Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-18 / 90. szám

1962. április 18., szerda NÉPÜJSAG Megnyílt Egerben a MŰM. 212. sz. Iparitanuló Intézet szakvizsga mim ka kiállítása Vasárnap délelőtt a Szak- szervezeti Székházban meg­nyílt a 212. sz. Iparitanuló In­tézet szakvizsgamunka kiállí­tása. A szakemberek és a kiállítás iránt érdeklődök előtt, a kiállítást megnyi­tó Kameniczky Antal intézeti igazgató hangsúlyozta: hogy az intézet fennállása óta immár ez a hetedik szakvizsga- munka^kiállítás, de törekvé­seikben mindig az vezette az intézetet és annak hallgatóit, hogy túlnőjék a megelőzőt, mindig jobbat és tökéleteseb­bet adjanak. A szakemberek feladata, hogy lemérjék a kiáll- lított tárgyakon a haladásnak és igényességnek azt a fokát, amelyet az intézet évről évre elér és ugyanúgy lemérik és megállapítják majd a kiállí­tott munkáknak az esetleges hiányosságait is. A beszéd elhangzása után került sor a kiállítás megnyi­tására. A Mátravidéki Fémművek fiataljai minden évben jelent­keznek a kiállításon. Az idén tubushúzó és tubuslevágó automata gépeiket tekintjük meg elsőnek, amelyeknek Majdon Ferenc, Kerepesi Lász­ló és társaik — valamennyien harmadévesek — a készítői. Szép és precíz munka mindkét gép, de készítőik mégis elége­detlenek önmagukkal, mert a bervai munkáknak szebb a festésük. És csakugyan — mi­vel figyelmünket így fel is hívták —, tetszetősebb festé­sű a Finomszerelvénygyár csa­varhornyoló automatája, amely Grégász András, és az ellen- áram-boyler, amely Antal József és társai munkái. Az Egri Lakatosárugyár csősze­gecs automatája, amely Lezsák József és társai alkotása, nagy érdeklődésre tart számot. Az eddig felsorolt gépeket üzemeltetik készítőik és így szemléltetőek a kiállítás kö­zönségének. A Budapesti Hajtóműgyár az idén szerényebb keretek kö­zött vesz részt a kiállításon, egy 28-as traktor sebességvál­tóját mutatja be, amely Mol­nár Antal és Kuncz András munkája. Az ÉMÁSZ az idén is bő terméssel jelentkezik és főként értékes univerzális mé­rőműszerekkel, orvosi műsze­rekkel, közöttük egy sikerült altatógép bemutatásával. Az ciobbiek Krinoly Kálmán és Szilvási Gyula, az utóbbi Rak- vács József és Draskoczky Ádám munkája. Meglepően sok nézője van az automati­kus forgalomirányítónak, ez a MEGYEVILL tanulójának, Garabás Lászlónak a keze munkáját dicséri. A kiállított villamossági tárgyak között (reklámvilágí­tási automatika, stb.) jól ér­vényesül a moszkvai tv-to- rony iskolai modellje. A Fi­nommechanika kiváló felké­szültségre valló vezérlőberen­dezésének készítője, Angyal Lajos és társai, dicséretes múnkát végeztek. A Faipari Vállalat csővázas, színes mű­anyag butorkombináclója tet­szetős, a közönség dönti majd el gyakorlati hasznát. Az EM Heves megyei Építőipari Vál­lalat több modellel, így: iro­daépület, Debron-raktár, szál- vasraktár, római építészet, stb. bemutatásával szerepel. E mo­delleken kifejezést nyer a ké­szítő brigádok szorgalma és felkészültsége. Részt vesznek a kiállításon a kisipari szövetkezetek és a kisiparosok tanulói is. És most őszintén meg kell mondanunk,— rosszat tennénk, ha ezt elhallgatnánk — a szö­vetkezetektől többet várt ez a kiállítás. Többet várt, mert tudjuk és meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a megye te­rületén működő kisipari ter­melőszövetkezetek nemcsak a megyében, de országos viszony­latban is igen előkelő helyet biztosítottak maguknak. Az ország iparában, annak fejlő­désében és felvirágoztatásában az elsők közöt haladnak. Miért maradtak le erről a kiállítás­ról? Vagy talán a néhány ci­pőfelsőrésszel, vagy egy plump kerékasztallal és székkel akar­ják a szövetkezeteket képvi­selni? A kisiparosok kiállított mun­kái között találunk dicséretre méltót. Fülöp Sándor fotelágya, Szentesi János bukórekamiéja, Karkusz Károly kombinált szekrénye, Török Imre kombi­nált íróasztala reményt keltő alkotások. Meg kell még em­lítenünk Horváth Máriát a táncruha készítőjét, aki ugyan­csak dicséretet érdemel. Szándékosan hagytunk be­számolónk végére néhány ki­állított tárgyat. így a GO­KART, amelyet a MAVAUT két tanulója, Mátis Gyula és Kutnyák Géza készített. És vé­gül a „Kékes” elnevezésű kli- maszabályző berendezést, — a levegő páratartalmát szabá­lyozza —, amely a Lakatosáru­gyár húsz tanulójának az al­kotása. / O. M. Befejezték a kora tavasziak vetését a füzesabonyi járásban Nők — a külszínen AMINT AZ IDŐJÁRÁS le­hetővé tette, a füzesabonyi já­rás összes termelőszövetkeze­tében teljes erővel munkához láttak a gépek és fogatok, hogy mielőbb földben legye­nek a tavasziak. Munkához láttak a Tama menti községek szövetkezetei, de nem késle­kedtek a mezőszemerei—eger- farmosi részen sem, s így az egész járás területén, Feldeb- rőtől kezdve egészen a Tisza menti községekig, mindenhol, mindennap népes volt a ha­tár. Az erőgépek a vetéssel egy- időben az őszi mélyszántás fo­gasolásához is hozzáláttak, hogy megfelelően előkészítsék' a jó magágyat a tavaszi vetés számára. Eddig több mint 10 ezer 200 holdon végezték el az őszi mélyszántás fogasolását, simítózását. Nagy gondot for­dítottak az őszi kalászosok szakszerű ápolására is. Henge- rezéssel csökkentették a fel­fagyás káros hatását, azonkí­vül fogasolással, vesszőboro- názással adták meg a szüksé­ges ápolást közel 4 ezer hold vetés számára. Mégis a legörvendetesebb eseményt az jelenti minden szövetkezet és az egész járás számára, hogy a gépi erők és lófogatok segítségével, a jó nagyüzemi munkaszervezéssel és a közös gazdaságokban le­vő hatalmas erőforrások kiak­názásával befejezték a kora tavasziak vetését. IGEN JÓL ZAJLOTT le a járás területén a vetőmagcse­Azelőtt újságot alig olvasott: nemcsak mert nem érdekelte j különösebben, mit ír- | nak az újságok, de voltaképpen már ol- ( vasni is régen elf ele j- ■ tett. A rádióban is csak az időjárás és a Szív küldi... érdé- ' I kelte; a világ száma- , ra nem volt más, mint az a néhány négy­szögöl, amely inkább vele birkózott, mint­sem ő a mindig keve­set adó földdel. Annak rendje és módja szerint — tehát bizalmatlan remény­kedéssel, vagy ha úgy tetszik, reménytelen bizalommal — belé­I pett a szövetkezetbe, s miután világéleté­ben mindig dolgo­zott, már első naptól kezdve dolgozni kez­dett a szövetkezetben is. Van-e most bizal­ma, hite? Ezt nem a szerencsés és nem ke­vés forintok döntöt­ték csak el, — bármi­lyen furcsa is. Nincs olyan újság, amelyet fel ne hajtana a föld alól is, amelyet fel ne olvastatna saját ma­gának —, ha az ő szö­vetkezetéről van szó. A következő lépés: el­olvastatni minden új­ságot, amelyben a szövetkezetekről van szó .. .És a harmadik lépés? Még nem lehet tudni, de csak előre vezethet! (S) re, s az elmúlt hetekben kevés híján kétezer mázsa vetőma­got biztosítottak maguknak csere útján a járás szövetke­zetei. A' termelőszövetkezetek ker­tészeteiben idejében hozzá­kezdtek a melegágyak készíté­séhez, és eddig 12 ezer 905 négyzetméternyi üveg alatt fej­lődnek, erősödnek a különféle növények palántái. Elvetettek még a tsz-ek többek között 211 hold napraforgót, ezenkí­vül a mezőszemerei és a fü­zesabonyi termelőszövetkeze­tek 200 hold magnak való sa­látát. Ezzel a járás salátave­tési terve is csaknem befeje­zést nyert. A burgonya veté­sében a káli Március 15 Tsz vezet 50 hold burgonya elve­tésével, nyomon követi őket a sarkadi Kossuth Tsz tagsága, amely 40 hold burgonyát ve­tett már el eddig. A járási összteljesítmény egyébként 118 hold burgonyavetés. Igen fontos még a járás te­rületén a cukorrépavetések mielőbbi befejezése. A mun­kák eddigi állása szerint idá­ig a járási tervnek mintegy 80 százalékát vetették már el. Többek közt befejezte már a cukorrépavetési tervét a me­zőszemerei Űj Világ Tsz 80 holdon. Nem sokkal marad mögötte teljesítményben Me- zőszemere másik szövetkezete, a Kossuth sem. A mezőtárká- nyi Búzakalász Tsz tagsága 65, a sarudi Kossuth Tsz tag­sága pedig 170 holdon vetette már el a cukorrépát. Császár L Amikor 1957-ben napvilágot látott a rendelet, amely eg, szer s mindenkorra kitiltott? a nőket a bányából, éppen a asszonyok zúgolódtak miatta Mi lesz velük? Elvesznek-e a:-, eddigi szolgálati évek, hol ta­lálnak munkát? De az ijedel­met csakhamar felváltotta az öröm, mert elbocsátásra sor nem került, hanem akik eddig nap mint nap leszálltak a bá­nyába, egészségüknek, nőiessé­güknek sokkal inkább megfe­lelő munkalehetőségeket kap­tak a külszínen, különböző be­osztásokban. Ha úgy utólag visszagondo­lunk, világosan látjuk, hogy helytelen volt a nők bánya­beli alkalmazása. A gyengébb női szervezet előbb-utóbb meg­sínylette volna azt a környeze­tet, a nehéz levegőt, a mun­kát, amely még a férfi-erőt is próbára teszi sok esetben. — A bányabeli női munka tehát a múlté. Most megtalál­juk a nőket a külszínen, a kü­lönböző foglalkozási ágakban, amelyeket, ha el akarnánk so­rolni, a szakmák egész sorát kellene elmondanunk — nyi­latkozik Martinkovics Jenöné, a szakszervezet nőfelelőse, amikor a nők foglalkoztatott­ságáról kérdezzük. Megtaláljuk őket az írógé­pek és a szállítógépek mellett egyaránt, a konyhán, a fatele­pen, az irodákban, no és a telefon-központokban, amely a bánya szíve. Innen ágaznak szerteszét a telefon huzalok és hálózzák be vérerekként a bá­nya testét. — Elégedettek vagyunk a munkájukkal — mondják az üzem gazdasági és társadalmi vezetői. Elégedettek, mert van­nak közöttük olyanok, mint például Debrei Etelka, Fábián Józsefné, Tóth Mária és Ko­vács Györgyné, akik jó mun­kájuk jutalmául már elnyer­ték a kiváló dolgozó oklevelet Az üzem nőtanácsa, a szak- szervezet nőfelelőse lelkiisme­retesen intézi a nők ügyes-ba­jos dolgait, akár a magánélet­ben, akár a munkában adód­nak azok. Hogy mivel foglal­koznak jelenleg? — A Vöröskereszttel közö­sen szervezzük a véradó cso­portot — mondja Martinko­vics Jenőnél — Már eddig is tekintélyes a jelentkezők szá­ma, de mi többre számítunk. Itt kell megemlítenem azt az egészségügyi előadássorozatot, amelyet a közeljövőben indí­tunk. Ide be akarjuk vonni a háztartásban dolgozó bányász­feleségeket is, hiszen a min­dennapi élet és a gyermekne­velés szempontjából hasznos­nak ígérkeznek ezek az elő­adások. Már a gyermeknapra is ké­szülnek, apró ajándékokat vá­sárolnak, hogy örömet szerez­hessenek a gyermekeknek. 'Egyszóval: él, tevékenykedik a Xll-es akna nőtanácsa, mun­káját érzik azok a. nők, akik valamilyen oknál fogva segít­ségét vagy tanácsát kérték. Laczik János (Foto: Borbándi Kálmán) Debrei Etelka munkaügyi előadó minden időben lelkiis­meretesen intézi a hozzáfordulók ügyes-bajos dolgait. Kováes Györgyné gépkezelő jó munkája jutalmaképpen ebben az évben nyerte el a kiváló dolgozó oklevelet. Majd az uram megmutatja!... Pirikétől, aki elment gyereket szülni, de azt is kétszer csi­nálta. Ikreket szült, hogy Topo­lyát bosszantsa. Hogy az új titkárnő, Csöpi- ke férje is Felelős Fővalaki volt a minisztériumban, azt Topolya már babonás bele­nyugvással vette tudomásul. Annál is inkább, mert Csöpike egészen más volt. ö abszolúte semmit nem csinált, se szimp­lán, se duplán, csak feketéket csinált duplán, de azt is ő itta meg. És elég volt egy fejcsó- válás, már csattant is a fenye­getés: „Majd az uram megmu­tatja! ...” A legnagyobb baj mégis az volt, hogy Csöpikének eszébe se jutott gyereket szülni. Topo­lya igazgatói méltóságától las­san teljesen megfosztva, egykedvű lett és díszte­len, mint egy kará­csonyfa, vízkereszt után. Ám, mégis, amikor az-említett vég­zetes reggeli alkalmával Csöpi­ke a fejéihez vágta a paiizer­csutkát, Topolya lázadó lelké­nek utolsó nagy fellobbanásá- val ideglázba esett. Három na­pig félrebeszélt és a kusza ba­darságokból csupán egy visz- szatérő mondat volt tisztán ki­vehető: „Majd az uram meg­mutatja ... majd az uram megmutatja...” Topolya szíve azonban erős volt és túlesett a krízisen. Mi­kor lábadozni kezdett, öröm­mel konstatálta, hogy egy ro­kon vállalat ismerős igazgató­ja fekszik a szomszédos kórhá­zi ágyon, szintén ideg, szintén gyógyuló. Midőn a kolléga megkérdezte, hogy mi idézte elő a bajt, Topolya megrázkód­va az emlékektől, így felelt: — A betegségem okáról nem szeretek beszélni, de egy taná­csot adhatok: ha lehet, férfit alkalmazzon titkárának, mert annak nincs férje. — Rossz tanács — jrévedt el a kolléga, — nekem férfi a titká-, rom, de boldogan kicserélném nőre. Történt az Űr 1962-ik eszten­dejének egy téli reggelén, hogy Csöpike, a titkárnő, ingerülten bekiáltott az igazgatójának: — Ugyan, Topolya, mit tén- fereg itt, inkább ugorjon le a boltba és- hozzon nekem tíz deka párizert! Az igazgató lerohant, hozott tíz deka párizert, két császár­zsemlét, főzött hozzá egy jó feketét és bevitte tálcán Csöpi- kének, aki aztán a fejéhez vá­gott egy parizercsutkát. Ez volt a vég. Mégis, el kell mondanom, Topolya mentségére, hogy volt idő, mikor délceg, energikus igazgató volt. Akkoriban aján­lották neki Pirikét titkárnő­nek. Piriké rosszul tudott gé­pelni, rosszul tudta a helyes­írást, de valamit mégis jól tu­dott: hogy a férje Felelős Fő­valaki a minisztériumban. Ezenfelül Piriké mindent két­szer csinált, de miikor Topolya figyelmeztette, bőgve rohant ki a szobából, hogy: „Micsoda egy undok, szekánt alak maga Topolya, de várjon csak., majd az uram megmutatja ...” Topolyát végül is a természet törvényei szabadították meg Summa-summárum, a két igazgató titkárt cserélt, és ez mindkettőjük gyógyulását meg­gyorsította. Topolya újjászületve ment be a hivatalába, melegen üdvö­zölte az új titkárát és meg­hagyta, hogy , ha valamit nem tud, csak kérdezze meg bátran, majd megmutatja, hogyan kell.' — Az nagyon jó lesz — né­zett rá bizakodva a titkár — akkor tessék mindjárt meg­mutatni, hogyan keik írni a mö betűt, • Topolyát ebben a pillanat­ban valami nagy-nagy nyu­godtság szállta meg: Csak semmi izgalom, hiszen ez a vi­lág 'legegyszerűbb esete. Szé­pen kifizeti neki a felmondási pénzt, és mehet, amerre lát. Ám, mikor ezt közölte, a tit­kár őszinte meghökkenéssel bá­mult rá: — Magának vagy elment az esze, vagy nem tudja, kivel be­szél! De várjon csak, lesz itt olyan haddelhadd, hogy a fal is csirízes lesz! Majd a felesé­gem megmutatja! Fülöp György „Halló, itt központ...: cze két a szavakat több szá^zor elismétli Tóth Mária telefonközpontos!, hiszen az üzemnek közel 80 telefonállomása van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents