Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

1962. április 13., péntek NÉPÚJSÁG Van fejlődés, de még most sem biztató Eger vendéglátóipari felkészültsége Már az elmúlt vasárnap is több ezer turista látogatott Egerbe, az utcákon nagy volt a forgalom, kisebb-nagyobb cso­portok járták az éttermeket, .ahol a déli órákban már elég nehéz volt helyet és bő vá­lasztékot kapni. Az igazi sze­zon még nem érkezett el, mi lesz hát a csúcsforgalom ide­jén, hogyan gondoskodik Eger város vendéglátása a külföldi és belföldi látogatókról, turis­tákról, akik bizonyára ebben az évben is nagy számmal jönnek majd Dobó városába. Erre kértünk feleletet, amikor felkerestük a vendéglátással foglalkozó vállalatok vezetőit, mondják el ők terveiket, el­gondolásaikat. Elsőnek Zsabka Endrét, a Park Szálló Igazgatóját kerestük fel. — Ami a szállodai ellátást Illeti, sajnos, még ebben az évben sem beszélhetünk javu­lásról. Az új, 200 személyes idegenforgalmi szálloda csak a következő évben épül fel. Konyhánk naponta ezer főre főz, s a Park Szálló éttermed­ben, s a teraszon egyszerre 700 személy részére tudunk he­lyet adni. A napokban vásá­roltunk ugyanis száz széket és ezzel bővítjük a teraszunkat. Ebben az évben már olcsóbb ételeket is készítünk, vásárol­tunk ugyanis egy rostsütőt, s ezen különböző sülteket, deb­recenit, kolbászt készítünk, körülbelül hétforintos áron. — Szeretnénk néhány szót hallani a Mecset Étteremről is. — A Mecset Éttermet rend­behoztuk, kissé átalakítottuk, új berendezést kap a terasz és július 1-től ott is bevezetjük a tánczenét. Mint újdonságot em­lítem meg, hogy a söntést megszüntettük és azt állófo- gyasztásos presszónak rendez­tük be, ahol feketekávé, fagy­lalt és sütemények kaphatók. Az Egri Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályának veze­tője, Szabó János, a követke­zőket mondotta: — Vállalatunk is igyekezett ä lehetőségeikhez képest felké­szülni a nagy idegenforgalom­ra. A tavaszi karbantartási, korszerűsítési munkákat elvé­geztük, s két új egységgel is gazdagodott hálózatunk. Ügy gondolom, az Egri Bistro meg­nyerte vendégeink tetszését. Ebben az étteremben vasárna­ponként 5—600 ember részére tudunk ebédet adni, de ha igény van, adunk reggelit uzsonnát is. Ifjúsági Étter­münkben egyszerre száz sze­mélyétkezhet, a konyha naponta 500 fő ellátására képes. Kicsi­nosítottuk a Vadászkürt Ét­termet is, itt mintegy ezer vendéget tudunk ellátni va sál-naponként. A népkerti sörözőnk lehető­ségeit még ebben az évben Sem tudjuk teljes egészében kihasználni. Az étteremben mindössze száz személy fér el, de kinn, a nyitott helyen mintegy 300 vendég részére tudnánk helyet adni. Vendé­geink csupán az esti órákban ülnek szívesen a kerthelyiség­ben, hiszen egész nap odatűz a hap, s az ernyőt még ebben az évben sem tudtuk beszerezni. A sörözőben ebben az évben is kisvendéglői ala­pon, ételek, italok fogyasztha­tok, este zenét is adunk. — Szeretnénk hallani né­hány szót a Szépasszonyvölgy, Strand és a vár ellátásáról is. — A Szépasszonyvölgyben nincs változás. Ott továbbra is egy pincehelyiség áll ren­delkezésünkre, s nem tudunk javítani a strand ellátásán Sem. Fölállítunk ugyan a strand területén két büfét, egy automata szörpkocsit, lesz mozgó fegylaltárus a strand előtt, italos sátor, de ^enn, a strand éttermében még min­dig nagyon zsúfolt forgalom Várható. A várba látogató vendégek számára már valamivel jobb ellátást tudunk adni. Igaz, itt is csupán ideiglenes sátor áll rendelkezésünkre, de az italok mellett tartunk előre csomagolt hideg ételeket is. Megkérdeztük a Felsőma­gyarországi Üzemi Vendéglátóipari Vállalat igazgatóját, Tóth Lászlót is, hogyan készültek fel az egri csúcsforgalomra? — Egerben a Halászcsárdá­ban és az Otthon Étteremben várjuk a városba érkező ven­dégeket, s e két étterem egy- egy forgalmas vasárnap 800— 1000 személy részére biztósít ebédet. Vállalatunk főleg a diákok ellátásában tud segíte­ni. Az elmúlt évben a Pedagó­giai Főiskola önkiszolgáló ét­termében 20 ezer adag ebédet adtunk ki. Ebben az évben ez a szám növekedhet, mert va­sárnaponként rendelkezé­sünkre áll a KlSZÖV-székház- ban levő éttermünk is. ★ Három vendéglátással fog­lalkozó vállalat vezetője ' nyi­latkozott a lehetőségek, a té­nyek birtokában, őszintén. Meg kell mondanunk, hogy nem nagyon megnyugtatók ezek a válaszok — igaz, a nyi­latkozatok ígérnek sört, bort, ételeket, de úgy néz ki, hogy a férőhely szempontjából ebben az esztendőben sem sikerül lényeges változást hozni a vá­rosba érkező turisták ellátásá­ban. Pedig vendégeink jó szív­vel jönnek Egerbe, de a hiá­nyos ellátás nem öregbíti a vá­ros jó hírét. Az elmúlt év III. negyedében közel 200 ezer turista érkezett a városba, s ez a szám, ebben az évben, bizo­nyára még emelkedni fog. A lehetőségeken belül lehet­ne javítani a strand ellátásán is. Igaz, kicsi a konyha, de szállítsák oda készen egy na­gyobb konyhából a különböző ételeket, vagy félkészállapot­ban a rántott szeleteket. Ha már a város vendéglátá­sáról van szó, szóvá tesszük azt is, hogy nem harcolunk kellő eréllyel felsőbb fórumo­kon Eger vendéglátó apparátu­sának bővítéséért. Az Országos Takarékpénztár egri fiókja rö­vid időn belül elköltözik. A város a vendéglátóipar számá­ra utalta ki a helyiséget, de az eddigi helyzet nem valami biztató, mert a pénzintézet ma­gának követeli, így dugába dől az okos terv és elgondolás: lé­tesüljön kávéház az OTP he­lyén. S már évek óta nem si­kerül az egyetlenegy szobából álló lakás miatt bővíteni a jó konyhájáról és zsúfolt, szűk helyiségéről híres Halászcsár­dát sem. Nagyon szép műemléképület Egerben a Panakoszta-ház. Sok ezer ember megnézi évente. S mit lát? Az utcára néző, nagy csupasz kirakatablakok mögött fogtechnikusok dolgoznak. Eb­ben az épületben, ahol már he­lyet kapott a Zeneiskola is, milyen szép, stílusosan beren­dezett, igazi cukrászdát (nem presszót) lehetne létesíteni, s előtte a téren elhelyezhető 15 —20 asztal, szék, tarka er­nyőkkel. Még a városképet is emelné. (Akik Szegeden jártak, elmondhatják, milyen szépen mutatnak a cukrászdák, ven­déglők elé kirakott napernyős asztalok). Az új cukrászda lé­tesítésének minden költségét a Park Szálló központja vállal­ná, csupán a helyiséget kelle­ne rendelkezésükre bocsátani. Sok ezer ember fordul meg a Szépasszonyvölgyben is. A ré­gi Tulipánkert, ahová beférne 100—150 ember, már évek óta raktárhelyiségül szolgál. Med­dig? Eger városát nagyon szeretik a külföldiek, s a belföldi turis­ták egyaránt. Ezt az évről évre emelkedő forgalom is bizo­nyítja. Harcoljunk jobban, ha­tározottabban és kitartóbban, hogy megfelelő körülmények között lássuk el vendégeinket, hogy azok kellemes napok emlékével térjenek vissza ott­honukba. Márkusz László özv. Gyóla Józsefné, Eger: A Nyugdíjintézettől kapott érte­sülés 5/.érint havi 150 forint kivé­teles ellátási járulékot kap és 32 forint baleseti járadékot. Fekete Lászlőné, Ecséd: A szocialista brigádokról szóló levelét lapunk Levelezőink Írják rovatában felhasználtuk. További tudósításait várjuk. Méray István, Eger: Kolacskovszky Lajos síremléké­vel kapcsolatos észrevételeit kö­szönjük, azzal lapunkban foglalko­zunk. Vigyáaat, életvessély I Az egri Gólya utcai új la­kásoknál, közvetlenül a P— 2-es ház mellett építettek egy lib. 80x89 cm-cs, négyzet ala­kú mély aknát. A „derék” építek azonban fedő, illetve tető nélkül hagyták, azaz nagy-nagy okossággal félig szórták cement- és vasbeton- gerendák maradványaival, hogy az esetleg abba beleeső gyerek — de felnőtt is — an­nál könnyebben halálra zúz­za magát. Mert a környék tele van gyerekekkel, akik ott szalad­gálnak az alattomosan meg­húzódó akna mellett, s nem is sejtik, hogy trsti épségük — egy-két felelőtlen ember miatt — állandóan veszély­ben forog. Különösen veszélyes az eset sötétedés után, mert az lí j lakótömbön, idestova más­fél éve, egyetlen villanykörte sem világít, — s ezt a lakók vonakodnak szóvá tenni, ne­hogy az a vád érje őket: — Mit ugrálnak? örülje­nek, hogy lakást kaptak ... Hát mi most a lakók he­lyett szóvá tesszük. Mielőtt még valami súlyos baleset történik! Képek a három megye irodalmi színpadának fesztiváljáról Mint már lapunkban is írtunk róla. Pest, Nógrád és He» vés megye középiskolás fiataljai szombaton és vasárnap ren­dezték meg a szavalóversenyék és irodalmi színpadok feszti­válját Egerben. A verseny során különösen jól szerepelt a gyöngyösi Vök Bottyán Általános Gimnázium irodalmi szín­pada. — A NAGYRÉDEI Szőlős- kert Termelőszövetkezet há­rom dűlőjében szerdán ezer ember: tsz-tag és besegítő dolgozott. Valamennyien a szőlőoltványok telepítésével foglalatoskodtak. Közlemény Számos kérelem érkezett a SZOT Munkavédelmi, Üjítási és Talál­mányi pályázata beadási határide­jének meghosszabbítására. Közöljük, hogy miután a pályá­zatot még 1961 novemberében hir­dettük meg, a beküldési határidő változatlanul 1962. április 30. SZOT Munkavédelmi Propaganda Bizottsága. Képünkön: a KISZ-kórus énekel, vezényel dr. Gál 1st* vánné. A verseny során az öt legjobb versmondó aranyérmet kapott. Képünkön Simon László, a KB kulturális osztályának helyettes vezetője, átnyújtja az arany emlékplakettet Merczel Erzsébetnek, a balassagyarmati irodalmi színpad vezetőjének. (Foto: Asztalos István) Nem sikerült „meglépnie“ A gyöngyösi tűzoltók szép pirosszínű, új tűzoltókocsija már nem egy tűzeset megfé­kezésében és sok-sok anyagi kár megakadályozásában vett részt. A minap azonban őket érte súlyos kár. Mátraháza és Mátrafüred között járt éppen, szolgálatból jött a kocsi, amit Tóth József vezetett, amikor látta a veze­tő és a bent ülők, hogy velük szemben nagy sebességgel ha­lad egy tehergépkocsi. Tóth József tűzoltó, gyakorlott ré­gi gépkocsivezető és így azon­nal feltűnt neki, hogy a velük szemben haladó tehergépko­csinál nincs valami rendben. Ugyanis a tehergépkocsi hol a bal, hol pedig az úttest jobb oldalára tért le. A tűzol­tókocsi lelassított, teljesen le­húzódott az úttest jobb oldali padkájára és megállt. Nem úgy a velük szemben rohanó tehergépkocsi. Tóth József, a tűzoltókocsi vezetője most már látta, hogy katasztrófa következik be, de még mindig nem hagyta el lélekjelenléte. Élesen dudált, remélve, hogy erre már felfi­gyel a veszélyesen közeledő tehergépkocsi. Ez sem hasz­nált. Hirtelen azt érezték a kocsiban ülők, hogy hatalmas erő löki meg a kocsit, éles csattanás hallatszik és mire a kocsiból kiugráltak, csak azt látták, hogy a tehergépkocsi megrongálódva rohan tovább. Azt szokták mondani, hogy a baj nem jár egyedül, de most nem ez történt Hirtelen ott termett egy motorkerék­páros — aki mint később ki­derült, tűzoltó volt „civilben” — és azonnal a menekülő te­hergépkocsi után eredt, amit hosszas üldözés után si­került elfogni. Amikor végre a tehergépkocsit meg tudták állítani, akkor látták, hogy a vezetője szinte az eszméletlen­ségig részeg. Zsák Vince volt az illető, aki az FC 91—22 tehergépko­csi ittas vezetője volt. A rend­őrségi vizsgálat során elmon­dotta, hogy már előző este ita­lozott, majd éjjel és aznap is folytatta, amikor a baleset megtörtént. Jellemző Zsák Vince gépko­csivezető lelkiismeretlen ma­gatartására, hogy még a rend­őröknek is azt mondotta, hogy ő munkásőr és párttag. Sőt, a kirendeltség dolgozói is állí­tották ezt. Aztán kiderült, hogy hazudott, mert soha nem volt munkásőr és párttag sem. Így akarta az egyébként is helytelen viselkedését érő bí­rálatot visszaverni. Az eset tanúi és munkatársai elítélték ezt a viselkedést, főleg azt, hogy heteken keresztül azzal fenyegetőzött munkatársaival szemben, hogy „kinyírja” őket. Súlyosabb sérülés nem tör­tént, „csupán” több ezer fo­rintos kár, de a, közvélemény jogosan megveti az ilyen gép­kocsivezetőt, aki ittas állapot­ban ül a volán elé és az ál­tala okozott baleset . után igyekszik elhajtani. A tanulság azonban az is, többek között ebből az eset­ből, hogy az igazságszolgálta­tás elől a bűnös nem mene­külhet. Gácsi László KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Nők — hétköznap gé változik. Kis szobácskáját otthonossá, barátságos meleggé varázsolja, hogy mire férje az iskoláról hazaérkezik, ne a gépkocsivezetőt, hanem a fele­ségét találja meg. A FŐZÖNŐ. A tanácsháza alagsorában van a városi ta­nács dolgozóinak üzemi kony­hája és étkezője. Itt dolgozik Ambrus Istvánné. Négy éve gyúrja a tésztát, keveri a rán­tást, aprózza a hagymát. Na­ponta kétszázan ebédelnek itt, van elég tennivaló. Neki is és munkatársainak is az a legna­gyobb örömük, ha látják, hogy az ott étkezőknek ízlik az ebéd. Ez az öröme van csak a munkából, mert akármilyen gonddal, szeretettel, fáradság­gal készítik is el az ebédet, annak nincs más „mérhető” eredménye, csak a rengeteg mosatlan edény. Munka után, otthon kezdő­dik az a bizonyos második műszak. Ismét csak a főzőka­nál. Persze otthon azért más. Otthon nem az üzemi recept szerint főz, otthon nincsenek normák. Csak egy norma van: ha a család együtt ül az asztal körül, mindenki a mama főzt- jét dicsérje. Ambrus nénin nem látszik meg az 53 esztendő. Nyugod­tan letagadhatna tíz évet. De ő nem akarja fiatalítani ma­gát, büszke 6 hónapos kis uno­kájára és gyermekeire, akiket becsületes munkára nevelt. T gy telnek munkában a -*• nők szürke hétköznap­jai hétről hétre, az év 364 napján, amikor éppen nem ünnepeljük őket. m—* az a tudat, hogy maga vá­lasztotta hivatását teljesíthe­ti. És ezért megkapja azt a jutalmat, amiről annyit álmo­dozott: mindennél többet ér neki, amikor ezek a kicsik, akik még nem tudják, mi a képmutatás, a szemébe néznek és azt mondják: „Övó néni, szeretlek!” A GÉPKOCSIVEZETÖNÖ. Gyöngyösön ő az egyetlen hi­vatásos gépkocsivezetőnő. Bar­na arcú, barna szemű fiatal- asszony. Nagy Hajdú Imréné jogosítványára tíz évvel ez­előtt nyomták rá a bélyegzőt A 4. sz. AKÖV-nél dolgozik. Közel 70 ezer kilométer van már 2 tonnás teherkocsijában, de még nem hagyta cserben és még sokáig szeretne na­gyobb hiba nélkül közleked­ni vele. Szereti a kocsiját. Jó sofőr, ezt nem ő mondja, ha­nem a munkatársai. A sok férfi között is megbecsülést vívott ki magának. A közlekedési rendőrök- kel sem volt még sem­mi baja. Tudja, hogy az utca nem versenypálya. Hogy ne- héz-e a szolgálat? Minden munkának megvannak a maga nehézségei, de a szép oldalai is. Persze, neki is vannak gondjai, bajai. Férjével, aki jelenleg forgalmi-tiszti isko­lát végez, albérletben lakik. Nagyon szeretne egy szép la­kást. De amikor megfogja a kormánykereket és lába a gáz­pedált nyomja, akkor kikap­csolja a gondjait, és minden idegszálával az úttestet figye­li. Ha letelt a szolgálati ideje, akkor háziasszonnyá, feleség­M inden évben megemlé­kezünk a dolgozó nők­ről, asszonyokról a nemzetkö­zi nőnap alkalmából. Ilyenkor kedves ajándékokkal, szíves üdvözlettel köszöntjük a nőket, harcos társainkat, munkatár­sainkat, élettársunkat. Aztán elmúlik az ünneplés és a nők visszatérnek a reflektorfény­ből a hétköznapok szürkesé­gébe. Milyenek a nők hétköz­napjai, amikor nem ünnepel­jük őket? AZ ÖVÓNŐ. Kedves, derűs arcáról a fiatalság üde fénye árad. Komolyan csillan meg szemüvege, amikor bemutat­kozik: Szabó Róza vagyok, így. Nem becézi nevét, ő nem Rózsi, nem Rozika. Szabó Ró­za, 21 éves. A X. sz. napközi legfiatalabb óvónője. Érettségi után elvégezte a kecskeméti felsőfokú óvónőképző akadé­miát és friss diplomájával megkezdte működését Gyön­gyösön. Szereti a gyermeke­ket, ezért választotta a peda­gógus pályát. A legkisebbek­kel foglalkozik, azokkal a csöppségekkel, akik a legfogé- konyabbak, akiknek a lelkü- letében kitörölhetetlen nyomot hagy a közösségben töltött idő minden élménye. Szeretettel foglalkozik ezek­kel a kicsikkel, akiknek most bontakozik az öntudatuk. Tudja, hogy munkájával az elfoglalt szülők gondjain is segít, és a szülők helyett is igyekszik az apró emberkék fejlődését helyes irányba te­relni. Szórakozás? Sokat olvas, fő­leg olyan műveket, amelyek a gyermekek lélektanával fog­lalkoznak. Örömmel tölti el

Next

/
Thumbnails
Contents