Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-16 / 112. szám

1962. május 16., szerda t NÉP 0 J SAG A közös munka és szórakozás Egyik embernek ez, a másik­nak az a kedvenc időtöltése. Van, aki télen-nyáron az erdőt járja, gyalogol, túrázik. A má­sik mindezt megtoldja azzal, hogy állandóan fényképez és amikor barátai meglátogatják, a képek kíséretében előadást tart „a hegyek szépségéről” azoknak a beporosodott váro­siaknak. Igen ám, de azok kö­zül az egyik éjszakákon keresz­tül nézegeti nagyítóval a bé­lyegeket, a régi pénzeket, ra­kosgatja egyik polcról a má­sikra a ritka levelezőlapokat, vagy éppen horgászni jár. Van aztán olyan is, aki szí­vesen gyűjti a bélyeget, szíve­sen fotózik, de nem nagyon ért hozzá. Van, aki szeret kézi­munkázni, de nincs, akitől egy újabbat tanulhatna. Sőt, sok száz azoknak a száma, akik szívesen szerepelnek színpa­don, de... Ennek a „de”-nek a megol­dására vállalkoznak a külön­böző szakkörök. Közös tevé­kenységi vágyuk kielégítését tűzve célul maguk elé, össze­gyülekeznek, hogy dolgozgas­sanak, hogy próbáljanak, hogy tudományos munkák után néz­ve elmondják, mit tudtak meg egy-egy régészeti leletről, és így tovább. Mert mi is a szak­kör? Nem téveszthető össze a csoportokkal, a spontán össze­verődött emberek csoportjával, hiszen a szakkör állandó, a szakkörnek évekre biztosított helye van, éves terve. Nem „kitalálják”, hogy mivel üs­sék agyon az időt, hanem pon­tosan tudják, kinek mi a fel­adata a szakkörön belül. Szer­vezett csoport, amely tudato­san arra körekszik, hogy bá­zisa legyen a művelődést ház­nak. S hogy ez így van-e, arra a felelet még nem egységes igen. A megyében 82 szakkör műkö­dik. Százalékban sem mernénk még kifejezni, hogy ebből hány felel meg a követelményeknek, hány dolgozik úgy, hogy az valóban jó szakkör legyen. Eredmények vannak. Kétség­telenül ezt mutatja a recski ■ gyümölcstermesztő szakkör, a petőfibányai foto-szakkör, a I karácsondi színjátszó szakkör és még sorolhatnánk néhányat. De vannak helyek, ahol pél­dául nem tudják pontosan, hogy mit kell tenni a jó szak­köri munka érdekében. Szak­kör van, helyiség van, embe­rek, szakköri tagok vannak, csak éppen a szakköri munka nem alakult még most sem olyanná, amivé lennie kell. Nem tartjuk szükségesnek ebben az esetben példákkal il­lusztrálni a negatív eredmé­nyű szakkörök felsorolásával az előbbi állítást. Fontosabb­nak tartjuk néhány elvi kérdés tisztázását, amelyek a jó ta­pasztalatból szűrődtek le. Föltétlenül ki kell hangsú­lyozni ezeknek a szakkörök­nek nagy nevelési jelentőségét. Olyan terület ez, ahol a neve­lést valóban a közösség, a szak­kör tagjainak kis szoaialisla közössége nevel. Közös mun­ka, közös alkotás. Gondoljunk egy modellező szakkörre. Hány fiatal keze alól kerül ki egy repülőgép modellje. Vagy a rádiószakkörben hányán dolgoznak egy-egy nagyobb munkán, vagy éppen a szín­játszóit, akik egymásra utalt­sága talán a legszembetűnőbb. JVIinden egyes szakköri tag szinte természetes jellemvoná­sa vagy megvan, vagy itt ala­kul ki — vigyázni egymás munkájára, a munkaeszközök­re, a munka eredményére. A jó szakkörvezető személye nem azt jelenti elsősorban, hogy értsen a munkához, amit a szakkörben vezet. Ez elenged­hetetlenül szükséges, ám ki­egészítője a tudásnak az, hogy tud bánni a szakkör tagjaival, egységesen mozgósítani tudja őket a közös cél elérésére. Másik feladata a szakkör­nek, mint már előbb érintet­tük, hogy bázisa legyen a mű­velődési háznak. Mit jelent ez? Föltétlenül azt, hogy a művelődési ház egységes ter­vébe beleépítve, segítségére legyenek a kultúrotthon veze­tőségének abban, hogy a falu kul túrközpont ja valóban az­zá váljék. Hogy példát mutas­sanak abban, hogyan kell szer­vezett életet teremteni a mű­velődési házban. Hogyan lehet megvalósítani a közös terv alapján a kulturális élet ki­alakulását. Nem szabad elfelejteni azon­ban azt sem, hogy a művelő­dési házak nemcsak a tudás, hanem a szórakozás házai is. Tehát a szakkör nem amolyan iskolai módszerekkel dolgozó műhelyféleség akkor sem, még ha tartalmában művészeti is, hanem a szakköri foglalko­zás egyben azok szórakozá­sát is szolgálja, akik azért gyűltek egybe közös szenvedé­lyük kapcsán, mert ez számuk­ra elsősorban a munka utáni pihenést, a nemes szórakozást jelenti. A szakkörök tehát nem spon­tán csoportok, hanem emberek­ből álló, közösen, a teljes ön­kéntesség alapján, szervezet­ten együtt dolgozó, szórakozó fiatalok, vagy felnőttek, akik a művelődési házban otthont találva segítenek a célkitűzé­sek megvalósításában. ... hogy az USA ismét ka­tonai „tanácsadókat’ küldött Dél-Vietnamba, Diem megse­gítésére. Ezek a hadsereg „különleges” tanfolyamának hallgatói közül kerültek ki, nagyrészt önkéntesek. Illetményük a rendszeres, magasan megállapított zsold- jukon felül, napi tizenhét- tizenhat dollár. Nem alacsony vérdíj ez — még akkor sem. ha dzsungel­szolgálattal, néhány enyhébb lefolyású trópusi betegség is jár... zár Különös sebesülés Egy New York-i fiatalembert lábszáron „lőtt” a lova. Az if­jú éppen fel akarta nyergeim, amikor a ló váratlanul kirú­gott; a nyeregkápából kieső pisztoly elsült, s a golyó az if­jú lábába fúródott. Megérkezett a tavasz — eltűnt a sziíonpaíron Sorra telefonáltuk Eger üz­leteit, § hogy érdeklőd ünk; hol kapható a megyeszékhe­lyen szifonpatron? Azt akar­tuk megtudni, igazuk van-e panaszkodó olvasóinknak, hogy a jó idő beálltával pá­nikszerűen eltűnt a szifonpat­ron az üzletekből s hétszám­ra nem lehet kapni egy da­rabot sem. A válaszok a panasz jogos­ságát erősítették meg. Az üz­letvezetők egymás után kö­zölték: több mint egy hete nem kapható gzifonpatron s az üzletek ebben a hónap­ban még csak egyszer kerül­tek abl>a a szerencsés hely­zetbe, hogy a gyöngyösi el­osztóból patront kaphassa­nak. Az elosztásra sok üzletve­zető panaszkodik, mert vala­mennyi helyen egyszerre kap­nak — ha kapnak — szén- savszállitmányt s általában egyszerre fogy el az üzletek­ben. Arra a kérdésre, hogy hol szerezhetők be ezek az apró, de igen hasznos szénsav- „tartályok”. egyönte űen azt a választ kaptuk: Gyöngyö­sön. Félő azonban, hogy ezt a jó tanácsot hiába adnánk ol­vasóink nagy részének, mert az említett város, ahonnét a patronok szerteáramlanak, jó néhány kőhajításnyira esik Egertől s mellékesen néhány patronért nem lehet a gye­reket leszalajtani. Ezért in­kább azt javasoljuk: az ille­tékes kereskedelmi felügye­leti szervek vizsgálják felül a szénsavpatronok elosztásá­nak módját s helyes arányo­kat kialakítva, jobb elosztási módszerrel biztosítsák, hogy az egriek is részesülhessenek a szifon áldásaiból. K. E. A vörös selyemzászlóért Lőrinciben jól do godnak az úttörők Megjelent a Világirodalmi Figyelő új száma A Világirodalmi Figyelő most megjelent 1962. 1. száma gazdag anyagot foglal magá­ban. Tartalmazza Sőtér István „Párhuzamos jelenségek a XIX. század magyar és orosz irodalmában” című összeha­sonlító irodalomtörténeti ta­nulmányát, Georgi Diirwv szófiai tudós cikkét a szocia­JUBILEUM lista realizmus kialakulásá­nak problémáiról a bolgár irodalomban, Mihályi Gábor írását Roger Martin du Gard műveinek magyarországi visszhangjáról. Radó György új adatokat tár fel Rusztavel „Párducbő­rös lovag” című eposzának magyar fordításával kapcso­latban. Az új szám több érde­kes szemlecikket is közöl: Rónay György jegyzeteit Goethe „Italienische Reise” c. művének fordításáról; Ung­vári Tamás áttekintését az újabb Theckeray irodalomról; N. Antonova (Leningrad) Go­gol realizmusát tárgyaló mo­nográfiát ismertet, L. Sargina pedig Ju. Okszman életművé­ről ad rövid áttekintést. A folyóirat harminchárom könyvismertetést közöl a kül­földi irodalomtudomány leg­különbözőbb területeiről; iro­dalomelméleti művekről, an­tológiákról, irodalomtörté­neti kézikönyvekről, monog­ráfiákról. MAR CSAK NÉHÁNY hét választja el a kicsiket és a legkisebb iskolásokat attól a naptól, amelyiken fogadalmat tesznek, és felkötik nyakukba a kék vagy vörös nyakkendőt avatószüleik. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy erre a szép ünnepségre minden úttörő- csapat, minden leendő kisdo­bos és úttör?) lelkesen, oda­adással készül. Vannak, akik sokkal többet tesznek azért), hogy csapatuk elsők között álljon teljesítményben, tanu­lásban, próbázásban és visel­kedésben, és ezek közé tarto­zik — több más mellett — a Lőrinci Általános Iskola úttö­rőcsapata, Papp Ilona csapat- vezető irányításával. Még egy éve sincs egészen, hogy a járásban, de a megyei úttörőelnökségben beszélgetni :kezdtek erről a lelkes csapat­ról. Nem azért, mert valami nagy dolgot cselekedtek, ha­nem éppen az vívta ki az el­ismerést«, hogy képes volt a csapat egy év alatt megvaló­sítani a legnagyobb követel­ményt — rendszeressé tették az úttörőmunkát, kampány he­lyett szervezett életet élnek, és a hajdan nehezen, kapkod­va működő őrsök, rajok mind­egyike ma már pontosan tud­ja a csapat felépítésében a helyét, tudja a teendőit, s tu­datosan készül egy-egy részfel­adat elvégzésére. A MEGYEI ELNÖKSÉG ala­pos vizsgálata után megszüle­tett a döntés, a lőrinci csapat lett a KISZ Központi Bizott­sága vörös selyem zászlajá­vá gyárkapun fürtökben áradt ki az embersokaság. Meglepték a töltésen várakozó vonatot. A kapu előtt álló au­tóbusznál csomóban nyoma- kodtak, tülekedtek. A boly szé­lén fehérruhás lány állt. „Nem férek föl” — gondolta elkese­redetten. Es nyomakodni kez­dett, befúrta magát a bolyba. Veszekedések, szitkozódások hallatszottak. Es csúfondáros kacagás, azoké, akik feljutot­tak a hágcsón. Homyákot minden oldalról nyomták, de már közel volt az autóbusz lépcsője, nem törő­dött az oldalába mélyedö kö­nyökökkel. Magas, fekete hajú férfi volt. Mérnök a gyárt­mányfejlesztésről. Melléje fura- kodott a lány. Ismerték egy­mást. Egy folyosóról nyílt az irodájuk, gyakran elhaladtak egymás mellett, akkor találko­zott a tekintetük, s a lány ar­cát enyhe pír öntötte el. Az iitókalkuláción dolgozik. Már­iának hívják, huszonkét éves *- ennyit tudott róla. Legény­életet élt, még nem lépte át a huszonhatot, különösebben nem érdekelték a nők. szerette a függetlenséget, a szabadságot, s ezt nem akarta feláldozni egy esetleges házasság kedvéért. Az utóbbi időben érezte csak =- amikor gyakrabban találha­tott a lánnyal —, hogy jó vöt- ha tartósan hozzátartozni va­lakihez. Hornyok a lány kedvéért vá­lasztotta most az autóbuszt is. Motorját otthagyta a megőrző­PATAKY DEZSŐ: (jZehérruhás lány.. ben, mert hallotta, hogy Márta autóbusszal megy a városba. Munkába jövet is gyakran ült fel a vonatra, csak a lány kö­zelében lehessen. Sokat fog­lalkoztatta a közös utazás gon­dolata. Ott álltak egymás mellett, a zajos, lármás embertömeg kö­zepén. Kabátján át érezte a fiatal test melegét, a lány ru­galmas csípőjét, ahogyan egy­máshoz préselte kettőjüket a sokaság. — Fel kell férnem, okvetle­nül — mondta a lány. szaporán lélegezve. — Jaj, abból nagy baj lenne, ha lemaradnék! — Miféle nagy baj — moso­lyogta aggodalmát a férfi. Sze­rette, hogy vattáig ért a lány. Kötekedő, nagy fekete szeme volt. Nem tudhatta az ember, hogy dacosan hideg-e, vagy éppen hívogat egy alig észre­vehető villanással. — Miféle nagy baj lehetne — ismételte a kérdést a férfi. — A vőlegényem most érke­zik a vonattal. Hiba lenne, ha nem várnám. Egy hét múlva esküvő. Hornyíktől elpártolt a jó­kedv. Hiába próbálta megma­gyarázni önmagának, hogy semmi jelentősége nem volt az ő találkozásaiknak, közös uta­zásaiknak. „Túl sokat képze­lődtem. Ez történt, semmi más”. — Megtett a kocsi! Kéééérem .. - ne tolakodjanak. Menjenek vonattal, vagy várják meg a következő kocsit! — harsogta túl a zsivajt a jegykezelő öblös hangja. Homyák fél lábbal már a lép­csőn állt. Visszatekintett. A tömegből sápadtan, kétsébe- esett, elkeseredett arccal né­zett föl rá a leány. Lenyúlt érte, érezte, hogy milyen erő­vel kapaszkodik a kicsi kéz az övébe. — Még a menyasszonyomat csak... öt se hagyhatja itt, ha már én fenn vagyok — mondta a kalauznak. Kedvesen tekintett rá a lány. „De jószívű vagyok egyszerre, magam ellen!” — gúnyolódott önmagával Homyák. Szorosan mellette állt a leány. Karjába kapaszkodott, hogy a fordulóknál, zökkenők­nél tartani tudja az egyensú­lyát. Még forró volt a délután, de a nap már ferdén hányta sugarait. Mindketten kifelé né­zegettek az ablakon. Elmarad­tak a lakótelep épületei, az utat kisérő gyümölcsös, a minaret talpra állított ceruza alakja.', Mikor a Líceumot is elhagytak,] s az autóbusz ráfordult az os ' tomyelek alatt futó Lenin út] sugáregyenesére, a lány nyug­talan lett. Élénk piros színt gyulladt ki arcán. Sietve szállt ki a buszból,; el sem köszönt Homyáktól. Fe­hér körömcipője dallamosan; kopogott az aszfalton. A mér-; nők elmaradt mögötte, s öt-hat; lépésnyi távolságban követte. Az állomás peronján tarkaJ tömeg várakozott a vonatra,j amely már a külső váltókon', csattogott át, egyre közelebb.', közelebb ért a várakozókhoz,', füttyszóval terelve két oldalt', a sínre merészkedőket. Egy oszlop mellől figyelte o', lányt. Látta arcán az édes iz­gatottságot, a riadtságot, amint< a kijárat felé özönlő tömegben< pillantásával valakit keresett Mikor meglátta, hogy a leány] elmozdul helyéről, ő is tett né-‘ hány lépést. S mintha lefor­rázták volna... A lány egy; seszinü hajú, enyhén szeplős- fiatalembert halmozott el cső-; kokkal. Sután és gyámonltala- nul tűrte a csókokat. Nagyon- kiábrándító jelenet volt látni,; hogy egy ilyen nőnek milyen; esetlen, kajla fiú tetszik. A fiatalember megsimogatta'- a lány haját. S a lány, szemét• lehunyva, szemérmes mosollyal] tűrte a boldogságot. Homyák nem nézett többet] rájuk. Felszállt a Füzesabony; felé induló szerelvénybe. Pe-' dig nem akart utazni sehová... nak várományosa. Nagy ki­tüntetés ez, amiért meg kel­lett dolgoznia a csapatnak. Az elmúlt napokban elláto­gattam hozzájuk. Miközben a csapatvezetőt kerestem a fa­luban, bekopogtam egy ház­hoz és már ott is a nagy nap­ra való készüléssel találkoz­tam. Tóth Józsefné, akinek a nagylánya ifivezető a csapat­ban — éppen a kisdobos zászlót varrta, a május 27-i avatásra. — Hogyne segítenék már nekik, amikor olyan édesek, olyan komolyan dolgoznak, hogy nem is igazi szülő az, aki ezt nem méltányolja, aki nem segít, ha megkérik rá. Na­gyon drága a kisdobos zászló, nekem meg van időm a meg- varrásra, s még büszke is va­gyok, hogy rám bízták! — mondja, miközben a varrógép fürgén öltöget a vörös anyag­ban. A csapatvezetőt viszonylag nehéz megtalálni, mert ha nincs órája, akkor a gyerekek között van. Hol? Hát a csa­patotthonban. Mert már ilyen is van. Igaz, hogy csak átme­neti, hiszen a* sporttelep mel­letti kis öltözőt kapták meg a gyerekek, ahol ezen a napon is nagy sürgés^forgás van, mert Tari Józsefné, Kosztovics Istvánná és őszi Józsefné a meszelés utáni súrolást, taka­rítást végzik. — Még tanítottam, amikor beszóltak a szülők a csapat­otthon kulcsáért, s magam Is csak most láttam, hogy miért kérték el. De ha már itt tar­tunk, el kell mondanom, hogy egy éve már annak, hogy én mindig simíthatok legalább húsz édesapa, édesanya közre­működésére, ha a csapatról, az iskoláról van szó — jegyzi meg Papp Ilona csapatvezető. A MÁSIK HELYISÉGBEN a Hóvirág őrs tart foglalko­zást. Éppen a próbakövetel­mények átismétlésénél tarta­nak, amikor kénytelen vagyok egy kicsit megzavarni őket. Tóith Magdolna ifivezető, a hatvani Bajza Gimnázium végzős növendéke, nem- mu­lasztja el ezt az alkalmat, hogy meg ne dicsérje őrsét. — Nagyon meghatódtam a minap őrsöm viselkedésén. Ballagtam, s amikor hazajöt­tem Hatvanból, az állomáson két kis őrsömbeli úttörőruhás leány várt rám hatalmas: vi­rágcsokrokkal, és haza is kit sértek, ahol aztán valóban meglepett kedves ragaszkodá­suk — ott volt az egész őrsöm, egyenruhában álltak a veran­dáig sorfalat és annyi virágot hoztak, mintha mennyasszony lennék. Nem felejtem el amíg élek, és azt hiszem, nem volt haszontalan időtöltés a gyet rekekkel való foglalkozás szá­momra! Továbbra is velük akarok maradni, nagyon öss- szeszoktunk. ... Igen, valahol itt kezdő­dik a jó csapatmunka. Vala­hol itt, amikor az összetarto­zás, a barátság szép megnyil­vánulásai fűzik egybe a gye­rekeket. De ott is kezdődik, hogy a tanulásban már élen jár az úttörőcsapat. Nem li­berális osztályzáss" nem szép szavakkal, hanem hogy a gyengébbeket az .., s saját ügyének tekinti, s az őrsi ott­hon világos ablakai napról napra arról tanúskodnak, hogy hol az egyik, hol a másik őrs tanul, vitat meg egy-egy ne­hezebb házi feladatot. A pró­bakövetelmények teljesítése központi feladatuk, ám a pa­pír és egyéb hulladék gyűjté­sében is/ a rendszeresség, a pontos beosztás jellemzőjük. A 277 úttörő és kisdobos kö­zött talán elvétve találunk ma már olyanokat, akik nem tu­datosan végzik munkájukat, akik előtt esetleg valami még nem tisztázott. De egy biztos — a csapatra mindig számít­hat az iskola, mert az úttö­rők nem önmagáért a külső­ségért úttörők, hanem iskolá­sok,akik egy gyermekszerve­zetnek öntudatos tagjai, s mint ilyenek, úgy dolgoznak, hogy az iskolájuknak dicsősé­get, maguknak megbecsülést szerezzenek. ... ÉS AMIKOR MAJD megkapják a vörös selyem­zászlót, példájuk nyomén a kisebbek is ösztönzést kapnak arra, hogy egyszer ők is ott álljanak dobpergés közepette az avatás szép ünnepségén ... Cs. A. É. elnökválasztás rómAban Nehéz szülés után .. T>r (Toncz Tibor1 rajzaá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents