Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-14 / 87. szám

4 «BPÜJSA© 1962. április 14., szombat Tegnap este mutatta be az< egri Gárdonyi Géza Színházi Seribe: EGY POHÁR HZ című liáromfelvonásos vígjáté­kát, Vass Károly rendezésében. MEGSEü / Uj magyar film Királynő: BÜKÖS GYÖNGYI Hercegnő: KOVÁCS MÁRIA Abigail: ZAKARIÁS KLÁRA Bolinbroke: SZOBOSZLAI SÁNDOR Masham: PALÄNCZ FERENC Híre és a körülötte támadt vita jó előre megelőzte egri be­mutatóját, S mivel, hogy a kritikus is újságolvasó ember, így Hát hagy figyelemmel kí­sérte a dicsérő megnyilatkozá­sokat éppen úgy, mint az el­marasztaló sorokat. Sokan el­mondták már — sőt le is ír­ták — véleményüket pró és kontra erről az új niagyar filmről. A megkésett kritika noha feltétlenül arra törek­szik, hogy valami újat is ad­jon a nagy vitához, mégis el­kerülhetetlen, hogy szerény véleményével ne csatlakozzon egyik vagy másik — „garas­hoz”, amelyet már letettek, ebben az ügyben. Almássi István és Kékesdi Gyula novellájából Galambos Lajos írt filmet, Makk Károly rendezte, operatőr Illés György. Várakozásnak meg­felelően érdekes, s újszerű ez a film, noha az új vonások nem ezzel a produkcióval vo­nultak be az utóbbi évek ma­gyar filmművészetébe. (Inkább az Ígéret földjével, vagy a Két félidő a pokolban című film­mel.)­Bene László vízügyi mér­nök mindenben csalódott, kié­gett ember, mígnem a vizet sóvárgó pusztán, egy maszek fúrómester izgalmas felfede­zéshez juttatja. A víz kavi­csot hoz fel — alattunk a Du­na, tengernyi víz — kiált fel Bene, s nagy tettekre képes lelkesedéssel kezdi harcát a vízért, a maga igazáért. Kecs­késben, az állami gazdaság igazgatójában nagyszerű tár­sat talál, s így ketten vívják szenvedélyes harcukat, az új­ért, szembeszállva a maradi- sággal, a megszokott kénye­lemmel, a bürokráciával És győznek! Győznek, de milyen eszkö­zökkel? És mit takar a film­ben emlegetett maradiság, bü­rokrácia, amelyet az alkotók szerint a vízügyi főigazgató­ság vezetői képviselnek? Bü­rokrácia lenne a józan meg­fontoltság, a tervfegyelem, tör­vényeink betartása? És forra­dalmi lendület, követendő pél­dakép mindezek általuk kép­viselt ellentéte? Bene és Kecs­kés lennének korunk emberei, a kommunista embertípus? Igaz, nagy bátorságról tesznek tanúságot. Bene kiabál, és az asztalt veri főnöke előtt, rá­csapja az ajtót, majd csöveket lop, Kecskés pedig engedély nélkül kutat fúrat, szabályta­lan kifizetésekre kényszeríti főkönyvelőjét, s amikor ez a törvényre hivatkozva ellen áll, jól falhoz teremti, s a kutat, amelyet a hatóság lepecsétel- tetett, feltörik. Ez lenne hát a bátorság? Az ember kijön a moziból, s gondolataiban kérdés, kér­dést követ. A film alkotói az erős akaratot, az új iránti lel­kesedést, az akadályokat is bátran vállaló embert, a hivatás megszállottjait akarták szembe állítani a kényelmes tunyaság­gal, bürokráciával. Igaz, érde­kes, újszerű, napjaink nagyon is reális és hasznos problé­máival foglalkozó filmet lát­tunk. Ennek ellenére a film fő gondolatával, a megoldás mód­szereivel nem lehet, s nem szabad egyetérteni. Kimondjuk nyíltan: a film két hőse; a két megszállott, anarchista húro­kat penget, sőt egyes jelene­tekben még játszik is rajta. Forradalmi lendület, igaz, ez kommunista jellemvonás, de a józan megfontoltság is az. Dobtunk mi már ki sok mil­liót „forradalmi lelkesedésből”, építettünk földalattit, és még sok mást, amikor híjján vol­tunk a körültekintő alaposság­nak. De hát a végén nekik lett jjgar.uk, a megszállottaknak, hiszen bőven ömlött a víz a csökutakból, s nem kellett megvárni a sok pénzért épü­lő csatornát. Az igazságnak ez csupán egyik oldala. A film hősei túlfeszített lelkiállapo­tukkal, féktelen kiabálásuk­kal, s gyakran már a hóbort- ság határát súroló különös barátságukkal nem sok bizal­mat kelthettek feletteseikben. (Nem is beszélve a témához egyáltalán nem illő naív sze­relemről, a verekedési jelenet­ről, stb.) Jelszavuk: a cél szen­tesíti az eszközt. Vitázni kell ezzel a felfogással is. A mi rendszerünkben most már so­ha többé semmilyen cél nem szentesíthet erőszakos eszkö­zöket és az igazság útja be­csületesen, törvényesen is jár­ható. És ehhez talán még több bátorság is kell! Igazuk lett, de mi lenne, ho­vá vezietne, ha az élet minden területén így, és ilyen eszkö­zökkel harcolnának az embe­rek a maguk igazáért, még ak­kor is, ha az indokolt. Vitatha­tó a film befejezése is. Meg­jelenik a pusztán egy luxus- gépkocsi, kiszáll a képviselő, konstatálja, hogy vizet ád a kút és mindent elintéz. Terv­hivatalt, gazdasági főtanácsot, mindent. Vagy nem? Inkább ezek ellenére döntött? Erről már nem szól a film. Hibás felfogásból született a befeje­zés azért is, mert nem akörül folyt a vita, hogy van-e, jön-e a viz a kútból. Ezt egyből hit­te a magas, de kétségkívül ké­nyelmes hivatal is. ök mind­ezt tudományosan akarták megfelelő tervek, engedélyek alapján, kellő pénzügyi fede­zettel — s nem természetesen saját magukat is fedezve —, s nem csupán egy gazdaság, ha­nem egy ország gondjával a vállukon. És ez ellen harcol­nak a film hősei a maguk módján,s a film alkotói nem jut­tatják (kifejezésre ítéletüket az erőszakos módszerekkel szem­ben. Nagy és merész vállalkozás ez az új magyar film, kár, hogy elhibázott alkotás lett belőle. Érdekesen izgalmas a művészi megfogalmazás módja, s emlékezetesek maradnak egyes jelenetei. Különösen Il­lés György alkotott újat és maradandót kamerájával, képei kifejezőek, hangulatot árasztanak, s a néző kénytelen átvenni azt. Gondolunk itt többek között a céltalanságot kifejező induló képsorra, a himbálódzó légpuskás jelenet­re, a homokviharra, s a pusz­tai totálképekre. Makk Károly határozott ren­dezői egyénisége az egész filmre rányomta bélyegét. Kü­lönös, zaklatott hangulata van a filmnek, s a hosszúra nyúlt expedíciót kivéve, életünk iz­galmas, lüktető tempóját adja. Külön dicsérendő a hősök lel­kiállapotának érzékeltetése, de ugyanakkor kár, hogy nem fogta vissza helyenként a két „megszállott” játékát, mert ők így mégjobban aláhúzták anar­chista jellemvonásukat. Jó színészi játék egész sora emeli a film művészi színvo­nalát Pálos György Bene mér­nök szerepében jól felépített, kitűnő alakítást nyújt. Tetszik Szirtes Ádám Kecskés igazga­tója is, noha itt-ott a 39-es dandárból kölcsön vett eszkö­zöket véltük felfedezni játé­kán. Említésre méltó Pécsi Sándor ízes kútfúrója és a szí­nészi munka tekintetében elfo­gadható Papp Éva alakítása is. A többi, szűkreszabott szere­pekben Makiári Zoltánt, Mol­nár Tibort, Básti Lajost, Kál­lai Ferencet, Ladányi Ferencet és Tompa Sándort láttuk. A film hangulatához jól alkal­mazkodó, s azt mégjobban ki­fejező zenét Fényes Szabolcs szerezte. Érdekes és újszerű filmet lát­tunk, sajnáljuk, hogy a film alkotói —főleg írói—helytelen, rossz következtetésre jutottak, s a produkció több jó oldala mellett, nem tudunk szabadul­ni az egyes szituációk rossz ki­csengésétől, s ezért nem üd­vözölhetjük ezt az alkotást úgy, mint ahogyan szerettük volna. Márkusz László 1962. ÁPRILIS 14., SZOMBAT: TIBOR 45 évvel ezelőtt, 1917. április 14-én halt meg LAZAR ZAMENHOF lengyel orvos, az eszperantó nyelv megalkotója, (Doktoro esperanti: ,,a reménykedő” — így nevezte magát). 75 éve, 1887-ben jelent meg az első nyelvtana. Azóta a köny- nyen elsajátítható nemzetközi nyelvnek világszövetsége és 62 or­szágban hívei vannak. Zamenhof kiváló irodalmár volt, Shakes- peare-t, Schillert, Goethét és más klasszikusok műveit, sőt a Bibliát is lefordította eszperantóra és ő alapozta meg továbbá az eszperan­tó eredeti irodalmát, 170 éve, 1792-ben e napon halt meg HELL MIKSA csillagász, ő tervezte a nagyszombati, a győri és az egri csillagvizsgálók berendezését. 1769-ben Dániába hívták és itt a Venus-nak a Nap előtti átvonulásából meglepő pontos­sággal számította ki a Nap—Föld távolságot. A kiváló tudós északi útja alkalmával először mutatott rá a magyar és a lapp nyelv rokonságára. 50 évvel ezelőtt, 1912. április 14-én éjjel a világ legnagyobb hajója, a TITANIC, első útja alkalmával, Angliából New Yorkba menet jéghegybe ütközött. A hajó 90 m-es sérülése folytán két és félóra alatt elsüllyedt. A borzalmas katasztrófa következtében 1500 ember vízbefúlt, a a helyszínre siető Carpathia gőzös 700 embert tudott megmenteni. LÁZÁR ZAMENHOF Innen — onnan Egerben du. fél 4 és este 7 órakort Egy pohár víz (Kisfaludy-, illetve Madách-bérlet) imiitiKiiniiiiiiiitaiiiitnitmnttMuitiititiifHtuaumtiwnttMitfiiaiiiitflintiiiiiiiiHtitiniiiiiiaiitiitiiiiiBUtiiaii'imiMrotiimiiiiiiiiiiiiaiiiuaninitiiiii iBukDauaiianMiamfrrviiitiiiiiiiai!iiiiiiiiiai>aiiaiMMa»aiiiiilitaiiaiiiiia'iBi'*iia»aiiaiiaiiaihiiiaiiaiii liiiiiitiiaiiaiiBiHHaHaiiauana BÍRÓSÁGI elismerés A San Franciseo-i bíróság előtt éppen ötszázadszor jelent meg egy tiszteletreméltó kül­sejű, 80 esztendős hölgy —' it­tasság és többszörös rendzavar rás miatt. A fiatal bíró felol­vasta a vádlott elképzelhetet­lenül bosszú bűnlajstromát és a jelenlevők legnagyobb meg­lepetésére kijelentette: „Mivel zászlót nem adományozhatunk önnek egyedülálló rekordja megünneplésére, ezért, hogy mégis egy kis örömet okoz­zunk, a bíróság ezúttal fel­mentő ítéletet hoz!” TOMBOLJA KI MAGÁT! Egy marylandi (USA) ven­déglős egyedülálló ötletet va­lósított meg. Szállodájában a vendégek megfelelő összeg le­fizetése ellenében — tetszésük szerint viselkedhetnek. Házi­rend egyáltalán nem köti őket, a berendezési tárgyakra nem kell vigyázniuk, a cigaretta ha­muját nyugodtan a földre szór­hatják, és így tovább. A szál­loda vendégcsalogató jelszava: „A mi szállodánkban mindazt megteheti, amitől otthon a fe­lesége eltiltja”. EGRI VÖRÖS CSILLAG MegszáUottak EGRI BRODY A kapu nyitva marad GYÖNGYÖSI FUSION Egy asszony, meg a lánya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Áprilisi riadó HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lányok tavasza HATVANI KOSSUTH Fiatalok voltunk FÜZESABONY Kenyér és rózsák HEVES Én és a tábornok PÉTERVASARA Ludas Matyi musoras Francia követ: HERÉDY GYULA 29. Tudta, milyen fontos az első > benyomás, a szűkszavú jelen­> tés minden betűjét megfontol­> ta, a várható következmények­> kél együtt. Schellen berg naptárával jét­> szadozott. — Es, mi a biztosíték? A > biztosíték, hogy valóban való» 5 diák ezek a hamis pénzek? > Hogy nem járunk úgy, mint a ! múltkor? Kruger elmondta a próbát a Fayermann fivérekkel. — Két fogoly véleményére I neun fogjuk magunkat bízni. ; Különösen nem két olyan fo- : golyéra, akik azóta már nem léteznek. És, ha tévedtek? í Megfcorbácsoltaitja hamvaikat? Vagy megkorbácsültatja a ké- ! ményből felszálló füstöt? Kruger várta a két kérdést, de ; ennyire hűvös fogadtatásra I nem számított. Schellenberg ( azonban, közben már behívta > egyik emberét, átadta a bank- • jegyköt eget és halkan utasítot- '■ ta valamire. Utána a Birodal- ■ mi Bank titkárságát kérte — ' aiktn» vonalon. Kruger aernae­szetesen csak a párbeszéd egyik oldalát hallatta. — Heil Hitler, üdvözlöm, Scheilenberg beszél... Igen, igen, az rendben van, de újabb ügyünk lenne... Veszélyes csempészbandát füleltünk le a határon és a zsákmány között akadt néhány köteg font-bank­jegy is... Nem érti? Font An­gol font... Igen, igen... Nos, szeretnénk beváltani a megfe­lelő jutalmak kifizetése céljá­ból: Át is küldtem már... Nem vagyok szakértő, önöknek kell megállapítani a valódiságot. Kérem, ellenőrizzék majd. „. Jó, jó, a viszontlátásra. — Örülnek — mondta nem titkolt gúnnyal Schellenberg Krugemek, miután letette a kagylót — szűkében vannak a fontnak és ez váratlan üzlet számukra. Most természetesen megvárjuk a bank válaszát, de addig is gondolkodjon római útján. — Rómába átázom? — kér­dezte csodálkozva Kruger. — Méghozzá azonnal. Intéz­kedem, hogy megfelelő futár- ÖOpet bocaacsanek rendeUkeze« sere. Felkeresi az Olasz Királyi Bankot, és a megfelelő körítés­sel beváltja a fontokat Mond­juk ezer fontot. Nem, mintha a valódi líra többet érne a ha­mis fontnál, de megpróbáljuk. Közben visszatért Schellen­berg embere és világos disznó­bőr táskájából vadonatúj már- teafcötegefc kerültek elő. Kroger a pénzt nézte, de mindig az járt eszében, miért disznóbőr táskában hozta, miért nem műbőrtáskát vitt magával Schellenfoerg a biztonság oká­ért megkérdezte: — Nem volt fennakadás? — Alázatosan jelentem, va­lamennyit rendben találták. Kroger búcsúzkodott és ke­ze már a kilincsen volt, ami­kor Schellenberg utána szólt: — Ha ügyes, kereshet is az üzleten. Olasz szövetségeseink szívesen vesznek át ellenséges valutát — némi felárral. ... Hilde Kroger türelmetle­nül nézett órájára, este 11 óra volt, és férje még mindig nem tért haza. Kimaradásai gyako­riak voltak, de Bernhard min­dig e&öre jelezte azokat. Aznap viszont este hatra mondta ma­gát, a legidősebb fiúnak volt a születésnapja. Fél tizenkettő volt, amikor az autófókezésből és az ajtócsap.kodásból megsej­tette, hogy férje hazatért. De mire eloltotta a lámpákat, hogy az óvatosan megnyitott ablakon át kitekintsen az elsö­tétített utcára, már nem látott semmit. Alig csukta be az ab­lakot, hallotta férje hangját: — Őrnagy vagyok, Hilde. Hilde asszonyos puhasággal törleszkedett férjéhez, úgy zsongta: — Az én férjem nagyon nagy ember. — Menj ki az előszobába. ott egy bőrönd. — Bőrönd? — kérdezte fel- indultan és meglepődve az asszony. Hol jártál? — Rómában — felelte nyu­godtan Kruger. — Egt kis dol­gom akadt. Az asszony tágranyüt sze­mekkel nézte, azután rohant ki, és már ott, az előszobában bányászta a koffer mélyéből a sok, csodálatos szerzeményt. Kruger jó családapa volt, a gyermekeknek is hozott. A szü­letésnapját ünneplő fiúnak kü­lön ajándékkal kedveskedett, egy kis játék Alfa Rómeóval. Az első felindulás és osztályo­zás után, Hilde félénken meg­kérdezte: — Valóban Rómában jártál? — Egyszer majd ... majd, mesélek róla, milyen nagy em­ber a te férjed — mondotta Kruger. Azután mérges lett ön» magára, mert elgondolta, hogy szeretett felesé­ge egy ostoba liba, s holnap mindent el­mond a szom» szádoknak. — De egyelőre maradjon a ket­tőnk ügye. Ad­dig senkinek ne szóljál, amíg meg nem enge­dem. — A Grete tantenak sem mondhatom el? — Nem! Az ajándékokat megmutatom azért... — Nem! Az asszony hálásan tapadt Krugerra, a kurta tiltó sza- vacskák sem zavarták. Az ágy felé vonta, amikor felsüvöltöt- tek a szirénák. f.Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents