Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

1902. május 25., péntek NÉPÚJSÁG 5 Hová lett a pénzem ? Sok fiatal teszi fel magában hónapról hónapra ezt a kér­dést, sokukkal beszélgettem is erről az elmúlt napokban. Ki üzemben, ki hivatalban, ki termelőszövetkezetben dolgo­zik, de mindegyikük „önálló keresettel rendelkező” fiatal. Legtöbbjükben megérlelődött már az a gondolat, hogy a munkával szerzett pénz fel- használása komoly dolog, s egyik alapvető feltétele a ké­sőbbi nyugodt, kiegyensúlyo­zott családi életnek. Hová is költik a fizetésüket, hogyan használják fel kerese­tüket, íme három példa a sok beszélgetésből. Szép László, a hatvani Le­nin Tsz KISZ-titkára göndör hajú, mosolygós szemű gye­rek. Gyerek? No, nem egészein, csak nekünk, idősebbeknek tűnik úgy, hiszen már tizenki­lenc éves. Felelősségteljes munkája is azt mutatja, hogy komoly gondolkodású fiatal, vállán egy tsz KlSZ-szerveze- ‘ének minden gondja-baja. Kérdésemen nem gondolkodik sokat. — Könnyen elszámolok min­den fillérreL Két testvérem él még otthon, édesanyám egye­dül nevelt fel minket, s úgy érzem, nem lenne helyes, ha a magam tapasztalatlan feje után, ötletszerűen költeném el i fizetésemet. Itt dolgozom a Isz kertészetében, havonta kö­rülbelül 600 forint előleget ka­pok, s mivel most házat épí­tettünk, a szükséges ruhavá­sárláson kívül minden pénzt arra áldoztunk. A továbbiak­ban is majd segít édesanyám, rogy mire fordítsuk a pénzt, s zárszámadáskor a nagyobb ősz- szeget. A másik fiatal éppen ellen­téte Szép Lászlónak. Fekete, kefehaja szinte dühösen mered az égre, s a lesütött szemek, a kavicsot rugdosó hegyes orrú t cipők tulajdonosából árad a bi­zalmatlanság. Nehéz megköze­líteni. Nem tartom helyénvaló­nak megnevezni őt, elég a pél­dáját okulásul elmondani. A napfényes üzemudvaron be­szélgetünk. Sok mindenről szólt már ez a csaknem egyoldalú eszmecsere, amikor rátértem a fizetés dologra. Hirtelen harag­gal pattant fel. — Semmi köze hozzá ... sen­kinek! Keresem, nem lopom, az én pénzem. — Nem is azért kérdem, mintha bármi módon felelős­ségre akarnám vonni, csak ér­dekel, hogy hová költi a fize­— Akkor írja meg, hogy 1327 forintot kapók kézhez, nem adok haza semmit. A faterék keresnek, tartsák el magukat. Nem iszom, nem kártyázom, veszek magamnak, ami kell, de útálam, ha beleszólnak a dol­gaimba. — Nem vett még semmi meggondolatlan dolgot? — Hát aztán! Az én pénzem és hagyjon békén ezekkel a kérdésekkel. „.Én pénzem, én pénzem”. Folyton ezt hajtja és ebben így igaza is van. Az üzemben azt mondják, nem rossz fiú, csal; nehéz a természete. Szülei jól keresnek, de nagyon könnyel­műek. Fizetéskor hopp, fizetés előtt kopp. így aztán nem cso­da, ha ez a csigatermészetű, begubózott fiatalember nem veszi szívesen az otthoniak irá­nyítását. Ócsai László is most tölti hu­szadik esztendejét. Az Egri La- katosárugyár fiatal techniku­sa. Életszemlélete tiszta, vilá­gosan, határozottan válaszol a kérdésemre. Látszik, hogy tervszerűen gazdálkodik a pénzével, egy ilyen váratlan felvetésre nem kell sokat ke­resgélnie emlékezetében. — Otthon élek, a szüleimnél. Ok is dolgoznak, nem tartanak igényt a fizetésemre. Édes­apám, édesanyám mindig se­gítségemre vannak abban, hogy ml a legszükségesebb szá­momra, mit vegyek, mire költ­sék. Minden hónapban, marad néhány száz forintom, ez ta­karékba kerül, mert egyetemre készülök és szükségem lesz rá. Ha nem vesznek fel, katonának megyek, s akkor is jó, ha van mihez nyúlni. — Példaként, az elmúlt hó­napban hová költötte az 1200 forintot? — Most nagyon egyszerű volt a dolog — neveti el ma­gát —, mert a húgomra költöt­tem a felét. Most ballagott, vettem neki egy órát. A má­sik fele, majdnem az egész, ta­karékba került. A Lakatosárugyárban sokáig beszélgettem Bőgős Sándor KISZ-titkárral, s örömmel ta­pasztaltam, milyen alaposan ismeri a 150 KISZ-tag életét, gondjait, mindennapjait. Meg­nyugtató, amit mond. — Üzemünkben sok a spor­toló fiatal, s ez magával hozza az egészséges életmódot. Nem járnak mulatni, este 9—10 után csak elvétve találkozha­tunk lakatosárugyári kiszesek- kel, két-háromszáz forint a ma­ximum, amit vasárnapi szóra­kozásra, egy-egy névnapra köl­tenek el. Kirívó példa persze itt is akad, de nagyon kevés. Sok fiatalnak van motorja, többen voltak külföldön, a lá­nyok meg valósággal fogukhoz verik a fizetésüket. Takarékba rakják, emellett szépen öltöz­nek és természetesen gyűjtenek a stafírungra. Az általános kép vigasztaló. Ahol haj van, a gyökerek a családi otthonba nyúlnak. Leg­hatásosabb példa: a szülőké. Ahol tervszerű pénzgazdálko­dás van a családban, ott ilyen­né nevelődik a fiatal is. Cs. Ádám Éva Illetékesek figyelmébe 1 Az egri Hadnagy utcai gyerekek kérelme Kék táska Pesti pillanatkép: Egy fiatalember a villamoson átadja a helyét: a nénike — kopott fekete kafbát, fejkendő — körülményesen elhelyezke­dik az ülésen. Jön a kalauz, a nénike nyúl a táskája után — mindennapi jelenet'. De a táska nem mindennapi. Pesten elszaporodtak a kék viaszosvászon' és műanyag lé­gi reklámtáskák. A belvárosi maszeknál százhetvenért az is vehet magának „Chile Foot­ball World Chamipioncip” tás­kát, helyesírási hibával, aki repülőgépen még egy buda­pesti körséta erejéig sem ült. A nénikének is ilyen táskája van. Csak a felirata, az más. Nem TVA< SAA, PANAM, ha­nem valami egészen rendkívü­li. „United Staates Escapee Program”. Magyarul: az Egye­sült Államok Menekültügyi Segélyprogramja. Nézem a nénikét: ő volt-e a „menekült”, vagy hazatért fia-lánya hozta-e az emléket valahonnan idegenből? Meg­kérdezném, de egyre megy. A légi táskák, igaz, propa­gálják a légi társaságokat'. De ez a kék táska, rajta az Uni­ted Staatesi Escapee Program fehér betűs reklámjával — va­jon mit propogái? A nénike hordozza a táskát: Látjátok, gazdám „menekültt”' volt, segélyt) kapott — mégis: visszajött (sp) Jól is, gyorsan is Permetezésre készülnek a gyöngyöspatai Béke Tsz-ben • • AKARMERRÖL közelítjük meg Gyöngyöspatát, a község­hez tartozó határban egyfor­ma a kép: sok szőlő, aztán né­mi szántó, s ismét sok szőlő sorakozik az országút mentén. — Annyi a szőlőnk — mondja Oláh János, a Béke Termelőszövetkezet elnöke —, hogy jövedelmünknek mint­egy nyolcvan százalékát ez hozza. Ezért természetes!, hogy a többi tavaszi teendő lelkiis- mertes elvégzése mellett a sző­lőápolást, gondozást tartjuk a legfontosabb feladatunknak. Ez a néhány szó már szinte önként kínálta a további ér­deklődést, s természetesen to­vábbra is a szőlővel kapcsolat­ban. — Szőlőtermő területünk 75 —80 százaléka csemegefajta, három-négy százalék direkt- termő, a többi jó minőségű borszőlő — folytatja a tájékoz­tatást az elnök. — A tőkék állapotát tekintve 60—65 szá­zalék jó közepesnek, 20 % gyenge közepesnek mondható. Ilyen szőlőktől még nagyon sokat lehet várni, s meg is te­szünk mindent, csakhogy a szüretkor bőséges termésről számolhassunk be. — A jövő héten már meg kell kezdeni, sőt el is kell vé­gezni az első permetezést, — teszi még hozzá az elnök —, ha azt várjuk, hogy amit aka­Repülőbaleset A világbajnokságra készülő- va éle és érzékeny arcbőröm dó magyar műrepülők hetek közötti jóviszony ápolására óta végzik szemkápráztató fordíthatom. Hogy ez nem mutatványaikat Gyöngyös lé- minden esetben sikerül teljes giterében. Már a kora hajnali mértékben, azt arcbőrömön napsütésben dübörögnek a látható számos karcolás és heg motorok és fáradhatatlanul bizonyítja, keringenek, bukfenceznek, Mindez még csak kibírható zuhannák, majd ismét a ma- lett volna. Ám, egyik verőfé- gasba csapnak, míg csak a sö- nyes délelőtt az egyik érte- tétedés véget nem vet a pipís- kéziéiről a másikra igyekez- hegyi légiparádénak. tem, szapora léptekkel a Fő Bár sok irányú, komoly el- téren, ügyesen manőverezve a foglaltságom van, ha csak te- sűrűn hullámzó embertömeg hetem, az égbolt felé fordítom között, és egyszer csak fel­fejemet és lenyűgözve szemlé- hangzott a jól ismert búgás. lem a nyaktörő produkciókat. Kutató szemekkel figyeltem a Ez a szenvedélyes érdeklődé- bárányfelhős kék égboltot, sem még csak elviselhető a Megvan! A gép a nagytemp- kora reggeli órákban, amikor lom két tornya között végezte a gépek dübörgése ugrat ki merész gyakorlatát. A motor ágyamból. Borotvám fenése feltúrázott és a gép nagyszerű közben a kék égboltot figye- lendülettel fordult a hátára, lem és egy merész looping majd leállított motorral, orrá- láttán megdobban a szívem, és val lefelé zuhanni kezdett, felszisszenek, mert miközben Zuhanása közben dugóhúzó- a bátor repülő fejem fölött szerűen megperdült és ekkor... köröz, én idelenn, a szíjon jaj! Lezuhantam a járdáról és sikló borotvámmal alaposan nyekkenve terültem el a ko- megvágom a szíjat tartó bal csiúton. kezemet. Csak a repülök őrzőangyala Szerencsém van, ha borot- mentett meg attól, hogy egy ... . , .. , ... kerékpáros el nem gázolt... valkozas közben a repülő la- veszélyes is ez a re_ tószögemen kívül köröz, mert pülősport! ilyenkor figyelmemet a borot­— mi — runk, ne csak kívánság ma­radjon. Aztán papírlapot, ceruzát vesz elő, s számolgatni kezd. A szőlős területek három köz­pontjában, a szűcsi hídnál, a csurgó-hídnál, s az ereszvé- nyi dűlőben felállítottak egy- egy permetlékeverő tornyot. Ezek napi teljesítménye 1500 hektoliter védekező szer előál­lítása lesz. A tornyokhoz egyenként legalább négy-négy embert kell állítani akik mivel a keverőtartályokba motorszi­vattyúk nyomják a vizet, könnyen el tudják látni fela­datukat. A nagyobb gondot azonban a szállítóeszközök számának megállapítása jelen­tette. — Miután kiszámítottuk a tornyok összteljesítményét, be­osztottuk ezeket is, — ismer­teti a készülődésnek ezt a ré­szét Oláh János. — A lehető­ség szerint két gép és negy­ven fogat viszi majd a permet- levet az egyes helyekre a tsz- tagoknak, akik kisebb beton­kádakban tárolják az aznapra szükséges védekezőszert'. KÉSZ HADITERVET kellett tehát kidolgozni a szőlő ápolá­sára, mert két gép és negyven fogat mozgatása, helyes irányí­tása tervszerűséget követel. De még inkább azt kíván a ter­melőszövetkezeti tagok százai­nak helyes elosztása, munká­ba állítása. Gyöngyöspatán ugyanis a porozást, — a szőlő­két is —, el tudták már vé­gezni Rapitox géppel, de a permetezés még nem megy olyan nagyüzemi módszerrel, mint amilyennel szeretnék. — A háti permetezőgépekre vagyunk utalva, s mivel ezek­ből több száz, sőt talán ezernél is több található a községben, nyugodtan elmondhatjuk, hogy nemcsak a rendszeresen dolgozó tszi-tagok, hanem az időközönként besegítő család­tagok munkájára is számítha­tunk. A felszereléseket már min­denütt tisztogatják, ellenőrzik a gazdaság tagjai. — A termelőszövetkezel azért is vállalta a hibás gépek megjavítását — mondja az el­nök —, mert 1047 hold közös szőlő permetezése nem apró munka, különösen ilyen kis­üzemi módszerekkel, háti per­metezéssel, Mi pedig jól is, gyorsan is akarunk végezni. Négy napot szántunk az első permetezésre, s ha minden úgy sikerül, ahogy terveztük, készen is leszünk ennyi idő alatt. HOGY MIÉRT SIETŐS annyira ez a munka? Csak kö­rül kell nézni a határban a szépen fejlődő növények ten­gerén), s már meg is kaptuk a feleletet: mért mire a sző­lővel végeznek, ott lesz a kö­vetkező tennivaló, amit ugyan­csak nem lehet halogatni. így tehát tökéletesen igazuk van a gyöngyöspataiaknak, amikor minden munkáskézre számítva szoros tervet dolgoz­tak ki a szőlő permetezésének nagy munkájára, s azoknak is, akik hozzájuk hasonlóan azt vallják, a sikernek nincs más titka, osak annyi: jól is, gyor­san is... Egy-két hónappal ezelőtt új családok szállták meg a Had­nagy utcai modern lakótelepet. A három épületben sok-sok család, s benne gyerekek hada kapott új otthont. S most hadd szóljunk róluk, az ő nevükben. Ismerjük a perspektívát, tudjuk azt, hogy rövid időn belül megváltozik az új lakó­telep arculata, hogy mindem megtalálhatnak a közelben a szülők és gyermekek, egyaránt, azt is tudjuk, hogy játszótér létesül itt. Mindez azonban a j holnapé, gyermekeink pedig j már ma szeretnének játszani. A Népkert közel van ugyan, de oda már felügyelet nélkül mégsem lehet elengedni a gye­rekeket. Igaz, hogy főügyeletre így is szükség van, mert az út­tól 10—15 méterre, öntözési cé­lokat szolgáló gémeskutok ágaskodnak, melyeknek ce­mentgyűrűi egy szintben van­nak a talajjal. Köztük olyan is akad, amely egyáltalán nincs lefedve. S ezeket a kutakat még kerítés sem választja el a mostani játszótérnek használt úttól. Nem várhatunk tétlenül az intézekdéssel, addig, míg valamelyik gyerek beleesik a kútba. Ügy véljük, hogy az il­letékes tanácsi szerveknek köte­lezni kellene a kutak tulajdo­nosait, hogy gondoskodjanak megfelelő kerítésről, vagy leg­alább fedjék le azokat. Sajnos, nemcsak a kút, de egyéb aggodalmat keltő körül­mény is van a közelben. A be­kötő út sarkán pl. egy szenny­vízakna 2—3 méter mélységé­vel ásítozik áldozatra. Teteje napok óta nincs — valami ok­nál fogva bedőlt. Ez pedig nemcsak a játszó gyerekek szá­mára veszélyes, de veszélyt rejt az esti órákban hazasietö felnőttekre is, hisz a közvilá­gítás is megoldatlan még. Az is említést érdemel, hogy néhány nappal előbb gödröket ástak minden lépcsőház elé. Ha nem látnánk a gödrök mellett betonoszlopokat, arra gondol­nánk, hogy a gyerekeknek akarnak örömet szerezni ve­lük, akik azóta is bele-beleug- rálnak és hordják töltésükre a környék homokját. Ellen bér. arra is gondolhatunk, hogy meg akarják tréfálni a későn hazatérőket! Hátha valaki be­leesik!? Este ui„ ha a Hold nem világít, teljes a sötétség. A házfelügyelői tájékoztatás értelmében porolók készülnek itt. Ki hitte volna, hogy a lépcsőházi bejáratok előtt, a szobai és konyhai ablakoktól alig egy-két méterre poroljuk majd ezentúl a szőnyegeinket' Valószínűleg ez pompás gyer­mekjátékká válik majd idővel Ehhez viszont az szükséges, hogy a betonoszlopokat elhe­lyezzék a gödrökbe. Erre azon­ban még várni kell, hisz bizo­nyára számításokat végeznek hogyha a gyerekek betömik a gödröket, mennyi idő lesz szükséges ahhoz, hogy újra k’- ássák. Apró ügyek ezek a szakem­berek számára, de igen sok gondtól, bosszúságtól szabadí­tanának meg a gyors intézke­déssel. Akkor, amikor egyre- másra fordulnak elő a balese­tek, senki számára sem lehe' közömbös azok elkerülése. Az illetékesek nézzenek szé' a Hadnagy utcai új lakótelep környékén és segítsenek mi előbb! N. A. Weidinger László Tíz napot tölt a zsámbéki tszelnökképző iskola két osztálya Heves megyében Nagyrédén ütötte fel szállá­sát tíz napra a zsámbéki tsz­el nökképzö iskola két végzős osztálya, hogy részben a Sző- lősikert Termelőszövetkezet­ben, részben a megye más gaz­daságaiban, a gyakorlatban te­kintsék meg, amiről egy éven át hallottak, tanultak. A tanulmányút célja az, hogy a tsz vezetésének problé­máit, a munkaszervezést, de a tsz lakóinak mindennapi éle­tét is tanulmányozzák. Megné­zik ez alatt az idő alatt — rész­feladatként osztva fel egymás között a területeket —, hogy milyen a község kulturális éle­te, hétköznapjaik, hogyan gaz­dálkodnak a szerzett javakkal. Egy másik csoport a termelő- szövetkezet szervezeti felépí­tését, pénzgazdálkodását, a munka szervezését, és még né­hány dolgot vizsgál, majd a ti­zedik napon a Szőlőskert Tsz vezetőivel közösen tárgyalják meg, hogy milyen tapasztalato­kat szereztek. Ez részben saját maguk számára érték, más­részt érték a nagyrédeí tsz ve­zetőségének is, hiszen több szem többet lát, s a kívülálló, hazatérő emberek bírálata hasznos lehet a további mun­kában. Az einökképző iskola hallga­tói a tíz nap alatt meglátogat­ják a Csányi Állami Gazdasá­got, a horti termelőszövetkezet dinnyetermesztőit, majd szom­baton az egri Szőlészeti Kuta­tó Intézetbe látogatnak és meg­tekintik az Állami Pincegaz­daságot is. Hétfőn a Kompólt! Kísérleti Gazdaságban szerez nek tapasztalatokat, majd szerdán visszautaznak Zsárn- békra. — A MÄTRAI Állami Er­dőgazdaságnál, a Hatvani Cu­korgyárban és a Bélapátfalvi Cement- és Mészműben külö­nös gondot fordítanak a bal­esetvédelmi felvilágosító munkára, plakátokat, szem­léltető grafikonokat készítet­tek és külön munkavédelmi oktatószobát létesítettek. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXWNWíW.XXWNXXVWWXVVOXVWWVOXX^XXXXXW.XXXX'SAXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^.XXXXXXXXX'WXXNXXiXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­A HÉTÉVES-BRIGÁD VEZETŐJE A Petőfi-altáróban most van az ebédszünet. Pihennek a szenet szállító, hosszú futó­szalagok, hallgatnak az elő­vájó gépek. A föld mélyén a vágatok fellélegeznek. Csend van. Csak távolról hallatszik tompán a csilléket szállító villanyvasút dübörgése ... ★ A déli hármas anyagellátón a levegőt az ácsolatok friss szaga tölti meg. Tiliczki József­fel egy szénkupacra telepe­dünk. ‘ Még így ültében is vállas, tagbaszakadt ember, haja már teljesen ősz. Mozgása fiatalos, erőteljes, de arcán már látsza­nak a szakmában eltöltött év­tizedek nehéz munkájának nyomai. Húsz éve bányász, 1942-ben kezdte... Apcon született, ma is ott lakik, — onnan jár be Petőfi- bányára dolgozni. Amikor el­végezte a hat elemit, summás- nak állt be a mezőhegyes! gaz­daságba. Az itt eltöltött két év után ment el dolgozni az apci kőbányába, amely akkor He­ves és Békés megye alispánjai­nak hozta a jövedelmet. — ötszázan dolgoztunk a bá­nyában. Köbméterenként kap­tuk a bért. Egy-egy köbmé­terért 80 fillért. Aztán, hogy ne legyen olyan költséges a munkaerő, volt úgy, hogy egy héten csak három napot dol­goztunk, váltogatva. Azt mond­ták, menjünk havat lapátolni... — Bár nagyon sok munkás dolgozott a kőbányában, komo­lyabb szervezetünk nem volt. Egyszer ugyan csináltunk egy sztrájkot az alacsony munka­bérek miatt, egy hétig nem mentünk dolgozni. Mi lett az eredménye? A sok besúgó mi­att néhány embert elbocsátot­tak, s a bért felemelték — 10 fillérrel... A balesetek elhárítására semmit nem tettek a tulajdo­nosok. „Minek is? — mondták. — Ember van elég...” — Az apósom is ott halt meg. Rázuhant a kő, fejtés közben.. Petőfibányára 1942-ben ke­rült, amikor indult az altáró. Azóta itt dolgozik, már húsz éve. Munkatársai és a vezetők becsülik, szeretik. Brigádja lassan hét éve dolgozik együtt. Amikor meg­indult a szocialista brigádmoz­galom, ők is csatlakoztak, s már több ízben nyerték el a szocialista címet... — Jó összetételű brigád ez — mondta később Pothomyik László versenyfelelős. — Ütő­képes. Feladatát pontosan vég­zi el, fegyelmi vétség még nem fordult elő náluk ... Ilyen bri­gád több talán nincs is az al- táróban. Ez természetesen elsősorban a brigádvezetőnek. Tiliczki Jó­zsefnek köszönhető, aki az év­tizedek munkájában szerzett tapasztalataival, friss energiá­val irányítja a csapatot. Most délelőtti műszakban dolgozik harmincadmagával, a brigád többi hat tagja a dél­utáni, illetve az éjszakai mű­szakra jár. — Munkájáért kapott már kitüntetést? — 1955-ben, meg tavaly kor­mánykitüntetést, Munka Ér­demérmet. A két kormány ki tűn tétéi mellett több kiváló dolgozó ok­levél is díszíti otthonát... Amikor leteszi kezéből a szerszámot, otthon is várja a sok tennivaló, mert Tiliczki József Apc község párttitkára. Nemcsak a föld mélyén, ha­nem a falu élén is becsülettel megállja a helyét. Kátai Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents