Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

1962. május 27., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 NAGY TETTEK IDEJÉN . . . A május bizonyos mértékig meghatározza az évi termést. Már az öregek is úgy tartot­ták: májusi eső aranyat ér. Ez a tavaszi hónap az, amikor a növényeit fejlődése, vagy Visszamaradása kihat a nyárra, az aratásra. Az elmúlt héten bőséges1, langyos eső áztatta földjein­ket és a gabonafélék, de a ku­korica, szőlő, a palánták is szemlátomást fejlődnek. Ám a csapadékosabb időjárás egyben sok munkát is adott a terme­lőiszövetkezeti gazdáknak, hi­szen fokozottabban fejlődnek a gyomok is, kultúrnövényeink mellett', és így kihangsúlyozot- tabban kerül előtérbe a nö­vényápolás. Megyénkben a termelőszö­vetkezetek ez ideig mintegy 6000 holdon végezték már el a cukorrépa sarabolását és a hét végére lényegében már végeznek is ezzel a fontos munkával. Gyorsítani kell azonban — a szakemberek véleménye sze­rint is —, a kukorica sarabolá­sát, hiszen arról van szó, hogy a *70 ezer holdnyi kukorica 18—20 százalékán végezték csak el ezt a fontos gyomártó ég talajlazító munkát. Ha meg­gondoljuk, hogy a szántóföldi munkák mellett egyszerre szakadt rá a tennivaló szövet­kezeteinkre a szőlőkben', a gyümölcsösökben is, akkor va­lóban azt kell mondanunk, hogy a május tényleg megkö­veteli a földdel foglalkozó em­berek minden szorgalmát, ipar­kodását. A szőlő első kapálásá­val mintegy 85 százalékban végeztek közöis gazdaságaink, de számos termelőszövetkezet­ben megkezdték már a máso­dik kapálást is. — Ügy nő a szőlő, mint a gomba — mondta a napokban egy egri szőlősgazda. Ez így Is van, viszont a szőlő gyors növeikedésévei megint együtít jár a munka, a kötözés. Sző­lős vidékeinken százával lát­hatunk aszooyokat és lányo­kat, amintt rafiahalmazzal a derekukon kötik a szőlőt, ör­vendetes tény, hogy még azo­kon a területeken is,, ahol je­lentős fagyás érte a szőlőt, a szövetkezeti gazdák igen lelki­ismeretesen és gondosan vég­zik a fagyott, a beteg szőlők ápolását, permeteiziését. Minden szőlővel foglalkozó gazda tud­ja, hogyha kedvez a szőlőnek, időben végzi el a porozást, a permetezést, az kifizeti magát. Nem egy olyan példáról tu­dunk, hogy az egyik táblán gazdag termést szüreteltek, a másikon viszont alig-alig volt valami. Amikor az okot ku­tatták, kiderült, hogy a jól termő táblán idejében és a szükségnek megfelelően vé­gezték a permetezést, a poro­zást, s így sikerült megvédeni a szőlőt a kártevőktől. Megyénk termelőszövetkeze­teit járva azt tapasztaltuk, hogy termelőszövetkezeti gaz­dáink szorgalmasan és lelkiis­meretesen végzik a növény- ápolást, a május hónapban esedékes munkákat szánfóföl- dön, szőlősvidéken, kertésze­tekben egyaránt. Mégis van egy-két olyan dolog, amire sze­retnénk felhívni termelőszö­vetkezeti vezetőink, termelő­szövetkezeti tagjaink figyel­mét. Az egyik az, hogy a vál­lalt területeken a termelőszö­vetkezeti tagok, a besegítő csa­ládtagok, lehetőleg egy időben végezzék a munkákat, a nö­vényápolást, stb. így nem for­dulhat elő az, mint az elmúlt évben is néhány közös gazda­ságunkban, hogy a szövetke­zeti tábla nagyon különböző képet mutatott. Ahol idejében láttak a munkához a vállalt területen, szépen zöldelltek a növények, a szomszédos terüle­ten viszont, ahol jóval később kezdték el a növényápolást, csenevész, fejletlen maradt a növény. Javasoljuk ezért ter­melőszövetkezeti elnökeink­nek, brigádvezetőinknek, hogy fordítsanak gondot arra, hogy a vállalt területeken a lehetőség szerint egyidőben végezzék el a soronkövetkező munkákat a szövetkezet tagjai. A másik dolog, amire szántén fel kell figyelni, az, hogy né­hány termelőszövetkezet bi­zonyos idegenkedést mutat a gépállomás által végzett gépi munka iránt és minden kapá­lást, növényápolást) kézi erővel akarnak végezni, „takarékos - sági okokból”. Itt a veszély az, hogy néhány nap múlva, amikor már min­den termelőszövetkezet a mun­kák dandárjában lesz és az említettek szerint gondolkodó tsz-ek sem bírják már kézi erővel a munkát, akkor fordul majd mindenki a gépállomás­hoz. Ez könnyein azt eredmé­nyezheti, hogy a nagy hajrá­ban a gépállomások nem bír­ják majd kielégíteni az össze­torlódott igényeket és a nö­vényápolás elhúzódása miatt könnyen érheti károsodás a közös gazdaságokat. Ismételten javasoljuk tehát termelőszövetkezeti elnökeink­nek, hogy ne késlekedjenek a növényápolás megkezdésével, illetve folytatásával és ha lát­ják, hogy nem tudnak meg­birkózni saját erőből a mun­kákkal, akkor azonnal igényel­jék a gépállomás segítségét, hiszen a jól gondozott, szak­szerűen megművelt talajon a bőséges, gazdag termés min­denkor megszolgálja és visz- szafizeti a talajmunkák költ­ségeit. És ha a május, a jövő hónap eleje újból megajándé­koz bennünket néhányszor jó langyos esővel, akkor bizo­nyos, hogy termelőiszövetkezeti gazdáink — akik szorgalmuk­ról már közismertek —, gaz­dag termést takaríthatnak majd be a nyáron. Szalay István Ülést tartott a KPVDSZ Heves megyei Bizottsága A KPVDSZ Heves megyei Bizottsága pénteken tartotta ülését, amelyen három napi­rendi pont szerepelt. Az ülés részvevői először Orosz Lajosné munkásellátási felelősnek az üzemétkezitetést j felszolgáló konyhákról, az été- ( leik választiékosságárcl, vala- j mint az ételnormák betartása- ! ról szóló írásos jelentését vi- ) tatt'ák meg. Itt esett szó a j napközi otthonok munkájáról ! is. I Ezután a sport fejlesztésé- J ről és szervezéséről esett szó. ) Ennek előadója Törő István sportfelelős volt. Végül Kiss Sándor szakoktatási felelős a középiskolák tanulóinak poli­technikai oktatásáról tett je­lentést. A beszámolókat élénk vita követte. Fiatal korúak „édes élete“ Kaliforniában Kalifornia és a tengerpart a kiskorúak Eldorádója — Leírhatatlan túlzások a szabadban — Az USA közvéleménye meg van döbbenve Kalifornia Csendes-óceáni partvidékén és Florida Atlanti­parti üdülőiben a tavaszi he­tekben az alacsonyabb rendű ösztönök oly féktelen tobzódá­sára került sor, hogy a közvé­lemény és a hivatalos körök is meg vannak döbbenve. A tengerparti fürdőkben és üdülőhelyeken fiatalkorúak tíz­ezrei zabolátlanul huliganiz­must és az „édes élet” keve­rékét valósították meg. Bár a rendőrség már hetek óta fel­készült a fiatalkorúak invázió­jára — jelenti az egyik San Francico-i lap — az események a legrosszabb várakozást) is felülmúlták. Ezernyi fiatal lány és fiatal fiú gátlástalan együttiétben' tölti itt tavaszi szünidejét, és ottlétük legnagyobb részében állandóan részegek. Szocioló­gusok és pedagógusok meg­döbbenve tapasztalják, hogy a garázdaságuk alig választha­tó el a gengszterizmustól. Az egyik magazin' különszá- mában a következő kérdést tette fel: „Miért engedik mindezt a szülők?” A cikk írója továbbá kifejti, hogy a motorizált sáskahad az autókat csak szüleiktől kap­hatták, hasonlóképpen azt a töméntelen pénzt, amit alko­hóira és kábítószerekre költe­nek. A magazin riporterei meg­állapították, hogy a legtöbb esetben a szülők nem sejtenek semmit sémi. A legkevesebb­nek van fogalma arról, hogy ilyen körülmények között töl­tik fiáik vagy lányaik az is­kolai szünidőt. De mély meg­döbbenéssel állapítja meg a lap, hogy vannak olyan szülők, akiknek tetszik gyermekeik tobzódása. (Sz. L.) FARKAS ANDRÁS: Emlékezés az első betűkre Hatesztendős legcnykoromban Volt palatáblám és a Könyv. Anyám intett: „Az iskolában Mindig illendően köszönj!” Mindig köszöntem. S jöttek órák. Először hízott, kis betűk, Kerek hassal, kerek pofával, S úgy hittem, mind-mind fejbeüt. "»okáig, biz’ nagyon sokáig Csak néztem ellenségesen, Mikor lesz végük a betűknek, De nem mondhatta senkisem, Mert nem kérdeztem senkitől sem, Csak hagytam, hogy a cimborák Csúfoljanak gúnyolva engem, Olykor nehéz órákon át, Mert nem fért kis paraszt-eszembe, Hogy az az „á” miért kövér És alacsony, amíg a „bé” már Létrányi-hosszú, ösztövér, S álmodtam róluk éjszakákon Rémülten, sok színes mesét, Amikben rútul megrohantak, Miközben megdördült az ég, S betüalakban szállt a villám, Nem is szállt, inkább nevetett, Valahogy így: „Te, gyáva fickó, Oltsd csak reám a nyelvedet, No, látod, a nyelved hegyén is Betűk formálják képedet, S pénzt kapsz, ha egybegyűjtöd őket, S ha a szíved beszélteted!” Azóta is kicsit kilóg még A nyelvem, ha a ceruzám Vadászni indul a papíron Betűk és boldogság után, S ma már tudom, hogy teste, hangja, Üj arca, rangja, dísze van, Minden betűnek, s ugyanannyi Esze-öröme — számtalan. Könyvtár a lelkem és lakásom, De nem betűkkel van tele» Hanem emberrel, aki éli, Amit megérlelt szelleme, , Birtokba vették az egri keltetóallomást, tulajdonosaik AZ ŰJ ÜZEMBEN ugyan még csak két gép működik halk surrogással, kísérletkép­pen, egyelőre üres tojástálcák- kal, de ,gazdáik”, a megye termelőszövetkezeteinek, vala­mint a MÉK és a MÉSZÖV képviselői pénteken már bir­tokba vették. Kora délelőtt először „háztűznézőben” jártak az Egri Gépállomás területén épülő nagyszerű baromfikelte­tőben), hosszasan szemlélődtek az előkészítőben, a nagy gép­teremben, ahol nap mint nap több teljesen elkészült, már üzemelésre alkalmas gépegy­Magasodj, határkő ! val kapcsolatos munkához és az állomás korszerűségéhez méltóan kell megrendezni. Természetesen az ilyen ki- sebb kitérő után, fontosabb hivatalos része is volt még a tanácskozásnak. A tsz-ek veze­tői ezúttal felmérték, hogyan is állnak az egyes közös gazda­ságok az anyagi hozzájárulás befizetésével, s míg néhány termelőszövetkezetről dicsérő- leg nyilatkoztak, a beszámolók alapján, a markazi közös gaz* daságot, — amely pedig me­gyénk egyik leggazdagabb szö­vetkezete —, el kellett) rna- rasztalniok, mert vállalt kö­telezettségének mindeddig nem tett eleget. A tanácskozás második ré­szében a közgyűlés részvevői az Egri Termelőszövetkezeti Baromfikeltető Állomás igaz­gatósági tanácsát egészítette ki és véglegesítette, majd sor ke­rült az igazgatóság és az ellen­őrző bizottság megválasztására is. Az igazgatósági tanácsban harmincán kaptak helyet, a2 öttagú igazgatóság közül Hor, váth István lett az állomás ve­zetője, Balázs Lajos a műszaki vezető, s Somos Ernő a fő­könyvelő A KELTETÓÁLLOMÁS tu­lajdonosai megbeszélésük vé­gén azlzal búcsúzták el egy­mástól, hogy a következő hó­napban, az avatási ünnepsé­gen találkoznak, amikor a kö­zös költséggel létrehozott, az egész megye számára sokat je­lentő létesítményük már tel­jesein elkészült. (w) VETÉLKEDÉS Most aztán nem fog felvágni az elnök, a motorjával... (Szegő Gizi rajzaj séget látni, aztán autóbuszra ültek, s a megyei tanácsháza nagytermében tanácskoztak, hogyan is legyen, mi is lenne a leghelyesebb munkamódszer, működési elív, ha egyszer az üzem teljes kapacitásával megindul. A tanácskozáson, amelyet a társtulajdonosok közgyűlésé­nek is nevezhetünk, először Vajda László, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője adott rövid tájékoz­tatást az építkezés eddigi ered­ményeiről, majd néhány jó ta­nácsot, s elképzelést a jövőre vonatkozóan. Utána a jelenlevő termelő­szövetkezeti vezetők közül mondták el számosán vélemé­nyüket, a látottakkal és a vár­ható reményekkel kapcsolat­ban. Egyikük a naposcsibék szállításához zárt kocsik vá­sárlását javasolta, másikuk kihangsúlyozta, hogy a kellte- tőállomást) nem azért építették fel elsősorban, hogy a közös gazdaságok nagyobb nyereség­hez jussanak működése révén, miért ennél sokkal fontosabb a jó és rendszeres napos'ba- romfi-ellátás megoldása. A KÖZGYŰLÉS részvevői csak a legnagyobb elismerés hangján tudnak nyilatkozni a keltetőállomást tervező szak­emberek, valamint az építők nagyszerű, áldozatkész tevé­kenységéről, s ha nem is tel­jesen hivatalosan, de már ar­ról is tárgyaltak a jó gazda módján, hogy a júniusi felava­tási ünnepséget a létrehozásá­0 i-ül jünlk annak, hogy í megteremthetjük számára az< igazi gyermekkort. örüljünk* annak, hogy igényes, hiszen; környezetében látja a kényei-; mesebb, a boldogabb felé valói törekvést. örüljünk annak,! hogy iskolai kötelezettségének < maradéktalanul igyekszik ele-; get tenni, hogy csillagokat sze-; réz az úttörő külön próbával és ; így mutatja meg nekünk —; méltó szeretetünkre, méltó ar-; ra, hogy amiért küzdöttünk; most tulajdona legyen. Két ol-J dalról mérjünk a mércével,; két oldalról vizsgáljuk köve-; telményünket. Ha ő megteszi; azt, amit vár tőle a szülői ház,; akkor ne emlegessük előt'e! únos-úntalan saját nehéz gyér-! mekkorunkat. Fogadjuk el; olyannak a mai gyermeket,; amilyen, s arra legyen gon-S dunk, hogy olyanná legyen,; mint mi megrajzoltuk képze! létünkben. Jelentse a kék és! vörös nyakendő számunkra is> azt, amit a gyermek számárai — határkövet, amely mellől; széttekintve az öntudatlan! gyermékkor mezejéről a cső-! dálatosam szép jövőt látjuk! előttük, s magunk előtt. < ... Es akit ma még karun- ! kon hordunk, aki a babakocsi! puha melegéből kacag szembe! a világgal, ma a nemzetközi! gyermeknapon legyen jelkép! számunkra, hisz ők a jövő tár-! sadalma a mai kék és vörös! nyakkendősökkél, akik megal-! kotják az ember legboldogabb! társadalmát: a békés, teremtő! l-^mrmtmi'ZmUSt. 5 rs. Adam Éva-Í jól öltözött, gondok nélkül élő gyermekeink nagy ünnepének. A mai nap a gyermekeké. Gyermekeinké, akiknek napsu­garas májáért, csodálatos jö­vőjéért dolgozunk nap mint nap, az élet minden területén. A mai gyerek más, mint mi voltunk, s ha azt mondom, hogy mi is mások voltunk, mint anyáink a maguk gyerek- ségében, azt hiszem, ki is mondtam a cáfolhatatlant —. ha mások is, azért nem rosszab­bak. Mi, felnőttek, hajlamosak vagyunk arra, hogy a korunk­ban. másképp cseperedő gyer­meket csodabogárnak nézzük, s álszent csodálkozással mond­juk: „nahát, ezek a mai gye­rekek!” pedig nincs igazunk. A mai gyermek alkotó tag­ja épülő társadalmunknak. Ki­csi kezével, önállóbban gondol­kodó agyával egy-egy téglát helyez el a mi nagy gonddal épített jövőnkben. Ne vádol­juk őt azért, amit magunk akartunk, amit magunk terem­tettünk számára! Ne mondjuk azt, hogy követelőznek a gye­rekek, hogy semmi nem elég nekik, hogy igényeik vannak, hiszen mi akartuk, mi dolgoz­tunk azért, hogy gyermekko­rukat ne zavarja a pénz. * gond, a nélkülözés. si irányt. Az a szervezet, ame­lyik a fakadó gyermekbimbó­ba beoltja a nemes szemet, hogy öntudatos tettek szüles­senek. Megteremti számára a szép valóságot a szülő, aki ma még a sókat megéltek nagy többségéhez tartozik, de szívé­vel, szeretetével az apró em­berkék mellé állva vigyázza, ne csalódjanak mindabban, ami számukra a jövőt, a kisdo­bos- és az úttörő-követelmé­nyek megvalósítását jelenti. 1%/fa minden szülőnek ott kell lennie a gyermekek szép ünnepén. Ott kell lenniök és gondolatban meg kell osz­tani az örömet a nemzetközi összetartozás gondolatával. Fel­nőttek vagyunk, akik túllá­tunk a határokon, akiket a múlt keserve arra int, gondol­junk mások gyermekeire, akik nyakkendő és ajándék helyett kenyérért nyújtják kis kezü­ket. Gondolnunk kell azokra, akikhez talán el sem jutott a nemzetközi gyermeknap gon­dolata, hiszen megelégszenek háborításimentes éjszakával és azzal, hogy apjukat, anyjukat maguk mellett tudják. Gondol­ni kell azokra, akiknek életé­ben már nem is a pénz, nem is a nyugodt családi otthon, hanem a puszta féltés játszik szerepet. Az angolkóros apró­ságokra, a munkában görnyedt kicsikre, s ha ezt nem felejt­jük, ha felemeljük Szavun­kat az embertelenség, a meg­félemlítés hatalmassága ellen, máris tisztábban örülhetünk E gy évvel ezelőtt, ami­kor az úttörőket avat­ták, valamilyen tévedés foly­tán elnökségi tagnak néztek a tribünre felszaladó pajtások, s az én nyakamba is kötöttek vörösselyem nyakkendőt. Nem tudom leírni azt a meghatott­ságot, ami akkor elfogott. Nem, ezt nem szentámentalizmusnak nevezik. Erre talán nem is ta­lált még kifejezést a mi gaz­dag, teremtő nyelvünk. Egy­szerre lobbant fel bennem a könnyes nosztalgia, hiszen én az átmeneti korszak embere vagyok, aki korban nem érhet­te meg ezt a nagy eseményt. Aztán ezen túljutva, az anyai érzés legszentebb boldogsága uralkodott el rajtam — jövőre az én kislányom is ott áll majd a többi között, s várja, hogy nyakába kössék a kék nyak­kendőt — ...Ma elérkezett ez a nap. Melyik édesanya nem készü­lődik boldogan, könnyes meg­hatottsággal? Legkedveseb­bünk, a gyermek örül ezen a napon. Kis szívében még nem egészen tisztázott az érzés. Tudja a kisdobos, az úttörő parancsait, megvalósításáért egy éven keresztül dolgozott. Hallott hős elődeiről, a szovjet pionírokról, szívébe véste a szocialista erkölcsi morál rá­vonatkozó követelményeit, s mégis, nagyobbrészt az,t érzi csak — valami új, valami más kezdődik az életében. Ki teremti meg számára a várakozáshoz mért valóságot? Az a szervezet, amelyiknek ma tagja lett. Az a szervezet •amelyik világos vonallal jelent számára tengelysávot, haladá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents