Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-10 / 83. szám

4 NEPÜJSAG 1962. április 10., kedd Pest, Nógrád és Heves megye középiskolás irodalmi színpadjainak fesztiválja és szavaló versenye Egerben xJogus* sértődés A gőzfürdő álmositó melegé­ben deresedő hajú ember tart­ja szóval társait. „Képzeljétek, el, valamelyik nap megidéztek a bíróságra. Mikor elmondom, amit láttam... a bíróasszony megsértett...” A többiek megütközve néz­tek rá, merthogy tanúkat nem szoktak sértegetni a bíróságon. — Aztán mivel sértették meg? — kérdezték tőle kíván­csian. — Azt mondta a biróasszony, hogy „na, öreg, szépen haza­ballaghat”. Ezt mondta nekem ... Persze, kikértem magam­nak. hogy öregnek tituláljanak. Mire a mellette ülő roska­tag férfi megjegyezte: — De Lajoskám, hiszen el­múltál 79 éves... Ügy látszik, az öregség is re­latív fogalom. K. E. — TEGNAP délután az Egri Városi Tanács közseg- fejleszési állandó bizottsága megtárgyalta Eger város táv­lati községfejlesztési tervét. — JELENTŐSEN fejlődik ebben az évben az egri járás baromfiállománya. Ez évben a tsz-ek 3 ezer pulykát, 1100 ka­csát és 300 libát keltetnek, s ezenkívül a keltetőállomástól Sí 000 naposcsibét, 3600 napos- kacsát és 5400 pulykát vásá­rolnak. Így mintegy 90 000 ba­romfit nevelnek fel ebben az évben, s egyezer mázsa barom­fihúst adnak át a népgazdaság­nak. (Horváth Ferenc) Pest, Nógrád és Heves megye középiskolás fiataljai — vers- szerető lányok és fiúk — adtak találkozót Egerben, az elmúlt szombaton és vasárna­pon egymásnak: a szavalóver­seny izgalmában és az irodal­mi színpadok fesztiváljának fűtött hangulatában ismerked­tek egymással és eredménye­ikkel. A szavalóversenyre a három megyéből a harminc legjobb versmondó nevezett be. A Pest megyei lányokat a modern kor irodalmi megfo­galmazása vezette, sokan ad­tak elő Radnótitól; a nógrá­diakat inkább a múlt század klasszikusai fogták meg, s va­lami oknál fogva álromanti­kus felfogás rabjainak lát­szottak; a Heves megyei vers­mondókat — elfogulatlanul kell e megállapítást tennünk — az évek óta folyó tervszerű munka eredményeképpen a haladó magyar-, s világiroda­lom szeretete és jó tolmácso­lása jellemezte. Nem véletlen, hogy nyolc versenyzője közül két arany- és három ezüst­érmese lett Heves megyének. A verseny öt legjobb vers­mondója aranyérmet kapott, éspedig: Merezel Erzsébet ba­lassagyarmati, Reisinger Ibo­lya ráckevei, Nagy Ibolya vá­ci, Petrán Katalin egri (Gár­donyi Géza Gimnázium) és Krasznai Krisztina gyöngyösi gimnazista. A zsűri nehéz és felelősség- teljes munkát végzett. Nem kívánt sorrendet megállapí­tani, csak azt, hogy a vers­mondás nemes vetélkedésében kik tartoznak az első, második és harmadik vonalba. Az öt aranyérmen kívül nyolc ver­senyző kapott ezüstérmet, a többi pedig bronzérmet érde­melt. Simon László, a KISZ KB képviseletében a verse­nyen és a fesztiválon részt ve­vő zsüri-tag, zárószavában joggal elmondhatta, hogy a ne­mes versengés sok-sok tehet­séges fiatalt hozott Egerbe. Áz irodalmi színpadok szom­bat esti és vasárnap délelőtti fesztiválján újabb és újabb sikerek szület­tek. A salgótarjáni Madách Imre Általános Gimnázium Irodal­mi Színpada „Anyák a béké­ért” címmel pergette le egy­órás műsorát. Merészen nyúl­tak Brecht Kaukázusi kréta­köréhez, szavalókórussal ve­zették be számaikat. Fel kell jegyeznünk Ke mer Edit nevét, akit kellő irányítással komoly előadóvá lehet fegyelmezni, mert kitűnő képességű. Nagy Péter Chopin-száma tetszett. A monori József Attila Gimnázium diákjai teljes mű­sorukat a nagy proletárköltő írásaiból állították össze. Az egyes versek hangulati illuszt­rációjául témaazonos festmé­nyeket, rajzokat vetítettek, át­kötő zeneként Bartók és Sztravinszkij műveket szőttek bele az előadásba. A műsor hatása nem lehetett mély: a technikai közbeszólások nem engedték a verset szárnyalni, hatni és hódítani. A balassagyarmati Szántó j Kovács János Gimnázium diákjai „Nógrádi szőttes” cí­men valóban tarka műsort, igényesebb esztrádot adtak elő s ezzel is figyelmeztettek ar­ra, hogy a pódium törvényeit nem mindenütt értelmezik egyformán. Nógrádot mutat­ták be eleven színekkel, nóg­rádi lakodalommal. A műsor erőssége a kitűnően előadó Merczel Erzsébet volt. Vasárnap délelőtt a színház­ban folytatódott a fesztivál. Az egri Gárdonyi Géza Gim­názium „Eger az irodalom­ban” címmel mutatkozott be. Tinóditól napjainkig jól for­mált képet adott a városról, annak múltjáról, dicsőségéről, egykori vitézeiről, mai állapo­táról. Az együttesnek jó né­hány tagja csiszolt előadó-kul­túráról tett tanúbizonyságot Ki kell emelnünk a fiatalok­kal foglalkozó, őket irányító és lelkesítő tanárak munkáját. A fesztivál legegységesebb ké­pét a Gárdonyi Géza Gimná­zium diákjai mutatták: az egy­órás műsor Eger lelkét adta a hallgatóságnak. Nemcsak időbeli, de értéki sorrendben is követték az eg­rieket a gyöngyösi Vak Boty- tyán Gimnázium diákjai. Szín- pad-technikailag vétettek hi­bákat — ezen könnyen lehet a jövőben javítani —, de sok te­hetséges versmondóval rendel­keznek: Décsey Judit és Kain András számai kitűnőek vol­tak, Krasznai Krisztinával együtt. Az egyetlen gimnázium volt, amely énekkarral lépett fel, s dr. Gál Istvánná hatásos kórusszámokat vezényelt. A Tiborc-monológgal mintha kissé erőitetetten nyitották volna a műsort, amelyet Papp Miklós költői veretű összekö­tő szöveggé keretezett. A nagykőrösi Arany János Gimnázium diákjai léptek a színpadra utoljára, de ők két meglepetéssel is szolgáltai: friss öttettel keretbe állították az egyes számokat, s ha ezt a keretet feszesebbre szabták volna, még frappánsabb lett volna hatása. A másik megle­petés egy tizenöt esztendős gyerek, Székely András volt: nagyszerű muzikalitással és értékes hanganyaggal ragad­tatta tapsra a fiatalkorú kö­zönséget, két olasz dalt éne­kelt az egyébként is derűs zá­rójelenetben. A nagykőrösiek jutottak a legközelebb a béke és barátság gondolatához, mű sorukkal. A héttagú zsűri nevében Si­mon László, a KISZ KB ki­küldötte joggal állapíthatta meg, hogy a három megye fiataljainak seregszemléje sok tehetséget hívott és hozott ösz- sze erre a találkozóra. Vala­mennyi irodalmi színpad együttesét arany fokozattal ju­talmazták. Farkas András — Jll VESZNYIN 1982. ÁPRILIS 10., KEDD: ZSOLT 80 évvel ezelőtt, 1882 áprilisában született VIKTOR VESZNYIN szov­jet építész, az új típusú építkezés egyik úttörője. 1927-től 1932-ig ő tervezte, a Dnyeprogreszl Erőmű építészeti részét és az ő müve a moszkvai autóbuszüzem kultúrpa­lotája. 470 évvel ezelőtt. 1492 áprilisában halt meg LORENZO Dl MEDICI, a firenzei uralkodó család legkivá­lóbb tagja. Kiváló költő és művész volt, aki a várost a művészek és tudósok gyülekezőhelyévé tette (II Magnifico) 1470-ben ő alapította a Maurentiana nevű könyvtárat. 80 éve, 1882-ben balt meg DANTE ROSETTI olasz származású angol festő és költő. Mint festő, a prerafaelita-mozgalom leg­kiválóbb alakja volt, előszeretettel fordult a lovagkor és a misz­tikus ábrázolás felé (Angyali üdvözlet, Dante álma, Lancelot éle­te.) Mint költő szonetteket (Az élet háza) és balladákat írt. Érdekes találmányok és felfedezések: Az analitikai geometria alapjait 325 évvel ezelőtt, 1637-ben fe­dezte fel PIERRE FERMAT francia matematikus. JERMAK kozák atamán 385 évvel ezelőtt, 1577-ben kelt át az Uralon és kezdte meg Szibéria felderítését. 75 évvel ezelőtt, 1887. április 10-én született BERNARDO HOUSSAY angol fiziológus, akit az agyfüggelék működésére és a hormonok hatására vonatkozó kutatásaiért 1947-ben Nóbél-díjjal tüntettek ki. SZOMBATON délután két órakor a Miskolci Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakiskola erkélyéről felhangzott a fan­fárok toronyzenéje, s az ápri­lisi napsütésben sok száz fia­tal számára ünnepet jelzett: megkezdődött az V. országos ifjúsági kamarazenefesztivál. Ez a fesztivál több volt, mint egyszerűen a fiatal muzsiku­sok találkozója, több volt, mint hangverseny-sorozat, több volt, mint bemutató. A torony- zene felhangzása után meg­nyílt a zeneiskolák tíz évét feldolgozó kiállítás, s ezzel egy időben megkezdődött az iskola hangversenytermében a fesztivál. A zsűriben ismert zenészek — Sándor Frigyes, dr. Szávai Nándorné, Banda Ede, gordonkaművész, Horváth Kiss László és Karczag György — foglaltak helyet, s a székso­rokban a zenetanárok, szakér­tők, érdeklődők várták az ese­ményeket. Harminchárom ze­neiskolából 86 kamaraművel szerepeltek a fiatalok. Már az első órában feltűnt, hogy a miskolciak milyen gonddal és szeretettel készül­tek erre a fesztiválra, mert olyan gördülékenyen, olyan szépen és jól pergett minden az utolsó percig, hogy az föl­EGRI VÖRÖS CSILLAG A lelkiismeret lázadása (II. rész) EGRI BRODY Tavaszi vihar GYÖNGYÖSI PUSKIN Halászlegény frakkban GYÖNGYÖST SZABADSÁG A lelkiismeret lázadása (I. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, és ... HATVANI KOSSUTH Egy katona, meg egy fél FÜZESABONY A búcsú HEVES A vak muzsikus PÉTERVASARA Adua és társnői niutioru Egerben este 7 órakor: BAL A SAVÓ YB AN (Szelvénybérlet) Abasáron este fél 8 órakor: Gyertyafénykeringő tétlenül a jó rendezést dicsé­ri. Elsőnek a budapesti általá­nos iskolások szerepelteli, majd egyre-másra jöttek a duók, kvartettek, énekes ka­marazene, válogatott pre­klasszikus és bécsi művek. Scarlatti, Purcell, Kompanye- jec, Vivaldi, Telemann, Bach, Haydn, Mozart mellett nagy számban hoztak a zeneiskolák magyar kamaraműveket, amely a hangverseny egyik pozitív eredménye. ELSŐ NAP sói-került a három Heves megyei zeneiskola sze­replésére. A két egri általános iskolás — Gáspár Sándor és Köves Géza — Kompanyejec Bölcsődal és Ukrán tánc-át kirobbanó sikerrel játszotta. A zsűri értékelésében ezekkel a szavakkal emlékezett meg a duóról: .kiugró sikerű inter­pretáció volt”. A két gyerek, s Fogéi Elememé tanárnő is­mét sikert hozott a megyének. A gyöngyösi zeneiskola Mo­zart Menüett-et adott elő, Kovács Éva, Vereb Rozália, Kakuk Balázs és Tripsánszki Borbála szépen összehangolt, dinamikailag jól kidolgozott együttesében. Aztán ismét más megyék, más városok zeneis­kolásad szerepeltek nagy tap­sok és őszinte elismerés köz­■iiiiiiiiiiii:i>!!iiiaiiaiiiiir;iiia:iii;iiiii:iiir-iiiiii:iiiti»iiiii>iiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiia!iiiiiiiiiiii!iiiii!iniiiaiii!t1iiii!iiiiiiiiiitiai»iiiiiitiiiiiniitiiiiiiiii)i(iiii«iiini!!>niiTiiiaiiii:i]!i:.iii>iiiiiii.i!:ii:> iaaii'i,iin>,:>i.i:iri>i •iiiutiiiiiii;ii.d..i>iiii> iaiiaitaiiaiiaiiai<a,iaiiaiiaiia>>« nám szakmunka — váltott át szava enyhe gúnyra, és a bot­tal a deszkafalra mutatott — biztos védelem. Ha valaki mégsem teljesítené kötelessé­geit, akkor... — gondolkodott a megfelelő kifejezésen, de nem mondta ki, vagy nem akarta kimondani. Bőrbotjá­val tompa ütést mért tenyeré­Wegner főhadnagy úr végzi — mutatott rá a baloldalon álló alacsonyabb, barna emberre, aki észrevehetően húzta jobb lábát. Igyekezett mindenben Göbbels mozgását utánozni, és Krebsből majd kibuggyant a gúnynév, amivel a propagan­da minisztert illették: utóbar- nult, sorvadt germán. A tábor rend­jére helyette­sem, Bohrens főhadnagy ügyel. A mun­ka holnap reg­gel kezdődik, ma még vá­runk egy szál­lítmányt. A szükséges uta- | sításokat Weg­ner főhadnagy úr kiadja majd. Végeztem. A százados nyugodt, kimért léptekkel ki­felé indult. Bohrens lépett a helyére és emelt hangon, jó hangosan, hogy még a távozó százados is hallja, így szólt: — Ez a munka a Bernhard- akció keretében folyik. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a Führer a mi parancs­nokunkról nevezte el ezt a fontos tevékenységet. Kruger megtorpant, hátrané­zett, és Bohrens ijedten kapta el pillantását, nem tudta hir­telen, jót tett-e a kiegészítés­sel, vagy sem. Kruger hideg szavai csengtek fülébe. Az el­ső számú követelmény: semmi bizalmaskodás befelé, semmi fecsegés kifelé. (Folytatjuk) jobb kezével. Két SSHkatona hozzájuk lépett — parancs nem hangzott el, úgy látszik, előre tudták, mit kell csele­kedniük — vastag fehér kendőt vettek elő, és bekötötték azzal szemüket. Azután kifelé kezd­ték őket taszigálni, de a két testvér sután lépdelt, össze­akadt. Erre a katonák megra­gadták őket, karjukon, és va­lósággal vezették őket kifelé, mint a világtalanokat. Kéíol- dalról rövid megjegyzés, pa­rancs hangzott el, a szavak rezegtek a levegőben, de a legkifinomultabb fülek sem voltak képesék értelmét fel­fogni. Miért? Mire való ez? Kivé­geznék őket, fehér gyolcsot nem diktált a halálra ítéltek­nek a koncentrációs táborok divatja. Hová viszik a két fi­vért? A százados végignézett a fél- sorakozottakon, rövid bőrbot­ját felemelte, gyengén ütöget- te, vele jobb kezét, úgy szolt: — Négy nap alatt mindenki elgondolkodhatott rajta, vajon mi készül iitt a falak mögött. Megnyugtatok mindenkit: a találgatásért kár volt. Úgysem találta el senki. — Megállt, a színészeik azt mondanák, ha­tásszünetet tartott. Újra vé­gigmérte a felsorakozott társa­ságot. Faarccal néztek előre, s csak szemük fénye bizonyí­totta: élő emberék állnak előt­te. A szemükből egy szó su­gárzott: beszélj, akármit, de beszélj! A százados azonban tempósan sétált fel és alá, lép­teinek taktusára ütögetve a bottal. A pillanatok éveknek tűntek, míg folytatta: — Itt, a tizenkilences tábor­részlegben különleges feladat végrehajtására kerül sor. Pénzt fognak gyártani. Angol fontot! Az invázió napok kérdése, és a Führer nem akarja, hogy a megszállt Nagy-Britannia la­kossága nélkülözze régi pén­zét. Tehát, amint mondtam, angol fontot fognak gyártani. Aki rendesen dolgozik, nem bánja meg. Jobb élelmezés, könnyebb munka, mondhat­ben, amikor a tizenhetedik számként ismét egriek követ­keztek. Stamitz Triószonátáját hallottuk Juhász Márta, Erdé­lyi Katalin, Bócz Sándor és Mag Stefánia kamaraegyütte­sétől. A szép játék, biztos hangszerkezelés, a kifogástalan tempóbeli és dinamikai össz­hang sok értékes megjegyzést kapott a szakemberektől. A Hatvani Zeneiskola Purcell Pásztor pásztor ... duettje — énekelte Kovács Zsuzsanna és Radnóti Mária — kidolgozott­ságával az énektanárt dicséri. A másik duett nem érte el a várt eredményt. Annál több reménnyel kecsegtet a továb­biakban Vági László fuvola-, Paládi Béla klarinét-, és Len- r,* kei Sándor fagott-játéka, amint azt a Reitmüller Trió­szonáta III—IV. tételének elő­adása igazolta. AZ V. ORSZÁGOS kamara­zene-fesztiválon a megye zene­iskolái különösen az egriek magas nívón képviselték a ka­marazenét s dicséretükre le­gyen mondva: a tavalyi arany­érem után tudtak még feljebb emelkedni az elért szintnél. Mint Sándor Frigyes, a zsű­ri elnöke elmondotta, sok új­szerű, érdekes és a jövő szem­pontjából nagyon fontos vo­nása volt ennek a fesztivál­nak. Az iskolareform törek­vése, hogy a magasabbrendű társas zenélést, a kamarazené­lést és éneklést tangyárggyá avassa a zeneiskolákban, hogy ezzel is biztosítsa méltó he­lyét a fiatalok zenetanulásá­ban. Ennek az országos ese­ménynek a zsűri nagyon he­lyes elvet tűzött maga elé, amikor' a 86 elhangzott kama­raszámot értékelni kezdte. Nem a versengésre akarja ne­velni a fiatalokat, hanem arra, hogy szeressék a zenét, hogy magukévá tegyék a muzsiká­lást, éppen ezért egyetlen fő szempont irányította a zsűrit: hogyan tették magukévá aka- maraegyütesek az előadott mű­vet tartalmában és stílusá­ban. Nem volt első, második és nyolcvanhatodik ezen a fesztiválon, hanem sok-sok te­kintetben több volt, mint az eddigi öt, s ahogyan Horvát Kiss László mondotta, „ezen a feszrtiválon mindenki győ­zött”. A két nap alatt sokat beszél­gettem a fiatal részvevőkkel s alig-alig akadt köztük el­vétve egy, aki a zenei pályát választja élethivatásnak. A többiek véleménye „... zené­lünk, mert olyan jó együtt muzsikálni”. „JÓ EGYÜTT MUZSIKÁL­NI...” Igen, ez ad igazi érté­ket a nagy zeneszerzők mű­veinek s ezért nem lesz soha holttá á nagy gondolatok kot­tafejekbe öntött tartalma, mert a gyermekeink nem pro­fivá, hanem zenélő, zeneked­velő, zenét értő és szerető, muzsikáló felnőttekké válnak. Cs. Ádam Éva ZENÉLŐ fiatalok ünnepe Beszámoló a Miskolcon megrendezett V. országos ifjúsági kamarazene-fesztiválról be és mindenki érthette, mit jelent az „akkor...” — Remélem nem lesznek összetűzéseink, és nem kény­szerítenek arra, hogy ugyan­ezt mégegyszer, nyomatéko­sabb eszközökkel elismételjem Ne feledjék, csak a munka tesz szabaddá, a szabotázs és a káosz... — ismét megállt és tenyerébe csapott. Azután hangsúlyozva, szótagolva mon­dotta, hogy a különböző nem­zetiségű foglyok jól érthessék: Arbeit macht frei! — Ennek a különleges tá­borrészlegnek a parancsnok­sága az én kezembe fut össze. Bern herd Kruger százados va­gyok. A szakmai irányítást 25. A tizenötödik karcolás nem követte már a többieket. A deszkakapu lendülettel meg­nyílt, és SS-katonák csoportja lépett be rajta, három tiszt vezette őket. Kettőt közülük nem láttak még soha, a har­madik, egy százados, ismerős­nek tűnt. Krebs gondolatban végigvezette az elmúlt napok rejtélyes eseményeit, és ha nem állt volna vigyázzban, talán fel is kiáltott volna: ez a százados faggatta gépmester múltjáról, amikor számbó' emberre vedlett. Az egyik tiszt odalépett a századoshoz, halkan beszéltek egymás kö­zött, foszlányát sem tudtál-: elcsípni a tárgyalásnak. A tiszt azután papírlapot vett elő, és két számot olvasott fel, szinte kurjantva hozzá: — Kilépni! Kit takar a két szám? A másodperc töredékéig érintet­lenül és ingathatatlanul állt a sor, azután előlépett a két Fayermann. A tisztnek egy szava sem volt hozzájuk, csu­pán intett drapp bőrkesztyüs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents