Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

4 NÉPÜJSÁG 1962. május 27., vasárnap Es lett a vége . .. Amikor híre járt, hogy Eger­ben ifjúsági büfé nyílik, jogo­san örülhettek a fiatalok: lesz most már egy olyan szórakozó­hely, ahová járhatnak, amelyik az övék. Meg is nyílt a Marx Károly utcában a várva várt létesítmény, az Ifjúsági Büfé, és két egész napig a fiatalok rendelkezésére állt. Ezután — talán azért, mert az Egri Ven­déglátóipari Vállalat keveselte, vagy féltette a forgalmat, sze­szes italt is kezdtek felszolgál­ni, amit az iskolák rendtartása szerint a fiataloknak fogyasz­tani tilos. Így lassan megválto­zott az Ifjúsági Büfé képe. Ven­déglő lett, s a fiatalokat meg­fosztották saját szórakozó­helyüktől. De ez már nem is az „ifjúsági büfé” nevet viseli... „Széchenyi Étterem" lett be­lőle. Miért? ...(G) — A HAJTÖMÜGYÁRBAN emelkedett a vállalati átlag­teljesítmények százaléka. 1961 utolsó negyedévében 103,1 százalékot mutatott a vállalati átlagteljesítmény. / t idei év első három hónap­ja. alatt pedig már elérték a 105,8 százalékot.- VASÁRNAP délelőtt 10 órakor az Egri Városi Tanács nagytermében nagygyűlést tart a Kisiparosok Országos Szer­vezete egri városi csoportja. A vezetőség részéről Keskeny Ist­ván tart beszámolót, majd Sza­bó Imre megyei titkár politikai tájékoztatója után jutalmakat és kitüntetéseket ad át a KIOSZ vezetősége a jó munkát végző tagoknak. — BŐVÍTIK Gyöngyös köz- világítási hálózatát. A bőví­tési munkák költsége 400 000 forintot tesz ki.- MÁJUS 29-ÉN, kedden délután 2 órakor Mátraházán, a Sportszállóban bemutatót tart a „Zamat” Kávészer- és Édesipari Termékek Gyára, amely bemutatón az érdekelt üdülők vezetőin kívül részt vesz a Belkereskedelmi Mi­nisztérium üdülőellátó osztá­lyának vezetője is. — TEGNAP, SZOMBATON délután került sor a hatvani 213. sz. Iparitanuló Intézet végzős növendékeinek balla­gására, melyet este 7 órakor ballagó-bál követett. Délután nyílt meg az ipari tanulók vizsgamunka kiállítása is a Városi Művelődési Ház klub­termeiben, a kiállítás június 1-ig tart nyitva. = ARANY JÁNOS „kapcsos könyve”, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kézirattárának egyik legértékesebb darabja. Gyulai Pál 1856-ban ajándé­kozta nagy költőtársának ezt a könyvet. Most az Akadémia az eredetit híven reprodukáló egész bőr kötésben kiadja a szép könyvtár igényes gyűjtői számára az értékes irodalmi művet, amelyet Sötér István tanulmánya és Sáfrán Györgyi gondos jegyzete egészít ki. — JUHÁSZ PÁL építési csoportja, az ÉMÁSZ egri üzletigazgatóságának dolgo­zói, a VIII. pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy Bükkzsérc község villamosí­tásánál 710 munkaórát taka­rítanak meg, mintegy 76 000 forint értékben; s a megtaka­rított időből elvégzik az eger- Iövői Aranycsillag Tsz villa­mosítását.- AZ EGRI LAKATOSÁRU- GYÁRBAN az idén, eddig 30 újítást nyújtottak be a dolgo­zók a technológia vagy a gyártmányok korszerűsítésére. Az elfogadott 17 újításból már 10-et valósítottak meg. — KEDDEN DÉLELŐTT 9 órakor tartja meg ülését az ; egri járási KISZ végrehajtó bizottsága Bélapátfalván, ahol értékelik a Cement- és Mész- mü KISZ alapszervezeténck eddig elvégzett munkáját, va­lamint megbeszélik Az ifjú­ság a szocializmusért-mozga- lom 1962. évben induló első és második fokozatának tel­jesítésével kapcsolatos fel­adatokat. A GYÖNGYÖSI Szerszám­ét Készülékgyárban a munka- verseny-mozgálomban részt ve­vő dolgozók 86 százalékát teszi ki a brigádokban versenyző munkások száma. A brigádok átlagteljesítményei magasan, j teáz százalék fölött mozognak. I Vallomás a könyvről Volt idő, amikor egyetlen barátom, a könyv volt. Nem I is barátom, inkább valami Nemó kapitány szigete, ahová visszavonulhattam, de még inkább menekülhettem a szá­momra zavaros, velem min­dig perben álló és e perben velem szemben mindig győ­zedelmeskedő világ elől. Fur­csa, vékony, majdhogynem enervált gyerek voltam, aki­nek körülményei, a szülői ház szakadatlan küzdelme, hogy Noé bárkája legyen a kor özön­vizében, sokkal inkább arra voltak alkalmasak, hogy a gyermeki szellem kialakulásá­nak alapjait a terheltség, mint­sem az egészségesen gyarapo­dó szellem irányába építse fel. Az akkor még számomra megfogalmazhatatlan. kétség- beejtően nyomasztó légkör, a marhahúsos vasárnapok, s a főzelékek maradékából készült másnapi levesek, s a köröm- szaggató kapaszkodás a polgá­ri életforma legalább külső jeleibe, a nap minden ébren töltött percében, présbe próbál­ta fogni bontakozó értelmemet. Hogyan szoktam rá az olva­sásra, alighogy megtanultam írni és olvasni? — ma sem tu­dom. Sokat gondolkodtam már rajta, gyakorló szülő lévén, s ugyan merőben más előjellel és célokkal, de olvasni szok­tatni akarván saját gyerme­keimet. En már csők arra em­lékszem vissza, hogy: olvas­tam. Szakadatlanul, megszál­lottan, ahogy egy középkori apáca sanyargathatta magát az önkívületig, úgy gyűrtem ma­gamba a megemészthetetlent is. Nem olvasás volt ez, a mai értelemben véve: ismerkedés az élettel, annak igazságaival, vagy igazságtalanságaival; nem tanulás: hogyan lehet az em­ber emberebb; nem időtöltés: valami könnyűt, valami elrin- gatót az alvás előtt. Nem! Mon­dom: az ón olvasásom menekü­lés volt. A könyvek nékem várat jelentettek, amelyet a külső élet, a valóság, az érzé­kelhető, pofon csapó valóság bevenni nem tudott, legfeljebb hangja, szele zúgott át a be­tűk, a lapok falán. Talán furcsának tűnik, hogy amikor a könyvekről, s a mai olvasókról esik szó, én erről az olvasásról, erről a torzó, be­tűkkel körülrakott bástyavilág­ról emlékezem. De nem vélet­len. Ha visszagondolok az el­telt, akkori, s végeredményben nem is kevés évekre, nyugod­tan kijelenthetem: a könyv megmentett engem. Ott kuporogtam a sezlon sar­kában és olvastam. Nem is ol­vastam: más életet éltem. Nem én voltam: a tehetetlen, a kiszolgáltatott, a gyáva. Nem az én világom volt: a keserű, reménytelen, veszekedésekkel, sírásokkal, kielégíthetetlen fil­léres vágyakkal teli. Megjár­tam én mind a hét világot és voltam minden, ami ma már dehogy is akarnék lenni: Wi- netou és D'Artagnan, Neme- csek és Twist Olivér, a Kis Dorrit és Don Quihote. az If vár foglya és Sándor Mátyás. A győzhetetlen, az erős, a szép, a szerelmes, a szenvedő és a boldog, a király és bátor rab­szolga. Ez voltam mindenütt: a tenger mélyén és a távoli csülagvilágokban. Afrika dzsungeljeiben és Párizs rej­telmei között, a titokzatos In­diában és a Mount Everest sziklacsúcsain. Nem tanultam. Nem érdekelt semmi. Küszködés és állandó kiábrándultság volt nekem az iskola, az élet számomra beren­dezett, keserű valósága, ahová mindennap ki kellett lépnem a magam világából, mint éjjeli­őrnek a meleg kunyhóból a fa­gyos és rideg éjszakába. Buk­tam és újra elbuktam és evic- kéltem át az osztályokon minden olyan tantárgyból, amely csak egy kicsit magában hordta a realitás jegyét, vagy a magoinikényszerűség paran­csát. Es olvastam, újra olvas­tam: tízéves koromban a ti­zennyolc évesek birodalmát ta­postam, s bét év múlva a EGRI VÖRÖS CSILLAG 27: Egy asszony, meg a lánya 28: Római történetek EGRI BRODY Nincs előadás EGRI BEKE 27—28: Halászlegény frakkban EGRI KERTMOZI 27—28: Nevessünk GYÖNGYÖSI PUSKIN 27—28: A mi édesanyánk GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 27: Krisztina és a szerelem 28: Néma romok HATVANI VÖRÖS CSILLAG 27: Emberek és farkasok 28: Az utolsó össztűz HEVES 27-én: Szombat este és vasárnap reggel klasszikusok nagy gondolatai­val birkóztam, hogy elkábuljak a csak megérinteni, de felfogni nem tudott titkok súlyától. Okosan olvastam? Semmi­képpen. Nekem a könyv nem mindennapi kenyerem, hanem mindennapi adag ópiumom volt. Nekem a könyv nem ok­tatóm, nevelőm és társam, mint sokkal inkább Candide utópisz­tikus világa, annak minden fintora nélkül, de minden áb­rándjával együtt. De megmenekültem! Mo­dern orvosi szóval élve: hiber­nált a könyv, hogy megerő­södjék a lélek. Es most újra kell olvasnom, felnőtt fejjel kell újra olvas­nom, ifjúságom majd egész iro­dalmát. Hogy megértsem is! D’Artagnan Dartanyanná és Potrohos úr, Portosszá váljék a Három testőrben. Hogy ne csak könnyek szökjenek sze­membe szegény Cooperfield Dávid sorsán, de megértsem Kuperfild sorsának társadalmi hátterét is. örömmel olvasom újra ezeket a könyveket, bir­kózva az idővel és megpróbál­va lépést tartani a jelennel: örömmel, mert emlékeim nem­csak arról tanúskodnak, hogy a könyv, még ha ilyen furcsa formában is, orvos, gyógyszer is lehet, de arról is, hogy az a világ, amelytől én menekül­tem, s amelytől a betűk men­tettek meg, az már csak a könyvek lapjain él. És, hogy a valóságból a bibliotékákba vándorolt ez a múlt, — abbar. része van: a könyvnek is. Salve te, liber! HATVANI KOSSUTH 27: Áprilisi riadó PÉTERVASARA Május 27-től június 1-ig: Házasságból elégséges FÜZESABONY 27- én: A vád tanúja 28- én: Balti égbolt <11. rész) Egerben este 19,30 órakor: Cirkuszhercegnő (Szelvénybérlet) Gyurkó G za 1962. MÁJUS 27., VASÁRNAPI GYULA 1962. MÁJUS 28., HÉTFŐ: EMIL 75 évvel ezelőtt, 1887. május 27-én született SZIDOR KOVPAK, a Szovjetunió Hőse. A két világ­háborúban jelentős szerepe volt a partizáncsapatok szervezésében: a polgárháború idején a nyugati fronton, Csapajev híres, 25. lovas­hadosztályában szolgált, a Nagy Honvédő Háborúban pedig, 1941— 1945-ig, az ukrajnai partizánok parancsnoka volt. Jelentős hadi­tette, hogy 1944-ben, mélyen az el­lenség hátában, 39 helyőrséget zú­zott szét partizánjaival. 405 évvel ezelőtt, 1497-ben e napon halt meg BENEDETTO DA MAIANO olasz építész és szobrász. Márványszobrait a díszes ki­vitelezés jellemzi, valószínűleg, az ő alkotása a firenzei Palazzo Strozzi, az olasz korai reneszánsz egyik legszebb épülete. 140 évvel ezelőtt, 1822-ben e napon született id. BóKAY JA­NOS orvos, a magyar gyermekgyógyászat megalapozója. 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született ENOCH ARNOLD BENNET angol író. Művei az angol iparvidék munkásainak és kispolgárainak mindennapi életét ábrázolták. 65 évvel ezelőtt, 1897-ben született JOHN CROCKCROFT an­gol fizikus, a harwelli atomkutató központ igazgatója, akit 1951- ben a mesterségesen felgyorsított atomrészecskék segítségével végzett atommag-átalakítási kísérleteiért Nóbel-díjjal tüntettek ki. 25 évvel ezelőtt, 1937. május 27-én avatták fel a San Francis­coi öböl GOLDEN GATE (Arany kapu) nevű kábelhídját, mély jelenleg a világ leghosszabb függőhídja (1260 méter). Május 27-e AFGANISZTÁN nemzeti ünnepe, 1919-ben e na­pon vált függetlenné az ország. A BOLGÁR KOMMUNISTA PART 1919-ben ezen a napon ala­kult meg. i FILM: Súlyos döntés A gyöngyösi Puskin Filmszínház május 29. és 30-án mu­tatja be a Súlyos döntés című lengyel filmdrámát, amely érdekes problémát boncolgat: lehet-e boldog az a szerelmes, aki a kedvesét egy másik ember élete árán menti meg? <XXD0O0CXO00000000000©0000C)C000000CK)000000000000(XXX100000C)00CXX>C'O.)UC0OCX.'00000000ü00ü0O00000tX)0000J0000ü000ü000W „Asok a mai gyerekek A fenti felkiáltás elé gyakran odateszik az „Ó”-t is, sőt még a hangsúllyal is érzékeltetik: nem éppen dicséretképpen hangzik el az idézett kijelentés. A címben szereplő felkiáltás most teljesen „Ó” nélkül értendő, a hangsúly helyett pedig beszéljenek a tények. A harmadik résxpróba A történet úgy év elején, ja­nuár egyik szerdáján kezdő­dött. Három kislány zörgetett az egri Makiári út egyik házá­nak kapuján. Annus nénit ke­resték a kislányok, majd ille­delmesen kopogtak a konyha­ajtón, s udvarias, kedves kö­szönésüket egy csodálkozó ar­cú, alacsony, az élettől megvi­selt, hatvan év körül járó né­niké fogadta, aki nem tudta mire vélni a váratlan látoga­tást. A kislányok nem késtek a magyarázattal, de mindenek­előtt bemutatkoztak: — Svéda Klára a hetedik osz­tályból, Rónaszegi Lenke, Sza­kács Piroska ugyancsak a he­tedikből. Aztán hol egyszerre, hol hár­man is beszélve, mondták el jövetelük célját. S Annus néni ezekből az izgatott félmonda­tokból tudta meg, hogy a há­rom úttörő a Makiári úti iskola VII. osztályos tanulója, a Pil­langó őrs tagjai, segíteni jöt­tek. Ma már nehéz visszapergetni az eseményeket, de még nehe­zebb érzékeltetni Annus néni gondolatait, amikor könnyes szemmel tessékelte piciny szo­bácskájába a három jövevényt, akik néhány perc múlva már egész otthonosan érezték ma­gukat. A három kislány azóta két- három naponként felkeresi An­nus nénit, kitakaritjálo»a*lakást, vizet visznek, mosogatnak, el­mennek bevásárolni, s amíg hideg idő járta, bekészítették a tüzelőt, megpakolták a vas­kályhát is. — Sokat segít nekem ez a három kislány a házimunká­ban — mondja Annus néni. — De az esik legjobban, hogy ilyenek, hogy segítenek, törőd­nek velem, mesélnek, felolvas­nak nekem, vidámak, jóked- vűek, amikor itt vannak, tele velük a szoba. Nagyon meg­szerettem őket, már mindent tudok róluk, azt is, hogy Klári tanárnő akar lenni, Lenke gé­pészmérnök, Piroskából pedig, még meglátja, színésznő lesz. A lányok pedig így: — Ügy járunk ide, mintha hazajönnénk. Annus néni is segít ám nekünk. Megmutatta, hogyan kell papírvirágot csi­nálni, s együtt készítettük a szerephez a kellékeket is. És Annus néni is eljött megnézni bennünket a hajtóműgyári kul- túrházba, ott ült az első sorban és sokat tapsolt nekünk. Ha nyolcadikosok leszünk, akkor is eljárunk Annus néni­hez, még a középiskolából is, mind a hárman. Ha őrsvezető lennék, most így jelentenék: a három úttörő, Klára, Lenke és Piroska, a Pil­langó őrs tagjai, a harmadik részpróbát becsülettel teljesí­tette. Attila, az aranyérmes mesemondó Interjúm alanya Tamásfalvi Attila aranyérmes mesemondó. Aki azt hiszi, hogy ő egy het­ven év körüli, őszbe csavaro­dott hajú bácsika, aki szabad idejében régmúlt korok meséit mondja a gyerekeknek, az na­gyon téved. Amint a képen is látható, ifjú legényke ő, tizen­három éves csupán, s az egri III-as számú iskola hatodik osztályának tanulója, aki ne­kem adta élete első interjúját, határozottan, magabiztosan, valahogy így: — Hát kedves Attila, mi, ugyebár, ismerjük egymást, va­sárnap találkoztunk a megyei versenyen — ezúton is gratulá­lok —, most szeretnék rólad megtudni egyet és mást. első­sorban azt, hogyan adtad ifjú fejedet’»mesemondásra? — Nem mesemondó akartam én lenni, hanem szavaló. Ezért jelentkeztem az iskolai úttörő- csapat Balassi Bálint irodalmi színpadára, de a Tompos tanár úr azt mondta, jobban fekszik nekem a mese. Először nem fogadtam szívesen a meséket, de később rájöttem, hogy te­hetségem van hozzá. Így lettem mesemondó. — Mivel és hogyan arattad első és nagyobb sikeredet? — Ügy volt, hogy tavaly ta­vasszal versenyre készültünk. A házi döntőre a Panni című mesét kaptam, de ez nekem egyáltalában nem tetszett. Azért megnyertem a versenyt, de a városi és a megyei dön­tőre már másik mesét tanul­tam. Szarvas Évitől hallottam egy nagyon érdekes mesét, Mó­ra Ferenc írta, címe: Csicseri történet. Ügy gondoltam, ez jól illik a modoromhoz és tudnám színezni is. Ezzel megnyertem a megyei versenyt, s így kerül­tem Csillebércre, ahol elnyer­tem az aranyérmet. Ez ponto­san 1961. július 20-án, este ki­lenc órakor történt. Ott láttak és hallottak az újságírók és a televíziósok is, s így történt, hogy hazajövetelem után né­hány napra már kerestek a te­levízióból és szereplésre hív­tak. A felvétel nagyon izgalmas volt, csudára kimaszkíroztak, meg lámpalázam is volt. Há­rom) kamerával készítették a felvételt s még aznap magam is megnézhettem s hallgathat­tam, hogyan meséltem. — Szeretnék valamit hallani a repertoárodról is. _ ? ? ? — S zóval, mi a műsorod, mi­lyen' meséket tudsz? — Hát ezzel egyelőre nem nagyon dicsekedhetek. Kívül­ről négy mesét tudok mindösz- sze, de olvastam mór több százat. — Melyik a legkedvesebb meséd? — A Csicseri történet. Ezzel arattam első sikereimet, de a motani versenyre már Bozsena Nemcova Ki azostobább? című meséjével készültem. Megnyer­tem a megyei versenyt s így ebben az évben is felkerülök Csillebércre. — Foglalkozol-e valamilyen kiegészítő „sportággal”? — Igen, tagja vagyok a szín­játszó csoportnak, én játszot­tam Bikkmag-ot, s jelenleg az egyik mesejátékban Hapták generális szerepét próbálom. Emellett tagja vagyok az ének­karnak, a torszász-sportkörnek és nagyon szeretek pingpon­gozni. — Mik a terveid? — Jó lenne megnyerni a csillebérci versenyt. Különben előadóművész szeretnék lenni, olyan mint Ascher Oszkár bá­csi, de lehet, hogy kohcipari technikumba megyek, mint a bátyám. Egy kényes kérdés. Hogyan megy a tanulás? — Olyan négyes körül mo­zog. Nem éppen a legjobb. — Van-e még valami fontos mondanivalód? — Különösein fontos nincs, de legközelebb ne a tanítás után, hanem inkább számtan­óra idején tessék hozzám jön­ni, erről ugyanis olyan jólesne ellógni egy órát. Márkusz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents