Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-19 / 91. szám
; IMS. április 19., csütörtök NEFÜJSAG 3 NAPIRENDEN: A LESZERELÉS MIBE KERÜL A FEGYVERKEZÉS? A szocialista társadalmai ilyen veszély nem fenyegeti. A Szovjetunió például 1955-ben 5,8 millió katonát tartott fegyverben, ez a szám 1958-ra 3,6 millióra csökkent, s ezzel párhuzamosan kisebb lett a szocialista államok fegyveres erőinek létszáma. Mégsem tört ki a gazdasági válság, az egyoldalú leszerelés nem eredményezett munkanélküliséget, pedig ezzel együtt a fegyveres erőknek termelő iparágak jelentős hányadát is „leszerelték”, illetve átállították békés termelésre. A Szovjetunió talán a nyugati ipar tönkretételére spekulál, amikor a leszerelés mellett foglal állást? Egyáltalán nem! A nyugati gazdaság előtt is óriási lehetőségek állnak, a békés termelés esetén is. Gondoljunk csak árra, hogy a háború után sem okozott válságot a gazdasági élet demdlita- rizálása. Igaz, akkor a tönkrebombázott és félig megsemmisült Európa piacai korlátlan kapacitásukkal minden terméket befogadtak. Most, pótolnák ezt a gyarmati sorsból nemrég szabadult, fiatal nemzetek. Krajczár Imre Egy hónappal ezelőtt az ENSZ titkársága statisztikát hozott nyilvánosságra a leszerelés várható anyagi következményeiről. Szakértői bizottság (tagjai: Szovjetunió, Szudán, Nagy-Britannia, India, Pakisztán, Lengyelország, USA, Venezuela, Franciaország és Csehszlovákia) készítette a jelentést, amely megpróbálja körvonalazni a „leszerelt világot”. A két szót: „leszerelt világ”, a szerzők is idézőjelbe teszik, mert az bármennyire is kívánatos, egyelőre csak vágyálom. A tények, amelyeket a szakértők feltártak és bemutattak még az egyébként szenvtelen és nyugodt U Tant főtitkárt is úgy fellelkesítették, hogy így írt róluk előszavában: „Örömömre szolgál támogatni a bizottság munkáját.” A fegyverkezés ma, s ez kitűnik a jelentésből, bűn, lelkiismeretlenség a fejletlenebb országok, a gyarmati népek, az éhező milliók ellen. De a fegyverben álló világ évente 120 milliárdot költ arra, hogy állandóan megfelelő színvonalon tartsa katonai erőit, hogy pótolja az elhasznált és elavult felszereléseket. Ez megfelel a világ árutérmelése és az összes szolgáltatások 8—9 százalékának, s legalább kétharmada a fejletlen országok összes nemzeti jövedelmének. Ha egy évet „kihagynának” a fegyverkezési versenyben, meg lehetne duplázni a mintegy félszáz ország nemzeti jövedelmét, s ezzel ugrásszerűen megemelnék másfél milliárd ember életszínvonalát. Több tízmillió ember kenyérhez jutna, s a hiányos táplálkozás miatt népbetegségekkel küszködő országokban is megjavulna az egészségügyi ellátás, növekedne az átlagéletkor. Százhúszmilliárd dollár — ennyit tesz ki a világ össz- külkereskedelmének értéke egy év alatt. Százhúszmilliárdot költenek a Föld országai arra, hogy létrehozzák és fenntartsák az ipari és mező- gazdasági termékek lehetőleg folyamatos cseréjét, ennyi értékű vegyigyárat, gyógyszert, fűszert, gabonát, húst és cukrot szállítanak át a határokon egy év alatt. Ha a fegyverkezésre fordított gazdasági energiát a külkereskedelem támogatására, s. az export és az import növelésére használnák fel, mindenütt helyreállna a külkereskedelmi aktívum. A jelentés a jelenlegi helyzetet rögzíti, azt ismerteti, de nyilvánvaló: ha a fegyverkezést ki lehetne iktatni az országok „mindennapi életéből” szinte elképzelhetetlen mértékben megnövekednének a haladás gazdasági eszközei, az ösz- szes következményeit pedig egyelőre fel sem tudjuk mérni. Ha nem menne el a pénz szuperszonikus bombázógépekre, interkontinentális rakéták ra, s a hagyományos fegyverekre, Ghana megkaphatná a szükséges támogatást a Voltagát építéséhez, az indiai halottkémek jelentéséből örökre eltűnne ez a szó, amellyel a halál okát jelölik meg: „éhínség.” És mi lenne, ha valóban megtörténne a leszerelés? A leszerelés lehetősége komolyan aggasztja a nyugati vezető körök egy részét, ha felteszik számukra a kérdést, ők is kérdéssel válaszolnak. Megkérdezik: mi lesz a hadi- termeléssel? Hol foglalkoztatjuk a hadseregeket kiszolgáló iparágak munkásait? Hol adunk munkát a leszerelő katonáknak? Ha a kérdést így teszik fel — márpedig a nyugati politikusok általában ezt így „dobják a köztudatba”, a válasz csak egyféle lehet: a háborús veszély még mindig jobb, mint egy elementáris gazdasági válság, a csőd, a tönkremenés, az éhhalál. A fegyverkezés a kapitalizmusban betölt bizonyos kiegyenlítő szerepet, a hadiipari termelés prosperitásával el lehet hárítani a nagyobb munkanélküliséget. A munkanélküliség réme pedig tompítja a békét követelők hangját a nyugati világban. fmk&sitéL tBKt&sr Város a sztyeppén A váraszói Gárdonyi: a „diplomaták" termelőszövetkezete IGEN, ITT MINDENKI diplomata. Az elnök, a tagok, még talán az apró gyerekek is. Az elmúlt esztendőben meglehetősen rosszall zárt a váraszói tsz, — 14 forintot fizettek egy munkaegységre. Szokatlan, más termelőszövetkezetekhez viszonyítva, ez a „ne szólj szám, nem fáj fejem” gondolkodás. Vincze Kálmánná ugyan már a falun túl is hangot adott nézetének és a járási székhelyen rendezett értekezleten ki merte mondani: ahogy eddig volt, az nem jó. Most mégis ezt mondja: — Nem beszélek én semmit. Azt is megbántam, amit ott mondtam, mert csúnya félreértésbe keveredtem. Kovács Károlyné pedig azzal indult el az elnök keresésére az irodából: — Ha megtalálom, s idejön beszélgetni, én már vissza se jövök. Legjobb itt csak hallgatni. AZ ELNÖKKEL beszélgetünk, de ő egymaga nem sokat tehet a bajok ellen. Agronó- musa nincs a termelőszövetkezetnek, akire támaszkodhatna a szakmai gondok tekintetében, a tsz-tagok meg — főként a nők „diplomaták”. S nem jó diplomaták Kovácsné például említette, hogy egy olyan embert engedtek el nemrégen a tsz-ből az iparba, aki azelőtt világéletében földműves volt. A termelő- szövetkezetben ugyanakkor munkaerőgond van. A 227 tagCT^z illetékesek figyelmébe Nagygomboson mintegy 170 család lakik. Többen panaszkodtak, hogy baj van a kenyér- ellátással. A Hatvani Földművesszövetkezet nagygombosi üzletében rendszerint nem kapják meg a kenyeret és péksüteményeket akkor, amikor arra éppen szükség lenne, vagy amikor idejük lenne vásárolni. Panaszolták, hogy a Hatvani Sütőipari Vállalat nem szállítja rendszeresen és időben a kenyérféleségeket. Felkerestük a Hatvani Sütőipari Vállalat illetékeseit, s megtudtuk, mi a való helyzet és a hiányosságokon hogyan lehetne mielőbb segíteni. Nagy Sándor, a vállalat ellenőre közölte, hogy a kenyér- ellátásért minden tőlük telhetőt megtettek a múltban is. Elvétve fordult csak elő, hogy az autók meghibásodása miatt késett a péksütemény és kenyér Nagygomboson. Megtudtuk azt is, hogy főleg az üzlet nyitvatartási ideje okozza a gondot. A nagygombosi bolt nyitvatartási ideje reggel 7—12-ig és délután 14 órától 17 óráig alakul. A Hatvani Sütőipari Vállalat 3 gépkocsival rendelkezik, s terebélyes üzlethálózatot kell 'kielégítenie. A gépkocsik terv szerint közlekednek, azt azonban semmiképpen sem tudják megoldani, hogy pl. reggel 7 órára szállítsák ki a kenyeret. Azonban 6 óra után, negyed 7 óra tájban Nagygombosra tudnák vinni a frissen sült kenyeret és a friss péksüteményeket is. Tehát az üzlet nyitvatartási idején kellene változtatni és ebben az esetben a nagygombosi dolgozók már korán reggel megvásárolhatnák napi kenyér- és péksütemény-szükségletüket. (r) ból csak 166-ra lehet számítani, s ezek kétharmada is nő, — kevés a férfi. Mégse tettek semmit az ellen, hogy Vincze Gusztáv elmenjen, csak méltatlankodva beszélnek esetéről. Mások kimutattak az iroda ablakán: — Látja azt a területet? Ott mindenütt takarmány volt, most meg már semmi. — Hova lett? Olyan nagy az állatállomány? — Dehogy... — s legyintenek, nem szólnak. Legfeljebb annyit tudni meg, hogy már tavaly akartak egy lóistállót építeni, de nem kapták meg a szükséges hitelt, így a lovak még mindig házaknál vannak. Pedig 19 pár ló szanaszéj jel,— ez a takarmánygazdálkodás szempontjából nem egészséges. A kézlegyintés azonban nemcsak a lóistállóra vonatkozott. Többet mondott, azt: hogy másutt sincs minden tökéletesen rendben. Ám azt, hogy hol van ez a másutt, mi történt, milyen „visszásságokról” tudnak még a tagok, sűrű homály fedi. Tudják, de nem szólnak róla. Ez a baj. x Kovács Vilmos, az elnök jóindulatú ember, látszik rajta, hogy komolyan veszi a rábízott tisztet, s meg is akar felelni. Amikor nagy nehezen előkerült, akkor is a legtávolabbi táblán járt, ellenőrizni a vetést, s előkészíteni a további munkát. — Két nap múlva készen leszünk a tavas zá vetéssel, most meg várjuk a mákvetőgépet a gépállomásról. A továbbiakról, a tervekről ismét jó hangulatban beszélt, mint aki nagyon bízik azok megvalósulásában. Ezek lényege: Ne legyen többé 14 forintos munkaegység Váraszón. Nagy dolog, s nagyon jó lenne, ha ez a terv valóra válna, — de az elnök hangjában még amikor erről beszél, érződik a keserűség. VA L A M I OLYAN, hogy mondja a terveket, örül is nekik, de nem mer bízni feltétel nélkül megvalósításukban. Miért? Amíg a tsz-ben ilyen „diplomatikus” a hangulat, semmi sem biztos. Amíg azok, akiknek fáj valami, elmondják bajukat, de aztán tenni nem sokat akarnak, hogy jobb legyen az élet Váraszón, mint eddig volt, — egyszóval, amíg valaki nem mer kiállni a szavai mellett, addig nem sok változás várható, s marad, ami volt a pusmogás, a széthúzás, s emiatt természetesen a gyenge munka. Az asszonyok azt mondják, a legnagyobb baj az, hogy a férfiak szava miatt nem hallik az ő véleményük, pedig a legtöbb munkát — már csak azért is, mert számbelileg többen vannak — az asszonyok végzik. Az elnök azt igazolja. így is van. De a dolgok lényege annak a megértése, hogy elsősorban egyenjogú tsz-tagok vannak, s csak aztán férfiak és nők. Olyan „diplomáciát” kell meghonosítani tehát Váraszón, hogy eltűnjenek az egyenetlenségek, a viszályok, megszűnjön a békétlenség. És ehhez a munkához az elnöknek, a vezetőségnek nyújtson sok segítséget a pártszervezet, a helyi tanács, a termelő- szövetkezet patronálója, a járási pártbizottság is. Bizonyos, hogyha okos, felvilágosító szóval sikerül jobb belátásra bírni az embereket, közös nevezőre hozni a tagságot, akkor megszűnik a pusmogó „diplomácia” és nem maradnak el a gazdasági eredmények sem. Weidinger László Tyemirtau könnyen megtalálható a Szovjetunió térképén: közel van a kazahsztáni szénmedence központjához, Karagandához. — Karaganda szputnyik-város. Tizenhét évvel ezelőtt kicsiny, alig ismert sztyeppéi település volt, ma már város, korszerű üzemekkel. Néhány évvel ezelőtt hagyták ott az első nyomot, a talajgyaluk a kazahsztáni sztyeppén. Ma már dolgoznak a kohók, naponta több ezer tonna nyersvasat olvasztanak, az építkezés pedig egyre nagyobb méretű lesz, hiszen sorsa egy több ezer fiatalt számláló közösség kezében van. Az ifjúság szívügyének tekinti az építkezést. A fiatalok türelmetlenek. Az ifjú város krónikásai feljegyezték, hogy egy ízben az oxigénállomás építkezésének területén a munkások körülfogták a 35 éves Alekszandr Korkint, a tröszt vezetőjét. Vitatkoztak, érveltek. Nem voltak hajlandók belenyugodni abba, hogy az állomás építkezése késlekedik, mert a gépesítési részleg vezetősége nem szállította idejében a darukat, a műszaki osztály pedig „eltöprengte” az időt azon, hogy milyen gerendák szükségesek ehhez az építkezéshez. A tröszt vezetője — végighallgatva a szenvedélyes vitát — meggyőződött róla, hogy igazuk van a fiataloknak, s gyors intézkedéssel segített a bajokon. Ma már gyönyörű lakótelepekkel, kultúrpalotákkal büszkélkedhetnek az építők, a civilizáció minden vívmánya szolgálja kényelmüket. Ma már emlék ez a küzdelem, amelyben az orkánnal, hóviharral, hófergeteggel dacoló munkások „megostromolták” a sztyeppét, s felépítették a szovjet ipar új büszkeségét. A város fejlődésének illusztrálására néhány adat: 1957- ben 59 ezer lakosa volt Tye- mirtaunak, 1961-ben pedig már több mint 120 ezer. — Különös ez a város. Nemcsak építői, lakói is fiatalok. A lakosság több mint fele a 17— 20—23 évesek korosztályához tartozik. Ennek a nemzedéknek képviselői a Mihail Csu- gunov brigád képünkön látható tagjai is. Ezek a „légtornászok” már felépítették a hőerőmű 100 méter magas kéményét. Most „csak” 60 méter magaságban dolgoznak. A brigádnak kilenc tagja van, s ezt a kilenc fiatalt öt nemzetiség „delegálta”. Még egy szám a fiatalokról: mindegyiknek hat építőipari szakmája van. V# / §§• A falu gyors fejlődését segíti á mezőszemerei népfront bizottság Sok hasznos javaslat, személyes példamutatás Füzesabonyban, a Hazafias Népfront járási elnöksége, a mezőszemerei népfrontbizott- ság és a községi tanács kapcsolatát vizsgálta meg a napokban. Molnár János, a mezőszemerei községi népfrontbizottság titkára beszámolójában elmondotta, hogy a népfront- bizottság újjáválasztása óta hasznos kapcsolat jött létre a tanácstagok és a népfrontbizottsági tagok között, segítik egymás munkáját, amelyben jelentős helyet, foglal el a tanácstagi beszámolók előkészítése, a társadalmi munka szervezése. A tanács szervező munkáját azzal is segítik, hogy személyesen felkeresik azokat a tanácstagokat, akik nem látják el rendesen feladatukat. Sikeresen működtek közre a baráti népek találkozójának lebonyolításában is, amikor külföldi vendégeket fogadtak és különböző ajándékokat készítettek. Segítséget adott a gazdasági és termelési problémák megoldásában is a mezőszemerei népfrontbizottság. Személyes agitációt folytattak a tojás-, baromfi- és hízottsertés-szerződés kötésénél, s nagy érdemük a bizottsági tagoknak, hogy a község mind több mezőgazda- sági termékkel járul hozzá az ország ellátásához. Igen nagy erőssége a népfrontbizottsági munkának a közhasznú társadalmi munkák szervezése. Ennek segítségével évről évre sikeresen túlteljesítik községiéi lesztési tervüket. Az elmúlt évben is a tervezett 56 ezer forint helyett, 75 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el. Eredményeik magyarázata, hogy a népfrontbizottsági ülések napirendjén mindig a község lakosságát érintő legfontosabb problémák szerepelnek. A társadalmi munka szervezésén kívül tárgyaltak az egységes paraszti osztály kialakításának tennivalóiról, a termelőszövetkezet gazdasági és politikai megszilárdításáról, az időszerű tavaszi munkákra való felkészülésről. A legutóbbi ülésen is sok hasznos javaslatot adtak a mezőgazdasági munkák meggyorsítására, fel- világosító munkával segítik és személyes példamutatással járulnak hozzá a tavaszi műm kák mielőbbi, sikeres elvégzéséhez. A vita során többen megállapították, hogy lelkiismeretes és eredményes munkát végez a mezőszemerei népfronttá zoti> ság, de hiányolták, hogy nem elég hatékony n bizottság kulturális munkája, s nem sikerült elérniök, hogy a tanácsüléseken minden tanácstag rendszeresen megjelenjék. Hiányolták azt is, hogy kevés fogadóórát és tanácstagi beszámolót tartanak a községben. A vitában részt vevő párt-, tanácsi- és tömegszervezeti vezetők sok hasznos javaslatot adtak a mezőszemerei népfrontbizottság munkájának megjavításához, s ez minden bizonnyal tovább javítja majd munkájukat. Császár -István VWAVW VSAAvA^sAv%A/\A^A^VVV^>VVVVSA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VWVNA (SAAAAAMtf Kivé» Sándor, Párád: Tekintettel nehéz anyagi helyzetére, csak azt tanácsolhatjuk, hogy úgy, mint évekkel ezelőtt, újból a termelőszövetkezetben vállaljon könnyebb munkát. Ezzel kapcsolatban ígéretet kaptunk a termelőszövetkezet elnökétől, hogy a lehetőségekhez képest, könnyű munkát biztosítanak majd számára. Ezzel lehetővé válik gyógyíttatása Is, hiszen a termelőszövetkezeti tagok Is részesülnek a társadalombiztosítási juttatásokban. Így megszerezheti nyugdíjjogosultságát, valamint részesülhet a termelőszövetkezet szociális alapjából is. Más megoldást, sajnos, nem találtunk panaszénak orvoslására. Bognár János, Eger: Az AKÖV-vel kapcsolatos panaszát a lapban leközöljük. Reméljük, az illetékesek intézkednek majd és megszüntetik a szemetelést az ön és szomszédjai háza előtt. Vizer Jakab, Kompolt: A gyógyszertárak nyitvatartásá- ról és leltározási idejéről írt levelét lapunkban leközöljük. Kérjük, máskor is Írja meg észrevételeit. Kiss János, Zagyvaszántó: Mindkét levelét megkaptuk, és azt egy cikkben foglaltuk össze. Lapunk „Levelezőink Írják” .rovatában kerül leközlésre. Csalogány Károly, Petőfibánya: Az említett helyesbítést nem áll módunkban leközölni, ilyen jellegű helyesbítéssel nem foglalkozhatunk.
