Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-04 / 102. szám
4 NÉPÜJSAG 1962. május 4., péntek '■Um cii Változik a világ Az angol televízió öt szovjet Város május elsejei felvonulásáról adott közvetítést. Menynyit változott a világ, — csak az utolsó hat hónap óta is! Tavaly november hetedikén Lord Home beteget jelentett inkább, de nem ment el a szovjet nagy- követség fogadására. Most pedig egész Nagy-Britannia részt vett a felvonulásokon — nézőként ... (— zár) — GYÖNGYÖSOROSZI- BAN 16 lakásos modern épülettömböt építenek a bányaÖk tizenöten és a többiek már elkészültek, szeptemberben kell átadni a lakásokat. — HOSSZÚ ÉVEK után a verpeléti általános iskolában újra rendeztek a diákok részvételével szavaló- és olvasóversenyt. Az elmúlt héten megtartott versenyen sok tanuló szépen szerepelt, a legjobbak közülük pénz- és oklevéljutalomban részesültek. — HATVAN és Somoskőújfalu között ebben az évben mintegy 130 millió forintos költséggel felújítják és korszerűsítik a vasútvonalat. Hatvan—Selyp között megépítik a második vonalat. — BEFEJEZŐDÖTT a verpeléti általános iskola környékének parkosítása. Ezt a munkát ’a nevelők irányítása mellett az úttörőcsapat tagjai végezték. Az ízléses, szép park gondozása továbbra is az úttörőik jeladata lesz. — A FÜZESABONYI vasútállomáson az élüzem-avató ünnepségen kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést Farkas István főtiszt, Tasi Ferenc váltóőr, Tanner János állomásfőnök és Gulyás Lajos főnökhelyettes. <■» A KÖRZETI és a városi bemutatók után kerül sor e hónap tizenharmadikán a Há- mán Kató kulturális seregszemle egri járási döntőjére. műsora: Egerben este fél 8 órakor: Gyertyát énykeringő (Szelvénybérlet) Rózsaszentmártonban este fél 8 6: Egy pohár viz tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiuaiiiiiiMiiiiiiiitii Mintha olyan baj lenne, ha valaki érettségivel szövetkezeti tag! Így vannak ők, tizenöten majd mind, itt Hevesvezeké- nyen is, ebben az alig több mint ezer lelkes községben, s így vanak a többiek is szerte városon és falun egyaránt. ★ — NA ÉS GYEREKEK, ha innen mindenki el akar menni, akkor ki marad itthon', a faluban? — teszem fel a kérdést tizenöt szempár kereszttüzében. Pillanatnyi csend. — Dehiszen én visszajövök —jegyzi meg egy nyurga gyerek, hajháló a fején, mert évvégi tablcrfényképezésre gyűltek össze és a haj feszes simu- lása megköveteltetik egy ilyen tablón. — Vissza? Hát te mi akarsz lenni? — Nagy Sándortól kérdezem, mert ő a hang és hajháló tulajdonosa. — Asztalos — mondja ki büszkén. Ivanics Jóska géplakatos, Morvád Jóska meg, mint mondja, piktor, azaz szobafestő szeretne lenni. Egy lány, a csinos kis Fekete Ida fodrász, Fekete Erzsi meg varrónő lesz, s ha nem, akkor — ő az egyetlen! — elmegy a helyi szövetkezetbe dolgozni. A többiek, számszerűit tízen, fiúk, lányok, mind tovább tanulásra jelentkeztek. Egy kicsit mindenhova alapon. Jellemző, hogy a már említett Majoros Jósika, akit nem vettek fel a mezőgépészeti technikumba, s aki... — ... kis gyerek korom óta szeretem én a gépet... Már motort is vezettem. Jáwát. Elvezetném a Zetort is, úgy szeretem a gépet... ..nos, a gyerek jeJentike- zett az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumba. Humán tagozatra. Tanulni. Ez nagyszerű dolog. De miért éppen a humán tagozatra, amikor a gépe két szereti, s nem a poétikát? Sokkal reálisabb Csordás Magdi. — Ma már mindenhová érettségi kell. Én műszerész szeretnék lenni, bár a szüleim nem nagyon akarják, mert szerintük az nem leányoknak való ... En azért jelentkeztem a káli általános gimnáziumba ... Folyik az eszmecsere a gyerekek között is, közöttünk is, apró és nagy tervek, maguk gyártotta, otthon hallott, iskolában tanult elvek egyezkednek, vagy mondanak ellent egymásnak. S a szavak, vélemények mögött állandóan ott bújkál a nagy kettősség: mit akarnak a szülők és mit a gyerekek, de harmadik is, — egyezik-e a két vágy? ★ ROZGONYI igazgató lányát, Majoros Jóskát már elutasították férőhely hiányában a két technikumból. Hevesvezekény- ről is, de minden más általános iskola nyolcadik osztályából tízen, húszán, harmincán jelentkeznek továbbtanulásira. Hevesvezekényen névsaerint nem ismerik azt a két embert, aki annakidején továbbtanult, bár nem tartozott a földesúr famíliájához. Most könnyebb megjegyezni azok nevét, akik nem tanulnak tovább, akik iparitanulónak sem készülnek, közvetlenül az általános nyolcadik osztálya után. Mi lesz belőled, emberke? Minden lehetsz, még akkor is, ha ma, vagy holnap keserű valóság a férőhelyhiány. Minden lehetsz, de a mindenhez, arra való tehetség, rátermettség és szorgalom is szükségeltetik. Nekik is, a tizenötnek, s nekik is, a többieknek. Gyurkó Géza Otven éves a tarnamérai önkéntes tűzoltó egyesület A községi tanáós, a járási tanács képviselője, a községi társadalmi szervek vezetői jelenlétében került sor a tama- mérai önkéntes tűzoltó egyesület ötven éves jubileumi ünnepségére. Megjelent és elismerő oklevelet kapott ezen az ünnepségen Juhász István 75 éves és Ozsvári László 75 éves önkéntes tűzoltó is, akik annak idején, ötven esztendővel ezelőtt, alapító tagjai voltak az egyesületnek. Az ünnepségen kultúrműsort adott az iskola, majd kiosztották a jutalmakat és okleveleket, s II sok évet szolgált tarnamérai önkéntes tűzoltónak a Szolgálati Érmet. Délután mentéses tűzoltási bemutatót tartottak az ünnepeltek, majd a késő esti órákig együtt maradtak a kedves évfordulón. VAJDA JÁNOS Körülöttem csillagmi riad Versenyt kacérkodik, ragyog; Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. 65 évvel ezelőtt, 1897 májusában halt meg VAJDA JÁNOS költő, legnagyobb lírikusaink egyike. Csalódott, keserű lélek volt, korában méltatlanul mellőzték. Versel nyelvezetükkel és formaművészetükkel a modem líra előfutárjai. Költészetének egyik gyöngyszemét, a Húsz év múlva című költeményét idézzük: Mint a Montblanc csúcsán a j égj Minek nem árt se nap, se szél; Csöndes szívem, többé nem ég; nem bántja újabb szenvedély. De néha csöndes éjszakán. Elálmodozva, egyedül — Múlt ifjúság tündértaván Hattyúi képed fölmerül. Es ekkor még szívem kigyúl Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha ttfl A fölkelő nap megjelen. 135 éve, 1827. május 4-én született JOHN HANNING SPEKE angol Afrika-kutatő, aki 1857—1863-ig Kelet-Afrikát beutazta, 1857-ben elérte a Tanganyika-tavat, majd felfedezte a Nyanza- tavat. Kutatásai során megtalálta a Fehér Nílus forrásvidékét. * 125 évvel ezelőtt; 1837. május 4-én fogták el Zugligetiben Kossuth Lajost, azért, mert az ORSZÁGGYŰLÉS TUDOSÍTASOK-at kiadta. 48 katona indult elfogására. Kossuth ezután évekig • budavári József kaszárnyában raboskodott. Versenyfutás a gengszter emlékirataiért Hiába, az utóbbi években még az Európában élő amerikai filmvállalkozóknak sem megy jól az üzlet Azt mondják, Martin Goschnak sikerült hatalmas összegért megszerezni az egyik híres, vagy inkább hírhedt amerikai gengszterkirály emlékiratait Gyorsan repülőre száll Madridba, hogy az utolsó részleteket megbeszélje, Nápolyban már várja az üzletfele, örvendezve átölelik egymást, és abban a percben Gosch karjai között hal meg az egykor rettegett gengsztervezér. Alig röpíti szét halála hírét a világsajtó, máris jelentkeznek Hollywoodból a vállalkozók, rendezők, akik azt állítják, hogy Nápoly rettegett szürke eminenciása nekik is eladta a jogot, vagy éppen a zárómegbeszélés előtt álltak. A gengszterkirály Lucky Luciano, a harmincas évek hírhedt bandavezére, aki 1946 óta száműzetésben” élt Olaszorausztriai Toplitz-tó környékén volt. Egymás után jöttek a hírek: közelednek az oroszok. A hisztérikusabb alkatú SS-ek közül már akadtak olyanok, akik a csendes éjszakában hallani vélték az ágyúdörgést. A kísérők — ezúttal is Krugerrel az élen — kezdtek menekülésre gondolni. Egy közeid Wehrmacht-egység tábori telefonján Wegner még érintkezést tudott találni az erőddel, ahol közölték vele, hogy Skorzeny már nincs ott, „pillanatnyilag” Grudlseeben van, illetve lehet, hogy már ott sincs... Ami az erőd személyzetét illeti, egy-két óra múlva távoznak és berobbantják a bejáratokat. A Bemhard-akció névadóija erre visszavonhatatlanul döntött. Gyors terepszemlét tartott, összeráncolt homlokkal töprengett, hogy — a saját érdekében is — hogyan tüntethetné el a nyomokat.. Amikor megpillantotta a tó holdfényszágban, és azóta állítólag a nemzetközi kábítószer-csempész szindikátus egyik főnöke. Luciano halála után a filmproducerek között lángolt fel • harc. Állítólag már több vállalat elkezdte az előkészítő munkálatokat, és félő, hogy Goach az ő állítólagos kizárólagos jói gaival elmarad a versenyben. Mert hiába jélent óriási üzletet egy ilyen story filmre vitele, a rablásra, szadizmusra, csempészésre kíváncsi közönség nem nézi meg ugyanazt a „technikát” többször is a mo* zikban. Gosch rendkívüli sajtóért» kezleten jelentette be, hogy • címszerepre máris szerződést kötött Cameron Mitchell-lel, És ekkor jött az óriási szenzái ció. A jelenlevő újságírók egyike megkérdezte Goscht: „Valóban Lucky Luciano volt halála pillanatáig az amerikai alvilág vezére és a nemzetközi kábítószer-csempész szindikái tus egyik vezetője?” Az egyébként oly beszédes Gosch ennél a kérdésnél halb gatott, majd az újságírók ui*- szólására megjegyezte: „Erre a kérdésre egyedül én tudok válaszolni. De csak a filmben kapnak feleletet az eh hangzott kérdésre.” Természetes, hogy azóta a bulvársajtó elsősorban Gosch vállalkozásának jogosságát hirdeti, hisz a film esetleg olyan kérdésekre ad választ, amely heteken keresztül szalagcímekben jelenhet meg a nagy világlapok első oldalain. Az sem számít, hogy Hollywoodban A1 Zimbalist vállalkozó bejelentette, már 1959- ben védj egyeztette a következő filmcímeket: „LucRy Luciano élete”, „Lucky Luciano, az exgengszter”, vagy csak egyszerűen „Lucky Luciano”. Úgy látszik, igazuk van azoknak, akik az amerikai filmipar válságát nem a televízió elterjedésével hozzák kapcsolatba, hanem Hollywood témaválasztásával. Bárki is rendezi meg a gengsztervilág életéről szóló filmet, csak szenzációt ér el, de nem hoz telt házakat. (Sz. L.) EGRI VÖRÖS CSILLAG Mindenki ártatlan EGRI BRODY Hamis alibi GYÖNGYÖSI PUSKIN Házasságból elégséges GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kapu nyitva marad HATVANI VÖRÖS CSILLAG Folytassa, admirális HATVANI KOSSUTH Az írnok és az írógé* HEVES Fehér éjszakák FÜZESABONY Megszánó MI LESZ belőled emberke? Most minden lehetsz. Minden! Minden? Akkor miért nem vették fel Debrecenben, Rozgonyi igazgató-tanító leányát a vegyipari technikumba? Kérdések, vágyak, lehetőségek, szédületes tempójú tanul- nivágyás, annak minden jó, de mindén rossz oldalával együtt, s az ezzel a tempóval lépést tartani nem tudó, vagy legalábbis eddig nem tudó tanterem-, kollégiumi helyhiány. Ök, tizenöten, itt a hevesve- zekényi kis iskolában, ahol őszig mindössze két tanterem szolgál 162 gyerek tanítására és nevelésére, most a nyolcadik végén pályát választanak. Mert régen nem igaz már, hogy a pályaválasztás a gimnáziumok, vagy technikumok negyedik osztályában történik meg. Az a végső akkord az életre indulók indulójához. Az első futamok már itt hangzanak, az alapmotívumok itt kot- tázódnak a nyolcadik osztály végén ennek a tizenöt gyereknek ás a többieknek, szerte a megyében, országban egyaránt. ★ HOGY TANULNI kell minden embernek, hat éves korától a 14-ig: erre törvény van. Hogy tovább kell tanulni, — erre már szokás jog, vagy ha úgy tetszik „szokás-törvény” alakult ki rövid néhány év alatt. Igaz, a falusi iskolákban a továbbtanulási nemcsak egyszerűen a gyermek tudásvágyának kifejezője, de jelzője a szülők akaratának is: legyen több, mint mi voltunk. Ez jó. Kerüljön el innen, ahol mi vagyunk, mS dolgozunk. S ez általában rossz. S a gyermek míg néhány éve, de minden esetre néhány évtizede még azt hallotta otthon, hogy fenébe azzal a könyvvel, füzettel, inkább a malacnak adj enni, most azt hallja: tanulj fiam, legyen belőled orvos, mérnök, vegyész és kerülj el innen. S ha ezt nem is, de azt feltétlenül hallja, a párásét szülőktől hallja: tanulj szakmát. Mintha a föld okszerű megművelése, a termelőszövetkezeti gazdálkodás nem lenne szakmunka, — a javából. S most mindenki tovább akar tanulni, az is, akinek tudatos céljai vannak és már kialakult rátermettsége, s az is, aki csak tanulni akar, hogy valami más legyen, mint falun dolgozó szövetkezeti tag. ben csillogó tükrét: fellélegzett. Csónakokba cipelte a ládákat, az evezőkhöz már SS-ek ültele, aztán a Toplitz-eee közepén egymáis után csobbant a víz... Az őrnagy már hivatta Wegnerf, hogy a H 28-as utasításnak megfelelően eltüntesse a szemtanúk maradékát is, amikor — és ez már nem volt hallucináció — tompa morajlás hallatszott távolról: igen, most már valóban a front, az ágyúk hangja. — Itt várjatok — mondta egy Hansch nevű SS-altisiztnek, magához intette Wegnert. leszállította a motorkerékpárról a hírvivő SS-t, aztán Bemhard Kruger őrnagy, a történelem legnagyobb pénzhamisítási akciójának közvetlen vezetője eltűnt a csillagos éjszakában. Az ágyúdörej közeledett, Hansch egyre idegesebben járkált fel-alá, aztán legyintett és elindult az egyik tementi sziklaösvényen. Nyomában a többi SS. Amikor a foglyok már nem láthatták, az altiszt leszaggatta SS-jelvényeit, a tó újra csobbant: ezúttal a belédobott géppisztolyoktól. ... Másnap hajnalban egy apró termetű, félrecsapott sap- kájú szovjet katona majdnem összeroppant két elkínzott arcú, de szédületesen boldog, borostás óriás testvéri medveszorításában. Wolyiatju !c.) hardsen Krebset. Pedig a foglyok nem láttak semmit, csak a zárt kocsi tetejébe vágott ablakon szivárgott némi fény, azt azonban félórai haladás után nem volt nehéz kitalál- niok, hogy el kellett hagyniuk a láger területét. Tanúvallomások mozaikjaiból, a Schellenbferg-féie osztály irattárának anyagából tudjuk, hogy a különítmény úticélja az úgynevezett Holt- hegység volt az osztrák Alpokban. Itt várta a gé-peket és embereket Hitler kedvenc fenegyereke, Otto Skorzeny Obersturmbannführer, Mussolini kiszabadítója. Ö lett volna az alpesi „túlélni-akció” egyik vezetője. A konvoj gyorsan haladt a Traun folyó völgyében, amikor az egyik gépkocsi tengelytörést kapott. Kruger egy motorkerékpáros SS-szel a közeli Wehr- maeht-egységekhez küldte Wegner főhadnagyot, szerezzen szerelőt, vagy pedig másik gépkocsit. Wegner lógó orral tért vissza: beszámolójából kiderült, hogy a Wehrmacht már túlságosan is a bomlás állapotában van ahhoz, hogy ne használjon fel menekülésre minden járművet, szerelőt pedig egyszerűen nem talált sehoL Ekkor a különítmény az legkényelmesebb. Lehet, hogy így is meghalsz, Krebs. De nincs jogod meghátrálni. Ahhoz, hogy ne támadjon fel többet ez az átkozott barna pestis, szükség lesz az olyan fickókra, mint te. És nem utolsósorban az olyan németekre. Krebs hatalmas mellkasa hullámzott, a szemében gyanús, nedves csillogás támadt. — Valid be, te is belefáradtál, te sem hihetsz többé abban, hogy túléljük. Inkább a kommunista beszél belőled, mint az ember. Berhardsen a gépmester vállára tette lapátkezét. — Ha a kettőt külön tudnám választani, nem lennék kommunista, Krebs. Velem maradsz, megértetted? A hannoveri végigsimított verejtékező homlokán, fáradtan dőlt egy ládának és — maradt. A másik, a nagyobb csoport pedig lassan, lehajtott fejjel nekiindult az útnak, ahonnan nincs visszatérés1. Még azon az éjszakán megkezdődött a rakodás és másnap reggel öt pótkocsis teherautó gördült ki gépekkel, rabokkal és SS-ekkel megrakva a sachsenhauseni koncentrációs tábor kapuján. — Hitted volna, hogy , valaha kijutunk innen? — bökte oldalba szinte vidáman Ber44. — Ez az a pillanat, Norvég, •mikor már az akasztófahumornak sincs helye. A másik csoportot halálra ítélték. Mi egyelőre életben maradunk. En megpróbálok átlógni hozzájuk. Nem vagyok hajlandó napokra, vagy hetekre prolongálni ezt a rabszolga-életet. Es még valami: ezek ott gyengék. Szükségük lesz az utolsó pillanatban valakire, aki tartja bennük a lelket. Berhardsen arca vörösre gyűlt a dühtől, vonásai eltorzultak. Olyan erővel szorította meg Krebs karját, hogy az óriási gépmester felszisszent Oslo egykori ifjúsági ökölvívóbajnokának vasmarkában. Krebs hátrahőkölt a csodálkozástól. A rettenetes hónapok során most fordult elő első ízben, hogy Berhardsen kizökkent nyugalmából. — Örült! Most akarsz meg- dögleni, amikor eddig kihúztad? Most, amikor ezek a nyomorultak már Németországban is csomagolnak? Mit tudsz segíteni azoknak a szerencsétleneknek? Semmit, ezt te is tudod. A hőst akarod játszani nekem, pedig egyszerűen feladtad a harcot! Közéjük állni? Ha fél holtra verve vissza nem ■ rángatnak — és miért ne rángatnának, — persze, hogy ez a
