Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-25 / 120. szám
1962. május 25., péntek NEPOJS AG 3 A társadalom megbízásából... Csendben, a jól végzett munkához méltó szerénységgel köszönti ezekben a hetekben négyesztendős születésnapját a népi ellenőrzés. Ez a fiatal szervezet, jellegét tekintve összehasonlíthatatlan minden korábbi ellenőrzési rendszerrel, ahol az ellenőrök mindig ellenőrök maradtak és az ellenőrzöttek sohasem lehettek azokká. Hozzáértő népes törzsgárda végzi benne ma teendőit országszerte, egy darabka társadalom: lakatosok, egyetemi tanárok, jogászok éppúgy, minit tsz-gazdák, könyvelők és pedagógusok. Számuk megközelíti a negyvenezret, munkájuk haszna pedig anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt felbecsülhetetlen: milliós károkat előznek meg, fosztogatókat, törvénysértőket lepleznek le, orvosolják a dolgozó emberek sérelmeit, felveszik a harcot a felelőtlenség, a közömbösség ellen, egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy a társadalom megbízásából a köz védelmének magasztos feladatát látják el. „Nem az a lényeg, hogy melyikünk tart rendet, hanem az, hogy rend legyen a megyében, és másutt is az egész országban.” E felelős ségérzettől áthatott őszinte szavaikat egy nyíregyházi népi ellenőr szájából hallottuk a minap, s aligha kétséges, hogy megjegyzése a népi ellenőrök több tízezres táborának véleményét tükrözi, Aziokét az egyszerű emberekét, akik bátorsággal, elvi szilárdsággal, a maguk területének mestereiként tesznek eleget a társadalom megbízásának, anélkül, hogy bármilyen „előléptetést”, vagy anyagi juttatást várnának érte. Cstupán egyre tartanak igényt: a társadalom erkölcsi megbecsülésére. Pedig leladatuk végzése nem kis áldozatot követel tőlük: egyszer éjszakákba nyúló töprengést egy-egy vizsgálat során felbukkanó szövevényes problémán, másszor gondos elmélyedést, hosszas utánjárást valamilyen praktikus intézkedés kidolgozására. S ha bárki megkérdené tőlük, mégis miért vállalják önzetlenül a népi ellenőri teendőket, óhatatlanul olyasféle választ hallhatnia, mint amilyet a Szabolcs-Szat- már megyei ellenőrök írtak legutóbb vizsgálati jegyzőkönyvük végére: „A reánk bízott feladatot szívesein végeztük, szeretnénk a jövőben újabb megbízásokat kaipni, mert a vizsgálat eredményedből láttuk, hogy az teljes egészében a lakosság érdekeit szolgálja .. Társadalmunk minden rétegét képviselő népi ellenőri gárdában különösen figyelemre méltó szerepet töltenek be azok az emberek, akik egy élet munkáját hagyták már maguk mögött: a nyugdíjasok. Gazdag élettapasztalatuk, képzettségük megfizethetetlen érték a társadalmi ellenőrzés nemes és> bonyolult munkájában. Sokan vélekednek közülük úgy, mint legutóbb, kor- mánykitúntetése alkalmából, a 75 esztendős kőbányai Jámbor Józisef, aki 54 évet töltött egyhuzamban ugyanazon a munkahelyein. Arra a kérdésre, hogy mi késztette őt a népi ellenőri hivatásra, így válaszolt: „Az igazságérzet és a munka- szeretet, az, hogy a népi ellenőrzés nem legyőzni, hanem meggyőzni kívánja az embereket ...” A közösség szolgálatában azonban a fiatalok is felnőttek a társadalomi megbízásához: Csepelen ifjú hengerészek, technikusok, számviteliek kapcsolódtak be a különféle vizsgálatokba, tárgyilagos munkájuk, komolyságuk, felkészültségük, amellyel beleélték magukat a népgazdaság életébe, összefüggéseibe, méltán növelték a népi ellenőrzés tekintélyét. Mindehhez hozzátehetjük: a népi ellenőrök munkája korántsem béké3 idill. Ellenőrök és ellenőrzöttek között néha csikorog az együttműködés, s a pazarlás, a bürokrácia, a felelőtlenség felfedése sokszor göröngyös utakon megy végbe. Üzemekben, hivatalok,ban még elő-előfordul — különösen, ahol joggal tarthatnak az elkövetett mulasztások leleplezésétől —, hogy bizalmatlanul tekintenek a népi ellenőrökre, „még csak ez hiányzott a mai napra” gondolattal fogadják őket. Ezeken a helyeken a népi ellenőrzést cirádának vélik, amely hozzátartozik a berendezéshez, de gyakorlati funkcióját már kevésbé szívesen tapasztalják. Az ilyen esetek azonban el- enyészőek. A vállalati vezetők túlnyomó többsége már felismerte, hogy a népi ellenőrzés — tapasztalatátadással, gyümölcsöző bírálattal párosult elvtársi segítség. Pécsett éppen az elmúlt napokban kérte több üzem a megyei népi ellenőrzési bizottságot, hogy nyújtson segítséget a vállalati tartalékok feltárásában. A pápai Elekthermax Gyár igazgatója pedig köszönőlevélben adott egyúttal csattanós választ azoknak, akik a népi ellenőrökben csupán „bűnbakva, dászokat”, hibakeresőket, akadékoskodó revizorokat látnak: „őszintén mondhatom, hogy az üzemünkben lefolyt vizsgálat eredményei sok tekintetben kellemes meglepetést okoztak.. Különösen jólesett, hogy az ellenőri jegyzőkönyv megfelelően értékelte munkánk pozitívumait is...” Hivatástudat és segítőszándék tükröződik a népi ellenőrök megbecsülést ébresztő és érdemlő munkája mögött. Szolgálatuk — az egész nép önzetlen szolgálata, amellyel az elmúlt négy esztendő alatt haladásunk tevékeny részeeei- vé váltak. Méltók a társadalom bizalmára s ezért tisztelet jár nekik. Fekete Gábor Az űrhajósok útitársai A szovjet tudósok úgy vélik, hogy a huzamosabb ideig tartó űrrepüléseknél egyes maga- sabbrendü növények felhasználhatók az űrhajósok normális élettevékenységének biztosítására. A Szovjet Tudományos Akadémia botanikai intézetében 200 növényfajta „kozmikus lehetőségeit” tanulmányozták. A szakértők figyelmét főleg a puszták, hegyek és tundrák növényei kötötték le, amelyek hirtelen hőmérsékletváltozások közepette a legellenállóbbak és feltehetőleg jól elviselik a földinél erősebb természetes világítást. A biológusok véleménye szerint egészen valószínű, hogy az űrhajóban felhasználhatók a kukorica, napraforgó és a hüvelyes növények. E növények a fotoszintézis terén jelentős potenciális intenzitásukkal tűnnek ki, gyorsán fejlesztik az oxigént zárt rendszerekben, ahol tízszer annyi a széndioxid, mint a földi légkörben. jStlW' 59CBM9 - ezt a jelt viseli egy texasi tankönyviró tananyagtervezete, amelyben] igen sok ostobaság ]] mellett volt szerencsém olvasni ezt a nem kevésbé bölcs megállapítást: „A palota és a I kunyhó csupán méreteiben és nem alapvető minőségében különbözik .. Nem tudom, hogy a tisztelt tankönyvíró palotában lakik-e, vagy kunyhóban, illetőleg nem tudtam, míg ezt a mondatot i] I nem volt szerencsém elolvasni. Most már tudom: palotában lakik. Mert a kunyhók lakói, — bármilyen furcsa is — egész más megállapítást tennének egy általuk megszerkeszthető tankönyvtervezetben. Például azt, hogy a palota és kunyhó nemcsak méreteiben, de osztálytartalmában is különbözik. Vagy azt, hogy a tisztelt tankönyvíró költözzék egy külvárosi kunyhóba, s adja át palotáját a kunyhók lakóinak. Jó azt közelről megvizsgálni, hogy valóban csak a méreteiben van-e különbség a két lak, illetve lakható hely között. (—ó) Kemenceépítők Üj magyar típusú kemence építését kezdték meg Egerben, a Zalár utcai üzemben. Az új kemencét gázfűtéssel üzemeltetik. Az építkezés 350 000 forintba kerül. Egy hétig tanácskoztak a tanulmányi felügyelők kus verseiről, melyek addig süllyesztették a magyar irodalmat, hogy nemsokára nem lesz könyv, amit leányok kezébe lehet adni, pedig ez az érzéki hang idegen a magyar nép gyerekeitől.” Móricz Zsig- mond nem habozott egy pillanatig sem és leplezetlenül adta meg a választ: „Ady volt olyan magyar, mint akár Arany, akár Petőfi, s ha Arany velünk élt volna, hozzánk tartozik és nem hozzájuk, mint ahogy nem tartozhat egy percig sem az előző generációhoz, csak a magáéhoz.” De sorban megadta a maga szája íze szerinti válaszát a támadóknak: írt a „Corvin Tár- saság”-ról, aminek az adott különös érdekességet, hogy éppen ez idő tájt nem fogadta el a Corvin-láncot és érmet, írt a külföldi Collégium Hungaricu- mokról, a „Pro Christo” egyesületről, a gyatrán fizetett pedagógusokról és a tanári pálya lebecsüléséről, írt a parlamentről, és egyes magyar vidékek magyar népét sorvasztó egykéről: „... ez az a korszellem, amely ellen a vezető testületeknek, s nem nekem harcolni kell... nem az írónak kell harcolni, mert az író csak közli, ha becsületes ember, a kort. — hanem az öntudatos és céltudatos politikának.” A HARC JAVABAN dühöngött, „ .. .valahány bika az arénán, mind nekibőiszül. — írja Móricz —, nekem ront és két hét óta taposnak a hátamon. Még a beleimet is kitaposnák, ha elnöki beszédekkel és vezércikkekkel lehetne.” A koronát azonban a Móricz-el- lenes támadásban Zemplén Vármegye törvényhatósága tette fel április 12-ón hozott határozatával. A szégyenteljes határozatot valamennyi vármegyének megküldeni rendelte a zempléni döntés'. A Móricz ellen indított akcióban a következő lépés, a nagy író fórumának, a „Nyugat” című folyóiratnak eltiprására irányult. Valamennyi, hivatalos szerv és hely lemondta a Nyugatot, de ennek hatása alatt igen sokan mások is lemondták a nívós folyóiratot, úgyhogy „nyolcszázra csökkent az előfizetők száma”. Heves vármegye törvényhatósága is kézihez kapta a szégyenteljes határozatot Zemplénből és április 29-én tartott törvényhatósági közgyűlésén vette azt tárgyalás alá. A megyei főjegyző ismertette Zemplén vármegye átiratát. Heves vármegye törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyve, 8/kgy.—5862/a. 1931. szám alatt erről így ír: „... Móricz Zsigmond írót a Nyugat című folyóiratban megjelent ama cikkével kapcsolatban, melyben a magyar nemzeti kultúrával, a nemzeti neveléssel és magával a Magyar Nemzettel szemben haza- fiaüanul nyilatkozott, elítélni és eljárását a magyarság megtagadásának minősíteni — hasonló állásfoglalás végett megküldi.” Az „Egeir” című helyi újság pedig lakonikus rövidséggel így vázolja a helyzetet: „Móricz Zsigmond a ... Nyugatban a magyar kultúra és az iskolai nevelés ellen fordult, kedvezőtlenebb színben tüntetvén fel a cseh kultúrával szemben. Zemplén vármegye őt hazaárulónak minősítette, és a többi vármegyéket is hasonló állásfoglalásra kérted „EZEN HATÁROZAT kapcsán — írja a törvényhatósági bizottság levéltárban gondosan megőrzött jegyzőkönyve, — Dr. Kürthy Menyhért törvényhatósági tag, a cisztercita gimnázium igazgatója a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Jelentse ki Heves vármegye törvényhatósága, hogy azt a tervszerű aknamunkát, mellyel egyes magyarul író csoportok (tehát nem is magyar írók!) a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodást gúnyolják, a magyar nemzeti kultúra értékét igazrtalanul ócsárolják, a tiszta erkölcsöt szemérmetlen érzékiséggel megfertőzik, s mindezzel a magyar nemzeti államot alapjaiban lazítják és bontogatják, keserű és fájó érzéssel elítéli. Éppen ezért Zemplén vármegye nemes szándékú átiratát tisztelettel ás teljes megértéssel fogadta ...” Ezek után a nemes szónok — az „Eger” újság cikke szerint — imigyen fejezte ki álláspontját: „Szokatlan dolog, hogy író felett kell ítélkeznünk. Szokatlan dolog, mert eddig íróink a nemzeti eszme fejlesztését tartották legszentebb hivatásuknak, bátorították a csüggedőket, felemelték az elesetteket ég ostorozták a bűnösöket. A múltban nem akadt iró, aki hivatásáról megfeledkezve, írói tollát a nemzet szívébe döfje és méregbe mártott nyelvével a nemzetet ócsárolja. A mai szomorú idők termelték ki és hagyják élni ezen a türelmes földön a nemzetietlen, sőt nemzetellenes írókat. Ezeknek munkája tendenciózus aknamunka, amely a nemzet életét alapjaiban ingatja meg.” Miután dr. Kürthy igazgató úr úgy istenigazában Május közepén múlt egy esztendeje, hogy a tanácsokon — városban, járásnál egyaránt — létrehozták a művelődésügyi osztályokat. Szélesebb körű lett tehát az iskolákat ellenőrző és irányító munka. A művelődésügyi osztályok létrehozásával csaknem egy időre tehető az iskolareform-törvény megvalósításának időszaka. Most, egy év távlatában az általános tanulmányi felügyelők számot tudnak adni arról, hogyan irányították és ellenőrizték, hogyan segítették a hármas törvény megvalósítását a saját területükön. Részben a nyert tapasztalatok kicserélése, részben a további munka alapos megtárgyalása volt a célja annak az egyhetes tanfolyamnak, amely az elmúlt napokban ért véget. Egy hét alatt a legkiválóbb előadók tartottak vitaindító referátumokat, s a késői időkig húzódó megbeszélések azt jelezték: a megjelent hat járási és három városi felügyelő komoly gonddal válogatta össze tapasztalatait, s igyekezett minél több „útravalót” vinni a következő esztendőre. meg minden lehető rosszat elmondott Móricz Zsigmondród, „a szóbalkerültügy vádbeliletár- gyalásáí mellőzni” kérte, mivel; az író közben „tettét megbánta és a nemzetet megkövette”.; De nem hallgathatjuk el, hogy! a jövőben tiltakozni fogunk és; a dicső múlt) emlékei s a szomorú jelen szenvedései közötti élő társadalmat védelemre fog*; juk felszólítani ezek ellen az! írók ellen!” Heves vármegye; közönsége e szégyenteljes be-i szédet — a korabeli helyi saj- tó közlése szerint —, „nagy! tapssal” fogadta. . Azt termé-< szetesen mind a szónok, mind- a tekintetes nemles vármegye; hitvány módon elhallgatta,' hogy a helyreigazító Ménhez-; nyilatkozat nem a nagy író; eredeti álláspontjának feladá-; sát, de annál inkább a gyalá-; zott irodalmi folyóiratnak, a; „Nyugaf’-nak a további fenn-; maradását, fenntartását, továb-< bi munkáját célozta. Móricz; Zsigmond eltiprására még a; hatalma teljében levő várme-; gyei rendszer sem volt képes,; illetve nem volt arra mersz®. SZOMORÚAN állapíthatjuk; meg, hogy Heves megye népének tömegeivel visszaélve, az; akkori uralkodó osztály dere-; kásán kivette részét az író; elleni hajszából. Az ország; vármegyéinek törvényhatósági; bizottságaiban helyet foglaló: szellemi és erkölcsi törpék fe-; lett fényes ítéletet mondott; maga Móricz Zsigmond, ami-; kor — továbbra is vallva ere-: deti álláspontját, — egy barátijához intézett levelében ezt; mondja: „ Jó társaságban; vagyok, mint hazaáruló. Kos-! suth Lajos is az volt és ki ke-! rülte ki ezt a vádat, aki a ma-‘ gyárnak valaha jót akart.” Sugár István Az egyik napon látogatást tett a tanfolyam hallgatóinál Papp Sándorné, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, s meghallgatta Kovács Sándor, megyei tanulmányi felügyelő előadását a tanulók aktivizálásáról. A vita főként az iskolareformtörvény azon részével foglalkozott, amely kimondja, hogy a tanulót alkotó emberré kell nevelni, téhát már az iskolában meg kell szoknia, hogy a közös munkába, a tanulásba bekapcsolódjék, mégpedig alkotó módon. Ezen a vitán a tanulmányi felügyelők főleg azt beszélték meg, milyen tapasztalatokat szereztek látogatásaik során ezen a téren. Alapos vita után megtárgyalták azt is, milyen módon irányítsák látogatásaik során a nevelők munkáját, hogyan küszöböljék ki a még mindig előforduló konzervativizmus maradványait, s hogyan terjesszék el a tanítási módszerekben néhány helyen már jól bevált újszerű megoldásokat. A vitában részt vett Papp Sándorné is, és főleg arra tért ki, milyen fontos az iskola vezetésének színvonalát a látogatások során is ellenőrizni, a ha hibát látnak a felügyelők, akkor alkotó módon, önállóan segítsenek azok leküzdésében. Felhívta a tanulmányi felügyelők figyelmét arra a tényre, hogy az iskola nevelőtestülete az a bázis, amelyik egységes irányítás mellett ma még egyedül képes a faluban az emberek tudatának helyes irányba terelésére. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy ne csak a kifejezetten iskolai munkát értékeljék a nevelőkkel való személyes érintkezés során, hanem beszélgessenek el velük arról, hogy milyen iskolán kívüli kötelezettségek hárulnak rájuk ezekben a történelmi időkben. A tanfolyam befejezése után a vezetők megállapodtak abban, hogy az értékes előadási anyagot, amelyiknek nagy része az új tanterv feldolgozásával foglalkozik — eljuttatják minden iskolához mint első segédeszközt, amelyet feltehetően több is követ majd, a nagy munka megkönnyítésére. (á) [Cleopatra rabszolganői — Call^irlek Rómában Üj „édes élet" jobb társaságban — Egyetemisták a listákon Múlt évben forgatták Rómában óriási költséggel a Cleopatra című film felvételeit. Cleopartra — Liz Taylor kíséretében nagyszámú rabszolganő vonul végig a színen. A statisztáikat a római képzőmű vészeti főiskola hallgatónői közül toborozták. Néhány héttel ezelőtt a római rendőrség újabb társasági botrány nyomára jött rá. AZ „egykori rabszolganők” Róma elegáns negyedében, két fényűzően berendezett villában fiatal „gazdasági reménységek” vagy idősebb ipari mágnások rendelkezésére álltak. Legtöbbjüket hatalmas adósságuk késztette erre a lépésre. Még statiszta korukban felkereste őket az egyik divatos női szalon képviselője és olcsó áron, részletre, pompás ruhákat és fehérneműket bocsátott a rendelkezésükre. Később derült csak ki, hogy az összeget nem pénzzel, hanem egyéb szolgálattal kell kiegyenlíteni. Csodálatosképpen, a „dolce vita” íze nem riasztotta el a lányokat, hanem a „szalon szolgálatába” álltak. Többségük még tanult, s hogy ne keltsen otthon huzamos kimaradásuk feltűnést, kijelentették: „Mariellához megyek, tanulni. Ha akarsz, ezen a számon felhívhatsz.” Ha a szülők nem tudták megérteni, hogy lányuk miért nem jött haza a késői éjszakai órákig, felhívták a megadott számot, ahol egy női hang jelentkezett: „Igen, asszonyom. Kislánya valóban itt tanul, nálunk!” Ha a szülő tovább akadékoskodott, néhány perc múlva álmos, unott hangon megszólalt a telefonban lánya hangja. Közölte a mamával, hogy nagyon kimerült, nem is tud ma éjjel már hazamenni, ott alszik Mariellánál. Mindenkit csó- koltát. A villa látogatói csak a leggazdagabb rétegből kerültek ki, hisz 30-100 000 lírát kellett egy-egy jólkereső vendégnek fizetnie. A tulajdonos azzal hitegette a lányokat, hogy olcsón felruházza őket, és ismerősei révén előnyös állásba, sőt, filmsze- repekhez juttatja őket. A kirobbant botrányt a szülők szeretnék elsimítani, mert a lányok nagy része Róma „leg. jobb” családjaiból származik. Baj van az ajándékokkal is, kit illet az „ajándékba” kapott 3—4 perzsabunda és töméntelen ékszer? Sz. L. Hatvan város anyaköny véből Születések: Szűcs Judit, Rigó Ildikó, Tóth Mária Magdolna, Szénás! Gyula, Jóna £va, Szabó Dénes, Nagy Tibor, Lóránt Miklósi Kiss Károly, öszV, Gusztáv. Házasságkötés: Czibolya Pál Péter—Czifrik Erzsébet, Tóth Józseí —Takács Mária, Sebők István— ■’ n.logh Anna. Túri István—Repka •bet, Máté János István—Kis Tária. Meghaltak: özv. Francz Alajos- né (Valter Anna), Kecsmárszky István, özv. Lazányi Jánosnó (Márki Ida).
