Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 142. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. június 20., szerda Komoly munka szép eredménye Az egri I. számú iskola évzáró hangversenye a színházban Bemutatjuk TERÉKI ISTVÁN rózsaszentmártoni villamos cso­portvezetőt, az egyik szocia­lista brigád vezetőjét. A vállalt szerelési munkákat határidőre elvégezték. Ezen felül 15 darab kapcsolót, 55 darab NKI beté­tet, 548 csavart javítottak meg és ezzel 5130 forintos megtaka­rítást értek el. A tízfős brigád lelkiismeretes, pontos munká­jával tűnt ki május hónapban is. Szorgalmasan részt vettek a háromhónapos világnézeti tan­folyamon. — DR. NAGY JÁNOS, a Debreceni Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályának helyettes vezetője tart elő- ádást csütörtökön délután három órakor az egri TIT- klubban az irodalmi ismeret- terjesztés módszertani kérdé­seiről. Az előadás után a TIT irodalmi szakosztálya vi­tatja meg a múlt évi eredmé­nyeket. — AZ ELMÚLT tanévben az egri járás iskolái közül a Ver­peléti Általános Iskola szervez­te a legötbb sportrendezvényt, így Verpelétre került a járási ta­nács művelődésügyi osztályán nak vándordíja, amelyet eddig az egercXehiek őriztek. — SIKERESEN ZÁRULT az idei tanév a hatvani járás iskoláiban. A járási tanulmá­nyi átlag 3,58, igen sok isko­lában megközelítették a 1-es átlagot. Csányon 3,6, Petőfi- bányán 3,73, a Mátravidéki Erőműnél 3,85 a tanulmányi átlag. HÉTFŐN ESTE rendezte meg az egri ének-zene tagoza­túi általános iskola évzáró hangversenyét az egri Gárdo­nyi Géza Színházban. A szü­lők és érdeklődők ezúttal is telt házzal jutalmazták az is­kolások ének-, zene- és tánc­számait. Megjelent a hang­versenyen Cser Gusztáv zene­szerző és Rezessy László, az Egri Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszékének vezető tanára is. A műsor első részében a ze­nei tagozat mutatta be eddigi eredményeit. Kodály Jeligéje és Erkel Éljen a haza! című nemes pátoszú alkotása száz­hetven kislány és kisfiú ajká­ról zengett. Finom hangulatú történelmi .társastánc után az iskola úttörőzenekara a Re- zéssy—Nagy Gyermekdalok és Kodály—Rezessy Bécsi ha­rangjáték című szerzeménye­ket adta elő. A zongorista kislányok kö­vetkeztek ezután, nagy. fehér szalaggal a hajukban: Böőr Zsuzsanna, Csővári Judit, Zá- horszky Zsuzsanna, Lugosi Melinda és Vincze Teréz. A hatesztendős Csővári Judit máris határozott egyéniség. Az iskola úttörőzenekará­nak kíséretével hat hangula­tos énekszámot adtak elő az alsó tagozat énekesei, majd a műsor első részét német pá­rostánc zárta le. Üde színfoltként hatott a műsor első felében a konfe­ráló pöttöm Csépányi Éva, aki a testéhez mérten jelentős mikrofonnal a függöny elé lé­pett, minden alkalommal talp­raesetten mondotta el a moz­galmas összekötő szöveget. A felső tagozat programját Köves Géza szavalata nyitotta meg, József Attila A város peremén című versével. Hat kisebb kórusművet énekelt az iskola énekkara, majd orosz körtáncot mutattak be a na­gyobbacska fiúk és lányok. Fógel Elemérné kísérte zon­gorán Köves Géza hegedűjá- tékát, aki Seitz G-dúr kon­certjét adta elő, korához ké­pest meglepő érettséggel. Mél­tán itt kapta ez a tehetséges kisfiú a közönség legnagyobb tapsát, bár még harmadszor is színpadra lépett, énekszámai­val is. AZ ISKOLA zenekara Hän­del, Mozart, Beethoven, Wei­ner kisebb, játékos alkotásai­val bizonyította, hogy komoly munka folyik intézetükben. A tánccsoport két számot adott elő: Novák—Somogyi leány­táncát és befejezésül Szentpál M. Vidám május 1. című pá­rostáncát. % A műsort ebben a részben Pálinkás Éva konferálta. Az ifekola három tanára ve­zényelt: az énekszámokat Die­nes Tiborné és Moskovszky Vincéné, míg a zenekari mu- j zsdka gondozója Nagy Miklós tanár volt. -Az elért eredmé­nyek nyugtázása mellett el kell mondanunk, hogy a kar­vezető tanárok kitűnő peda­gógiai munkáját nem egy je­lentéktelen mozzanat is di­cséri: a fegyelmezett lányok és fiúk éneklésükkel, zenélé­sükkel visszaadják a velük foglalkozó tanárok felfogását, karakterisztikus jellemzőiket. Moskovszky Vincénét a finom lírai részletek fogják meg és a lírát hangsúlyozza minden kórusával. Dienes Tibomét a temperamentumos ritmus fogja rrteg, alkalmasint a kedély és a humor játékossága irányítja vezénylő ujjait. Nagy Miklós pontos zenélésre neveli a ki­csinyeket. Érezni — különö­sen a hat-tízesztendősök kate­góriájánál, hogy az egyes hangszerek használata hogyan áll össze zenekarrá: mennyi türelem és gondosság húzódik meg a bemutatott zeneszámok mögött! _ —.A TÁNCSZÁMOKAT Borúss Viola tanár tanította be. Szép és eredményes munkát vég­zett. Minden bemutatott tánc hangulatos és kifejező volt, szolid és nemes érzésekre val­ló. Minden tánc fináléja egy­úttal a mondanivaló végére is pontot tett anélkül, hogy tempóváltás vagy ritmustö­rés következett volna be. Méltán tapsolták meg a tánc­számokat. A kíséretet zongorán Láng Andrásné és Körmendi Ká- rolyné tanárok látták el, va­lamint ifj. Varadi Lajos és népi zenekara. Gömböcz József, az iskola igazgatója bevezetőjében be­szélt az ének-zene tagozatú is­kolában folyó munkáról és az iskola nemes célkitűzéseiről. A műsor az iskolaigazgató szavait bizonyította.* A kóru­sok és a zenekar arról győzte meg a szülőket és az érdek­lődőket, hogy a tantermek­ben ■ kitűnő szellemű, jó kol­lektív munka folyik. A fiatal lányok és fiúk arcán a figye­lem uralkodik és a dal, a ze­nélés előbb-utóbb megszokott kifejező forma lesz számukra s mire felnőnek, Kodály jel­mondatának megvalósítói lesz­nek. Van azonban egy kritikai megjegyzésünk: ezen a hang­versenyen az igen tehetséges Köves Gézát, a tizenhárom esztendős balatoni munkás­gyereket három magánszám­ban léptették fel és ezenkívül még többször állt vagy ült a kisfiú a rivalda fényében. Nem hisszük egyrészt azt, hogy a nem zenei tagozat munkáját és eredmény eit ez a műsor-összeállítás reprezentál­ta volna, másrészt aggódó kérdést vet elébünk Köves Géza egyéni fejődése. Ha ezt a kisfiút egyformán dicsérjük azért, mert megnyerte az or­szágos döntőben a zsűri tet­szését szavalatával, hegedűjé­vel elkápráztatott egy másik bizottságot, énekszámaival, megint másokat muzikalitásá­val és jó hanganyagával győ­zött meg, akkor sokirányú igényt támasztunk a gye­rekkel szemben. Minden „ka­tegóriában” igyekszik majd elsőrendűt adni, s túlmérete­zetten igénybe veszi majd idegrendszerét a szereplés, az arra történő felkészülés. • ^ A GYERMEK fejlődése szempontjából — éppen azért, mert komoly érték! — meg kell találni a helyes pedagó­giát, mert nemcsak az ujjak mozgékonysága, a fül tiszta­sága, a hang fénye fontos en­nél a gyereknél, hanem az is — és talán elsőrendűen' az! —, hogy harmonikusan fejlődjék egész emberré s ne jöjjön számára korán az érés. Sze­retnénk egy évtized múltán koncerteken látnti ezt a kis­fiút érett művésziként (hege­dűjátéka tetszett nekünk a legjobban!), de nem átlagos­nak és nem elfelejtendő csö- dagyermeknek elkönyvelni. Szív és pedagógia kérdése ez! Farkas András 1962. JÜNIUS 20., SZERDA: RAFAEL 25 évvel ezelőtt, 1937. június 20-án, a történelemben először, átrepültek az Északi-sark felett. VALERIJ CSKALOV első pi­lóta, GEORGIJ BAJDUKOV másodpilóta és ALEKSZANDR BEL­JAKOV navigá­ciós tiszt, a Szovjetunió Hő­sei június 18-án indultak el vak­merő útjukra Moszkvából. Az Északi-sark fe­lett átrepülve, Kanada sziget­világának nyuga­ti szigeteit érint­ve, az Amund- sen-öböl, Észak­nyugat-Ka n a d a felett a Sándor- szigeteknél ér­ték el a Csendes- ócenánt. Tovább, a kontinens nyu­gati partját követve, az Oregon állambeli Portland városa re­pülőterén szálltak le. A világon az 'első transzarktik'us távre- pulés 63 óra és 25 percig tartott.. Képünkön balról jobbra: Bajdukov, Cskalov és Beljakov. Az Északi-sark első átrepülői. (Foto: Politechnikai Múzeum, Moszkva). 40 évvel ezelőtt, 1922. június 20-án halt meg WILHELM HALL WACHS német fizikus, aki 1888-ban a fényelektromos ha­tást vagy fotoeffektust felfedezte. Megfigyelte, hogy a megvilá­gított testekből a fénysugarak hatására bizonyos energia esetén elektronok lépnek ki. Hallwachs erre vonatkozó magyarázata egyben a fény kvantumos természetének is a bizonyítéka. A gyarmati sorból felszabaduló afrikai államok sorában 1960-ban ezen a napon nyerte el függetlenségét a SZENEGÁL köztársaság és a mali köztársaság. riLM; Az utolsó tanú Izgalmas bűnügyi tárgyú film, a kapitalista erkölcs és igazságszolgáltatás éles bírálata. A filmet az egri Kertmozi mutatja be június 21— 27-ig és a gyöngyösi Szabadság Filmszínház június 28-tól július 1-ig, A rendőr SALGŐ LÁSZLÓ: 19 nek a végén, kényszerzub­bonnyal, itt pedig csak a pol­gármester ... De ez is éppen elég ahhoz, hogy a rendőr a városon kívülre kerüljön szol­gálatba. Coletti — a film mű­faji követelményeinek jóvoltá­ból — ott is feltalálja magát, s ismét van néhány kockára való cselekmény és komikum. Tele­víziósztár, polgármester szere­tője, választási hadjárat, hit­vesi pofon, bigámiás feleség', hazudozó apa: minden kellék megtalálható itt, ami nevettet-, ni képes. Mégis középszerű, he­lyenként határozottan unalmas, néhol fárasztó a film: nem tud­ja feledtetni a mondanivaló hiányát. Luigi Zampa rendező nem sokat kezdhetett a forgató­könyvvel; ami az ő „lelkén szárad”: talán egy árnyalattal szatirikusabb hangvételű lehe­tett volna a film. Alberto Sordi nyújtotta a legjobb teljesítményt a színé­szek közül. Alakítása az egyébként valószínűtlen hely­zetekben is hihető, bár nem szabadult meg mindenütt a túl­zások csábításától. Amikor elő­ször megjelenik rendőrruhá­ban, erőltetettnek hat a buk­dácsolása. Marisa Merlini, Otelló felesége szerepében je­lentéktelen. Vittorio de Sica polgármestere szürke, minden egyéni jelleg nélküli. Talán csak a művész nevéré volt itt szükség. Silvia Koscina — aki önmagát alakította — bájos és korrekt. A legeredetibb figura talán Franco de Trocchio Re- moja. A fényképezés és a zene sem jelent nagyobb élményt, mint a story. K. I. HATVANI KOSSUTH Folytassa, nővér HEVES öt perc a paradicsomban PETER VA sara Soha többé FÜZESABONY Esterina I Filmvígjátéknak nevezné a {néző, — ha a „vígjáték” szó ; nem jelentene valami igényes- J séget is, csak egyszerűen szóra- í koztató játékot. Mert a rendőr ( másfél óráig igénybe veszi (ugyan a rekeszizmokat (igaz, (a történet vége felé egyre rit­kábban), de a film annyira (súlytalan, felszínes, újat nem ; mondó, hogy csak a pillanatnyi ! szórakozást nyújtja, — valame­lyest is maradandó élmény he- (lyett. Mintha csak magyar (filmvígjáték lenne..', í Hőse, a dallamos nevű Otelló (Celetti (Alberto Sordi) — mun- (kanélküli. A felesége tartja el, (s — ha sokáig fennmarad ez az í állagot — alig serdülő fia. így (is a fia juttatja munkához, elő- (ször hordári állást szerez neki, (amelyet az egyenruha bűvöle- jtében élő exőrmester termé- íszetesen visszautasít, mígnem ja fiú, s a polgármester a rend- | őrséghez segíti. Itt — sisakban, i magas szárú fűzős cipőben, mo- i torkerékpárral, tárcsával — ; mindent törleszteni akar, .min­iden sérelméért fizetni akar az embereknek, akiktől munka- nélküli korában sokat „nyelt”. Egy szürke rendőröcske ce- zaromániában. Érdekes, izgató szatíra-téma, ami Sonego és Guerra forgatókönyvírók tol­lán olcsó kabarévá devalváló­dott. A rendőr — aki először van szolgálatban — ég a „bír­ságoló láztól”, s mikor hiába vár szabálytalanul hajtó ko­csikra, torlódást okoz az útke­reszteződésnél. Mintha csak Karinthy Frigyes őrültjét lát­nánk a filmen: kicsit „felelőt­lenebb” és persze öncélúbb l^i,- vitelben. Csak a Karinthy-krő- kiban a mentők is megérkez­tő szerepet játszott a Batisita diktatúra teljes felszámolásé ra 1958. végén indított utols1; nagy offenzívában. A geril Iákból alakult Felkelő Hadse reg mellett ekkor már rész vett a felfegyverzett nép is, é: Garcia ott küzdött veiül együtt. — Mert — teszi hozzá a: előbbiekhez a fiatal fiú — « guisa-i csatában már mint lö­vész, zsákmányolt „Garant’ puskával harcoltam. És itt már világosain látszott hogy1 a kubai forradalom mi­nőségileg különbözik mind­azoktól a változásoktól, pucs csóktól, államcsínyektől, ame­lyeket az utolsó félszázad alatl gyakran illettek Latin-Ameri- ka országaiban „forradalmd’ jelzővel. De az 1956 decemberétől (a Graramla partraszálásától) 1958 december 31-ig tartó harci szakasz stratégiája és taktiká­ja lényegében különbözött a Moneada. akció puccsjellegű taktikájától, néhány tucat fia­tal forradalmár bátor, de ro­mantikus vállalkozásától is. Ebben a szakaszban a nép a főszereplő, a harc kimene­telét a tömegek döntötték el. És ez biztosította, hogy az amerikai imperiaizmust szol­gáló reakciós katonai appará­tust nem sikerült átmenteni. Ellenkezőleg: a kubai for­radalom — elsőnek Latin- Amerikában — szétzúzta a ré­gi rendszer katonai gépezetét és új népi fegyveres erőt ho­zott létre. De ezt követően a forrada­lomnak nyomban válasizt kel­lett adnia egy másik, nem ke­vésbé fontos kérdésre: milyen lesz a születő új politikai ha­talom. (Következik: Néphatalom a Junták kontinensén) EGRI VÖRÖS CSILLAG A rendőr EGRI BRODY A fehér rénszarvas EGRI KERTMOZI Zendülő fiatalok GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagyravágyó asszony * Ott állott szemtől szembe Fi­del Castroval. Izgatottan várta: mit mond felvételi kérelmére? — Hány éves vagy? — kér­dezte Fidel. — 13 éves múltam, 14 le­szek — válaszoltam jól kihúzva magam, hogy magasabbnak lás­sak. ' — De mit sem használt — folytatja visszaemlékezését Garcia. A comandante mellém állított egy „Garant” puskát és az összehasonlítás bizony nem volt kedvező. Szó ami szó, Fidel hazakül­dött, segítsek anyámnak. Hosszas könyörgésre végül is hozzájárult ahhoz, hogy az utánpótlást, az ellátást biztosí­tó egységeknél maradjak, kise­gítő szolgálatosként. Így kerül­tem 1958-ban a Raul Castro szervezte „Frank Pais Szabad Államba”. Ez a 12 000 négyzet- kilométeres felszabadított terü­let az északi parttól egészen a guantanamói amerikai támasz­pontig terjedt. Ekkor már a Fidel vezette sierrai Második Oszlop és az „El Che”, azaz az Emesto Guearra vezette Ne­gyedik oszlop mellett létrejött az Oriente tartományi front is. Itt, Frank Paisról, a hősi ha­lált halt fiatal vezetőről elne­vezett szabad területen Raul szakállasai maguk mellé állí­tották az egész parasztságot. Az ún. „mezőgazdasági iroda” azonnali gazdasági segítséget nyújtott a földbirtokosoktól gyötört parasztoknak. A kato­nai parancsnokság pedig új adót vetett ki — a helyi föld­birtokosságra és a „nagy cuk­rosokra” — a háborús kiadá­sok fedezésére. A Szabad Ál­lam területén már ekkor 300 új lakásban megindult a harc az analfabétizmus, a tábori kórházakban a fertőző trópusi betegségek ellen. A GUIS AI CSATA Ez a jelentős hadibázás dön­tudta, De hogy miért kell mennie — már világosan ér­tette. És ezért járt eredménnyel a sierrai kóborlás. Garcia, a kis Granma hajóval Mexikóból érkezett, a Fidel Castro vezet­te csapat nyomára bukkant. A 17 harcos — ennyien marad­tak a 82 partraszállóból —ez időben már megváltozott kö­rülmények között kezdte újra a küzdelmet. A változást mindenekelőtt az jelentette, hogy fegyvert — amit a Moneada laktanya si­kertelen frontális orstrománál nem tudtak szerezni — most a gerilla harcban, a partizán hadviselés eredményeként hó­napról hónapra 'mind többet zsákmányoltak az ellenségtő]. De fegyver egymagában nem biztosíthatta volna a győzel­met, ha nincs hozzá elegendő fegyverforgató kéz. A Sierra Maestra hegyi fal­vaiban azonban rengeteg kéz is volt, amelyből az amerikai monopóliumok a hazad nagy- birtokosok az év nagy részé­ben kiverték a- szerszámot. Az egész ország olyan volt, mint vágás előtt a sárguló, szá­raz levelű cukornád. Tele volt gyúlékony anyaggal. Csak láng­ra kellett lobbantam. A „Július 26-a Mozgalom” (a Moneada laktanya ellen 1953-ban végre­hajtott támadás dátuma adta a nevét) ezt meg is cselekedte. — Égő gyufaszál vagyunk először a szalmakazalban, az­után a cukornádban — mon­dotta magáról A SZAKÁLLAS SEREG. Az ellenséggel és a moszkí- tókkal vívott harcban élőnyo­muló csapat a föld után sóvár- gó parasztok ezreivel gyarap­szik. Es velük együtt Garcia Bau­tista is megtalálta a La Plata fennsíkot, a szakállas sereg fő­parancsnokságát. V. Gyufaszál a cukornádban 2. A gondolatokat ébresztő Szavak tettet érleltek Garciá- . ban. Tizenhárom éves fejjel i búcsút vett a szülői háztól és nekivágott a sok száz kilomé­teres útnak. Hogy hová kell mennie — még pontosan nem ;

Next

/
Thumbnails
Contents