Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

A NÉPÜJSÄG 1962. május 8., kedd tiingji Mai gyerekek Nagy szatyorral ballag két apró gyerek szombaton a MÉH- hez. Kettejük kora alig teszi ki a 15 évet, és megszántam őket, hogy ilyen nagy csoma­got bíznak rájuk, s kérdezem: — Miért bíz rátok anyuka ilyen nagy pakkot? — Ezt nem anyuka bízta ránk, ezt mi magunk visszük! — mondja Tóth Erzsiké, az eg­ri Xl-es iskola II. osztályosa. — Visszük az orvosságos üre­geket, meg a régi üvegeket el­adni, mert holnap anyák nap­ja lesz, és mi meg akarjuk ajándékozni anyukát! — És mit vesztek? Valami édességet? — A, dehogy! Megyünk az ékszerboltba! — feleli a kisebb. ... és vasárnap délután anyuka valóban kapott egy egyszerű, de szép kis láncot, rajta egy ma divatos medál­lal ..» (á) — AZ ELMÚLT évben az andomaktályai Petőfi Tsz há­rom gazdasági épületet ter­vezett megépíteni, de ebből csak egyet valósítottak meg. Az idén 10 vagonos kukorica- górét és 96 férőhelyes növen­dékistállót építenek. Az épít­kezésekhez hamarosan hoz­záfognak. ★ — A VÁROSI TIT-klub ren­dezésében, Hogyan működik a televízió címmel tart előadást Darvas Andor főiskolai tan­székvezető tanár ma délután hat órakor, a főiskola fizikai előadójában, a II. emelet 70-es teremben. ★ — HÁROMEZER naposcsi­bét nevelnek az egri Nagy József Termelőszövetkezet­ben. A szakszerű gondozás következtében a csibék elér­ték a tízhetes időt, s az el­hullás is csupán 2 százalék. ★ — MÁJUS 20-án Egerben rendezi meg a művelődésügyi osztály és az úttörő megyei el­nökség a legjobb úttörőzene- icarok és szólisták megyei fesz­tiválját. ★ — TEGNAP Egerben or­szágos állat- és kirakodóvá­sárt tartottak. ★ — VASÁRNAP, május 13-án Miskolcon lesz az irodalmi színpadok bemutatója, amelyen a Heves megyei Irodalmi Szín- oad bemutatja a decemberben nagy sikert aratott — Tabi László szerzői estje alkalmára összeállított — Csak egy perc­re ... című műsorának legsike­rültebb részleteit. ★ — MÁJUS 12-ÉN, este fél 7 órakor az egri Kertész ut­cai iskolában tartja tanácsta­gi beszámolóját dr. Bakos Jó- zsef tanácstag. ★ — AZ EGRI I. számú Álta­lános Iskola 100 tanulója kö zösen tekinti meg vasárnap, május 13-án az Erkel Színház­ban, Budapesten a Bánk bánt, majd ellátogatnak az Irodalmi Múzeumba, illetve a csoport másik része a Szépművészeti Múzeumba. Kulturális szemle Hevesen EGRI VÖRÖS CSILLAG Mindenki ártatlan EGRI BRÖDY Hamis alibi GYÖNGYÖSI PUSKIN Házasságból elégséges OYÖNGYÖSI SZABADSÁG A megszökött falu HATVANI VÖRÖS CSILLAG Milliók keringője HATVANT KOSSUTH Rocco és fivérei HEVES Serdülő lányom HÉTERVASARA A góllövő zenész FÜZESABONY A kapu nyitva marad műsora Egerben este fél 8 órakori Gyertyafénykeringö (Jókai-berlet) Három éve már, hogy évről évre ott vagyok a Hámán Kató kulturális szemle járási bemu­tatóján Hevesen, így elmond­hatom: a hevesi járásban) az elmúlt évekhez viszonyítva a meglévő hibák ellenére is van fejlődés egyes művészeti terü­leteken. Először láttunk például báb­csoportot. Igaz, hogy csak egy iskola, a komlói pajtások vál­lalkoztak erre a munkára, azonban a jó kezdeményezés azt mutatja, hogy terjed erre­felé is a gondolat: gyermekes elfoglaltságot a kicsiknek. A színjátszók művészileg jobbat, igényesebbet alkottak ez évben^ s kiváló minősítést kapott megérdemelten a he- vesvezekényi és a tarnamérai felnőtt, az erdőtelki, a tarna- zsadányi és Heves I. sz. iskola csoportja. A tánccsoportoknál nem be­szélhetünk túl nagy fejlődés­ről, és ez — bármilyen furcsa, — éppen a sokat dolgozó tánc­csoportvezetőknek a hibája. Vagy nem értik a táncolvasés mesterségét, vagy egyszerűen lusták betartani a koreográfia adta lehetőségeket, de a sokat dolgozó, időt, munkát rápazar- ló táncosok ezen a szemlén valóságos táncegyvelegeket hoz­tak. Tiszta koreográfia nem is akadt, talán a t'iszanánai ka- násztánc, a tarnaőrsi úttörők, a Hevesi Háziipari Szövetke­zet táncosai és a tarnamérai kisdobos mesejáték közelítette meg legjobban az eredetit. Ez a jövőre nézve figyelmeztetés, hogy a táncot tanító nevelők forduljanak a megyei tánc- szakreferenshez, aki minden­ben segítségükre van, mert így a gyerekek vagy a kisze- sek megtanulnak egy sereg giccset, amire nincs szükség. Az énekkaroknál föltétlenül meg kell említeni azt a fejlő­dést, amit az eltelt egy eszten­dő hozott. A hevesi művelődési ház kórusa megérdemelten lett kiválóra minősítve, mert telt, zengő, tiszta előadásmódjuk azzal biztat, hogy nem valla­nak szégyent a gyöngyösi da­losversenyen. Különösen örült a zsűri a tarnam'iklósi női kar szereplésének. Először álltak a szemle nemes vetélkedői közé, és megérdemelték a kiváló mi­nősítést. Tavaly — akik még emlékeznek rá — az erdőtelki férfikórus olyan számokat ho­zott, amitől nemcsak a zsűri, de az igényesebb közönség is elfordult. Az idén szinte telje­sen megváltozott kórust talál­tunk. Mondanivalójában, elő­adásmódjában és dinamikai ki­dolgozásában új, fejlődésben szép szintet elért férfikartól hallottunk dicséretes produk­ciót. Az úttörők énekkarában ve­retlenül halad még mindig az erdőtelki nagy kórus, amelyik egyre szebben és szebben dol­gozik, egyre többet ad a kidol­gozásra és arra, hogy széles körben fogja át az énekes iro­dalom kórusgyöngyeit. A tar- nazsadányi énekkar a Katalin­ka című Kodály-feldolgozással viharos tetszést és a zsűri ki­váló minősítését nyerte el. Legtisztább, legképzettebb éneklést ezen a szemlén a He­vesi V. számú Általános Iskola tanulóitól kaptuk. Itt nyilván folyik valamiféle hangképzés, mert „magától” nem megy ilyen kidolgozottan az éneklés. A zenekarok, ami elég szo­morú dolog, ezen a szemlén visszafejlődést mutatnak. Ked­vetlenül és bizonyos nosztalgi­ával hallgattuk a zeneiskolá­sok ..kamara”-együttesét — összetételében sem kamara- együttes — akik sokkal gyen­gébben készültek fel az idén mint a tavalyi esztendőkben. Itt ismét felvetődik a hevesi zeneiskola kérdése, de ez most ennyi sorban nem indokolható meg. Annál inkább kérdezhet­jük azt, hogy miért játszott a tarnamérai úttörő kamara (!)- zenekar az Ustdob szimfóniá­ból, miért játszotta Beethowen Örömódáját, amikor ezek na­gyon komoly, nagyon nehéz zenekari számok. Miért nem játszottak valóban kamaramű­vet, mikor abból bőven van? Pedig előttük a jó példa, mert az erdőtelki úttörőzenekar az előző évi csinn-bumm helyett most már csak tempójában ki­fogásolható, másképp koruk­hoz mérten kiváló — számuk­ra írt zenekari műveket muta­tott be. Említést érdemelnek a kis­körei citerások, akik már má­sodik éve tekintik kedves kö­telességüknek, hogy megjelen­jenek a szemlén, és sikerrel szerepeljenek. Most még egy hiányosságot meg kell említeni. Ezen a kul­turális szemlén újra bebizonyo­sodott, hogy már a körzeti be­mutatóiknak selejtező jellegű- eknek kell lenniük. Nem sza­bad „marathoni” járási bemu­tatót rendezni, amelyik de. 11 órától egy óra ebédszünettel este öt óráig tart, s amelyen leperegnek olyan számok, ami­ket még talán a körzetire sem lett volna szabad elengedni. A járási szemle a legjobbak szemléje, ezt nem szabad szem elől téveszteni. A másik meg­jegyzés a régi tapasztalatok alapján — hogyan képzelhető el egy négy-ötperces tánc, pél­dául a három ugrős — zenekar nélkül? A lányok teljesen ki­fulladva ropták az amúgy is nehéz táncot, s megtörtént az a furcsa eset, hogy a zsűri tag­jai segítettek énekelni. A ren­dező kultúrháznak kell leg­alább egy zenekart tartalék­ban tartania, ha a messziről jöttek nem tudták magukkal hozni a zenekart, de elképzel­hető egyetlen harmonika is a tánchoz. A hevesi közönség ünnep­nek tekintette a szemlét. Volt sok olyan, a zsúfolásig telt te­remben, aki mind a hat óra hosszát végigülte, és lelkesen tapsolt a kicsiknek, nagyoknak egyaránt, öt órától ülésezett a zsűri, majd Holló József, a já­rási művelődési osztály veze­tője nagy taps közepette ki­osztotta díjakat, s az oklevele­ket. Akkor aztán szétszéledtek a fiatalok, kit a körhinta, kit a hajóhinta, kit egyszerűen az elért eredmények boldog izgal­ma ragadott a magasba. Min­denütt népviseletbe öltözött fiúk, lányok sétálgattak a ra­gyogó időben, s Hevesen való­ban ünnep volt ez a nap. Cs. Adám Éva f 1962. MÁJUS 8., KEDDS MIHÁLY 95 évvel ezelőtt, 1867 májusá­ban született IVÁNYI GRüN- WALD BÉLA festőművész. Először naturalista történeti képeivel aratott sikert (Isten kardja, Tatárjárás után), majd külföldi tanulmányútja után műveit a kötetlen, impresszio­nista ábrázolás jellemezte. Né­hány jellegzetes képe: bala­toni tájképek, a Kecskeméti kofák és a debreceni egyetem auláját díszítő kompozíció. 130 éve. 1832. május 8-án szü­letett MOKRY SAMUEL, aki 1875-ben az első búzanemesí­téssel foglalkozó szakkönyvet kiadta. Az általa kinemesített búzafajták nagy kalászt fej­lesztenek és a szárazságnak jól ellenállnak. 90 évvel ezelőtt, 1872-ben e napon született MARGÓ EDE Iványl Grünwald: Virág-csendélet.szobrász, a szegedi „Dankó Pista” szobor alkotója. 70 éve, 1892-ben e napon halt meg BAROSS GABOR, a múlt század jelentős gazdaságpolitikusa. Nevéhez fűződik a vasút­vonalak jelentős részének államosítása, a posta és távírda egye­sítése, az egységes vasúti zóna díjszabás létrehozása, a Vaskapu szabályozása és a fiumei kikötő kiépítése. 20 éve, 1942-ben e napon halt meg FELIX WEINGARTEN né­met karmester és zeneszerző. Különösen kiemelkedőek voltak Beethoven-interpretációi. Mint zeneszerző, művei közül a roman­tikus ORESTES trilógia emelkedik ki. GYERTYAFÉNYKERINGÖ _ Szubjektív beszámoló az egri Gárdonyi Géza Színház bemutatójáról Közel másfél évtizeddel ez­előtt láttam a Gyertyafény­keringő budapesti előadását, őszintén megvallva: nagyon tetszett. A napokban az egri Gárdonyi Géza Színház is mű­sorra tűzte ezt a lényegében muzsika nélküli zenés vígjáté­kot. Bár egyes jeleneteknél elég jól szórakoztam, tetszett a rendezés és főleg a színészek játéka, mégis, érzéseimet summázva: nem kellett volna színpadra vinni ezt a régen idejétmúlt történetet. Milyen elgondolások alapján került — terven kívül — a műsorba ez a báró-inas komédia, egy-két gyenge zeneszámmal, két zon­gorával körítve? A pesti előadás tetszett, az egri lényegében nem. A nega­tív vélemény nem a két elő­adás közti különbségben, nem a színészek játékában, hanem az eltelt tizenöt esztendőben keresendő. Gondolom: ennyit, sőt, sokkal többet változott, fejlődött a közönség ízlése az utóbbi években. Kätscher zenés vígjátéka egy estébe sűrít néhány sze­relmi légyottot, báró-inas sze­mélycserét, csalást, féltékeny­séget Igaz, a helyzetek adta humor megnevetteti a közön­séget, de ennyi volna csupán egy előadás, egy színházi él­mény? A régi operetteknek elég naiv és bárgyú meséjük van (néha az újaknak is) még­is, sikerrel játsszák — hang­zik az ellenvetés. Ez igaz, de a Csárdáskirálynőt, a Sybillt, vagy a Cirkuszhercegnőt nem a szöveg miatt, hanem a nagy­szerű muzsika kedvéért, Kál­mán, Jacobi felejthetetlen melódiáiért játsszak a színhá­zak, és nézik, hallgatják a kö­zönség ezrei. De mi indokolja a Gyertyafénykeringő bemu­tatását? A zene, semmikép­pen! Talán a próza, a törté­net? A legkevésbé! A Gyer­tyafénykeringő színrehozatala Egerben 1962-ben elhibázott darabválasztás szüleménye. Igaz, könnyíteni kellett a mű­soron, de nem ennyire. S ilyen szegény lenne a vígjátékok irodalma? A Gyertyafénykeringő mű­sorra tűzésével vitázom csu­pán, a rendezéssel, s a színé­szi játékkal nem. Kozaróczy József jó érzékkel aknázta ki a szövegkönyv adta lehetősé­geket, s lendületes, szórakoz­tató előadást produkált. A színészekkel kapcsolatban hadd tegyek egy megjegyzést. Ezen a bemutatón is rádöb­bentem (nem is először) nem valami jól gazdálkodott az egri színház ebben az évadban színészeivel, hiszen néhány te­hetséges művészt alig láttunk színpadon. Füzessyre, Kana­lasra és Varga Editre gondo­lok elsősorban, akik most is bebizonyították tehetségüket, hát még ha igazi író szülte darabban játszatták volna őket. Füzessy Ottó méltóságtelje­sen, de ugyanakkor bő humor­ral alállította a báró szerepét Gasztont, az inast Kanalas László játszotta szívvel, s nagyszerű komédiázó kedvvel. Romváry Gizi az asszonyát megjátszó szobalány szerepé­ben aratott sikert, míg Varga Edit a báró megunt szeretőjét vitte színpadra jó megjelenés­sel párosult ügyes játékkaL Jó volt rövid epizódszerepében Fekete Alajos, aki a megcsalt férjet játszotta, s dicséretet ér­demel sikeres beugrásáért Olasz Erzsébet is, a nagyságos asszony alakításáért. A sofőrt és a pincért Kovács Sándor játszotta. Az egyszerűségében is kifejező díszletet Kocsis Ár­pád tervezte. Zongorán kísért dr. Valentin Kálmán és dr. Kiss Kálmán. A Gyertyafénykeringő be­mutatásával a színház mintha lemaradt volna az egri közön­ség igényétől, s nemcsak könnyítette, rontotta is az évad műsorát. Márkusz László I. TÖRTÉNELMÜNK során egész a középkortól napjainkig kimutathatók népünk antókle- rikális hagyományai. Nem ki­vétel ez alól Heves megye sem. Antiklerikális hagyo­mányaink feltárásáról a szó igazi értelmében a felszabadu­lás előtt az uralkodó osztályok ellenállása miatt szó sem lehe­tett Itt is csak a felszabadulás hozta meg a munka megkezdé­sének lehetőségét. Már közvet­lenül a felszabadulás után né­hány évvel, megjelent néhány országos horizontú antikleriká­lis hagyományainkkal foglalko­zó gyűjtemény. (Például: „Tép­jétek le a sötétség bilincseit”. Urak, papok, dölyfét ím eleget tűrtük”, stb.) Megyénkben az antikleriká­lis hagyományok feltárását Kolacskovszky Lajos kezdte meg. S azt is megállapíthatjuk, hogy egy-két kivételitől elte­kintve, Kolacskovszky Lajoson kívül alig foglalkoztak komo­lyabban megyénk antikleriká­lis hagyományaival. Antiklerikális hagyomá­nyaink feltárása ma is fontos politikai, s egyben világnézeti feladat. Cikkem célja Kolacs­kovszky Lajos felszabadulás után írt antiklerikális írásai­nak ismertetése, jelenleg még a teljesség igénye nélkül. Ko­lacskovszky Lajos antikleriká­lis írásai három csoportra oszt­hatók: 1. antiklerikális témá­jú újságcikkek, 2. nem antikle- rikáhs témájú, de antüderiká- Tűs vonatkozásokat is tartalroa­Kolacskovszky Lajos antiklerikális írásai a felszabadulás után zó újságcikkek, illetve tanul­mányok, 3. összefoglaló jelle­gű tanulmány: Heves megye és a papi reakció 1915—1945. (Kéziratban.) 1. Antiklerikális témájú új­ságcikkek: AZ „IGAZSÁG”, majd Nép­újság lapjain 1945 és 1954 kö­zött körülbelül 15 antikleriká­lis tárgyú írása jelent meg. Ezek kizárólag Heves megyei témájúak. Témájukat a megye régebbi (középkori) és új-, il­letve legújabbkori történetéből veszi. E cikkék általános jel­lemvonásai a következők: va­lamennyi cikk komoly törté­nelmi kutatómunkán (főleg le­véltári!) alapul. így tehát for- rásértékűek is. Műfajuk tárca­szerű történelmi elbeszélés. Valamennyi olvasmányos, él­vezetes, hangjuk itt-ott cseve­gő. Talán Takáts Sándor múlt századbéli történetírónk írásai­hoz tudnám őket hasonlítani. Persze, színvonalukban nem érik el Takáts írásait Vala­mennyi antiklerikális cikkét jellemzi az irányzatosság. Ko­lacskovszky Lajos cikkeivel mindig használni akart. Leg­több antiklerikális cikke éle­tében előforduló problémákból indul ki, s tekint vissza a tör­ténelembe. Csak egy példát említek ennek megvilágításá­ra. „A bődből nem less borot­va” című cikkében abból indul ki, hogy Bozsik Pál gyöngyösi apátplébános is részt vett a Grősz-féle összeesküvésben, 1951-ben. (A cikket 1951. nya­rán írta.) Cikkében kifejti, hogy ez nem is olyan véletlen dolog Bozsik részéről, hisz Bo- zsdlt már 1919-ben, a Tanács- köztársaság alatt is ellenforra­dalmat szított, tehát később sem tagadta meg önmagát, vagy mint Kolacskovszky La­jos mondja: „Botból nem lesz borotva”. A kővetkezőkben nem vállalkozom arra, hogy minden antiMerikális írását is­mertessem, csupán a legjellem­zőbbeket emelem ki. Nemcsak megyei, de az or­szágos történet szempontjából is jelentős: „Tori Lőrincz pokoljárása” című cikke, amelyben kideríti, hogy a 15. században, Zsig- momd korában élő „Tinódi egyik munkájában is szereplő Tari Lőrincz főúr, aki 1411- ben személyesen is járt a h-res írországi Szent Patrik barlang­ban, Heves megyei, sirofci vár­úr volt. Tari Lőrincz példájá­val azt akarta bemutatni, hogy mennyire bolondság különböző „csodás” kegyheüyek tisztelete. Rámutat arra, hogy a „csodás” kegyhelyek mindig valamilyen furcsa, kitalált jelenségen ateptának. Példání a Szent Patrik barlang „csodás” hírét a belőle kipárolgó kéngőzös le­vegő adta. „A HÚSVÉTI EBÉD Gyön­gyösön” című cikke a Rákóczi szabadságharc korából veszi témáját. Elvezet bennünket a bécsi udvar által kezdeménye­zett 1704-es gyöngyösi értekez­letre, amelyen az udvart Széc­henyi Pál kalocsai érsek képvi­selte. Célja a szabadságharc ügyének elgáncsolása volt. Az író, a tárgyalásoknál egy ta­lán lényegtelen, de a klérus igazi arcának bemutatása szempontjából mégis jelentős dologról, egy értekezlet alatti húsvéti ebédről ír. Itt ugyanis a Ferences kolostorban rende­zett lakomán a szerzetesek azon versengenek, hogy ki tud kiinni egy húzásra egy nagy kupa bort. Ugyanakkor a gvárdián az éppen ottlevő Ber­csényi generálisnak, a lélek halhatatlanságáról beszél, amit a vallási kérdésekben egyéb­ként szkeptikus generális fin- torgással fogad. Kolacskovszky Lajos éles szemmel látta meg a keresz­tény szocializmus igazi szere­pét is a tőkés társadalom kon­zerválásában. Nem véletlenül beszélt több írásában keresz­tény kapitalizmusról. Egyik legérdekesebb antiklerikális írása is a „Keresztény kapita­lizmus” címet viseli. Ebbed főleg Danteiik (Nepumoki) Já­nosról ír (1817—1888), aki egy időben egri kanonok volt, s részt vett a belga Langrand Dumanceant cég vállalkozásá­ban. Kolacskovszky plasztiku­san jellemzi Danieliket, e minden hájjal megkent papot, akinek alakja nem véletlenül válti Jókai „Fekete gyémántok” című regénye Sámuel apátjá­nak prototípusává. Több írásában ostorozza az egyházat azért, hogy még a 20. században is középkori módon akar élni. „A szent tehenek” című cikkében bemutatja, hogy hiábavaló az egri pol­gárság minden tiltakozása a fő utca szomszédságában he­lyet foglaló, s bűzt terjesztő érseki tehénistállók ellen. Ko­lacskovszky ironikusan jegyzi meg, hogy inkább a szalaparti barlanglakokat telepítették volna az istállók helyére emelt házakba, „mert utóvégre ezekért is meghalt Krisztus.” „A VIHAR A STRAND körül” írásában az egri klé­rusnak a nyilvános fürdő épí­tése elleni szélmalom-harcát leplezi le. Mély iróniával írj» meg, hogy Subik Károly kano­nok, aki legjobban ágált) a für­dő építése ellen, a rossz nyel­vek szerint Velencében járta­kor a Lidón egy| vörös szépség­gel enyelgett. (Folytatjuk) Szecskó Kirolf

Next

/
Thumbnails
Contents