Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-25 / 120. szám
4 NEPÜJSAG 1962. május 25., péntek íliPsi Mi leszek, ha nagy leszek ? örök kérdés, ami minden gyereket, minden korszakban izgat. A mai gyereknek, persze, egészen más az elképzelése, s az űrhajóstól a Minisztertanács elnökéig, minden foglalkozást kimerítenek beszélgetésük során. Ezért lepett meg tegnap reggel két tejet cipelő kisfiú eszmecseréje. — Az nem leszek — válaszolt, egy nyilván régebben kezdett beszélgetés kérdésére az egyik —, hanem lovas huszár, az lennék! — Á, az nem jó. Tudod, én mi szeretnék lenni? Lovag! — Az mi? — En sem tudom, csak hallottam lovugvárakról, hát nekem is lenne egy nagy szikla hegyében!... De mivel ilyen már nincs, azt hiszem, villanyszerelő leszek. Lehet, hogy távvezetékszerelő, s akkor is a magasban lesz a kis lovag, aki attól, hogy villanyszerelő, meg lovaggá is válhat cselekedeteiben. (á) Műemlékvédelem és célszerűség — MAR 20 SZOCIALISTA brigád dolgozik a petőíibá- nyai gépüzemben. Az MSZMP VIII. kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyben 8 új brigád kötött versenyszerződést a szocialista cím megszerzésére. — MA DÉLUTÁN ülést tart a Magyar Úttörők Szövetsége Heves megyei elnöksége Egerben. Az ülés napirendjén Tóth Ferenc ÁIST-elnök előterjesztésében szerepel a megyei általános iskolai sporttanács beszámolója a végzett munkáról, és Gere István megyetitkár előterjesztésében a megyei elnökség II. félévi munkaterve. — CSÄNY KÖZSÉGBEN a hatvani cipész ktsz új felvevőhely létesítését tervezi. Az új felvevőhely kivitelezési munkáit ez év harmadik negyedévében fejezik be. — A HEVESI Járási Tanács művelődésügyi osztálya és a Pedagógus Szakszervezet járási bizottsága június 2-án, szombaton rendezi meg Tamamé- rán a járás nevelői részére a nevelők napját. — AZ EGRI LAKATOS- ÄRUGYÄRBAN 1961-ben a technológia és a gyártmányok korszerűsítésére 57 újítást nyújtottak be a dolgozók, a benyújtott újításokból 33-at fogadtak el, a bevezetett újítások száma pedig 21 volt. — ÖTVENÖT holdat tesz_ ki a rózsaszentmártoni Rákóczi Termelőszövetkezet kertészete. Ebben az évben ültettek először káposztát, paradicsomot, paprikát, babot, zöldséget, s most be akarják bizonyítani, hogy a község határában nemcsak a régi növénykultúra életképes, hanem a jól jövedelmező kertészeti növények is. — AZ ÄLLAMI Biztosító hatvani járási fiókja szerdán angol biztosítási szakembereket látott vendégül, akik a magyar biztosítási rendszer tanulmányozására érkeztek hazánkba. Ha mi nem is vagyunk olyan gazdagok a műemlékekben, mint jó néhány más európai ország, de történelmi kincseink így is számottevőek, azokat megvédeni az idő romlásától, s nem utolsósorban a hozzá nem értésből, rendkívül fontos feladat. A felszabadulás után közvetlenül meglevő kincseink egy részét tovább pusztította a meg nem értés, s éveknek kellett eltelnie, mígnem állami szinten megalakult szerv vette kezébe történelmi múltunk, népünk évszázados alkotó munkája gyümölcseinek védelmét. A műemlékvédelem nemzeti ügy és eredményeit nem nehéz lemérni csak, itt, Heves megyében, vagy a megyeszékhelyen, Egerben sem. És most mégsem a műemlék- védelem kétségtelen és elismerésre méltó sikereiről esik szó — megtettük már ezt és nyilván tenni is fogjuk még jó néhány ízben —, mint inkább azokról a nehézségekről, amelyek a műemlékvédelem érdekeire hivatkozva, gördítenek akadályt a múlt nevében a jövő elé. Mert ilyen is akad szép számmal! Itt van mindjárt a tarna- őrsi kastély sorsa, amelynek rendbehozatalára, a helybeli termelőszövetkezet vezetőinek legjobb tudomása szerint, nincs pénze a műemlékvédelemnek, s amely olyan állapotban van, hogy lassan-lassan már az ösz- szeomlás veszélye fenyegeti. Mégis: tilos az épülethez hozzányúlni! Még ennél is súlyosabb 1 a helyzet Hevesvezeké- nyen, ahol még a kastély műemlék jellege is vitatható. A tető, a födém beszakadt, drótkerítés fogja körül az épületet, mert közelébe menni is életveszélyes, egy heves vihar elviheti a — hangsúlyozzuk még egyszer — műemléknek csak nagy jóakarattal nevezhető épületet. Rendbehozatala több százezer forintot emésztene fel, — de még ezt is vállalná a községi tanács, hogy néhány közintézményt helyezzen el a „bőrét” egyre jobban kinövő községben. De a műemlékvédelem nem járul hozzá, hogy az épület jellegén változtassanak! A „műemlék” tehát omlik tovább, s a leszakadó falrészek robaja sem tudja maga alá temetni a — bürokráciát. Még súlyosabb az, amiről e lap hasábjain már esett szó: ez az Egri Pedagógiai Főiskola építkezésének hallatlan elhúzódása. Néhány nap és havi 30 ezer forintot kell fizetni: a csillagvizsgáló torony körüli állványerdő fenntartásáért, amely egyébként lassan már háromnegyed éve díszeleg a város szívében. A vita, a hu- za-vona, hosszú hónapokon keresztül azon folyt, hogy milyen követ lehet felhasználni és azon, hogyain építsék be, milyen technológiával ezeket az építőköveket. Állítólag a döntés néhány napja megszületett, de még hol vart a kő kitermelése, megfaragása? Aligha kerül sor az építkezés befejezésére a tavasz előtt: s ez másfél év az első állványok felállítása óta! Az egri nyomda mellett sorozatgyártást végeztek. ízléses színekkel igyekeztek visszaállítani a régi műemléképületeknek nemcsak állagát, de hangulatét is. Nagy meglepetéssel vehette észre a gyanútlan arra járó, hogy a kiész festés foltokban lepergett a homlokzatról és sürgősen elkezdte szidni — a festőket. Pedig ők kitűnő munkát végeztek! Csak a műemlékvédelem állapította meg, hogy a homlokzat egy részén „eredeti” festés, illetve vakolat van, — s ezit megvédeni az ízlés, s> az egységes hangulat el len is kötelessége. Az új festést tehát levakarták és most mnt valami leprás, úgy díszeleg a rendbehozott házak között ez az egy, amelynek sorsát néhány tenyérnyi „műemlék”-vakolat pecsételte meg. Műemlékvédelem és célszerűség: a laikus valahogy így képzeli el, s talán nem is lai kus elképzelés ez. Hisz nem egy és nem is tíz példa iga zolja, hogy általában ezt tartják sziem előtt az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség képviselői is. Éppen ezért érthetetlen, hogy annyi kétségtelenül elismerésre méltó eredmény mellett miért kell a műemlékvédelem szép „homlok zatáról” leverni a friss színeket, hogy eltűnjön a bürokrácia korántsem műemlék-érté kű vakolata? Műemlékvédelem és célszerűség, — de ne általában, hanem! minden műemlékre nézve kötelező érvénn yel! (gyurkó) Idénynyitási színfoltok a Balatonról Mint az újságok hírül adták: a SZOT és a Somogy megyei Tanács rendezésében, hivatalosan is megnyitották a balatoni üdülési idényt. A Balaton mentén, Aligától végig, Keszthely, Hévíz üdülőtelepekig, napról napra mind népesebb hazai és külföldi csoportok érkeznek a magyar tenger partjára. A Balaton az idén is új létesítményekkel várja vendégeit. Tihanyban új hajókikötő, váróterem, üzletsor, háromszáz méter hosszú szabadstrand épül. Balatonfüreden ízléses motel, 250 személyes étterem készül. A rövid időn belül népszerű lett balatoni campingekben június első hetében már teljes üzem fogadja a sátortábor híveit. Siófokon a szabadstrand területén, rekordidőn belül felépül a siófoki szálloda. Balatonlellén a napokban nyitották meg a „Becsali csárdát”, amely különleges halételeivel, tájjellegű boraival vonja magára a látogatók figyelmét. örömmel olvastam az újságban, hogy újabb foszi- lis maradványok feltárása révén sikerült az eddigi legősibb ősapámat megtalálni, aki mintegy egymillió évvel ezelőtt ott tanakodott egy fa alsó ágán: lejöjjön, vagy ne jöjjön. Hogy ez a tanakodás hány tíz-, vagy százezer évvel azelőtt kezdődött, azt nem tudom, azt még a tudósok sem tudják, de a lényeg az, hogy büszkén nézhetek a polip szemébe, ha több százmillió éves ősöm nincs is még, de azért én, a homo sapiens is fel tudok mutatni már kerek egymillió évet. Bízom benne, vagy még inkább a tudományban, hogy őseim sorát továbbra is kutatja, s minden bizonnyal eljön majd az az idő is, amikor sikerül megállapítani, hogy már kétmillió évvel ezelőtt tevékenykedett egy fa csúcsán az a tiszteletre méltó ősmajom, aki minden délután öttől hatig, álla helyét vakarva, azon tűnődött, lehet-e belőle majdan ember és ha lehet, érdemes-e ... Éppen ezen gondolkodtam megforrósodott szívvel, gúnyos fintort vágva egy verébnek, amely őseit ugyancsak meglehetős régmúltba vezetheti vissza, s közös ős alapján rokonának mondhatja a büszke sast is, amikor so- dorjafalvi Sodorja Alfonzzal találkoztam. — Kérem, nem azért mondom — suttogta bánatosan a fülembe —, de én az őseimet írásban is Mátyás királyig tudom visszavezetni — lobogtatott a kezében egy ku- ty abort. — Naiv ember — nevettem ki mit akar maga Mátyás király korával? Tudja, hogy az én őseim milyen múlttal rendelkeznek? — De azt is megmondom, hogy az én őseim a Verec- kei hágón jöttek le a nagy magyar Alföldre — húzta ki magát még büszkébben. Egyenesen az arcába derültem: — Ostoba filkó... Vereckei? Nevetséges. Az én őseim az orángutánggal együtt jöttek le a fáról... Legalább két-, de mindenesetre egymillió éve ... Ehhez mit szól? — Druszám! — hajolt hozzám boldog arccal, és meg a kart csókolni... Félretoltam. Nem szeretek keveredni. Az én ősöm lejött a fúrót1 (egrö XXX Ellátogattunk a Balaton kedves, vidám székhelyére, Siófokra, az üdülők paradicsomába is. A siófoki Balaton-parton felkerestük a SZOT gyönyörű szép bányászüdülőjét. A főbejárat homlokzatán felirat köszönti a beutaltakat: Üdvözöljük a munkájuk után pihenésre érkező dolgozóinkat! Az üdülő szépen berendezett halján át a színházterembe jutottunk be. A balatoni szezonnyitó ünnepségek keretében éppen Margareta Petrovát, a Szállnak a darvak című dal szovjet énekesnőjét ünnepelte az üdülő vendégek tapsvihara. A műsor után Heves megyei dolgozókkal találkoztunk. A klubhelyiség rádiójából kellemes zene szól. Asztalkák között, kényelmes fotelekben, három finomszerelvénygyári dolgozóval beszélgettünk. Csank Valéria, az Egri Fi- nomszerelvénygyár karburátort gyártó üzemének diszpécsere szemmel láthatóan, nagyszerűen érzi magát a győri textilmunkásnők és Pécs vidéki bányászok asztaltársaságánál, s két bridzsparti közt elmondja, hogy már háromszor fürödtek a Balatonban. Havasi Erzsébet és Hegyi Mária ifjú gépmunkások, szintén a Bervából jöttek ebbe a szép üdülőbe. A „Vidámak Társaságában” éppen az üdülő tiszteletbeli Tulipán mókamester — dorogi bányász — bácsi tréfáin mulatnak, mígnem a látogatót is a táncparkettra invitálják... XXX A balatoni üdülési idény előestéjén Siófok és Füred kikötőiből a nemzetek zászlóival feldíszített motoros és vitorlás hajók vonultak fel a tavon. A költői sorok milyen talá- lóak: „Lelked szép erejét a sors hullámai edzik, E tó testednek nyújt vidor életerőt”. Simon Imre Borisz Kusztodijev) 35 évvel ezelőtt, 1927 májusában halt meg BORISZ KUSZTODIJEV szovjet festő, a régi művésznem- zedék közül a szovjet realista művészeti felfogás egyik első képviselője, akinek művei forradalmi tartalmuk mellett még az Októberi Forradalom előtti formalista vonásokat is megőrizték. Egyik kiemelkedő műve: A bolsevik. 270 évvel ezelőtt; 1692. május 25-én született GEORG RAFAEL DONNER osztrák szobrász, a barokk egyik legnagyobb művésze; a salzburgi Mirabell-kastély, Pozsony és Bécs városa őrzik alkotásait. 120 éve, 1842-ben született ELIZA ORZESZKOVA lengyel írónő. Regényeivel a realista irányzatot képviseli, hazája parasztságát nak nyomorúságát és a rajtuk élősködő nemesség életét rajzolta meg. Harcolt a nők egyenjogúságáért és a zsidók faji megkülönböztetése ellen (Folyó partján című regénye). 115 éve, 1847-ben halt meg LUDWIG AUERBACH német író, jellemzőek a gyakran szentimentális vonásokkal megírt falusi történetei. 100 évvel ezelőtt, 1862-ben e napon halt meg JOHANN NEST- ROY osztrák író, bécsi színházigazgató, aki több mint 70 énekes bohózatot irt, melyekkel — azok erősen parodisztikus hangja miatt — nagy sikert aratott (Judith és Holofernes, Lumpaci- vagabundus.) Ma 70 éves JOSIP TITO, Jugoszlávia államelnöke. 55 éve, 1907-ben e napon halt meg JAN GEBAUER cseh nyelvtudós. Vaclav Hanka ócseh nyelven írt hazafias eposzairól ő bizonyította be nyelvtörténeti alapon, hogy ezek nem a középkori irodalom emlékei. 45 éve, 1917-ben halt meg MAKSZIM BOGDANOVICS belorussz költő. Művei, melyek az elnyomott belorussz nép jogfosztott életét ábrázolják, formaművészetükkel tűnnek ki. 5 éve, 1957-ben e napon halt meg ANNA PANKRATOVA szovjet történelemtudós, lebilincselően érdekes, népszerű feldolgozásé műve: A diplomácia története. BORKÓSTOLÓ Mit jelent az, édes komám, hogy BIV? — Azt jelenti, hogy „Bort Itt Vedelj! (Szegő Gizi rajza) Közlemény A 4. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatósága közli: május 27-én 0,00 órától új autóbuszmenetrend lép életbe. A menetrendi változással egyidejűleg a 4. sz. AKÖV az üdülő- és kirándulóhelyekre, valamint a fürdőhelyekre több új járatot inEGRI VÖRÖS CSILLAG Egy asszony, meg a lánya EGRI BRÖDY Afrikai képeskönyv EGRI KERTMOZI Nevessünk GYÖNGYÖSI PUSKIN Tavaszi vihar GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Krisztina és a szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG Emberek és farkasok HATVANI KOSSUTH Áprilisi riadó HEVES Szombat este és vasárnap reggel FÜZESABONY A vád tanúja dít. Üj járatok indulnak a Mátrába, a mezőkövesdi, bükkszék! és bogácsi gyógyfürdőhelyekre, valamint Szilvásváradra és Lillafü- rendre. A menetrendváltozással kapcsolatos kérdésekre készséges felvilágosítással szolgálnak az egri, gyöngyösi, hatvani forgalmi szolgálati helyek dolgozói. 4. sz. Autóközlekedési Vállalat, Eger« musoras Egerben este 19,30 órakor: Cirkuszhercegnő (Szelvénybérlet) Abasáron (HV) este 19,30 órakor: Dodi Egerfarmoson Nyomozás este 19,30 órakor: A bojtár ugrással utal is érte, s két karja közé szorította, annyira, hogy maga is belevörösödött az erőlködésbe. — Eressz! — Ha bolond leszek! — Sikítok! — Sikíts! — Meglátnak! — Hát aztán? — Mit szólnak? — Bánom is én. — Eressz! Nem hallod, te bolond... De ebben már annyi melegség, puha simogatás volt, hogy Jancsi egészen más értelműnek hallotta e szavakat. Ott pihegtek, összesimulva, mint a repdesés után a madárfiókák. Bözsi néni, aki éppen vizet loccsantott ki az udvarra, egy pillanatra megállt az ajtóban, 3 rajta felejtette a szemét a távolabb álló, mindenről elfelejtkezett Jancsiékon. — Istenem — sóhajtott —, fiatalok. S maga sem tudta, mitől lett jlyan jó kedve, hogy tészta- jyúrás közben dalolni kezdett. Mészáros Ottó v vv v vvv vv v v v v v v v \ wvwvvvirvvvv« Behajtotta a sok mamlasz, egymás farát böködő jószágot |az akolba, s amikor a right is • rátolta az ajtóm, indulni ■alkart. Majdnem fellökte Ilon- ;kát, aki éppen a háta mögött ; igyekezett valahová. ;— Hát te? Mit keresel? • — Az elnököt. Nem volt er- ;re? — Nem. Én nem láttam. Ilonka már ment volna to;vább, de Jancsi nem engedte: — Hová sietsz? Miinek az ; elnök? — Az iroda kulcsát akarom odaadni. Reggel azt mondta, : dolga lesz még az irodán. — Majd megtalál. Minek sietsz? — Minek? Nem érek én rá, nem vagyok én — bojtár! De már ugrott is. Tudta, hogy Jancsit után akap. Mérgesítette ezzel a bojtársággal, olykor még birgés Jancsiinak is nevezte. Varga Jani meg ugrott. Félig méregből, félig meg azért, mert örült, ha elkaphatta Ilonkát, s megszorongathatta. Most is zavarta, hajkurászta az épületek között, repkedett — Én-e? Futott utánam . .. Jancsi fülig vörös képpel dadogta a futás okát: — Ugyanis csúfolt... bojtárnak... Sándor bácsi kiadósán mell- belökte, s miközben kerékpárra ült, odavetette: — Hát aztán? Az vagy. Még olyan jámbor is... Nevetése messzire hallatszott, Jancsi értetlenül pislogott utána, milyen jó kedve van. S mérgében, hagy valamit helyrehozzon megcsorbult tekintélyén, ráförmedt Ilonkára: — Kinevettél! Ilonka visszanyelvelt: — Hát aztán. Ügy feküdtél 1 mint egy béka! — Te! Összetöröm a csontjaid! — Ha tudod! S már futott is megint. De , most már csak olyan tessék- j lássák módon. Jancsi néhány Ilonka, mint a pille, s szoknyája kivillantotta térde hajlatát. Jancsi tekintete ott le- gyeskedett, ahelyett, hogy a lába élé nézett volna, s isteneset esett. De akkorát, hogy a nyekkenésre még Ilonka is lefékezett, s amikor meglátta a földön hempergő fiút, kipukkadt belőle a kacagás. Vörös képpel támaszkodott felfelé, Ilonka meg, félig még mindig nevetve — álszent aggodalommal kérdezte: — Nem esett bajod? Ekkor toppant le mellettük kerékpárjáról az elnök, s nem tudva aa előzményeket, csak a ruháját poroló fiút látva, megkérdezte: — Mit csináltok? — Izé ... Sándor bácsi ... elestem... — Azt látom. ; Ilonka nyújtotta a kulcsot, de az elnök ráförmedt: — Táni te lökted föl? i Ilonka ijedten tiltakozott: ŐSEIM
