Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-08 / 82. szám
1962. április 8., vasárnap NEPOJSAG s tavasz a tavasziak nyolcvan százalékát elvetettük, Szaporán dolgoznak a hagymaduggató asszonyok az erki Új Barázda Tsz földjén. az erfurti sikerek köteleznek. — Jöjjenek csak, — mondja az idős Urbán Ferencné, — mutatok ám mindjárt valamit, ami nagyon szép. Ez a para- dicsompalánta is jól fejlődik, de a káposztának már akkora levelei vannak, mint a tenyerem, itt a másik udvarban. Ugye, gyönyörűek? Holnap megkezdjük a kiültetésüket. Aztán rrjajd lassan a többit is. Ezer keret alatt neveltünk az idén palántát, mert hogy három arany-, három ezüst- és egy bronzérmet hoztunk haza Erfurtból, úgy gondolkodtunk, 1962-ben még több és jobb zöldséget adunk. 135 hold lesz a kertészet most nálunk, ebből 20 hold a paradicsom, 10 a káposzta s 25 hold a papriMegállás nélkül vet a Belorusz traktor az átányi határban. Jaj, ne haragudjanak, szaladnom kell már, mert ezek a lányok türelmetlenek. Tudják, most ültetjük át másik ágyba a paprika- és paradicsompalántákat és olyan gyors a kezük, nem győzöm őket ellátni. Majdhogy hozzá nem tette: olyan szaporán dolgoznak, mint a gépek. Mint a Belorusz az átányi határban Nyolc fogattal versenyez egymaga az utána akasztott vetőgépet húzva sebesen. A nyolc fogat és a gép békésen bői ma is vagy 120-an vetnek; mert két napon belül be akarjuk fejezni ezt a munkát. Vargáné bólint, hogy úgy van. Szórád István meg hozzáteszi: — Majd ha végeztünk megint mindennel, télen ismét pihenhetünk egy keveset. Addig viszont én reggel négy órakor kezdek ... És Vargáné? Egy asszonynak azért otthon is vannak kötelességei ... — Az ráér estig... Ha meg olyan sürgős, otthon van a tizenöt éves lányunk, most ő is megmutathatja legalább, mit tud már elvégezni... Már fordul is a gép. Hidraulikus emelőszerkezete újra lebocsátja a vetőgépet S tovább hullik a mag sekély ágyába... ★ Látod, szellő, ilyen most ez az új tavasz a földeken, Jó volt együtt körülnézni, de most már elbocsátlak. Járd tovább a magad útját kedved szerint. De várj csak! Te mindenütt megfordulsz. Be tudod fészkelni magad a legkisebb zugba is. Épp azért hadd kérjelek meg valamire. Jártadban-keltedben keress egy költőt, a szép virágos szavak mesterét, a felsőfokú izzó beszéd professzorát, s küldd el ezekre a helyekre, ahol együtt jártunk. Mert igazán csak ő tudná megénekelni most az embert, és azt a nagyszerű munkát, amit a földeken végez . .. Szöveg: Wcid nger László Foto. Kiss Béla Állj csak meg, tavaszi sze llő, s figyelj! Most nem a te zúgásodnak, langyos fuvallatodnak örülünk elsősorban, nem érünk rá erre, inkább valami más, kicsit sejtelmes, egyhangú zaj, dübörgés köti le figyelmű nket. Figyeljük együtt: mi ez. ami megtöri a határ nagy némaságát, s mégis, semmit sem zq.var, oly jól beleillik a csend ességbe. Gépek motorjának döröm bölése, a vetőgépek csörrenése. fogasok zörgése, s nyomukban emberi léptek dobbanása ez. Az igazi, s legszebb muzsika most, a megkésett tavaszon mindenütt a földeken. Akármerre száguldozol ifj úságod nagy jókedvében, hallhatod. Örülni kell ennek a zenének, mert azt jelenti: végre, elindulhattak a föld munkásai megmozdítani, új életre serkenteni a barázdákat. S hozzá még milyen nagy erővel, akarással! Fülelj csak! Mást nem hallasz az emberekről: „százak vannak a határban”, „nálunk kétszáz asszony ment ki egy csapatban”... „vetni”... „gyorsan”... „nem. lehet időt veszíteni” __ Az új tavasz óráról órára, nagyobbra bontja virágait, munkájuk nyomán a földeken. Gyere, nézzünk körül együtt a szorgalmas emberek között. Ludas, ahol délelőtt fogasainak, de délután már vetnek Az Uj Élet Tsz fogatos munkacsapatának vezetője, Antal Emánuel ezzel a hírrel fogadott bennünket. Hogy miért? A kilenc fogat mellett dolgozó emberek szinte egymás szavába vágva mondták el, egy hete figyelték már mindennap Ferenc lecsendesíti gépét és odaáll a beszélgetők közé. Félig a maga számára, fejben számvetést készít: — Eddig 150 holdat dolgoztam meg fogassal, 80 holdat sima hengerrel, most meg társammal kezdjük a herevetést. Blahó Ferenc traktoros indul a tarnamérai Ezüstkalász Tsz 90 holdas táblájára vörösherét vetni. egyre türelmetlenebbül az idő. járást, lehet-e kezdeni a munkát. Hát ezért olyan nagy örömhír az, hogy az a kilenc fogat reggel beállhatott a húszholdas táblába, fogasolni és este úgy tér haza, hogy a tavaszi árpa magja is a földben lesz. Szabó Feri bácsi, a munkacsapatvezető szavait így egészítette ki: — A múlt szombaton, amikor esett az eső, meg a hó, akkor is dolgoztunk. Bólingattak a többiek, s megint Antal Emánuel vette vissza a szót: — Ha az idő engedi, még egy jó hét, legfeljebb másfél hét és készen is vagyunk minden tavaszi vetéssel. — Rajtunk nem fog ki a tavasz azzal, hogy késett Tavaly sem volt épp a legjobb az időjárás, mégis, úgy megtréfáltuk, hogy az év végén harminc forint helyett több mint negyven forint jutott egy munkaegységre! ... Már mennek is tovább. Nem érnek rá sokat beszélgetni, az út mellett sorakozó szekerek mögött „bevetésre” várnak a vetőgépelt,... így hát csak annyit, félig titkolózva: — Azért sem érünk rá nagyon megállni, mert most meg negyven forintot terveztünk, s hatvanat akarunk fizetni... Azt meg, hogy az elő is teremtődjék, hol kell kezdeni? Az elején ... A tavaszi munkánál is... Mintha összebeszélt volna itt az egész környék, — Ez kilencven hold lesz. Hamar végzünk vele, mert bár az én gépem egy műszakban dolgozik, ez 14—16 óra napi munkát jelent. Máskülönben sem száVirágot si Gépállomás traktorosát. A brigádvezető meg is jegyzi: — Ha így megy tovább, nem lesz itt semmi baj, a tavasz minden késését bepótoljuk mi... — Dehogynem lesz, — recs- csen egy hang mögöttük. — A a baj, hogy még mindig itt áll ez a gép, s nem a földön dolgozik. A tréfára tréfa a válasz. Véreb István bemutatja a méltat, lankodót. — Molnár András „gépészhelyettes” ... Nem sokáig vívódnak vidám szóval, mert ami igaz, az igaz, az elbeszélgetett percek helyett fontosabb most a munka .. . Tovább megyünk. Néhány kilométerrel távolabb éppen kétszáz erki asszony versenyre kél Makóval, vagyis egy 40 holdas táblán hagymát duggat. Ez a nagy megmozdulás egyben egy kicsit az erkiek színvallását is jelenti. A zárszámadás ugyanis nagyon érdekes körülmények között zajlott le itt. Vastapsot kapott a vezetőség, amikor bejelentette: az 1962. évi tervek miatt nem osztanak sokat, csupán 27,10 forintot egy munkaegységre. — Jól van — mondták sokan. — így is kell, mert először a közösnek kell gyarapodnia, hogy később mi boldoguljunk annál jobban. Őszintén mondták akkor ezt az emberek, mert tudták: az Űj Barázda Tsz 1961-ben is majd háromszor többet ruházott be saját erőből az egész köz hasznára, mint amennyit tervezett, s az idén is hasonló szándékai vannak a vezetőségnek. Mégis... a tsz vezetői az első nagy tavaszi megmozdulástól várták az igazi megnyilatkozást. Ha ugyanolyan nagy kedvvel fognak ismét munkáSzorgalmasan dolgoznak a terményeikkel Erfurtban sok sikert aratott zaránki kertészek. móljuk az órákat, ki meddig dolgozik. Csak az a fontos, minél hamarabb elvégezzük, amit kell. A másik három beszélgető figyelmesen hallgatja a Hevehoz az emberek, mint eddig... akkor nemcsak szóban helyeslik a vezetőség elképzeléseit. S lám az első napon a 200, vagy talán még több, asszony megjelenése a hagymának bont a — épp ezt mondja Vereb István brigádvezető, a tarnamérai Ezüstkalász Tsz tanyáján Lőrincz József darálósnak, és Bakócsi József fejősnek, de alig érteni a szavát, mert erősebben felmordul a közelükben álló Zetor. Vótőgéppél és vesszőboronával felszerelve indulna vöröshere-magot vetni. — Az árpa- és borsóvetéssel készen vagyunk — folytatja a brigádvezető. — Most a cukorrépa, kukorica vetésterületéneit előkészítése, meg a vöröshere vetés megy. Egy-két perc késést jeäent ugyan, de a traktoros, Blahó Délelőtt még fogasolt, délután már vetett Antal Em amid munkacsapata Rudason. szánt földön, minden aggodalomra megnyugtató választ adott. S nem akármilyent, mert az első reggel a néhány asszonyt, aki — nem sokat, mindössze tíz percet — késett, igy fogadták a többiek: — Hét órára volt hirdetve a munkakezdés, vagy nem tudtátok? Mert Erkhez ez is hozzátartozik, a pontosság. A férfiak a gépekkel, a kora tavasziak vetésével öt nap helyett négy alatt végeztek, hamarabb befejezik a cukorrépavetést, a hétfőn kezdődő kukoricaveka. Igaz, amíg ilyen kicsik a p'alánták, elég sok a gond velük. Két ember például minden éjjel és ünnepnapon szolgálatban van, figyeli az időjárást, mert ha hideg jön, gyorsan be kell takarni a kis növényeket. De megéri a fáradságot a későbbi öröm, amikor már minden érik. Azt kell majd megnézni. A talajt olyan szépen előkészítették, hogy nem is szedni, de szüretelni kell a kertészetben is. elfér egymás mellett a Dózsa Népe Tsz 140 holdas tábláján. Szórád István ül a traktor nyergében, Varga Ferencné és Kaja János a vetőgép faránál s nem is számolják a fordulókat, csak vetnek reggeltől, vetik a vöröshere magját. Mikor állnak meg? — Majd ha teljesen sötét lesz, — vágja ki egyszerre a két férfi. — Most nem lehet másként. Aki csak tud, kinn van földeken. A mi tsz-ünktést is, — úgy számítják —, mint ahogy azt a terv előírja, akkor hát az asszonyok se késsenek a maguk munkájával. Annál is inkább. \ mert a szomszéd falu szinte versenytárs, s bizony a zaránkiak nem alszanak, a kertészetben dolgozók tudják:
