Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-04 / 102. szám

1962. május 4., péntek NÉPO.ISAG Vidám sörözés Hatvanban, a felvonulás után Az úttörők viszik a hevesi tlj Barázda Tsz tábláját Az egri Petőfi Tsz egyik vidám bombardonosa Az egri Dobó István Gimnázium zászlós csapata A gyöngyösi Dimitrov Tsz vidám felvonulása Május elseji képeslap ? Egyszerűen nehéz volt kiválasztani, kiket örök'usen j meg a fénykép, kiknek a felvonulását, vidámságát tárja a nágyközönség elé. Mindenki örült, vidám volt ezen a na- c pon. A gyöngyösiek éppúgy, mint a hevesiek, az egriek j nemkülönben, mint a hatvaniak, de Füzesabony és Pétér- « vására sem maradt el egymástól az ünneplésben. Talán - ez az egyetlen ünnep, amikor az emberek úgy érzik, job- ] ban mondva, nagyon érzik, hogy egymáshoz tartoznak, ; hogy a felvonulás nem egyszerűen demonstráció, hanem : a nagy emberi érzések kifejezője. A lobogók suhogása ün- J nepélyességet, a táblák bizonyítást, a dekorációk örömteli I készülődést tanúsítanak. Mindenütt olyan meleg hangulat uralkodott, hogy szinte képes volt feloldani a hirtelen betört hideg lég­áramot. A sátrak „tartalma’’ rohamosan fogyott, a gyere­kek trombitákkal tették zajossá a fellobogózott utcákat, s a körhinták mellett sem csökkent egész nap a forgalom. Törökméztől lacipecsenyéig, mézeskalács-szívtől similab- dáig minden elkelt, s az estében itt is, ott is tánczene foszlányait hozta a szél. A fiatalok fejezték be a napot, s az apróságok is boldogan aludtak el az egész napi szalad­gálás után a léggömbbel, ami ezen a napon kedvesebb volt a legkedvesebb játéknál. vVWWtAA A vájártanulók A Mátravidéüd Szénbányá­szati tröszt Petőfibánya Altá- ró üzemében tanulja a vájár szakmát 20 másodéves és 23 elsőéves fiatal. Az elsőévesek egyszerű fenntartási munká­kat, a másodéveseik pedig már a korszerű TH vassal való kör- szelvényű vágat átépítésénél dolgoznak, a déli I. körlet fő- légvágatában. A 300 méteres légvágat át­építési munkahelyei a vájár­tanulók gyakorlati munkahe­lyévé vált, három éven át Március 28-án még 28 méter volt közben, amikor Máté elv­társ, a körlet főaknásza je­lezte, hogy a légvágat sürgős­sé vált, mert május 1-ével a szállítást meg kell kezdeni. A Mü. M. 215. sz. Iparita- nuló Intézet szakoktatói és vá­jártanulói megvitatták, hogy hogyan lehetne a TH vágat át­építését május 1-re befejezni, és átadni üzemeltetésre. így született meg a felajánlás, ■melynek határozata így szólt: „A Mü. M. 215. sz. Iparita­nuló Intézet vájár szakoktatói és vájártanulói, hazánk fel- szabadulásának, április 4. tisz­teletére vállaljuk, hogy a TH- vágat átdolgozandó részét má­jus 1-re, a munka ünnepére befejezzük. A TH-vágatot, melyet a tanulók építettek át, lemeszelve átadjuk a forgalom­nak.” A felajánlással az üzem ve- aetösége teljes mértékben egyetértett és aláírásával hite­lesített. Megindult a munka a válla­lás teljesítésére. Egy cél volt csupán: A vállalás határidő előtt va­ló teljesítése. Április hónap­ban 15 munkanappal számol­hattunk, mivel a másodéves vájártanulók heti 4 napot van­nak üzemben és két napot is­kolában. Számítani kellett, lmgy április 4. ünnep, húsvót hétfő szünet. Ennek ellenére, az első heti eredmények lát­tán, a tanulók megjegyezték, hogy április 25-re be tudják fejezni a munkát. Koreny Ká­roly tanuló önként vállalta, hogy átmegy egy másik, gyen­gébben dolgozó csoportba, erő­sítésnek. Nap, mint nap köze­ledett a két csapat, nap, mint nap fogyott a méterek száma. Tanulók, szakoktatók törtek a cél felé! A beszédtéma: biz­tonságosan, baleset nélkül tel­jesíteni a vállalást! Az akarat, a közös összefo­gás győzött! Április 25-én je­lenthettük az üzemvezetőség­nek, hogy a vállalást határidő előtt öt nappal teljesítettük. Petőfibánya üzeménél van egy 300 méteres TH-vágat szépen lemeszelve, melyet a vájárta­nulók kezdtek és a vájárta­nulók fejeztek be. Erre a vá­gatra büszkék lehetnek a vá­jártanulók és szakoktatóik is. Nem volt könnyű a munka, de megérte. Nagy István üzem­vezető és Mészáros István üze­mi főmérnök elvtársak meg­ígérték, hogy jutalmul a tanu­lók aggteleki kirándulásához autóbuszt biztosítanak, hogy a vájártanulók és szakoktatóik gyönyörködhessenek hazánk e ritka természeti szépségében. Ezenkívül az intézet kap az üzemtől egy elismerő okleve­let, mely éveken át mutatja, hogy a kollektív összefogás minden akadályt legyőz. Dénes Márkus Tegnap volt sze­rencsém meghallgatni a rádió Szív küldi szívnek rémesen mű sorában immáron \ 1 342 567-szer az „én kis unokám”-at, bár nekem még nincs unokám, csak idegro­hamom, ha meghal­lom a nem az én kis unokámat. Elhiszem — becsületszavamra! hogy kedves és ha­ladó szellemű ez a dal, hűen szolgálja a népfrontpolitikát, s emléket állít a két kezével jövőt vé­dő és unokáját építő, progresszív szellemű főkönyvelőnek... De attól félek, hogy valóban ember lesz Glauziusz bácsi kis- unokája, amikor Glauziusz bácsi még mindig énekelni fog­ja, hogy ember lesz az ő kis unokája, aki már maga is nagyapa lesz, amikor Glau­ziusz bácsi együtt fogja énekelni a Sza­bócsaláddal a „rádió küldi hallgatóinak” műsorában, hogy em­ber lesz az én kis unokám... Mert ebből a nya­valyás unokából em­ber lesz, de belőlem csak idegroncs: meg kell szakadni a szív­nek a szívküldibe! (-Ó) Kihalászták szerencséjüket a poroszlói halászok Április s 40 mássa hal Igaza van annak a magyar közmondásnak, amely úgy hangzik, hogy nincs olyan kár, amelyből valakinek hasz­na ne származna. E közmon­dás igazságát tapasztaltuk a minap Poroszló községben, ahol tudvalevőleg április első napjaiban megáradt a község hatái’ában kanyargó Tisza, és a környéken több ezer holdas területet öntött el a szennyes ár. Bizony óriási károk kelet­keztek nemcsak a vadállo­mányban, hanem a mezőgaz­daságban is, de ugyanakkor az áradás ugyanasak meghozta a poroszlói halászok szeren­cséjét. A helybeli Május 1 halásza­ti termelőszövetkezet tagjai­nak meghozta a jó szerencsét az áradás, hiszen minden ára­dás alkalmával, s így most is rengeteg hal úszott, települt ki az árterületre. Tudományos magyarázata is van ennek, mégpedig az, hogy a hal sze­ret mindig az áradással szem­ben úszni, s így a Tisza alsóbb folyása felől sok hal feljött erre. A másik dolog pedig az, hogy a megáradt Tiszából a halak szívesen jönnek ki az ártérre, ahol viszonylag seké­lyebb, melegebb állóvizet ta­lálnak, és a bokros, gazos ár­téri terület igen kedvező szá­mukra az ikrák lerakására. Megkérdeztük a szövetkezet vezetőit, mit tettek az áradá­sok idején, és mit tesznek, hogyan halásszák le most a bő zsákmányt ezekben a na­pokban? Nagyidai Tivadar elvtárs elmondja, hogy az ára­dások előtt igyekeztek meg­menteni az egyik tóban levő ivadékállományukat. Hirtelen le is halászták a 14 mázsányi nemesponty ivadékállományt, és átszállították az úgyneve­zett Kocsis-árokba. Ekkor még nem is gondoltak komolyabb mérvű áradásra, és néhány nap múlva az állomány felét, mintegy hét mázsát újra visz- szatelepítették az eredeti tóba. Ekkor jött hirtelen a nagy ár­hullám, a kiáradt víz tetőzte a tavat, s a kis növendékek széjjelszóródtak a többezer holdas nagy árban. Amint később megtudjuk, nincs ok az aggodalomra, hi­szen ezek a kis pontyok itt maradtak, és amint a víz le- húzéidik, újra csak össze lehet őket fogni a mélyebben fekvő árkok, gödrök, tavak fenekén. A kevés kár eltörpül amellett a nagy haszon mellett, amely a kiáradással érte a halász­szövetkezet tagjait. Nap mint nap a korahajnali órákban vízre szállnak már a szövet­kezet derék halászai — össze­sen huszonegyen — és egyre másra hozzák be a szövetkezet központjába az értékes zsák­mányt. Halásznak az ártéren, de ott látni csónakjaikat a nagy Tiszánál is. Egyelőre var­sákkal halásznak méghozzá úgy, hogy az ártér sekélyebb részein, a partéleknél, átfo­lyásoknál esténként lerakják a varsákat. Tudják jól, hogy merre van a halak járása, milyen helyeken szeret úszkál­ni leginkább, és a gyanútlanul közlekedő harcsák és pontyok beleúsznak a hálóba. A vansa olyan mint az egérfogó, csak befelé van út benne, a kiutat már csak a halászok csónakjá­ban leli meg elkésve a mit sem sejtő halacska. Derekasan kiveszi részét a nagy halászatokból ifj. Gacsal Lajos, a szövetkezet elnöke, akinek 63 varsája van, édes­apjának pedig ötven. Minden nap teljes üzemben vannak ezek a hálók, s előfordult, hogy egy varsában két darab hét és fél kilós és egy darab három kilós halat találtak reggelre. Egy másik alkalom­mal sikerült neki egy 12 kilós harcsát kézrekeríteni. Volt olyan nap, amikor Gacsal elv­társ 350 forintot keresett a jó halászszerencséje révén. A ha­lászok szép eredményeit a tervszámok is híven tükrözik. Sikeresen teljesítették már első negyedévi tervüket, s a második negyedévi 64 mázsás tervük jórészét is teljesítették már most az első hónapban. Április hónapban máris negy­ven mázsa halat fogtak és szállítottak el a szövetkezet dolgozói, s így természetes, hogy a tervezett munkaegysé­genkénti 65 forintot könnyedén túlszárnyalják majd az év vé­gére. A szövetkezet éves hal­fogásiterve egyébként 305 má­zsa, de a sikeres esztendő arra enged következtetni, hogy 400 mázsa halat tudnak majd fog­ni. Ehhez a szép eredményhez nemcsak Gacsal Lajos, hanem a szövetkezet többi halásza is alaposan hozzájárul. Sikeres halászat után sok halat fogott még Nagy József és Szabó István is, aki egy nap alatt 80 kiló halat szállított be a szö­vetkezet központjába. Nemcsak a jelen, hanem a közeljövő is bíztató, sokat ígé­rő a poroszlói halászok számá­ra. Amint a víz apadni kezd, akkor nagy, 200 méteres kerí­tőhálókkal látnak hozzá a ha­lak tömeges kifogásához. So­kat várnak még a melegebb időktől, a további apadásoktól, amikoris a sok hal összegyűlik a Kis-Tiszában, a különböző holtágakban és gödrökben, ahonnan már az ivadékokkal együtt könnyűszerrel ki tud­ják halászni őket. A jelenlegi sok ikrarakás után igen sekk ivadék marad, s miután eze­ket lehalásszák, ez az ivadék­állomány ellátja 2—3 évre a szövetkezet halászait. Mindet­től függetlenül a Kocsis-árok­ban ott tenyészik a nemesponty anyatörzs állomány, amely is­mét csak sok ivadékot hagy hátra. Biztosított hát az után­pótlás, s az ivadéknevelés hosszú időre ellátja hallal a szövetkezetét. Az ívások idejére itt a ha-? lászatban is beköszönt a ti­lalmi időszak. De ezalatt, ek­kor is lehet halászni a csukát, a keszeget, a törpeharcsát és a süllőt, s így folyamatosan tudják majd biztosítani a szö­vetkezet tagjai a halellátást. S most búcsúzásképpen a halfo­gyasztó lakosság nevében kí­vánjunk a derék poroszlói ha­lászoknak a további munká­jukhoz is jó halász-szeren ősét. Császár Istváa

Next

/
Thumbnails
Contents