Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-27 / 122. szám
1962. május 27., vasárnap NÉPÜJSÄG KÉT SZÁRAZ KÚT Fa „ bővizű forrás "9Y tanulság I legalább száztíz—százhúszezer forintos többletkiadást jelent számunkra. DRÁGA KÜTÉPÍTÉS volt tehát a gyöngyöspatai, ha nemcsak egyszeri kiásására kellett tetemes pénzösszeget és munkát fordítani, hanem azóta is nehéz ezrekbe kerül vízzel való „táplálása”. S ez most már így megy majd az idők végtelenségéig? — Szó sincs róla — tiltakozik az elnök —, mi magunk már felfedeztünk egy jobb — és állíthatom, hogy nagyon kitűnő lehetőséget. Találtunk ugyanis egy bő és tiszta vizű forrást a major mögött, mintegy egykilométernyi távolságra. Hasznosításával kapcsolatos terveinket még a természeti adottságok is segítik, mert a forrás harminc méterrel magasabb szinten van, mint a major, így a víz szinte a természetes esés révén jut el a tanyaközpontba. Persze, a forrás hasznosítása sem megy munka és költség nélkül. De a termelőszövetkezetben már kiszámították a hozzáértők, hogy a víz levezetéséhez szükséges munka, valamint a csővezeték beszerzése, megépítése, sőt a fele út tájékán egy kisebb víztároló létesítése, nem kerül majd többe ötvenezer forintnál. Ezáltal megoldódik a jelenlegi major rendes, zavartalan vízellátása, a víztároló révén egy kisebb terület öntöz- hetővé válik, s innen el lehet majd vezetni a vizet a később a községben felépülő majorhoz is. Ám, ha még hatvanezer forintba is kerül ez a munka, akkor is megéri, mert egyszer kell kiadni, s megoldódik a vízellátás gondja, de emellett még egy tanulságot is ad, nem csupán a gyöngyöspatai Béke, hanem a többi termelőszövetkezetnek is. Nevezetesen azt, hogyha nem elég háromszor körülnézni, jó-e az elképzelés némely dologgal, s különösen az építkezésekkel kapcsolatban, vizsgálódjunk mindenütt ennél hosszabb ideig, s kimerítőbben, mert például Gyöngyöspatán is el lehetett volna kerülni, hogy lajttal hordják a kutakba a vizet, ha ez így történik. | AZ EGY KILOMÉTERRE | levő forrás ugyanis — úgy gondoljuk — nem a kutak kiásása óta keletkezett... (toeidinger) Balatoni nyári szabadegyetem Veszprémben Beköszönt a meleg idő és benépesül a Balaton, a magyar tenger, amelynek éghajlata, üdítő vize, változatos partvidéke az ókor óta vonzza az embereket Igaz, hogy partjának kiépülése, fejlődése csak a XIX; század közepén indult meg rohamosan, de ez idő óta mind nagyobb számban töltik nyári pihenőjüket itt külföldi és hazai vendégek. öt évvel ezelőtt új színnel gazdagodott a balatoni nyári évad. 1958. óta minden évben július második felében benépesülnek a nyári szünidő miatt diákoktól elhagyott Veszprémi Vegyipari Egyetem épületei, és az ember fülét német, lengyel, orosz, francia, angol, cseh és román szó üti me& Közép- Európa úgyszólván minden országából látogatók érkeznek, hogy részt vegyenek a balatoni nyári szabadegyetem foglalkozásain, kirándulásain, és a kéthetes kellemesen eltöltött idő alatt új ismeretségek, barátságok, sőt nemzetközi házasságok kovácsolódnak, jelképezve azt, hogy a népek, az emberek közti barátság elmélyítése egymás életének, szokásainak megismerésén keresztül érhető el a legjobban. Mi is tulajdonképpen a balatoni nyári szabadegyetem? Sajnos, kevesen tudják még, hogy ez nem olyan tanfolyam, ahol két forró nyári héten keresztül iskolapadban izzadva hallgassanak meg unalmas, vagy érdekes előadásokat és a tanfolyam végén egy elbocsátó papírral a kezükben, a hallgatók egy fölöslegesen eltöltött idő kellemetlen emlékével térjenek haza. Ennél sokkal többet, sokkal szebbet kíván nyújtani a nyári szabadegyetem, amelyet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a MTESZ rendez a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Balatoni Intéző Bizottság támogatásával és közreműködésével. Kulturált nyaralás, ez a cél és ez azt jelenti, hogy a részvevők kulturáltan tudják kihasználni a nyár által nyújtott szórakozási és üdülési lehetőségeket. A vendéglátó szerepét a Veszprémi Vegyipari Egyetem tölti be. A részvevők az egyetem menzáján étkeznek, előadótermeiben hallgatják az előadásokat, s innen indulnak kirándulásokra, vagy a 12 kilométer távolságra levő Balatonalmádiba strandolásra. A rendező szerveknek ily módon sikerült biztosítania, hogy a kéthetes Balaton menti „kulturált” üdülés költségei mérsékeltek legyenek, amit különben fő szezonban a Bala- ton-parton megoldani nem lehet. A szabadegyetem részvevői az előadásokban részletesen hallgatják Veszprém történetét, a Balaton és vidékének életét, nevezetességeit, meg— A házasságban legfőbb a bölcsesség. Ahol a bölcsesség irányítja az életet,11 ott az élet, ha nem is' éppen viharmentesen, de biztonságosan hordja hátán a házasság bárkáját. Soksok tapasztalat tanít erre, s ezt a tanítást nekem továbbadni kötelességem. Tehát: a házasságban legfőbb dolog a bölcsesség — mondta és úgy nézett rám, mint az Űr nézhetett a Sión hegyéről a kinyilatkoztatás után. — Szép, szép, amit mondasz. De ha ilyen tapasztalt vagy, akkor miért nem nősültél még meg? — kockáztattam meg a kaján kérdést. Nagyot, és bánatosat sóhajtott és rezignált hangon válaszolta: — Sajnos, én nem vagyok elég bölcs... (—6) ismerkedhetnek Veszprém környékének történelmi emlékeivel és egyes balatoni kirándulóhelyek kulturális nevezetességeivel. A számos tervezett kirándulás közül csak néhányat említünk meg, így pl. egész napos kirándulás Hévízre, Badacsonyba, Pannonhalmára, Dunaújvárosba, félnapos kirándulások Herendre, Ti- hanyra, stb. A szabadegyetem részvevőinek számára megjelenési lehetőséget biztosít a rendezőség a híres balatonfüredi Anna bálon. Az említetteken kívül még számos szórakozási, üdülési lehetőség között választhatnak a szabadegyetemre beiratkozott hallgatók. Sátor nászutasoknak A párizsi turisztikai kiállításon egy gyár többek között „nószutas sátrat” is kiállított. A mellékelt prospektus a következőket hirdetne: „Luxus felszerelés! Nászutasok számára különösen alkalmas! Három férőhely!" Megjeleni a Világosság májusi száma A folyóirat az első oldalon közli Jacgues Milhau tanulmányát A tudomány és a misztérium címmel. Érdekes cikkében többek között arra a következtetésre jut, hogy „a marxisták nem azért vetik fel a misztériumot, mert nem akarják elfogadni a lényeget, hanem mélyebb okból: azért, mert a misztériumnak nincsen létjogosultsága.” Tarján Imre A francia katolikus hierarchia és az algériai háború összefüggéseit vizsgálja. Horváth István Károly pedig a Prométheus-mitosz több évezredes útját követi végig. Róka Gedeon A tudomány és a vallás rovatában A világ- egyetem térbeli végtelensége és a modem materializmus címmel írt cikket. A legjelentősebb írásokon kívül a mostani számban is olvastunk több figyelemre méltó kisebb cikket. Érdeklődésre tarthat számot Jean Sartre Az ördög és a Jóisten című drámájából vett részlet. Érdemes elolvasni Dersi Tamás írását Tadeosz Bréza Bronzkapu című könyvéről. Több érdekes dolgot tudhatunk meg XII. Pius pápáról a Rómáról bizalmasan című írásból. A folyóirat e számát is sok kép teszi még érdekesebbé és szemléletesebbé. Sz. K.-‘A4. SZ. AKÖV gyöngyösi részlegénél is bekapcsolódtak a dolgozók a kongresszusi munkaversenybe. A gumiműhely dolgozói a szocialista műhely cím elnyeréséért indított versenyben értek el szép eredményeket. A virágzó májusi fák alatt ezirek és ezrek tesznek foga dalmat „A dolgozó népért, a hazáért, előre!” Kisdobos»; útitörők nyernek felvételt a szervezetbe, amelyik ezen tűi otthonuk, segítőjük, irányadójuk lesz. A kicsik, akik még nem értik a nap jelentőségét, a ligetek, parkok hűséből kacagó szemmel nézik a röpködő úttörőzászlókat s nem is gondolnak arra, hogy ezen a nemzetközi gyermeknapon a felnőttek minden szeretete, gondoskodása az övék. (Foto: Kiss Béla) Qlök e.gj/jml&közt Higgye el, kedves olvasó, nem hallgatóztam, nem is szokásom, de az egyik esős, estébe nyúló délutánon a presszóban asztalszomszédja lettem egy kis társaságnak, egy úgynevezett előkészítő bizottság „plenáris ülésének’’. Ha most mindezekhez hozzáteszem, hogy az „ülés” részvevői nők voltak — életkoruk külön-külön... no, de ezt ne firtassuk, elégedjünk meg azzal, hogy a bizottság feladata volt előkészíteni a tízéves érettségi találkozót — remélem, teljesen elhárítottam a hallgatózás vádját, hisz megvallom, nem is volt rá szükség, még csak a fülemet sem kellett hegyeznem, beszéltek ők a viszontlátás örömétől belemelegedve, egyre hangosabban. Így történt, hogy bár az illetékes szervek nem adtak ki kommünikét, sem összefoglaló jelentést erről a kis tanácskozásról, mégis, megtudtam mindent, ami nem volt hétpecsétes titok. Hogy Klárinak kislánya született — már a második —, és hogy a Jutkáéknak nem, de vettek autót, a Giziék lakást kaptak és a kis bütyök Vali milyen jól ment férjhez, egy technikushoz, havi háromezerért, no, és persze, a mellékes. És a Pirinek milyen aranyos férje van! Most jöttek haza külföldről, hogy az miket hozott! A Nusi pedig válik. Persze, a férje a hibás, a Magda pedig kijelentette, hogy ő inkább lány marad. Így folyt ez egész délután, s este az esőtől körülzárt kis presszóban, ahol konyakos, feketekávés és fagyialtos poharak váltották egymást a.. asztalon, s közben szú került mindenről, múltról jelenről, a diákos csínytevésekről, az érettségi ít>- galmáról éppen úgy, mint a jövő terveiről. S mindezekhez kintről, az aranyát érő májusi eső egyenletes kopogása, benőről három, kedvesen, rakoncátlan kisgyerek vidám hancúrozása és a sarokasztalnál szerényen meghúzódó férjek csendes diskurzusa szolgáltatta az aláfestő zenét. (ml) *^*AAAAAAAA/VVVVS/V^AAAAA/\A^*iNA^NAAAA/V*>/VVNAAA/V\AA/S/WNAA/V^^ Kulacs Pista, meg Nyakas Berci, a két elválaszthatatlan jó barát, alkonyat óta iddo- gált a földművesszövetkezet vendéglőjében. Éjfél felé járhatott az idő, amikor asztaluknál elhangzott az ellentmondást nem tűrő pincéid felszólítás: — Záróra! A két részeges kitá- molygott az italbolt ajtaján. Kint nótázni kezdtek és hol jobbra, hol meg balra dűlve, tántorogtak hazafelé. Egyszer Berci megtorpant. Homlokára csapva rekedten dadogta: — Ö... istenem ... Miit szoól majd az én kis asszonykám? Kulacs Pista nehezen forgó nyelvvel nyilvánította részvétét barátja iránt, majd mentő- ötlete támadt. Megértőén motyogta: — Gye ... gyere hozzám aludni. Én moosl szalmaözvegy vagyok. Az ajánlat csábítónak látszott. Nyakas Berci élete párja igen hirtelen kezű, harcias menyecske. Nemritkán te- iesköcsögök és egyéb konyhaedények repülnek a házigazda fejéZsiványok hez, amikor becsudál- kozva hazatér. Berci így okoskodott: jobb lesz majd akkor hazamenni, amikor már egy kicsit kialudta mámorát. Az asszony talán így könnyebben megbocsát neki. Nagy nehezen megérkeztek a falu végén levő kis ház kapujához. Kulacs Pista a zsebében kaparászott. Végre kezébe akadtak a kulcsok. Nagy ügy- gyel-bajjal kinyitotta a kaput, utána pedig a ház ajtaját. Berci valamivel józanabb volt, mint a barátja. Amikor nyíltak az ajtók, a házigazda előtt mindjárt bedülöngélt és a sötét szobában várakozott a komájára. Az nem is sokáig késett. Amint azonban kacsázott befelé, a lába megakadt a küszöbben és nagyot perdülve nekiütődött a vendégül hívott Bercinek. Kulacs Pista, amint érezte, hogy a sötétben emberhez ért a keze, hirtelen vad rémület járta át, és ordítozni kezdett: — Seegiítség...! Zsií- ványok ... ! Rablók! Fogják el! Az ijedtségtől mintha egy kicsit józano- dott volna. Közben még az is eszébe jutott, hogy tulajdonképpen nem egyedül jött ő. De miért is nem jött be a barátja? Az udvaron maradt? Mit csinál ott? Vagy hol lehet? ... Torkaszakadtábó! üvöltötte: — Beercikém ...! Segíts . . .! Választ sem várva, a kezeügyébe akadt karosszékkel hatalmas ütést mért az előtte imbolygó „zsivány” fejére. A teíetalálattól hirtelen megnőtt az önbizalma. Recsegett, ropogott a szék, csak úgy záporoztak a „rablóra” mért ütések. Az pedig szegény, ugrándozott ide-oda, mint egy bakkecske, s közben ő is valami fegyver után matatott a sötétben. Végre kezébe akadt egy másik karosszék. Veszettül hadonászni kezdett vele: — Üssük agyon őket... az anyjuk mindenit... Irgalmatlanul püföl- ni kezdte Berci is az „átkozott zsiványokat”, akik távollétükben valami módon bejutottak kedves barátja házába. Belemelegedve az ütlegelésbe, biztatóan kiáltotta: — Ne félj, komám... Itt vagyok én is... A küzdelem hevében kitörött a ház egyik ablaka. A házból kiszűrődő nagy lármára felébredtek a szomszédok. Csodálkozva lesték, figyelték, vajon mi történhetett Kulacsóknál. Szintén zsdványókra gondoltak. Nyilván a ház gazdája rablókkal viaskodik. Már akármilyen ember is, segíteni kellene rajta valahogyan, hiszen ez emberi kötélesség. Ásókkal, lapátokkal, vasvillákkal felfegyverkezve közelítették meg a házat. Óvatosan lopakodtak befelé vagy hatan. Valaki előrelá'- tóan egy viharlámpái is hozott. Kellő harcrend kialakítása után hősi elszánással rohantak be a „zsiványok- kal” telt házba. Am nagy meglepetés érte őket.., A két cimbora abbahagyta a küzdelmet. A viharlámpa gyér fényénél elképedve, hunyorgó szemekkel bámulták egymást. Még részegségükben is mindjárt rájöttek: ők bizony a zsiványok helyett egymást verték kékre, zöldre. Hát ez nagy csúfság...! Ügy látszik, hogy az eset nagy lelki megrázkódtatást okozott történetünk hőseinél. Azóta szorgalmasan dolgoznak a tsz-ben. Ha valaki inni hívja a két cimborát. tagadólag rázzák fejüket. így hárítják el a szíves kínálást: — Többé nem kacag rajtunk a falu, nem köszörüld minden vénasz- szony kettőnkön a nyelvét. Nincs kocsma többé! És állják a szavukat! Ha valaki nem hinné, járjon utána! T. S. | ANNAK IDEJÉN, | a™r' Gyöngyöspatán is szövetkeztek az egyéni gazdák, s elhatározták, hogy ezentúl közösen dolgoznak, a sok tennivaló mellett felmerült az a gondolat is: központi majort kell építeni, az állatállomány elhelyezésére, a takarmány elraktározására. Nem sokkal később tervezőket hozattak, akik körülnéztek, kijelölték a helyet, majd elkészítették az építkezés terveit. Ezek között szerepelt két kút kiásása is, amit annak rendje és módja szerint el is végeztek, sok munkával, s ugyancsak szép költséggel. De úgy látszik, nem volt elég alapos az előzetes vizsgálódás, mert a föld azon a helyen, ahová a kutakat építették, nem volt hajlandó vizet adni, s így — szégyenszemre — lajt- tal kellett beléjük hordani a vizet. Nem tréfa ez, hanem való, s még hozzá szomorú való, mert mint a közös gazdaság elnöke, Oláh János elmondta: — Ha egész éven át két-há- rom lajtos kocsit tartunk szolgálatban — márpedig ennyire szükségünk van, az állatállomány nagysága miatt —, ez
