Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-21 / 143. szám

1962. június 21., csütörtök

NÉPŰJSÁG

5

SmkmtíL

Tart Margit, Hatvan:

ügyiben, sajnos, ml is csak azt

tudjuk válaszolni, hogy bírói Ítélet alapján megállapított letiltási Összeg levonását beszüntetni ugyancsak bírói Ítélet alapján lehet. Forduljon a járásbírósághoz azzal a kéréssel, hogy csökkentsék az esedékes havi részleteket.

Domán János, Füzesabony:

SZTK-Járuléka ügyével kapcsolatban az Illetékesek közölték szerkesztőségünkkel, hogy visszamenőleg megkapja az eddig nem folyósított 113 forintot. A baleset utáni Időre, amikor táppénzben részesült, arra az Időre nem fiV zetnek.

Llcska Pétemé, Eger:

A könyvtárral kapcsolatos levelét megkaptuk, s azt, amint olvashatta. lapunkban felhasználtuk. További leveleit várjuk.

Hatvan város anyakönyvóből

Szülének: Lacik Gábor, Zajácz Anikó, Bagó Gábor, Rácz László, Szánlszló Krisztina Erika, Koczka Mária, Pólyák János, Zsiga Ilona, Szabó Miklós, Laczkó József, Cerkúti Zsolt István, Gombás Mária.

Házasságot kötöttek: Pávai Róbert Zslgmond—Szabó Rozália, Varga Ferenc—Oldal Ilona Veronika, Búzás József Ottó—Rozmaring Mária Blanka, Illés Károly— Amik Mária, Balogh János—Danyi Anna.

Meghaltak: Kovács Ferenc Pál, özv. Sebestyén Istvánná (Laczik Márta).

Négyszázezer kilométer

Juhász Lajos, az egri autóközlekedési vállalat gépkocsivezetője, 21 éve ül volánnál, s ez Idő alatt közel 400 000 kilométert vezetett. Az egri vállalatnál 1948-tól dolgozik. Nemcsak az üzemben, hanem az utasai is szeretik a szerény gépkocsivezetőt. Főleg 6 jár a külföldi társasutazókkal és most egy lengyelországi turnéja után kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki. ’ (Foto: Kiss Béla)

Negyedszázad múltán...

dalmi munka, mennyi téglajegy vétele, mennyi terv és akaraterő volt szükséges ahhoz, hogy egy tízágyas menedékházat minden felszerelésével, néhány lelkes ember szorgos munkájával összehozzon.

Bizony, megváltozott nagyon a környék és megváltoztak a viszonyok.

Nagy, széles autóút vörösük a lainkás csali fosban. Régi, lemosott, időmarta jelzések maradványai tanúskodnak arról, hogy valamikor itt élet volt. Itt emberek tanácskoztak, terveket szőttek. Itt csendőrjárőrök lestek a dolgozók ünnepi pihenőjére. Ilit gyermekek hada volt boldog, olyanok, akiknek otthon nem jutott ki az óvodából, aki a városban még egy hintán sem ülhetett. Akik itt kacagtak önfeledten először a póznamászás és a lepényevés gyönyörűségén.

NEM TUDOM, hogy ki, hogyan van ezekkel a dolgokkal, de nekem könnyű és nehéz lesz a szívem egyszerre, amikor ezekről emlékezem.

Könnyű azért, mert örömmel gondolok vissza azokra a fiatalságomat jelentő évekre, amikor a remény volt az egyedüli bizonyosság a változásra és mégis voltak olyanok, akik csinálták és merték csinálni. Csinálták „csak azért 1»”. Es azért, hogy másoknak örömet szerezzenek. És örül a szívem azért is, hogy mindaz ami volt, ami félelmet, ami bizonytalanságot jelentett, mindaz elmúlt. És nehéz mégis a szivem! Különösen nehéznek éreztem vasárnap, amikor néhány elszáradt fenyőt találtam a kis ház helyén.

Leheveredtem a kakukkfű illatú rétire, döngicsélő méhek és lepkék raja szállt, sűrű akác- és szinte hódító fűszeres bodzaillatot hoz a Várhegy felől a szellő.

Amikor hazaindulok, nem állhatom meg, hogy néhány lila színű harangvirágot, pár szál cinóbersziín héricset, sárga vadrepcét ne szakítsak.

Negyedszázad múltán valamilyen emlékkel akartam innen hazatérni. Szomorú, kedves, titkokat őrző hely. Alig lehet a Bükk-hegységnek még egy olyan része, amely olyan sok boldog percnek volna őrzője, mint ez a volt TTE-ház környéke.

NAGY SZOLGALATOT tennie a munkásmozgalom történetének az a kezdeményezés, hogy épüljön újjá itt a Természetbarát Szövetségnek Ttjai menedékháza, hogy hir- lesse: ezen a területen levő lázból is sugárzott az a szel-1 .em, amely a szocialista tár- i ad alom megvalósításáért har* :olt.

Okos Miklós

tartalék balekkjének családját.

Minden eljön, megvan a bizonyítvány is, jelentkezik az asszony gyereke! A botokat megsuhogtatom, — na, fiú, mutasd a szégyenrgydlázatot. Hűm. Hűm. Ez biztos, hogy a te bizonyítványod? Hűm. Mennyiért vetted ezt a bizonyítványt?

Szóval, tiszta ötös. Hűm. Mégiscsak az én gyerekem lennél? Megjegyzem, helyes kölyök. Nem is hasonlít az asz- szonyra. Semmi nőies nincs rajta. Még csak szoknyát sem hord. És hogy állunk az iskolacsapattal, ordítok rá, bizonyosságszerzés céljából. He? Na, most végképp eldől a kérdés. A tegnapi edzőmérkőzésen öt gólt rúgtam, leheli és a Fradi kölyökcsapatába megyek holnap, próbajátékra. Hűm. Az alma csak nem esik messze a fájától. Ez igen, nahát. édes fiam, bimbó* magzatom, te valóban az én gyermekem vagy.

— A te gyereked? — siptí be a konyhából az asszony hangja — a te gyereked?

fáiért? Talán az övé? Talán az asszonyé! Na jó, valami szerepe lehet, valami kis közreműködést nem vitatok el. De, hogy az 6 gyereke legyen? Gye- re, gyerekem, fizetek egy tei- fröccsöt. Jó asszony anyád, de, mégiscsak nő. Soha a büdös életben nem fogja megérteni n', férfiakat. <

Nagy J. József ,

zedek után hadd gyönyörködjék az Eged alji szőlők dicséretet érdemlő megmunkálásában, hadd lássam a Dónót-te- tő hatalmas, ringó búzatábláit díszítő, pirosló pipacsokat és kékfejű búzavirágokat', hadd halljam a pacsirták énekét, a rigók füttyét és rétek közül valahonnan a pitypalattyot.

Ismert, járt utak. Kora hajnalon, szombat estéken, sötétedés után is, akár húnyt szemmel is el tudtunk azokon igazodni. A béke, a hit, a derű és a jókedv erős vára állott itt utunk céljaként, és hogyne találtunk volna id$ és mindazok, akik bíztak benne, hittek abban, hogy el kell jönnie egy igazibb, emberibb, jobb társadalomnak.

NEGYEDSZÁZAD múltán e gondolatokkal kerestem a kis ház nyomát. Mendegél- tem azokon a fűvel benőtt és avarral betakart utakon, amelyeken az úttörők — közülük többen mártíromságot szenvedtek — jártak. Rájuk gondoltam, velük foglalkoztam ezen az elhagyatott környéken. Az ő példamutatásuk jutott eszembe és az, hogy ma menynyivel könnyebb. Ma mindent biztosít az állam és mindent id a szövetség. Mennyi társaBIZONYARA kevés az olyan ember, akinek nyílegyenes az életútja. Különösen a múltban csak sok-sok kitérővel

voltak járhatók azok az utak, amelyek egyben a dolgozó emberek 'megélhetését is jelentették.

Nagyon sok minden történt és nagyon sok minden megváltozott egy negyedszázad ideje alatt, azóta, hogy én legutoljára a Természetbarátok Tite-kút alatti menedékházánál jártam. Volt, amikor a másirányú elfoglaltság, és volt úgy is, hogy az önbizalom hiánya akadályozott abban, hogy ezt, az Eger városához oly közeli és valamikor kedvelt kirándulóhelyet felkeressem. Arról persze hallottam miár, hogy a háború zivatara elhordta ezt a kis tibai menedékházat is. Ügy beszélt erről nekem egy TTE-tag, hogy „szükségtelen volna a fenntartása, mert már ott van a várhegyi turistaház”.

Ez a beszélgetés is régen, néhány éve történt, talán el is felejtettem volna, ha vasárnap kedvet nem kapok arra, hogy negyedszázad múltán megnézzem ezt a környéket, hogy annyi hosszú esztendők, évtimdr meg, nem vagy te imamalom.

Még beszélni se tud a te

gyereked, vetem oda az asz- szonynak. Csecsemő, fedem meg, a beszéd művészet, az nem káosz, na, jól van bikfic, a nyelved nem tudom kicserélni.

Délután átjön a barátja, egy kitűnő képzettségű kis ember, akár az én gyermekem is lehetne és meséli, hogy Tibi mekkora luftot rúgott az iskolacsapat mérkőzésén.

Még ez is, állapítom meg keserűen, hát csak rugdosd a luftokat, fiam. Nem tudom, ki hoz nekem nylonharisnyát öreg napjaimra, ha te luftokat rugdosol.

Nemhiába, a te gyereked, vádolom az asszonyt, nemhiába, hogy a hölgynek is olyan botlá- ba van, s inkább horgol, ahelyett, hogy meccsre járna.

A fiúval, persze, közlöm, ha elhasal, hát akkor gyermekem, nem célirányos hazajönni, a vasbot már ki van készítve. Be van ecetes vízbe áztatva, de vettem egy mázsa kukoricát Is, hogy legyen min térdelni a vakációban. Ha pediglen az iskolacsapatból kimarad, hát akkor a füleit szíveskedjék biztonságba helyezni, ilyen szégyen nem érheti a PÖMÖFŰ vott

Kész. Ahelyett, hogy kifejtené, miért nincs kész. Miért nem tanul. Miért nem fejlődik. Azt állítja, hogy kész.

A te gyereked, emelem fel szavam, de majd én kikérdezem ezt a neveletlen fiúcskát. Régen tanultam, az igaz, de azért annyi általános műveltségem van, hogy megtudjam ítélni, tud-e már valamit, vagy hiába eszi a kenyeret. Hát édes gyermekem, mondd meg nekem, mondd meg nekem, mennyi ötször öt. Huszonöt. Biztos? Biztos, állítja. Micsoda elbizakodottság. Jó. De nem tudom, mit csinálok veled, ha nem annyi. Na és azt tudod-e, ki volt, mi volt a ‘mohácsi vész, volt-e, mikor volt, mi szerepe volt ottan a Batu khánnak, édes gyermekem.

Hát nem belém kotyog. Azt mondja: De apa, Batu á tatárjárásban szerepel. Pfúj, magaviseletből egyes. Magzat. Talán majd nem tudom, hogy az a Batu, meg a tatárjárás micsoda. Csak meg akartalak fogni, magzat, de te csak a megszégyenítésen töröd a fejed, nos, ha ilyen okos vagy, áruld el, ki volt, ki volt Bessenyei György? Na, nagy okos. És hadar, hadar, hogy csak úgy szédülök. Gyerek, egy szavad se értem, hé, állj

\ Sok baj van a fiammal. Né, \most is hogy ül az asztalnál? SHogyan tartja a kezében a Ykanalat? Tessék, azt állítja, Khogy egy falat cigányútra té- ?vedt. Rosszallólag csóválom a ifejem. Miért nem akad meg iaz én torkomon cigányfalat? rö... khökhö, kő, vág) hátba, basszony, vágj hátba, elemész- itesz a nokkedliddal. í — A te gyereked, mondom fáz asszonynak felelősségrevo- snóan, a te nevelésed, a te no- \kedlid. Hogy ez a kölyök nem \rám ütött, az bizonyos. Még fcsak nem is hasonlít rám. A, »egész más. Ez az asszony, ez \az asszony, vizsgálom feleségem arcát — lehetséges volna, ivajon?... Mert nem hasonlít irám, az szent. Én szép vagyok, Ja gyerék csúnya. Én okos va- ?gyok, a gyerek buta. Én ma- Igas vagyok, a gyerek alacsony. ÍEn harmincöt éves vagyok, a ? gyerek tíz. Én fröccsöt iszom, s a gyerek tejet. Tökéletlen al- >kotás, az bizonyos. Az asszony i— gyerek.

? Fiam, intem állítólagos szár- Xmazékom, miért lóbilod a lá- >bad? Mert a legvadabb tempóban harangoz lábával evés J közben. Én miért nem vete- \medem ilyesmire? Fiam, a 5leckével hogy állsz, kérdem pbéd után. Kész, hárítja el a >támadást.

í Hallod, hitves, közlöm pántommal — a te gyereked mi- ilyen félvállról veszi ezt az téletre-halálra szóló kérdést?

A te gyereked . . .

lyés kezdeményezés a városi tanács részéről, hogy az ősztől tanfolyamokat szerveznek a cigánytelepek melletti iskolákban, hogy a felnőtteket is megtanítsák az írásra, olvasásra.

Anyagi és szellemi felemelkedésük, a társadalomba való teljes beleílleszkedésük egyik igen lényeges akadálya még ma is a velük szemben táplált előítélet. A felnémeti kirendeltség területén levő Petőfi Termelőszövetkezetbe 19-en jelentkeztek felvételre, s egyet sem vettek fel közülük. Gyakorta járnak a cementü2embe is, de ott sem szívesen várják őket, s mikor felvételek vannak, nyugodt lelkiismerettel bocsátják el a cigányokat. Lóié Istvánné és sok más társa hiába kilincsel nap mint nap az üzemek felvételi irodáiban, nem kapnak munkát. A Városgazdálkodási Vállalatnál is nagyobb lehetőség lenne alkalmazásukra, de Eger más üzemeiben is. Sajnos, sok gazdasági vezető nem akar velük törődni, vagy megkülönböztető, sértő módon bánik velük.

Ezeket az előítéleteket legtöbbször azzal „indokolják”, hogy a cigányok csak koldulnak, lopnak, csalnak, rabolnak. Ezt erőteljesen megcáfolja a bűnügyi statisztika, amely kimutatja, hogy a város büntetett lakosságának mindössze két százalékát teszik ki a bíróság útján felelősségre vont cigányok. S döntő többségük becsületesen él, igyekszik megszabadulni a múlt átkos örökségétől, s arra törekszik, hogy mielőbb szorgalmas munkása legyen a társadalomnak.

S ebben a törekvésükben segíteni kell őket, segíteni azzal, hogy munkalehetőségeket biztosítsunk számukra, hogy a cigánytelepek gondozottab- bak, kulturáltabbak legyenek, hogy minél több megfelelő lakás álljon rendelkezésükre, hogy gyermekeik ne csak eljárjanak Iskolába, de ott szorgalmasan tanuljanak, művelődjenek, hogy az idősebb nemzedék között is felszámolhassuk az analfabétizmust, ne csak a villany, a rádió jelentse a kultúrát a város cigánytelepein.

EHHEZ SZÜKSÉGES a város társadalmi, gazdasági szerveinek, lakosságának önzetlen összefogása, segítsége. Reméljük, ez mielőbb megtörténik, s elmondhatjuk nemsokára: társadalmunk ma még elrnara- • dottabb részénél is felszámol- i tűk a múlt átkos örökségét.

Kovács Endre :

ban egyet sem találni közöttük. A Nagy József Termelőszövetkezet foglalkoztatni akart egy cigánybrigádot, de amikor a munkafeltételeket közölték velük, otthagyták a texmelőszö- vetkezetet, s azóta sem jelentkeztek.

Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani arról, hogy bevonjuk ókét a termelőszövetkezetek munkájába, hiszen itt adódik legtöbb lehetőség arra, hogy rendsze- res munkát véígezzenek, ezáltal biztosíthassák a szükséges anyagi alapot, életük jobbáté- teléhez.

A cigánytelepek ellátása — a vizsgálat tapasztalatai szerint i— cseppet sem kielégítő. Bár egyes telepek vízvezetéket kaptak, villanyt vezettek be, a Farkasvárban, Rudivár- ban még mindig nincs víz, s nagy távolságról hordják azt. Nincs szeméttároló, nincs csatorna, s nem ritka az olyan ház, ahol egy-egy helyiségben 10—11-en szoronganak. A Ru- divárban a feljáró, gyalogjáró is lehetetlenül rossz állapotban van. Még jó idő esetén is nehéz megközelíteni a telepet.

Ezeknek a kirívó hibáknak ellenére is a településeket általában a tisztaság jellemzi. Gyakran ellenőrzik a telepeket a különböző egészségügyi szervek, s előfordul gyakorta, hogy a telepek lakói megdorgálják azokat, akik nem megfelelően élnek.

A város cigánylakossága múltbeli helyzetéből adódóan igen alacsony műveltségi szinten áll. Az analfabéták száma 120, és sajnos, több fiatal is van közöttük.

A 170 tanköteles cigány- gyerek közül, rendszeresen 153 jár iskolába, s az utóbbi két évben örvendetesen csökkent a mulasztók száma. Sajnos, a tanulmányi eredmények már nem ilyen biztatóak, közülük sokan elakadnák az alsó tagozat osztályaiban, s közép-, vagy főiskolába alig jutottak el. Ez évben már többen kérték felvételüket a középiskolába, s ipari tanuló is szép számmal van közülük.

ABBAN A TÉNYBEN, hogy a cigányfiatalok tanulmányi előmenetele nem kielégítő, nemcsak ' szociális körülményeik hibáztathatók, de egyes nevelők közönye is. Akadnak olyan esetek, hogy nem szívesen törődnek a cigánytanulóval, bár a pedagógusok jó része becsületbeli kötelességének tartja gondosabb nevelésüket, mint Fazekas Józsefné, Suba Jánosné, Szabó Lajosné, Légrádl Gyuláné. Nagy cm heA FARKASVARBAN, a Ru- divárban, a íelnémeti telepen

154 cigánycsalád él, de az Egerben élő cigánylakossag száma megközelíti a 700-at. Nem közömbös tehát számunk- ra, miképpen élnek ezek az ' emberek, akiknek körében még leginkább érezhető a múlt átkos öröksége, a rossz szociális, egészségügyi viszony, az analfabétizmus, s akik sorsának jobbátételére most összefogott a város vezetősége, lakossága.

Sorsuk — az egri cigányság sorsa — érezhetően javult az utóbbi évek során. Közülük igen sokan megbecsült polgárai városunknak, mind többen tanulnak, egészségesebb, tisztább környezetben laknak, mint egykoron, művelődnek, munkát vállalnak, apró lakásaikat jobban rendben tartják, többet adnak ruházkodásra, villany ég házukban, s rádió szól majd minden családnál.

Mindez nagyon biztató, de ez csak a kezdet. A fejlődés üteme cseppet sem kielégítő. A a város vezetősége, lakossága, brigádok, amelyek. gondosan vizsgálták az egri cigánylakosság helyzetét, azt jelentették, hogy a cigánylakosság zöme nehezen, vagy egyáltalán nem tud megszabadulni a múlt átkos örökségétől. Az az igazság, hogy városunk lakossága sem teljesen mentes a cigányokkal szembeni előítélettől. Jó néhányan nem tartják őket egyenrangú embereknek, nem biztosítják számukra az életmódjuk megváltoztatásához annyira szükséges munkaalkalmat, s az irántuk sok esetben tapasztalható közöny és nemtörődömség nehezíti az utat, amelyen a város cígánvlakos- sá.ga elindult az anyaffi és szellemi felemelkedés felé.

A VIZSGALAT azt mutatta, sokat, nagyon sokat kell még tennünk, hogy a cigánykérdés megnyugtatóan megoldódjék. Ez a feladat megköveteli, az egész város társadalmának ösz- szefogását’, önzetlen segítségét, s ebben Igen fontos szerep vár a különböző társadalmi szervekre, vállalatokra is.

De lássuk a tényeket, amelyek annyira sürgetik ennek a kérdésnek mielőbbi megoldását:

Mint ismertettük, a városban 697 cigány él, s ebből 62 család már teljesen azonos körülmények között alakította ki életét, mint városunk bármely lakosa. De közülük még sokan putriban élnek, s egy helyiségre, amely sokszor nem üti meg a normális lakószoba méretét, még mindig hat ember jut. Jelen pillanatban 50 lakásra lenne szükség, hogy a . legsúlyosabb helyzetben levő 3 cigánycsaládokat megfelelő^ otthonhoz juttassuk. Közülük? már 121 családnak van háza« és sokan gondolnak arra, hogy) megalapozzák otthonukat, ház-? helyef, kölcsönt kémek, pénzt? gyűjtenek, hogy emberi körül-« mények között élhessenek. A) felnémeti kirendeltség terüle-c tén már házhelyet is parcel-5 láziak részükre, járdát építet-« tek a cigánytelep felé vezető \ úton és sokat tettek azért,? hogy mind többen jussanak? rendes pénzkeresethez. «

Sok családban él a vágy,? hogy mielőbb elköltözhessék a< régi, elhanyagolt cigánytele-S pékről. A felnémetiek közül? heten építettek új házat, a> Farkasvárban hat család vett? házat, hárman pedig házhelyet.) Lakásépítési kölcsönt két csa-? Iád vett igénybe. Többen isS hozzáfognának az építkezéshez,? ha házhelyet kapnának, ebben? tehát feltétlenül segíteni kell? őket, ha már oly kevés család-S nak lehet lakást biztosítani. ? ■ A lakáshelyzetet súlyosbítja,? hogy elég gyakran költöznek? be Egerbe vidéki cigányok. s A NAGYOBB arányú lakás-? építkezéseket nagyban elősegí-? tené, ha sikerülne elérni, hogy? minden felnőtt munkaképes? cigány rendszeresen dolgozna.) Némi eredmény mutatkozik. A? felnőtt 340 férfiből és nőből) állandóan dolgozik 115, alkal-? mimunkás 40, az iparban 86-? an dolgoznak, de a termel őszö-? vetkezetben, állami gazdaság )

Még rájuk nehezedik a múlt súlyos öröksége

Az egri cigányok helyzetéről