Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 142. szám

1962, június 20., szerda * NfiPOJSAO Versenyfutás hárommillió dollárért Gőz és kazán nélkül mit él a Hatvani Cukor- és Konzervgyár ? a gyárra. Ha a késedelem miatt csökkentett teljesítménnyel dolgozna, ez a2t jelenti, hogy 1667 vagon répa feldolgozását kell messzi vidékre irányítani, vagy 1815 vagon paradicsom romlik meg. Pedig a paradicso­mot angol exportra kötötték le, értéke több mint hárommil­lió dollár. Akárhogyan számo­lunk is, milliókat tesz ki a ré­pa szállításának többletköltsé­ge, az üzemnap hoszabbításbó] és egyéb veszteségekből adódó költségtöbbletek. Végén csattan az ostor Már tavaly is baj volt. Az Április 4. Gépgyár a vállalt gé­pi beruházásokból több mint ötmillió forint értéket nem tel­jesített. A Csepelről érkezett csőszállítmány a hatvani épít­kezésen nem felelt meg. Selejt, új igénylés, újabb késedelem. Későn rendelték meg a gőztur­binát, vagy az import késett? Tény, hogy az eredeti, 1962. április 30-i határidőt a Láng Gépgyár november 30-ra tolta el. — Már minden anyag meg­lenne, ami még hiányzik, arra is biztos ígéretet kaptunk, de június végére, ha beleszaka­dunk, akkor se lesz meg a sze­relés. Sürgetnek és minden se­gítséget megad a központ, fize­tik a túlórákat, de most már nem megy — hajtogatja Mo- ravesik József, az Április 4. Gépgyár hatvani munkáit irá­nyító művezető. — De itt százezrekről, sőt, milliókról, és a gyár külföldi hírnevéről van szó! — Mindent megteszünk, de már késő, sok szerelési munka és több ezer röntgenellenőrzés van még hátra — hajtogatja a művezető. Látszik rajta, hogy fáradt, túlhajszolt Akaraterő­ben nincs hiány, de tőle nem kapunk választ a befejezési határidőre. Két pesti telefon Telefonhívásunkra Budapest jelentkezik. Az Április 4. Gép­gyár igazgatóját nem találjuk otthon. Helyette a fővállalkozói iroda műszaki vezetője ad tájé­koztatót. — Minden tőlünk telhetőt megtettünk a szerelői munká­latok meggyorsítására. Hétfő este megkezdődött a csővezeté­kek röntgenellenőrzése, min­den éjszaka két műszakban dolgoznak, nappal a szerelő­munkát és a kimutatott hiá­nyosságok javítását végzik. Pár nap késedelem lesz, hogy rhennyi, az a szükséges javítá­soktól függ. A pesti vezetők sokkal derű­látóbbak, mint a hatvani mű­vezetőjük. Kinek lesz igaza, kinek higgyünk? Nincs idő töprengésre, ha­mar jelentkezik a Láng Gép­gyár igazgatója. — Sok baj volt a Hatvani Cu­korgyár építkezésén, sok kése­delem volt, de rajtunk nem múlik. Az utolsó pillanatban érkezett a vészjelzés. Mi intéz­kedtünk, augusztus 25-re a gőz­turbinát beszereljük. A megyei pártbizottság mel­lett működő ipari bizottság megvizsgálta az elhúzódó, kése­delmes beruházások ügyét. Sok még a lazaság, meg nem értés, huzavona és késedelem az al- és fővállalkozók között. A koo­peráció javítására is fel kell használnunk az anyagi és er­kölcsi ösztönzőket. Neveléssel, szép szóval, de ha kell erős kézzel rendet kell teremteni. Ismételjük: a tét nagy, a beru­házások kasszájában mindnyá­junk pénze benne van. A párt- bizottság megfelelő intézkedé­seket tett. Sikerül-e a korábbi késedelmeket és mulasztásokat pótolni? A hatvani építkezésen dolgozó munkások ezekben a napokban tettekkel adják meg a választ. Dr. Fazekas László A villany a tanyán — még nem minden Valamikor azt mondtuk volna: az isten háta mögött van. Távol a várostól, távol a falutól — tanyán. S bár Csó­kás-tanya ma sem került közelebb sem Gyöngyöshöz, sem a környező községekhez, de színelőadást láthattunk itt. önma­gában ez a tény sokat mond, s még az sem von le az öröm­ből semmit, hogy a karácsondi színjátszó együttes állt az állami gazdaság csókási üzemegységének dolgozói elé a Jobb mint otthon című zenés vígjátékkal. Óvakodjunk . a zöld frizurától! Az egyik norvég tudományos társaság felhívással fordult a fürdőzókhöz: óvakodjanak az oslói uszodáktól, ha nem akar­ják megkockáztatni, hogy a vízből zöld hajjal kerüljenek ki. A felhívás számos olyan ese­tet sorol fel, amikor az uszo­dák vendégei anélkül, hogy akarták volna, világoszöldre „festtették” hajukat az uszodá­ban. E metamorfózis oka: az uszodák vize túl sok klórt tar­talmaz. r Uj bánya születik Istenmezején • • Porosán, szürkén kanyarog az országút szalagja Pétervá- sára irányából Istenmezeje fe­lé. S alighogy elérnénk a falu szélső házait, az út mentén balkézről, az erdő alatt serény munka hívja magára a figyel­münket. A hegyoldalnak futó nadrágszíjnyi földdarabok barna egyhangúságát, a veté­MARISKA kért, ötletes, ügyes, könnyen kezelhető szerkezetekkel lát« ják el a kivezető nyílásokat s a ben toni trakomán y egyenesen a gépkocsi platójára hull. Milyen minőségű bentonitra számítanak az új bányánál? A korábbi kutatások olyan eredményt mutattak, hogy az itt kibányászható bentonit mi­nősége is legalább olyan lesz, mint a rosszkút-tetői üzem­nél. Majd csak a gyakorlat dönti el, helyes-e ez a fetéte- lezés. Mindenesetre számunk­ra az lenne a legnagyobb öröm, ha a kutatások eredmé­nyei az üzemszerű termeié» nél is beigazolódnának. A bánya feltárásának mun­kálatai szépen haladnak. A helyszínen beépítésre várnak már a különféle biztosítási elemek, a Z-~l, Z-—2 ácsola- tok, TH-ívek és betonidomkö- vek. Az új bányához vezető bekötőút helyét is kitűzték már, amely felvezet majd egé­szen a bunker és a táró szint­jéig Kommunális létesítményeket is terveznek az új bányához. Többek között itt kerül be­építésre a 200 személyes für­dő- és öltözőépület; s itt nyer­nek elhelyezést a bányaüzem központi irodái is. Hogyan haladnak a munkával ? — Rémé j ük — mondotta Juhász evtárs —, hogy a ha­vonkénti 60 méteres előreha­ladást biztosítani tudjuk, s már ebben az évben jelentő­sen előbbre jutunk az új bá­nya létesítésének munkáiban. Az elmúlt napokban kezd­tek csak hozzá az új bánya­rész nyitásához Istenmezején. Az a tervük, hogy még az idén milliós értékű munkákat, végeznek, s a második ötéves terv végére, 1965-re teljesen befejezik e fontos beruházási terv megvalósítását, (p. éW Az első akadállyal a gyár kapujában találkoztunk. Való­ságos embergyűrű a bejárat­nál. Egyrészüket már felvet­ték, a többiek még orvosi vizs­gálatra várnák. Hamarosan kezdődik a kampány, három műszakban dolgozik a gyár. De a főkapun gyalog is alig lehet bejutni. Építkeznek. Friss föld- túrások, pirosló téglahegyek, odébb csövek, szerelvények és gépek. Igaz, az utóbbi években mindig épült itt valami. Ha a cukorgyárban nem. akkor a konzerv-oldalon, vagy ha ott végeztek, a raktáraknál bon­tottak és újból építkeztek. Gyors ütemben bővíteni, fej­leszteni kellett a gyárat, hogy a külföldi megrendeléseknek és a hazai igényeknek eleget tudjon tenni. A nyomáspróba elmaradt Június 15-én kellett volna a nyomáspróbát megtartani, de a most épülő kazánházban még javában dolgoznak a szerelők. Mi az oka és mi lesz, ha to­vább késnek az Április 4. Gépgyár szerelői? Decsi Fe­renc igazgató szobájában együtt volt a gyár műszaki és gazdasági vezetősége, s a kér­dést zavart hallgatás követte. Az embereken látszott, hogy nem szívesen beszélnek erről. — Kénytelenek voltunk in­tézkedési tervet kidolgozni ar­ra az esetre, ha szeptember elejétől nem ad gőzt az új ka­zánház. De nem is jó arra gon­dolni, -hogy milyen nagy vesz­teséget okoz nekünk és a nép­gazdaságnak is minden nap késedelem. S a gond valóban nem mindennapi, ezt jelzi az igazgató homlokán sokasodó sok apró ránc. Adatok, tervek és jegyző­könyvek kerülnek elő. A sze­relőknek június végére feltét­lenül be kell fejezniük a mun­kát, hogy augusztus 25-re be­fejeződhessék a kazánfalazás, aztán ellenőrzések és próbák és „teljes gőzzel” kell mennie mindkét gyárnak. Nem szíve­sen érvelünk mennyiségi ada­tokkal, de meg kell monda­nunk, hogy közel fél milliárd forint a gyár termelési felada­ta. Az igényekkel, a külföldi megrendelésekkel és az új léte­sítményei számoltak, amikor ezt a nagyobb feladatot bízták Virág bácsi, a szomszédom, elhatározta, estig nem megy haza. V tóvégre nem gyerek már, hogy Virág néni csak úgy kommandirozza. A vasár­nap pedig mindig úgy volt szép, ahogy egyfolytában évek óta. Virág néni főz, Virág bá­csi ül a konyhában, fabrikál. Mindig van valami csinálni való a háznál, ezen a vasárna­pon a konyhakredenc zsanér­ját kellett megcsavarozni. Ha készen lesz, Virág néni azzal a mosolyával köszöni, amely most már ráncok közé búvik, de amelyért elvette, annak idején. Bizony, akkor nem járt olyan sebesen a nyelve Virág néninek. Fényes-nagy lakoda­lom volt a mienk — magya­rázta Virág bácsi nekem —, rendeltem a ligeti vendéglő­ben egy egész pohár sört: fe­lét kiitta a Mariska, felét meg én, de a kiflit, amit a lagzira vettem, mind ő ette meg... Ha tréfált is Virág bácsi, nem voltak azok mórikás idők. Konyhabútort valójában csak jóval a felszabadulás után vet­tek. Aztán mimódon készítik az ilyen konyhabútort, alig tízéves, máris kiesik a zsanér- ksavar!... Itt ül a szomszédos eszpresz- szóban Virág bácsi és már a második rumos feketét ren­deli. A fusizók, a selejtgyár- tók az okai az egésznek. Igaz, 8 csavarhúzó is elugrott és zsupsz, betörött a konyhakre­denc ablaka, mert az ablakot is úgy csinálták, hogy az első szélre... Hanem Virág néni­nek nem kellett volna erre tüstént rákezdenie. Így, meg úgy, nem tudsz te simmire se vigyázni, itt van ni, az a szép kredencablak... Aminek az yvegje nem csörömpölt any- nyit, mint Virág néni egy­huzamban. Ügy ki tudja kere­sek, krumpli ültetések, zöld­jét sárga szín szakítja meg. Üj bánfát nyitnaV a Hangya- bolyosban, új bentonitbányát s azt jelzik a sága- és gittszínű- szürke földhányások. A „régi”, az öreg bánya seim idősebb még egy évtized­nél. S azt a Rosszkút-tető ne­vet viselő, falu fölé magasodó .hegyvonulat fennsíkján nyi­tották, az 50-es évek elején'. ;A „régi” bánya most kap majd új „társat” maga mellé. Milyen lesz az új bánya? ■ — Ezit kérdeztük Juhász '.Györgytől, az istenmezeje! ben- tonitüaem helyettes vezetőjé­ül. : — Korszerűbb és moder- ;nebb, mint a jelenlegi — ;hangzobt a sommás felelet. ; Korszerűbb és modernebb! 'Korszerű biztosításé munka­helyeket, vágatokat képeznek ki. Szintes vágatokat — acél­lal, TH-val, idomkővel bélelik — amelyek alkalmasak lesz­nek a mozdonyszállításra is. A táróvágatot kb. 50 méteren át duplaszelvénnyel hajtják, eddig halad a kettős sínpár; tovább már csak szimpla szel­vénnyel dolgoznak, s a moz­dony számára is egy vaspá­lyát fektetnek a talpra. A mozdony a munkahelyekről összegyűjtött csüléket egészen a bunkertetőre hozza ki, ott a bentonitot egy buktatószerke­zet üríti majd a gyűjtőtartá­lyokba (a bunker tetején is közlekedni fog a mozdony). A rosszkút-tetői bányából siklópályán juttatják a bentoni­tot a bunkerba, a bunker nyí­lásai, csatornái mellé tol­va végezhetik a rakodást te­herautókra A rakodás nem ép­pen ideális körülmények kö­zött történik; lassan tudják csak végezni, sok a vesződség a sublerokkal — vagy nem jól zárnak, vagy nehezen nyílnak. Az új bunkernál ezek a ve- sződségek már nem fordul­hatnak elő, a tervezésnél fi­gyelembe veszik a régebbi bunkernál tapasztalt hiányos­ságokat, nehézségeket... Be­tonállványokra építik a bun­— Mariska — szól a kékka­bátos. — Mariska — ismétli Virág bácsi. A név hirtelen ráomlik. Mariska... Virág bácsi, hogy még jobban redőzzék a homlo­ka, bozont szemöldökét össze­húzza. Mariska!... Hát nem mondta el őt számtalanszor is ügyetlennek, kétbalkezesnek azért a vacak kredencüvegért az ő Mariskája? Virág bácsi még az orrát is dörgöli kemény kezefejével, micsoda patáliát kerített az öregasszony, mint­ha csak a világ ment volna tönkre azzal a fél négyzetmé­ter üveggel... Ebben a pillanatban a pin­cér ismét megszólal: — Igen, kérem, Mária, Ma­riska ... — Hm... — mondja Virág bácsi. Most megérinti a becéz­ve kimondott név, mint valami selymes fuvallat. Virág bácsi lassan elmosolyodik, bajusza megrándul, kerek szeme kis lángot vet. Hát persze: Maris­ka már negyven év óta... jó­ban, rosszban ... Mariska, ahogy ott áll a tűzhely mellett ahogy kemény kezével kavar­gót, gyúrja a tésztát... Maris­ka... ha nyelvelt is rá a lere-'. dencablakért... Persze, jobban, kellett volna vigyázni azzal az; átkozott csavarhúzóval. Finom■ ablak volt, metszett, virágos....; Virág bácsi arca hirtelen ki-; gömbölyödik. A pincér fehér szalvétájával', a nem létező morzsákat is Ze-; söprögeti az asztalról. — Mariska — szól mély meg­győződéssel most Virág bácsi.'. — Mariska!... szép név!... ; Még meg is ismétli: — Nagyon szép ... Bizony .. Aztán nyújtja a kezét a pin-", cérnek, jól megszorítja. Haza kell, sietni. Bodó Béla ‘ ra, amelynek hószinét bar­násra színezte a dupla. — Nem lesz nagyon hirte­len, kérem? Virág bácsi végigmustrálja a pincért. Kék kabát, fekete nadrág, kis szőke bajusz, szál- ' véta a kézben. Virág bácsi el- 1 igazítja kétoldalt a maga ba­juszát, köhint egyet. — Magának, kartárs, van felesége? A felszolgáló elmosolyodik. Két ember néha olyan, mint a leadó- meg a felvevőállo­más. Egy mondat a gombnyo­más, máris megtalálják lelkűk , közös hullámhosszát. A pincér örömmel felel: — Vőlegény vagyok én, ké- rém... — Az már baj — szól Virág j bácsi. Nem szokta a rumo- \ zást, kicsit nehéz már a feje. . — Miért lenne baj? — « ; pincér ott áll az asztalnál —, ; miért lenne baj, kérem? Hi- , szén ez a legszebb ... , — Nono — magyarázza Vi- j rág bácsi — én is azt hittem i valamikor... < A pincérnek sugárzik a sze- ] me. t — Én mindig is hinni fo- t gom... Virág bácsi felelhetne egyet- j mást. A konyhakredeneröl pél­dául, meg a zsanérról, az elug- < ró csavarhúzóról, a csörömpölő : ablakról, de főleg a szóáradat­ról. Minek mondja? Vőlegény ; ez a pincér, vőlegénynek pe- - dig nem is illik, de nem is le­het elvenni a kedvét. Azután pedig, ha már összeismerked­tek, inkább megkérdezi: c — Hát a tisztelt menyasz- szonyt hogy hívják? kiteni, toldani-foldani, egy vérszegény szúnyogból kövér elefántot csinál. Hát Virág bácsi is tudja a módját... „Hát amikor te tányért törtél!...” Ez a tányértörés ugyan öt évvel ezelőtt történt és Virág néni ki is iktatta emlékezeté­ből, mint ahogy a szégyenle­tes dolgokat szokták az embe­rek, hogy most Virág bácsi szóba hozta, egészen megder­medt. De csak azért, hogy megint nekiiramodjék. Zen­gett bizony a vasárnap. Na, ha zeng, zengjen a konyhaajtó is, Virág bácsi úgy bevágta maga után, hogy az már dör- renetes válasz volt. Hozzák a rumos feketét az asztalhoz, már mint a máso­dikat. A pincér rátekint Vi­rág bácsi ősz bajuszára. Akik egész nap viszik a kávét, kiis­merik a vendégeiket. Ez a bá­csi nyilván nem rumozó, ka­patos sem volt, amikor bejött ebben a délelőtti napsütéses időben, hogy itt folytatná, amit valahol elkezdett. — Jó a kávénk? — kérdezi a pincér. — Jó a fenét! — válaszolja daccal Virág bácsi — csak éppen iszom. mert... A felszolgáló nem szívesen hallja, hogy a kávét szidják, a njgga posztját mindenki vé­delmezi. De ez az öreg bácsi tiszta őszinteség, ha le is nézi a kávét. — Pedig a mi kávénk jó — folytatja a pincér. Virág bá­csi máris a szavába kap: — Hát akkor hozzon még egyet, de jól rumozza!... A pincér bólint. Aztán is­mét rátekint az öreg bajuszá­tanár a 2or.gorakíséretért. Csókásról szólva a csókási- aknak segítséget nyújtó kará- csondiak sem maradhattak ki. S éppen az ő gyakorlatuk ad­ja az apropót: jó lenne egy kicsit többet törpdni Csókás­sal. A címzett most nem a Gyöngyös—Domoszlói Állami Gazdaság igazgatósága, hanem minden illetékes szerv, akik tehetnének még többet is azért, hogy Csókás ne legyen az isten háta mögött. Hogy is mondta a lelkes fia­talember, Hegyi Ferenc? — Nagyon szeretnénk, ha valamelyik üzem kiszeséi pat­ronálnának minket. — És ez csak jámbor óhaj? — Egyelőre, igen. A kéré­sünk még nem mozgatott meg senkit.- Pedig ... A mázsás sóhaj ugyan még az ablakfüggönyt sem lebben- tette meg, de jó lenne, ha meg­mozgatná a tenni tudó embe­rek szívét. Mennyi lelkesedést lehetne itt erővé összefogni, mennyi lelkesedés találna itt termékeny talajra, hálás szí­vekre. Hiszen a csókásiak nem akarnak eltemetkezni, kopog­nak, dörömbölnek az aj­tón: nem ők kérnek bebocsá­tást, hanem várnak minden­kit, aki tudást rejtő szép sza­vakat, kultúrát hordozó szép tetteket visz el hozzájuk. Nem ők panaszkodtak, én váltam szószólójukká: ha vall­juk a közösség erejét, az egy­más iránti felelősséget — Csó­kás az új próbakő. A TIT, a művészeti együttesek olyan tevékenysége szükséges ide, ami a sárgás villanyfények mellé világítóbb, nagyobb erejű fényeket is tud gyújtani Csókáson. Nos, mérjük meg önmagun­kat: lássuk, ki tud, ki akar kétszáz ember, közöttük más­fél száz fiatal segítségére siet­ni. G. Molnár Ferenc — Klubdélutánt szerve­zünk. Műsoros, vidám klub­délutánt, amelynek nemcsak szemlélői, hanem cselekvő ré­szesei is lesznek a csókási fia­talok. Mindenki örül az ötletnek. Hiszen Csókás-tanya kiesik a megszokott környezetből. Alig kétszáz ember él itt. Néhánv család, a többiek pedig mun­kásszálláson: külön a lányok, külön a fiúk. Kevés szak­munkás, többségük csak szer­ződés alapján, idényjelleggel költözött Csókásra. S az elő­adáson mégis közel másfél- százán voltak. Jót nevettek, jót mulattak, jól szórakoztak. Tetszett az előadás. Az együttes lelkesen játszott. Pe- cze György és Gressai Béla vidám komédiázása sokszor megnevetette a nézőket. Var­ga Lászlóné, az ellenszenves figura alakításával visszhan­got tudott kelteni. Egyszerű eszközökkel, jól oldotta meg feladatát Pásztor Erzsébet, Földi Imréné, és Czimer Jó­zsef. A kisebb szerepekben Dán Gyula, Kiss Ilona, Sze- pesréti Zsuzsa és Tábi Tibor jól illeszkedett az együttes já­tékába. Maradéktalan élményt nyúj­tott Dán Gyuláné, Leitner Ro­zália és Földi Imre. Minden sallang nélkül játszottak, él­tek a színpadon. Külön elismerés illeti a rendezőt, Dán Gyulát, aki most már tíz éve áll a „Szo­cialista kultúráért" kitüntetett színjátszók élén. De a lelkes munka elismerését megérdem­li Keleti Miklósné, zeneiskolai — Már másodszor járnak nálunk — mondja lelkesen Hegyi Ferenc agrármérnök. — Tavaly a Tánját mutatták be. Ezzel dicsekszik a fiatal ag­rár-mérnök, aki technológusi beosztásban győzködik itt, s a hivatalbeli gondok mellett a fiatalok ügye is ráül a szívé­re. ö maga is nagyon rövid­del ezelőtt került ki az egye­temről. Mellette Paulik And­rás brigádvezető, a KlSZ-szer- vezet titkára űzi még az ál­mot a szeméről éjszakánként, hogy hasznos elfoglaltságot, léleknemesítő és gondolat- ébresztő tevékenységet talál­jon a fiatalok részére. — Működik a KISZ, hogyne — mondja vontatottan. — De sok minden kellene még, hogy elégedettek lehessünk. Csókáson a gondok így nő­nek naggyá, hiszen a heti' egy mozielőadás, a tv és a könyv­tár adja a kultúrát. S bár büszkélkednek ezzel a lelkes fiatalok, az előbbi kettő is, mégis érzik: ez még nem min­den. Még kellene más, még kellene sok egyéb is. Ennek ellenére is nagylel- kűek. — A teljes bevételt fel­ajánljuk a KISZ-szervezet nevében a színjátszó csoport­nak — mondja Paulik And­rás az előadást követően, amikor megköszöni a kará- csondiak áldozatvállalását. — Mi csak azt kérjük: jöjjenek el máskor is. Segítsenek ne­künk. Dán Gyula, a színjátszók ve­zetője azonnal kész a válasz­szák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents