Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-07 / 81. szám

19«2. április % szombat

ftBPOJSÄO

3

Tarnamérai brigád vezető

Magas termetű, harminckilenc éves ember Krancziczk. László, a tarnamérai Béki Termelőszövetkezet növény- termesztési brigádvezetője. Jó kedvű ember, olyan, aki ért társai nyelvén, s szívesen intézi ügyes-bajos problémáikat. 1959 óta termelőszövetkezeti tag, előtte saját homokbányájában dolgozott, — de az első hívó szóra felvette a munkát, mert úgy tartotta, hogyha már társultak, akkor a közösségben kell megkeresni boldogulásuk útját.

— Ügy volt — emlékszik vissza —, hogy 1959 őszén jöttek értem. László — mondták —, jó lenne, ha holnap megkezdenéd a vetést, mert ellenkező esetben „nézhetjük” az évet. Párttag vagy 1945 óta, jöjj, segíts. És Krancziczki László, — egyszerű szövetkezeti tag — másnap odaállt a vetőgép mellé, s egymaga 300 hold őszi kalászost vetett el. Annak ellenére, hogy a közös munkát csak 1960 tavaszán kezdték a falubeliek.

— No, nem dicsekvésből mondom ezt el, csak azért, hogy megértsék, hogyan lettem én brigádvezető — magyarázza széles gesztusokkal.

1960-ban a tagság megbízott az ellenőrző bizottság elnöki teendőinek végzésével, s később pedig a vezetőség úgy határozott, hogy a legnagyobb brigád vezetését is rámbízzák. Én nem akartam, de később belejöttem. Nem szoktam én hozzá a papírmunkákhoz, ilyen, meg olyan adatok kitöltéséhez. Eleinte sok baj volt vele. Nem tudtam kiigazodni benne, hiszen kevés az iskolám. Hat elemit jártam, de csak négyet igazoltak, mert annyi volt a hiányzásom. Tudja, heten voltunk testvérek, apám a Hirseh-bírtokon cselédeskedet-t, s kellett a kereset. Egy pár bakancsért dolgoztattak annak idején, de az

is jó volt a hideg ellen. Amikor összekerültem feleségemmel, akkor sem volt semmink, úgy kellett minden darab bútorért, ruháért megdolgoznunk.

S dől belőle a szó, árad, mint a Tisza tavasszal. Ajkáról zengő mondatok évek hosz- szú sorát elevenítik meg, a küszködések, nélkülözések tömkelegét. Így érte őt a felszabadulás, fél köcsög zsírral, fél kenyérrel, és néhány vöröshagymával. De aztán az igyekezet, a lehetőség alkalmat adott neki is arra, hogy ember legyen, s normális körülmények között élhesse életét. Ma már háza van, szép nagy háza, bútora, rádiója, jó megélhetése, és annak a birtoknak lett gazdája, amelynek 1945 előtt két-, és hathónapos sum- mása volt.

Ezt magyarázza hosszan.

Életéből regényt lehetné írni. De külön nagy fejezetét alkotna az a rész, amit brigádjáról elmond. Kilencvenhár- man Vannak, öregek, fiatalok közösen. Tizenegy fiú külön alkot ebből egy ifjúsági munkacsapatot. Huszonnégy lány pedig az idősebbekkel dolgozik a kertészetben, s kint a mezőn. Közel 540 hold a „földjük”, amiért felelnek. Ebből a kertészet, a dohány, a burgonya, kalászos, cukorrépa és kukorica alkotja a legnagyobb területet. Ügy határoztak, hogy 14 ezer 830 munkaegység felhasználása mellett meg tudják művelni az említett területet. A kapás területet kiosztják maguk között, így sokkal jobb munkát tudnak végezni.

— Itt vannak a szerződés- kötések — mutatja a nagy paksamétát — a mai nap folyamán mindenkinek elviszem, hogy lássák, komoly vállalásról van itt szó. Tavaly 36 forint 60 fillért ért nálunk egy munkaegység. Aszályos volt a múlt esztendő, a „prémium” elúszott, 448 munkaegységet teljesítettem én is, s az idén szeretném, ha több jövedelmet, több pénzt tehetnék le az asszony elé az asztalra. Csak az idő jó legyen, kedvező. Még nincs különösebb baj, ma is kint voltam a határban, láttam: a vetés jól telelt, csak süssön már ki egyszer a nap. „Ugrásra készen” várjuk a tavaszi munka elkezdését.

Elmosolyodik az utolsó mondatoknál. Igen, mert valóban úgy van, hogy minden ember „ugrásra készen” várja már a tavaszt. Közben felesége ebédre terít, s hamarosan asztalra kerül a párolgó étel. Igazán itt az idő a búcsúzásra, hiszen ebéd után még rengeteg munka elvégzése várja a tárnámé-, rai brigádvezetőt.

Fazekas István

... hogy Algériában ügyéit van némi eredménye a hadsereg ÓAS-ellehés jellépésének, de o titkos szervezet fő erőit még nem verték még. — Erre a jelek szerint egyelőre nem is kérüt sor. Nehéz is lenne döntő csapást mérni Sálán fasisztáira, hiszen azok gyakran jelentős tisztségeket töltenék be az államapparátusban, a hadseregben. Ez bátorítja az ultrákat, a vérengző csőcseléket. A fasiszták önbizalmát növeli az ÖAS algériai szektora vezetőjének, Jacques Achardnak az a híres kijelentése, hogy az „OAS-nak nincs szüksége puccs kirobbantásához ahhoz, hogy megszerezze a hatalmat Algériában. - A hatalom már kezünkben van!” — tette hozzá magabiztosan.

Valóban, egyre nagyobb az OAS szerepe Algériában, pillanatnyilag talán nem is látszik túlzásnak Achard kijelentése. Mert Párizs nem sokat tett azért, hogy megőrizze a hatalmat...

zár

Szerény anyagi erőből is lehet érdemlegeset alkotni

Példák a Heves megyei Épitőanyagipari Vállalattól

Ha a vállalat teljes, hivatalos nevét említik, a helybeliek iközül is kevesen tudják, hogy a hatvani téglagyárról van szó. Persze, ugyanilyen jogcímen mondhatnánk a be- tonüzomet, vagy a káli beton- áru üzemet, de hozzájuk tartó, zik a seiypi téglagyár is. Széttagolt, többségében elöregedett, régi üzemek. De még szükség van termékükre, a helybeli igényeket ki kell elégíteni. Éppen ezért, fiatalítani, korszerűsíteni kell a gépeket. De a tanácsi vállalatoknál állandóan visszatérő, örök probléma, hogy — miből. Egyáltalán nem. vagy alig kapnak beruházási hitelkeretet, egyéb pénzügyi forrásaik is szerények.

Tervek és tettek

Mégis, milyen tervei vannak á hatvani építőanyagipari vállalatnak? Már január 29-én elkészítették a műszaki intézkedések tervét. Ennek céltudatos megvalósításán dolgoznak, műszakiak és munkások, vállvetve, közös erőfeszítéssel. Hétmillió tégla gyártásánál 0,3 százalékos selejtmegtakarítás érhető éL A 21 ezer tégla értéke nem egészen 12 ezer forint. Szerény összeg, de nem is a fo. rintérték a lényeg, hanem a gyár hírneve és a lakosság megelégedése. Jobb megmunkálással elérhető a selejt további csökkentése, a másod- és harmadosztályú tégla mennyiségének 30 százalékos csökkentése. Es ez már figyelemre méltó eredmény — magyarázza fiatalos lelkesedéssel Sebők Imre, a gyár főmérnöke.

Hogyan akarják elérni a minőség javítását? A mészkő szennyeződését kell semlegesíteni az agyagban, tudták ezt már régebben a gyár vezetői, a megoldás módozataira elképzeléseik is voltak. De biztosra akartak menni. Nem rösbell- ték, szakértői véleményt kértek a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Kutató Intézetétől. A javasolt megoldás egyszerű és praktikus. Őrléssel semlegesítsék a mészkő

kellemetlen hatását, ez a javaslat lényege. A volt kerecsenéi részlegnél felszabadult egy fogastörő, a szekrényes adagoló után beépítik azt és egy 800-as finomhengert, így lényegesen javíthatják a minőséget.

Akarjunk jobban dolgozni

Hat évvel ezelőtt 26 ezer; téglát gyártották műszakonként Az idén sikerült az 55; ezres műszak is, sőt, még ez is; fokozható. Mi ennek a titka?; Olyan szellemet kell kialakíta-; ni, hogy mindenki jobban; akarjon dolgozni — vallja a; sokat tapasztalt főmérnök.; Kaiban a kútgyűrűk és csövek; gyártása túlnyomóan szabad; területen történik. A bunko-; lat nélküli földes területen; megköt a gyártott áru és át-; lagban 3 százalékos anyagveszteség következik be. Rövid; számítás: évi hétezer tonnás; gyártásnál biztos a 210 tonnás; veszteség. Ez több mint 561 ezer forint már, 400 köbméter: burkolás pedig 100 800 forint-' ba kerül. A költség fele tehát! egy év alatt megtérül. Beruhá-' zósi hitelből, önköltségcsöfk- < kentő hitelből építkezzenek?! Nem egészen mindegy, de min-; dénképpen meg kéll csinálni.; A sóderbánya? Hát ott is akad; újítási feladat. Jó, hogy kotró; hozza a sódert. De a mély ta-; la jón és a sárban a vontató; néha napokig gürcöl. Mennyit; fizetnek érte, és milyen nagy; baj az, ha kifogy a sóder. De; már megvan a megoldás. Szállítószalagot alkalmaznak és az; egészen a keverőig hozhatja a; sódert. Ez olcsóbb és biztonsá-; gosabb megoldás.

Tanulni lehet és kell.

A téglagyáriban eddig is alkalmazták a praktikus szállítóeszközöket, a kulikat. Most a kézi erővel történő csillézés helyett a bányában is kulikat fognak alkalmazni. A gépekhez szakképzett ember ökre van

telepeiről Pestre járjanak tanulni az emberek? Ez költséges, fárasztó és időrabló. Utána kellett járni és elintézték, hogy a vállalat 23 dolgozója a hatvani iparitanuló-iskolában szervezett könnyűgépkezelói tanfolyamon sajátítsa el a szükséges tudnivalókat

F. L.

Már hideg volt odakint, s a pajta is utat enged a szélnek. Ha söpör egyet, úgy süvít be a réseken, mintha túl akarná za- jongani az asszonyokat, akik a dohányleveleket simítják, fűzik. Bent egy dobkályha búg, egy leányka tömi kukorica- csutkával. Akik közelebb ülnek, levetették a hacuká- kat, mackófelsőket, s ingujjban dolgoznak. A többiek néha ideállnak megmelegedni, aztán szaladnak vissza a helyükre. Ha egyik csoportban felcsattan a nevetés, nagy kiabálás kezdődik mindenfelé, a távolabb ülők is tudni akarják, mi történt, miről beszéltek. Vannak napok, amikor csendesebbek, de most szinte kibújnak a bőrükből. Hol itt, hol ott trilláznak nevetve, s olyan a hangulat, hogy elég egy teljesen értelmetlen szó, már kirobban belőlük a megállíthatatlan jókedv, s elnyomja a süvítő szél hangját.

— Asszonyok, ki tud valamit a Nejlonnéról? — kiált bele egy öles asszonyhang a pajtába.

Erre megint harsány nevetés

kezdődik:

— Most őtözteti az ura! — kiabálja valaki.

— Dehogyis őtözteti! Vetkőztem — így a másik.

Nem bírnak magukkal. Az öles hang belerecseg a nevetésbe:

— Nagy baj lett ám Nejlonoknál!

Erre mind fölkapták a fejüket.

Bíró Sándomé ugyanis két napja értesült tőlük, hogy a férjét Nejlon Janinak nevez- AZ EGRI JÁRÁS termelőszövetkezeteinek 1960-ban még nem volt baromfi-törzsállgmá- nya. A múlt év végére azonban sikerült 3488 baromfiból álló állományt létrehoznlok. Az idén — a tervek szerint— ez az állomány 10 000-re emelkedik majd. (Horváth Ferenc)

Díj9 össtönsés nélkül

Ez a díj, amiről most szó lesz — arra való, hogy üzemek, intézmények ezzel is ösztönözzék kilűnö, fiatalabb szakembereiket, hogy még magasabb szaktudást érjenek cl. Ez a díj — amiről most szó lesz — arra való, hogy az üzemek, intézmények egyetemre küldjék elsősorban és alapvetően a munkában kitűnt, tanulni vágyó és az egyetem elvégzése után lehetőleg ugyanannak az „úmak”szclgálni akaró dolgozóikat.

Ez Az ösztöndíj azonban nem ösztönöz, vagy legalábbis kévéseket ösztönöz, ezt a díj-rendszert nem megfelelően és nem kielégítő mértékben veszik igénybe az arra hivatott és ilyen pénzügyi fedezettel rendelkező szervek. A közelmúltban a Hatvani Járási Pártbizottság egyik értekezletén szó került az üzemi ösztöndíjak helyzetéről, s a „szóbakerülés” konzekvenciája meglehetősen szomorú képet mutatott. Távol álljon tőlünk, hogy egyszerűen általánosítsunk, s az egész megyére vonjunk lé abszolút következtetéseket az ott elhangzottakból, de egy tény: legjelentősebb ipari járásunk ma még a hatvani. S ha nem is általánosítunk, de következtetni nyugodtan következtethetünk.

A járás tíz jelentősebb üzeméből összesén, ha tizenhét üzemi ösztöndíjas tanul a különböző egyetemeken. De ezeknek egy részét sem úgy válogatták ki — az üzemekből, hanem merész és újszerű kezdeményezéssel. Az üzem egy-két vezetője ellátogatott valamelyik iparági egyetemre, érdeklődött* van-e ott jó tanuló az ő üzemük környékéről, — s ha volt: volt üzemi ösztöndíj is.

Hogy előfordulhat Ilyen eset Is? Kétségtelen és egyedi formájában helyes is, ok- és célszerű is. De az üzemi ösztöndíjak helyes felhasználása alapvetően nem ez! Neveljen aa üzem magának megfelelő szakembert, neveljen saját munkásainak soraiból is, az arra rátermettek közül, akik néhány évi fizikai, gyakorlati munka alapján megfelelő előismerettel és nem utolsósorban még megfelelőbb felelősséggel kerülnek az egyetem padsoraiba. Mindaddig, amíg az üzemek, intézmények vezetői az üzemi ösztöndíjak elbírálását csak egyszerűen egynek tekintik a „megoldandó" feladatok közül, amíg nem Ismerik fel ennek az oszt öndíj end szernek politikai vonatkozásait is, lényegében ez csak díj lesz ösztönzés nélkül, kiegészítése az egyetemi ösztöndíjaknak „atyai patronálása” egy-egy jól tanuló, bár erre nem érdemtelen egyetemi hallgatónak.

S ezt az ösztöndíjrendszert nem ezért hozta létre államunk! (gyurkó)

Gyermekbénulás elleni immunizálás Egerben

Mivel- a közeljövőben gyermekbénulás elleni immu- nizáció indul Egerben, felkerestük dr. Maurer József állami közegészségügyi felügyelőt, tájékoztassa arról olvasóinkat.

— A gyermekbénulás, a Heine-Medin-kór még ma is sok áldozatot szedő betegség a világban. A szülők még emlékeznek a közelmúlt éveiben lezajlott magyarországi járványra, amelyre sok halálos és még több maradandóan bé- nulásos eset emlékeztet. Tisztában kell lenni a szülőknek azzal, hogy a betegség kórokozója ma is itt él közöttünk! Éppen ezért ma is elengedhetetlen, hogy minden gyermek megkapja a Sabin-cseppeket. Népgazdaságunk igen súlyos anyagi áldozatok árán szerzi be külföldről az immunizáló anyagot és egészségügyi apparátusunk pedig fáradságot nem kímélve végzi a munkáját.

— Voltak-e megbetegedések az utóbbi időben Magyarországon?

— A hatásosnak bizonyult Sabin-cseppek használata óta az eredmény kimagaslóan jó! Ezt különben maga Sabin professzor is elismerte! 1961-ben hazánk területén mindössze egy megbetegedés fordult elő, — 1962 első negyedévében pedig még egyetlen eset sem adódott. Ezzel szemben például Nyugat-Németországban, vagy Angliában, a nálunk lényegesen gazdagabb országokban, hol ismeretlen fogalom az ingyenes és kötelező gyer- megbénulás elleni immunizá- ció, ma is sok gyermek esik áldozatul a Heine-Medin-kór- nak. A magyar szülőknek is tisztában kell lenniök azzal, hogy pillanatnyilag a Sabin- immunizácló a legtökéletesebb eljárás a világon, mivel a kórokozó minden. típusa ellen tartós védettséget nyújt.

Modern névadó

szükség. A vállalat külöJtböző i ték el, igy aztán őt magát meg

Nejlonnénak. Méghozzá két oknál fogva. Az egyik ok: még aratni is nylon-ingben járt az ura, a másik pedig, hogy a férfi öltöztette az asszonyt. Azt tartotta ugyanis magáról, hogy jobban ért az öltözködéshez, mint a felesége, éppen ezért, bármit akart venni az asszony, nem engedte, hogy nélküle vá lassza ki. Még a fehérneművé- sárlásban is neki volt döntő szava, hiába akart kéket venni az asszony, ha Janinak a fehér tetszett, azt kellett elfogadnia. S Kati, a menyecske, nemegyszer büszkén mondta el ezt az asszonyok között, aminek viszont az lett a következménye, hogy míg egyesek irigykedtek rá ezért, a többiek ráakasztották férjére a Nejlon Jani nevet. Maguk között nem is hívták másképpen. A múltkor meg éppen szóba került a férfi és nő helyes magatartása, s a maguk módján érveltek egyik, vagy másik vélemény mellett, amikor valaki kijelentette:

— Hát nekem ne is legyen az uram Nejlon Jani!

Rögtön utána el is harapta a nyelvét, mert észrevette, hogy Kati is ott van. De mire visszaszívhatta volna azt, amit kimondott, az egész pajta hahó- tázott. Kati meg faggatta, vallatta a társaságot, mondják már meg, ki az a Nejlon Jani. A jókedvű társaságba valaki belekiabálta:

— Ideje már. hogy megtudjad, hogy hívják az uradat!

Kati elpirult és megkérdezte:

— Miért?

— Mert még ganét hányni is nejlonban megy! — kiabálta egy messzebb ülő asszony.

— Miért baj az? Hiszen sokkal könnyebb kimosni, mint c pamutot — érvelt komolyan Kati.

De a te kombinédat már nem muszájna neki megvenni! — nevetett bele egy girhes kis asszonyka, akinek köztudomásúan, nem avatkozott belé vásárlásaiba a férje, mivelhogy szava sem volt odahaza, lévén a tanyája többnyire a kocsma.

A jóhangulat kissé alábbhagyott, mert Katin nyoma maradt a sértődöttségnek, noha ki-ki a maga módján Igyekezett jóvátenni azzal, hogy példákat hozott fel, kik, hogy kapták ragadványnevüket a faluban. Ebédkor Kati nem bontotta ki a csomagját, hanem úgy, ahogy reggel elhozta, haza is vitte, s azóta nem jött közéjük.

Érthető, hogy mindenki kíváncsian várta, mi lesz a folytatása a rosszul sikerült lelepleződésnek.

Aki az előbb azt mondta, hogy Nejlonéknál baj van, most fontoskodva magyarázta:

— Kati panaszra ment az elnökhöz, hogy nem akar ebben a csapatban dolgozni, és azt kérte, helyezzék át egy másikba!

— Mert megmondtuk, hogy Nejlon Jani az ura?

— Azt én pontosan nem tudom, hogy azért-e, az elnöknek mindenesetre azt mondta.

— Mit kell tudniok a szülőknek a Sabin-vacclna alkalmazásáról?

— A Sabin-cseppek adagolása teljesen fájdalommentes, hiszen szájon át adják be a gyermekeknek, tehát nem jáf semminemű kellemetlenséggel, mint például a Salk-oltás járt. Így tehát sem szülőknek, sem gyermekeknek nem kell félnie az „oltástól”.

— Mikor lesz Egerben gyermekbénulás elleni immunizálás?

— Április 8-án veszi kezdetét és 15-ig tart. Minden szülő névre szóló értesítést kap lakására és tartsa kötelességének, gyermekének a városi tanács épületébe való elhoza- talát, hogy megkaphassa a védettséget nyújtó Sabin-cseppeket. (s. i.)

hogy a férje miatt, mivelhogy összeveszett vele. Állítólag el is költözött már, visszament az anyjához!

— Ezért igazán kár volt.., — fitymálta valaki.

— Pedig így hallottam. Megbízható forrásból...

— Ezek összevesztek — találgatta valaki.

— Kati hazament, és biztosan közölte Nejlon Janival, hogy ezután maga veszi magának a kombinét! — csipogta a sovány asszony.

Nagyban folyt a csattanókkal megtűzdelt nevetés, amikor belépett Kati.

— Beszéljetek csak tovább! — legyintett. Én most már nem haragszom érte, legfeljebb az^ uram... De az is inkább csak azért, mert ezután nem avatkozhat bele a divatba! Már ami az én ruházatomat illeti...

— Na, mit mondtam!? — fordult a többiek felé a sovány menyecske. — Ezután nem Jani veszi a kombinékat!

— De nem ám! — nevetett Kati. — Hanem azért nyáron csak nylon inget adok rá ...! S ajánlom maguknak is, mivelhogy este kimosom, reggelre megszárad, és még csak nem is kell vasalnom!

— És, most már itt maradsz a mi csapatunkban? — kérdezte az öblös hangú asszony.

— Itt, hát persze, hogy itt...l Végiggondoltam én mindent. Azt is, hogy maga se magától lett Csámpás Rozi néni, hanem az édesapja után. megörökölte tö\c a nevét... Apám csúfneve Lajtorja volt, pedig akkorára nőtt csak, mint én... A Nejlon név legalább modernet

Szemes Piroslm