Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-31 / 125. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. május 31., csütörtök 1965 — as idén Nem a naptár változik meg úgy, hogy a legközelebbi napokban - „kihagyva” ezerkilencszázhatvan- hármat és hatvannégyet — két évet öregedünk, de még a gazdasági és kulturális élet sem fejlődik máról holnapra két esztendőre valót: a bekölcei és ostorost könyvtárláto­gatók az ősszel már mégis 1965-ben „érezhetik magukat”. A Heves me­gyei Könyvtár olyan olvasótermet és kölcsönzőhelyiséget rendez be a bekölcei és ostorost olvasóknak, amilyeneket a megye többi közsé­gei csak két—három év múlva épí­tenek. Az ízléses — a barna három árnyalatával színezett - speciáli­san kiskönyvtárt célokra alkalmas bútorok tervei is a megyei könyv­tárban készültek. amelyek egyéb­ként az ezerkilencszázhatvanötös céloknak megfelelő könyvmennyi­séget is biztosítják a két község olvasni vágyó lakóinak. (- zár) — AZ EGRI járási KISZ- bizottság június 8-án értekez­letet tart, amelyen részt vesz­nek az egri járás KISZ-alap szervezeteinek titkárai. Az értekezleten megvitatják Az ifjúság a szocializmusért- mozgalom ez évi beindításá­nak feladatait, és a nyári tá­borozásokkal kapcsolatos ten­nivalókat. — A MÜLT ÉV szeptemberé­től a mai napig 540 ismeretter­jesztő előadást tartottak az egri járás községeiben, átlag hatvan főnyi közönség előtt. Különösen az egészségügyi té­májú előadások arattak nagy sikert: ezeket gyakran másfél- kétszáz ember hallgatta végig. — AZ EGRI VÁROSI Ta­nács útkarbantartó részlege június 10-re befejezi a Be­loiannisz utcai útépítő és kar­bantartó munkálatokat. — KIBŐVÍTIK az ostorost kultúrházat. A jelenleg egy nagyteremből álló épület új szárnnyal növekedik, amelyben helyet kap a könyvtár és a klub is. Az építkezést társadal­mi munkában végzik az osto- rosiak. — AZ EGRI Lakatosáru- gyárban önkéntes, térítés- mentes véradó-mozgalom in­dult. A hét közepéig mintegy 62 fő adott vért. Ma szintén jelentkezik véradásra egy 30 fős csoport a gyárból. •» MA DÉLUTÁN három órai kezdettel a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttese mű­sort ad az Egri Finomszerel- vénygyár kultúrotthgnában. A műsorban a Vörös Csillag Ér­demrenddel kitüntetett együt­tes ismert művészei lépnek színpadra. Kónya Lajos: Hazai táj Szépirodalmi Kiadó Becsukom Kónya Lajos Kos- suth-díjas költőnk legutóbb megjelent kötetét, a Hazai tá­jat és nézem a borítólapon le­vő tollrajzot: siheder fák áll­nak az útszélen, a meggondol­tan feltörekvő dombok és he­gyek előtt a termékeny síkság alig érezhető falvaival, világá­val: Ez a művészi tollrajz (Ru­das Klára munkája) jelzi Kó­nya Lajos szűkebb pátriáját, a Dunántúlt, jellemzi a költőt, aki ebből a termékeny humusz­ból vétetett és mint az anya­föld szerelmese, fiúi hangon az édesanyáról beszél, az édes­anyához hajol vissza akkor is, amikor az elmúlt évtizedekre, a fiatalságra gondol vissza, ak­kor is, amikor a jövőnek feszü­lő elemeket, embereket, izgal­makat, terveket énekli. Sok­szor úgy tűnik, hogy a költő szerénységből és bizonyos mé­labúval önmagának sorolja a költői képeket és árnyalt mon­datokat. De ez csak inkább a köntös, amely a forrongó tar­talmat takarja Az első két ciklusban (Ének a szegénységről és Soproni ha­rangok) a második világhábo­rút átfogó évtized gyötrő élmé­nyei adnak indítást a költői vallomásokhoz. Ballada! han­got vegyít az emlékezés erőtel­jesebb kifakadásaival, de gor­donkahangon szól az első sze­relem emléke is, a kedves ne­vének zengetése közben. Egy­fajta költői történelemírás ez azoknak, akik a lélek esemé­nyeiből szívesebben tanulnak, mint a véres és kegyetlen ta- nulságtételekbőL Sopront, a régi város neve­zetes vendégeit és lakóit az ifjúságból őrzött rajongással és hevülettel énekli ma is Kónya Lajos, de önmagát is látja a patinás utcákon; Ódon, hús falak, emlékezzetek majd rám is, aki egykor közietek tanultam meg: e rettentő egű tájon semmi nem tart meg, csak a mű. A mű megteremtése közben, a sajátos belső történelemírás gondja közben a ruháskosárba tett kis Katiról emlékezik, de a játékos kép a báj és a ked­vesség ellentétébe csap át a vers végén, mert a kor, a há­borús őrület mindent megmér­gezett: Nappal még csönd volt. Ám estfele rémülettel-'lett a világ tele, a menekülök kis seregei rajokban mentek a hegyekbe ki, felhasogatták a rőt alkonyat egét a pokolbeli madarak, szirénák vijjogó sírása szállt, s nagy füstköpenyben láttuk a halált. A költőben felködlik a gon­dolat: mi marad meg ebből a kis Kati számára, ha a felnőt­teknek is csaknem elviselhetet­lenek voltak az idegtépő hang- zatok kívül és belül? Kónya Lajos az egész Du­nántúlt legszívesebben egy öle­léssel tartaná kebelén. A Kiál­tás az életért címet viselő cik­lusban a modem kor emberét gyötrő és a nemzetek sorsát érző ember vívódásai kevered­nek a táj hangulataival, har­móniáival, szépítő és nemesítő emlékekkel, születésnapi gon­dolatokkal és filozofikus elme­rengéssel. Számvetést tart, mert a negyven évet maga megett tudó költő búcsúzko­dásra készül az ifjúsághoz, e talán igazsemvolt varázslathoz. A ciklust bányaélmények zár­ják le, a bányában dolgozó emberek portréiban a modem kor emberét, az elszántságot, a célratörést dicséri. Hogyan is ír a gépmesterről? Még este is, hogy végre oda­hagyta kissé a bányát, meg-megnyílt alatta s fekete lucskot fröcskölt rá a mély. S míg fáradtan borocskáját nyakalta, tudata mélyén duruzsolt az akna, mint ölthatatlan tüzű szenvedély. (Szenvedély) A Dunántúli nyár cím alatt összefogott tizennégy szonett egységes élményből egységes képpé zárul a szemünk előtt. A faluról, embereiről meghitt szavakkal vall, határozott vo­násokkal ábrázolja az éppen forrongó, alakuló falusi vilá­got, embereket. A falu mozdul. Sörszagú előleg fut a kocsmába, jó vacsora könnyed illatával telik meg a világ. Brigádosok, tarlók törői jönnek, terhét s reményét hordván a jövőnek, mint ama Kristóf az isten fiát. A kötetnek egyetlen monda­ta sincs, amely szöveg szerint a hazaszeretetről szólna, s mégis, amikor a könyvet elolvasva, el­gondolkozva ölünkbe ejtjük, az az érzésünk, hogy Kónya Lajos a Dunántúl képeibe fog­lalva és látva, izzóan szereti hazáját, népét és jövőjét. Es ez ennék a lírának és Kónya Lajosnak őszinte és igaz dicsé­rete. Farkas András EGRI VÖRÖS CSILLAG A fekete Orfeusz EGRI BÉKE Ég és föld között EGRI KERTMOZI Fáklyák GYÖNGYÖSI PUSKIN A világ minden aranya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Apát keresünk HATVANI VÖRÖS CSILLAG Babette háborúba megy HATVANI KOSSUTH Pique Dame Egerben 19,30 órákon Cirkuszhercegnő (Teltház akció) HARMATH ENDRE: 2 II. Indián a máglyán — Tierra! Tierra! (Föld). — Az árbockosárban ülő matróz­nak ezzel a kiállásával kezdő­dött Kuba újkori története. Az árbockosár Kolumbus Kris­tóf vezérhajóján volt. A hajó naplójába a következő bejegy­zés került: „1492. október 27- én eddig fel nem fedezett föld- Me léptünk.” Aztán jöttek, miajd valóság­gal özönlöttek a spanyol ha­jók. Kolumbusék barátkozás- sal, ajándékosztogatással kezd­ték, utódaik fegyverrel folytat­ták. Megkezdődött az indián őslakosság módszeres kiirtása. És ezzel egyidejűleg megkez­dődött a festői szigetország népének évszázados harca puszta életéért, a szabadságért. A történelem feljegyzi 1511 novemberének: egyik napját. Az őslakó siboney-indiánok főnöke, Hatuey serege a leg­primitívebb dárdákkal és nyi­laikkal rontott neki Velasquez spanyol conquistador hordád­nak. Az indiánok hősiesen és si­keresen' harcoltak a spanyol nehéz-gyalogság ellen. A tragé­dia akkor történt, amikor Ve­lasquez bevetette a lovaeágot. A szerencsétlen őslakók éle­tükben nem láttak lovat, nem tudták, hogy az előttük meg­jelenő „szörnyek” egyszerűen állaton ülő emberek. Azt hit­ték, hogy a ló és a lovas egy élőlény1, illetve gonosz szellem, akit az istenek küldtek elle­nük és akik ellen ezért nem is érdemes harcolni. A spanyolok elfogták Ha- tueyt, a törzsfőnököt is. Alig­hanem ő volt az első latin- amerikai, aki megismerkedett az európai civilizációnak az Újvilágba is exportált vívmá­nyával: a máglyával. Múltak az évszázadok és a siboneykből szinte hírmondó sem maradt. Ugyanakkor a spanyolok felfedezték, hogy a sziget hallatlanul termékeny talaja kedvez egy akkoriban csak királyi csemegének szá­mító Ínyencség, a cukor elő­állításához. Kuba története — nagyrészt a cukornád történe­te is. A spanyol lovagok bir­tokában levő hatalmas ültet­vényekhez viszont munkaerő kellett. A hódítók rádöbben­tek: most jól jött volna a ki­irtott őslakosság. A problémát úgy oldották meg, hogy kor­vettek indultak Afrika part­jai félé — rabszolgákért. A XVIII. században Havam na a világ egyik legnagyobb rabszolgakereskedelmi közc pontja lett. Bármennyire is igyekeztek a hódítók a világ­tól elzárni és akkori állapotá­ban konzerválni a szigetet, mint minden ilyen szándék mindenütt, ez a kísérlet Kubá­ban is kudarccal végződött. JÓSÉ MARTI A zizegő cukornád varázs­latosan szép birodalmában szerveződött és fellángolt a nemzeti ellenállás. 1849-ben már-már kirobbant a felkelés, amikor valami történt. Az Egyesült Államok, amely mór régen szemet vetett a hozzá oly közeli gazdag szigetre, ad­dig, érthető külpolitikai okok­ból, támogatást ígért minden spanyolellenes mozgalomnak. Amikor azonban Washington­ba eljutott a készülő szabad­ságharc híre, az amerikai kor­mány olyan döntést hozott, amely évtizedekre előre meg­határozta Kubával kapcsola­tos külpolitikáját. Uncle Sam úgy döntött, nemcsak azt kell elérnie, hogy a spanyolok ki­takarodjanak Kubából, de azt is, hogy Kuba — ne a kubaia­ké legyen. A szabadságmozgalom veze­tői ezért kaptak 1849-ben olyan éretsítést a „jenki-szim­patizánsoktól”, hogy sajnos az amerikai kormány pillanatnyi­lag semmiben sem segíthet nekik. A mozgalom komoly reálpolitikai érzékkel rendel­kező vezetői erre nagy nehezen eloltották a felkelés már-már tűzvésszel fenyegető zsarátno­kát. Az ezután következő két esztendő során azonban megér­tették, hogy Washingtonra nemcsak „pillanatnyilag” nem számíthatnak, hanem sohasem. Egy útjuk maradt: a harc — Washington nélkül, vagy ha kell, hát Washington ellenére. 1851-ben kitört a felkelés. Nekünk, magyaroknak mini­dig a büszkeség forrású ma­rad, hogy az első országos mé­retű kubai megmozdulás egyik vezetője egy messzire sodró­dott, Prágay nevű hazánkfia volt. Harcostársát, a hazafiak vezetőjét, Narciso Lopezt, a spanyolok elfogták és a ha­vannai nyilvános vérpadon le­fejezték. Neiri sokkal később világossá vált a „pillántatnyi” amerikai magatartás oka: Washington 120 millió dollár vételárat ajánlott fel a számára oly fon­tos szigetért. Spanyolország nemet mondott, de a kubai nép is: 1868-ban kitört a második, még nagyobb szabású szabad­ságharc. Vezére, Carlos Ma­nuel Cespedes, abban az évben október 10-én ki is kiáltotta Kuba függetlenségét és nem egészein harmincezer emberrel hosszú éveken át sakkban tud­ta tartani az egyik ismert spa­nyol hadvezér, Dulce tábor­nok több mint százezer főnyi seregét. Érdekes, a nemzetközi szolidaritásra ebben a harc­ban is szép példa akadt, a Vil­la tartománybeli zendülök élén egy Rulov nevű lengyel tábornok állott. Kereken egy évtized kellett a spanyol koro­nának a Cerpedes-féle szabad­ságharc vérbefojtására... Rövid szünet után elkövetke­zett az a felkelés, amelynek vezére Latin-Aemrika legna­gyobb forradalmára, Jósé Mar­ti volt. Alveziérei, köztük egy Guillermann nevű néger óriás, valamint a híres Maceo mu­latt paraszt segítségével hadá- szatilag is nagyszerűt produ­kált: megveri először Rivera, majd Martinez Campos spa­I 1962. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK: | ANGELA 1 70 évvel ezelőtt, 1892. május f 31-én született KONSZTANTYIN 1 PAUSZTOVSZKIJ szovjet író. El- * sq műveiben az egzotikum von- í zotta, később a forradalmi kor- l szak átformáló ereje, a szocializ- 2 mus alkotó munkája ihlette. Je- 1 lentősek romantikus színezetű S kisregényei (Mezítlábas Odisszeu- ' sok, Az aranygyapjú földjén), leg- { utóbb magyarul a Nyugtalan if- # júság című erősebb szubjektív í életrajzi regénye jelent meg az if- j júkoráról. i 145 évvel ezelőtt, 1817-ben e na- j pon született GEORG HERWEGH j Konsztantyin Pausztovszkij német forradalmi költő. Első ver- J ses kötetében — melyet 1848-ban ( magyarra is lefordítottak — a nemesség és a papság elleni ) harcra buzdított. Munkásdalait Európa-szerte énekelték. \ 105 évvel ezelőtt, 1857. május 31-én született GOTHA RD j j JENŐ csillagászba herényi csillagvizsgáló'alapítója, a színes > > fényképezés egyik úttörője. Ma tölti be 60. életévét VILJAM SIROKY, a Csehszlovák Szó- j I cialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke. r ( 10 évvel ezelőtt, 1952-ben e napon avatták fel a Szovjetunió- j J ban a VOLGA—DON CSATORNÁT. i 1961-ben ezen a napon alakult meg az afrikai munkásság f ( első egységes szervezete, az AFRIKAI SZAKSZERVEZETEK C < SZÖVETSÉGE. , FILM: Fáklyák SZÉLESVÁSZNÚ CSEHSZLOVÁK FILM A film története a múlt század végén, Prágában játszó­dik, s egy fiatal házaspár megrázó sorsában ad képet a korról. A filmét Vladimir Cech rendezte, aki korábbi filmjeiben (A fekete zászlóalj, 105 százalékos alibi) bűnügyi és kalandos jellegű történeteket dolgozott fel. Ebben a filmjében a mun­kásmozgalom első lépéseit igyekezett megeleveníteni. A filmet az egri Kertmozi május 31-től június 3-ig, a gyöngyösi Puskin Filmszínház június 4—6-ig mutatja be. nyal tábornokokat. A spanyo­lok a még nagyobb presztízs­veszteség elkerülésére a ke- gyetlenkedéséséről ismert Weyler generálist küldték a felkelőkre. Weyler teljes falu­kat kaszaboltatott le, egyik kedvelt módszere a megvakitás volt, szóval hű maradt hírne­véhez. Ez sem segített, a ge­rillák győzedelmeskedtek. A következő spanyol hadvezér, Blanco tábornok már azt a megbízást kapja Madridtól, hogy tárgyaljon Marti felkelői­vel, amikor... Amerika ismét közbeszól. FELROBBAN A „MAINE” 1898. február 15-én, máig is tisztázatlan körülmények kö­zött, a havannai kikötőben fel­robbant a Maine nevű ameri­kai cirkáló. Ez volt Washing­ton ürügye a spanyolellenes támadásra. Ha a robbanás rész­letei tisztázatlanok is, az ame­rikai vonal teljesen kristály- tiszta. Abban a történelmi pil­lanatban, amikor Martiék moz­galma már csaknem diadal­maskodott, Uncle Sam megva­lósította régebbi döntését, amely szerint Kubára ő tart igényt és a Monroe-eIvet, amely úgy szól, hogy „Ameri­ka az amerikaiaké”, úgy fogja alkalmazni, hogy „Amerika az Egyesült Államoké”. A marxista történészeik a Maine cirkáló felrobbantásától számítják az első modern im­perialista háború kezdetét. Az amúgy is hatalma alko­nyához érkezett, gőgös Spa­nyolországot sértette, hogy az ócska flintákkal, kardokkal és nádvágó késekkel, az úgyneve­zett machetékkel felfegyver­zett rongyos parasztok verték tönkre elit expedíciós seregeit a kubai őserdőkben, felhasz­nálták az alkalmat, hogy ne a „piszkos lázadóknak”, hanem az Egyesült Államok tábomw kainak adhassák meg magu­kat. így történik, hogy ameri­kai tengerészgyalogság szállja meg a szigetet. A kubaiak ki­dolgozhattak ugyan ‘ egy alkot­mányt, de azt az amerikai kongresszusnak kellett jóvá­hagynia. Magának az alkot­mánynak megszerkesztése is amerikai „segítséggel” történt már, így nem csoda, ha a wa­shingtoni kongresszus azt elfo­gadta. Mint ahogy az sem volt csoda, hogy kiegészítette azt egész Latin-Amerika történeté­nek egyik legjellemzőbb és leghirhedtebb jogi bilincsével, a Plat-féle módosítással. En­nek a jogi szörnyszülöttnek a harmadik cikkelye így hang­zik: „Kuba kormánya egyetért azzal, hogy az Egyesült Álla­mok éljen az intervenció jogá­val Kuba függetlenségének megőrzése és olyan kormány támogatása céljából, amely al­kalmas az élet, a tulajdon és a személyes,szabadság megvédé­sére és a párizsi szerződés által az Egyesült Államokra ruhá­zott — Kubára vontakozó — kötelezettségek teljesítésére....” Magyarul: az amerikai szo­kás szerint, gondosan elhin­tett néhány magasztos szó (élet. tulajdon, személyes szabadság) ködfüggönye mögött plasztiku­san domborodik ki a lényeg: Washington tetszés- szerinti in­tervenciós joga. Uncle Sam tehát megvalósít tóttá tervét. Az éhező, mache- tés-felkelőket sikerült meg­fosztani a győzelem gyümöl­cseitől és sikerült megteremte­nie minden feltételt ahhoz, hogy ezeket a gyümölcsöket — nemcsak a szó szimbolikus, ha­nem szó szerinti értelmében is, maga arassa le. (Következik: Batista a színre lép»

Next

/
Thumbnails
Contents