Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-18 / 114. szám
1962. május 18., péntek NEPOJSAG 3 Ciánnal mérgezik a galambokat Nyugot-Berlinben A nyugat-berlini városa hatóságok elhatározták, hogy idén nyáron, a kora hajnali órákban „különleges osztagok” járják majd a várost és ciánnal fertőzött kenyérmorzsákat szórnak a galamboknak. A furcsa hadművelet célja, megszabadítani a várost vagy 45 ezer galambtól, amelyek el- píszkítják az utcákat, és állítólag betegségeket is terjesztenek. A „tömegpusztítást" úgy akarják elvégezni, hogy a né-p- telen hajnali utcákról mindjárt el is takarítják a veszedelmesen mérgező morzsákat és a kimúlt madarakat, mielőtt az iskolásgyerekek kijönnének az utcára. — A reakciósok győztek. Ezt Atányban mondta néhány párttag, mert állítólag egy pártonkívüli brigádvezetd brigádja kapta a jobb földet a szövetkezetben művelésre. — Politikailag és szilárdság dolgában jól felkészült elvtárs — ezt egy szövetkezeti párttitkár mondta egy tagjelölt felvétel kapcsán a hevesi járásban. A tagjelölt egy néhai csendőr volt. — Most a kulákokkál cimbo- ráljunk... Ezért harcoltam én 1945-től ellenük? — mondták a tanazsadányi Egyetértés szövetkezet taggyűlésén... — Javaslom, hogy T. András legyen a szövetkezet elnöke — hangzott el Atányban, pedig T. András, aki ugyan lehet jól dolgozó tagja a szövetkezetnek, de szintén csendőr volt. Szektarianizmus és opportunizmus, baloldali elhajlás és jobboldali megalkuvás: közös tőről fakadt virágai ezek az értetlenségnek a politikai mű- veletlenségnek, a kispolgári szemléletnek. Mindez annak kapcsán vetődött fel, hogy a közelmúltban magasabb szinten került megvitatásra a hevesi járás kommunistáinak, vezetőinek munkája: hogyan sikerült és mennyiben megvalósítani és megértetni a párt szövetkezeti politikáját, az egységes parasztság kialakítására fordított erőfeszítéseit, egyáltalában azt az egész nép érdekeit érintő mozgalmat, amelynek központjában a szocialista mezőgazdaság végleges arculatának kialakítása ál!. S amikor az értékelés egybehangzóan az állapította meg, hogy az e téren tett erőfeszítéseket nem kevés siker koronázta ebben a járásban is, felvetődött ennek kapcsán az a probléma is, hogy akadnak szép számmal még mindig olyanok, akik nem tudjál«, vagy nem akarják megérteni a párt falusi — és nemcsak falusi! — politikájának lényegét. Egységes falusi parasztság? Együtt dolgozni a volt kizsák- mányolókkal, az osztályellenséggel? Azokkal, akikkel szemben helyes, de gyakran helytelen módszerekkel is harcoltunk? Hát talomba került az osztályharc, s helyébe a megbékélés politikája került? Osztály-béke a kommunisták számára? Kérdések, újra csak kérdések, amelyekre az értetlenek többsége választ keres, a töredék kisebbség pedig nem is keres. El lehetne intézni az egész problémát egyetlen kézlegyintéssel is: „Ugyan kérem, egy községben van öt-tíz ember... A többi ezer, vagy kétezer dolgozik, s ha betű szerint nem is mindegyik érti, de szive szerint mindegyik érzi, hogy miért és miben helyes a párt politikája ..Nos, tehát meg lehetne ezt is tenni, de ez súlyos politikai következetlenség lenne, hisz nekünk nem általában kell meggyőzni az embereket, hanem mindenkit személy szerint is csatasorba állítani, s nem öt, vagy tíz emberről van csak szó rendszerint, hanem gyakran a falu, a szövetkezet kisebb, vagy nagyobb beosztású vezetőiről, nemegyszer régi párttagokról, kommunistákról. Nem legyinteni kell, de beszélni, nem elkerülni ezeket az elvtársakat, de a józan ész határáig újból és újból leülni velük, vitatkozni, győzködni a megértetésig. Az utóbbi évek munkájának ezernyi sikere, a párt következetes és kétfrontos politikája, a szövetkezés forintokban lemérhető mágnesessége mind több és több embert állít közvetlenül e politika zászlaja alá. Enyhén szóira ... A portugáliai tüntetésekkel és a spanyol nép egyre szélesebb körben kibontakozó Franco-ellenes mozgalmával kapcsolatban az imperialisták nem nagyon sietnek nyíltan állást foglalni. Hogy miért, arra többek között az AP hírügynökség egyik kommentárja is választ ad. „Ha az Egyesült Államok Francot, vagy Salazart támogatja a felkelés áramlatával szemben — írja az AP —, ennek kedvezőtlen következményei lesznek Latin-Amerikában, nem is beszélve a világ többi részéről, ahol a milliók Francot és Salazart nem tartják nemzeti hősnek.” Enyhén szólva. Azt ugyan elfeledte közölni az AP, hogy minek tartják a népek milliói Francot és Salazart, de hát ez körülbelül közismert. Fasiszta diktátornak, gyilkos elnyomónak, a népek hóhérjának. Enyhén szólva. (B. J.) Még olyanok is odasorakozr.ak a zászló alá, akik éveken keresztül csak messziről nézték, s még olyanok is. kénytelenek lettek tudomásul venni, hogy lebírhatatian kéz tartja erősen ezt a zászlót, akik egykor legszívesebben eltiporták volna a zászlót is, a kezet is. A szocializmus, a kommunizmus eszméje a valóra váltás fokain előbbre s mind magasabbra haladva, nap mint nap újabb ezreket győz meg a mi igazunkról, s ebben kételkedni egyet jelentene saját igazságunkban kételkedni, éppen azt a hitet feladni, ami előbbre vitt és visz bennünket az élet, ha nem is mindig sima, de mindig felfelébb ívelő országútján. Miért kellene abban kételkedni, hogy a marxi—lenini tanításoknak van olyan ereje, hogy ki előbb, ki utóbb legalábbis azt tudomásul veszi: meddő dolog ellene harcolni? Miért kellene abban kételkedni, hogy ezeknek a tanításoknak a hatása előbb, vagy utóbb megváltoztatja az emberek gondolkodásmódját, hogy kire kevésbé, kire jobban, de tudatformáló hatással bír? Ebben kételkedni, enyhén szólva is, egyet jelent a cél, a szocializmus, a kommunizmus felépítésében kételkedni, az osztályok nélküli társadalom létrehozásának lehetőségében kételkedni. A volt kulák, a volt kizsákmányoló elvesztette, már régen elvesztette gazdasági létalapját: kicsavartuk a fegyvert, a legfőbbet a kezéből. Megfosztottuk a kizsákmányolás eszközeitől, lehetőségétől és — igenis! — így tettük emberré, pontosabban Így nyújtottunk lehetőséget számára, hogy valóban Emberré váljék. A szocialista társadalom nem valamiféle vékony, elit réteg számára épül — falun sem. A szocialista társadalom nem a kommunista párttagok társadalma, hanem egy olyan történelmi korszak, amelybe a kommunisták vezetik el, mint ahogy vezetik majd tovább is — az egész népet. Mindenkit! A kuláikot is, a volt csendőrt is. A volt gyárost is. A grófot, bárót, bankárt: mindenkit. Aki velünk akar és tud haladni. A munkája alapján mérettetik meg minden ember — elsősorban. Ha a volt osztályellenség most szorgalmasan és becsületesen dolgozik a termelőszövetkezetben, megbecsüljük munkája alapján és munkájának megfelelően részesíti őt a közös a begyűjtött, megdolgozott, megtermelt jövedelemből. Igaz, nem könnyű dolog elfeledni azt, hogy aki mellettem dolgozik, annak valamikor cselédje voltam. Igaz, nem könnyű dolog lenyelni, hogy volt uradalmi főintéző most nekem, a szövetkezeti tagnak, az egykori cselédnek ad utasítást, mit hogyan csináljak ... Nem könnyű, de ha az, aki mellettem dolgozik és jól dolgozik, ha az, aki nekem ad valamiféle utasítást a vetésre, kapálásra, és jó utasítást ad — akkor hol itt a baj. Akkor az én közösségemért cselekszik, tehát értem is! Nem az osztályharc felfüggesztéséről van szó. De hát osztály-e ma már nálunk a burzsoázia? Semmiképpen sem. Nincs osztályalapja, nincs gazdasági lehetősége, politikai pedig még kevésbé... Csináljunk osztályharcot? Nevetséges lenne. A kommunistáknak nem a harc a kenyerük, hanem az építés. Harcolnak, ha kell fegyverrel is, ha rákényszerítik, de inkább építenek, még vérük árán is — minden kényszerítés nélkül A mi rendszerünk, a kommunisták elve, a leghumánusabb rendszer és elv a történelemben. Nem „negyedíziglen” ítélünk — mikor így ítéltünk, nem kommunista módon jártunk el! —, hanem „elsőizig- len”. Nem a múltat kutatjuk most már, mert van ehhez erőnk, hatalmunk, tekintélyünk, elvünk, hanem a jelent és a jövőt. De vajon mindez azt jelenti, hogy a volt osztály ellenség például odakerüljön a kommunisták sorai közé? Semmiképpen sem! A párt a nép legjobbjainak, a dolgozók legkövetkezetesebb elemeinek, a jövőt legjobban látó, a célokban legjobban hivők harcedzett, és ha szükséges, mindig is harcra kész gyülekezete. A párt politikáját úgy értelmezni, hogyha a kulák a szövetkezetben lehet, akkor a pártban is — ostobaság. De úgy értelmezni — elnézést a túlzásért! —, hogyha nincs helye a pártban, akkor nincs helye a szövetkezetben sem — még nagyobb ostobaság. Az egységes parasztság megteremtése nem vak miféle osztálybéke, nem valamiféle mézesmadzag-politika! Sőt! A legteljesebb osztályharcos érdek kívánja ezt meg. Mert a harcot most nemzetközi méretekben vívjuk, s ebben a harcban győzni csak népünk szoros egységével, összefogásával, az összefogáson alapuló gazdasági, politikai sikerekkel lehet: a szocializmus hazai felépítésével! Azok tehát, akik az osztályharc szegreakasztá- sáról fecsegnek, lényegében maguk válnak akadályozóivá, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép nemzetközi harcát sikeresen és győztesen vívhassa meg. Mert korunkban, amikor a szocializmus világ- rendszerré nőtt, világméretűvé vált, kilépett a szűkebb országhatárok keretein belül, maga az osztályharc is. Az MSZMP politikájának alapja a kétfrontos harc: küzdelem a baloldali és a jobboldali elhajlás ellen. De a baloldali elhajlás ellen opportunizmussal, a jobboldali ellen szektarianizmussal küzdeni egyenlő a tűz ellen benzinnel, vagy olaj ellen tűzzel harcolni. Mi az egész nép számára építjük a szocializmust, minden becsületes ember számára, s minden építeni akaró emberrel együtt — s ez a politika egyaránt érvényes városra, falura! Gyurkó Géza Mind együtt volt már a vendégsereg, s miután a jó barátok, kollégák megcsodálták a gyönyörű új lakást, kipróbálták a csapokat, zárakat és a merész vonalú kagyló foteleket a házigazda hívására asztalh02 ültek az ízlésesen berendezett ebédlőben. Éppen tizenketten voltak a hangulatos lakásavatáson, akár az utolsó vacsorán. Körülülték az ovális asztalt és elcsendesedtek, mert a konyha felöl csodálatos szagokat hozott hátán az enyhe léghuzat, olyanokat, amelyek már mesz- sziről megcsiklandozzák a gyomorfalat. S a fiatalasszony már hozta is a hatalmas tál levest. Falatka fehér kötény volt előtte, s a hajában patyolat masni: mintha éppen akkor vágták volna ki egy modem konyha-reklámból. Már az első kanál után megeredt a dicséret szózuhataga. — Ó, Klárika, maga nemcsak csodálatos titkárnő — mondta hívatalfőnöke —, de valóságos konyhaművész is egyúttal! — Mint a kristály, igazi arany kristály! — csodálkozott felesége is. — Vajon hogy tudod ilyen remekül megszűrni a húslevest? Olyan, mint a csurgatott arany. Klárika elpirult az ujja hegyéig. — Ebben nemcsak tyúkhús van... Egy csöpp vadnak is lennie kell benne — erősködött Csupákné. — Áruld el, Klárikám, hogyan csináltad. Én fiatalabb asszonyoktól sem szégyenek tanulni. : — Megérdemelné, hogy minden ujját megcsókolja a férje. van hozzá... érzéke... Néha nem is spekulál rajta, csak úgy eltalálja... A vérében van... Hangulatosan, vidáman telt el a lakásavató, s remek bemutatkozása volt ez a fiatalasz- szonynak is. Sokáig elboroz- gattak, majd éjfél felé haza indultak a vendégek. Alig léptek ki az előszobán, a férfi kinyitotta az erkély ajtaját, hogy kiszellőztesse a füstöt, majd bánatosan rogyott a rekamiéra, — Látod, látod, Klárikám, én szívesen 'főzök, hiszen a szükség megtanított. Sütök is, ha kell, de a bicska nyiladozik a zsebemben, mikor olyan elegánsan zsebeled be a dicséreteket. — Mondtam én, hogy fogd rám? Tessék megmondani, hogy te föztél-sütöttél! — Ugyan, ne csacsiskodji Hogy jönne az ki, hogy egy művezető piskótát pancsol? Ha megtudnák, hát nem is ... el sem tudom képzelni, hogyan érintene. A vendégek ebben a pillanatban mentek el zajos-jóked- vüen az erkély alatt. A dúdol- gatásból, halk nevetgélésből egy éles hang vált ki, Kákái hőstenorja. — Hej, Gizikém, Gízikém, szobrot állítanék neked, ha úgy főznél, mint a Klárika! — Akkor holnap megrendelheted! — csattant rá a felesége. — Én pedig aranyba foglaltatnálak, 'na úgy tudnál esztergálni esztergályos létedre, ahogy ez a Péter, ez a lakatos művezető főz! De Péter ezt már nem hallotta. Nem is hallhatta, hiszen a másnapi ebéden törte a fejét dőt. Igaz, angyalkám? — Persze, persze. És csak azután kell berántani. Elképedt erre a vendégsereg, de a hites férj ismét asszonya segítségére sietett. — Igazi szóvicc. Klárika megsütötte, mi meg berántjuk ... hehe ... A csodálkozás hullámai még magasabbra csaptak a süteménynél. Ilyen tésztát! Valósággal olvad az ember szájában. Ez nem előre gyártott elemekből van, az szent. — Ritkán eszik az ember ilyen piskótatésztát. Hogy kevered, szívem? — kíváncsiskodott újra Csupákné. — Így ni! — mutatta Klárika, körbe-körbe hadonászva. — Azután meg vissza, hogy össze ne tekeredjen. Rezeginé majdnem megfulladt a nevetéstől, de legyűrte a kuncogást egy falat tésztával. S hogy a figyelmet magára ne vonja emiatt, ő is kérdezett. — Hát a krémet hogy csinálod, kedvesem? Kitűnő mogyorókrém! — Azt csak úgy... egyszerűen ... közönségesen... Persze, amikor ráérek ... Különben a kozmetikusom keveri ... — Csuda kedvében van az én Klárikám ... örül a lakásnak, azért viccel ma annyit — szépített a férje. — Másrészt pedig igazán nem nagy gonddal főz, könnyedén csinálja. Érzéke Ritkaság manapság az ilyen asszony. Valóságos főnyeremény! — kontrázott Kákái még- jobban, és célzatosan feleségére nézett. Azután a hússal fordult Klárika. Ragyogó piros bordásszeletek sorakoztak a herendi tálon, citrommal, salátalevelekkel dekorálva, s mellettük, mint egy rubinhegy, sült krumpli piroslott. A tál másik oldalán ráttott velő ontotta remek gőzét. összenéztek a vendégek. Ez igen! Ez aztán asszony, nem holmi nyafka divatbaba. — Remek, remek asszonyt kéz! — lelkesedett ismét Kákái. — És mennyi Ízlés, leleményesség a tálalásban. Hej, ha minden asszony így, vagy legalább csak megközelítőleg... — s újra asszonyára nézett kihívóan. — Jaj, de omlós! Kóstoljátok csak! És milyen pikáns! — ol- vadozott Csupákné. — De ha nem mondod meg, Klárikám, hogy hogyan készíted, örök harag. Előre teszed föl a húst, vagy csak akkor dobod bele, mikor már forró a zsír? Klárika majdnem elejtette a villát. — Előre, előre — segítette ki Péter, a férje. — És együtt dinsztelődik a köménnyel, fokhagymával? — Igen, együtt — segített Péter ismételten. — S mikor már jól megpuhul, az én Klárikám csak akkor veszi le róla a feTűs ellen benzinnel? „Édes élet" Valle Agrleolóban A legjobb parti: as éjjeliőr zőtáblákat sem tettek a hatói ságok. így Valle Agrico'.o szinte el van zárva a külvw tágtól. A faluban mindössze három ember van, aki pénzt kap munkájáért: a községtanács elnöke, titkára és a községi éj< jeliőr. Az utóbbinak körülbelül 450 forint a havi fizetése, ami Valle Agricoloban nagy ösz- szegnek számít. Tekintettel arra, hogy a mostani éjjeliőr Raffaelo Ricci özvegyember, őt tartják „a legjobb partinak’' a faluban, több nő szeretné „megfogni” férjnek. Bizony, Valle Agricoloban más az „édes élet”, mint Rómában. .. ... cfe ... la Az „Oggi” című olasz lap- parányi borbélyműhely és egy zőtáblá ban olvastuk, hogy Valle Ag- kocsma. A pénz itt olyan rit- ságok. ricolo falucska parasztjai az ka, hogy szinte az egész keres- szinte idén sem fizettek még adót. kedelmet árucserével bonyolít- lágtól. Ez egyáltalán nem újdonság — ják le. A kocsmában például A fa a dolog évtizedek óta ismét- tojásért lehet bort kapni, a ember lődik. Aki azt hiszi, hogy Val- borbély pedig krumplit, vagy munká, le Agricolo lakói valami nagy prószának való lisztet fogad el elnöke, turpisságot eszeltek ki az adó- fizetségül. jeliőr. . hivatal becsapására, azok bi- Ezek után érthető hogy a pc 450 for asztok miért nem fizetnek VaUe J ról van szó, hogy ez a legsze- . szegne! gényebb falu Olaszországban, adót. A hatóságok is kénytele- ^ az itteni embereknél még a nek ért tudomásul venni, per- legvérmesebb adóvégrehajtó sze, nem minden ellenintézke- sem találhat semmit, amit el- dés nőikül. Evek óta a bojkott- 5t árverezhetne. nak egy fajtáját alkalmazzák a tálul A Caserta tartományban, a Valle Agricoloval szemben. A „megfő Monte Capello hegy déli lejtő- falunak nincs áramszolgálta- Bizor .. ... „ tása, kuthiány miatt az embejen fekvő falucskának mintegy rek ’négy kilométer távolságra más az 1300 lakosa van. „Vagyonuk : járnak vízért, s a falu közeié- mában. 300 kecske, néhány tehén, egy ben levő utakra még csak jel- aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/ SZ. SIMON ISTVÁN: h° TV - r rn J 1 úgy el Dicséretes kezek ^ el a láb Ritkaság manapság az ilyen dőt. Igaz, angyalkám? tatkozá asszony. Valóságos főnyere- — Persze, persze. És csak az- szonym mény! — kontrázott Kákái még- után kell berántani. gattak, jobban, és célzatosan feleségé- Elképedt erre a vendégsereg, dúltak re nézett. de a hites férj ismét asszonya ki az e Azután a hússal fordult Klá- segítségére sietett. tóttá a rika. Ragyogó piros bordás- — Igazi szóvicc. Klárika kiszellő szeletek sorakoztak a herendi megsütötte, mi meg beránt- bánatos tálon, citrommal, salátaleve- jtik... hehe ... — Lá lekkel dekorálva, s mellettük, A csodálkozás hullámai még szívesei mint egy rubinhegy, sült magasabbra csaptak a süte- ség met krumpli piroslott. A tál másik ménynél. kell, de oldalán rá%tott velő ontotta Ilyen tésztát! Valósággal ol- zsebem remek gőzét vad az ember szájában. Ez nem gánsan összenéztek a vendégek. Ez elöre mártott elemekből van, teket igen! Ez aztán asszony, nem az szent- . , c holmi nyafka divatbaba. - Ritkán eszik az ember ram.- Remek, remek asszonyi ilV™ piskótatésztát Hogy ke- hogy te kéz! - lelkesedett ismét Kákái, ^red, ^m? - kiváncsisko- U- Es mennyi Ízlés, leleményes- dott ^ra Csupákné. ^űveze ség a tálalásban. Hej, ha min- — Így ni! — mutatta Klárika, mea.uj den asszony így, vagy legalább körbe-körbe hadonászva. — Az- sgm . csak megközelítőleg... - s új- után meg vissza, hogy össze érinteni ra asszonyára nézett kihívóan, ne tekeredjen, A ve,- Jaj, de omlós! Kóstoljátok Rezeginé majdnem megfut- natban csak! És milyen pikáns! - ol- ladt a nevetéstől, de legyűrte a vűen a. vadozott Csupákné. - De ha kuncogást egy falat tésztával. gatásbó nem mondod meg, Klárikám, S hogy a figyelmet magára ne egy gje.
