Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-11 / 84. szám
19fft. április 11., szerda NEPÜJBAG s • • • A huszonnegyedik órában 100 lorimos borravaló — A háztáji mindenekelőtt Miért uíOísó a tavaszi munkában az egri Rákóczi Tsz? Az egri termelőszövetkezetek közül a Rákóczi Tsz lemaradt a tavaszi munkákban. Csupán néhány számadat: négyszáz egynéhány hold szőlőjükből április 9-ig mindösz- sze 143 holdon végezték el a metszést, ugyanakkor vetetlenül van még több mint háromszáz hold földjük, amelybe árpa kerülne. Ez a lemaradás. És pluszként adódik mindezekhez természetesen-a soron levő többi feladat: szőlőkapálás, telepítés, kukorica-, burgonyavetés. Mit mond a* elnök, a párititkár ? És a nagy „miért”-re ki, mit válaszol? Gyúró László, a szövetkezet elnöke elmohdja, hogy hosszabb ideig távol volt szabadsága és operációja miatt, talán ez is az oka a késlekedésnek. Jenei elvtárs, a párt- szervezet titkára, arról beszél, hogy már egy hónapja mozgatják a tagságot, • eredménytelenül. Hivatkozik az időre is, erősíti, „másabbak az adottságok a többi tsz-ben, másabbak az emberek is, nehezebben mennek itt a dolgok”. Szó kerül arról is, hogy dolgozgattak azért ezek az emberek, csak nem eléggé szíwel-lélekkel láttak a munkához. Hétfőin délután részt vettem a Rákóczi Tsz egyik brigádértekezletén, ahol viszont a szövetkezet tagjai — asszonyok, férfiak, munkacsapatvezetők — mondták el véleményüket az ügyben. Gyúró elvtárs, a szövetkezet elnöke, kereken — nyíltan megmondta: emberek, ha így megy tovább, veszélyben még a tavaly elért 40 forintos munkaegység is. Azt is elmondta, hogy a Nagy József Tsz-ben befejezték, a Petőfiben egy-két napon belül kész a metszés, de földiben már az árpa is. Ám sok minden szóba került ezen a rövid, de igen tanulságos értekezleten. Többek között megtudtuk azt is, hogy a szövetkezet tagjai a téli hónapokban, januárban, februárban is az öreg gyümölcsfák kivágásával voltak elfoglalva, a fák hazahordása volt a fontos és amikor más egri szövetkezet tagjai már a szőlőben megkezdték a korai metszést, iit a tagság részében fát termelt. Kiderült az is, hogy a fogatosok is szívesebben vállalták a fahordást, hiszen a munkaegység elszámolása mellett még egy százast is csúsztatott a zsebbe az, akinek ha- Zahordták a fáját. Nyíltan beszélt a szövetkezet elnöke is. Nem csinált titkot belőle, hogy a fogatosoknál sok volt a fe- gyelmetlenkedés, szabályta- j lanság. Olyan eset is előfordult, hogy a fogatost a brigádvezető boronálni küldte, ő pedig szántani indult a háztájiba. (Természetesen, itt sem maradt el a 100 forint borravaló). Ezek után érthető, ha a brigádértekezleten az elnök felszólította a. tagokat: hagyjuk abba, emberek, a fogatosok lefizetését! JVem mindenki ha• nrag, nemtörődöm Kiderült viszont ezen a nagyon hasznos tanácskozáson az is, hogy az egri Rákóczi Tsz- ben sok jóakaratú, derék ember nem ért egyet egyes tagok hanyagságával, nemtörődömségével, munkátlanságával és többen ki is jelentették, közöttük Mátyási Sándor: a hanyagok és lusták veszélyeztetik az én munkaegységemet is. Kocsis Sándor bácsi pedig éppen az elevenre tapintott és megmondta kereken: ha felosztottuk volna az egész területet családokra, akkor ma mindenki úgy állna, mint jómagam, aki már 2200 öl szőlőt metszettem meg eddig, most pedig megyek és metszek tovább, segítek a brigádnak. Példaként említette azt is, hogy Kocsis Sándor, Pócs István, Tóth Bírja István — akik szintén vállaltak területet —, ugyancsak jól állnak a metszéssel, de már a fagyon kezdték a munkát. Van- csai Ferenc, Tóth Ferenc, Bartók Sándor, az X. brigád tagjai pedig hárman, ez ideig tízezer öl metszést végeztek el a vállalt területen, bár igaz, nem reggel nyolckor kezdik a munkát. Nos, van tehát jó példa is az egri Rákóczi, Tsz-ben. De ott vannak példaként az asszonyok is, akik maguk is csak iparkodnak a munkával. És most legyen szabad levonni az első tanulságot: Ha a tagság hallgat a vezetőségre és családonként vállal területet, akkor ma bíráló szavak helyett, a munkában való élen- járásért dicsérik meg a Rákóczi Termelőszövetkezetet. Fegyelem nélkül nines közösségi élet Tény viszont — és szolgáljon ez is tanulságul —, hogy a vezetőség hosszú ideig eltűrte a fegyelmetlenkedéseket, a szabálysértéseket. Elnézték azt is, hogy a fegyelmi bizottság elnöke maga is így nyilatkozzék, ilyen nézeteket terjesszen: Elég, ha reggel 7-kor megyünk ki dolA ktsz legjobb dolgozója Kiváló takarékszövetkezet Bbasáron Az elmúlt hét végén ünnepélyes keretek között adták át az abasári takarékszövetkezetnek ' a SZÖVOSZ és a KPVDSZ országos központjának kitüntetését. A takarék- szövetkezet az 1961. II. félévében olyan eredményeket ért el, amelyért rregkap a a kiváló takarékszövetkezet kitüntetést. Az abasári termelőszövetkezet az elmúlt évben közel kétmillió forintos betétforgalmat bonyolított le. Múltévi tervét minden' tekintetben teljesítette, és elősegítette a nagyüzemi gazdálkodás mellett a takarékos élet megteremtését is a községben. A takarékszövetkezeti tagok az elmúlt gazdasági évben kisebb-nagyobb beruházásokra 700 ezer forint kölcsönt kaptak a „falust banktól". A helyi tsz-szel jó a kapcsolata az abasári takarékszövetkezetnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a zárszámadáskor nyolcmillió forintot a takarékszövetkezeten keresztül fizették ki a tagoknak. (Sz.) Kerékpáros halad az úton. Peckesen, fe szesen ül utasa a lép nyergében, egyenletes mozdulatokkal tapossa a pedált: az út közepén. Mögötte autó. A vezető már harmadszor öklöz bele a I kürtbe, s a kerékpáros harmadszorra sem tekint hátra, csak hajt az út közepén, mindössze kissé gyorsabb tempóval. Üjabb, most már szinte káromkodásnak is beillő kürtszó, — a kerékpáros beletapos és marad az út közepén. 1 A gépkocsi vezetője nagy ügyességgel lefarol egészen az út Széléhez, úgy próbál előzni, de a kerékpáros most már rá- hajol a kormányra, úgy tapos, s valósággal kiugrik az autó mellől. — Mondja, maga szerencsétlen, azzal a vacakkal akar velem versenyezni?! — ordít ki most már a vezető ___ — Mi ért, talán ma-. ga akar azzal a vacakkal versenyezni... ezzel? — kiabál visz- sza lekicsinylőén a kerékpáros. Az autó öreg, sok vihart látott DKW, a kerékpár modern túragép. Hát nincs igaza? (6) Két üzem tanácskozás A Hatva»! Szabó Ktsz női és férfi konfekciójában dolgozik Abelovszki Jánosné. Mindössze két éve van a szakmában, mégis a legjobb dolgozókér.t emlegetik a szövetkezetben. gozni, egyórás ebédszünet, aztán négy órakor megyünk haza. Félreértés ne essék. Nem kategorikusan, mindenben hibáztatjuk a vezetőséget, hiszen az ő irányításuk mellett értek el szép, kimagasló eredményeket is, például az állattenyésztésben. Azt viszont látniok kell, hogy a vezetőségnek jobban kellett volna a fentebb említett szorgalmas, derék emberekre támaszkodni és a szorgalmas, — tsz-ben jól keresni akarók szavával kellett volha visszaszorítani a nagyhangúa- kat, azokat, akik sokat szeretnek beszélni, de tenni annál kevesebbet. Fegyelem nélkül nincs közösségi élet! Ezt az életigazságot tanítjuk ma már az általános iskolában is, ez az igazság ide is vonatkozik. És bíráljuk a pártszervezetet is, mert szót értve a becsületes, jó szándékú emberekkel, kommunistákkal és nem kommunistákkal egyaránt, tömegharcot lehetett volna már korábban indítani a tétlenkedés, a nemtörődömség ellen. Most már a huszonnegyedik órában vagyunk és a tettek idejét éljük. Azokban a hetekben vagyunk, amikor eldől, hogy az egri Rákóczi Tsz-ben negyven, ötven, vagy húsz forint lesz-e egy munkaegység értéke. Ezt legtöbben értik, tudják is a tagok közül. Azt is tudják, ha nem dolgoznak, nem pótolják gyorsan a lemaradást „éjt nappallá téve”, akkor kevés lesz a pénz, a jövedelem. Ezt pedig a dolgosok, a szorgalmasok nem akarják, nem is akarhatják. Éppen ezért igaz az ő szavuk, amikor állítják, nyíltan megmondják: akik nem dolgoznak szorgalmasan, veszélyeztetik az idei termést, ellenségei a szövetkezetnek, ellenségei azoknak, akiknek te nyerét már hólyagosra törte a metszőolló. Rendet hell teremteni! Most, a huszonnegyedik órában rendet kell teremtenie, a vezetőségnek. Meg kell szüntetni az alapszabályt is sértő fegyelmetlenkedéseket és mim den embert, időset, fiatalt, asz■ szonyt, férfit, arra kell mozgósítani, hogy egy héten belül minden szőlőterületen befejez■ zék a metszést, két-három napon belül földbe kerüljön az árpa. a tettek idejét éljük és ilyenkor a legszebb szó is értéktelen fecsegésnek számít. Igen. Tettein mérjük le a tsz- elnököt éppen úgy, mint a párttitkárt, a tsz-tagot csak úgy, mint a brigádvezetőt. A hibák kijavítására még van lehetőség és a Rákóczi Tsz tagsága, ha gyorsan munkához lát, még megszerezheti becsű letét a többi termelőszövetkezet előtt, az egész város előtt. Szalay István szonyból feleség lesz. Társaságban, zenés szórakozóhelyen: ügye, te is azt mondod, hogy kérjem fel Kovácsnét? (Ha fiatal és csinos.) Ugyanitt kettesben, vacsora közben: ugye, szívem, milyen buta dolog a tánc? A vacsora befejezésével pedig illik ásítani, jelezve, hogy semmiképpen sem lehet szó a táncról. Más a helyzet, ha otthon jeleztük: ma előreláthatóan a késő esti órákig eltart az értekezlet, s közben a zenés presz- szóban megpillantunk egy csinos, fiatal, egyedül ülő lányt: ugye, nagyon szeret táncolni? Folytassam? Azt hiszem, felesleges. Az idézett példák világosan bizonyítják: feltétlenül bővíteni kell illemtani ismereteinket. No, persze, nem öncélúan! Csupán azért, hogy még bensőségesebbé, közvetlenebbé tegyük kapcsolatunkat embertársainkhoz. A jövőben senki se mondhassa ránk: ez sem tanulta meg. b-ny mi illik és. mi nem. Prukner Pél Tanácskozott a bizottság o Fi notnszer el vénygyárban Mi a neve ennek a bizottságnak? Hirtelen talán a tagok egyike-másika sem tudna válaszolni a kérdésre. De a lényeg az, hogy működik a bizottság, tagjai gondolkodnak, vitatják a munkások javaslatait, Mert a Finomszerelvény- gyárban mostanában egyre többször megállítják a művezetőket, műszaki és gazdasági vezetőket, és a munkások elmondják, hogy másképp kellene csinálni, akkor gazdaságosabb lenne a galvánüzem munkája, kicsit változtatni kellene a fecskendőgyártási technológián és akkor kevesebb lenne a selejt. És az emberek választ várnak javaslataikra, kérdéseikre. Jobban, ésszerűbben akarnak dolgozni. Ezt a törekvést segítse a bizottság, erre van most szükség. — Csak pár napja kaptuk meg éves tervünket. De fő vonásokban ismertük azt, a legfőbb mutatókat kiadtuk az üzemeknek. Az emberek ismerték a feladatokat, a nehézségeket és a lehetőségeket is. Csak így, ilyen előzmények után tehettek javaslatokat az üzemek és a brigádok. A munkások minden ötletét és javaslatát jól meg kell fontolni. Felülbíráljuk, hogy ez jó, ez helyes, de késedelem nélkül azt is meg kell mondani, ha valami nem látszik célszerűnek. Ám ilyenkor azt is meg kell mondani, hogy melyik gazdasági mutatóval van baj, hol jelentkezik a szűk kereszt- metszet és erre kérünk újabb javaslatot — magyarázta a gyár igazgatója. A Flnomszerelvénygyárban megszüntetik a hajrát, a termelés egyenletessége az alapvető követelmény. Az emberekben akarat és munkakedv él, pár napja fizették ki a nyereségrészesedést, a hangulat bizakodó. Biztosítsuk az anyagi-műszaki feltételeket, irányítsuk a legfőbb mutatókra a munkaversenyt és akkor nyert ügyünk lesz az Idén — tömören így foglalta össze mondanivalóját a pártbizottság titkára. ★ Ugyanaznap történt a Mátravidókl Fémmű vekben A tubusüzemben a selejt alakulását vizsgálták. Vagy száz fajtát gyártanak itt, milliós szériákban. De sok a selejt. Tudják ezt a munkások is. Ki is mondta az egyik munkás, hogy a selejt csökkentése legyen a kongresszusi verseny legfőbb pontja. Valóban, ha ebben döntő sikereket érnek el, akkor egy csapásra javul az önköltség, előbbre lépnek a termelékenységben, a gyár teljesíteni fogja exportkötelé- zettségét. De nézzük csak meg a párt Központi Bizottságának határozatát: éppen ebben szabja meg a kongresszusi munkaverseny fő irányát é* célját. Nem kell felüiről szervezni, utasításokkal és rendelkezésekkel szabályozni a munkaversenyt. A munkások és a párt egyet akar. Nem hangzatos, szépen megfogalmazott versenyfelhívásokra, ünnepélyes csatlakozásokra van szükség, hanem higgadt gondolkodásra és céltudatos munkára. A termelési tanácskozások előtt beszélgessünk a munka-* sokkal. A párt, a szakszerve* zet és a KISZ aktívéi hallgassák meg az élenjáró brigádok és legjobb munkások véleményét. Mondják el, hogy melyik tervmutató a legfeszesebb, melyik műhely, milyen gépe nincs kellően leterhelve, hol és miért akadozik az anyag- és szerszámellátás. Mindezt a műhelyekben, a munkapadoknál kell megvitatni. Ne sajnáljuk most az időt, ezekről a kérdésekről, beszélgessünk a munkásokkal. Hadd forrjanak a gondolatok, vitázzanak a munkások és műszakiak, akkor nem vár senki „felsőbb” szempontokat, sem különleges módszereket. Minden üzemben, minden munkapadnál megtalálják a legfontosabb feladatot, ennek megoldására irányuljon a munkaverseny és a közösség összefogása sikerrel fog járni. Ez a munkaverseny nem ön-‘ célú versengés. Az egész üzemért, az egész nép jólétéért akarjuk. F. L. Allitólag nemcsak « jó pap, de minden ember holtáig tanul. Éppen ezért, szorgalmas hallgatója vagyok a Magyar Televízió illemtan-leckéinek, amelynek előadója, vagy &a úgy tetszik, professzora nem más, mint Feleki Kamill. Mert ugyebár soha nem tudni, mikor és hol, milyen hasznát veszi az ember annak, amit egyszer megtanult. Például a jó modort, a társadalmi együttélés legfontosabb alapszabályait, a helyes köszönést (kalapban és kalap nélkül!), a tege- zés-magázás bonyolultságát, miként kell Katit tanéba vinni és igy tovább. Ebből bárki megállapíthatja, hogy menynyire hasznos dolog a televízió illemtan-leckéje. Mégis elégedetlen vagyok vele. Hogy miért? Hát kérem, tudom én azt nagyon jól, milyen fontos dolog az, ha ismerem az alapszabályt: miként kell a nők és miként a férfiak előtt megemelnem a kalapomat Ez azonban Illik... nem illik csak a társadalmi együttélés egyik oldala. Én pedig a másikra is fenemód kiváncsi lettem volna. Például arra, hogyan illik kalapot emelni a beosztottam, a főnököm, a minisztériumi előadó, a házmester, a zödséges és a szenesember előtt. Mert, ugyebár, azt senki sem kívánhatja tőlem, hogy ugyanolyan mélyen megemeljem a kalapomat a velem egy szobában dolgozó munkatársam, vagy pláne, a beosztottam előtt, mint ahogy teszem azt akkor, ha reggel a kapuban a főnökömmel találkozom. (Még ez utóbbi esetben is ‘két fokozat lehetséges: prémiumosztás előtt é$ után.) Amikor mindezt reklamálom, valami olyasféle oktatásra gondolok, hogy: a beosztottnak egy ujjnyi, a munkatársnak két ujjnyi, a főnöknek egy tenyérnyi, a minisztériumi előadónak két tenyérnyi, a házmesternek — ha nincs nálam kapupénz — fél méter, ha van, fél arasz, a zöldsé- kesnek — ha ad rózsakrumplit és fokhagymát — egy méter, ha nem ad, akkor is annyi, mert különben legközelebb sem kapok, a szenesembemek az egy méter mellé enyhe de- rékhajlitás — szolgálatban és szolgálaton kívül egyaránt, s mivel, ha lassan is, de. közelednek végre a melegebb napok, a jegesem- bemek teljes derékhaj- lítás — a tökéletesen mély kalapemelés mellett — dukál. Mert, ugyebár az udvarisság fokozataiból ért az ember! Azután: felkérés a táncra. Ez sem olyan egyszerű dolog', mint ahogy az lilik-nem illik televíziós professzora tanította. Mert például a vállalati mulatságon illik felkérni a főnökasszonyt, — ha fiatal, ha öreg, ha szép, ha csúnya —, valahogy ilyenféleképpen: sza. bad egy táncra, igazgató elvtársnő? Ugyanitt a munkatársnőt is illik felkérni — minden változatában, különösképpen, ha már korosabb és csúnyácska a lelkem —, nehogy megfúrjon a főnök előtt. Persze, ha öreg, vagy csúnya, feltétlenül lehetőséget kell nyújtani a kikosarazás- ra: táncol, kartársnő? Nem illik azonban felkérni a csinos beosztottat a vállalati mulatságon, mert könnyen megindul a szóbeszéd... De feltétlenül illik, ha a csinos beosztottal együtt megyünk vidéki kiszállásra, ahol senki sem ellenőrizheti, ha tánc közben esetleg félrelépünk. Továbbá: illik felkér, ni a menyasszonyt mindig és mindenhol, kedvesen és mosolyogva: táncolunk, drágám? Más a helyzet, ha a menyasz-
