Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-24 / 119. szám

1962. május 24., csütörtök NÉP0J8AG S Gondoson tanulmányozzák a század nagy dokumentumát Amikor a világ tudomására jutott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja kidolgozta új programját, amikor nyilvá­nosságra került a kommuniz­mus építésének nagyszabású, de reális terve, óriási visszhan­got keltett az egész világon. Nemcsak a kommunista pár­tok tagjai olvasták élénk ér­deklődéssel, de tanulmányozá­sához kezdett az ezer nyelvű sok-sok nemzete. Tanulmányozni kezdték ba­rátaink, ellenségeink, s még a burzsoá sajtó is elismerően irt róla. A század nagy dokumen­tumának, a második Kommu­nista Kiáltvány-nak nevezte azt. Érthető, hogy megyénk la­kossága is élénk figyelemmel kísérte az SZKP programja körül folyó vitát, s alapos ta­nulmányozás alá vette az SZKP XXII. kongresszusának anyagát. A szó szoros értelmé­ben tízezrek olvasmánya lett megyénkben is a kommuniz­mus építésének programja, a XXII. kongresszus írásos do­kumentációja. Tízezrek olvasmánya lett, s különböző tanfolyamokon, elő­adásokon ismerkedett meg mind több ember azokkal az elvi megállapításokkal, a kom­munizmus építésének mai és jövőbeni feladataival, amely sok segítséget nyújtott a min­dennapi munkához. Így lett fő tananyaga a pártoktatás kü­lönböző formáinak az SZKP kongresszusának anyaga, s ta­nulmányozták gondos alapos­sággal a munkásakadémiákon, tsz-akadémiákon, a szocialista brigádok körében, a különbö­ző téli tanfolyamokon, előadá­sokon, ahol komoly elméleti tudással rendelkező, felkészült előadók ismertették a század nagy dokumentumát. A pártoktatásban részt vevő több mint tizenkétezer kom­munista és pártonkívüli több héten, hónapon keresztül ta­nulmányozta a kongresszus anyagát. Az időszerű kérdések tanfolyamán közel ötezren is­merkedtek a legmagasabb tár­sadalmi forma felépítésének tennivalóival, s csak a pártna­pokon, amelyeket 217 község­ben és üzemben rendeztek meg, 27 ezer munkás, paraszt és értelmiségi vett részt, s kap­csolódott be a vitába. Mikor ezeket a számokat ol­vassuk, őrömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénkben szinte valamennyi társadalmi réteg érdeklődéssel fordult a kom­munizmus építésének tenni­valói felé, s tanulmányozták az SZKP XXII. kongresszusának anyagát, amely számunkra is útmutató, hasznos tanácsadó volt, s ma is az mindennapi munkánkban. S ezek után érthető, hogy az SZKP XXII. kongresszusa anyaga tanulmányozásának kedvező hatása hamar megmu­tatkozott. A pártszervezetek nagy része felismerte, hogy a párttagság marxista—leninista műveltségének fokozása nem választható el a mindennapi politikai feladatok helyes meg­oldásától. Felismerték, hogy a század nagy dokumentumának lelkiismeretes tanulmányozása hozzájárul a kommunisták po­litikai műveltségének növelé­séhez, a pártmunka színvona­lának emeléséhez. Az elméleti kérdések tisztázása hozzájá­rult ahhoz, hogy a feladatok ismeretében eredményesebb agitációs munkát tudtak kifej­teni a szocializmus építése mellett, s az üzemekben, vagy kint a határban nagyobb lel­kesedéssel végezhették munká­jukat az emberek. De elősegí­tette a XXII. kongresszus anyagának tanulmányozása a termelőszövetkezeti pártszer­vezetek hatékony munkáját is a közös gazdaságok politikai és gazdasági megszilárdításában. A társadalom valamennyi rétege haszonnal ismerkedett tehát a kongresszus anyagával, s a viták során igyekeztek tisz­tázni a legkülönbözőbb kérdé­seket. A nagy érdeklődést, bi­zonyították ezek a viták, az ön­zetlen érdeklődést a kommu­nizmus építésének ügye iránt, legyen munkásról, szövetkezeti parasztról, vagy értelmiségiek­ről szó. Ezen viták során őszinte bá­torsággal beszélték meg a leg­kényesebb kérdéseket is, kér­tek s kaptak választ korunk legégetőbb kérdéseire. Kezdetben a személyi kul­tusz körül voltak nagy viták, majd Albánia és Kína problé­máit boncolgatták, — elítélve az albán vezetők szakadár po­litikáját, személyi kultuszát S a viták helyes légkörében tisztázásra kerültek olyan kér­dések, mint a két világrend- szer harca, a kommunizmus anyagi-technikai bázisának lét­rehozása — túlzott erőfeszíté­sek nélkül —tisztázódott a nagy kérdés: hogy a Szovjetunió és a többi szocializmust építő or­szág miként léphet azonos idő­ben a kommunizmusba, mi­ként valósítható meg a két vi­lágrendszer közötti békés egy­más mellett élés, s milyen le­gyen a viszonyunk a gyarmati felszabadító háborúkkal kap­csolatban. Az űrhajósok ma, persze, nemcsak futottak, ha­nem tornásztak is, aztán a ki­feszített háló fölött végeztek különböző gyakorlatokat, majd kosárlabdáztak. A játékosok között volt Gagarin és Tyitov is. Az „űrtestvérek” ez­úttal ellenfelek voltak, különböző csapatokban ját­szottak. Vidámam, nagy hévvel, de valahányszor hibát vétettek és csapatkapitányuk figyelmez­tette őket, zokszó nélkül hall­gattak a íeckéztietés. A foglalkozásban nem volt semmi különös, mindennap I vannak ilyen edzések. De a gyakorlatok mostanában egyre bonyolultabbak. Mindannyian tudják, hogy az eljövendő űr­repülések még nehezebbek lesznek, tehát még alaposab­ban fel kell .készülni rájuk. Mert a sportpályától a kilövő­pályáig — egyenes az út. Az űrhajósok vidám, zajos csapatban jönnek visszafelé a tornateremből, hangjuk betölti a fenyvest. Mindenkinek akad valami ntondanivalója az épp­hogy csak véget ért játékokról, mérkőzésekről és gyakorlatok­ról. Aztán másra terelődik a szó, egyikük meg is kérdezi' a hármas számú űrhajóst: — Na, hogy állsz a matema­tikával? Az ötös meglesz? EJ olnap ugyanis felső ma- u tematikából vizsgáznák a fiúk, s ez láthatólag nyug­talanítja őket, hiszen a tan­tárgy nem éppen a legköny- nyebb. Mindent tudni kell, méghozzá nem is akárhogy, hanem pontosan. Hisz senki Sem szeretne pirulni a vizs­gán, vagy1 esetleg hármast) kapni. Itt már ez a rend: min­den tantárgyból jeles osztály­zatot kell szerezni, legrosszabb esetben jót. De csaknem mind­egyikük jeles tanuló. Jurij Gagarin is aktatáská­val jár-kel, mint valami isko­lás. Szintén vizsgára készül. Az első számú űrhajós csak egy dologra panaszkodik: — Kevés az idő. Több foglalkozást elmulasz­tott, de hát amint mondani szokás, ezek afféle igazolt mu­lasztások voltak: külföldi utak, találkozók a választóival. Most igyekszik behozni, amit elmu­lasztott. Esténkimt ott ül az íróasztalánál. Társai elmednek hozzá, együtt tanulnak. Nap­közben pedig, ebéd után egye­dül gyakorolja a különböző szabályokat, oldja meg a fela­datokat. Akárhogy iís vesszük, mégiscsak tanuló, aki most, a vizsgák előtt forró napokat él át. German Tyitov srantén vizs­gákra készül. Ideje rendkí­vül kiszámított, s bár a vizs­gákra nála is csak később ke­rül sor, már most sem ha- haszthatja másnapra, amit ma megtehet. De hát mindenkinek vizsga­időszakja van most. Az osztá­lyokban, a laboratóriumokban és az üzemeikben folynak a foglalkozások. Közülük is a kü­lönleges foglalkozásokat illeti meg az első hely. A „kozmikus technika” mind nagyobb és nagyobb követelményeket ál­lít az emberek elé. Az eljö­vendő űrrepülések nemcsak ki­tűnő testi és szellemi erőnlé­Előfordult, hogy téves követ­keztetéseket vontak le a kong­resszus anyagának elvi tételei­ből, mint például a személyi kultusz felszámolásával kap­csolatosan is, amikor egyes he­lyeken az igazgatók egysze­mélyi felelősségét azonosítot­ták a személyi kultusszal. Vagy például — különösen értelmi­ségi körökben — a szükséglet szerinti elosztási elv megvaló­sítását értelmezték tévesen. Természetesen, ezek a tanfo­lyamok, előadások, nem oldot­tak meg minden vitás kérdést, nem győzhettek meg minden embert a párt politikájának helyes nézeteiről. Különösen a káros politikai nézetek ellen folytatott kétfrontos harc meg­valósításánál és a párt szövet­ségi politikájának megértése körül ma is sok probléma van még. Egyes helyeken szektás­vonás jelentkezik a napi politi­kában. Olyan vélemények ural­kodnak el, hogy csak kommu­nista lehet jó vezető, s párton- kívülieket nem szabad vezető beosztásba helyezni. A hevesi járásban például az osztály­harc vitáinál néhányan azt tartották: nincs még meg an­nak a fetétele, hogy a kulák, a volt agrárproletárral egyenlő jogú tagja legyen a termelő- szövetkezetnek. Szerintük ez az osztályharcról való lemondást jelenti. De találkozhatunk jobboldali megnyilvánulásokkal is, amely a társadalmi tulajdon herdá- lóival szemben „megbékélést” hirdet, vagy a termelőszövet­kezetektől távol akarja tartani a pártirányítást. Ezeknek a helytelen néze­teknek a tisztázása a ma és a jövő feladata, ebből adódik a következtetés; a XXII. kong­resszus anyagának, az SZKP programjának tanulmányozása továbbra sem elhanyagolható feladat. A viták nem csitulhat­nak el, hiszen napi munkánk során sok-sok kérdésre adhat világos választ a kommuniz­mus építésének nagy program­ja, amely eddig is jó vezérfo­nalnak bizonyult pártunk poli­tikájának kialakításához. Min­den bizonnyal a jövőben is ko­moly segítséget tud adni ahhoz, hogy nagyobb zökkenők nélkül juthassunk el a kommunista társadalomba. Ezért nem tehetjük s nem is tesszük félre a század nagy dokumentumát, ezért marad olvasmánya továbbra is száz­ezreknek és millióknak. Ez a mű méltó az alapos tanulmá­nyozásra. Kovács Endre tét követelnek, hanem új, va­lóban mérnöki tudásit is. A technika az űrhajósok sze­me láttára fejlődik, rohamlép­tekkel S az egész tökéletes szerkezet- és műszerkomple- xum, az irányító és az orientá­ciós rendszer, mind-mind fel­tételezi, hogy az űrhajósnak különleges képzettsége van. Mert aki űrrepülésre vállalko­zik, annak egyszerre kell piló­tának, navigátornak, mérnök­nek és kutatónak lennie. Ezerarcú, s mégis egy hivatás ez. Tehát tanulni is úgy kell, hogy az ember mindazt elsajá­títsa, amire repülés közben szüksége lehet. Nem véletlen, hogy az űrhajósok úgy talál­koznak a konstruktőrökkel és a mérnökökkel, mint kollégák­kal. Beszélgetnek a főkonstruk­tőrrel és az űrhajózás elméleti szakértőjével Ügy társalog­nak a tudósokkal, mint akik közülük valók. A foglalkozások végezté- vei az űrhajósok rend­szerint betérnek a könyvtárba, s érdeklődnek, hogy milyen új szerzemény érkezett. A könyv­táros, aki már ismeri az olva­sók igényeit, jó előre előkészíti a könyveket. Es csodálkozással vegyes örömmel mondja: — Milyen sokat olvasnak az űrhajósok! Az olvasójegyekben tucatjá­val sorakoznak a könyvcímek. Politikai, műszaki, és szépiro­dalmi művek címei. Az űrha­jósok érdeklődése sokoldalú. Ketten, Jurij Gagarin és German Tyitov, tagjai a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak. Először foglalnak helyet Nem ludott ellenállni a kísértésnek Londonban egy Arthur Ket­teringham nevű fiatal postai alkalmazott telefonkábele­ket szerelt fel a Scotland Yard londoni központjában. Kette- ringham megtudta, hogy a rendőrség egyik alagsori helyi­ségében nagy mennyiségű por­nográf könyvet és fényképet tárolnak, mint bizonyítékot, egy rövidesen sorra kerülő pornográfia ellenes razziához. A fiatalember nem tudott ellentállni a kísértésnek: egyik este, sötétedés után visszatért nappali munkahelyére és a kér­déses szoba ablakát betörve, belopózott, hogy megkaparint­son néhányat az „izgalmas” ol­vasmányok közül. Egy arra ha­ladó rendőr „in flagranti” ta­lálta, amint éppen meg akart szökni furcsa zsákmányával. —- Felsegíthetem a kabátot? — udvariaskodik a pincér. — Hagyja csak, ne fáradjon — ellenkezik a vendég. — De kérem, hiszen azért vagyok itt! A vendég belebújik a kabát­jába, aztán rámosolyog a pin­cérre: — Remélem, nem lesz sem­mi kellemetlensége. Ugyanis kabát nélkül jöttem ... A dohányzó gyermek Amerre járok, léptén-nyomon találkozom pöfékelő, füst­karikákat eregető kis dohányosokkal, akik marokra fogják a szivarkát, hogy illetéktelen személy fel ne fedezze őket, amikor éppen, sok esetben, már-már szenvedélyüknek ál­doznak. Meghúzódnak az állomások rejtettebb zugaiban, az elhagyatottnak vélt parkok rejtekén, az iskolák mellékhelyi­ségeiben, idegesen figyelve, nem jön-e az ellenőrző tanár. De találkozom olyan felnőttekkel is, akik tüzet adnak ne­kik, sőt, olykor a csikket sem sajnálják tőlük, s ahelyett, hogy felvilágosítanák gyermekeinket a korai dohányzás ká­ros következményeiről, még hozzásegítik őket a fiatal szer­vezet lassú megmérgezéséhez. Mit várjunk a gyermekektől, ha akadnak ilyen felnőt­tek is? — Előadások, újságcikkek foglalkoznak a dohányzás ártalmasságával, az orvosok tanácsolják a szenvedély elha­gyását vagy mérséklését, és vannak érvek, pró és kontra. A kifejlett, felnőtt ember számára sem kedvező a nikotin, de a felnőtt szervezet mégis jobban elbírja ezt a mérget. Olyan gyorsan rá lehet szokni és olyan nehéz elhagyni a dohányzást. A rossz baráti kör, a káros befolyások és a felelőtlen felnőttek kifogásolható magatartása a rosszra éppúgy, mint a jóra fogékony gyermekek gondolkodását rendkívül befolyásolja. De láttam én már szivarozó, sőt, pipázó gyermekeket is, akik nem voltak idősebbek 10 évesnél. Ott álltak a hatvani mozi mellett, kis csoportban. Négyen voltak. Ha a fiúk élet­korát össze akartam volna adni, nem jöt volna ki magasabb szám 30-nál! Az egyik fiúcska buzgón magyarázott: tudjá­tok, gyűjtöm a pipákat, már valóságos pipatóriumom vanl — Nézzétek csak... s néhány pipát halászott elő zsebeiből, magyarázott, az egyiket hosszabb ideig forgatta: ez valósá­gos ereklye, állítólag Napóleoné volt! Ebben végeredményben semmi kivetni való nincsen. Mármint a gyűjtésben. Vannak gyerekek, akik papírszalvé­tát, bélyeget, meg gyű fás címkét gyűjtenek, kis barátom miért ne gyűjthetné a pipákat? Ám a valóságos pipatórium tulajdonosa egyik pipájába dohányt is tömött, szakértelemmel nyomkodta meg, gyufát gyújtott, s máris úgy pöfékelt, mint egy lokomotív. — Meg­kérdeztem, mit szólna az édesapja, ha tudná?! — A válasz egyszerű volt, s természetes, magabiztos hangnemben hang­zott el: — Ügyesebb és óvatosabb vagyok én annál, semhogy megtudná... egyébként is letagadnám! S a szülők csakugyan nem tudják? Nem is sejtik? <Rőczey) Miért nem érzik magukat otthonosan a mezőgazdasági szakmunkástanulók a Csányi Állami Gazdaságban? ÉLÉNKPIROS színűkkel messzire látszanak a . Gsányi Állami Gazdaság Fáy-tanyai üzemegy­ségének épületei. Az út men­tén mindenütt tarkakendős asszonyok, kék munkiaruhás férfiak szorgoskodnak a szán>- tóföldi és 5ZIŐ1Ő3 táblákon. Tá­volabbról vidám kacajt, neve­tést sodor félénlc a szél. Az állami gazdaság mezőgazdasági szakmunkástanulói dolgoznak, végzik a szőlők iskolázását. Bent a majorban Berek Sán­dor agroncimiust keressük, aki neveli, tanítja és nem utolsó­sorban felügyel ezekre a fiata­lokra itt, a gyakorlati foglal­a szovjet parlament üléster­mében annak az új fogla-lkozá-; si ágnak a képviselői, amelyet; hősi és rohamléptekkel haladó; korunk szült. A választók; megtisztelő bizalmukkal tűn-; tették ki az „űrtestvéreket”, de; sokat is követelnek tőlük. Ga-; garinnak és Tyitovnak a nép; szolgáit jellemző erőbevetéssel; kell dolgozniok, hogy bebizo-I nyítsák: érdemesek a bizalom-' ra. Már most, alig valamivel; a választások után, csak ügyi áradnak hozzájuk a választéki levelei. És az űrhajósok nem] akarnak adósok maradni a: népnek. ff ilépünk az utcára. A ta-; vasz illatát most még; erősebben érezzük, nyilván; azért, mert néhány órát oda-: bent töltöttünk. És még erő-: sebb az az érzés is, egy kü*: lönös világban jártunk. Ez a. világ ott van e néhány egysze­rű épület falai mögött. De hát: megesik, hogy igen-igen nagy: dolgok ilyen szerény külsejű; helyen mennek végbe. Erről senki nem beszél; itt. Ezek az emberek nem szeretik a felsőfokú; jelzőket. De a látogatót mégis; áthatja az a tudat, hogy mi-; lyen nagy dolgok történnek; itt), ahol valami új, csodálatos; éa csaknem mesébe illő szüle-: tik. Mert éljő a nap, hogy ezieki az emberek, akik ilyen1 neim; mindennapian készültek a jö­vőre. elválnak a földtől, s út-; nak indulnak — a csillagok; felé. Irta: N. Mihajlov Fordította: Serény Péter', kozás, a nyolchónapi munka ideje alatt. Irodájában talá­lunk rá, éppon papírmunkát végez, jelentést szövegez a fi­atalokról és siet, hogy mielőbb végezni tudjon és kiimehessem közéjük. — Tizennégy fiú és három leány van rám bízva — mond­ja. Moot „iskoláznak” kint a határban, csupán a harmadi­kosok tartózkodnak bent. ök már a vizsgára készülnek. Egy hónap múlva szakmunkások lesznek. Az idén hatan tesz­nek ilyen vizsgát; valamennyi­en szőlő- és borkezelők, illet­ve gyümölcstermelők lesznek. Később a fiatalok szállásán nézünk S2sét. Két szobából áll. Az üzem­egység felső végében laknak a fiúk — egy közepes nagyságú helyiségben, emeletes ágyakon míg a lányok az ^alvégen” laknak. A FIÚK SZÁLLÁSA magára vonja a kíváncsisko­dók figyelmét. Valamikor fe­hérre meszelték, de most in­kább egy elhagyatott épület benyomását kelti. Bent a szo­bákban tapasztaltak pedig en­nél is szomorúbbak. Az ajtó, a kályha, és a mosdótál kör­nyékén tenyérnyi fekete foltok teszik színesebbé a „fehér” falat. Az ágyakon látni, hogy sebtiben „ágyazták” be őket és nem éppen fehérnek mond­ható lepedő kicsüng a takarók alól, amelyeken a harmadéves tanulók fekszenek, vagy ülnek, úgy ahogy éppen vannak: ki levetkőzve, ki pedig felöltöz­ve... Elszomorító a látvány. A fi­atalok nevelőjétől tudom meg, hogy a fiúk saját maguknak takarítanak minden reggel és saját maguk vetik be ágyaikat. Az üzemegységben van ugyan takarítónő, de a felnőttek szál­lásán annyi a munkájuk, hogy ide már nem jut idő... Pedig nagy szükség lenne a keze- munkájukra, mert a mellékhe­lyiségek állapota is sok-sok kívánnivalót hagy maga után. A fiúk tisztálkodása lehető­séged is nagyon korlátozottak. Három mosdótál áll rendelke­zésükre — jelenleg — és egy vízcsap az épület előtt. Meleg vizet nem kapnak, pedig sok­szor kellene, hiszen az olajat hideg vízben nehezen1, vagy sehogy sem tudják lemosni magukról. Ilyen körülmények után nem is csoda, ha a tél folyamén többen a lányok kői aül szinte megszöktek az üzem­egységből. Nem bírták a hide­get a rosszul fűthető szobák­ban. Jellemző a velük való gon­doskodásra egy példa, ami még a télen történt. A kályha csö­vével volt a baj. Kiégett, ko­pott, rossz lemezből készült csövet szereltek be — ma is őrzik a lányok mosdójában — ráadásul még fordítva is tet­ték össze, úgyhogy amikor begyújtottak a kályhába, a füst beborította a szobát. Ugyanakkor egy mosdótáluk volt, az is úgy „helybenhagy­va”, hogy abból mosakodni már nem lehetett. AZÓTA ANNYIT változott a helyzet, hogy kaptak három mosdótálat és kicserélték a kályhacsövet is. A fiatalokkal való beszélge­tés után tudtam meg, hogy az ellátással is 1 baj van. Már ami az ételek minőségét illeti. Olyan szikkadt kenyeret szállít a Hatvani Sütőipari Vállalat az üzemegység boltjába, hogy „falazni lehelne vele”, de jót harapni belőle nem. Nem lennénk következetesek, ha nem mondanánk el azt is, hogy az állami gazdaság a*z utóbbi időben mintha igyekez­ne segíteni a bajokon. Koráb­ban gyakran előfordult, hogy hátizsákban szállították a konyhára a húst, most pedig már van hűtőszekrényük, s mégis egészségesebb körülmé­nyek között tartják a főzni- valókiat. Ezenkívül a szóra­kozásra, sportolásra is lehető­séget nyújtanak. A fiatalok­nak van rádiójuk — 1961-ben kapták jó munkájukért. A kultúrteremben) van televízió­juk, lemezjátszó készülékük, mozijuk, labdarúgó-, kosár­labda- és más egyéb sportfel­szerelésük. De hogy emberibb körülmények közötti folyhas­son a mezőgazdasági tanulók képzése, a fentebb említett alapvető hibákat sürgősen meg kell szüntetniük. A tanulók­nak is jobban kell vigyázniuk szállásukra, de a gazdaság ve­zetőségének is többet kell tö­rődnie a fiatal szakmunkások­kal. Fazekas István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents