Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

1962. máj tu 8., kedd NEPOJSAG A munka dandárja Nem is olyan rég a munka dandárja nálunk az aratás volt. Az aratás, amikor a pa­rasztember élesre fente a ka­szát és sorra dőltek a rendek, két keze nyomán. Ilyentájt nem kímélték az emberi erőt, fáradságot és pirkadattól nap­szálltáig arattak a férfiak, szedték a markot utánuk a lá­nyok, asszonyok. Aratáskor fe­ketére égette a tűző nap a ka­szások hátát és mellét, a ma­rokszedők karját, lábukat pe­dig véresre horzsolta a tarló. Az aratás volt a paraszti mun­ka nagy erőpróbája, s ha va­laki ott megállta a helyét, be­csülete volt a falu előtt. A le­gény akkor lett igazán legény, ha a kaszások sorába lépett, ha ott kiutalta meg: mit tud, mi­re képes. Az elmúlt években azonban változott a helyzet és ahogyan egymás után alakultak ki szo­cialista nagyüzemeink — álla­mi gazdaságok és termelőszö­vetkezetek —, úgy kerültek szögre a kézi kaszák és szaba­dult meg a föld népe a leg- kinzóbb, legnehezebb munká­tól, a kézi aratástól. Ma ott tartunk, hogy terveink szerint megyénkben az idei aratást teljes egészében a kombájnok­ra, aratógépekre bízzuk, s ez­zel az aratás nem a munkák dandárja többé. Mindezt a szemünk előtt lejátszódó nagy átalakulás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az egyre nagyobb méreteket öltő gépesítés hozza magával. A gé­pek elvégzik a legnehezebb munkákat, aratnak, kapálnak, permeteznek, öntöznek, vet­nék, — s mindezeket az embe­rek helyett, a mi könnyebbsé­günkre. Az aratás tehát nem a mun­kák dandárja többé, noha még korántsem mondhatjuk el, hogy annyi gépünk van, Emlékezetes vasárnap Hatvanban A feladatokról tárgyaltak, s új művelődési otthont avattak a Petőfi Tsz tagiai kiiidöttközgyű esükön amennyire szükségünk lenne. Most, a tavaszi és nyári nö­vényápolási munkák döntő többségét még kézzel, kézi erő­vel kell végezniük a szövetke­zetek tagjainak, s igy magától értetődően, a munka dandárja az aratásról —, amelyet már gépesítettünk — a növényápo­lás időszakára került át. így azt az erőt, amelyet pa­rasztságunk eddig az aratásra fordított, most, ebben az idő­szakban szükséges „harcba vél­ni” a több termés, a nagyobb jövedelem érdekében. A mi termelőszövetkezeti gazdáink megértik, hogy a nö­vényápolási munkák időbeni, pontos elvégzésén igen sok mú­lik. Azt is tudja mindenki, hogy a sarabolás, az első ka­pálás elhúzása pótolhatatlan károkat okozhat, nagymérték­ben csökkentheti a terméski­látásokat és végső soron magát a termést is. Ezekben a napokban tehát, a „munka dandárjában” helye­sen teszik termelőszövetkeze­teink, ha az eddig már sok he­lyen tapasztalt módon a tago­kon kívül bevonják a közös munkába a családtagokat is, akik ha besegítenek, gyorsab­ban halad a munka. Annak idején, aratás idősza­kában a család apraja-nagyja künn dolgozott a határban, ki- nek>-kinek megvolt a maga munkája, feladata, éppen ezért helyes most, ha a növényápo­lási munkák idején segítenek a családtagok. A családtagok besegítésének jelentőségét meg­értették már szövetkezeteink és Hatvanban, Gyöngyösön, Egerben, Kiskörén, Tiszanánán, Poroszlón és még sok helyen a munkás kezek száma ezekben a szorgos napokban szinte megkétszereződött. A munka dandárja idején, amikor valóban nagy a tét1, amikor egy-egy nap, vagy hét munkája meghatározó lehet a termést illetően, különösen sok függ a jó munkaszervezéstől is Tudnék felsorolni számtalan jó példát. Nagyrédén például harminc asszony, lány dolgo­zik a szövetkezet zöldségkerté­szetében. Szívesen dolgoznak itt, jól is keresnek, panaszra különösebben nem is lehet okuk. Munkacsapatvezetőjük elmondta, hogy amikor a ker­tészetben nincs szükség annyi munkáskézre, — akár ha csak egy-két napon is —, akkor a kertészlányok besegítenek ott, ahol éppen legjobban szükség van rájuk. Nem fordulhat elő olyan eset, hogy az egyik bri­gád, vagy munkacsapat bele­szakad a munkába, a másik vi­szont nem tud munkát bizto­sítani az embereknek. Érthető tehát, hogyha ezekben a dol­gos napokban a tagok iparko­dása és szorgalma mellett nagy figyelmet kell fordítani a he­lyes munkaszervezésre is. Megyénk termelőszövetkezeti gazdáinak eddigi szorgalma, iparkodó — mondhatjuk 'bát­ran — példamutató munkája garancia arra, hogy most, a munkák dandárjában is helyt­állnak majd, és mindent meg­tesznek azért, hogy a gépek segítsége mellett a maguk, csa­ládjuk erejét is latba vessék azért, hogy valóra váljanak a tervek, hogy szép és gazdag legyen a termés. Szalay István Qlcmaiz. 1962. Tavasz... Bármerre nézünk, az emberek az arcu­kat a nap felé fordítva melegszenek a hosszú tél után és újult erővel látnak munkához. Vidám gyermeksereg önfeledten labdát kerget a verő­fényben. Nézd, sikongva hintáznak kibomlott hajjal, csillogó szemmel föl, le... föl, le ... Egy asszony hangja vidáman tör az ég felé: tralala... tralala..versenyt dalol a madarakkal és keze paskolja a hótiszta ágyneműt az ablakban... Süt a nap, éltetőn árad szét a földön. Virágba borultak a fák. Gyermek kövér kacsója kapkod a virágzó cseresznyeág után. Barnapiros arcán sugárzó életöröm. Pici emberpalánták hófehérben szunnyadozva sütkérez­nek anyjuk ölén. Valahol atom robban! Egy perc alatt elsötétül a nap. Fe­léd kúszik a levegőben a láthatatlan halálsugár. Jaj, fogjátok le a gyújtogatók kezét! — szabó — Automatikus szőlőfeldolgozó gép Az elmúlt évben kezdtünk a szőlőfeldolgozás gépesítéséhez. Tavaly három ilyen gépsort készített a magyar ipar, ame­lyek továbbfejlesztett változa­tának gyártásához kezdtünk most A Földművelésügyi Minisz­tériumban elmondták, hogy egyelőre azért készül Ilyen ke­vés szőlőfeldolgozó gép, mert a nagyüzemi szőlőtelepítések csak most, a második ötéves tervben kezdődték meg nagy ütemben, amikor is több száz holdas új szőlőgazdaságok jön­nek létre. Az új telepítések termőre fordulásával még csák ezután számolnak. De ha en­nek az ideje elérkezik, a szük­séglet szerinti szőlőfeldolgozó gépeket megrendelik az ipar­tól. Az ország első, teljesen automatikus szőlőfeldolgozó gépsorát egyébként még az idei őszön, a nagyrédei terme­lőszövetkezet híres présházá­ban állítják üzembe. Cs. J. Figyelmesen hallgatják a Lenin Tsz tagjai az elnök be­számolóját az új művelődési otthon nagytermében. Brigádfénykép 1 kezett: nevezetesen a terme­lőszövetkezet új művelődés; otthonának avatásával. Délelőtt kilenc órára tűztéfc ki a küldöttközgyűlés kezdé­sének időpontját, de a részve­vők már jóval hamarabb el­kezdtek gyülekezni az iroda udvarán. A termelőszövetke­zetbe látogatott ebből az alka­lomból Bíró József, a megyei pártbizottság titkára, Vajda László, a megyei tanács vfc mezőgazdasági osztályának Központi Bizottságának már­ciusi határozata szellemében foglalkozik majd a küldött- gyűlés. Ennek hangsúlyozására azért is szükség van, mert a négy termelőszövetkezetből alakult, 5307 katasztrális holddal ren­delkező, hatszáz tagot szám­láló gazdaság másképpen nem tudná úgy ellátni feladatait, amint azt az egész népgazda­ság elvárja. A Lenin Tsz elnöke ezután > részletesen foglalkozott a ta- » vaszi munkák elvégzésével, »amelyek befejezéshez köze­> lednek és megállapítható, > hogy minden tsz-tag kiváló »munkát végzett a reá bízott 5 területen. Külön kihangsú­> lyozta, hogy a nem egy eset- 5 ben elhangzott felhívás nyo- l mán eddig mintegy kétszáz l holdon kívánnak köztes babot l termeszteni a közös gazdaság l tagjai, s ahogy az a lendület- l bői lemérhető, még kétszáz ( hold bab vetésére lehet számí- \tam. Ugyancsak említésre l méltó eredménynek tartotta a »tsz elnöke, hogy a tervben > szereplő 24 sertés helyett, amit 5 eddig le kellett volna adni, »100 darabot adták át az ál- »lomnak. ( A következő idők tennivalói (között elsőként említette a (a tsz elnöke a háztáji terüle- (tek rendelkezésének fontossá- £ gát, majd a becsületes, lelkiis­> meretes munkára hívta fel a »figyelmet. ? — Azt a kiesést, amit a kö­> zelmúlt fagykárai miatt szen- \ védték a megye termelőszö- l vetkezetei — mondotta Ra- l becz Lajos — csak úgy tudjuk I pótolni, hogyha az év elején (vállalt tízszázalékos termelési (túlteljesítést ezután is igyek­ezünk elérni, mert Heves me­ggye csak így tudja teljesíteni > az egész országgal szemben Gyermekjáték ! Az elmúlt hét utolsó nap­iján — szombaton este 7 óra­> kor gyermekjáték következté- < ben tűz ütött ki az ivádi Dó- \zsa Termelőszövetkezetben. Er- [tesüléseink szerint több száz- >ezer forintnyi kár keletkezett fennálló kötelezettségét, ha minden termelőszövetkezet tagsága ereje és tudása legja­vát adja a következő hóna­pokban reá váró munkához. A tsz-elnök beszéde végén szívből jövő köszönetét mon­dott a küldöttgyűlésen részt vevő patronálóknak, közülük is különösen a hatvani vasút­állomás dolgozóinak, akiknek sok más mellett az is köszön­hető, hogy ezt a gyűlést a tsz már saját művelődési otthoná­ban rendezhette meg, ezzel felavatva a sok patronáló tár­sadalmi munkája révén létre­jött létesítményt. Az elnöki beszámoló után a küldöttgyűlés számos részve­vője szólalt fel. Mindegyikük a több és jobb termelés lehe­tőségeivel foglalkozott. Wag­ner Dénes a II. számú üzem­egységből az I. számú üzem­egység éppen munkában levő tehenészeinek üzenetét tolmá­csolta, amelyben bejelentik, hogy szeretnének a szocialista címért küzdő brigáddá átala­kulni. Takács Ferencné mun­kacsapatvezető munkatársai­ról így nyilatkozott: — Bár mostohább körülmé­nyek között dolgozunk, mint más üzemegységek, mégis, tu­dom, hogy munkatársaimmal nemcsak teljesíteni fogjuk a tervet, hanem túl is szárnyal­juk azt. De lehetne még sorolni a felszólalókat, Molnár László- nét, Szép Lászlót, Kovács 1st- vánnét, Basa Istvánnét, Pete Lászlót, vagy másokat, akik mind a közös ügyével foglal­koztak, azzal, hogy mit kelle­ne, s mit lehetne jobban vé­gezni, mint eddig. Ezt a nagy akarást méltatta felszólalásának egyik részében Bíró József elvtárs is. — Ha ilyen lendülettel foly­tatják a közös tevékenységet a tsz-ek tagjai, mint az minde­nütt tapasztalható, nem lesz kétségbeesésre okunk. A sú­lyos fagykár ellenére is meg­közelíti mindenütt az év vé­gén a felosztásra kerülő mun­kaegység az eredetileg terve­zettet. És — szinte kézenfekvő bizonyságként — itt van a kö­zös gazdálkodás egyik nagy előnyének megnyilvánulása. Az összefogás ereje ugyanis, mint a jövő példája mutatja, még az elemi csapásokon is nagy­mértékben úrrá tud már lenni. — De hát ez tulajdonképpen feladat is — hangsúlyozta —, mert ha már a szőlős termelő- szövetkezetek számára a fagy­kár miatt nem sikerült jól az esztendő, akkor a többi terme­lőszövetkezetnek kell alaposan utána néznie, hol van lehető­ség, kihasználatlan erő, s úgy dolgozni, hogy az az egész me­gye hasznára váljék, minél na­gyobb mértékben csökkentve a veszteséget. — A hatvani termelőszövet­kezetek tevékenységét már hosszú évek óta figyelemmel kísérjük. Tudjuk, hogy annak idején megküzdöttek minden néhézséggel, bajjal, de ezek gyümölcseként már tavaly is ott volt a nagyszerű eredmény: a szárazság ellenére is több terményt adtak az országnak, mint amennyit terveztek. Eb­ben az évben az egyesült gaz­daságtól így még további erő­södést, fejlődést, s ezzel pár­huzamosan ismét több ter­ményt, állatot várunk. — Abban a termelőszövet­kezetben, ahol a vezetőség he­lyesen bánik a tagokkal, de határozottan megköveteli azt is, amit el kell végeznie min­denkinek a köz érdekében, nem is lehet baj, s rossz ered­mény, — mondotta befejezésül Bíró József. A küldöttközgyűlés néhány határozati javaslat elfogadásá­val véget is ért, ám a tsz-ta- gok és a meghívott vendégek, patronálok még sokáig együtt maradtak, ünnepelni az új mű­velődési otthon felavatását. W. L. bői tűz Ivódon a szerfás istállóban, és a juh- hodályban. Az Állami Biztosí­tó Heves megyei Igazgatósága a tűzkárt szenvedett termelő- szövetkezetnek 100 000 forint kárelőleget fizet ki azonnal. vezetője, Iglódi Ferenc, a já­rási pártbizottság titkára, Hatvani György, a városi ta­nács vb-elnöke, valamint a közös gazdaságot patronáló üzemek számos képviselője. A küldöttközgyűlést Kollár Ferenc, a tsz elnökhelyettese nyitotta meg, majd Rabecz Lajos, a közös gazdaság elnöke emelkedett szólásra. Elöljáróban elmondotta, hogy a termelőszövetkezet előtt álló feladatokkal a párt A közgyűlés, vagy a küldött- közgyűlés mindig új, soron következő dolgok hordozója a termelőszövetkezetekben, s így természetes, hogy a hatvani Lenin Tsz-ben is ennek meg­felelően készültek a tagok az elmúlt vasárnapra meghirde­tett tanácskozásra. Ez az ese­mény annál inkább jelentős volt a közös gazdaság számá­ra, mert a közzétett napirendi pontok megtárgyalásán kívül még egy érdekességgel rendel­sínvasakkal végzik a falkivál­tást. Ez időben és pénzben is gazdaságosabb az üzemnek. TAKARÉKOS EMBEREK a Herczeg-brigád tagajai. A vá­gaton haladva nem látni se­hol eldobált széldeszkát, amely pedig más bányákat járva igen megszokott jelenség számom­ra. Rend és tisztaság uralko­dik mindenfelé. Takarékos emberek... — Falazáskor a vállgerendá­kat és a kitörésgerendákat mind visszaraboljuk. 180—200 méteren át is használni tudjuk ezeket — magyarázza Herczeg János. — Nézze... — mutat az ácsolatokra — van olyan fesz- kénk, ami már kétéves. Olyan idős, mint maga a brigád. Nagyszerű érzés figyelni a munkájukat. Hallgatni, jegyez­ni a vékony szálon csordogáló beszélgetés szavait. Persze, nem szeretnék hamis képet át­nyújtani a brigádról. Van baj, gond, probléma is bőven ná­luk. Szocialista emberként él­ni, szocialista módon dolgozni — ez a dolgok lényege, en­nek a célnak megvalósítására vállalkoztak ők kilencen, mint a többi huszenegynéhány bri­gád itt az altáróban. S bizony, a célnak még csak az egyik fe­lénél tartanak: szocialista mó­don dolgozni! A szocialista élettel, szocialista gondolkodás­sal még messziről ismerked­nek. Még csak tapogatózva kö­zelítenek e cél felé. De éppen ez a szép, a nemes az ő vállal­kozásukban is. A munka vál­tozásával formálják saját ar­culatukat, viszonyukat a tár­sadalomhoz, egymáshoz, a bá­nyához ... Pataky Dezső diktálta cselekedetüket; lehet: tudatosan, szántszándékkal, go­noszul jártak el velük szem­ben, hogy kedvüket szegjék. Mindez ma már a múlté. El­mondhatjuk: a szándékok se­melyike sem ártott a szocialis­ta brigádba tömörült embe­reiknek, kitartottak ígéretük, akaratuk mellett. Jól dolgozik a Herczeg-bri­gád. Kifogástalan minőséggel. Bizonyítja helytállásuk mérté- két-fokát az a tény is, hogy a múlt év második felében a szo­cialista cím mellé az okleve­let is megszerezték. — Állandó versenyben va­gyunk — mondja Herczeg Já­nos. — Most azért fáradozunk, hogy a címet, az oklevelet megtartsuk, bebiztosítsuk ma­gunknak. Kilenc fős a brigád. Vezető­jük Herczeg János, 45 éves vá­jár. Tipikus bányászalak. Fii- löp Gábor segédvájár és Szecs­ka György csillésre sem mond­hatni mást. A nyugati anyagellátó vágat hajtásán dolgoznak, s még 86 méter van előttük, hogy a szembejövő csapattal „össze- lyukasszanak”. Komplett mun­kát végeznek. Nemcsak vága­tot hajtanák, ácsolnak, biztosí­tanak, csilléznek, de maguk végzik a leendő anyagellátó vágat falazási munkáit, s a sínek fektetését is. Módszerük új, korszerű, amelyet a vágat­elágazások kiképzésénél alkal­maznak. lényege: a régebbi, ablakos, falazott módszer he­lyett WIT’-gerendákkal, vagy versenydekád, a brigádok las­sacskán ellankadtak, széjjeles­tek. S azok az emberek, akik egy műszakon át keményen „nyomták a sódert” a maga­sabb százalékokért, a szénfa], munkapadok mellett — műsza­kot befejezve,, a fürdőben, a munka szennyeződéseivel együtt lemosták magukról az összetartozás melegét is. A fel­színre futó népesbe még együtt ültek be, de aztán, odafent ki­ki másfelé vette az útját. Nem tudtak egymás gondjáról, örö­méről, egyéni problémáikat is az öltözőszekrényekbe zárták, a bányászancuggal együtt. Uj szálak kötik össze a szo­cialista brigádokban az embe­rek életét. Szorosabb, testme­leg közösség van születőben so- raik között. KÉT ESZTENDEJE idestova, hogy a Herceg-brigád meg­alakult Petőfibányán. Nem az elsők voltak. S most nem is.utol- sók között emlegetik nevüket a munkában. Sokan kinevették őket, nem jósoltak számukra kedvező „csillagpályát". Ajku­kat biggyesztgették, lekicsiny­lőén legyint gettek, ha szóba kerültek. Akár ők, akár má­sok. A brigádnaplót, amit mun­kahelyükre is magukkal hoz­tak, hogy napi eredményeiket, az eseményeket frissen felje­gyezzék a tiszta lapokra — megcsúfolták. Kitépdestek ol­dalakat, belefirkáltak minden­féle trágár-malacságot, tönk­retették. Hogy ki, vagy kik kö­vették el ezeket? Felesleges kutatni. Lehet: csak irigység SEMATIKUSAN, általánosí­tó nagy vonalaikban könnyű volna palettára rakni portré­juk színeit. „Bányászok... Ke­vés szavú, higgadt emberek. Ha szólnak, úgy pászítják mondókáikat, mint a csákányt egy-egy csapáshoz. Havi terv­teljesítésük 105 százalék... Elövájáson dolgoznak, pontos terv szerint biztosítják a bá­nyászkodás lehetőségét... Űj munkahelyekhez, új fejtések­hez vágnak folyosót a föld alatt ... Szakmailag képezik magu­kat. Törődnek egymással, kap­csolatuk családias, baráti, elv­társiam, lenn és fenn... XJj utak felé tapogatóznák ...” Mindezt nyugodt lelkiisme­rettel leírhatjuk Herczeg János szocialista brigádjáról. Jellem­zésükre azonban kevesek a táv­irati tömörségben egymás mel­lé sorakoztatott mondatok. Gyöngyös egyik gyárában beszélgettünk nemrég a szo­cialista brigádokról. íme, egy kérdés formájában felbukkant vélemény: „Az emberek ősz- szeállnak, dolgoznak. Lelkiis­meretesebben, mint eddig. Több és jobb termék kerül ki kezük alól. A kereset is jobb, mint mikor magánosán eről­ködik valaki. De, hát miért és mitől szocialista ez a szövetke­zés? Hogy tanulnak az embe­rek? Vannak munkabrigád­jaink, ott is tanulnak az embe­rek. Es olvasnak. Rájuk még­sem mondhatja senki, hogy szocialista brigád!” A választ maga az élet fo­galmazza, kemény tényei-tár- gyai a valóságnak. Azelőtt is voltak brigádok, de ezek léte vagy nem léte a pénzzel, a na­gyobb kereset lehetőségével függött össze. Ha véget ért egy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents