Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

1962, május 13., vasárnap ÍMEPÜJSAG 7 ASSZONY A VEZETÉSBEN DEME JÓZSEFNÉ, nagyrédei munkacsapatvezető este hazakerül az ember, ak­kor az otthoni munka — foly­tatódik tovább a vallomás. Elgondolkodom. Bizony, nem könnyű harmincesztendős asszonyfejjel fordítani egyet a szekerünk rudján. Nem köny- nyű a magunk és mások gond­jának egy részét levenni a férj válláról és azt mondani: csi­náljunk, gondolkodjunk együtt. Nem könnyű bekötött fejjel, technikumba készülődő nagy lány mellett százezer forintok sorsát hurcolni nap mint nap, de nem könnyű az enyém mellett a mienkért is dolgoz­ni... Nem könnyű és mégis szép, mégis van valami érde­kes benne, amely most már elszakíthátatlanul hozzánőtt az élethez. Mert. ugyan mit szólna most Sárika, ha vissza kelle­ne mennie a főzőkanálhoz, s azt mondanák neki: nincs töb­bé közöd csak a magad életé­hez, neveld csak a gyereket, moss. főzz, dolgozz, s a többi a férjed gondja. Semmibe nincs többé beleszólásod! Tiltakozna ellene egész lé­nye, egész valója, hiszen a tö­mérdek gond, probléma mel­lett is van valami szép, fel­emelő elem. ha valaki a maga ügyei, gondjai mellett máso­kéval is törődhet. Es napjainkban már sok ilyen asszony van, mint Sári­ka, aki a szó helyes értelmezé­sében emberré, gondolkodó, alkotó, véleményt kifejtő em­berré nőtt az elmúlt néhány év során, és munkájának, * közért, a maga javáért kifej­tett munkájának becsülete van az egész falu előtt. A férfiak előtt is... Szalay István Sárika. így hívja mindenki a nagyrédei zöldségkertészek munkacsapatvezetőjét. Férte az oltványosok brigádvezetője, tehát oszlopos tagjai mindket­ten a Szőlőskert Termelőszö­vetkezetnek. Harminc lány és asszony dolgozik Sárika munkacsapa­tában és most minden erejük­kel azon iparkodnak, hogy az idén a zöldséges kertészetből kilencszázezer forint tiszta jö­vedelmet biztosítsanak. Ki­lencszázezer forint! Elgondol­kodtató a szám, de még in­kább az akkor, ha azt is meg­tudjuk, hogy ez a harminc nő vállalkozott arra, hogy ura lesz a kilencszázezernek, még­hozzá hiánytalanul. — Nem könnyű vállalkozás, — ismeri be Sárika iS; aztán a déli napsütés elől az árnyékba húzódó fiatal lányok, éppen ebédelő csoportjára tekint. — Az ő szorgalmukban, ipar­kodásukban bízom és akkor semmi sem lehetetlen — mond­ja meggyőződéssel. — Mennyit keresnek ezek a lányok? — Havi ezer forint körül, amelyet előlegképpen vesznek fel — válaszolja a lányok mun­kacsapatvezetője, majd kérdé­seimre saját életéről, sorsáról mesél. Arról, hogy mennyire újsze­rű, mennyire más az élete, mint volt annakelőtte. Meny­nyire változott életrendje, gon­dolkodása. Akkor, a magán- gazdálkodás idején csak a há­zimunka volt, a házkörüli ve- sződség, de a gond, a teher az mind az ember, a férje vál­lán nyugodott. Most? Most harminc ember gondját viseli egymaga, meg kilencszázezer forint gondját. Ügy kell dol­gozni, kihasználni minden per­cet, hogy meglegyen a beter­vezett jövedelem. Ez nemcsak egyéni, magánérdek, de érde­A rádió harca a televízió ellen Miután a televízió egyre inkább háttérbe szorítja a rá­diót, az Egyesült Államokban bevezették az úgynevezett „op­tikai rádiótechnika alkalmazá­sát. A rádió tetején egy tán­A FEHÉR HÁZBAN Q&fö — Ha keresnek a leszerelési ügyben, mondják meg, hogy elmentem robbantani! (Gerő Sándor rajza) cosnő figurát helyeznek el, amely a hangszóró hangjának hatására „működik”. Amíg a rádiót elzárva tartják, a tán­cosnő csendesen várakozik a készülék tetején. A rádió be­kapcsolásakor, amennyiben ép­pen prózai előadás folyik, a hangok a táncosnő száján ke­resztül jutnak él a hallgató­hoz. Zenei adás esetén a tán­cosnő a zene ütemére táncol­ni kezd.- A JÖVŐ HÉTEN hétfőn és kedden kétnapos továbbképzé­sen vesznek részt a Heves me­gyében dolgozó függetlenített népművelők az egri Városi Művelődési Házban. muaoru i Egerben este 19,30 órakor: Cirkuszhercegnő ((Bérletszünet) Ivádon este 19,30 órakor: Nyomozás kAA Lányok a hegyekben Május első szombatján nagy sürgés-forgás és vidám lárma verte fel a szarvaskőig hegye­ket és völgyeket. Az egri Szi­lágyi Erzsébet Leánygimná­zium növendékei és tanárai rándultak ki a szabadba, hogy ott a KISZ-tagok és nem ta­gok a próbáztató bizottságok előtt számot adjanak arról, hogy milyen mértékben sajátí­tották el Az ifjúság a szocia- lizmusért-mozgalom által kitű­zött követelményeket. Az iskola 16 alapszervezete. 31 próbacsoportra oszolva, ki­lenc állomáson vonult végig, s közben feleltek a vizsgáztató bizottságok kérdéseire, ame­lyek felölelték a négy próba­könyv anyagát. Az elméleti, KISZ-szervezeti, aktuális poli­tikai tudnivalókon kívül szá­mos egyéb jellegű kérdésre is választ kellett adniuk a fiata­loknak. Többek között sátor­verésből, földrajzi tájékozó­dásból, rögtönzött kultúrmű­sorból kellett vizsgázniuk. A pontozás során első he­lyezést elért próbacsoport meg­kapta az iskola KISZ végre­hajtó bizottságának vándor- zászlaját, s jutalmul még egy nagyadag zsiványpecsenyét is kaptak. A próbázások befeje­zése után frissen készült ebéd várta a kissé fáradt, de vidám lánysereget. A gimnázium diákjai egy szép és eredményes nap emlé­kével tértek haza, hogy foly­tassák a tanulást, a vizsgákra való felkészülést, valamint az újabb előkészületeket a követ­kező próbázásokra. €saÉ egyp&fete... Csak egy percre, még ma is rájuk gondolunk, még Iá zsonganak fülünkben középiskolás diákjaink tegnapi bállá- gásának dallamfoszlányai. Az osztálytermek még szinte ros­kadoznak a virágoktól, a szebbnél szebb díszítésektől. A ballagásról hazautazott szülök még mesélik az ott­honmaradottaknak az ünnepség egy-egy megkapó mozzana­tát. A ballagási bál hangulatából még alig ébrednek fel a lányok és fiúk, amikor e sorok kezükbe kerülnek, s arra kell gondolniok, hogy túl vannak a ballagáson, s a frissen ébredő hét első napján kezdődik számukra a nagy erő­próba, az írásbeli vizsgák egymásutánja, majd egy-két hét múlva a szóbeli érettségi.. Számadás lesz ez a középiskolai szellemi gazdálkodá­sukról. Megmutatása annak, hogy a felkészülés elegendő-e a magasabb tanulmányok elkezdéséhez, vagy az élet útjain való biztonságos járáshoz. Aki becsülettel eleget tett az elmúlt évek alatt tanulási kötelességének, az nyugodtan foghat az érettségi dolgozatok megírásához, s félelem nélkül állhat majd a vizsgabizottság elé, hogy számot adjon szellemi téren végzett munkájáról. Az érettségire való felkészülés közben bizonyára sokuk­nak eszébe jut, hogy: nini, hisz nemrég iratkoztam be a kö­zépiskolába, s már itt állok az érettségi küszöbén. Igen — oz idő fut, rohan, szinte rakétagyorsasággal, s a mai fiatalok nem mondhatják már semmire, hogy „ejh, rá­érünk. arra még!” Továbbtanulás és munka — két hatalmas iránymutató, s e mögé sorakozik az iskolát elhagyni készülő végzősök csapata. Az élet minden területe,-szellemi és fizikai fronton egyaránt várja a kibocsátásra kerülő „új rajf’. S ez az „új raj” elfoglalja a rája váró helyeket, s bekapcsolódik az élet vérkeringésébe, hogy továbblendítöje legyen a kerlknek, amelyik előre visz az úton. Ma még könyvek, füzetek fölé hajolnak érettségire ké­szülő fiaink, lányaink, s összeráncolt homlokkal birkóznak egy-egy képlettel, vagy szabatos meghatározással. De tud­ják, hogy csak így lehet a kívánt, sikeres eredményt el­érni. Még néhány hét, « kezükben lesz az érettségi bizonyít­vány. Kívánjuk nekik, hogy mindannyiuknak örömet okoz­zon majd, s hasznukra váljék életük reményteljes további lépéseinél. (Csg. L.) CHILE SZINTE ÁLLANDÓAN szól a telefon a rádió sportszer­kesztőségében : Sűrűn érdek­lődnek a hallgatók, vajon lesz- e rádióközvetítés a chilei lab­darúgó világbajnokságról? A választ óvatosságból így fogal­mazzuk meg: mindent elköve­tünk!, hogy legyen. Több mint egy esztendeje folynak a tár­gyalások a különböző chilei rádicrtársaságokkal. Cchilében ugyanis több mint negyven magán-rádiótársaság működik. Röviddel ezelelőtt sikerült megállapodást kötnünk: San­tiago—Buenos Aires között kábelvezetéken, az argentin fővárosból Bernig rövidhullá­mú rádió-összeköttetéssel, majd a svájci fővárostól Buda­pestig ismét földalatti kábel­vezetéken érkezik a közvetítő hang Budapestre. Tehát kon­tinenseken, a tengereken és égbe nyúló hegyeken át meg­tett 18 000 kilométeres útja után a mérkőzéssel egyidőben értesül majd a hallgató a vi­lágbajnokságon szereplő ma­Magyarország a felszabadu­lás előtt a 3 millió koldus or­szága volt. Ma már a jól táp­lálkozó, a 2900 átlagos kalória­fogyasztást meghaladó orszá­gok közé tartozik. Ilyenek az európai országok, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok. De a táplálkozás színvonalat nemcsak az elfogyasztott ka­lóriamennyiség tükrözi. A fej­lett színvonalú táplálkozás megköveteli, hogy az elfogyasz­tott kalóriamennyiségben meg­felelő arányban kerüljenek a szervezetbe szénhidrátok, fe­hérjék és vitaminok. A fejlődés helyes iránya egy bizonyos színvonal eléré­se után az, hogy a gabonafélék és zsiradékok fogyasztása csök­kenjen és növekedjék a cukor, a hús, a tojás, a tej és tejter­mékek fogyasztása. A felszabadulás után Ma­gyarországon a tej kivételével valamennyi élelmiszer fogyasz­tása jelentős mértékben növe­kedett és a cukor fogyasztása is állandóan emelkedő irány­zatú. Nagy szó ez, ha az 1942- es tudományos kutatás adatai­hoz mérjük. 1942-ben megfi­gyelték 206 nincstelen paraszti családot. Közülük nem elégsé­ges reggelit fogyasztott 26,1 százalék, egyáltalán nem reg­gelizett 7,6 százalék, 36,4 szá­zalék ebédje volt elégtelen, II falusi lakosság táplálkozásának fejlődése 20,8 százalék pedig egyáltalán nem ebédelt. Nem volt elégsé­ges a vacsorája 29,6 százalék­nak és vacsora nélkül feküdt le 2,3 százalék. A földreform után, 1947-48- ban már jelentősen megnöve­kedett a földhöz juttatott pa­rasztság egy főre jutó élelmi­szerfogyasztása. Az egyéni parasztcsaládok életszínvonala most már állandóan emelke­dett, 1955—59 között szinte minden élelmiszerből — a pia­con könnyen értékesíthető to­jásból is — állandóan növeke­dett á fogyasztói kereslet. Vé­gül aztán a munkás-paraszt forradalmi kormány rendeletéi olyan jelentős fejlődést idéz­tek elő a falusi lakosság táp­lálkozásában, hogy az már 1959-ben elégségessé vált. Ma már nem arról van szó, hogy a falu népe jól táplálkozik, hanem arról, hogy táplálkozá­sának színvonala, összetétele megfeleljen az élettani követelményeknek. Azt a célt kell elérni, hogy a falun is kevesebb zsiradékot, több fehérjét és több vitamin­dús ételt fogyasszanak. A mezőgazdasági lakosság táplálkozásának fejlődését a termelőszövetkezeti gazdálko­dás hatalmas mértékben és igen előnyösen befolyásolja. A nagyüzemi gazdálkodás és a gépesítés megkönnyíti a mun­kát, annak következtében a falusi lakosság táplálkozása közelebb kerül a városi lakos­ságéhoz. Például: a felszaba­dulás előtt jellemző volt, hogy sok parasztcsalád csirkét csak akkor evett, ha az elhullott. Ma a nagyüzemi baromfite­nyésztés révén mód nyílik rá, hogy minden falusi család rendszeresen fogyasszon ba­romfit. Az a tény, hogy a mai falu­si családok sokfajta élelmi­szert termelnek a saját maguk számára, és ugyanakkor sok­féle bolti élelmiszert is nagy mennyiségben vásárolnak, a falusi lakosság táplálkozási színvonalának nagymértékű emelkedését bizonyítja. Ré­gebben, a 3 millió koldus or­szágában, még a módosabb gazdák is kevés számú élelmi­szerféleséget ismertek. Az étel- választék 1945 óta folyton nő, az utóbbi években pedig roha­mosan szélesedik. Érdemes rá­mutatni például, hogy a falusi szövetkezetek 1959. évi 152 millió forintos ételforgalmából 72,4 milliót, azaz 61 százalé­kot tett ki a cukrászsütemé­nyek forgalma. A cukor és a cukrászsütemény luxuscikk volt a falun valamikor, most pedig hozzátartozik a hétköz­napokhoz. Akárcsak az esz­presszókávé. Amióta a falusiasszonyok is tagok a termelőszövetkezetek­ben és rendszeresen dolgoz­nak ott, óriási mértékben fokozódott a kereslet a pékkenyér, a zsemlye, a kifli iránt. A szocialista kereske­delem hatásosan segíti a pa­rasztasszonyok háztartási mun­káját is. A falusi háziasszony kevesebb kenyeret süt, de több konzervet, felvágottat, és fél­kész vagy kész ételt vásárol. A földművesszövetkezeti ven­déglátóipar forgalma egyre növekedik. És pompásan be- vállnak a tsz-üzemi konyhák is. 1961-ben, az aratás idején, már 600 helyen volt üzemi ét­keztetés. Ezek az „üzemi” konyhák nemcsak bőséges, jól elkészített, ízletes ételeket ad­tak, de hozzászoktatták az ét­kezőke a választékhoz is. Egyáltalán nem csoda, hogy a termelőszövetkezeti tagság mind gyakrabban igényli a gyár csapat mérkőzéseinek le- folyásáró. Igen, a mérkőzéssel egy idő­ben! Ügy tervezzük ugyanis, hogy a magyar csapat három cso­port-mérkőzéséről — május 31-én, Anglia, június 3-án, Bulgária, és június 6-án az Argentína elleni találkozóról — magyar idő szerint 20 óra 45 perctől sugározunk hely­színi közvetítést a második félidőről. Mivel Chilében dél­után 15 órakor kezdődnek a mérkőzések, és Budapest San­tiago között öt óra az időelto­lódás, kitűnő lehetőség kínál­kozik arra, hogy a legjobb, az úgynevezett „csúcsidőben” kapjon tájékoztatást a rádió- hallgató. Szándékosan írom így: tájékozódást. A nagy tá­volság miatt ugyanis azt a tí­pusú helyszíni közvetítési stí­lust, amelyhez hozzászokott már a rádiókészülékek mellett szurkolók hatalmas tábora, Chiléből nem alkalmazhatjuk. bölcsődei és napközi otthoni ellátást a gyermekei részére. Aratás idején most már ál­landó jelenség a tömegétkezte­tés. A falusi boltokban pedig egyre több újfajta élelmiszert követelnek a májkonzervtől a göngyölt halig. Egészen bizonyos, hogy a fa­lusi bolthálózat és vendéglátó­ipari hálózat megfelelő fejlesz­tése további lendületet bizto­sít a falusi családok még szín­vonalasabb táplálkozásának. Következésképpen várható, hogy a falusi élelmiszerforga­lom) növekedni fog. Több élvezeti cikket kér a falu Értékes tanulság ezek alap­ján, hogy: A kereskedelmi munka révén, az értéktörvény helyes alkalmazásával irányí­tani lehet a saját termelésből történő fogyasztás alakulását és lehet hatni abban az irány­ban, hogy mind a közös gaz­daságok, mind a háztájiak áru­termelése a népgazdaság ér­dekeinek és ezen belül a nép- táplálkozás színvonalfejlesz­tésének irányába hasson. A magyar falu táplálkozásá­nak fejlődése egyik hatalmas bizonyítéka a szocializmus életerejének. Dr. L. K. SZÁMOLNI KELL ugyanis azzal, hogy a rövidhullámú' adás közben a hang tisztasága nem lesz tökéletes, Megtör­ténhet, hogy légköri zavarok miatt a tudósítás egy-egy rész­lete kimarad, sőt még az is el­képzelhető, hogy az adás né­hány percre megszakad. Ha tehát a kedvezőtlen közvetíté­si feltételek mellett a gyorsan pergő, szenvedélyes közvetíté­si stílust alkalmazná a ripor­ter, ez könnyen azzal a ve­széllyel járhatna, hogy tudósí­tása kaotikus hangzavarrá vá­lik s ezért választjuk inkább a másik megoldást: a nyugodt, tagolt beszédet, amely azonban alkalmas lesz arra, hogy a má­sodik félidő minden jelentős eseményéről közérthetően tá­jékoztassa a hallgatót. Ügy érezzük azonban, hogy ezúttal a rádióhallgatók méltányolják majd nagy erő­feszítéseinket és megértik, ha a közvetítés hangminősége nem is lesz a legkifogástala- nabb. Annál jobban örülnek viszont majd annak, ha — hangsúlyozom — a mérkőzés­sel egyidőben kapnak tájékoz­tatást csapatunk szerepléséről. Bár ami a labdarúgó-válo­gatottunk esélyeit illeti, — ko­ránt sem lehetünk túlzottan optimisák. Az Uruguay és Tö­rökország elleni mérkőzések tapasztalatai alapján nem sok esélyt adhatunk válogatottunk­nak, s a csapatunkkal kapcso­latban mutatkozó általános pesszimizmus szabja meg a rádióriporter chilei munkáját is. A világbajnokság magyar mérkőzéseinek közvetítésén túl ugyanis az lesz a legfontosabb feladat, hogy a rendelkezésre álló időben minél átfogóbb ké­pet tudjon nyújtani ennek a hazánktól oly messze fekvő országnak politikai, gazdasági és kulturális életéről. A for­rongó Dél-Amerika egyik iz­galmasan érdekes országa Chile, s ha a világbajnoksá­gon szereplő magyar váloga­tott útját sikerül összekötni színes, érdekes, sokoldalú ri- portázzsal, már akkor is tel­jesíti a rádióriporter felada­tát, ha csapatunk a csoport- mérkőzések utón búcsút venne a világbajnokságtól. BÁRCSAK MEGCÁFOLNA a kétkedőket a magyar lebda- rúgó válogatott... Szepesi György ke, ügye az egész szövetkezet­nek, minden tagnak. — Rengeteget dolgoztam ré­gebben is, de ennyi gondom még sohasem volt — vallja be őszintén. — Egyik ember ilyen, a má­sik amolyan, hiszen tudja, az ujjunk sem egyforma — ma­gyarázza Sárika. — Most értem meg, milyen nehéz vezetőnek lenni, milyen nehéz emberekkel, sőt, asz- szonynépekkel bánni... Es, ha

Next

/
Thumbnails
Contents