Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-26 / 121. szám

1082. május 26., szombat NÉPOJÉáG 8 Megbecsülik a fiatalokat a füzesabonyi Petőfi Tsz-ben Reggelenként, amikor a fel­kelő nap sugarai bearanyoz­zák a mezőt, egymás után gör­dülnek ki a füzesabonyi Petőfi Tsz gazdaságának központjá­ból a vontatók. A pótkocsikon ezúttal még nem rakományt szállítanak, hanem munkába induló szövetkezeti tagokat. Már az első látásra feltűnik, hogy sok közöttük a vidám kedvű fiatal, s különösen a női munkacsapatokban dolgo­zik igen sok fiatal leány. Vidámak és jókedvűek ezek a fiatalok, s ha vidámak, jog­gal lehetnek azok, hiszen munkájuk és életük egyaránt act bizonyítja, hogy itt órdemes fiatalnak lenni és fiatalosan dolgozni, mert valóban, megbecsülik őket. Erről beszélgetünk Bocsi Jó­zsef termelőszövetkezeti KISZ- titkárral, aki maga is vezető­ségi tagja a szövetkezetnek. Tőle tudjuk meg, hogy a szö­vetkezet vezetői kellő súllyal és kellő komolysággal értéke­lik a KISZ-szervezet fiataljai­nak munkáját. Több fiatal munkacsapatvezetőt is lehet találni a szövetkezetben, így Németh Ilonát és társait, akiknek szorgalmára, igyeke­zetére mindig bizton számít és számíthat a szövetkezet tag­sága. A megbecsülés bizonyí­téka az is, hogy az egyik leány, Bocsi Anna, már kül­dött is volt a Kommunista If­júsági Szövetség egyik kong­resszusán. Ha még mindez nem volna elég meggyőző érv, akkor az erkölcsi megbecsü­léshez sorolhatjuk azt is, hogy a szövetkezet küldött tagjai­nak sorában is nyolc fiatalt találunk. Itt ugyanis, tekintet­tel a szövetkezet nagy taglét­számára, küldöttek útján tart­ják a közgyűléseket. A brigá­dok és brigádtagok bizalmát fejezi ki az, hogy Bocsi Anna, Mészáros Piroska, Zsiga Jó­zsef és társaik a közgyűlése­ken, és a vezetőségi üléseken képviselik. a szövetkezet tag­ságát. De a megbecsülésnek nem­csak erkölcsi, hanem anyagi oldala is van, és erre is szép példákat találhatunk a füzes­abonyi Petőfi Termelőszövet­kezetben. A szövetkezet veze­tői jól tudják azt, hogy akkor válik vonzóvá a fiatalok előtt a szövetkezet, ha mindenek­előtt megtalálják anyagilag is a számításukat és kellő mennyiségű pénzhez jutnak minden hónapban. Ép­pen ezért, lehetővé tették, hogy hónap végén munkaegy­ségenként 35 forint előleget vehessenek fél a szövétkezet pénztárából. Ez a 35 forint a tervezett munkaegység 6Ó szá­zaléka. A többit majd az év végi elszámoláskor kapják meg pénzben, vagy termény­ben. Aki jól dolgozik és szórgal- maé, így megfelelő havi fize­téshez jut ebben a szövetke­zetben. Szerencs József példá­ul áprilisban a teljesített 42 munkaegysége után közel 1500 forint előleget kapott meg készpénzben. Nagy Ferenc, aki a növénytermesztésben dolgo- gozik, szintén 15Ó0 forintot kapott. Az érdekesség kedvé­ért azért fűzzük még hozzá, hogy a fiatalok közül csak nyolcán veszik igénybe ezt a kedvezményt, a többség taka­rékos és előrelátó módon, csak az év végén akarja kézhez kapni a teljes összeget, na­gy obbarányú bevásárlásokra. Sokat dolgoznak és jól is ke­resnek a füzesabonyi tsz-fiata- lok, s ezt anyagi helyzetük is bizonyítja. A lányok bútoro­kat, a fiúk motorkerékpárt vásárolnak, szórakoznak. Ha nézegetjük a szövetkezet terveit, kitűnik, hogy a tsz ve­zetősége kollektív kirándulá­sokat szervez a fiataljai ré­szére. A jövő hónapban pl. 12 tsz-fiatal indul Csehszlovákiá­ba, 10 napos tátrai kirándulás­ra. A költségeket, természete­sen, a zsebpénz kivételével, a szövetkezet fizeti. A legjobb és legszorgalmasabb fiatalok így Sándor Tibor, Gőz Ferenc, Hanyi Mária és Bocsi Piroska, már boldog örömmel készül­nek a nagy útra. Több hazai autóbuszkirán­dulást szervez még a szövetke­zet a fiatalok részére. A köz­ségi KISZ-szervezet tagságá­val közösen a Balatonhoz men­nek, ősszel pedig egy mátrai és egy bükki túrára indulnak. Sokat nyújt a szövetkezet fia­taljainak a kulturális ós a sportmunka támogatásával. A kézilabda csapatnak már öt felszerelést vásároltak az el­múlt évek során. A klubhelyi­séget felszerelték televíziós ké­szülékkel, rádióval, ellátták 100 székkel, és sokat költöttek a saját könyvtáruk fejlesztésé­re, Közel húsz ezer forintot tesz ki a fiatalok kulturális életének segítésére adott ösz- szeg. Bocsi József, a szövetkezet KlSZ-titkára, kérésünkre el­mondta azt is, hogy a megbe­csülést, a sok segítést és támo­gatást miként hálálják meg a fiatalok. — Természetes, hogy jobb munkával igyekszünk viszo­nozni ezt az anyagi és erkölcsi megbecsülést — mondja. — Minden KISZ-tagunk rend­szeresen részt Vész egész éven át a közös munkában. Vállal­tuk többek között a védnöksé­get 50 hold kukorica gondo­zására. Ezen a területen vegy­szeres simazános gyomirtással fogjuk térmelni a kukóricát. Van már ebben némi gyakor­latunk, hiszen tavaly megye! szinten a második helyezést, értük el a kukorícatermeisztésl versenyben. Vállaltuk továbbá 20 hold silókukorica termesz­tését és bésilózását, ezenkívül 20 órás társadalmi munkánk keretében az aratógép után fogunk csomózni. Jellemző a ísz-vezetóség nagylelkűségére, hogy ezt sem fogadja el tőlünk csupán társadalmi munkaként, hanem teljesítményünket kifi­zeti a KISZ-szervezet pénztá­rának. A fenti példák is igazolják, hogy egészséges és jó kapcsolat alakult ki a füzesabonyi Pe­tőfi Tsz vezetősége és fiatal­sága között. Erkölcsileg és anyagilag egyaránt megbecsü­lik a fiatalok munkáját, mert tudják azt, hogy soraikból ke­rül ki az utánpótlás. Jól tud­ják, hogy a fiatalok kezébe van letéve a szövetkezet jö­vője. S igen szép és dicséretes dolog, hogy ezt a szeretetet és gondoskodást jó munkájukkal hálálják meg a szövetkezet fi­ataljai. Császár István Hatvanöt fokos kénes vizet találtak Egerszalók határában A Kőolajipari Vállalat az elmúlt hetekben Egerszalók határában végzett próbafúrá­sokat. Az egyik furatból hat­vanöt fokos kénes víz tört fel. A furatot, — amely percen­ként ezerötszáz liter vizet ad —, a Vállalat munkatársai le­zárták. A megyéi tervosztály osz­tályvezető-helyettesétől, ár. Hortobágyi Istvántól a feltárt vizzel kapcsolatban a követke­ző felvilágosítást kaptuk: — Szabó Józseffel, az Egri Vízmű- és Fürdő Vállalat igaz­gatójával tekintettük még a deméndi úti elágazásban fel­tárt melegvíz-forrást. A kutat a feltáró Vállalat még ez idő szerint nem adta át. Ettől füg­getlenül, a megyei tanács il­letékes helyen már bejelentet­te igényét a víz hasznosításá­ra. A vízlelőhely egyébként elég szép természeti adottságokkal rendelkező területen, egy feny­ves erdőrész aljában van. És ami talán még ennél is fonto­sabb, Egertől mindösze öt—hat kilométernyire. A meleg víz vegyi összetételé­nek megállapítására már in­tézkedés történt. O. M. Több segítséget — A LŐRINCI Általános Is­kola úttörőcsapatának a jól végzett munka eredményekép­pen május 27-én Misi Sándor, a KISZ vb megyei titkára, Ge­re István megyei úttörőtitkár jelenlétében adja át a KISZ Központi Bizottsága vörös se lyemzászlaját. Indonézia A Hatvani Cipész Ktsz központi fiókja mellett még Csak egy javítórészleg van a városban. A statisztika sze­rint ebben az évben január 1-től 6994 pár cipő javítását végezték el eddig a központi fióknál. Hiba nem volt, a ja­vítások határidőre elkészül­tek, semmiféle panaáz nem hangzott el eddig a munka ellen. Mis téren viszont annál több. Hatvan város dolgozói mel­lett a járás több községéből járnak be a ktsZ-hez cipőt javíttatni, vagy csináltatni. Herédén, Csányban, és Nagy- kökényesen egyáltalán nincs fiókja a ktsz-nek. Amelyik községben van, kapacitása nem felel meg az igények­nek, $ így a komolyabb mun­kákat megint csak itt, Hat­vanban kell elvégezni. így vannak például a lőrinciek Is. Ki vonattál, ki busszal jön be a városba, s legtöbbször az útiköltség többe kerül, mint maga a cipőjavítás, amely 20—25 százalékát teszi ki a vállalt mennyiségnek. Ez komoly problémát jelent a Cipész Ktsz vezetőségének. A javítóhálózat bővítése hatá­rozati javaslatban szerepelt az év elején megtartott KI- SZÖV-küldöttértekezleten is. Most már csak a megvalósí­tás marad hátra, amely vi­szont, aZ akadályok sorozata miatt, csak Igén lassan, szin­te kínlódva próbál eredmé­nyeket elérni. Csányban léte­sítenek egy felvevőhelyiséget, s ez előreláthatólag a harma­dik negyedévben készül el. Boldogon és Horton már van ktsz-fiók. Pénz, munkaerő, — minden lehetőség biztosított árrá. hogy a többi községben is létesítsenek felvevőhelyi­séget. A községi tanácsok azon­ban nagyon húzódoznak ettől a megoldástól. ,,Nincs helyi­ség” — mondják, és még szá­mos érvet sorakoztatnak fel, amelyek önmagukban is, ösz- szességükben is nagyon aka­dályozzák a határozati javas­lat megvalósítását. Pedig a felvevőhelyiségek sok segítséget jelentenének a dolgozóknak. Nem kellene egy-egy sarok vas, vagy talpa- lás, ég más kisebb-nagyobb „cipőhiba” orvoslására be­utazni Hatvanba, amely nem­csak dupla költséget, hanem időveszteséget is jelent, hi­szen egy-egy utazással meg­szakad a dolgozók munkába is, és ha kis mértékbén Is, de akadozva halad így előre a termelés. Ez meg egyáltalán nem közérdek. Több segíteni akarást, több jóakaratot kér minden dol­gozó a községi tanácsoktól... (kái&i) Akár hiszi, akár nem ! Az indonéz hadsereg egyik alakulata gyakorlaton. (MTI Külföldi Képszolgálat) | Nem hittem, s mivel min­den nő jellemzője a kíváncsi­ság, tegnap reggel pontban nyolc órakor én is ott tolong­tam az egri Állami Aruház várakozói között. „Akár hiszi akár nem’’ — néztek felém a táblák mindenhonnan, s any- nyira nézelődtem, hogy nem is jutottam nagy hirtelen a pult­hoz, ahol perceken belül csa­tatérré változott az áruk szé­pen összerakott halmaza. Így kénytelen voltam elő­ször körülnézni, s aztán — jö­het a próbálkozás! A tükrök alatt, az oszlopok mellett, új­szerű vásárlási módot talál­tam. Azt mondja a kedves, fia­tal eladó leány: — Tessék nyugodtan turkál­ni ezekben a papírdobozok­ban, hátha lesz kedvére való! Turkáltam. Keresgéltem, s gondolom, irigykednek asz- szonytdrsaim, akik. elől meg­vettem a 170 forintos pulóvert, amit néhány napja még 230-ért adtak volna. Ez a turkálás ha­mar kedvet kerekített az asz- szonyok között, úgyhogy egy kis csellel odajutottam a pult­hoz. Kénytelen voltam hinni a plakátnak a transz pátensek­nek, mert valóban hihetetlen, hogy egy gyerekinget megka­pok 15 forintért, sőt, három kis napozót 33 forintért! Jönnek-mennek az assza* nyok. Férfit csak mutatóban látni, az is csak azért kószál itt, mert kedves felesége a kar­jára pakolja a vásárolt holmit, s ezek az árva férfiak úgy fes­tettek, mint a málhás ... áru­sok. — Soha jobbkor! — szólal meg mellettem egy ismerősöm. — Képzeld, milyen öröm ez nekem! Megejtem a jövő téli vásárlást, s így jut mellette a nyári ingekre is! Nem tudnám nagy hirtelen megmondani, hol vannak a legtöbben. Van, aki a hatfo­rintos zsebkendőt válogatja össze, fiatalok ott tolongnak a 80 forintos kartonruhák kö­zött, és nagy gyorsasággal tün­tetik el az érdekes fazonú, könnyű nyári ruhákat. Érdemes volt itt mászkálni, mert a konfekció osztályon a következő „rövidhullámú adást” fogtam, fel egészen vé­letlenül, hála jó fülemnek! Jön az igazgató, és odahajol az el­adóhoz. — Tegyék majd szabaddá va- lamelyik polcrészleget, mert ma, vagy holnap megjön a 20 forintos női blúz-szállítmány Budapestről! Aha! Tehát mégis érdemes volt itt hitetlenkedni! Megnéz­zük azt a szállítmányt is. (á) magát, és szégyellte is. Az az ügyvéd járt az eszében, akitől tanácsot kért. „Barátom, én a maga helyében nem gondolnék válásra. Hát miért? Van rá oka?! A bíróságnak alapos ok kell. Maga csak örüljön, hogy nincs rá ala­pos oka.” Kirakatok előtt haladt el. Azon morfondí­rozott, hogyan lesz ezután. Hogyan fog egy fedél alatt élni Veronkával. Tud-e májd a szemébe nézni az az asszony? Törvény elé citálta, válni akart, emberek nyelvére adta a családot. Miért? Kutya egy csípős nyelve van Veronkának. Benne meg egy nem várt szóra felágaskodik az önérzet. Haza kellett volna menni, egyenest. Ak­kor könnyebb lett volna találkozni az asz- szonnyal. Aki később jön, az köszön „jó na­pot”. A sarkon előtte taxi fordult be a par­kolóhelyre. Talán, ha taxiba vágná magát, még előbb érkezhetne, a Törvényháztól gya­log jó félóra az út, taxival tíz perc sincs és Verőn ka meg a gyerek lassan ballagnak. De mit szólnak a szomszédok, akik már a ka­pukban pletykálják talán az ő esetüket. Ha meglátják a taxival, azt hiszik, a holmijáért jött. No, és aztán... azt hisznek, amit akar­nak. Kit érdekel! Mégsem ült taxiba. IVem volt kulcsra zárva az ajtó, nem 1 kellett zörgetnie. Julika hozzásza­ladt és a kezébe csimpaszkodott. — Apa, rakott krumpli lesz...! — újsá­golta. — Azt te szereted. Morgott valami érthetetlent, s kabátját a szék támlájára borította. Ügy, ingben indult a konyha felé, útközben gyűrte fel két kar­ján az ing ujját, mintha kezet akarna mosni. A konyhában szürke homály fogadta. A lá­bas krumpli már a sütőben pirult, hallotta, hogy fortyog, fröcsög a zsír. Pattant a tűz­hely ajtaja. Karikázva bukott ki a fény a nyitott kis ajtón, s benne Veronka arcát lätta, amint a tűzre rakott — Veronka, beszélni szeretnék veled ... Az asszony felkattintotta a villanyt, sárga fény ömlött szét a falak között Szemtől szembe állt vele. Tekintetéből biztatást vélt kiolvasni. Az arc, Veronkáé, nyugodt volt és várakozó, piros foltocskák gyúltak ki rajta a főzés nagy buzgalmában. Nem bírta sokáig nézni, anélkül, hogy ne szégyellje magát. S elnézett az asszony válla fölött, valami meg­határozatlan pontot keresve szemével a falon. Kereste a szavakat, a gondolatokat, hogyan is mondja, mit is mondjon. — Julika, menj most a játékaidhoz... ne zavarj minket — szólt rá kislányára, aki az ajtó nyitva hagyott résén kukucskált be. Kuncogva szaladt a szobába. Mindketten mo­solyogtak ezen. ^ r\ örömbőltek a kapun. ^ A beszélgetés kettejük között el sem kezdődött, s máris abbamaradt. Kaposi jött, meg a felesége. Restás együtt dolgozott Kaposival, egymás mellett állt a gépük. Füstösnek nevezte mindenki a nagy­darab, kevés beszédű embert, mert olyan sötét volt az arca, mintha olajban mosa­kodna. „Miért jöhettek, ugyan?” — Gondoltuk, csak úgy átnézünk. Beszél­getni, meg miegymás — mondta Kaposi fele­sége, gömbölyű, telthúsú asszonyka, s a kedve is, akár a termete, pukkadó. — Te, képzeld, Veronom, egyszer volt raj­tam az a szürke kis kompié, amit a múltkor csináltattam. Reccs... vége! Csak lehajol­tam, hogy a szandálom bekapcsoljam, és vé­gigrepedt hátul. Pedig, bizonyisten, akkor már második napja fogyókúráztam ... Hát nem méreg? Nevettek. Recsegett alattuk a szék is. — Jött a szomszédunkba most egy új lakó, fiatal házaspár. Te, hogy azok mit mű­velnek . (i! ölik egymást, veszekednek, mar­ják egymást. Jaj, hát Julikátok? Hogyan, már nyolcéves lesz nemsokára? Ó, szentlélek, de röpül az idő, de röpül! Nyolc év... nem­sokára tízéves házassági évfordulótokat ün­nepelhetitek! De jó Is nektek, nem úgy, mint akik folyton veszekednek ... ! Kaposi diszkrét, szolid mozdulattal oldal­ba lökte könyökével az asszonyt, de az olyan furcsa mód sikeredett, hogy az szinte leesett a székről. /« — No, fene a dolgod, mit lökdösődsz, mit lökdösődsz?! Nem megmondtam, hogy az ilyesmit ne csináld, ha idejövünk? A vesze­kedésről beszéltem, persze, hogy a veszeke­désről. Hát hol nem veszekednek? Nincs ka­nál csörrenés nélkül, tudom én... De ti csör- rentitek a kanalat, ti hozzátok ki az ember­ből a rosszat, ti, férfiak. Mind egyformák vagytok! Nappal veszekedtek, éjjel híze­legtek ... Ah, de érdemes-e most is ilyenek­ről beszélni. Gyere, Veronkám, hadd plety­káljak egy kicsit. Ti csak maradjatok. Asz- szonydolog... A két férfi egyedül maradt az asztal- nál. Restás, nem emelte fel tekin­tetét, ujjaival a terítő ráncait babrálta, úgy kérdezte: — Te, csak nem azért jöttetek, mert... — Azért, Árpád ... Tudod, egyszer magam is úgy jártam, még rosszabbul, mint te. En­gem se választottak el az asszonytól, együtt jöttünk haza a válóperi tárgyalásról. Nem haragudtam én a feleségemre, csak éppen nem tudtam mit mondani neki a békülésre, s inkább még jobban összevesztünk. Pedig, ha akkor bekopogtatott volna hozzám is va­laki ... Meghalt aztán az asszony, én meg másikat választottam. Nem mondom, hogy rosszul, jól élünk Borival, sokat beszél, az igaz, jár a nyelve, mint a motolla. De hát, tudod, hogy van ez, másodszorra házasodni, amikor az első is ... — Tudtad, hogy itthon találsz engem? — Láttam, mikor hazafelé ballagtál.. * — Te, hol voltál, honnan jöttél? — A bíróságról. — A bíróságról? Mit kerestél ott? — Beszélni akartam a bíróval, aki az ügyedet tárgyalta. Amolyan megbízatás volt... Máyert bí2ta volna meg különben a brigád, de végül is, magam vállaltam. — És... ? — Mondtam a bírónak, hogy jól gondolja meg, mit dönt, mert három ember sorsa van a kezében. És ha részrehajló, ha férfipárti, akkor előre szégyellje magát. „Hogy merészel maga ilyesmivel zavarni?” — háborgott a bíró. A brigád küldött, kérem, mondtam neki, meg magamtól is eljöttem volna. Mert nem mindegy, hogy mivel bocsátja el azt a két embert. Rendes gyerek az Árpád, mond­tam, az asszony is, Veronka, csak hát hirtele­nek, meggondolatlanok egyszer-másszor, mint most is, amiért ide kerültek. Hát, szóval, bíró elvtárs, legyen igazságos, mert a Máyer-bri- gád nem akarja, hogy vége legyen ennek a házasságnak... És kijöttem a szobájából. Majd a szívbaj jött rám, amikor láttam, hogy ti ketten, nem is ahhoz a bíróhoz mentetek be, akit én meggyúrtam ... ★ — Árpád ..: — hallatszott a konyhából Veronka hangja — gyertek ki, kész a krumpli. Itt, a konyhában terítettem, mele­gebb van, jobban elférünk. C1 lhelyezkedtek a székeken. A lábasban még sistergett a zsír. A ropogós­pirosra sült krumpli és a közé szeletelt apró kolbászgömbök, a karikára vagdosott tojás illata betöltötte az egész konyhát...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents