Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-05 / 103. szám

1962. május 5., szombat NÉPÜJ8AG 5 Hétköznapok a pétervásári járásban Szentdomon'rfoson dolgoznak a családtagok is Szentdomonkosról így be­szélnek a járási vezetők: szé­pen fejlődő, igyekvő, s mind egységesebbé váló tsz. Ki mondja el, mi a „titok”, itt, a Biikkalja Tsz-ben? Az elnök, a vezetőségi tagok, vagy más szorgalmas munkása a kö­zösnek? Elfogultsággal lehet­ne vádolni mindegyiküket, ha jót mondanak, mert hiszen a magukét dicsérik. A főkönyvelőre, Scheffer Bélára esett a választás, mert: — Itthon is vagyok, meg egy kicsit kívülről is tudom nézni a tsz-t — mondta. — Néhány évvel ezelőtt ugyanis még pesti ember voltam, a hídépí­tőknél dolgoztam. Aztán meg­rokkantam, Bükkszékre kerül­tem gyógykezeltetni a beteg­ségem, s itt is maradtam a já­rásban. Ennek már öt éve. Először Bükkszenterzsébeten dolgoz­tam, de mióta itt is megala­kult a tsz, itt vagyok könyve­lő. Közben egészen megszok­tuk a vidéket. Hosszúverő­pusztán lakunk, a feleségem csirkét, pulykát nevel, a meccset, mint az Üjpest egy­kori válogatott játékosa, a te­levízión keresztül nézem — egyszóval jól élünk... De nemcsak ez az oka a jó hír­névnek. Én idős ember va­gyok, sokat láttam, s mondha­tom, nagyon tetszett már az indulás is itt a Bükkalja Tsz- ben. — Akkor nem volt semmije a tsz-nek, csak a tagok akara­ta. S erre alapoztak. A kísér­let sikerült. Az első vetéshez önként adta mindenki a vető­magot, s ez az akkor megnyil­vánult áldozatkészség azóta is megmaradt mindenkiben. — Itt nem a tagokról aka­rok beszélni elsősorban. Ki- lencvenheten vannak, s mind­egyikük kötelességének, és nem áldozatnak érzi a napi becsületes munkát. De itt a családtagok is olyan sokat tesznek, amennyire nem is számított a vezetőség. Na­gyobb részük ipari munkás, s mégis, amikor csak kell, beáll mindenki a krumpliföldre ka­pálni,. vagy a gép mellé. Közösen művelünk meg minden földet, s ez könnyen megy a családtagok segítségé­vel. így volt ez az elmúlt év­ben, amikor 23,65 forintot osztottunk, s így lesz most is, amikor 32 forint kifizetését tervezzük. — A tavasziak időben a földbe kerültek, a burgonya­ültetést is elvégeztük — 25 holdon termelünk burgonyát, s tizenöt holdnyi nemesített vetésre alkalmas lesz — úgy­hogy nincs mitől tartani, ter­veink valóraváltását illetően. Ami még fokozhatja is a re­ményeket az az, hogy elnö­künk, Sike Ágoston, másod­éves mezőgazdasági techniku­mi hallgató, s mint ilyen, na­gyon vigyáz, hogy minden munka elvégzésére időben és jól kerüljön sor — no, és ter­mészetesen, ismét csak az, hogy amikor nagy munka van, nem csupán a tagokra, hanem minden hozzátartozóra bizto­san számíthatunk... A főkönyvelő nem győzte elégszer hangsúlyozni a segít­ség fontosságát, s csak később vált érthetővé, miért. A járás­ban ugyanis Szentdomonkoson kívül nem sok község dicse­kedhet azzal, hogy az iparban dolgozó családtagok hatható­san támogatják a tsz-be irat- kozottak munkáját. De ezt a tényt itt nem is kérkedésre használják fel, hanem első­sorban arra, hogy megvalósul­jon a jelszó: zökkenők nélkül —, s hogy a lehetőség révén még egységesebbé tegyék, még jobb eredményekre ké­szítsék elő a tsz-t. S ez a ha­szon sem megvetendő azon túl, hogy a betervezett mun­kaegység kifizetése is biztosí­tottnak látszik így, már a ta­vasz kezdetén ... Weidinger László Uj bélyegek Johann Nestroynak. a köz­ismert osztrák népköltő halá­lának 100. évfordulója alkal­mából az osztrák posta 1 schil­linges emlékbélyeget ad ki a költő arcképével. * Az olasz postaigazgatóság közölte, hogy ebben az évben a következő bélyegsorozatokat adja ki: 1. A II. Vatikáni Zsinat al­kalmából; 2. Olaszország sikeres harcá­ról a malária ellen; 3. a 30-ik velencei filmfesz­tivál megrendezése alkalmából. Bekölcei panaszosok A tanács munkáját másként ítélik meg a község lakói és másként a felsőbb szervek, a járási és megyei tanács mun­katársai. A „hivatalos embe­rek” értékelik a számokkal, adatokkal mérhető teljesítmé­nyeket, az adminisztráció pon­tosságát, a különböző tervek teljesítését. A lakosság, amely megválasztotta a tanácsot, leg­inkább aszerint mond ítéletet a tanácsházán folyó munkáról, hogy ott milyen gyorsan in­tézik el az ügyeit, mennyit kell várni, hány ajtót kell ki­nyitni, míg minden pecsét a helyére kerül. És, persze, asze­rint ítél, hogy milyen siker­rel jár a tanácson, elintézik a dolgát ott, vagy pedig másno- vá küldik. Mindenben ugyanis a községi tanács sem illetékes, természetes, hogy bizonyos döntések jogát fenntartják a járási és a megyei tanács, il­letve más szervek. A bekölcei tanácson járva, megpróbáltunk tájékozódni a bejelentett ügyek (ahogy job­ban ismerik „panaszos ügyek”) műhelytitkaiban. Először a felsőbb szervek szemével néz­tünk körül, mennyire pontos a nyilvántartás. Csorba Józsefné igazgatási előadó iktatókönyvet vesz elő, s olvassa a bejegyzéseket. Rá­mutatok az egyikre. — Mit tud erről az ügyről? — Azonnal —, s máris be­nyúl a fiókba, kivesz egy akta- csomót és előttem van Túrák Imre és Dorkó Sándor kertvi­tájának anyaga. — Mindketten a tanács tulajdonában levő házban laknak, s Túrák Imre nem akarta megosztani a ker­tet Dorkó Sándorral. A tanács vb határozatot hozott, hogy a „társbérlők” a falakon kívül is egyenlő jogokat élveznék. A következő lapon ismét ki­pécézek egy ügyet; Csuhaj Sándor és Vass Károly telek­könyvi kálváriáját. Az akták között igazolás igazolást ér, jó néhány ügyirat bizonyítja, hogy a nevezetteknek semmi­féle adóhátralékuk, tartozásuk nincsen. — A telekkönyvi át­írás mégis késik, nem tudjuk miért. Erdőbirtdko6sági SZTK ■'ga­zolás és tanácsi feljegyzések lapulnak a másik kötegben. Tehát, a revizori szem meg­nyugodhat. — Persze, csak a panaszok ügykezelését illető­en, hiszen a bekölcei tanácson, mint a járási tanácson meg­tudtuk, gyakran van baj az ad­minisztrációval. Most következik a „közvet­lenül érdekelt”, a bekölcei la­kos. Mi az ő véleménye a tanács munkájáról? Zsályám József, akitől 7200 forintot perel az SZTK, nem sok rosszat mondhat a tanács­ról. Bármikor ment, megkapta a szükséges igazolásokat, hogy t. i. nem ő a felelős azért, hogy az erdőbirtokossági közösség nem fizette be Dorkó ff. An­tal nyugdíj-járulékát. Nem a tanácson múlik, hogy a vitát még mindig nem zárta le az Ózdi Erdőgazdaság. Dorkó Sándor, aki kertügy­ben fordult a tanácshoz, szin­tén nem sokáig várt a döntés­re. Megkapta, amit akart. — Nagyon fontos személy lehetek én — gondolhatta, mikor kéz­besítették a pecsétes papírt — ügyemet a végrehajtó bizottság tárgyalta. Ámbár — tehette hozzá — furcsa, hogy egy eny- nyire nyilvánvaló és kézzel­fogható problémában is össze­hívják a végrehajtó bizattsá- got. A szabályok, rendeletek is­meretében talán az elnök egye­dül is dönthetett volna. Hasonló gondolatot ébreszt­hetett Dorkó Imrében is a *a- vágási kérelmére adott válasz. Az egeresein határban levő fá­ját akarta kivágni: ezt is a végrehajtó bizottság engedé­lyezte. A dolognak érdekes jo­gi pikantériája is lehet, ugyan­is a fennálló rendelkezések ér­telmében az iparilag felhasz­nálható fát nem szabad eltü­zelni, értékesíteni kell. A be­kölcei vb megtárgyalta az en­gedélyt, kidűlhet a fa, amely­ről azt sem tudja, hogy milyen is az, használható-e ipari cé­lokra. Különben is, a fa az egercsehi határban van, „mi­nősítéséről” talán nem is dönt­het a bekölcei tanács. Gyorsan elintézik a tanácson a községfejlesztési adó mér­séklési kérelmeket (törlik, vagy csökkentik), gyorsan megszü­letik a határozat, mikor öre­gek, betegek sorsáról van szó, hogy javasolja-e őket a tanács szociális otthonba, hogy támo­gatja-e a vb a katonai szolgá­lat halasztási kérelmeket. A bekölcei lakos, ha prob­lémája van, nyugodtan biza­lommal fordul a tanácshoz. Ott gyakran szóban is elinté­zik az ügyét, néha pedig fur- csálóan tapasztalja, hogy a végrehajtó bizottság is meg­tárgyalta bejelentését, ami nem is annyira közérdekű. A közvetlenül érdekelt beköl­cei lakos tehát jó bizonyít­ványt állít ki ügyei intézésé­ről. Még azért sem neheztel — ami egyébként nem találkozik az ellenőrök megértésével —, hogy néha úgy intézik el dol­gait, ügyeit, hogy annak sem­miféle írásos nyoma nem na- rad. Tudják, hogy a legdrágább kincs az idő, legfontosabb a gyorsaság. K. I. Még húsvétkor történt. . A fodrásznál egy alig tíz évoske kislány ül hűségesen és „szenvedőn”, mint egy fel­nőtt, a bura alatt. Nekem nem volt helyem, így a gyerek mel­lé telepedtem. Fülecskéi piro­sak voltak az izgalomtól, no meg egy kicsit a melegtől. Be­szélgetni kezdtünk. — Tetszik tudni, nem jó ez a bura. Már bánom, hogy be­rakattam a hajamat! — No, ás ki engedte meg, hogy berakasd? — Édesanya! Azt mondta, elég nagy lány vagyok már, tetessem rendbe a hajamat. — Hm?! És te is ezen a vé­leményen vagy? — Igen. A tíz év, tetszik tudni, már a moziban is kor­határ! Korhatár... De ennyire azért nem! ★ A piacon egyre érdeme­sebb jönni menni. Akárhogy tart is az idő, mégis csak szemet gyönyörködtető a re­tek pirossága, a saláta üde zöld színe, és nyári csurdí- tások ízét idézi a zöldhagyma is. Nézelődöm. Nem akar­tam semmit sem vásárolni, de csak megálltam egy asz­tal előtt. — Hogy a retek? — Kettő ötven! — Nem lesz az egy kicsit drága? Pesten már kettő alatt van. — Akkor vegyen Pesten — volt a rideg válasz. — De én itt lakom és itt szeretnék olcsó árut venni! —■ Akkor várja meg a ter­melőszövetkezetet. Nem is rossz a tanács! Tényleg várok. Majd csak kijönnek ők is. ★ A patakban 8 éves forma kisfiúk izzadtan pecáznak, iz­gatottan kiabálnak egymás­nak, s éppen egy hajszál vá­lasztja el őket attól, hogy a meglehetősen hideg vízbe zu­hanjanak. Boruss Viola tán nárnő, az egri I. sz. iskola testnevelő tanára ijedtében nem is mer rájuk kiáltani, hát szép szóval kicsalogatja a víz­ből a gézengúzokat. — Most pedig libasorba utánam! — s indítanak az is­kola felé. — Ezen túl minden nap it* jelentkeztek 1 órakor, amíg nem kezdődik a tanítás, s szé­pen elbeszélgettek itt egymás« sál — mondja, mert mind az összes „pecázó” napközis. Már negyedik napja tart a raport, mikor az egyik kisfiút megkérdi egy arra járó felső­tagozatos tanár: — Hát ti miért álltok irt minden nap? — Nos? Ninos nyelvetek? — Hát.. . őrizzük az igaz­gató nénit, mi vagyunk a test­őrei — vágja ki mindannyiuk nevében a társaságot egy pöt­töm másodikos. Így lett a büntetettből elő­léptetett! ★ Magánautós ismerősöm pa­naszkodott a minap: — Nem merek ott leállni a kocsimmal, ahová beme­gyek, mert mindig akad va­lami ismerős, aki felkutat és megkér valamilyen szívesség- fuvarra. Ezért most mindig mellékutcába állok le és gya­log jövök be a presszóba. Hát nem kellemetlen? Valóban... Én nem is tu­dom, miért ilyenek az embe­rek? Szegény autós nem tud nyugodtan eldicsekedni or­szág világ előtt a kocsijával. — No de azért most engem remélem hazavisz — lép oda egy csinos közös ismerősünk, s már suhan is az autó. • ■ • Ügy látszik nem minden ismerős — egyforma! Á. t. Görög tragédia napjainkban Az egyik kelet-európai or­szágból a náciüldözések elől egy férfi húsz évvel ezelőtt az Egyesült Államokba menekült. Feleségét és három kislányát egy utcai razzia során a nácik elhurcolták és hollétükről sem­mit sem tudott. Éveken keresz­tül kutatta családját, de soha semmiféle felvilágosítást nem kapott róluk. Nemrégiben elhatározta, hogy szabadságát Izraelben fogja eltölteni. Haifába érkez­ve, megismerkedett egy nálá­nál jóval fiatalabb leánnyal* akivel egymásba szerettek. Már kitűzték az esküvő napját is, amelyre a fiatal leány sürgö- nyileg meghívta az édesanyját* aki Jeruzsálemben él. Az édes­anya néhány nap múlva meg­érkezett és megtörtént a döb­benetes bemutatkozás: kide­rült, hogy a boldog menyasz- szony vőlegénye nem más, mint a régien halottnak hitt apa. Változott a helyzet Andor naht ályán MA MAR | EZ EV MARCIUS| „Magnószalag, avagy, mi az igazság Andornaktályán” cím­mel cikket írtunk az andor- naktályai Petőfi Termelőszö- vetkezetről. Ebben elmondot­tuk, hogy az andornakitályai Petőfi Tsz-ben a rossz gazdál­kodás, a vezetőség és a tagság széthúzása, valamint a közös vagyon jogtalan eltulajdonítá­sa miatt 14,38 forintot osztot­tak egy munkaegységre. Rész­letesen, példákon keresztül igazoltuk! állításunkat, amely mögött mindig egy-egy tsz- tagnak hanyagsága, nemtörő­dömsége, lopása, avagy felelőt­lensége, céltudatos bomlasztá- sa volt igazolható, és mindez összességében kihatott az egész termelőszövetkezet gazdálko­dására. Elmondottuk, — mert a tények bizonyították —, hogy az andomaktályai Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai _ az el­múlt évi gazdálkodásukkal megcsúfolták a szövetkezés nemes gondolatát, és ahhoz, hogy ebben az évben kiköszö­rüljék a „csorbát”, visszasze­rezzék becsületüket, új vezető­ségre, megfelelő elnökre, be­csületre, a szövetkezeti va­gyon védelmére és nem utolsó sorban lelkiismertes, odaadó munkára, összefogott tagságra van szükségük. Az elmúlt napokban Andor- naktályán jártunk, a helybeli Petőfi Termelőszövetkezetben. Arra voltunk kíváncsiak, ta­nultak-e a tagok az elmúlt év súlyos hibáiból, leszűrték-e a tapasztalatokat, s egyáltalán, mit tettek, és mit tesznek az andomaktáiyaiak becsületének helyrehozásáért, szövetkezetük jó, helyes gazdálkodásáért. — Nagyon rossz szellemű termelőszövetkezet volt a mi­énk — mondja Czeglédi Ignác, a közös gazdaság új elnöke. Nem nézték sokra egymást az emberek, de a szövetkezetét sem, és ebből nagyon sok kár született. Az év végén, amikor eljött a zárszámadás ideje, és 14 forint 38 fillért fizettünk egy munkaegységre — szégyel- tük magunkat, hiszen a község másik tsz-e, az Aranykalász, 33 forintot fizetett, s éreztük, ha mi is becsületesen dolgoz­tunk volna, akkor mi is elér­hettük volna azt az eredményt. — Március nyolcadikán — az említett cikk megjelenésének napján — rendkívüli közgyű­lést hívtunk egybe, és ott, az izzóhangulatú, de mégis őszin­te légkörben új vezetőséget vá­lasztott termelőszövetkezetünk tagsága. Én lettem az elnök, s megvallom őszintén, kicsit fél­tem az előttem álló feladatok­tól. S ez természetes is, hiszen nagy feladatok megoldása elé állítatta a rossz helyzet nem­csak a vezetőséget, hanem ma­gát az elnököt is. sorjában, mit és NO, DE NÉZZÜK hogyan oldottak meg az új szövetkezeti vezetők? Először is, önmaguknak kel­lett szakítaniuk az elmúlt év rossz gyakorlatával. Minden vezetőségi tagnak önálló „re­szortot” kellett adni a vezetés­ben, a munkában. Üj brigádo­kat, új munkacsapatokat kel­lett szervezniök. Rá kellett ve­zetni a tagságot arra, hogy a vezetőség tudta és engedélye nélkül egyetlenegy tag sem mehet abba a dűlőbe dolgozni, amelyikbe akar, nem azt csi­nálhat, amit akar, és nem azt viheit, amit akar. Nagyon nehéz volt ezt meg­oldaniuk, hiszen az idő is sür­getett. Vetni kellett már a kora tavasziakat és még a háztáji terület sem volt ki­osztva. De akadt segítő ebben a nehéz helyzetben, — a párt- szervezet, és a tagok közül azok, akik a legbecsületeseb­bek voltak. A háztájit egy hét alatt ki­osztották (1961-ben két hetet vett igénybe ez a feladat) és a kapás területeket is ki kellett osztani „hat-négy arányban” a tagok között. De eközben fe­lül kellett vizsgálniuk az idei tervet is, mert rájöttek, hogy nem reálisan tervezett az előző vezetőség. lényegében _________ normálisnak mo ndható a helyzet az andor- naktályai Petőfi Termelőszö­vetkezetben. 180 termelőszövet­kezeti tag közül 140 rendsze­resen dolgozik. A többiek nyugdíjasok. Ezelőtt egy évvel csak 8—10 ember volt a földe­ken, most napjában legkeve­sebb a 110—120 fő. Aki nem tudja igazolni munkából való hiányzását, a vezetőség határo­zatának értelmében két mun­kaegység levonásban részesül. S teljesen jogosan, hiszen a tervben előírtak megvalósítá­sa minden dolgozótól a legtöb­bet, a legjobbat követeli meg. így aztán sikerült már 500 ezer simavesszőt (szőlő) gyükerez- tetniük, 160 hold szőlőjük met­szését elvégezniük, ezen kívül 68 hold tavaszi árpa, 66 hold vöröshere, 13 hold zabosbük­köny, 10 hold cukorrépa, hét hold burgonya vetését is befe­jezniük. 86 hold kukorica, és egy-egy hold hagyma, illetve zöldség vetésével is végeztek. Tehát, amint tapasztaljuk az időszaki feladatokkal jól ha­ladnak a termelőszövetkezet­ben. Ennek bizonyítására még néhány más adatot is fel kell tűntetnünk, hiszen ezek újak a termelőszövetkezet történe­tében. Egy hold paradicsomot ültették ki már, 40 ezer fő ká­posztát, hétezer paprikát, stb., s ha szükséges, még a nyucdí- iasokat is mozgósítani tudják. De hogyan szilárdították meg a belső, úgynevezett ügyviteli életet? Május elsejétől új főköny­velője lesz a szövetkezetnek. Egy fővel növelték az irodis­ták számát is, hogy a munka­egység és más egyéb elszámo­lás, beírás rendjén menjen. Minden tsz-tagnak kiadták a munkaegységkönyvét, és abba mindennap beírja a brigádve­zető a teljesített munkaegysé­get. így elkerülnek mindenfé­le munkaegység reklamációt. Ugyanakkor aktívaüléseket is tartanak, ahol a szövetkezet vezetősége baráti beszélge­tések között ismertetik a meg­jelentekkel a problémákat, si­kereket, kikéri a közösség véle­ményét, és megindokolnak minden rendelkezés okát. Mondják is a tagok, hogy ez nagyon jó dolog, mert így mindenki ismeri a szövetke­zet életét, nincs titok egymás között, s nem érzi senki, hogy a tsz-vezetők „magasabb lo­von ülnek”. Említésreméltó még, hogy negyedévenként 10 forint mun­kaegységelőleget fizetnek, és a brigádvezetők minden nap be­számolnak a végzett munkák­ról, s a vezetőség isi kétheten­ként megtartja üléseit. Szép dolog, hogy a vezetőség hatá­rozatainak nyomán — mivel takarmányuk elegendő a jó­szágok ellátására — a háztáji állatok „kitartására” 1—1 má­zsa takarmányt adnak el a ta­goknak munkaegységre, vagy készpénzért. Hibák? Akadnak még most isi. Bányai Józsefné, és Kozik Józsefné, a két legjobb munka­csapatvezető, tavalyi okok mi­att pereskednek egymással. Jó lenne, ha kibékülnének, és fátyol# borítanának a múltra, mert most az a lényeg, hogy lesz ebben az évben, mennyit tudnak majd osztani, túl tud* ják-e a tervezett 28 forint munkaegyiségértéket teljesí* teni. Ezen kívül vigyázniuk kell még jobban a közös va­gyonra, his& ebben az évben is előfordult már egy vagy két eset, amikor „csáki szalmájá­nak” nézték a közös vagyont. Tovább kell még erősíteniük a fegyelmet, a bizonylati fe­gyelmet és a szemléletben ta­lálható maradiságot; az enyém, tiéd, övé megkülönböztetést is a múltnak kell adniuk. Hama­rosan meg kell oldaniuk azt a helytelen állapotot, hogy még ma is egyszemélyben párt­titkár és tsz-elnök Czeglédi Ignác. Ez ha sokáig így marad, nem vezethet jóra. | MOST, NAPJAINKBAN ez a helyzet az andomaktályai Petőfi Termelőszövetkezetben. Tanultak a hibákból és sokat tettek már jó hímevük vissza« szerzéséért. Természetesen a siker még messze van, mint­hogy az év vége is távoli idő* pont. De ha ezen az úton ha­ladnak még fokozottabb mun­kával, szorgalommal dolgoz­nak, a várt siker nem marad­hat el. Csak rajtuk múlik, az andomaktályai Petőfi Tsz tag­jain és vezetőin, — s mi bí* zunk bennük. Fazekas István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents