak le. Az ágyúk torko- lattüzének felvillanása és a a hang meghallása közti idő lemérésével a 140 évvel ezelőtti kísérlet szerint másodpercenként 333 métert tett meg a hang. Megjegyezzük, hogy a legújabb mérések szerint a hangsebességet 340 méterben állapították meg. • 110 évvel ezelőtt, 1852. június 21-én halt meg FRIEDRICH FRÖBEL német pedagógus. Az elsők között volt, aki az iskolás kor előtti csoportos gyermeknevelés gondolatát felvetette. 1840- ben Gyermekkert elnevezéssel óvodát alapított, ahol játékok segítségével a gyermekek kézügyességi és jellemnevelését tűzte ki célul. Rendszere hamarosan egész Európában elterjedt, hazájában azonban már 1 év múlva — mint a porosz kaszárnyapedagógia ellenfelének — óvodáit betiltották. 80 évvel ezelőtt, 1882-ben e napon született ROCKWELL KENT, haladó amerikai festő. Műveiben Grönland és Alaszka * egyszerű embereinek életét ábrázolta. A párizsi hangmérési kísérlet. FILM: Két szoba összkomfort A Két szoba összkomfort című szovjet filmvígjáték humoros története egy új házaspár életének első hónapjait, mulatságos epizódjait mutatja be. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be június 26—27-én és a gyöngyösi Puskin Filmszínház június 21-től 24-ig. Az első időkben mister Bon- sál, az amerikai nagykövet Cardonáéknak továbbra is úgy adta az utasításokat, mintha mi sem történt volna. De amit a „kettős hatalom” ezen időszakában Bonsalék megtehettek saját embereikkel (így az 1961-es Kuba elleni intervenció vezéralakjával, Cardonával és a kormányban akkor még részt vevő társaival) nem lehetett megtenni a tényleges hatalmat gyakorló fegyveres erők, a Felkelő Hadsereg képviselőivel. Ezen nehezen mellőzhető körülmény hatására a nagy létszámú Amerikai Katonai Misz- szió látszólag diplomatikusab- ban viselkedett, mint maga a nagykövet: felkínálta tanácshogy sürgősen hagyják el az országot... HOGYAN TOVÁBB? Erre a kérdésre várt ezek után választ a kubai nép és — tegyük hozzá — a nemzetközi közvélemény. Vajon Ázsia és Afrika sok fiatal, önálló köztársaságához hasonlóan, a kubai forradalom is megáll-e a nemzeti burzsoázia osztályuralmát szolgáló politikai függetlenségnél? Vagy pedig tovább megy és a nemzeti demokratikus állam megteremtésével — ígéretéhez híven — kielégíti a harcoló nép, a munkások, a parasztok, a városi kisemberek jogos szociális köA „nagy cukrosok” egyikének államosított üzeme 6ALGÚ LÄSZLÖ: 20 VI. Néphatalom A JÜNTÄK KONTINENSÉN Kanyargó úton, hegyek között haladunk. Lenn a •völgyben patak csörgedez, fenn te- héncsoída vonul a rekkenő hőségben árnyat adó pálmaliget felé. Egy kanyar után, a gépkocsivezető és útitársaim, a fiatal Garcia és idősebb kísérőm, Antonio, szinte egyszerre mutatnak a meredek sziklafallal szegélyezett katlanra: itt kezdődik a La Mesa völgye. És azután nyomban hallható a magyarázat: Ezen a vidéken működött a Radio Rebelde, a Felkelők Rádiója; Innen sugározta a kis rövidhullámú adó a forradalmi Kuba hangját. Különösen emlékezetes marad az 1958-as szilveszteri adás ;.. ;.; Estére már bezárult a Felkelő Hadsereg gyűrűje Havanna, Santiago körül is. A kubai diktátor, Batista, a hírhedt kukinei kastélyban '20 ezer áldozat vére árán szerzett kincsekkel, valutával megrakott bőröndök között a Dominikába tartó gép indulását várta. Még az utolsó percben is maradt ideje arra, hogy a hatalmat Cantillo tábornokra, hadseregének vezérkari főnökére ruházza. Cantillo pedig — régi latinamerikai recept szerint — nyomban megalakította a katonai juntát. Abban reménykedett, hogy úrrá tud lenni a helyzeten, s a hatalmat kezébe veheti... A sebes szárnyú hír azonban eljutott a Felkelő Hadsereg főparancsnokságához. És néhány rövid óra múlva a Radio Rebelde mikrofonja előtt állott Fidel Castro, hogy figyelmeztesse a győzelem és a szilveszteri éjszaka mámorától kábult népet: „— Kubaiak! Az utóbbi hetek folyamán elszenvedett megsemmisítő vereségek következtében a diktatúra összeomlott, ám ez még nem jelenti azt, hogy a forradalom már diadalmaskodott. Forradalmat: igen! Katopai puccsot: soha! Katonai puccsot a nép és a forradalom háta mögött soha, mert az csak arra volna jó, hogy megnyújtsa a háborús állapotot ... A nép, különösen a köztársaság dolgozói kísérjék állandóan figyelemmel a Felkelő Rádió adásait és a legsürgősebben készüljenek fel minden munkahelyen az állandó sztrájkra. Amennyiben erre szükség lesz, megkapják az utasítást az azonnali kezdésre, hogy mindennemű ellenforradalmi államcsíny-kísérletet meghiúsíthassanak.” És 1959. január elsején szükségesnek bizonyult az általános sztrájk fegyveréhez nyúlni. Cantillo tábornok a „nemzeti egység” jegyében meg akarta fosztani a népet az alig kivívott szabadságtól. Ekkor ismét — mint annyiszor a kubai forradalom során — megmutatkozott az üzemi és a mezőgazdasági munkások szervezett akcióinak átütő ereje. Miközben a, Fidel Castro „Július 26-a Mozgalma” által vezetett, nagy többségében paraszti Felkelő Hadsereg vasgyűrűbe zárta a városokat, az üzemi munkások a Kubai Népi Szocialista Párt (Kommunista Párt) illegális szervezeteinek irányításával általános sztrájkkal kényszerítették teljes kapitulációra a hatalom felé lopakodó katonai juntát. TANÄCS — AZ AMERIKAI TANÁCSADÓKNAK — Mit szóltak mindehhez az amerikaiak? — tettem fel a kérdést kísérőmnek, Antónió- nak. — A katonai junta megbuktatása után is változatlanul magabiztosak voltak. Nagyon jól tudták, hogy a politikai vezető posztokon még jócskán maradtak olyan emberek, akik a Batista-klikket saját klikkük uralmával oly módon akarták felváltani, hogy , a rendszer érintetlen maradjon. Ügy vélték, hogy 1959 után az első köztársasági elnök: Urutia és az első miniszterelnök: Miro Cardona személye kellő garancia pozícióik teljes megőrzésére. A „váltó gazdaság” alkalmazásával a rezsimek mindig és mindenütt cserélődtek La- tin-Amerikában, — de az amerikai befolyás maradt. adói szolgálatait a Felkelő Hadseregnek is. De a válasz, amit Fidel Castro az ajánlatra adott, teljesen kézenfekvő volt: — Hogyan akarnak bennünket oktatni, hogyan akarnak nekünk leckét adni, amikor megvertük azt a hadsereget, amelyet önök tanítottak? Most már csak egy következhetett: az amerikai katonai tanácsadóknak azt tanácsolták, vetéléseit? A kubai forradalom nem sokáig késett a válasszal, A Sierra Maestra egyik fennsíkján, La Plata faluban, 1959. május 17-én ünnepélyesen kihirdették Kuba és egész Latin- Amerika történelmében az első, valóban radikális földreformot. Nem véletlenül választották a történelmi esemény színhelyéül az eldugott hegyi falut. A kormány tagjai, a forradalmi szervezetek vezetői szimbólumnak tekintették a kávécserj ékkel övezett la-pla- tai fennsíkot: 1957-ben a forradalmárok kis csapata itt aratta első katonai győzelmét Batista zsoldosai fölött. 1959- ben, a győzelem után itt prok- lamálták a forradalom mindenki számára érthető új célkitűzéseit, a további irányt jelző földreformtörvényt. Az egykori áldozatos csata és az ünnepélyes aktus közös színhelye érzékelteti: az előbbi, a katonai győzelem a parasztok fegyveres harcával lehetett teljessé, az utóbbi a parasztok földhöz juttatása, a régi állam- apparátus szétzúzásával válhatott valósággá. A földreformtörvény egyszer s mindenkorra véget vetett a félgyarmati—félfeudális rendszernek, amelyben az amerikai és a hazai mammutbirtokosok — az összes földdel rendelkezők 1,5 százaléka — az ország területének közel a felét, 46 százalékát mondhatták a magukénak. Ez történt San Jósé de Lajas városka környékén is, ahol — mint később megtudtam — a kubai lottóvállalat tulajdonosa, valamint Julio Lobbi, a cukorcár egyik birtoka került a nép, a parasztok tulajdonába. A vágásra váró, végtelen cukornádtáblát néztük, amikor figyelmünk mindinkább a gyanúsan pofékelő motor hangjára irányult. Egy szusszanás és a kocsi leállt. Javításáról szó sem lehetett. Ez itt — az amerikai szokásnak megfelelően — a szerviz dolga, a szerelő titka. Előttünk cukornád, mögöttünk szavannás legelő. Tűző napon, sombreréval a fejünkön, elindultunk a városka félé. A kényelmetlenségért, az útiterv felborulásáért sokszorosan kárpótolt az előre nem tervezett program. (Következik: Banán és paprika)
