Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-05 / 103. szám

4 NÉPÜJSÁG 1962. május 5., szombat Gyertyafénykeringő $ filhTfárürn Tegnap este mutatta be a Gárdonyi Géza Színház Kätscher: Gyertyafény keringő \ című zenés vígjátékát, Kozaróczy József rendezésében.^ Mindenki ártatlan ? Új magyar filmvígjáték Báró: Füzesíiy Ottó Nagyságos asszonyt Olgyai Magda Gaston: Fonyó István Vali: Varga Edit A barátságosan kivilágított budapesti utcán utasokkal, 5 pesti emberekkel megpakolva, > kanyarog az autóbusz. Egy fia- | tál lány tolvajt kiált, mire a > túlbuzgó autóbuszsofőr és ka- \ lauz a legközelebbi rendőrőrs­re viszi az utasokat. Az elve­szett óra megkerül, még egy másik is, sőt előkerül egy tás­ka lopott ékszer is. Ki a tet­tes, ki lopta el az órát, s kié az ékszert tartalmazó táska? Bár a film alkotói, Csizma- ■ rek Mátyás forgatókönyvíró és Palásthy György rendező, vá­laszt adnak a feltett kérdésre, £ bűnügyi vígjátéknak titulált filmjükben mégsem a szokásos • nagy kérdőjelre irányítják a • nézők figyelmét. Az autóbusz, a bűnügyi keret, csupán ürügy • arra, hogy felvillantsák mint- ’ egy negyedszáz pesti ember ki­> sebb-nagyobb hibáit, és a kö­zönség jóízűt nevessen: milyen furcsán viselkednek az embe­rek egy különös, rájuk kény­I szeritett helyzetben. A film alkotói különböző tí­pusokat vonultatnak fel, s a címadó kérdésre: mindenki . ártatlan? — megadják a ki nem mondott feleletet: nem, nem ártatlan, vannak hibáink, ! kinek kisebb, kinek nagyobb, i s ez alól még a derék őrs­parancsnok és az ifjú nyomozó I sem kivétel. Üj magyar filmünk szeré- ! nyen húzódik meg az elmúlt év ! filmtermése között, nem lép fel nagy igénnyel, de a célt, amit maga elé tűz, megoldja, nem­csak jószándékkal, hanem hoz­záértéssel, becsülettel is. A bűnügyi filmek szokásos izgal­mait ugyan számonkérhetjük a film írójától, de humorban — még pedig nemcsak helyzetek­ből, hanem jellemekből faka­dó humorban — nem volt hi­ány. Csizmarek Mátyást főleg színpadi szerzőként ismerjük, s most e filmben igen nagy­szerűen alkalmazza párbeszé­deket poentírozó, s egyben kar- rakírozó képességeit. Ügyesen szerkesztettek a különböző egyéni problémák, szituációk, a leleplezett diákszerelem, a zsugori lottónyertes, a plety­kás asszonyok, a nősülni akaró agglegény, a fegyvert „rejte­gető'’ öreg, az előkelő hölgy, a horgász és mind valameny- nyien, akik helyet kaptak eb­ben a bűnügyi vígjátékban. Dicséretesre vizsgázott felső önálló filmjével a rendező, Palásthy György is. Jó ütemet diktált a filmnek és becsü­letére válik a nagyszámú sze­replő mozgatása, s az sem le­becsülendő, hogy a forgató- könyvben rejlő szűk cselek­ményt ötletekkel telítve érde­kesen bontotta ki, s elejétől végig lekötötte a közönséget. Jó segítőtársa volt ebben az operatőr: Herenczik Miklós rs, aki elevenen, jól és hangulato­san jellemző képeivel járult hozzá a film sikeréhez. A népes szereplőgárdából kiemelkedett Tolnay Klári, a „jobb időket élt bundás-höl- gye”, Rádai Imre külsőségek­ben megnyerő, de ugyanakkor üres, jellemtelen figurája, Gobbi Hilda hallgatag öreg­asszonya, Szendrő József túl­buzgó rendőrőrmestere. A felsoroltakon kívül Kállai Ilona, Peti Sándor, Pándi La­jos, Márkus László, Ascher Oszkár, Suka Sándor, Kautczky József és Garas Dezső alakított egy-egy jól jellemzett figurát1. Az elmúlt hónapok néhány vitatható magyar filmje után jól esett végignézni, s nem utolsó sorban végig nevetni ezt az új magyar filmet, amely feltétlenül megért egy estét, de megérdemli az elismerést is. Márkusz László ásó, tek. 1962. MÁJUS 5., SZOMBAT: GOTTHARD MARX KAROLY, a tudományos szocializmus megteremtője, 1818. május 5-én született, ö alapította meg a munkásság első nemzet­közi szervezetét, az ún. I. Inter- nacionálét, 1864-ben, Londonban. Főműve az 1867-ben megjelent A tőke. Május 5-e a SZOVJET SAJTÓ NAPJA, arra emlékezésül, hogy a Pravda első száma 50 évvel ez­előtt, 1912. május 5-én jelent meg Pétervárott. 60 évvel ezelőtt, 1902-ben e na­pon halt meg FRANCIS HARTE amerikai író. Az aranyláz idején Kaliforniában élt, erősen realista ábrázolással megírt elbeszélései az egyszerű emberek küzdelmeit és a kapitalista réteg harácsolását áb­rázolják. Kaliforniai beszélyek, Jeff Briggs szerelme, Az arany- Egy bánya története című regényei magyarul is megjelen­Tengervízből nyert Ivóvíz Világszerte egyre sürgetőbbé ; válik a szükséges ivóvízmeny- ; nyiség biztosításának problé- ; mája. Az Egyesült Államokban > például a napi ivóvízfogyasz- ;tás jelenleg több mint 1200 ; milliárd liter, de számítások > szerint 1975-ig napi 36 000 mil- 1 liárd literre emelkedik. Éppen > ezért Amerikában nagy fon- ! tosságot tulajdonítanak azok- 1 nak a kutatásoknak, amelyek a tengervizet ivóvízzé alakít­ják át. A sótalanítás egyelőre meglehetősen költséges eljá­rással történik. Újabban azt a megoldást javasolják, hogy a sótalanítás után fennmaradt ásványi anyagokat használják fel műtrágyának, s a vegyipar különféle szükségleteinek ki­elégítésére, és ezáltal csök­kentsék az ivóvíz előállításá­nak költségeit. Moxik műsora Maria: Romváry Gizi EGRI VÖRÖS CSILLAG Mindenki ártatlan EGRI BRODY Hamis alibi GYÖNGYÖSI PUSKIN Házasságból elégséges GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kapu nyitva marad HATVANI VÖRÖS CSILLAG Folytassa; admirális HATVANI KOSSUTH Az írnok és az írógép HEVES Fehér éjszakái PÉTERVÁSARA Különös hajótöröttek FÜZESABONY Megszállottak műsora Egerben este tél 8 órakor: Gyertyafénykeringö (Szelvénybérlet) Abasáron ete fél 8 órakor: Dodi lEPERlW dirit Két tv-játékró 1 AMIT NEM LÁTOTT A KAMERA A csehszlovák író, Jaroslav Zrotal ifjúsági színművének televízióváltozatia remek él­mény volt. A száz perces já­ték egy izgalmas nyomozás történetét bontja ki. Venturá- ék lakásából eltűnt/ egy érté­kes indonéz szobrocska, s a gyanú a kis Jindrák fiúra és Patoaska úrra, a világot járt bohócra esik. Ök ketten tar­tózkodtak ugyanis Venturáék lakásában, a nyitott ablakon át berepült labdát keresve. Koudela úr vezeti a nyomo­zást. Látszólag könnyű dolga mutatkozik. Segítséget ad a nyomozáshoz egy film is, ame­lyet) Patocska úr készített a gyerekek futballozásáról; a film ott ér véget, hogy a lab­da berepül a nyitott ablakon. Ami nem került fel a filmkoc­kákra — erre kiváncsi Koude- la úr. Az izgalmas és idegfe­szítő cselekmények során fény derül az igazi betörő szemé­lyére, aki nem más, mint Ven­tura úr. Nagy tanulságot mond ki Patocska úr a tv-játék befe­jező képsoraiban: akik ismerik és szeretik egymá/st — azokat nem érheti baj. Gyerekeknek készült ez a tv­játék, szereplői között több 10 éven aluli gyerek volt. Közü­lük is kiemelkedett Ragó Iván, a kis Jindrák fiú szerepében. Csákányi László, mint Ventura úr, jó játékot mutatott, érde­kes negatív figurát formált meg. Mányai Lajos Koudela úrja nagyvonalú és fölényes volt, a szerep kívánta köve­telmények szerint. Varga D. József bohócát clowni édeskés- borongós hangulat fogta körül. Pauló Lajos rendezését a jó tempó dicséri. A LÉC FELETT Gyárfás Miklós televízióra írt lírai komédiája hiányérze­tet váltott ki az emberből. Mert a játék során a lírából és komédiából a legkevesebbet kapta a néző. Nyersen kimond­va: semmit. Gyárfás csak ka- pirgál a földberejtett búzaszem után, csak fevázolja a témát, de annak tartalmasabb, mé­lyebb kibontására már nem vállalkozik. Az alapötlet: két generáció, a fiatalabb és idősebb nemze­dék, az 50 éves apa, és 17 éves leánya között örökös a vita. Sértődött, íéltékenykedő az apa leánya sportsikereire, mert annak nagyobb népszerűség a jutalma, mint neki, aki évti­zedek óta a tudományt szol­;>>7. i.n.\-tí 'xv=; „.vT • gátja, s egy zseniális képletet is felfedezett. Sértődöttsége olyan messzire ragadja, hogy lányán keresztül az egész if­júság ellen támad, az egész mai fiatalságot vádolja meg. A darab végén döbben rá, hogy elmaradt az élettől, a léc alatt futott át, nem volt bá­torsága megkockáztatni a ma­gasság, a nehézség leküzdését. (Ez a rádöbbenés sem eléggé elhihető erejű, ami a darab egyéb hiányosságait sokasítja.) Gyárfás Miklós lírai komé­diája félkész mű. Unaloműző­nek is kevés volt az esti órák kitöltésére. Ajtay Andor, Ba­logh Emese, Nádassy Myrtill sok újat nem tudott hozni a sebtiben, felszínesen „összedo­bott” szerepekben. Talán Koms lós Juci az egyetlen, aki az anya szerepében időnként fel- felvillantotti valami kevés víg­játéki hangulatot. A papíros­ízű figurákba azonban sehen gyan sem tudtak kellően „éle­tet” lehelni a színészek. Szö- nyi Sándor, aki már több tv*/ játék rendezésében bebizonyí­totta nagyszerű képességeit; rátermettségét, merészségét; ezúttal nem tudott a „léc fölé” emelkedni. (pataky) Férj: Fekete Alajos 45. ÖN AZ NSZK SZABAD POLGÁRA X. A férfi megállt az ajtóban — mozdulata katonás volt, mint­ha jelentést akarna tenni — az asszony csak nézte, azután hirtelen felsik oltott: — Bernhard! — alig hangzott el azonban a név, ijedten, ha­rapta él a szavakat, arnígcsak az értelmetlen foszlányok is­mét egy keresztnévvé álltak össze: Benediikt! — Bemhard — mondta nyo- • gödit, kijelentő módban a férfi. ; Azután gúnnyal kevert fölé- ; nyességgel tette hozzá: Bem- ; hard Kruger, ha úgy tetszik, ; a Német Szövetségi Köztársa- ; ság szabad polgára. Az asszony nem így képzelte ; el a viszontlátást. Toprongyos ; alakot várt, aki sötétedés után, ; lopva zörget a kertre nyíló : ablakon, vagy álruhában, vagy I tudjisten, hogyan, surran be a I szobába és törlés zfcedik és rí: Imánkodik, hogy ő védőén ! anyáskodhasson felette. De Hilde Krugemek megint csak az a sors adatott meg, hogy a Nagy Ember szerény árnyéka legyen... Nem sokkal később az asz­talnál ültek. Krüger, Hilde, és a három fiú, akik addigra ha­zaérkeztek az iskolából. Az asszony mérte szót a sült mar­hahúst, egy pillanatig gyönyör­ködött a saját konyhai művé­szetében, azután magyarázólag mondta a messziről jöütnek: — A piac újra tele van már... — Miért, talán éheztetek?! — csattant fel Kruger hangja. A pénzesutalványok nem érkez­tek meg idejében? Vagy Be­nedikt Krause nem adta fel elég pontosan? Szegény Bene­dikt, aki ezzel búcsút mond az ámyekvilágtól, mert ezentúl is mét saját nevemen szerepelek majd. — És a szomszédok? — A szomszédok majd tudo­másul veszik. Holnap meg egy­mást törik, hogy a kedvemben járjanak... Én is másképpen képzeltem, déhát Ende gut, al­les gut Jobb lett a vége, mint ahogyan hittem volna. — Apa, mi történt veled? — kérdezte kissé megszeppenten Kari, a legkisebb fiú. Nem tud­ta, vajon nem rivall-e rá aty­ja, túlzott kíváncsiságáért. De Kruger már égett a mesélési vágytól, csak a percre várt, hogy elkezdhesse. A felkérés­re, mert visszavon hatatlan ul szerepet játszott, legszűkebb családján belül is. Elkezdte, és szavai nyomán tovább bonta­koztak a különös pályafutás szálai Még május első napján is va­lamilyen csodára várt. Hiába esett él Berlin — ő még min­dig reménykedett. Csak ami­kor az utolsó Völkischer Beo­bachterban a többi SS-nagysá- gok halottá nyilvánítását és elparentálását olvasta, — olya­nokét, akikről bizonyosan tud­ta, hogy élnek, gyűlt végleg világosság agyában — ez már a nagy „átmentési hadművelet...” Megfogalmazta — érdemektől hemzsegően — saját halotti je­lentését is, de már nem volt lap, hogy leközölje. Az előkelő fekete egyenru­hát rongyokra cserélte, úgy bolyongott Németország útjain. Azután egyenruhát szerzett megint, úgysem hitték volna el, hogy nem katona, s hóna alatt különben is ott árulkodott a tetovált két S-betű. Üj nevet választott, s ez végigkísérte: Benedikt Krause lett, a Waffen SS tizedese, aki mindvégig csak Keleten harcolt, a Szov­jet Hadsereg ellen tehát jog­gal számíthat a Nyugat pártfogására. Miközben szenti­mentális sóhajokkal ecsetelte Kruger, hogy mennyit gondolt az összeomlás napjaiban csa­ládjára, egy kis részletről el­feledkezett, hogyan bujkált Luise asszonynál: régi szere­mindenki a másik igazi énjét szerette volna ismerni, jól tudták, hogy az egymásnak fel­tálalt, szépen hangzó mesék távol járnak az igazságtól. Kezdte már megszokni Krause bőrét, amikor egy szép napon az irodára hivatták. Rö- vid ideig váratták, azután be­vezették egy másik, belső te­rembe, ahol két angol és lét amerikai tiszt foglalt helyet. — Mit akar mondani ne­künk, őrnagy úr? — kérdezte szenvtelen hangon az egyik an­gol kifogástalan németséggel; Kruger összerezzent és nem tudott felocsúdni. Már-már el­határozta, hogy megkísérli a lehetetlent a további taga­dást, amikor is­merős hang té­rítette magá­hoz. A terem hátsó sarkából Fröben szólt hozzá — igen, az a Fröben, akinek ' némi köze volt a fontértékesítési műveletekhez: — Kedves Krugerem, ezek az urak itt, igen jól értesültek ... A beszélgetés azzal folytató­dott, hogy Kruger rágyújtott egy Chesterfieldre, s azzal vég­ződött, hogy meghívták szak­értőnek a brit hadsereg Top- litz-tavi expedíciójához. És megdicsérték szakértelmét: a fontok valóban kitűnőek vol­tak. .. (Folytatjuk.) tőjénél. Elfeledkezett róla azért is, mert Luise jelentette fél az amerikaiaknál, A feleségére hasonlító, de annál tettebb, szőke szépség ugyanis átnyer­gelt és a német őrnagyot egy amerikai sergeant-tal cserélte fél. Szögesdrót mögé került, hadifogolytáborba, ahol a nagy fürkészés korszaka volt ez,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents