Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-18 / 90. szám

1962. április 18., szerda (VEFOJSAG „Korán születtünk . • — Korán születtünk. — Több mint tíz évvel ezelőtt hallottam ezt a furcsa szemre­hányást, s nem tudtam kinek szól, csak azt értettem meg: mi váltotta ki: Két szakérett­ségis tanfolyamot végzett fia­talember beszélgetett, latol­gatták, melyik egyetemre menjenek. — De mi lesz ve­lünk, ha végzünk? Mi lesz alt­kor? Senki sem tudja, hogy „így marad-e a helyzet”, s ak­kor mi lesz a népi demokrá­ciában végzett értelmiséggel? summázta a dilemmát az egyik, s a másik levonta a ke­sernyés konzekvenciát: „Ko­rán születtünk”. Ez azt jelen­tette; nem bíztak |ibban, hogy a proletárdiktatúra" megszilár­dul, konszolidálódik. Szíveseb­ben vették volna, ha már be­leszületnek egy minden rész­letében kivívott szocializmus­ba, s ehelyett a harcok, küz­delmek korában éltek. És nem nagy bizalommal néztek a jövő, a harcok elé. Korán születtünk — mond­ták az egyetem lépcsőjén, de aggályaikat nem igazolták az évek. A szocializmus véglege­sen győzött, egzisztenciát te­remtett a két fiatal számára, akik talán nem is emlékeznek már egykori önmagukra, a gyötrő napokra, a vívódások­ra, a bennük állandóan felme­rülő kételyekre, a „mi lesz”- ekre. Az én emlékezetemben is csak a napokban merült fel is­mét a két fiatal tépelődő arca, mikor egy előadást hallottam a kommunizmusról Bélapátfal­ván. A marxista esti egyetem igazgatója beszélt a Cement- mű kultúrtermében. Harmincán ülhettek a pa­dokban: csőnadrágos bakfisok, deres hajú szerelők, akik részt vettek a TIT szabadegyetem filozófiai tagozatának előadá­sain. Most a kommunizmusról, a XXII. kongresszusról halla­nak. Az előadás nem a számok, az adatok dimenziói közt mo­zog, a mindennapi élettel fog­lalkozik. A kommunizmus em­berének hétköznapjait rajzolja meg, s nem termelési mutatók­kal akarja érzékeltetni az okot, a változásokat, amelyeket az új társadalom hoz majd az emberek számára. Arról be­szél, hogy az ember, végre, egyéniség lesz, lehet, mert en­nek a- társadalomnak — a régi, rosszindulatú híresztelésekkel szemben — nem lesz valami­féle uniformizált jellege, s a rend képes lesz a legdifferen­ciáltabb igények kielégítésére. És következnek a felszólalá­sok, kérdések. Mozgás, suso- gás az első sorban, és felszólal egy negyvenes férfi. — Igen, de azért lesz különbség a ju­— Te, János, add csak ide ... Az meg az én kapám — bökött Nagy Jánosra Keceli Balázs és már nyújtotta is, amelyik a ke­zében volt, miután nyilvánva­ló, hogy akkor ez meg csak Nagyé lehet. A szövetkezet ud­varán, a szerszámos előtt áll­dogált a két ember, indultak volna ki a szövetkezeti tanyá­ra, a porzó szekéren, merthogy már porzott a föld, sürgetett az idő is, meg a munka is. — Ez-e? — forgatta meg ke­zében a kapát Nagy, aztán biz­tonság kedvéért megnézte még egyszer a nyelét, de magát a kapát is, amely mit sem sejtve, engedelmesen forgolódott a ke­zében. — Az hát. ■. Megismerem... Az enyém, ősz óta keresem, és nem találom... — lépett most már közelebb Keceli Balázs és támasztotta is a falnak a ka­pát, hogy elvegye azt, amelyi­ket a magáénak tart. — Nohát pedig, komám, ez nem a te kapád... Ez az enyém.., Itt van ni, ez a görcs ... Én faragtam bele a nyelet, hát csak ismerem — rázta a fejét Nagy János mély meggyőződéssel... — Hó, te, az anyád, hová rohannál! — rik­kantott a lovakra, amelyek na­gyon indultak volna, már bele a szép tavaszi világba. — Ugyan már, ne mondjad, komám... Az ember megisme­ri talán csak a saját szerszá­mát... Tíz éve is megvan, hogy A hevesi vásárban vettem, így, nyelestől... Hát add csak ide szépen — bizonygatta Keceli... Nagy újból megnézte a ka­pát, elölről, oldalról, alulról, thonnan csak szemre lehet hász és az egyetemi tanár igé­nyei között — mondja. Az igazgató türelmesen magya­ráz. — Nem lesz akkor juhász sem, a mai értelemben véve, csak ipari szinten dolgozó me­zőgazdasági nagyüzem, s aki ebben munkálkodik, az a hiva­tására éppúgy készül fel, mint az egyetemi tanár. Miért lenne más az igénye és főleg miért lenne alacsonyabb az igénye — mert a kérdező kimondatla­nul is erről érdeklődött. A kö­vetkező kérdés az egykori gép­rombolók aggodalmát, félel­mét őrizte meg. — Lesz-e mun­kalehetőség a szaporodó em­beriségnek, a gépesítés, az automatizálás virágkorában? — Természetes, hiszen csök­ken a munkaidő, s a munkafo­lyamatok, a munkahelyek szá­ma megsokszorozódik. Aki figyelmesen nézi a hall­gatók arcát, s a felszólalások­ból nemcsak szavakat hall; konstatálja, hogy nem szervez­ték itt meg a „kérdezz-fele- lek”, játékot, a kérdések, a fel­szólalások mind spontán ér­deklődést takarnak. Főleg azt bogozzák kitartóan, mit is je­lent az, hogy Magyarország a Szovjetunióval történelmileg azonos időszakban jut el a kommunizmusba. A lányok, a tizenhétévesek, nem kapcsolódnak be a vitába. Ök biztosak abban, hogy ezt az azonos időszakot megérik, szá­mukra talán csak az kérdéses: életük mekkora hányada esik majd a kommunizmusra. Az idősebbek türelmetlenül fag­gatják az előadót, mintha azt szeretnék az új társadalmi rendszer építése meggyorsulna, megkétszereződne, de a küszö­bük előtt megállna az idő. Azon, aki a kérdést feltette, megfogalmazta, látszik, nem nyugtatja meg a válasz. Ügy érzi, nincs oka optimizmusra, hiszen még a szocializmus alapjainak lerakásánál tar­tunk, messze még az az idő, mikor Magyarországon is a kommunizmus emelkedő épü­lete mellé rakják az állványo­kat. De nem nyugszik. Dátu­r Épül az új egri színház mókát akar megtudni, pontos terminust. Mintha ez az igaz­gatótól függne, s ha ő akarná, ha rajta múlna, már holnap bek őszön tene a kommunizmus. Esze, értelme elfogadja a vála­szokat, látja: a társadalom mi­nőségi megváltozása nem me­het máról holnapra, de úgy ér­zi, valami furcsa méltányta­lanság készül ellene — hiszen az évek eljárnak felette ... Többször feláll. Mintha ön­magát akarná meggyőzni, hi­szen a kommunizmus építésé­nek üteme is meggyorsul, s az emberi életkor határai is kito­lódnak ... Mások is felszólalnak, in­kább az idősebbje. A hátul ülők, a fiatalok — hallgatnak. Szimbolikus ez a hallgatás, ők nem érdekeltek az időpontról szóló vitában. A negyvenesek, ötvenesek beszélnek helyettük is. Furcsa ellentmondás. A jö­vő társadalmáról, az ember igazi felszabadulásáról van szó, s e felszólalásoknak mégis van valami komor, pesszimis­ta mellékzöngéje. Az emberek magukról beszélnek. Annyi „önzés” megbocsátható, ha egyáltalán önzés ez. Az ablak mellett ül egy öt­venes férfi. Eddig hallgatott, most ő is megszólal. Csak ennyit mond — mindnyájuk nevében — korán születtünk. ö juttatta eszembe a szak- érettségis fiatalokat, akiktől már hallottam ezt a mondatot: „korán születtünk” — egészen más hangsúllyal, más éllel — egy évtizeddel ezelőtt. Mert a két „korán születtünk” között nemcsak évtizednyi idő van — a szocializmus áll közöttük. A szocializmus, amely nevetsé­gessé tette a fiatalok aggodal­maskodását, s kissé indokolja az öregek keserűségét. A kívül álló, a krónikás, aki hallotta a két kijelentést, úgy érzi, dokumentumokat, emberi dokumentumokat ismert meg, amelyek a szocializmus határ­köveit jelzik. Határköveket, az új világ emberi lelkekbe vert határköveit. Krajczár Imre Ez évben is építenek KISZ-tábort Felsetárkánvon Már vasárnap hozzákezdenek a munkához A KISZ Heves megyei Bi­zottsága minden évben tábort épít Felsőtárkányon, ahol a fia­talok a szórakozás és pihenés mellett tanulnak is. Tavaly például a nyár folyamán a hat hétig tartó táborban kéthetes turnusokban úttörő- és KISZ- vezetőképzés folyt. Az úttörő- és KlSZ-vezető- képző tábort ebben az évben is GYURKÚ GÉZA: venni egy kapát, amelynek fe­je úgy hajlik vissza a nyelé­hez, mintha hozzá akarna si­mulni, akrácsak valami szerel­mes lány. Nincs igaza ennek a Balázsnak. Ez pedig az ő kapá­ja, megismerné száz közül is. Nem azért, mert jobb, vagy roszabb, mint a másik, amit Keceli tart a kezében, olyan ez is éppen, mint az... Kapa ... kapa ... mondhat­ná bárki, és mondhatná ö is, ha Keceli nem bizonygat­ná, hogy éppen az lenne az övé, amit a kezében tart. Ami­kor hogy nagyonis tudja, saját tulajdona, saját maga faragta nyéllel, s itt vette, ő is tán, tíz éve, még Miskánál, a szövetke­zeti boltosnál... — Tévedsz, te Balázs... Mon­dom, hogy az én kapám ez... Aki sokat dolgozott egy szer­számmal, megismeri tán ... Nem? — fogta most már aka­ratlanul is keményebben a ka­pa nyelét Nagy János és rette­netes határozottan nézett Ke- celire. — Nem tévedek, ha mondom ,.. Megismerném én a magam szerszámát ezer... de még tízezer közül is... Ez az én kapám, ha mondom, add hát ide, kár is sokat beszélni ró­la ... Ha most Nagy Jánosban fel­ötlött volna a józanabbik ész, az öregebbik szövetkezeti pa­raszt esze, s azt mondta volna: A legjelentősebb építkezések egyike Egerben a Gárdonyi Géza Színház átépítése. 1961. október 1-én állt munkába az ÉM Heves megyei Állami építőipari Vállalat. Az egykori építmény egy részét, zömében a nyugati homlokzatot, már lebontották, s mindenfelé új, piros téglafalak magasodnak. Meg-megállnak az egriek és vidékiek az építkezés mellett: érdeklődő figyelemmel kísérik a munkát. Felkerestük a szín­házi munkák építésvezetősé­gét, hogy tájékoztatást nyer­jünk és megtudjuk, milyen is lesz az új Gárdonyi Géza Színház. Kimutatások, számítások, tervek borítják Szegedi Mihály építéstechnikus asztalát. Je­lenleg ő vezeti az építkezést. — Az építkezésen átlagban ötven munkás dolgozik. Bár a zaton zömében, valamint a Klapka György utca felé te­kintő déli rész jelentős felét, üvegfal képezi, majd mögötte, mind a földszinten, mind az első emeleten terjedelmes, ké­nyelmes előtér kap helyet. A színházépület belsejében is merőben új kép fogadja majd a látogatót. Lekerül a félkör­ben húzódó páholysor és he­lyette hátrafelé emelkedőén elhelyezett padsorok foglalnak majd helyet, az újonnan átépí­tett emeleti részen különlege­sen modern megoldásban kap­nak majd helyet a szellőzőbe­rendezés nyílásai és a világí­tótestek. A földszinten és az emeleten, meglehetősen nagy előcsarnok, foyer, dohányzó, büfé és ruhatár áll majd a színházlátogató közönség ren­delkezésére. A színpad nyílása is mérsékelten nagyobb lesz. A pirosló téglarakások, sár­ga homokbuckák és felhalmo­zott épületfahalmok között járva, hirtelen különös gép­zúgás üti meg a fülem. Igen, egy egészen szokatlan, külön­leges gép dolgozik itt, keveri a habarcsot és szivattyúberen­dezésével, csöveken át mind­járt továbbítja is a megfelelő munkahelyekre. Az új épület egyes részein szállítószalagok sora viszi a téglát a magasba, a kőművesek kezeügyébe. Mikor a kongóan üres, egy­kori színpadi részen kószá­lunk,'önmagától tolul ajkamra a kiváncsi kérdés: — Mikorra készül el az új egri színház? — 1963. augusztus 31-ében van megjelölve szerződésileg az átadás időpontja és ezt a vállalat minden körülmények között be is tartja. Ebben az megépítik. Ezért már vasárnap reggel 150 úttörő és kiszista fiatal megy ki a felsőtárkányi táborhelyre, ahol hozzákezde­nek a planírozó és csinosító munkákhoz. Nemsokára sor kerül a sátrak felverésére is, s így a fiatalok már egy szépen felépített táborba érkezhetnek majd. Cseh István A KAPA — Itt van, komám, vidd a fe­nébe a kapádat... Ha a tied, ha nem... Pont egy kapa hiányzik a boldogságodhoz ak­kor, amikor ötezer holdért, meg ötszáz hízóért beszélhet­nél, akkor vigyed ... Úgysem sokat forgatjuk mi ezt a ka­pát, az már csak jobbára az asszonyok dolga... Ha ezt mondta volna most, akkor Keceli vagy elveszi a kapát, vagy szégyenkezve elne­veti magát, megrántja a vállát, ahogy szokta, kicsit hányaveti módon és biztosan így felelt volna: . — Igazad van, komám, fe­nébe azzal a kapával, akár kié, enyém-e. vagy a tiéd ... De Nagy János megmérgese­dett, nem is a kapa végett, in­kább csak azért, hogy bejött ide a szövetkezetbe ez az em­ber, megtették csapatvezető­nek, rögtön, mert tíz holdja volt.... S most el akarja ven­ni még az ö kapáját is, aki pe­dig tizedik éve gürcöl itt, hogy jobban menjen a szövetkezet dolga, akinek ezen az egy .ka pán kívül jóformán semmije sem volt. Hát lehet ezt? Hát szabad ezt? Semmiképpen sem. Márcsák az igazság miatt sem. — Márpediglen ez a kapa nem a tied ■.. Nem adom — szűkült össze Nagy János sze­me, s mikor kimondta, már meg is bánta, mert minek kel­lett még ezt is mondani, hogy: — Te frissenjött! Keceli egy pillanatig szinte értetlenül nézte Nagyot. Első hallásra nem tudta, hogy mi­ért háborodjon fel jobban, s hogy egyáltalán felháborod- jon-e: a kapáért, vagy a fris- senjöttért. Aztán, hogy rendbe- rakódtak a dolgok a fejében, hogy megértette, a kapa is, meg a frissenjött is együttjár­nak, mint rossz ökrök a járom­ban, kegyetlenül elöntötte a méreg ... — Hogy frissenjött... Azt a nagyon jó keserűit a magassá- gos égnek ... Frissenjött va­gyok, mi? De a tíz holdam jó volt nektek, mi? Meg a két lo­vam. Meg a két tehén, disznó, kocsi... Azt mind elvettétek tőlem... Mi? Most meg még a kapámat is ... Hát abból vem esztek ... Ide azt a kapát, mert magam is megbánom, olyat csi­nálok, te semmire sem jutott — rdgadt a kapa nyele után Ke-. celi. —1 Ebből pedig nem eszel — feszítette meg lábát is, izmait is Nagy ... — Ide a kapámat, a jóistenit, ha mondom ... Még az úristennek sem a ma­gamét, nemhogy neked — hor­rent vissza Nagy. — Szóval, nem adod, ami az enyém? — keskenyedett most össze Iteceli szeme is ... — Azt nem adom, ami az enyém — próbált most már re- tirálni Nagy, mert valahol, ott esztendőben az építőmesteri munkákkal végzünk és 1963-ra már csak a szak- és szerelő- ipari rész elkészítése marad. — Ki készítette el a terve­ket? — Az új színház tervező mérnöke: Mányoki László. Minden kéthétben lelátogat a munkához, hogy az adódó problémák megoldásában se­gítségünkre legyen. — Problémák adódtak-e? — A legutóbb súlyos kér­désként merült fel a vakolat leverése nyomán, hogy a régi színház épületének megmaradó falai statikailag megfelelőek- e? A lefolytatott vizsgálat azonban megfelelő eredmény­nyel zárult: a régi, öreg falak alkalmasak a további rá-, il­letve beépítésre! Amikor búcsúzásul betekin­tünk a sok forró sikert látott öreg színház nézőterére, majd pedig távozáskor szemrevesz- szük a már elkészült új ré­szeket, szinte magunk elé tá­rul a tervek nyomán Eger új kulturális büszkesége, Thalia papnőinek és papjainak kor­szerű és modern csarnoka: az új Gárdonyi Géza Színház. Sugár István Két tűzeset — met dnem 60 ezer forint kár Április. 9-én, délután háj romnegyed ötkor az egri Üt­és Vasútépítő Vállalat három gépe vált üzemképtelenné, mert egy gondatlanságból ke-f letkezett tűz megrongálta őket, A vállalat nem tartotta be a tűzrendészet! előírásokat, s egy gép kipufogócsövét a gyűlés kony nádpallón vezette kereszt tül. A tűz a lángot fogott nád­pallókról terjedt át a gépekre. Az akozott kár 58 ezer forint. Az illetékesek ellen eljárást in­dított a tűzrendészed hatóság. Két nappal később, este há­romnegyed tízkor, az egri Gö­rög utcából jeleztek tüzet: Dei­ne István fáskamrája gyulladt meg, a kamra fala mellé kiön­tött tüzes hamutól. A kamrá­ban ezer forint értékű kár ke­letkezett. Az elsőfokú tűzren­dészeit! hatóság megindította az eljárást. belül érezte, nem okos dolog,' amibe itt, öreg szövetkezeti tag', létére, belekeveredett. Keceli', előre ugrott, megmarkolta a', kapa nyelét, s nagyot rántott.'. Nagy megtántorodott, de aztán', elöntötte a méreg, meg a vir-j tus is, visszarántotta a kapát,] most meg Keceli vesztette el] az egyensúlyát, hogy nekiütő-< dött a szerszámos falának... ; — Megütöttél, engem ütöttél, meg?! — ordította el magát Ke-; cell, s már ugrott is, már ütöttj is ... J Mire szétválasztották a két; embert, úgy néztek ki, mini', régen, ha összeverekedett az', alvég, meg a felvég... j — A nagyon jó úristenit ma-', guknak — tépte a haját a bri-', gádvezető ... — Hát megbolon-', dúltak, vagy mi? Lisztes f?-‘ jűek és úgy verik itt egymást,', mint valami két suhanc ... Hát', mi volt a baj? ', Keceli bedagadt szeme alól', rápislogott Nagyra, mondja-e,; vagy sem, hogy mi volt a baj...', De az hallgatott... Megszólalt hát', lassan, most .már kegyetlenül', , szégyellve, bánva is a dolgot,', kicsit tagolva a szót... — Azon vitáztunk egy kicsit...', mondom, azon... hogyhát bal-] ról jobbra, vagy jobbról balra] kanyarodik-e a paszuly a ka-] rón... Igaz-e komám? — Ühüm ... ilyen agrotech-] nikai vita volt... Na — bálin-] tott Nagy és elfordította a fe-; jét... A kiköpött fog szépen; elfeküdt a porban, éppen a két] kapa mellett __Olyan egy for-] ma volt az a két kapa, hogyha] lehetne anyjuk, hát az sem tu-', dott volna különbséget tenni', közöttük— ! A hátsószínpadi és zsinórpad- lási rész is jelentékenyen bő­vül. A színház befogadóképes­sége mintegy harminc fővel növekszik. Kint sétálunk az építkezés színhelyén. Itt, a Lenin út gyalogjárója vonalában már készen áll a színház új főbejá­rója és két oldalt már kész a pénztárfülke is. Az előcsar­nokba vezető főbejárat piros­téglás nyers teste már ilyen durva formában is sejtetni en­gedi az új épület modern jel­legét. E rész mögött, az egy­kori park helyén, Jiatalmas, mély, kiépített üreg tátong. — Itt kap helyet a szellőz­tetést biztosító gépi berende­zés, — kapom a felvilágosítást. — Hét méter mélységig kellett lemennünk itt. Mintegy 60 százalékban már készen is van a szellőzőgépház. Ugyanis hatalmas gépi berendezés szívja majd el a színházi tér­ből az elhasznált levegőt és hajtja be a frisset. tél hidege némileg akadályoz­ta a munka menetét, elmond­hatjuk, hogy a tervezettnél gyorsabban halad az új szín­ház építkezése. Ha az időjárás kedvezőbb lett volna, még magasabb eredményt produká­lunk. Az építésvezetőség kis iro­dájának falán függ az épülő új színház távlati perspekti­vikus képe. Hát bizony rá sem fognak majd ismerni, ha készen lesz, a régi színház lá­togatói. A Lenin út felé te­kintő homlokzat, a réginél lényegesebben nyugatra fog húzódni. A régi épületből jó­formán csupán a magja ma­rad meg, amely azután min­den irányban, valósággal kö­rül fog épülni. Az új színház főleg észak felé terjeszkedik erősebben. Az itt épülő új szárnyban kapnak helyet a színházi adminisztráció hivata­li helyiségei, a színészek pró­baterme és kellő számú öltöző­je, stb. A Lenin utcai homlok­• '.-.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents