Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

4 PíEPÜJSAG 1962. április IS., péntek Hja IIf halálának negyedszázados évfordulójára Huszonöt éve éppen, hogy a szovjet irodalom kiváló sza­tirikus-kettősének egyik tagja, Ilja Ilf meghalt. Furcsa dolog', de azt kell mondani, hogy lé­lekben vele halt a hűséges j társ is, Petrov, akivel együtt alkotta meg a "szovjet szatíra üyan kiváló remekeit, mint a ?Izénkét szék,. az Aranyborjú, ’agy a Földszintes Ajnerika. S Ián ez is igazolni látszik, hogy amikor kettejük közül az egyikre emlékezünk, szükség­szerűen kell emlékeznünk a másikra is. hisz alkotómunká­juk eredménye, a legendás Jií- ! i*ű . Jlfpeírov”-életmű egységes, | egész, amelyet természetszerű- | sn nem lehet szétválasztani I sem. í A két fiatal, odesszai szár- ! mazású újságíró 1923-ban ba­rózsaszentmárloni vájárt, szo­cialista brigádvezetőt, aki a gondjaira bízott emberekkel és a termeléssel mindig a leg­jobb tudása szerint, lelkiisme­retesen törődik. — AZ EGRI JÁRÁS ter­melőszövetkezetei ebben az évben a közös állatállomány növelésére 3811 tenyész- szarva&marhát, 97 sertést, és 730 tenyészjuhot vásárolnak. (Horváth Ferenc) — ELKÉSZÜLT a pétervá- #ári járási KISZ-bizottság má­sodik negyedéves munkaterve. A tervben nagy teret szentel­nek a mezőgazdasági tanulók­kal. az ipari tanulókkal való foglalkozásnak, a KlSZ-okta- íás 1962/C3-as tanéve előké­szítésének, valamint a nyári kulturális terv előkészítésének. — A KERECSENT}I Arany­kalász Tsz-ben 700 mázsa vctőburgonyát tároltak sza­badföldi veremben. Az el­múlt napokban kilencven asszony fogott hozzá a bur­gonya kiszedéséhez. Ebből a mennyiségből a kerecsenül tsz 150 mázsa vetőburgonyát a hatvani, az andornaktályai és a domiándi tsz-nek ad el. — MEGKEZDŐDTEK a má­jus 1-i ünnepségek előkészü­letei a péiervásári járásban. A járási pártbizottság opera­tív ülésén kitűnt, hogy ebben az évben mindenütt színpom­pás ünnepségre kerül sor a nemzetközi proletariátus nagy ünnepén. ’•átkozott össze, különböző la­poknál dolgoztaik, rendíthetet­lenül bírálva, ostorozva min­den olyan jelenséget, ami az új államrend fejlődésének aka­dályozójává válhatott. A bü­rokratizmust éppúgy kipellen­gérezték, núnt az emberi szűk- íejűséget, vagy a gazdasági élet szápolyoaóit, a spekulán­sokat. Valahogy ilyen élmény­anyag mesteri összeotvözése nyomán született meg az első „Ilfpetrav” remekmű is, a Ti­zenkét szék, amely harsány kacagásra ingerelte olvasóinak egyre szélesedő táborát. De a közönség alig ocsúdott fel a műnek járó csodálat első ámu­latából, amikor új alkotással jelentkezett • a két fiatalember — a bürokrácia nem kis bosz- szúságára — s benne hadszín­térre lépett ismét Osztap Ben­der is „... a török alatt való fia ... hogy második Odüsszeiá­jában leszámoljon a régi vi­lággal ...” A szatíra fegyvere a lehető legélesebbre fordul itt, kegyetlen gúnnyal ostoroz­za a könyv minden sora a visz- szaéléseket, az ostobaság, az emberi butaság megnyilvánu­lásait, miközben ez a különös iró-duó olyan mesteri figurá­kat rajzol Osztap mellett, mint Szkumbrijevics főkönyvelő, Vaszászualij, az ..elnyomott ér­telmiségi”, Feofan Muhin, a „zabművész”, stb. Es mindez a szovjet hatalom fejlődésének, erősödésének elősegítése érde­kében történt, mély hazafiság- ról téve tanúságot. Életük utolsó szakaszában írták meg amerikai utazásuk élményeit a Földszintes Ame­rika című utinaplóban, majd ezt követően egy kötetnyi hu­moreszket adtak közre, Ho­gyan született Robinson cím­mel. Munkájukat nyilván nagy lelkesedéssel folytatják tovább, ha a kegyetlen halál bele nem szól életükbe. Ilja llf súlyosan megbetegedett, majd 1937-ben, huszonöt esztendővel ezelőtt elhunyt. Nem sokkal élte túl társát Petrov sem, az életmű azonban, amelyet hátrahagy­tak, azóta klasszikus értékűvé nemesedett, s egyre-másra hó­dít a felnövekvő nemzedékek­ből toborzott, újabb olvasó­generációk táborában. Lökös István 19S2. ÁPRILIS 13., PÉNTEK: IDA 510 évvel ezelőtt, 1452 áprilisában született LEONARDO DA VINCI, az olasz reneszánsz egyik legegye­temesebb rpűvésze. Mint feltaláló­nak, számos elgondolását igazolta a késői kor (Ejtőernyő, A levegő­nél nehezebb repülőgép). Érteke­zés a festészetről című munkájá­ban e művészet technikáját vá­zolta. Gondolatait mintegy 5300 sa­ját maga által illusztrált kézirat­lapra jegyezte fel. Legnagyobbat mint festő alkotott: Az utolsó va­csora, A sziklás madonna és a re­neszánsz festészet ma is utolérhe­tetlen portréremeke, a Mona Lisa (1506) az ő művei. Válogatott írásai legutóbb magyarul, 1953-ban jelen­tek meg. 1948-ban e napon szavazta meg az alkotmányozó nemzet­gyűlés a ROMÁN NÉPKÖZTARSASAG ALKOTMÁNYÁT. 105 évvel ezelőtt, 1857-ben e napon született RONALD ROSS angol fizikus és bakteriológus, aki 1395-ben Indiában felfedezte azt, hogy a maláriát a szúnyog terjeszti. Későbbi, kutatásai során megállapította, hogy e betegség kórokozója a szúnyogban fejlő­dik ki. Kutatásaiért 1902-ben Nóbel-díjjal tüntették ki. Leonardo da Vinci Ä járási bemutató előtt... FILM - FILM - FILM — FILM — FILM A kapu nyitva marad Jugoszláv film Sok szívvel megírt, kedves, tanulságos történetet mond el a film, egy fiúról szól, aki nem ismerte a szeretetet. Ju­goszláv film, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be április 13—14-én és 17—18-án. LEZAJLOTTAK már a Há- mán Kató kulturális sereg­szemle idei körzeti bemutatói a füzesabonyi járás területén. A benevezett színjátszó és tánccsoportok, énekkarok és bábegyüttesek sorra bemutat­ták felkészülésük eredményeit, tudásuk legjavát a különböző | községekben megrendezett körzeti versenyeken, s most az eredmények értékelése után a zsűrik javaslatai alapján a járási bemutatóra készülnek. Az egyes csoportok és együt­tesek fellépése nyomán fény derült művészeti munkájuk jó oldalaira és fogyatékosságai­ra, s ezzel együtt a járás kul­turális életének fontosabb tennivalóira is. A színjátszó csoportok! ver­sengésében 14 együttes mutat­ta be tudását, de ezekből, saj­nos-, csali 4 csoport ért el vi­szonylag jobb teljesítményt. A színjátszók közt a pálmát a káli gimnázium csoportja vit­te el Max Frisch És a holtak újra énekelnek című színmű­vével. A káli színjátszók ve­zetője, a darab rendezője, Lo- kodi Magdolna tanárnő hozzá­értő és áldozatos munkája si­kereket hozott. Rajtuk kívül részt vesznek még a járási döntőn Tabi László Balatoni csetepaté című vígjátékával az aldebrői és a besenyőtelki színjátszók. A negyedik szín­darabot — Varga Imre Szom­bat este című színművét — az egeríarmosi színjátszók adják elő. A bemutatók tapasztalatai szerint több csoportnál gyen­gén ment a szövegmondás, a gyenge, illetve rossz maszkí- rozás, a térbeli mozgás. Álta­lában el lehet mondani sze­replésükről, hogy elmondják a szöveget, de nem élik át a mondanivalót, és nem játszák a darabot A tánccsoportok bemutatója után a zsűri több együttes fellépését javasolta a járási bemutatóra. A káli gimnázi­um tánccsoportja a Terenyei leánytánc és a Szlovák tánc bemutatásával fog szerepelni. A Háromugróst táncolják majd a besenyőtelki és a po­roszlói művelődési otthonok táncegyüttesei. A mezőtárká- nyiak a Pusztafalusi leány­tánccal, az egerfarmosiak pe­dig az Erdélyi legényessel lépnek majd fel. A felsorolta­kon kívül a káliak a Kállai kettőst, a füziesabonyi járási művelődési ház táncosai pedig a Bogár Imre című táncjáté­kot mutatják be. E két utóbbi csoport tanulta a legnehezebb táncot, és a körzeti bemuta­tókig kevés idő állt rendelke­zésükre a felkészüléshez. Most a járási seregszemlére kikü­szöbölik eddigi gyermekbeteg­ségeiket, és minden bizonnyal nagy sikert aratnak. A KÖRZETI bemutatókon megjelent tánccsoportok mun­kájának fő hibája abban van, hogy inkább csak bemutat­ják, de nem táncolják a tán­cokat Ez betudható annak is, hogy jórészt kezdő táncosok szerepeltek, és több csoport későn kezdte meg a felkészü­lést, hiányzik az alapos gya­korlás. Talán csak a poroszlói és a besenyőtelki tánccsopor- tok táncaiban csillant meg néha a táncos kedv. A jó zenekíséret hiánya is károsan befolyásolta a sikert, egyedül csak a besenyőtelki tánccsoportnál volt megfelelő zenekíséret. Több csoport tag­jai nem bírták végig énekelni táncszámaikat, hamar kiful­ladtak, mivel nem használták ki kellőképpen a zenekíséretet. Nagyban rontotta a táncok hitelességét a megfelelő ruhák hiánya és az is, hogy a tán­coló leányok a régi népi táncok bemutatása alkalmával ki­rakták magúiéra a karkötőket* karórákat, divatos cipőkben - és divatos nylon-harisnyákban táncoltak. A szavalok versenyében töb­bek között Székest István egeríarmosi szavaló ért el szép eredményt Arany János A walesi bárdok című versé­nek elmondásával. Ugyancsak a járási döntőre javasolta a zsűri Sömperger Márton al­debrői szavaiét is, aki Vörös- martytól A vén cigány című verset adta elő sikerrel. A já­rási döntő újdonsága lesz az egerfarmosi férfi és női ci- teraegyüttes fellépése. Nem­rég alakult meg ez a két cso­port, felelevenítve a magyar falu múltjának hagyományos dalait, hagyományos hangsze­rén, a citerán. Országos vi­szonylatban is igen kevés ha­sonló együttes működik, s így ez nagy ritkaságszámba megy a környéken. Érdemes lesz hát a jövőben szakszerűbben fog­lalkozni velük, és felkarolni anyagilag és művészileg egy­aránt nemes törekvéseiket. A járási bemutatóra a közel­jövőben Poroszló községben kerül sor, amikoris a bemuta­tó kulturális eseményeit a járási Tisza-parti ifjúsági béke­találkozóval kapcsoljuk össze. A színdarabok bemutatására az új, modem berendezésű kultúrotthonban kerül sor, amíg a táncok, szavalatok, és zenekari számok bemutatása a szabadtéri színpadon lesz. Ebből az alkalomból nem­csak a község lakossága, ha­nem a járás ifjúsága, s a já­rás összes művészeti csoport­ja előtt adhatnak számot a versenyző csoportok képessé­gükről, tudásuk eredményei­ről. RÉSZT VESZ még a járási bemutatón a járás több föld­művesszövetkezetének kultúr- együttese, ezenkívül az összes községek kultúregyüttesei is tapasztalatcsere jelleggel vesz­nek részt a poroszlói bemuta­tón. A hátralevő időszak a gyakorlás, az alaposabb fel­készülés ideje, s ez idő alatt a bemutató részvevői minden bizonnyal nagy szorgalommal, lelkiismeretes munkával ké­szülnek a nagy erőpróbára. Császár L hét darabot, és kitette a fehér rudacskákat az asztal szélére. Odalökött egy doboz gyufát is. Boldogan kapták fél a kincse­ket és Kruger intésére az ajtó felé hátráltak. — Mi legyen velük? — kér­dezte Wegner, amikor már el­hagyták a szobát. — Likvidálni. — Likvidáljuk őket? — cso­dálkozott Wegner. Ügy látszik, még keveset látott, hiszen né­hány hete foglalta el csak be­osztását. — A mór megtette kötelessé­gét. A feladatot elvégezték, ta­núkra nincs szükségünk — mondotta szárazon Kruger. — Ezek a ha­sonlatok, min­dig olyan talá- lóak — tette hozzá kénysze­redetten Weg­ner, mert nagy­ravágyó felesé­ge mindennap fejmosásban részesítette. Tegnap is lel­kére kötötte, szavát vette, hogy udvarias lesz főnökei­hez. Kruger tudta, hogy helyettese hízeleg, de most jól esett: — Az ember legyen olvasott. ... Másnap Kruger jelentést tett Schellenbergnek. Egysze­rű, tárgyilagos szavakkal mon­dotta: — A fontok elkészültek. Legalább tízszer elpróbálta otthon a tükör előtt, miközben feleségét és a gyermekeket családi látogatásra zavarta el. (F-aAyíatjuk.) zák őket, — ha hibát vétenek, súlyos büntetésben részesül­nek. Ahány hamisat találnak, annyi cigarettát kapnak. De ha valódit mondanak hamis­nak, akkor korbács lesz a szív- nivaló... Két óra múlva, a nyárfale- vétként reszkető fivérek hét bankjegyet tettek le Kruger elé és körülményesen magya­rázták, miért éppen azok nem valódiak. A százados1 biccentett Wegnemek. Az egész köteg a 19-es barakkban készült. — Milyen cigarettát óhajta­nak? Erőset, gyengét? — nyi­totta ki hosszúkás aranytár­cáját Kruger és odatolta a fog­lyok elé. Egyik sem mert elő- szőr venni, nyeltek egy na­gyot. Csak szemükben izzott a szenvedélyes dohányosok niko­tin-éhsége, amelyet feltüzelt a közeli beteljesülés1. Kruger tár­cát tartó keze egy darabig még előttük táncolt, aztán mintha félt volna a tisztátalan ujjak érintésétől, leszámolt Az a százados, akivel egy­szer már találkoztak, beszélt hozzájuk a táborirodán: — A varsói bankban dolgoz­tak? — Igen. A... a devizafor­galomnál. — Akkor adok egy felada­tot — a százados íróasztala fiókjába nyúlt és egy bank­jegy köteget vett élő. A testvé­rek úgy néztek rá, mintha csodát láttattak volna velük. — Ismerős pénzek — bizal­maskodott vigyorogva a száza­dos, aki természetesen nem volt más, mint Bernhard Kru­ger — angol fontok. Vannak közöttük valódiak és hamisak. Osztályozzák. Adok rá két órát, válasszák ki a valódia­kat és a hamisaikat. Mint a Hamupipőke. Ismerik a Ha­mupipőke meséjét? — kérdez­te katonásan Kruger. A két fivér vigyázba vágta magát, úgy dadogta egyszerre: — Igenis, ismerjük a Ha­mupipőkét. — Ide a tiszta szemet, oda a többit. Ide a szemet, oda a többit, értették?! Valódit, ha­misat, valódit, hamisat. De figyelmeztetem magukat — a Fayermann testvérek észre sem vették a nagy izgalomban, hogy a tegeaée helyett magáid — Első látásra megfelelnek. — Ezeket nyugodtan mik­roszkóp alá lehetik... Amennyire örült a százados a sikernek, annyira bosszantot­ta helyettesének túlzott maga- biztossága, s a szerény szavak mögül kibuggyanó öndicsérete. Wegner félreértette Kruger hallgatását, ismét rákezdte: — Az eredmény nem lehet kétséges, a szervezettséget si­ker koronázza. Megjegyezném, hogy időben sem csúsztunk el. — Azért lassan a testtel. Mégegyszer nem akarom meg­ütni a bokámat. Emlékezzen csak az első klisé-ügyre. A próba most következik. A tá­borirodába! Az őrségen kívül mindenki a táborirodába, és vezessék oda azt a két len­gyelt is. A Fayermann testvérek, mi­után kikerülték a 19-es ba­rakkból, újra egyszerű tábor- lakókká váltak. Szerencsének, a sors különös kegyelmének tartották, hogy könnyebb mun­kahelyre küldték őket, s vala­hogy az ütlegeléseket is elke­rülték. Nem tudták, hogy „őr­angyaluk” különös feladatra tartogatja őket. Az újabb hi­vatás — hetek múltán — meg­zavarta mindkettőt, de már indulniuk is kellett. A kísérők még a két fivér összeszokott suttogását is letorkollták. 28. — Fent a dúcban, a kis há­zam tetején galambokat ne­veltem. — Leó ajkára bizarr mosolyt varázsolt a visszaem­lékezés. — Kisfiú koromban a legjobb galambászofc közé szá­mítottam, azután elhanyagol­tam repülőpostáimat, de négy mindig hű maradt hozzám. Ha az eziistszárny is itt lenne ve­lem, repülne már haza az üze­net — Express-levél egyszerűbb lenne. Winston Churchill úr­nak, Nagy-Britannia minisz­terelnökének, London. Dow­ning street 10. Sürgős ajánlott, — Talán nem is hinne a le­vélnék ... ... Elkészültek, öt héten át bukdácsoltak gyengén sikerült kísérletek között, amíg végre káücerültek a gépek alól a tö­kéletesnek számító próbanyo­matok. Kruger megtapogatta a bankókat. Elővett két való­dit — konkurrense, az Angol Bank nyomtatta őket —, s mint a kártyás, aki egymásra tett lapjait csúsztatja lassan, hogy szemébe tűnjék értékük, vonalról vonalra, karcról Ivaréra hasonlította a bankó­kat. Wegner árgus szemmel fi­gyelte a mozdulatokat, de biz­tos volt a dolgában: — Nos, főnök?

Next

/
Thumbnails
Contents