Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-04 / 102. szám
1962. május 4., péntek NÉPO.ISAG Vidám sörözés Hatvanban, a felvonulás után Az úttörők viszik a hevesi tlj Barázda Tsz tábláját Az egri Petőfi Tsz egyik vidám bombardonosa Az egri Dobó István Gimnázium zászlós csapata A gyöngyösi Dimitrov Tsz vidám felvonulása Május elseji képeslap ? Egyszerűen nehéz volt kiválasztani, kiket örök'usen j meg a fénykép, kiknek a felvonulását, vidámságát tárja a nágyközönség elé. Mindenki örült, vidám volt ezen a na- c pon. A gyöngyösiek éppúgy, mint a hevesiek, az egriek j nemkülönben, mint a hatvaniak, de Füzesabony és Pétér- « vására sem maradt el egymástól az ünneplésben. Talán - ez az egyetlen ünnep, amikor az emberek úgy érzik, job- ] ban mondva, nagyon érzik, hogy egymáshoz tartoznak, ; hogy a felvonulás nem egyszerűen demonstráció, hanem : a nagy emberi érzések kifejezője. A lobogók suhogása ün- J nepélyességet, a táblák bizonyítást, a dekorációk örömteli I készülődést tanúsítanak. Mindenütt olyan meleg hangulat uralkodott, hogy szinte képes volt feloldani a hirtelen betört hideg légáramot. A sátrak „tartalma’’ rohamosan fogyott, a gyerekek trombitákkal tették zajossá a fellobogózott utcákat, s a körhinták mellett sem csökkent egész nap a forgalom. Törökméztől lacipecsenyéig, mézeskalács-szívtől similab- dáig minden elkelt, s az estében itt is, ott is tánczene foszlányait hozta a szél. A fiatalok fejezték be a napot, s az apróságok is boldogan aludtak el az egész napi szaladgálás után a léggömbbel, ami ezen a napon kedvesebb volt a legkedvesebb játéknál. vVWWtAA A vájártanulók A Mátravidéüd Szénbányászati tröszt Petőfibánya Altá- ró üzemében tanulja a vájár szakmát 20 másodéves és 23 elsőéves fiatal. Az elsőévesek egyszerű fenntartási munkákat, a másodéveseik pedig már a korszerű TH vassal való kör- szelvényű vágat átépítésénél dolgoznak, a déli I. körlet fő- légvágatában. A 300 méteres légvágat átépítési munkahelyei a vájártanulók gyakorlati munkahelyévé vált, három éven át Március 28-án még 28 méter volt közben, amikor Máté elvtárs, a körlet főaknásza jelezte, hogy a légvágat sürgőssé vált, mert május 1-ével a szállítást meg kell kezdeni. A Mü. M. 215. sz. Iparita- nuló Intézet szakoktatói és vájártanulói megvitatták, hogy hogyan lehetne a TH vágat átépítését május 1-re befejezni, és átadni üzemeltetésre. így született meg a felajánlás, ■melynek határozata így szólt: „A Mü. M. 215. sz. Iparitanuló Intézet vájár szakoktatói és vájártanulói, hazánk fel- szabadulásának, április 4. tiszteletére vállaljuk, hogy a TH- vágat átdolgozandó részét május 1-re, a munka ünnepére befejezzük. A TH-vágatot, melyet a tanulók építettek át, lemeszelve átadjuk a forgalomnak.” A felajánlással az üzem ve- aetösége teljes mértékben egyetértett és aláírásával hitelesített. Megindult a munka a vállalás teljesítésére. Egy cél volt csupán: A vállalás határidő előtt való teljesítése. Április hónapban 15 munkanappal számolhattunk, mivel a másodéves vájártanulók heti 4 napot vannak üzemben és két napot iskolában. Számítani kellett, lmgy április 4. ünnep, húsvót hétfő szünet. Ennek ellenére, az első heti eredmények láttán, a tanulók megjegyezték, hogy április 25-re be tudják fejezni a munkát. Koreny Károly tanuló önként vállalta, hogy átmegy egy másik, gyengébben dolgozó csoportba, erősítésnek. Nap, mint nap közeledett a két csapat, nap, mint nap fogyott a méterek száma. Tanulók, szakoktatók törtek a cél felé! A beszédtéma: biztonságosan, baleset nélkül teljesíteni a vállalást! Az akarat, a közös összefogás győzött! Április 25-én jelenthettük az üzemvezetőségnek, hogy a vállalást határidő előtt öt nappal teljesítettük. Petőfibánya üzeménél van egy 300 méteres TH-vágat szépen lemeszelve, melyet a vájártanulók kezdtek és a vájártanulók fejeztek be. Erre a vágatra büszkék lehetnek a vájártanulók és szakoktatóik is. Nem volt könnyű a munka, de megérte. Nagy István üzemvezető és Mészáros István üzemi főmérnök elvtársak megígérték, hogy jutalmul a tanulók aggteleki kirándulásához autóbuszt biztosítanak, hogy a vájártanulók és szakoktatóik gyönyörködhessenek hazánk e ritka természeti szépségében. Ezenkívül az intézet kap az üzemtől egy elismerő oklevelet, mely éveken át mutatja, hogy a kollektív összefogás minden akadályt legyőz. Dénes Márkus Tegnap volt szerencsém meghallgatni a rádió Szív küldi szívnek rémesen mű sorában immáron \ 1 342 567-szer az „én kis unokám”-at, bár nekem még nincs unokám, csak idegrohamom, ha meghallom a nem az én kis unokámat. Elhiszem — becsületszavamra! hogy kedves és haladó szellemű ez a dal, hűen szolgálja a népfrontpolitikát, s emléket állít a két kezével jövőt védő és unokáját építő, progresszív szellemű főkönyvelőnek... De attól félek, hogy valóban ember lesz Glauziusz bácsi kis- unokája, amikor Glauziusz bácsi még mindig énekelni fogja, hogy ember lesz az ő kis unokája, aki már maga is nagyapa lesz, amikor Glauziusz bácsi együtt fogja énekelni a Szabócsaláddal a „rádió küldi hallgatóinak” műsorában, hogy ember lesz az én kis unokám... Mert ebből a nyavalyás unokából ember lesz, de belőlem csak idegroncs: meg kell szakadni a szívnek a szívküldibe! (-Ó) Kihalászták szerencséjüket a poroszlói halászok Április s 40 mássa hal Igaza van annak a magyar közmondásnak, amely úgy hangzik, hogy nincs olyan kár, amelyből valakinek haszna ne származna. E közmondás igazságát tapasztaltuk a minap Poroszló községben, ahol tudvalevőleg április első napjaiban megáradt a község hatái’ában kanyargó Tisza, és a környéken több ezer holdas területet öntött el a szennyes ár. Bizony óriási károk keletkeztek nemcsak a vadállományban, hanem a mezőgazdaságban is, de ugyanakkor az áradás ugyanasak meghozta a poroszlói halászok szerencséjét. A helybeli Május 1 halászati termelőszövetkezet tagjainak meghozta a jó szerencsét az áradás, hiszen minden áradás alkalmával, s így most is rengeteg hal úszott, települt ki az árterületre. Tudományos magyarázata is van ennek, mégpedig az, hogy a hal szeret mindig az áradással szemben úszni, s így a Tisza alsóbb folyása felől sok hal feljött erre. A másik dolog pedig az, hogy a megáradt Tiszából a halak szívesen jönnek ki az ártérre, ahol viszonylag sekélyebb, melegebb állóvizet találnak, és a bokros, gazos ártéri terület igen kedvező számukra az ikrák lerakására. Megkérdeztük a szövetkezet vezetőit, mit tettek az áradások idején, és mit tesznek, hogyan halásszák le most a bő zsákmányt ezekben a napokban? Nagyidai Tivadar elvtárs elmondja, hogy az áradások előtt igyekeztek megmenteni az egyik tóban levő ivadékállományukat. Hirtelen le is halászták a 14 mázsányi nemesponty ivadékállományt, és átszállították az úgynevezett Kocsis-árokba. Ekkor még nem is gondoltak komolyabb mérvű áradásra, és néhány nap múlva az állomány felét, mintegy hét mázsát újra visz- szatelepítették az eredeti tóba. Ekkor jött hirtelen a nagy árhullám, a kiáradt víz tetőzte a tavat, s a kis növendékek széjjelszóródtak a többezer holdas nagy árban. Amint később megtudjuk, nincs ok az aggodalomra, hiszen ezek a kis pontyok itt maradtak, és amint a víz le- húzéidik, újra csak össze lehet őket fogni a mélyebben fekvő árkok, gödrök, tavak fenekén. A kevés kár eltörpül amellett a nagy haszon mellett, amely a kiáradással érte a halászszövetkezet tagjait. Nap mint nap a korahajnali órákban vízre szállnak már a szövetkezet derék halászai — összesen huszonegyen — és egyre másra hozzák be a szövetkezet központjába az értékes zsákmányt. Halásznak az ártéren, de ott látni csónakjaikat a nagy Tiszánál is. Egyelőre varsákkal halásznak méghozzá úgy, hogy az ártér sekélyebb részein, a partéleknél, átfolyásoknál esténként lerakják a varsákat. Tudják jól, hogy merre van a halak járása, milyen helyeken szeret úszkálni leginkább, és a gyanútlanul közlekedő harcsák és pontyok beleúsznak a hálóba. A vansa olyan mint az egérfogó, csak befelé van út benne, a kiutat már csak a halászok csónakjában leli meg elkésve a mit sem sejtő halacska. Derekasan kiveszi részét a nagy halászatokból ifj. Gacsal Lajos, a szövetkezet elnöke, akinek 63 varsája van, édesapjának pedig ötven. Minden nap teljes üzemben vannak ezek a hálók, s előfordult, hogy egy varsában két darab hét és fél kilós és egy darab három kilós halat találtak reggelre. Egy másik alkalommal sikerült neki egy 12 kilós harcsát kézrekeríteni. Volt olyan nap, amikor Gacsal elvtárs 350 forintot keresett a jó halászszerencséje révén. A halászok szép eredményeit a tervszámok is híven tükrözik. Sikeresen teljesítették már első negyedévi tervüket, s a második negyedévi 64 mázsás tervük jórészét is teljesítették már most az első hónapban. Április hónapban máris negyven mázsa halat fogtak és szállítottak el a szövetkezet dolgozói, s így természetes, hogy a tervezett munkaegységenkénti 65 forintot könnyedén túlszárnyalják majd az év végére. A szövetkezet éves halfogásiterve egyébként 305 mázsa, de a sikeres esztendő arra enged következtetni, hogy 400 mázsa halat tudnak majd fogni. Ehhez a szép eredményhez nemcsak Gacsal Lajos, hanem a szövetkezet többi halásza is alaposan hozzájárul. Sikeres halászat után sok halat fogott még Nagy József és Szabó István is, aki egy nap alatt 80 kiló halat szállított be a szövetkezet központjába. Nemcsak a jelen, hanem a közeljövő is bíztató, sokat ígérő a poroszlói halászok számára. Amint a víz apadni kezd, akkor nagy, 200 méteres kerítőhálókkal látnak hozzá a halak tömeges kifogásához. Sokat várnak még a melegebb időktől, a további apadásoktól, amikoris a sok hal összegyűlik a Kis-Tiszában, a különböző holtágakban és gödrökben, ahonnan már az ivadékokkal együtt könnyűszerrel ki tudják halászni őket. A jelenlegi sok ikrarakás után igen sekk ivadék marad, s miután ezeket lehalásszák, ez az ivadékállomány ellátja 2—3 évre a szövetkezet halászait. Mindettől függetlenül a Kocsis-árokban ott tenyészik a nemesponty anyatörzs állomány, amely ismét csak sok ivadékot hagy hátra. Biztosított hát az utánpótlás, s az ivadéknevelés hosszú időre ellátja hallal a szövetkezetét. Az ívások idejére itt a ha-? lászatban is beköszönt a tilalmi időszak. De ezalatt, ekkor is lehet halászni a csukát, a keszeget, a törpeharcsát és a süllőt, s így folyamatosan tudják majd biztosítani a szövetkezet tagjai a halellátást. S most búcsúzásképpen a halfogyasztó lakosság nevében kívánjunk a derék poroszlói halászoknak a további munkájukhoz is jó halász-szeren ősét. Császár Istváa
