Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-11 / 84. szám

1962. április 11., szerda

NÉPÚJSÁG

a

A buchenwaldl eskii napja

A nap sütött ugyan március 26-án, amikor ott jártam, de a buchenwaldi fák között emlékezően kavargott a szél. Hajunkat szemünkbe csapta, s még ma is békétle- nül a sok-sok szenvedés hajdani látványától, bele-beleka- pott rebbenő ruhánkba ...

Álltam a monumentális emlékmű előtt. Nagyon kicsinek éreztem magam a sok ezer. ember hamvait őrző óriási torony alatt. Tekintetem körbejárt a csodálatos tájon, s amit láttam, az több volt, mint emlékezés, több volt mint borzongás. A thüringiai erdők, hegyek mélyen a lábunk alatt vesztek el a ködös, fátyolos napsütésben, s úgy éreztem, nem szabad megfordulni, nem szabad, az erdők koszorúzta hegyekről visszanézni az emlékműre. Arra az emlékműre, amely alatt azok nyugszanak, akik a vagonok ablakából életükben utoljára ezt a-csodálatos tájat láthatták ...

Aztán mégis megfordultam. A három hatalmas, kör alakú sírtól balra, a sok emlékmű között ott a magyar mártírok emlékműve is. A lengyelek, csehek, oroszok és a többiek hamvait fedő amphorákban ma kigyullad az emlékezés, a tisztelgés lángja.

Milyen furcsa az ember! Őskora óta mennyit kapcsolta életét a tűzhöz. Tüzet gyújtott, ha félt, tüzet gyújtott, ha látni akart, tüzet gyújtott ha hatalmát vigyázta, határait őrizte, ha jelt adott távoli embertársainak, tüzet gyújtott, ha ölni akart, tüzet gyújt ma is, ha emlékezik, ha halottait idézi. Különös jelentősége van itt a tűznek. A mártírok alig emberivé vá- hyasztott testét a tűz mentette meg a további szenvedéstől. Tűz tett az őket őrző embereikből fenevadat, s hogy ma is jelkép, azt mutatja a buchenwaldi embléma, ahol a torony hatalmas lángnyelvek között álL

Jelkép lett a tűz. Jelképe azoknak, akik 1945. április 11- én maradék erejüket megsokszorozva, emberi mivoltukat a Szabadulással visszanyerve szent esküt tettek, hogy nem engednek többé ilyen borzalmakat zúdítani az emberiségre, az utókorra. S a bronzba vésett eskü örök figyelmeztetőként áll a torony előtt. Csontvázzá aszott, megkínzott

testű emberek a bronz szoborcsoport alakjai, akik minden erejüket összeszedve fogtak fegyvert azon az emlékezetes napon, s amikor a szabadság szent, emberi joguk lett, először az emberiségre, először az utókorra gondoltak, amikor esküt tettek ...

Aztán a nemzetek összefogásából, talán egy kicsit a tehetetlenség szégyenérzetéből megépült az emlékmű. Nem a táborban, nem is a táborra néz. Nem a borzalmak színhelyén, hanem egy természet alkotta óriási teraszon, s figyelmeztetően magasodik a szelíd lankájú erdők, a fák övezte hegycsúcsok felett. Messze benn az erdőben húzódik meg az emberi agy legborzalmasabb kínzóhelyének átkos emlékű romhalmaza, s a hegy teraszán ott az emberi összefogás nagyszerűségét hirdető emlékmű.

Amikor alig három hete ott jártam, torkomban szorongó érzéssel lépkedtem a mártírok földjén. Húszán jártunk ott egyszerre. Húsz magyar, s mind a húszán szótlanok voltunk. Kezünkben ott szorongattuk a Budapesten csináltatott koszorút, s a fényes napsütésből ezzel léptünk be a a koszorúzás színhelyére, a toronyba. Hiába nézel fel,

nem találod ennek a toronynak a tetejét, szinte az égbe nyúlik. Amit takar, ami fölött magasodik, az századokig szégyenteljes emlékeztetője lesz az emberiségnek: négy- szögletes sírzárókő az egész, amelynek bronz fedelében valamennyi koncentrációs tábor neve bevésve, s a bronzlap alatt minden táborból egy marék hamu ...

Elhelyeztük virága’nkat az emlékezés virágai közé, s amikor egyperces némasággal gondoltunk rájuk, akik itt és szerte a hajdani táborokban pihennek, felettünk csodálatos zengéssel emlékeztetőül kondult egy nagyon sejtelmes, nagyon megrázó hangú harang — a torony egyetlen lakója.

... Buchenwald néma. Az Appelplatz, a kínzókamrák, a krematórium, Ilse Koch preparált emberbőr-emyői még fel-feltámasztják a borzongást, de ez már a múltnak szól, ez már halott. Ám az emlékmű, a hatalmas torony él és beszél. Szólnak, hozzánk szólnak azok a kövek, amelyeket azért raktak oly gondosan szinte az égig, hogy mindenkor hallhatók legyenek az április 11-i eskü szavai, hogy ember maradjon az ember, s mindenkor tisztelje a másik emberben is az embret!

Cs. Adám Éva

Közlekedésrendészeti kirendeltség alakult Egerben

Megyénk területén eddig csak Gyöngyösön volt közlekedést és gépjárműveket ellenőrző csoport. Ezért igen gyakran előfordult, hogy ha Egerben és környékén baleset történt, a gép- és egyéb járművezetőknek igen sok ideig kellett várakozniuk a baleseti járőrre. Ennek megszüntetésére hozta létre a BM Heves megyei Rendőrfőkapitánysága 1962. április elsejétől Egerben is a közlekedésrendészeti kirendeltséget. E szerv létrehozását sürgette az a tény is, hogy Egerben és környékén forgalomtorlódás miatt igen sok személy és áru nem jutott el kellő időben utazásának céljába, rendeltetési helyére. Szükséges volt létrehozni a közlekedési kirendeltséget a balesetek és szabály- sértések megelőzése céljából is.

Az egri közlekedési kirendeltséghez tartozik: az egri és pétervásári járás jelenlegi köz- igazgatási területe, valamint a füzesabonyi járásból: Füzesabony, Szihalom, Dormánd, Besenyőtelek, Egerfarmos, Me- zőtárkány, Mezőszemere, Poroszló, Üjlőrincfalva és Sarud községek közigazgatási területe is. Tehát, ha az előbb felsorolt területeken közlekedési baleset történne, úgy az egri közlekedési kirendeltséget kell értesíteni. Télefonszám: 12-00.

Ezúton is felkérjük a járművezetőket — különösen a motorkerékpárvezetőket! — és hajtókát, hogy szigorúan tartsák be a KRESZ szabályait, hogy ritkán kerüljön csak sor a baleseti járőrok kiküldésére.

A BM Heves megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészeti Alosztálya

...hogy az olasz keresztény- demokraták, egyre határozottabb és követelőzőbb „kívánságlistát” állítanak össze — a N enni-szocialistákkal szemben. A „balközép” megoldást támogató Nenni-csoport emiatt gyakran kínos helyzetbe is kerül, mert a partnerek eléggé szerénytelen kívánságaikat a nyilvánosság előtt közlik. Legutóbb az Economist fogalmazta meg nagyon világosan, mire is számítanak a kereszténydemokraták. — Régi elméleti előítéleteiket is félre kell tenniök a (szocialistáknak) — olvashatjuk a lapban, s a cikkíró nem hagy kétséget aziránt sem: mik is lennének azok az „előítéletek”. — Ami miatt még mindig némi joggal, szocialistának merik nevezni ezt a pártot: a marxizmus néhány, még Nenniék által sem revideált igazsága! zár

Bartók János, Ostoros:

Ügyében csak úgy tudunk intézkedni, ha megírja részletesen, hogy mi a sérelme, ne általánosságban, hanem konkrétan, ami

történt.

Rozgonyi István, Hevesveze- kény:

Levelét felhasználtuk, további írásait várjuk.

Gyimesi László, Hatvan:

A Patyolattal kapcsolatos panaszát lapunkban közzétettük. A további intézkedést várjuk.

Pestis

... ezt a címet adta az Amerikai Magyar Szó annak az összeállításnak, amelyben a lap felméri; hány országban és hol képviselik a nyugatnémet kormányt volt nácik, tömeggyilkosok. A kép megdöbbentő, az adatok minden szónál többet mondanak, s egyben kegyetlen vádat is jelentenek a bonni vezetőkkel szemben. Amint eddig meg lehetett állapítani, 56 államban dolgozik kisebb, de inkább magasabb külügyi beosztásban volt náci, nem egy olyan, akit mint háborús bűnöst elítélt a nürnbergi törvényszék, ötvenhat országban fasiszták, tömeggyilkosok képviselik a hivatalos nyugatnémet külpolitikát, s így nem is kell különösebb fantázia ahhoz, hogy felismerhesse az ember: milyen képviselet és milyen külpolitika lehet ez.

Dr. Hasso von Etzdorf 1933- ban lépett be a náci pártba, tagja volt az SA-nak, s 1939. és 44 között a Wehrmacht főparancsnokságán dolgozott. Ma Nyugat-Németország angliai követségének magasrangú beosztottja. A háború után egy Herbert Blankenhorn nevezetű urat deportáltak Svájcból — elég későn — náci kémtevékenység miatt. Az illető úr, aki többek között a náci külügyminisztérium protokoll osztályának képviselője is volt 1943. és 45. között, ma — a franciaországi követségen diplomata.

Ribbentropp „Európai Bizottságának'’ titkára, a német agressziót igazolni akaró náci „Fehér Könyv” szerzője, dr, Heinz Truetzschler, ma Pakisztánban képviseli a nyugatnémet kormányt, annak ellenére, hogy náci múltja miatt a nyugatnémet parlament „küU földi szolgálatra alkalmatlannak minősítette”. Igaz, még 1952-ben! S tíz év alatt sokat „felejtenék” a bonni vezetők, — ha a nácikról van szó.

Újvidéken 13 ezer szerbet, zsidót gyilkoltak le állati kegyetlenséggel Horthyék. Az újvidéki program megszervező, seben jelentős szerepe volt dr. Carl Werkmeistemek, aki abban az időben Budapesten teljesített „diplomáciai” szolgálatot. Ma Svédországban diplomata! Hollandiában nagyon jól ismerik dr. Mohrt, aki 1939- től Hágában teljesített szolgálatot, s vezető szerepe volt a hollandiai zsidók deportálásában. Ma dr. Mohr a nyugatnémet kormány svájci képviselője!

Soroljuk tovább? Felesleges, Nev’ek és náci párttagsági könyvszámok. Nevek és gyilkosságok, nevek és özvegyek, árvák, nyomorékok.

Es ezek az emberek a föld országainak. több mint felében képviselik a bonni kormányt, képviselik — mit is képviselhetnének mást?! — a revans- szellemet, a müitarizmust.

A pestis „katonái”!

Bonnban lehetnek feledékenyek, de a népek nem felejtenek! (gy...ó)

9?

A GAZDA

66

Az új vonásokkal rendelkező ember már létezik, magabiztosan lépked...

(L. Iljicsov)

LJ armincéves, izmos, ke- ** ménykötésű vájár. Rokonszenves arcú, tiszta, nyílt tekintetű ember. Két esztendeje ismerem piár, s többet tudok hát róla, mint amennyit külseje elárul. Istenmezején lakik, a Mátra észalú hegyvo- nutatai között megbúvó falucskában, ahonnan a „fuller- föld”, a bentonit is elindul távoli országokba. Innen jár Nagy hinó Pál társaival nap mint nap Egercsehibe. Hajnalban, délutánonként, s az esti műszakokba zsúfolt faka- ruszok viszik és hozzák az istenmezeji bányászokat, a cseh szénvidékre.

Nagy hinó Pál, az Egercseh Bányaüzem kiváló szociálist: brigádjának vezetője. S bá■ életútján mégcsak a harmadil X-et hagyta el, a bányászko dásban már komoly múlt ál mögötte. Tucatnyi esztendői töltött a szénben. Tucatny esztendeje, hogy a szenet fejti hogy több száz méteres mély ségből küldi felszínre a telet környező dombjainak kincsét Tizennyolc éves alig múlt amikor először a mélységbt szállt. Megpróbálta mesterségének minden fázisát, fajtáját. S a tucatnyi esztendő során életfeladattá, hivatássc gyökeresedett benne a szén fejtés tudománya és gyakorlata.

Kilencedmagával, 1959-ben három, évvel ezelőtt, elsők kö zött fogadta szóban és írás ban, hogy másként dolgozik mint eddig, másként rendez be életét. Kilencedmagával három évvel ezelőtt indult e a szocialista emberréválás útján. Azelőtt is együtt dolgozott már a csapat — úgy tartották. őket számon, mint ifibrigádot. Akkor leginkább ai érdekelte őket, milyen vastag a boríték, mennyit visznek haza fizetéskor. A szocialista cím elnyeréséért indított verseny azonban átalakította a: embereket. Nehezen ment amíg a régi tulajdonságokat levetkőzték. De most már érzik az egymás közötti új kapcsolat Izét, erejét, amit egyforma hittel, lendülettel táplálnak ma is.

„Homo homini lupus” —

ember az embernek farkasai — tartja a latin közmondás, így tudják ezt még az idősebb bányászok is, az idősebb nemzedék képviselői. Ök már másként vélekdnek. Ember az embernek barátja, elvtársa — ezt vallják. Es eszerint élnek, dolgoznak. Magatartásukban új erkölcsi normákhoz igazodnak. S ha akad is közöttük Pillanatra megingó, megtorpanó, azt a közösségi nyomás jó irányba fordítja.

KI ehéz próbatétellel bizo- nyitották be a bányában, hogy nem „elkényeztetett” emberek... A 12-es ereszkében, ahol néhány éve kezdődtek el a vágathajtások zz új, az eddigieknél gazda- jabb szénmező lefejtésének előkészítéséhez, előttük egy násik, szocialista címért versenyző csapat dolgozott. Gyat- 'án és szabálytalanul, be nem a ríva ag előírásokat. „Le

akarnak járatni bennünket.1” — mondták a brigád tagjai. S mikor őket „vezényelték’’ helyükbe, őket is azzal bíztatták: „titeket is lejáratnak majd”.

Nagy hinó Paliék megküz- döttek a nehézségekkel, a szokatlan körülményekkel, kihajtották a kívánt hosszúságú és méretű vágatot — 120 és 130 százalékos teljesítményt nyújtva. S most is ott találni őket a 12-es ereszkében; az itt nyitandó front előkészítésének befejező munkáit végzik: 40 méteres szénfalon „vágják” keresztül magukat, s indulnak „felfelé” az ereszketetőnek, elébe a 3-as szalag ereszkét hajtó Bartha szocialista brigádnak.

Nagy hinó Pál szocialista

brigádja a cím többszörös tulajdonosa, s tavaly áprilisban a szóci lista cím mellé az oklevelet is megszerezték.

— Most szeretnénk az oklevelet bebiztosítani! — mondja Nagy elvtárs.

Harmincéves. Brigádvezető. „A gazda” — ahogy a bányászok mondják. Nagy hinó Pál brigádja nagyszerű gárda. Jól szerepelnek a termelésben, példás a közösségi szellem. Tanulnak is az emberek. Barátkoznak a régebben „elkerült” könyvekkel. Hatan most sajátítják el a lőmesterséget, hárman továbbképzősök. Tanulnak, mert az üzemet, az eger- csehi bányát egyre jobban gépesítik, a pakszitot is egyre inkább kiszorítja a villamos robbantás, s az a tudás, az a tapasztalat, ami tegnap még elégnek látszott, holnap már kevés lesz.

líAunka közben nem feled- keznek meg az új tagok neveléséről sem. Bíró n. Lajos 11. — istenmezeji maga is — már teljesen a brigád neveltje. Egy éve lesz annak, hogy hozzájuk került, hogy maguk közé fogadták a 21 éves fiút. S ma már nem válna meg a brigádtól — semmiért. Hiszen olyanok ők, kilencen, mint egy család. Nagyszerű emberek mind. Kemény munkával érték el eredményeiket, s nem vitás, hogy minden dicséretet megérdemelnek. „A gazda" éppenúgy, mint Jársai. Nagy hinó Pál nevét már a megye határain túl is ismerik. Brigádjára azt mondják Egercse- hiben: egy a többi közül. Nagy dolog, hogy ennyi „egyforma” ember és brigád található Egercsehiben. .

Pataky Dez§6

öreg Csurgó János hallgatott egy darabot, tán elszen- deredett. Hallgatott az öregasszony is. Csend volt, temetői csend, és a sötétség lassan kúszni kezdett befelé a tapasztott földön, a kopott falakon. Üjból reccsent az ágy:

— Orzse... hideg van ...

— Hideg ...

— Ha meleg volna, tán’ meg is gyógyulnék.

— Ennél egy kis levest. Krumplilevest. Az jó.

— Jó... Egyszer, mikor még öklömnyi gyerek voltam"... Régen volt. Azt adott az édesanyám. Meggyógyultam — sóhajtozott Csurgó János.

— Egy vettet tűzrevalóm sincs... semmi se... Szalma se. Gally se — ingatta a fejét az öregasszony — Csak a koporsó. Már csak az van, vágj’ az ágy...

*- A koporsó? Azit ne... Or-; zse, azt ne! ■

Az öregasszony még jobban; összekuporodott, s úgy mond-; ta: ;

— Hideg van ... Nagyon hi-;

deg van ... Tán mégis. ;

Csurgó János a sok beszéd?-; töl elfáradt, némán szendét-; gett az ágyon, örzse néni meg; felállt, fogta a kisbaltát, és ki-J csoszogott a kamrába. :

V ★ <

JT is idő múlva parázssze-í *-*■ meket nyitott a sötét« konyhára a kékre mázolt, ta-< pasztott tűzhely. Fekete lécek < égtek, s lángjuk piros színt < festett az öregember sárga ar-< cára. Néha az élőnek jobban s kell a koporsó, mint annak, ki< már' meghalt. <

...és a tél kínlódva, erői-? ködve, hátrálni kezdett a> konyhából, ahol egy öreg-? asszony krumplilevest főzött? egy, öregembernek. Egy nap-? pal megint legyőzték a halált.?

most még egykedvűen támasztja a kamra sarkát.

Ült ölbe ejtett kézzel, a néma házban, amelyre nem nyitott ajtót senki, mert csak hideget, meg saját nyomorát hozhatta volna be, abból pedig itt is van elég. Újra és újra elmormolta a könyörgést, olyan

hittel és őszinte reménnyel, hogy azzal tán’ tavaszt is lehetett volna varázsolni ebbe a szegény télbe.

A z öregember megmozdult ** az asszony felkapta a fejét.

— Hideg van, örzse — suttogta alig hallhatóan Csurgó János.

— Hideg — motyogta vissza az öregasszony, és érezte, mint karmolássza csontjait a tél a kályha mellett.

— Még egyszer, de megmelegednék — panaszkodott a beteg és lassan, nyögve a tűzhelyre nézett, amelyét valamikor szép kékre festett az asz- szony. Most ez a szín is, amely már megkopott, olyan riasztó és dermesztő volt, mint a lassan sötétedő világ, ott, túl, a tenyérnyi ablakon.

— Főznék egy kis levest... Van ám még egy marok lisztem, meg krumpli is, vagy három ... — pillogott az öregasszony. — De egy marok venyigém sincs — tette hozzá belenyugodva a megváltoztat- hatatlanba.

konyhában, ahol a kopott párnák között, hegyes orrával sárgára fogyva feküdt az öregember, vastag telet párázott a lehellet.

örzse néni ott ült, a sok ka- cat felett a bekeccsel, s ott ült ölbe ejtett kézzel a spór mellett,' amely csak hideget árasztott, és imádkozott. Valahogy így:

— Édes jó istenem, bo- qsásd meg kérésemet...' Ne vedd bűnnek önzésemet...

Haljak én meg előbb ... Szűzanyám, járj közbe, egyszülött fiadnál, haljak én meg előbb...

... és közben örökké köny- nyes szemével az ágyra pis- lantott, ahol az öreg Csurgó János vívódott lefogyva, két dunyha alatt is fázva, dideregve, behunyt szemmel, mintha meghalt volna már. De még élt. Nem mozdult, a lélegzése se hallatszott idáig, de örzse néni tudta, érezte, hogy még él, hogy még élni fog, néhány napig, mint ahogy azt is tudta, hogy nemsokára szükség lesz arra a koporsóra, amely

val, hogy úgyse lenne ereje már hozzá. Az a kis napszám, amit nyáron össze tudott szedni, hol van már, a két fiú odább lakik, mindegyik vagy hat faluval, asszonnyal, egész csomó gyerekkel, vívja a maga harcát a falás kenyérért... Minek tovább folytatni: a

Ö

nző és rigolyás ember volt annak idején az öreg Csurgó János. Rigolyás, merthogy még életében megvásárolta Somos úr fekete boltjából a koporsóját és önző, mert csak magának vásárolta meg. A vásárlás úgy történt, vagy két éve, hogy eladta a tehenet, amely már csak gondnak volt, haszonnak alig, vett egy kecskét, mert a patikus szerint az jobban erősíti az öregembert, s a tehén árából kitelt a koporsó, meg egy kis bekecs az asszonynak.

Ennek már két éve, de a kis faluban, amíg csak élt az öreg Csurgó, már csak önző és rigolyás ember hírében állt a. koporsó miatt, amely ott volt a kamrában, falnak támasztva, hűségesen várva, hogy rákerüljön a sor. Az öreg megbarátkozott már a koporsóval, az asszony se riadozott, ha belépett a kamrába egy fő- zésnyi lisztért: fa az is, mint az öreg polc, csak fekete. Amikor hazaállitott az örök ágy- gyal, örzse néni csak sápítoz- ni tudott.

— Ne jajgass, asszony, nem most kell még... De majd rákerül a sor. Hadd barátkozzam meg vele, ő meg velem. Legalább nem lesz gondod a koporsóval — fejtegette tárgyilagosan az öreg s cipelte befelé egyenest a kamrába, annak is a sarkába.

★

A szre tél jött, arra meg nyár, s most megint ősz van, a harmadik, mióta beköltözött a házba a fekete deszkaalkalmatosság. Azóta csak annyi történt, hogy a bank elárvereztette a 3 holdat, a szomszéd nem adott bérletföldet, mondván, hogy öreg embernek dem a földön, de a föld alatt a helye — más szó