Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-04 / 102. szám

1962. május 4., péntek a NEPÜ.TSAG Ahol az engedékenység, a lett gúzsbakötője A vallásos ideológia elleni „harc” a mikófalvi pártszervezetben A templom cseppet sem mo­numentális,' mégis rangos ke­vélységgel szinte rátelepszik a falura, pontosabban szellemi árnyéka, amely évszázadok óta homályba borítja Mikófalva csinos házait és az emberek gondolkodását. Talán ez a megyében az egyetlen község, ahol még nem tartottak semilyen pap­nélküli családi ünnepséget, há­zassági, temetési, vagy névadói szertartást. Sőt! A tanácstitkár párttag létére templomi eskü­vőn kelt össze fiatal meny­asszonyával, nagy „népszerű­séget” szerezve ezáltal a falu vallásos lakossága előtt, s nagy erkölcsi kárt, az ideológiai munkának. Mert azóta egyre - másra hivatkoznak a tanács- titkárra (akihez csak úgy en­gedték feleségül a lányt, ha templomi esküvővel zajlik le a nagy esemény). Bár hogy volt is, azóta gyak­ran mondogatják az ateista módon gondolkodó és cselek­vő többi vezetőnek: „látjátok, titeket is úgy szeretnénk, mint a tanácstitkárt, ha ti is tem­plomba járnátok.” S miután ilyen erkölcsi kárt okoz a vallásos ideológia „uralma”, várható volt, hogy a pártszervezet erélyesen fel­veszi a harcot a vallásos né­zetek ellen, s megfelelő módon tesz pontot a pártszervezet tagjának eme botlására. Nos, az történt, hogy felelősségre vonás helyett, szóbeli intéssel „ej, ej, — mégsem’ kellett vol­na ... párttág létére,” Napi­rendre tértek az ügy felett, pedig még Farkas Árpád, ta­nácstitkár is úgy érzi, nagyon liberálisan kezelték kényszerű botlását. Ennyi talán elegendő is be­vezetőnek ahhoz, hogy meg­kérdezhessük a falu pártszer­vezetétől, mivel magyarázható ez az engedékenység, s milyen elképzeléseik vannak a vallá­sos világnézet hegemóniájának megtörésére? — A tettekről legkevésbé beszélhetünk — vázolta őszinte szavakkal a mikófalvi állapo­tokat Kovács g. Sándor, a falu párttitkára, — Mindössze egy ateista előadás volt, és az sem valami fényes eredménnyel járt... Amint hallotta is ... a titkár esetét — mondta kese­rű hangsúllyal Farkas Árpád esküvőjére célozva. — Nagyon erősek itt még a vallás köte­lékei ... Ügy igaz, ahogy a többiek mondták: a párttagok is eljárogatnak a templomba, ha nem is meggyőződésből, de a falu miatt. „A falu miatt” Mintha visszhangként verődne vissza ez a mondat, ahány párttagot csak kérdezünk, mind ezzel válaszolt. Kovács Béla, a termelőszövetkezet egyik kommunistája szintén húzódozva beszélt erről a té­máról. — Falun vagyunk ... Tudja... és akit Itt az öregasszonyok „szóbatesznek”, az megnézheti magát... Nem nagyon aka­runk ezzel bajlódni... Az em­berek úgy vannak, szeretnének itt is eleget tenni ( a pártszer­vezetben), meg ott is (a temp­lomban). Idős Kovács g. Ferenc, aki szintén a termelőszövetkezet pártszervezetében dolgozik, Így magyarázza ezt az enge­dékenységet: — Nehéz a régi emberekkel boldogulni, ők már így akar­nak meghalni. A gyermekek­nek meg ügye, az apjukra kell hallgatni. Bár ezek a mai fi­atalok inkább mennek kirán­dulni, futballozni, vagy segíte­ni itt a termelőszövetkezetben, minthogy a templom kövét koptassák. O is az öregekre, a régi szo­kásokra hivatkozik, mint a többiek, akikkel erről az ügy­ről beszéltünk. De ő is, mint a többiek elmondták: lehetne már most is előbbre jutni, hi­szen a fiatalok jó része legin­kább a szülők kényszerítésére megy el a templomba, vagy a templom-dombra kártyázni. De szívesen, mennének televíziót nézni (most szerelték fel az el­sőt a községben), kirándulni, táncolni, sportolni —, ha erre lehetőséget adnának nekik, ha segítenék őket abban, hogy hasznosan tölthessék el vasár­nap délelőttjüket. Tehát, már most is adva van a lehetőség az eddiginél sike­resebb felvilágosító munkára, a gyorsabb előrehaladásra, az emberek világnézetének aktí­vabb formálására. Adva lenne a lehetőség, ha a pártszervezetben komolyabban vennék ezt a munkát, ha rend­szeres felvilágosító munkát, el­vi harcot folytatnának a vallá­sos ideológia ellen. Hangsú­lyozzuk: elvi harcot, mert le­het, hogy adminisztratív esz­közökkel talán érhetnénk el látszat sikereket, de ezt a „fegyvert” szerencsére szám­űztük a pártéletből. Itt az em­berek meggyőzéséről, első­sorban a fiatalók meggyőzé­séről van szó, akik koruknál fogva formálhatók, fogékonyak a tudományos világnézet iránt, és már érzik az elavult, vallá­sos dogmák tarthatatlanságát. De mivel magyarázzák Míkóíalván, hogy az utóbbi időben a hatékony felvilágosí­tó munka helyett, engedékeny­séggel kezelik a vallásos ideo­lógia elleni harcot? Bármily furcsán hangzik is: a XX. és XXII. kongresszus szellemével'{!?) Igen! Azt tartják, „békés egymás mellett élésről beszé­lünk. minek hadakozni akkor a vallásos világnézet ellen.” Valóban azt mondjuk: lehet­séges a békés egymás mellett élés a két világrendszer között, de nem elvi, ideológiai békés egymás mellett élés, nem fel­adása elveinknek, nem megal­kuvás a visszahúzó erőkkel, avult ideológiákkal. Nem. A XX. kongresszus szelleme semmiképp sem té­veszthető össze az ideológiai megbékéléssel, a megalkuvás­sal. S akik ennek alapján csele­kednek, alapjaiban véve téve­sen értelmezik a lenini elve­ket és dicstelenül hagyják el azt a csatateret, amelyen vi­lágnézetek, elvek csapnak össze, amely csatatéren a marxi—le­nini elveknek kell győzedel­meskedni. A vallással kapcsolatos párt- határozatok ma is érvényesek, ma is világosan kimondják, a vallás párton belül nem ma­gánügy, s rendszeres felvilágo­sító munkával kell meggyőzni mindazokat, akik ma még a látszat kedvéért, vagy meggyő­ződésből részt vesznek az egy­házi szertartásokon, hogy cse­lekedetük nem egyeztethető össze kommunista elveikkel! Ezek a határozatok mérvadó­ak a mikófalvi kommunisták számára is, akik eddig liberáli­san kezelték, elhanyagolták, nem tekintették fontosnak a vallásos világnézet elleni elvi harcot, s emiatt lassabban ha­ladhattak előre az emberek tu­datának formálásában, mint a megye többi községeiben. Reméljük: a való helyzet fel­mérését rendszeres ateista fel- világosító munka, s a kommu­nisták személyes példamutatá­sa követi majd, s akkor Miikó- falván is megtörik a jég, a sö­tét árnyékok helyett fény bo­rítja a domboldalra tapadó há­zakat és a szellem napvilága uralja majd az emberek gon­dolatait. Kovács Endre Miért nincs két műszak az egri Patyolatnál? baj van. A száraz vegytisztító­Nagyon sok embert érdeke] ez a kérdés. Levelekben, tele­fonon, személyes beszélgetés közben sok szó esik róla. Ért­hetően, különösen az asszonyo­kat izgatja, hiszen az ő mun­kájuk megkönnyítésére hozták létre, azért, hogy a második, meg sokszor a harmadik mű­szakon könnyítsenek. Nézzük, mi most a helyzet? Nyolc hétre vállalnak ruhatisz- lítást, ugyanannyira festést, két hétre férfi inget, fehérneműt, hetekbe kerül az ágynemű, asz­talnemű és konyharuha kiadá­sa. Miért? Hogy erre választ adjunk, s hogy a jövő terveiről írjunk, azért személyesen kerestük meg a vállalatot, és Csomó Já­nos igazgató kalauzolásával végignéztük az üzem minden részlegét. Az első és leggyor­sabb megállapítás — rettene­tesen kicsi ez a világ, meg le­het magyarázni, mert csak Eger számára készült, és sokáig nem volt kihasználva, mert féltek tőle az asszonyok. „Tönkre teszi a ruhát, szétsze­di az inget, összefogatják ...” — mondták, de aztán szinte egyszerre jöttek rá, hogy mi­lyen nagy segítséget is jelent ez nekik. Igen ám, de a ki­használatlanság miatt akkor már bekapcsolták Hatvant és Gyöngyöst a hálózatba, s ami­kor megindult az áradat, szűk keresztmetszetű lett- a vállalat. Azóta kiöregedtek a mosógé­pek, négyből három már csak nyög. Nemrég sikerült szert tenni egy budapesti nagyüzem­ből kiadott mángorló gépre, s ezzel megoldódott a sima fe­hérneműk ügye. Ennek a telje­sítménye fedezi a szükségletet. A felső ruha tisztítással már Ünnepség-sorozatot zárt az Egerben megtartott Gyarmati Ifjúsági Nap. A megyében több helyen emlékestet rende­zett a KISZ-szervezet, s ezek­re külföldi, gyarmati fiatalo­kat hívták meg. Az egri Tisz­tiklubban hétfőn délelőtt 10 áfakor kezdődött az ünnepiség, amelynek díszelnökségében he­lyet foglalt a KISZ végrehajtó bizottsága titkára, Misi Sándor elvtárs, Nagy Sándor és Dienes Tibor, a KISZ vb tagjai, vala­mint a vasúti KISZ alapszer­vezet titkára, Gulyás Balázs, és a Szilágyi Erzsébet Leány- gimnázium KISZ tanácsadó tanára, Nagy Júlia. Az ünnepi beszédet Németh Tibor, a KISZ megyei bizott­sága agit.-prop. titkára tartotta meg. Részletesen beszélt a gép például naponta csali hat órát dolgozik, kapacitása képes ellátni minden beadott ruhát, igen ám, de a modern, nagytel­jesítményű gép után kézi va­salás folyik. A gépet nem győ­zi a kilenc asszony, bármeny nyíre gyorsan, gyakorlottan va­salnak is. Kézzel vasalják a férfi ingeket. Azt hiszem, nem kell mondani, hogy ez mit je lent időben! Ilyen körülmények közöl: egyszerűen megoldhatatlan a két műszak. Más baj van itt. Pénz kell. Ez az egy segíthet. Ki kell bővíteni az üzemet, korszerű gépekkel- kell ellátni, mert csak úgy lesz képes ele­get tenni vállalt kötelezettsé­gének a lakossággal szemben. X-íiába dolgoznának most kél műszakban, amikor a ruhát egy műszakra sem tudják hová tenni. Ügy néz ki a folyosó, az iroda, a személyzeti öltöző, a személyzeti ebédlő és kultúr­terem, mint valami ruha­dzsungel. Csoda, hogy megta­lálják, melyik darab kié. Eme- letmagasan mindenütt a szeny- nyes, s a tiszta ruha sem fér, bárhogy spekulálnak is. A két kazán teljes gőzzel fűt, a gépek megállás nélkül járnak, de a kézi erő nem győzi utánuk a munkát. Mit mond a megyei tanács ipari osztálya? Ismerik a bajokat, tudják, mit kellene tenni, de terve­zésnek, a bővítésnek útvesztői vannak, így csak a tervekről beszélgethetünk. Mucsi Sándor így nyilatkozott ebben az ügy­ben: — Elkészült a város helyi iparpolitikai terve, amelyet márciusban meg is tárgyalt a gyarmati fiatalság harcáról, szabadságáért vívott küzdel­méről. Szolidaritását fejezte ki a gyarmatok harcos fiatal­jainak küzdelme mellett. El­mondotta, mit beszélnek ha­zájukról azok a diákok, akik itt nálunk, a magyarországi egyetemeken tanulnak, hogy hazájuk javára legyenek itt szerzett tudásukkal. Végül szólt a felszabadító harcok neves és névtelen hőseiről, akik fiatal életüket áldozták azért, hogy népük szabad, fiaik boldogok legyenek. Az ünnepi beszéd elhangzása után színvonalas kultúrműsort adott az I. számú általános iskola zenei tagozata énekka­ra, a KISZ megyei tánccso­portja és a Gárdonyi Gimná­zium irodalmi színpada. végrehajtó bizottság. Ebben a tervben jelentős helyet kapott 8 millió forintos beruházással a Patyolat. Egerben fejleszteni kívánjuk, Hatvanba^ pedig újat építünk. Ez a terv még néhány hatóságot megjár, amíg a Minisztertanács elé kerül. így biztosak nem vagyunk még a jóváhagyást illetően. Ha jóvá« hagyják, akkor már 1963-ban megindul a tervezés. De van már valami, ami könnyítést jelent, ami a tér* helést csökkenti. A második negyedévben megkapják a va­salógépet, az ingvasaiéit, egy gőzbábút ás egy köpeny vasaló gép prototípusát. Ez nagymér­tékben hozzájárul majd a meg­szabott tisztítási idő csökkenté« séhez. És aminek a lakosság talán még jobban fog örülni: a második félévben a vároá belterületén saját mágunk ál* tál felszabadított . helyiségben létrehozzuk az expressz tisz­títást, vasalaet és folttisztítást ellátó üzemegységünket, ahol meg is lehet várni a ruhát) akár tisztításról, akár vasalás­ról legyen is szó. Ez egy mo­dem, gyors kiszolgálása lesz azoknak, akiknek azonnal szüksége van a ruhára, s ez­zel is csökken a Patyolat ter­helése. Egyelőre ennyit tehe­tünk, mert a pénzügyi fegye? lem köt mindenkit, s a tervet nem lehet megkerülni. Felmér­tük a lehetőségeket, s az el­mondottak föltétlenül ahhoz járulnak hozzá, hogy a közön­ség kiszolgálása gyorsabb és precízebb legyen. S ha az egri fejlesztés tervét, jóváhagyják, akkor a legmesí szebbmenőkig kielégíthetők «z igények, és akkor megoldható a két műszak, munkához jut újra néhány asszony is. Az igazság kedvéért azonban hoz­zá kell még tennünk azt, hogy a vállalat az elmúlt esztendők­ben ezen a téren nem tett meg mindent. Ha látták, hogy szűk a keresztmetszet a vasalás te­rén, ha látták, hogy a hat órát dolgozó gép után nem győri a vasalást a kézi munka, akkor legalább a vasalást két, sőt há­rom műszakra lehetett volna állítani, s ezzel csökkent volna a kihasználatlanul maradt idő, és rövidebb lett volna a ruhák tárolási ideje, ezzel csökkent volna a raktárgond, s nem A gyarmati ifjúság napja Egerben x»oooooooooocxxxx>oooooocxxx>cooooooooooocxxxxx>ooooockxx>oooooocx>oooooooo<x^ OCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX> utolsó sorban már előbb VIRÁG A PÁRKÁNYON. Különös látvány a hatalmas munkacsarnok. A több száz gép éktelen nagy zajt csap. Esztergák és marógépek, fúrók és gyaluk, köszörűk és menet- csiszolók dolgoznak itt, a gyön­gyösi Szerszám- és Készülék- gyárban, s az egyes fajtákon belül is számtalan változat. S az emberek alig látszanak ki a fémkolosszusofc közül. A ha­zai gépek mellett külföldi, szovjet, cseh és keletnémet ma­sinák. A mennyezeten fénycsö­vek ... Mégis, komor minden. Mintha odakint esős, elborult lenne az ég, mintha ködök burkolnák a napot. Pedig szik­rázó napfény csalogatja a fák rügyeit, meleg illatú szelek so­dorják az apró leveleket. Itt, a munkateremben szürke az uralkodó szín, a gépek zöldje alig észrevehető a beton olajos barnasága mellett. Az edzőműhelyben már vál­tozik a kép, a színek is derű­sebbek — de ugyanakkor ke­mények is az ablakon, a nyitott csuklós ajtókon át beáradó külső fényben. S a levegő már most olyan forró, hogy az em­ber testén megindítja a verej­tékpatakokat. Hiába erőlköd­nek a nagy teljesítményű ven­tillátorok, szellőző berendezé- •ek, a kapcsolótáblák melletti hőmérő higaeyszálát nem tud­ják összébb zsugorítani. Utolsó állomásunk a tanmű­hely ... Felüdülést jelent az itt- tartózkodás. A falak makulát­lan fehérsége itt a legfeltű­nőbb. Sárga, kék és zöld csö­vek kígyóznak a falak mentén, a mennyezethez közel. Annyi a gép, hogy néhány másodperc múlva lemondok megszámlá­lásukról. Nagyok az arányok. A neoncsövek, s a természetes fény derűs hangulatot varázsol a zöld, krémszínű és világos­szürke gépek között. S bár a gyár más munkahelyein is nagy a rend, itt még jobban észrevehető a szépség és tisz­taság. Nemhiába nyerte el a Szerszám- és Készülékgyár a megyei KISZ-bizottság kezde­ményezte üzemek közötti ver­senyben a tiszta üzem, az ifjú­sági üzem címet. Sok-sok virágcserép a pár­kányon, a gépek fölötti magas­ban. Hangulatteremtő, meg­nyugtató, „otthonias” környe­zetet biztosító ez a törekvés. A barátságos körülmények kö­zött fokozottabban sajátíthat­ják el a leendő szakmunkások mesterségük fogásait, az ú.i is­mereteket. Nemcsak esztétikai igényt elégítenek ki ebben a tanműhelyben, a díszítések jó érzést keltenek, emberséget sugároznak, növelik a munka­kedvet, s ugyanakkor a mun­kabiztonságot, balesetvédelmet is szolgálják. Jó lenne, ha az üzem többi munkahelyén is felkeltenék a dolgozókban a szépségigényt, s ezt ki is elégí­tenék. Anyagi akadályai e tö­rekvés megvalósításának nem lehetnek. BRIGÁDNAPLÓK. Sokszor dicsérőleg írtunk már az Eger- csehi Bányaüzem szocialista brigádjáról. Mindeddig azon­ban a brigádok szeplőjéről nem esett szó. A szocialista brigá­doknak nincs brigádnaplójuk. Hibának róható-e fel ez? Fel­tétlenül. A brigádnapló doku­mentum, a kis emberi közös­ségek, kollektívák történelem- könyve. Emlékeztető a koráb­bi időkre, a kezdeti nehézsé­gekre, a próbálkozásokra, a le­gyűrt akadályokra. Talán nem lenne mit fel­jegyezni az egeresein brigá­doknak a napló lapjaira? Er­ről szó sincs. Munkaeredmé­nyekben, sikerekben gazdag út áll a brigádok mögött, s lenne mit naplóba írni a ta­gok szocialista emberformáló­dásáról is. Mi az oka mégis, hogy a naplóvezetést elhanya­golják? A bányászok szíve­sebben megraknak egy műszak alatt 2—3 csillével többet, minthogy ceruzát, tollat fogja­nak és írjanak, fogalmazzanak. Nehéz, kemény munkához szokott kezük könnyebben szo­rítja a csákányt, mint az író- szerszámot. A naplóvezetés el­hanyagolásának legnagyobb oka a szakszervezeti vezetőség munkamódszerében van: sze­met hunytak a brgádok mu­lasztása fölött, nem világosítot­ták fel a brigádokat arról, hogy a naplóvezétés egyik el nem hanyagolható feltétele a szocialista cím elnyerésének. Ennek ellenére megadták a cí­met, sőt az oklevelet ie a bri­gádoknak. Persze, nagy hiba, hogy hosszú idő óta nem1 hív­ták őket össze, a brigádok tagjait megbeszélésre, tanács­kozásra, s mert egyik hiba szüli a másikat, a naplóveze­tést sem tartották fontosnak, a naplókról megfeledkeztek. Ideje lenne felébredni és ren­det teremteni a szocialista bri­gádok házatáján. Addig segí­teni, amíg nem késő. DEÁK ISTVÁN LEVELE. Igaz, a levelet Hágen István elvtársnak, a Hajtóműgyár üb vezetőjének címezték, mégis érdemes azt itt közölni. Elöljá­róban csak annyit: a vasöntöde asztalos részlegében eddig nem volt víz, s Deák István vezeté­sével a mintakésritők vállal­koztak arra, hogy társadalmi munkában kiássák a vízveze­ték osatomáját. A víz azóta már a műhelybe is eljutott, az emberek munkája révén. Erről a társadalmi munkáról és más fontos dolgokról szól Deák István mintakészítő csoportve­zető levele. íme a levél; „Kedves Hágen elvtárs! Leg­utóbbi beszélgetésünkkor tá­jékoztatást kértél az öntöde területén levő vízvezeték árok társadalmi munkában való ki­ásására vonatkozólag. Ezt az alábbiakban közlöm: Az összes munka 24 órát vett igénybe. Ezt hat fő végez­te el. Bóta Gyuri és én 2—2 órát töltöttünk társadalmi munkában, a többi elvtárs pedig 1—1 órát. A hátralevő 16 órát úgy dolgozzuk le, aho­gyan a szükség és a program megkívánja. A kongresszusi munkaver senybe a mintakészítők is be­kapcsolódták hat fővel, az alábbi vállalásokkal: a havi programterv teljesítésén felül az öntöde következő havi prog­ramjához szükséges famintá­kat kijavítva elkészítjük; mi­nőségi és selejtmentes munkát végzünk; minden előkalkulált egy köbméter faanyagból öt­letes szerkezeti megoldások al­kalmazásával 0,200 köbméter faanyagot megtakarítunk; a munkafegyelmet százszázalé­kos szinten tartjuk; egymás között — és ahol szükség van rá — tudásunkat a szakma te­rületén továbbadjuk és tovább fejlesztjük. Elvtársi üdvözlet­tel: Deák Pista”. Ennyi a levél. Ügy hisszük, ez minden kommentálás nél­kül többet mond el az embe­rek kezdeményező készségé­ről, kibontakozó alkotó kedvé­ről. A munka minden posztján új sikerekkel, eredményekkel készülnek a dolgozóik köszön­teni pártunk nyolcadik kong­resszusát. Pataky Dezső munkához jutott volna néhány asszony. Cs. Ádám Éva Szakszervezeti kitüntetések Meghitt, kedves ünnepség színhelye volt az egri Szakszer­vezeti Székház a kettős ünnep előtti napon. Furucz János, a szakszervezetek Heves megyei I vezető titkára az elnökség He­vében kiemelkedő szakszerve­zeti munkáért kitüntetéseket adott át. Meleg szeretettel, köszönet­tel és elismeréssel szóltak idős Hablicsek Ferenc gyöngyösi lakosról, aki már a felszaba­dulás előtti évtizedekben és idősebb kora ellenére, azóta is kiemelkedő munkát végez a szakszervezeti mozgalomban. Utána még ketten: Vajda Ist­ván (Hatvan) és Dénes Tibor (Gyöngyös) vették át a szak- szervezeti kitüntetés arany fo­kozatát. Heves megyében sok kiváló és fáradhatatlan társadalmi munkása van a szakszervezeti életnek. Most, amikor első íz­ben került sor ilyen kitünteté­sek adományozására, csak a legjobbak részesülhettek a kö­szönet és az elismerés látható jelében, a szakszervezeti ki­tüntetés arany, ezüst, és bronz fokozatába!-. A kitüntetettek között üdvözölhettük többek között Bakondi Sándort, Roz- gonyi Józsefnél, Nánási Gézát, Magpari Istvánt, és Lichtet Miklósnét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents