Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

4

NÉPÜJSÁG

1962, május 13., vasárnap

A felsőoktatási reform volt a vezérfonala

a főiskolai napok tudományos ülésszakának

A három napig tartó főiskolai napok programija péntekien délelőtt kezdődött. Délelőtt kilenc órakor gyűltek össze a vendégek és a rendező Egri Pedagógiai Főiskola tanárai és hallgatói a Főiskola zenetermében, hogy a tudományos ülésszak előadásait meghallgassák. '

A vendégek soraiban láthattuk Dorkó Józsefet, az MSZMP megyei bizottságának osztály- vezetőjét, Bóta Bertalant, az MSZMP megyei bizottságának munkatársát, Bolló Bertalant, a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Osztályának főelőadóját és Nábrádi Istvánt, a Művelődésügyi Minisztérium előadóját, népes küldöttség élén valamennyi testvérfőiskola igazgatóját), így Szegedről Csukás Istvánt, Pécsről Márk Bertalant, míg a Budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola két igazgatóhelyetteséti, dr. Gordosné dr. Szabó Annát és Lovász Tibort. Küldöttséggel képviseltette magát a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanári kara és eljött a főiskolai napokra a Szabolcs megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője is.

A tudományos ülésszakot dr. Szántó Imre, az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatója emelkedett szavakkal nyitotta meg. Ráirányította a figyelmet az ülésszak által feldolgozandó fő problémákra.

Az első előadást dr. Udvarhelyi Károly tanszékvezető főiskolai tanár, az Egri Pedagógiai Főiskola reformbizottságának elnöke tartotta „A főiskolai oktatás korszerűsítésének fő kérdései” címmel. A többi között a következőket mondotta:

— A világnézetnek és a tudománynak a szintézisét kell létrehoznunk a pedagógiai főiskolán. Egyrészt azért, hogy hallgatóink realista világnézete szilárd alapokra támaszkodjék, másrészt, hogy e világnézet segítségével — mintegy visszahatólag — e tudományos alapot újból és újból tudja megtermékenyíteni, hatékonnyá alakítani, továbbfejleszteni és alkalmazni.

— A világnézet nem önmagáért való meggyőződés. A világnézetnek nyugtalanító, erjesztő érzelemmé kell válnia az emberben, színvonalas tervezésére, folytonos tevékenységre kell sarkallnia az embert, különösen pedig a nevelőt.

— A világnézet és tudomány el nem választható.

Egyik a másikra feltétlenül

haft

Néhány kérdés elemzése után így folytatta:

— A marxista világnézet kialakulásának és konkretizálásának fontos eszköze a munka, mégpedig a szívós, céltudatos, nehézségeket nem ismerő munka. Ezt nem engedhetjük el ifjúságunknak. Ennek megtanítása a legnagyobb jótétemény, amit részükre biztosíthatunk.

Előadásában reflektált néhány, a reform kérdésében elhangzott korábbi véleményre és javaslatra is, majd álláspontját és javaslatait összegezte előadása végén.

Dr. Bakos József tanszékvezető, főiskolai tanár értekezett ezután „A főiskolai előadások módszertani és nyelvi kérdései” címmel. Az egyórás, mindvégig lebilincselő előadásnak bevezető gondolata: korszerű anyagot, korszerű módon oktatni. Beszélt) az oktatás és a nevelés egységes folyamatáról, arról, hogy az előadás nemcsak kész ismeretek közlése, hanem produktív folyamat, amiből a hallgatók necsak információkat merítsenek, hanem az a fontos, hogy a gondolkodás igénye ébredjen bennük.

Kritikai éllel foglalkozott a hibás előadásmódokkal, állításait bizonyította módszeres kutatásainak eredményeivel. Részletesen foglalkozott az előadás racionális-emocionális elemeinek kérdésével. Fontos^ nak és hatásosnak tartja az előadás érzelmi és akaratra ható tényezőit.

Részletesen és hangulatosan beszélt az előadások nyelvi megformálásáról, azokról a hibákról, amelyek az előadást, annak hatását), következésképpen értékét is rontják.

Dr. Gordosné dr. Szabó Anna korreferátumában a Budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola nevében gyógypedagógiai történeti visszapillantás után a hazai gyógypedagógia múltjáról, jelenleg is meglevő problémáiról és a reform során megoldandó feladatokról számolt be — alapos felkészültséggel és figyel- metkeltően. Kollégája, Lovász Tibor igazgatóhelyettes korreferátuma a gyógypedagógusok hivatástudatáról és az ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott.

Az előadásokhoz dr. Szdkodi József, az Egri Pedagógiai Főiskola tanszékvezető adjunktusa szólt hozzá. Értékes gondolatai közül ki kell emelnünk

néhányat: A társadalomban végbement és végbemenő változások új embert formálnak, új szakembert követelnek. Az új tartalom, a jelentkező társadalmi igények komoly feladatokat jelentenek számunkra. Gyakorlati akadályokról, még meglevő hibákról beszélt s hozzászólását azzal a kívánsággal fejezte be, hogy ne csak a tananyagot korszerűsítsük, hanem az alkotó kedv és lendület terjedjen át önmagunk korszerűsítésére is.

A főiskolai hallgatók közül szólásra jelentkezett Szűcs Gyula, aki a reform néhány kérdéséhez szólt hozzá, itt-ott jó gondolatokat és gyakorlati kérdéseket helyesen megvil- lawtva, néhol meg a szubjektív meglátás miatt felszínesen megítélt események hatására alkotott véleményt: úttörőtábor, tanítást gyakorlatok, stb.

Az ülésszak első részének befejezéseképpen dr. Udvarhelyi Károly válaszolt a korreferátumokra és a hozzászólásokra.

★

Szünet után a fokozódó érdeklődés jegyében került sor a „Megemlékezés Eger vár védelmének 410. évfordulójáról” címen beiktatott programra. Dr. Szántó Imre, az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatója, a történelemtudományok kandidátusa olvasta fel értekezését „Eger vár védelme 1552- ben” címmel.

Megállapítása szerint a törökkori szabadségküzdelimek- nek egyik tanulságos iskolapéldája Eger várának 1552. évi hősies védelme. Az ok- nyomozó történetírás biztos módszerével boncolgatja az előadó azokat az okokat és állapotokat, egészen le 1514-ig, majd a mohácsi katasztrófa bekövetkeztéig, amelyek miatt a haza védelme nem lehetett erős: a hatalmon levők féltek a jobbágytól, annak elszántságától.

A végvárak és az abban lakók hősiesen szálltak szembe a hódító törökséggel, mert nem az úri érdekeket, hanem hazájukat, önmagukat és életüket védték.

— Kik harcoltak tehát Egeiben? Nem a püspöktulajdonos, nem a vármegyék és városok urai, hanem a magyar nép, a környék lakossága, amely bejött a várba, hogy Dobó zászlaja alatt szolgáljon. Kétszáznál több paraszt vonult be Egerbe. A parasztoknak ez a lelkes felajánlkozása, harci kedve, a győzelembe vetett hite magával ragadta a katonákat, tiszteket is, éppen abban a legkritikusabb pillanatban, amikor megjelentek a láthatáron az első török előőrsök. Nemeseket a hadnagyokon kívül Eger védői között legfeljebb csak a lovasság között találunk. Eger védőinek zöme a társadalom kizsákmányolt osztályához tartozott — állapította meg dr. Szántó. Plasztikusan és történeti hűséggel írta le a küzdelem lefolyását és az akkori időkre nagy hatást gyakorló vitézi tettet: az egri védők meg tudták állítani a török előrenyomulást.

Az ülésszak következő előadója a nyelvész dr. Bakos József, az egri Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt, aki „Az egri név” címen e szólás eredetéről és értelmezéséről értekezett, gazdag anyag feldolgozásával, élvezetes formában. Végighaladva Tinóditól napjainkig, bizonyítja meggyőző erővel, hogy az 1552-es egri hősök példája és annak emlékezete szülte ézt a szólást, amely a „cselekvő hazafiság, a hősiesség, a bátor kiállás tömör megfogalmazása”.

Nagy Sándor főiskolai lektor „Az egri várvédelem Gárdonyi és Tinódi műveiben” címmel olvasta fel értekezését. A történelmi kép felvázolása után Tinódi krónikásénekeit, az azokban mutatkozó regősi felfogást elemzi, kiemelve, hogy milyen nagy szolgálatot tett Tinódi Vörös- martynaik eposza megírásához és Gárdonyinak regénye megírásához azzal, hogy rögzítette a történelmi adatokat. Gárdonyi azonban kritika alá vonta Tinódi királyhű állásfoglalását és helyes történelmi felfogással írta meg a történelmi esemény kulcskérdéseit és kulcshelyzeteit.

A délelőtti ülésszak után délután három órától hat óráig szaktárgyi referátumok hangzottak el. Előadták: dr. Berencz János, dr. Somos Lajos, Bély Miklós, dr. Zétényi Endre, Suba János, dr. Szőke- falvi-Nagy Zoltán, Szűcs László, dr. Edelényi Béla, dr. Pócs Tamás és Istók Barnabás.

Este nyolckor tapasztalat- csere formájában üléseztek a” főiskolák tudományos bizottságai, ahol dr. Bende Sándor, az egri Pedagógiai Főiskola tudományos bizottságának elnöke tartott bevezetőt a főiskolai tudományos munkaidőszerű kérdéseiről.

Dr. Farkas András

1962. MÁJUS 13., VASÁRNAP: SZERV AC

130 évvel ezelőtt, 1832. május 13-án halt meg GEORGES CUVIER francia természetkutató, az összehasonlító anatómia és a paleontológia (őslénytan) megalapítója, ö vetette meg a tudományos állat- rendszertan alapjait. Az általa felállított, űn. „korelációs törvény” a fejlődésben levő szervezet összefüggéseire és törvényszerűségeire vonatkozik. Tőle származik az állattörzsek és állatfajok meghatározása. Cuvier a fajok létrejöttét tévesen, az azóta megcáfolt űn. „kataklizma-elmélettel” (több természeti katasztrófa után egy egyes állatfajok elpusztulnak) magyarázta.

i GEORGES CUVIER 120 évvel ezelőtt, 1842-ben

> e napon született ARTHUR SUL) UIVAN angol zeneszerző. 22 komikus operát és 4 operettet írt, s közülük a Mikádó és a Gondolások a kontinensen is ismertek.

95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született FRANK BRAN- I GWIN angol festő és rézmetsző. Faliképéi az anpol parlamentet I díszítik, rézkarcai a fény és árnyék kemény ellentétbe helye- ' zésével világhírt szereztek szerzőjüknek.

90 éve, 1872-ben e napon halt meg MORITZ HARTMANN < osztrák költő. Műveiben a Habsburgokat és a Mettemich-rend- | szert támadta, részt vett az 1848-as bécsi forradalomban: ez idő- l bői származó költeményei a magyar szabadságharcot üdvözöl- S ték. Jelentősek Petőfi-fordításai.

FILMS

Meglepetés a cirkuszban

SZOVJET FILM

Fordulatos, mulatságos filmvígjáték. Bemutatja a győrit gyösi Puskin 14—16-án, és a hatvani Kossuth Filmszínház május 17—20-ig.

^ Mozik műsora

EGRI VÖRÖS CSILLAG A három testőr EGRI BÉKE

A vád tanúja EGRI KERTMOZI Az esőcsináló GYÖNGYÖSI PUSKIN

13- án: Méreg

14- én: Meglepetés a cirkuszban GYÖNGYÖSI SZABADSÁG

13- án: Mamlack professzor

14- én: Fiatalok voltunk

HATVANI VÖRÖS CSILLAG

13- án: Mindenki ártatlan

14- én: Szeretlek élet HATVANI KOSSUTH

A kapu nyitva marad HEVES

13: Felmegyek a miniszterhez 14-én: A kobra-akció PÉTERVÁSARA

Warrenné mestersége FÜZESABONY

13- án: A vak muzsikus

14- én: Az ígéret földje

mrtlllllllllllllllllllllllllllllllllHltllllllllllllllllllllllfll*Ullllllllilllllllllll>IIIIIIIIIIIIIIIBIIIIIimi!IIUIIII1llllllllll>IIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIII>1lllll{llll llllltlllllllllilUIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIJt'i»|||||ltiaillllllllllllllllllllll||lllllllllllllll!llllllll|||l||ll|||||||||||||iaiil||||||||«;

l

lüiiiiiiiiiiitiiiiiaiiiiiaiiiiiaiiiuiiiiiitiiaiiaiiiiiiiiaiigiiaiifiiiiiBiiiii

A z asszony az utolsó növendékét is elbo- ■n- csátotita, s a kályhának dőlve, fáradtan esendre és nyugalomra vágyva beszélgetett a férjével, ki szintén zened foglalkozású ember volt.

— Elegem van az operaénekes jelöltekből. Wöbbet nem vállalok — mondta az aszony rezignál tan. — Nem azért tanultam, nem azért szereztem diplomát, hogy reménytelen dilettánsokra fecséreljem az időmet és energiámat ... Az a pénz egyáltalán nem éri meg. Nem beszélve arról, hogy nem is tisztességes dolog elfogadni, mikor az ember eleve tudja, hogy úgyse lesz eredmény.

A témát a zöldséges adta, ki az imént távozott, pufók fején széles művészkalappaL A zöldséges több énekmestert elemésztett már. Esztendők óta hallatlan szívóssággal teszi ezt, miközben úton-útfélen operákat bömböl. Ennek ellenére, csak a művészikalapig vitte.

Három-négy ilyen tanítványa volt az asz- szonynak, akiből sose lesz semmi. Es mind ilyen kisegzisztencia: suszter, boltos, könyvelő, kikbe a sors csínján oltott kritikai érzéseket, bezzeg önbizalmat és ambíciót fölösen, hogy hiú álmok felé tömi merészeljenek.

— Kérlek — mondta a férj — többet ne vállalj. Egyszerű.

Egyszerű?

Csengettek.

Görbe, félszeg kis emberke állt az ajtóban, •tisztelettudóan szorongatta kalapját. Szórté^ len, sápadt arca szinte bevilágította az előteret.

— Kérném szépen, a tanárnő elvtársnőt keresem.

— Tessék, itt lakik — mondta a férj, s udvarias mozdulatot tett a karjával, mintegy mutatva az utat a lakás belseje felé.

Egy darabig így kellett tartania, felemelve karját, mert az emberke példás alapossággal megtisztította előbb a cipőjét.

— Jó lesz, tessék csak.

Az asszony is eljött a kályhától, bármenynyire nem akaródzott. Igyekezett kelletlensé- géfc leplezni, mert nincs az embernek már ©gy »Spsgodt perce.

SZEBERÉNYI LEHEL:

AMBÍCIÓ

A kései látogató hunyorgott a hirtelen ^ fényben, amit a csillár egyszerre ráontott, s még görbébb lett, ahogy kezet csókolt az asszonynak.

— Tiba Lajos vagyok, a tizenegykerületi felsőrészkészítő kisipari szövetkezet dolgozója.

Az asszony elmosolyodott. Csak a férj látta ennek a mosolynak árnyékos gödrében a maliciát.

— Cipész?

— Igen. Szövetkezeti dolgozó.

Szövetkezeti dolgozó. Milyen fontos neki —

mosolygott magában a férj. S mosolya találkozott a asszonyéval. Lám, megint egy cipész — értették egymást szemről.

— Csak nem akar operaénekes lenni? — kérdezte az asszony és száját bazsajogva elbiggyesztette.

— Nem, nem!... Hogy tetszik gondolni.

A háziak egymásra néztek, s a kisgamitúra egyik süppeteg fotelével kínálták meg Tiba Lajos szövetkezeti dolgozót Majd csak kirukkol vele, mi szél hozta.

Tiba Lajos óvatosan helyet foglalt, összezárta térdeit, s nagy, szétterült kezeit rendben ráfefctette. A cigarettát nem fogadta el.

— Art a torkának? — próbálkozott oldalról a férj, hátha sikerült megfogni a titkos operaénekest.

— Soha nem dohányoztam, kérem, ügyis elég rossz levegőt szív az ember.

A z asszony úgy gondolta, segítő kérdést ** kell feltennie, mert a cipész zavarral küzdött, s egyre a körmeit nézegette, a térdére kiterített körmeiit

— Nos, hát, kedves Tiba elvtárs?

A cipész még egy kicsit ott tartotta bizonytalan tekintetét a körmein, majd amikor felvetette, akkor sem mert egyenesen az asszonyra nézni.

~Ékre jártam, tetszik Aztán

láttam a kapun kiírva, hogy itt énekre tanítanak ..; S azért jöttem.

— Tehát mégis csak éneket szeretne tanulni.

— No, igen — nyögte ki a cipész, s további szavaikat keresgélt. — Tetszik tudni, én mindig énekeltem, de most egészen más a helyzet.;.

— Más a helyzet:.. —. bólintott az asz- szony.

— Mármint a szövetkezetben, tetszik tudni.

— Talán nem ér úgy rá, mint azelőtt?

A cipész zavartan mosolygott, hogy ** ilyen furcsát kérdeznek tőle.

— Hogy tetszik ezt gondolni?

— No, teszem azt, kórusba járni, vagy szólóénekkel foglalkozni, egyáltalán képezni a hangját. — S kis nevetésekkel mindjárt szét is fújta a szavait, hiszen mindez természetes.

A cipész megint a körmeit nézegette, mintha alóluk kellene kihúzkodnia á szavakat. Egészen belepirult.

— Tetszik tudni..; nekem az éneklés nem kell... A munkám az olyan ..,

— A munkája ,..

— No, igen, a munkám... Tetszik tudni, nekem muszáj énekelni... Énnekem nem megy, ha nem énekelhetek ... Megszoktam, mikor magamba voltam ... S most nem megy másképp. Nem is tudom, mi lesz.

— A cipő azért elkészül, nem? — fordult oda kíváncsian a férj, ki közben a begóniákkal bíbelődött.

— Nem olyan az, kérem, nem olyan az!

Most már a férj is odaült az asztalhoz. Az

asszony pedig elővette a kekszet; kezdett a dolog érdekes lenni.

— Aztán a szövetkezetben lehet énekelni?

— Hm..: — merült el a cipész kis tűnődő mosoly felhőjében.

— Ha egyszer a munkához kell, csak nem tilthatják meg!

— Ha egyszer a munkához kell, csak nem tilthatják meg! — tolt a dolgon az asszony.

A cipész felkapta sápadt fejét.

— Hiszen nem is tiltják! Még Inkább unszolják az embert. A fiúk állandóan kérnek: énekeljen már, Lajos bácsi, valamit..;

— És?

— Hát, én, kérem, énekeltem nekik.;: ahogy én otthon magamban szoktam. És folyton csak énekelni kellett: még, még!... És én, kéremszépen, komolyan énekeltem, szívből ... azt hittem, hogy ...

Itt elakadt. Zavartan behúzta ujjait széles tenyerének fedele alá. Mosolyogni próbált, de ettől még jobban elöntötte a pír.

— .:. S egyszer megláttam, hogy a hátam mögött nevetnek. Igen, kérem, azért kellett, hogy énekeljek nekik, mert nevetni akartak rajtam. Én többet nem énekeltem. Pedig kérnek, mindig kérnek... De, ugyebár, ami nekem magamnak odahaza jó volt, az nem biztos, hogy jó, mikor mások is hallják... Pedig nehéz, nagyon nehéz ének nélkül. Tetszik tudni, van, hogy megszokik valamit az ember ... — sóhajtott egyet, s újra kirakta ujjait a térdére. Kérő, s egy kicsit bocsánatkérő szemeit az asszonyra függesztette.

— .:. Ha meg tetszene engem tanítani.;, hogy ne nevessenek ki... Meg, ugye, sokan vagyunk ott — tette hozzá gyorsan és pirosán, mintegy mentségül a nyomosabb indokot —, nem jó, ha az egyik ember zavarja a másikat. Ha szépen tudnék énekelni, nem zavarnám vele a többieket se ... Addig majdcsak megállóm.;.

F lhallgatott. Várakozóan, reménykedve hallgatott, mint ki ime, letette sorsát a háziak kezébe.

Az asszony mosolyából végkép eltűnt az a kis malíciózus árny.

— Nézzük csak — mondta, s felállt. Odaült a zongorához, s hangokat ütött le, melyeket Tiba Lajos szövetkezeti dolgozónak követnie kellett.

Ügy találta, faragható a hang, s nem ia túlságosan kellemetlen. Vállalta a tanítást