Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-06 / 80. szám

NÜPOJSÄG 1962. április 6., péntek JUHÁSZ GYULA 1883 3937 Teljesen érthető ... Az egri Állami Áruház ki­rakatában már megjelentek a tavaszi divatújdonságok, sze­met gyönyörködtető kreációk, elámitó ruhaköltemények, sole színben pompázó anyagok. A férfidivatot bemutató kirakat­ban egy elegánsan „öltözött'’ férfi próbabábu fej nélkül mered a semmibe. Elveszítet­te a fejét. Miért? Az „Élet és és irodalom” című hetilapot olvasta, s tartja most is „kezé­ben”. Teljesen érthető! (kyd) — ÁPRILIS 3-ÁN tartotta alakuló ülését az SZMT Iro­dalmi köre. A lelkes fiata­lokból álló csoport célja megismerni és megszeretni az irodalmat, az írókat, a köl­tőket, a verseket, a regénye­ket. (Keskeny) ★ — EGERNEK hagyományo- tan jó lcapcsolatai vannak a Magyarországon tevékenykedő lengyel kulturális szervekkel, különösen a Lengyel Olvasó­teremmel. Az olvasóterem ve­zetői kiállítási tárgyakat kül­denek a városba, ahol évről évre megrendezik a lengyel- magyar barátsági napot, s többször jártak már személye­sen is Egerben. A felszabadu­lási évfordulón a TIT megyei titkárságának küldtek üdvözlő táviratot, amelyben hasznos, eredményes munkát kívánnak az ismeretterjesztés munkásai­nak. ★ — A KÉTŰTKÖZI Állami Gazdaság kiszistái megünne­pelték hazánk felszabadulá­sának 17. évfordulóját. A fia­talok március 3-án műsoros estet tartottak, amelyen nem­csak a telep lakossága jelent meg, hanem a szomszéd köz­ségből is sok érdeklődő ellá­togatott. (Dr. Komlódy Gy-né) ★- „SZOCIALISTA Kultú­ráért” jétvénnyel tüntették ki Nagy Andort, a TIT Heves me­gyei szaktitkárát. A kitünte­tést Bíró Vera, a Művelődés- ügyi Minisztérium Közművelő­dési Főosztályának vezetője nyújtotta át kedden a Kossuth Klubban. ★ — DR. KARSAI ELEK, az Országos Levéltár munkatár­sa, április 12-én Egerben, az ifjúsági akadémián tart elő­adást „A hadüzenettől a Szá- Iasy-puccsig” címmel. Karsai Elek előadását hetek óta nagy figyelemmel hallgatják a fia­talok és felnőttek egyaránt, s a kísérő filmek nagy tetszést aratnak, hisz dokumentálják az értékes előadásokat. At-! műsora Egerben este 7 órakor: BAL A SAVOYBAN (Szelvénybérlet) ÁPRILIS 6., PÉNTEK: VILMOS 150 évvel ezelőtt, 1812. április 6-án született ALERSZANDR GERCEN, a nagy orosz demokrata, materialista filozófus és író. Elvei miatt a cári rendszer Szibériába száműzte, büntetése letöl­tése után Londonba emigrált és Itt Kolokol (Harang) címmel megindította az orosz forradalmi mozgalom lapját. Élmények és gondolatok című müvében többször megemlékezik a magyar szabadságharcról. 160 éve, 1802-ben e napon halt meg IVAN LEPJOHIN orosz utazó és természettudós. Beutazta a Volga, az Ural tájait, a balti államokat és Fehér-Oroszországot. Megfigyeléseit növény- és ál­lattani, valamint földrajzi és néprajzi munkáiban foglalta össze. 105 évvel ezelőtt, 1857-ben e napon született GYÁRFÁS JENŐ festő. Műveire a bravúros rajztudás jellemző. Fő műve a Tetem- rehívás. 75 éve, 1887-ben halt meg IVAN KRAMSZKOJ orosz festő. Portréi és életképei mellett jelentős művészetkritikai munkássága, megalapította a Vándorkiállítási Társaságot. Egyik híres műve: Orosz parasztlány. 60 éve, 1902-ben halt meg GLEB USZPENSZKIJ orosz forra­dalmi demokrata író, a realista vázlatok mestere. A parasztok kö­zött élt, bizalmukba férkőzött és életükről írta cikksorozatát. Publicisztikai írásaiban hangot adott annak, hogy a parasztság hagyományos patriarkális életformáját és gondolkozásmódját a kapitalizmus majd szétzúzza és belátta, hogy ez a korában még tragikusan felfogott fejlődési folyamat nem áll meg (Üj idők, Üj gondok, A rom). FILM - FILM - FILM - FILM - FILM A torpedó vissza lő ■ÉPP A katonai bürokráciát leplezi le A mű, magyarul beszélő, szellemes angol az egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be, április 8-ig, és a gyöngyösi Szabadság, április 19^22-ig. i> torpedó vásszaSS efe filmszatíra, amelyet Csehszlovák pedagógusok baráti látogatása az egri közgazdasági technikumban A Magyarországon tartózko­dó csehszlovák pedagógusok: Ján Báláz bratislavai középis­kolai szakfelügyelő és dr. Ka­rol Kukura poprádi közgazda- sági technikumi igazgató, dr. Vinkó István és dr. Papp And­rás, művelődésügyi miniszté­riumi főelőadó kíséretében a héten az Egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikumban egész napos tapasztalatcsere- látogatáson vettek részt. Meg­i.iiií'iii,iiiii«ii«iinniii«ilinitiiiiin:ilil(>i<lnllllillii»iiii»iiiniiiliilil«inliiiillilinilllllllIlllll»lllll»illllliiii™ininilliilininuiiiiNIii*iilii*lnimtiiliili*itliHiiiii»miiiirniiiiiiiilinuiiiiiiiiiiiii IIMI.II.IU, luinii .in: ............................................................. 1.11111,1:1.111:11111» — Ezt sem gondoltam volna — mondogatta keserűen az egyik Feyerman és fivére sű­rűn bólogatott hozzá —, hogy egyszer még ezeknek a gyűlölt káposztafejűeknek látására fog el a vágy. Az élelmet is más kondér- ban kapták. Bizalomgerjesz­tőbb volt, és mélye valóban rászolgált az előlegezett biza­lomra. Még a fásokénál is jobb volt valamivel, a kintiről nem is szólva, ahhoz képest elsőrendű ételnek bizonyult. és Juliska meséjére? — kérdez­te Gütig Krebstől. Az mérge­sen nézett. — Ügy érzem magam, mint Jancsi a ketrecben — tette hozzá a kis ember — hizlalnak, hogy felfaljanak. — Félfogukra se lennél elég — veregette vállán szokása sze­rint a törpét a gépmester, az­után percekig némán ültek. Révedező szemük árulta csak el, nem a nyugalom csendje ez, hanem a kínlódásé, a vajú­dó gondolatoké. — Lehet, hogy kísérletezni fog­nak velünk? — kérdezte maga­magától Gütig és mivel társa sem szólott, fe­csegve folytat­ta: — Egyszer azt hallottam, hogy kísérleteket folytatnak, át­ültetésről be­széltek, tudod, az olyan, hogy valakinek le­fűrészelik a karját, vagy a lá­bát, azután átteszik a másikra, talán még a fejjel is megpró­bálják ... — No, én nem tudnám el­képzelni magam a te fejeddel — szakította meg csendesen a beszéd folyamot Krebs, de a megjegyzésen nem nevettek. — Ki tudja? — sóhajtotta Gütig. (Folytatjuk:) tekintették az iskolát, részt vettek tanítási órákon, hossza­san elbeszélgettek dr. Csemüc József igazgatóval, a tantestü­let tagjaival és a tanulóifjú­sággal. Különös figyelemmel érdeklődtek az üzemi gyakori lati oktatás, elsősorban a me­zőgazdasági gyakorlati oktatás megvalósítása és a KlSZ-szer- vezet munkája iránt A köl­csönös barátó megbeszélések során megállapodtak, hogy a két iskola tanárai és tanulói egymással leveleznek és a tan­év végén meglátogatják egy­mást. A kedves vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a köz. gazdasági technikumban szer­zett tapasztalatokról. Baráti lá­togatásukat a város történel­mi nevezetességeinek megte­kintésével fejezték be. Teiles kényelem Miután az Egyesült Államok­ban a családok nagy részének van már televíziója, a gyáro­sok állandóan újabb ötletekkel: próbálják fokozni a készülékek keresettségét. A legújabb divat az auto­mata kávéfőzővel felszerelt te­levíziókészülék. Ezeknél az új­fajta készülékeknél nemcsak maga a televízió, hanem a ká­véfőző is távirányítható a ké­nyelmes fotelból. EGRI VÖRÖS CSILLAG A torpedó visszalő EGRI BRÖDY Tavaszi vihar GYÖNGYÖSI PUSKIN Halászlegény fralrkban GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Afrikai képeskönyv HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, és .. . HATVANI KOSSUTH Megszállottak FÜZESABONY Nem ér a nevem HEVES Két félidő a pokolban PETER VAS ARA Nincs előadás Üj szavuk volt ez: a „kinti”. Ahogyan a múlt, az elsüllyedt világ belesűrűsödött az „élet” kifejezésbe mindaz, ami a 19-es harakon kívül történt, ezután már valami más volt. ök bent, a többiek kint. Éhes ember ritkán filozofál, neki­estek a sűrű levesnek, felhab- zscűták, utána töprengtek. — Emlékszel, Leo, a Jancsi kát, és a börtönöket felsorolták, ahonnan egy-két nappal az­előtt elszármaztak — a leigá- zott és megszállt Európa map­pája rajzolódhatott ki. Az embe­ri ész mindig a logikát kutat­ja, rendszert akar a rendszer­telenségben és érteni kívánja az érthetetlent. Az emberi el­me a biztos pont után sóvá­rog, és megkínzott, satnyuló, formájából kivetkőzött testük mögött még dolgozott ez az elme. De nem lelték meg ezt a pontot és nem tudták kifor­dítani helyéből a világot. Üjra és újra a kínzó kérdés: mi lesz velük? Vagy inkább ebben a fogalmazásban: mit akarnak velük? Ez az utóbbi mondatfűzés fejezte ki, hogy nem urai saját sorsuknak, ha­nem sakkfigurák egy élet- halál játszmában, nem ők lép­nek, hanem velük lépnek. Mi­ért adtak különleges őrséget melléjük — egyetlen egy nem volt közöttük a már ismert SS katonákból. szűntek emberek lenni. Az öreg Grünblatt bácsi vérbefagyva maradt ott, meg­tiltották, hogy bárki is segít­sen rajta. Hat órán át nyögött és jajongott, a visszatérő tiszt engedett tarkójába egy lövést Ezt hívják kegyelemlövésneik? Az öreget elsiratták. Röviden és könnyek nélkül. De az egyenletnek mind több isme­retlené volt. És amikor a kivá­lasztottakat a körülbástyázott 19-es barakba terelték, s a deszkafal kapunyi ajtaja be­csapódott mögöttük, csupán annyit tudtak, hogy ez a titok­zatos, rejtélyes valami első­sorban az ő bőrükre megy, de nem voltak képesek felfogni értelmét. Tizennyolcán voltak őslakók, így nevezték magukat azoik, akik a sachsenhauseni tábor­ból jöttek. Másnapra hatvanra szaporodott a számuk. A tár­saság még különösebbé és ve­gyesebbé vált. Jelük között egyaránt vált piros háromszög és sárga csillag, ha a tábooso­22. A deszkafal időre elkészült. Az SS-ti&zt átvette, egy szót eem szólt, ami a megelégedés legmagasabb jele volt. Az al­tisztek alig várták a végső bó­lintási, nekiestek a fásoknak és dühödten ■verték őket. A korbács csapkodott, a verésből hiányzott a szokott módszeres­ség, vagdalkozássá vált, üsd, ahol éred, és nagyon fájt. Szegény Grünblatt bácsi rög­tön az égjük kezeügyébe ke­lőit és az első ütés után térd- rerogyott. A vadállat pihent volt még és feszült benne a bosszúvágy, a térdelő ember csak olaj volt a tűzre. Ütötte. Az SS-tiszt egykedvűen nézte az iszonytató látványt. Sarkon- fordult, zsebéből egy száraz kőin is tégelyecskét vett elő — szinte nőies volt, ahogyan se­lyembojtjával játszadozott, az­után orrához értette, ellensú­lyozta a vér és veríték gyomor­felforgató szagát. Lassan sétált a. táboriroda irányába, nem ferdékéit© tovább az ügy. Meg­Az ellenforradalom alatt ül­dözötté vált, de az egyszer megismert igazságot sohasem tagadta meg. Trianon bántja őt is, de nemzeti irányú köl­tészete és publicisztikája so­hasem fajul a szomszédnépek sértegetésévé, sőt, inkább a Duna-menti nemzetek kultu­rális megbékélést hirdeti. A munkásmozgalom egyre nö­vekvő ereje acélozza az ő ere­jét is, s mennél jobban elszi­getelődik az irodalmi életben, annál jobban belekerül a munkásmozgalom sodrába, s nem szűnnek meg a munka nagyszerűségét és a rnunkás- ság jogait hirdető versei. Élete utolsó éveiben a meg­hurcoltatások, nélkülözések közepette egyi-e növekvő számban születnek meg letö­résről, kiábrándulásról ta­núskodó versei is. Egyre in­kább úgy érzi, hogy elmúlt a nagy tettek ideje, elmúltak a nagy csaták, és ő, mint a le­győzött hadsereg rokkant ka­tonája már csak a múlt idők megszépült emlékeit idézget­heti. S akkor a fiatalokra ve­ti tekintetét: Ti vagytok, az enyéimelc: fiatalság. A dalomat most nektek dalolom., Felétek fordítom reményem arcát, Elétek lengetem a lobogóm. Szeressetek, fiúk, hü fiatalság Engem, kinek tavasza elfogyott, Ki halott rózsák betege vagyok . . . 1QT7 április 6-án erő­x 4 szakkal véget ve­tett életének. Nem ő dobta el magától az életet, hanem az élet dobta el őt. Kora volt a bűnös, mely nem ismerte őt, de megtagadta. Ő indította útnak legna­gyobb p roletá rk öl tőnké t; Jó­zsef Attilát: „Emberek, ma­gyarok — írta az első József kötet elé — íme, a költő, aki most indul magasba és mély­be, szeressétek és fogjátok pártját néki” ... Ám a szere­tet és megbecsülés az útnak indító mesternek is kijár: Ju­hász Gyula nem élt hiába, „forradalmas kis piroszászló­ját” sem lengette hasztalan. A történelem pedig egyre in­kább valóra váltja azt, ami­ről ő még csak álmodott, s amiért — dolgozni is tudott. Abkarovits Endre, a TIT tagja gél járó búsmagyarkodás kar­jaiból, ő oldja meg bennük a magyarság és európaiság el­lentétét és viszi ' közibük a politikát. Ady jelenléte mellett egy könnyűvérű, szép színésznő, Ságvári Anna iránti szerelmi vágyódása mélyíti poétikussá váradi éveit. — Modernsége itt válik szociális látássá: osto­rozza Tiszát, együttérez a pa­rasztokkal, és ha elvi fenn­tartásokkal is, de már 1908. május 1-i Cilikében köszönti a proletárokat... A váradi ese­ménydús napok után valósá­gos száműzetés következő ál­lomáshelye, Szakolcza, ez az igazán isten háta mögötti kis város. Sorsa mélybezuhaná- sával azonban különös módon egybeesik művészetének felfe­lé ívelése. Lírája Szakolczán s az ezt követő Makón két témából szökken magasba: az Anna-szerelem egyre inkább emlékké szépülő regényéből („Milyen volt szőkesége?...”) s a magyar táj ábrázolásából („Magyar táj magyar ecsettel, Tiszai csönd”), amelyből az emberibb sors utáni személyes vágyakozáson túl kihallik egy szenvedő nép jobb és szebb élet utáni vágya is. ^ z imperialista világhá­ború és az 1918—19-es történelmi átalakulás lesz Ju­hász Gyula igazi közösség-él­ménye ... A háború mámora csali rövid időre tudja meg­ingatni: 1915-től már szembe­fordul az értelmetlen öldöklés tébolyával. így lesz háborúel­lenes verseinek egyik értéke a demokratikus látás, míg a másik jellemzője a humanista internacionalizmus, és így ke­rül egymás közelségébe a két szándék: a béke és a forra­dalom akarása. Ahogy rohan az ország a forradalom felé, úgy tér visz- sza az életkedv költőnkbe. Mindenütt ott van, ahol a jö­vendőt kovácsolják: felismeri a munkások vezető szerepét, cikkezik, agitál, sürgeti a földosztást, s minden alkal­mat felhasznál a kultúra ter­jesztésére. Igaz, nem lett kom­munista költő, Marxban sem az osztályharc hirdetőjét ün­nepli, hanem egy embersége­sebb, igazságosabb világ har­cosát, de nem maradt meg a Nyugat táborában sem, hanem elindult azon az úton, amely Ady forradalmától József At­tila forradalmához vezetett. A XX. század elején fel , lépő Nyugat-nemzedél egyik legkiválóbb költője Mégis azt kell mondanunk kevés modern költőnk van aki a múltban nála is seké lyesebb kritikát kapott volna Az irodalmi köztudatban va lójában csak 1945 után let nagy költő. I A családi hagyomány ésne- | veltetés, mely elindította, két arcú világszemlélet volt: i demokratikus ellenzékisége' magyarkodó nacionalizmussai vegyítette. — A másik csalá­di hagyomány, a vallásosság a papi pálya felé irányította | Am amennyire vonzza a csen­des, búsongásra hajlamos if­jút az életképtelenség tévesz­méje e hivatás felé, ugyan­úgy taszítja is életkedve s papi pályától... Az első ké' egyetemi esztendő még ked- I vez a beléje oltott hagyomá­nyoknak, de idilli-optimíszti- j kus világképét korán megin- ] gatja a rendőrkard, mely egy egyetemi tüntetés alkalmával nemcsak testét, de szelleméi is kikezdi. Hagyománytisztelő magyar­sága és a válogatás nélkül meg­ismert nyugatos „modernség’ sokáig feloldatlanul kavarog benne, míg végül 1905 őszén elindul azon az úton, amely Adyék balszámyához vezeti. Az egyetem után felragyog benne is Párizs varázsa, de első helyettes tanári állomása Mármarossziget lesz. Az itteni intelligencia szórakozása, a „kivilágos kivirradtig” tartó duhajkodás, idegen világ a puritán gondolkozású ifjú ta­nárnak. De itt tanulja meg azt is, hogy hiába minden te­hetsége és tudása: a parasz­tok, féliparosok utóda, egy postatávirász fia innen van azon az osztályhatáron, ame­lyen túl hóna alá nyúlhatna az összeköttetés... Lévai tanár­kodására is nemcsak a sze­génység nyomja rá bélyegét, de emberi magáramaradott- sága is. A tehetetlenség érzé­se már ekkor kezdi őrölni idegeit. 17 szmei fejlődésének foly- tatása és betetőzése Nagyvárad. Olyan irodalmi mozgalomnak válik cselekvő részesévé, amelyről évekig beszél az egész . ország. De Váradnak sajátosan vidéki arculata is van. Fejlett keres­kedőváros, a Tiszák, bihari dzsentrik székhelye. És nem hiányzik Nagyváradról a sze­génység sem... Délelőtt pél­dás szorgalmú tanár, délután pontos újságíró, aki tárgyal, agitál, szervez és vitatkozik, ha kell, magával. Adyval is, akihez ekkor szegődik egy életre szóló hűséggel. Mint annyi írótársát, Juhászt is Ady menti ki a vidékiesség-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents