Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-17 / 113. szám

1962. május 17.. csütörtök NEPCJSAG s ♦ Uj vonatok, régi bajok Május 27-étől érvényes az idei nyári menetrend. Ezért, úgy gondoljuk, hogy jogos a kérdés: mi újat, milyen válto­zást hoz a nyári menetrend. Egerből eddig egy közvetlen vonatot indítottak Budapest­re. Ez 12,28-kor indult Eger­ből. Május 27-től még egy közvetlen vonatot indítanak Budapestre. Egerből 9,55-kor indul és átszállás nélkül utaz­hatunk Budapestig. A Füzesabony—Eger között naponta utazó munkások és diákok régen panaszolják, hogy a reggeli vonat túlzsú­folt. Ezen a járaton állandó a tülekedés, sokan a lépcsőkön utaznak. Most két járatot in­dítanak. Az egyik 6,39-kor fog Egerbe érkezni, de ez csak Makiáron áll meg. A másik 7,01-kor érkezik és minden vasútállomáson megáll. De az északi szárnyra is gondoltak az új menetrend összeállításánál. Szilvásvárad felé eddig 18,40-kor ment az utolsó vonat. Sok kiránduló­nak, és a Bükkben üdülő em­bereknek szereznek örömet, hogy június 17-től Egerből 23,08-kor motorvonat indul és éjfél után 17 perccel érkezik Szilvásváradra. Egyetlen pil­lantás a balatoni menetrend­re. Azt mondhatnánk, hogy 10 percenként indítják a vonato­kat. Nem vállakozhatunk ar­ra, hogy az új menetrendről részletes tájékoztatást adjunk. Csupán azt mondhatjuk, hogy a fejlődés, a járatbővítések a lakosság érdekében történtek. A kulturáltsággal nőnek az igények. Mit várunk a MÁV-tól? Most csak olyan kívánságokat továbbítunk, ami pénzbe nem kerül, sem új mozdony, sem vágánykorszerűsítés nem kell hozzá. Az utasok — mindnyá­jan azok vagyunk — azt ké­rik, hogy a vasutasok legye­nek jobb, szívesebb házigaz­dák. Kezeljenek vendégként, sőt kedves vendégként minden utast. Vegyék figyelembe, hogy aki keveset utazik, az ideges, kapkod, felvilágosítá­sokra, segítségre van szüksé­ge. A vasutasok türelmetlen­sége, a durva eligazítás sokat árt. Társadalmi és anyagi el­ismerést vívtak ki a magyar vasutasok, őrizzék meg és nö­veljék azt. Javítsák a munka- fegyelmet, legyenek a vasút jobb gazdái és akkor tisztáb­bak lesznek a kocsik és az ab­lakok, elégedettebbek az uta­sok. Bővül és egyre szépül a ko­csipark. De itt-ott akadnak még barbár hajlamú embe­rek, akik rongálják a beren­dezést, ellopják a villanykör­téket, íredig azokat másutt nem lehet használni. Szenet, vasat, iparcikket és mezőgazdasági termékeket szállít a vasút éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap. Évről évre többet termelünk, többet fogyasztunk és ezzel együtt állandóan növekszik a vasút teherszállítási feladata. Igen ám, de a fuvaroztatók na­gyobb része csak munkana­pon és csak nyolc órát dolgo­zik. Szombat délutántól hétfő reggelig rakottan állnak, tét­lenül vesztegelnek a vagonok, szerdától péntek estig meg nem tudnak vagont adni. Hiába várják, késik a szén, a liszt és egyéb áru. Hány mil­liót pocsékolunk el a vagonok és a vonóerő ésszerűtlen ki­használásával? Ügy véljük, elegendő, ha arra utalunk, hogy az ország álló alapjának 20 százaléka a MÁV kezében van. Sok országos tanácskozás, tárcaközi és vállalati megálla­podás történt már, hogy csökkentsük az állásidőket, éjszaka és munkaszüneti na­pokon is rakjuk ki a vagono­kat, de a helyes határozatok nyomán kevés előrehaladás történt. A Heves megyei Vasnagy­kereskedelmi Vállalat iparvá­gányának megépítése nem egy-két forintba került. Há­rom óra alatt kellene kipakol­nia minden vagont. Május 8-án 11 óra, április 16-án 17 óra kocsiállásuk volt. Az Üt­és Vasútépítő Vállalat rend­szeresen nagy késedelemmel üríti ki a vagonokat. Május 1-én négy kocsinak 17 órás, ugyanekkor másik 3 kocsinak 22 órás késedelme volt. Ugyanekkor az ÉMÁSZ 29 órát, egy másik szerelvénynél 37 órát késett. Vagy említ­sünk még kirívóbb példát? Április 29-én az ÜVÉRT 101 óráig tartotta vissza a kocsit. És az Eger állomásra érkező szállítmányok több mint fele után fekfbért fizetnek a válla­latok, fizetik a kényszerkira­kási költségeket és a kocsiál­lás miatti bírságokat. De ez csak az egyik baj. A másik ennél is súlyosabb. Nem ürí­tik ki a vagonokat, nem adják át a forgalomnak és ugyanak­kor a Bélapátfalvi Cement­gyár, vagy az Egercsehi Bá­nya nem kap vagont, nem tud szállítani. Egyes vállalatok könnyelműen fizetik a fekbé- reket, tavaly is ezt tették, te­hát a magasabb költségeket tervesítették, nincs különö­sebb veszélyben a prémium és a nyereségrészesedés, láza az ellenőrzés, elmarad az egyéni felelősségre vonás. De á szál­lításokat meg kell oldani, ez halaszthatatlan közérdek. No­sza, gyártunk és vásárolunk újabb mozdonyokat és vago­nokat, pedig ha azt az előbb említett 20 százalékos állóalap arányt csak egy-két százalék­kal csökkentenénk, akkör Sok millióval több jutna bérjaví­tásokra, kulturális és szociális juttatásokra. Nem lehet elkerülni a ko­csiállásokat és a fekbéréket? Az AGROKER, a TÜZÉP és a FŰSZERT példája igazolja, hogy jobb szervezéssel, na­gyobb felelősségérzettel lehet. Ezek a vállalatok dicséretet érdemelnek. Semmi akadálya nincs és éppen itt az ideje, hogy példájukat a többiek is kövessék. Dr. Fazekas László 13 brigád — 75 tag . . • A megye földművesszövet­kezeteiben folyó munkaver­seny nyomán ez évben is Stép eredmények születtek, külö­nösen a bólti és Vendéglátó- ipari dolgozók körében. A versenynek nagy lendületét adott, hogy több mint egy évé Csongrád és Heves megye kö­zött 42 pontból álló Verseny­szerződés született, amelyet most pártunk VIII. kongresz- szusának tiszteletére újabb felajánlásokkal bővítettek. A versenypontok teljesíté­séért elsősorban a szocialista brigádok tesznek meg min­dent A megye földművesszö- vetkezeteiben 13 brigád 75 taggal harcol e cím elnyeré­séért. Ez ideig már öt brigád el is nyerte a szocialista bri­gád megtisztelő címet. Havannai „Művészpiac' Havannában, a Székesegyház terén minden vasárnap délelőtt festményeket állítanak ki kiállításra és eladásra. Az árusítás időtartama alatt a művészi munka zavartalanul to­vább folyik. A képen: készül a portré egy csinos modellről, a háttér­ben Castro miniszterelnök portréja. (MTI Külföldi Képszolgálat) .XXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVsXXXXXXXXXXXXX! XXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Igen ... maguk csak írnak, írnak abba az újságba, de fo­galmuk sincs, hogy milyen az élet, s hogy egyáltalán mik mennek végbe ebben az élet­ben. Fogalmuk sincs. Ne, ne csodálkozzék és főleg ne sértőd­jék meg. Ugye, rögtön kime­reszti maga is tüskéjét, amint az igazságnak csak a szagát is megérzi. Mint az ördög a töm­jénfüsttől, úgy irtóznak ott maguk is az újságnál... Hogy miféle igazságról beszélek? In­kább miféle igazságtalanság­ról, mert arról van szó. A leg­teljesebb igazságtalanságról. De nem is csodálom... Jó, tu­dom, sok hiba volt a régi párt­vezetésben, a régi politikában, de egy erénye volt, azt nekem ne tagadja senki: kemény volt és határozott az ellenséggel szemben... De most? Eh, hagyjuk, az embernek az élettől is elmegy a kedve, olyan dolgok mennek itt végbe. Hát ide figyeljen, elvtársam, vagy ha ez kelle­metlen, lehet, hogy ma már ez a megszólítás is kellemetlen, szóval, ide figyeljen, uram, én már 1944-ben párttag voltam. Érti: 1944-ben. Bejöttek a szov­jet elvtársak és már alakítot­tuk is a kommunista pártot és én már ott voltam az elsők kö­zött. Es mindig az elsők között voltam. Mindig. A földosztás­nál én vertem a karót és ka­róval verték be az én fejemet a kulákok fattyai, hogy hete­kig élet-halál között fetreng- tem. Aztán az államosítás. Tudja maga mi volt az? Fo­galma. sincs róla. Én, kérem, börtönben ültem miatta. Igen, ne csodálkozzék. Feljelentettek engem, mint nyilast, keretle­gényt ... Hogy ne legyek az üzemben... Egy hét, vagy kettő is beletellett, mire kien­gedtek ... S utána is mindig, állandóan ott voltam, ahová a párt küldött... Most már könnyű bírálni, hogy akkor az arany tojást to­jó tyúkot féltettük, s még ocsú sem jutott annak a tyúknak sokszor... Meg, hogy öröm­i —.—i—i ........ I GY URKÓ GÉZA: Milyen mel jegyeztünk fogcsikorgatva békekölcsönt... De én mégis óvtam azt a nyavalyás aranytyúkot, mert hittem ben­ne, összevesztem a feleségem­mel, de a fizetésem kétszere­sét jegyeztem békekölcsönben, nehogy azt mondják: ő beszél és nem mutat példát Harcoltam 1956-ban is. Az ellenséggel szemben. Mint tet­tem addig mindig és tenni fo­gom ezután is. Elvtárs, én a 17 év alatt nem sokat pihen­tem ... Mert igyekeztem a munkában is helytállni. Na és az eredmény mi lett? Az ellen- forradalom alatt első voltam, akit kirúgtak a gyárból. Ez természetes. Mint ahogy az is természetes, hogy amikor visz- szajöttem, megtettek műhely- föríöknek ... A volt vezető disszidált, a legrégibb munkás én voltam a műhelyben, értem is a szakmát, bárki megmond­hatja. És tudja most mit csi­náltak velem? Fogódzzék meg, nem fogja elhinni... Én se akartam először elhinni, azt hittem rosszul hallok, amikor közölték velem, hogy kitelt a bérem, új műhely főnököt hoz­nak ... Fiatalt. Technikus, vagy mérnök? Egyfene az most amikor nekem azt mondják, hogy menjek az előkészítőbe csoportvezetőnek ... Jó, rendben van — mond­tam magamnak. Addig húztad az igát, te barom, amíg meg­rokkant az inad, s most fiatal as élet ökör kell a járomba... De tudja kit hoztak a helyemre. Egy osztályellenséget. Egy burzsujfattyút. Egy polgárcse­metét. S mi beszélünk szocia­lista társadalomról? Mi beszé­lünk? Miféle szocializmus az, ahol becsületes párttagokat, akik éveket, évtizedeket dol­goztak, csak egyszerűen fenék­be lehet rúgni, s helyükbe osz­tályellenség kerül. Akkor mi­nek harcoltam ellenük? Miért verték be a fejem, miért éhez­tem, miért éjszakáztam hete­ket, hónapokat, éveket? Engem kirúgnak, öreg kommunista lé­temre, eridj a fenébe, s add át a helyed annak, aki ellen ed­dig harcoltál... Hát érti ezt az elvtárs? Mert én nem ér­tem. Én nem, s ha agyonma­gyarázzák, ha hasábokat is ír­nak az újságokban, hogy meg­értsem, én akkor sem fogom megérteni. Mert nem is aka­rom ezt megérteni. Képzelje el, ott állok az igazgató előtt, mögöttem a ti­zenhét év, látom a szánakozó arcát, vagy inkább nem is szá­nakozó, hanem köntörfalazó arcát, s odavágják a pofámba: „Nézze, kedves Szatmári elv­társ ... most jön a blabla, hogy én milyen rendes egy elvtárs vagyok, de ugye, az idők, ame­lyek megváltoztak, meg a kö­rülmények, amelyek egyre töb­bet követelnek ... Magának csak öt iskolája van... Az a beosztás ugye, az ma már lé­nyegesen többet követel...” S csak állok, mint akit fej­be vertek. Jó, tanulni kell. Akinek ideje, tehetsége van hozzá, tanuljon is. De mit akarnak velem? Tanultam én az élettől éppen eleget, csak nem fogok negyvenegynéhány éves fejjel beülni az iskolapad­ba ... Van becsületem, párt- hűségem, mindig a népért har­coltam, mit akarnak többet... Na, ezt én mind szépen el­mondtam, nem mondom, egy kicsit kiabálva is, de utóvégre igazam volt, nem igaz? Hiába! Ez már eldöntött dolog, s ne­kem be kell látnom, hogy olyan korban élünk, amikor a néphez való hűség elengedhe­tetlen, de a tudás legalább annyira és így tovább, a már hallott duma, a lényeg azon­ban egy: menjek a fészkes fe­nébe ... Aztán mikor másnap meg­hallottam, hogy az a ficsur, aki a helyemre kerül, az kicsoda, hogy az apja főmérnök volt a legismertebb tőkés gyárában, sőt, hogy a felszabadulás előtt már neki is volt valami üzeme, hát csak leültem és azt mond­tam: Na, Szatmári elvtárs, ne­ked most már végleg befelleg­zett ... Hát így vagyunk. Mit szól mindehhez, mi? Mert maguk csak írnak. írnak abba az új­ságba, és fogalmuk sincs, hogy milyen az élet, s hogy egyálta­lán mik mennek végbe ebben az életben. Ezer ember. Egy kis hadsereg. Ezer ember: ezer igen. Ezer igen a szövetkezeti mozg i lom mellett, a holnar !j mellett, az enyémlö ’ a miénk felé vezető úton. Ha valaki móst c tavaszból nyárba for dúló hevesi járás köz ségeinek határait jár ja, ezer emberrel Iá* többet dolgozni, mint tavaly ugyanilyenkor. Ez az ezer ember az elmúlt évben — pedig az elmúlt esztendő sem volt eredmény­telen! — gyakorlati­lag semmiféle mun­kát nem végzett, gya­korlatilag csak címze­tes szövetkezeti tag volt. Most tényleges! A szövetkezés ere­je, az elmúlt esztendő mindennél csattanó- sabb agitáció ja aza­latt ÍS a szövetkezet- béli munka mellé állí­totta, akik néhány hónappal ezelőtt csak tétlen szemlélői vol­tak a nagy erőfeszíté­seknek. Most dolgoz­nak, ezerrel többen, mint egy éve. Ezer ember. Egy kis hadsereg. Ezer ember: ezer igen. (-6) Munkaversenyt formalizmus nélkül! Egy történettel kell kezde­nem ... Az egyik szocialista brigádvezetőnek nem aka- ródzott új versenyfelajánlást készíteni, elővette hát az elő­ző negyedévit és lemásolta, ezt adta át a munkaverseny illetékes felelősének. Eltelt újabb negyedév, a brigádve­zető megint csak az előbbiek szerint cselekedett, s beadta a versenyfelelősnek a koráb­bi felajánlás másolatának másolatát. Elmúlt újabb ne­gyedév, megint felajánlást kellett volna készíteni, de a brigádvezető már únta a já­tékot. Am a munkaverseny illetékes felelőse megjelent nála és kérte a felajánláso­kat, papíron. — Mi a fenének az nektek? — kérdezte ingerülten a bri­gádvezető. Az illetékes meghökkent. — Hát... hogyhogy minek? Ellenőrizni a vállalások vég­rehajtását ... — No, hát ez az! Három­szor egymás után adtam be ugyanazt a felajánlást, lemá­soltam a régit. £s senki nem szólt, senki nem vette észre... Több helyen megtörtént-e ez az eset, vagy sem, ez itt most mellékes kérdés. Tény azonban: bogy a munkások elégedetlenek a versennyel, bírálják a verseny formaliz­musát! Szeretik a verseny­zést, nem a több keresetért, hanem hogy többet produkál­hassanak. De kedvetlenek, ha olyan felesleges dolgokra kényszerítik őket, aminek semmi eredménye; ha olyan felajánlásokat kérnek tőlük, amit soha senki nem ellen­őriz, csak dossziéba rakják, hogy bármikor a felülről jö­vő elvtársak elébe tálalhas­sák: „Nálunk a dokumentá­ció fontos dolog.” Van, ahol még arra is lusták a munka­verseny szervezői, felelősei, hogy felkeressenek minden brigádvezetőt, s tőlük kérjek a felajánlások elkészítését. Az egyik gyöngyösi üzemben például stenciles, sokszorosí­tott lapon készítették el » százegynéhány munkás ver­senyfelajánlását, teljesen egy­forma szöveggel, egyforma vállalásokkal. Elképzelhetet­len olyan üzem, ahol minden munkás egyforma képessé­gekkel rendelkezik, ahol min­den munkásnak azonosak a munkakörülményei, — már­pedig, a sokszorosított, egy­forma felajánlásokból ez de­rül ki. Lenin a szocialista verseny értelmét abban látta, hogy aprólékos gonddal és állha­tatossággal felelősség alakít­ható ki a milliós tömegekben a vállalt kötelezettségek iránt, hogy a versenymozga­lommal kialakítható a dolgo­zók kommunista öntudata, a kommunista munkaszemlélet. Nagyszerű lenini elv az, hogy ha vállaltál valamit, — telje­sítsd. De hogyan nevelhetjük rá az embereket adott sza­vuk, vállalt kötelezettségeik megbecsülésére, állhatatos­ságra a vállalások teljesítésé­ben, amikor pont az illetékes felelősök azok, akik kötele­zettségeiknek nem tesznek eleget, akik elmulasztják, lustaságból vagy kényelem­ből a felajánlások teljesítésé­nek ellenőrzését, a kiváló eredmények népszerűsítését, az élenjárók erkölcsi és anya­gi elismerését. Régi, ósdi nézetek uralkod­nak a munkaverseny szerve­zésében. Sok még a lármás külsőség, a formalizmus. Ál­talános tételekkel, általános felhívásokkal nem juthatnak eredményre. Csakis a konk­rét, célirányos ideológiai munka lehet sikeres, amely szoros kapcsolatban áll a ter­meléssel és a dolgozók érde­keivel. Minden egyes munkás érdekével is. (P. D.) Cikkünk nyomán: Az AKÖV intézkedéséi kérem Egyik egri levélírónk pana­szolta, hogy a 4. sz. Autóköz­lekedési Vállalat kalauzai a gépkocsikból kisepert szemetet a vasút utcai árokba öntik. Jo­gosan háborodtak ezen fel a környék lakói és mindazok, akik erre járnak és utaznak. Levél írónk észrevételét „Az AKÖV intézkedését kérem” cím alatt lapunk április 29-i számában közöltük. Most kaptuk kézi'.ez az Au­tóközlekedési Vállalat válaszát. Elismerik a bejelentés helytál­lóságát, és észrevétel jogossá­gát. Kitakarfttatták az álkot és naponként ellenőrzik, hogy a gépkocsiból kisepert szeme­tet a MÁVAUT-telepen elhe­lyezett szeméttartóba öntsék. Felelősségre vonják azt a dol­gozót, aki a rendelkezést nem tartaná be. Levélírónk másik kérésének, hogy a gépkocsik ne a Vasút utcai telepen parkírozzanak, az Autóközlekedési Vállalat egyelőre nem tud eleget tenni, mert a jelenlegi telepen nem férnek el a kocsik. Többek kö­zött ez a tény is sürgeti a Ke­recsenül úton tervezett építke­zés megindítását. i ■■■■— -* «—i n n Gépipari majális A Gépipari Tudományos Egyesület egri csoportjának vezetősége a helyi műszaki an­két befejezéseként gépipari majálist rendez, május hó 19- én, fél 9 rai kezdettel a Párig Szálló összes termeiben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents