Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
3 NÉPÚJSÁG 1962. április 30.. hétfő Az első egri május elseje 1890-ben AZ 1880-AS ÉVEK végén indult meg a munkásosztály szervezkedése Egerben, ebben a klerikális, kispolgári városban. 1890. április 7-én, húsvét hétfőjén a „Dobó” vendéglőben összesereglett munkások forró hangulatú gyűlésen határoztak a vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatásának követelése, valamint az 1889-es II. Intemacionálé szellemének megfelelően, a május elsejének, mint a munkások ünnepének megtartása felett. Sőt, a május elseji program lebonyolítására egy tíztagú bizottságot is választottak. A városban a helyzet tragikus volt. 1890. január 7-iki számában az „Eger és Vidéke” így ír: „Merjük állítani, hogy a lovakra több gond van fordítva, mint az emberekre”. Az egri városi A múlt század végén a francia irodalomban sajátos helyzet alakult ki. A naturalizmus egyeduralmának már vége volt, s több irányban sarjadt az új nemzeti irodalom. A naturalizmus írói szándéka — a biológiai determinizmus, kísérleti regény megírása, a szélsőséges helyzetek ábrázolása — fokozatosan háttérbe szorult, maga Zola is túllépett a naturalizmus korlátain a Germinál-ban. Bour- get is tudományt akart csinálni az írásból, ő is tudós író maradt, de nem a fiziológiát, hanem az írói lélektant akarta tudományosan művelni. A naturalizmus harcainak eredménye és Bourget lélektani, analizáló stílusa, írói módszere alakítják ki Marcel Prévost sajátos írói felfogását ö már egy egészen más kor gyermeke volt, mint Zola és mellette a naturalizmust művelő Gon- court-testvérek. 1862. május 1-én született Párizsban. Gyermekként érte meg az 1870-ben és 1871-ben bekövetkezett történelmi eseményeket. Érett fővel a Harmadik Köztársaság fellendülését élte végig, ezt a fellendülést elsősorban élvező polgárság kényelmével- A műegyetemen tanult, majd dohánygyári hivatalnok lett, később pedig — első műveinek kedvező fogadtatásán félbátorodva — teljesen az irodalomnak élt. Hősnői — legtöbbször nőket választ hőseivé — szeretnek lélekelemzéssel foglalkozni, sajátosan női problémákban elmerülni, de nem szeretik a súlyos, tudományosan komolykodó analíziseket. Prévost a lélekelemzés mellett franciás könnyedséggel engedményt tett a fiziológiának is. Nagy stílusművészettel megírt, olvasmányos regényei elsősorban a női lélek rajzával foglalkoznak. |Y1 arcéi Prévost nálunk sokáig „a frivol 'randa regényírók fennhangon megrótt és titokban olvasott fajtájának leghírhed tebb képviselőjeként szerepelt”, aki „már régóta nemcsak, hogy a francia stílus mesterei, a lélektani regény elismert kiválóságai, de az erkölcs legbuzgóbb prédikálói közé is tartozik” — írja az íróról Benedek Marcell. A kritika és a közönség kedvezően fogadta, amikor 1887- ben A skorpió (Le scorpion) című igazgató, a női lélek „rejtelmeit” boncolgató regényével jelentkezett a francia irodalomban. Eredeti módon, az előkelő polgári körökben forgolódva, éles szemmel figyelte meg mindenféle korú Főiskolai napok Egerben Az Egri Pedagógiai Főiskola május 11—13. között, három napon át főiskolai napok címen nagyszabású programot valósít meg. A máris jelentős eredményékre és évtizedes múltra visszatekintő egri felsőoktatási intézmény Eger falai között vendégül látja a pécsi és szegedi testvérintézeteit, valamint a budapesti Gógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. A korábbi években — az elmúlt év kivételével — szép sikerrel rendezték meg az iskolai év vége táján a főiskolai napokat, a tanárok oktató- nevelő munkásságának, a hallgatók sportbeli és művészi rátermettségének seregszemléjét. A háromnapos program keretében vezérhelyet foglal el a főiskolai oktatás korszerűsítésének programja. Ennek főbb kérdéseivel foglalkoznak a tudományos ülésszak első részében dr. Udvarhelyi Károly, tanszékvezető főiskolai tanár, a reformbizottság elnöke, Lovász Tibor docens, a Budapesti Gyógypedagógiai Főiskola igazgatóhelyettese, dr. Gordos- né dr. Szabó Anna adjunktus, ugyancsak a Budapesti Gyógypedagógiai Főiskola igazgató- helyettese és dr. Bakos József, tanszékvezető főiskolai tanár, aki a „főiskolai előadások módszertani és nyelvi kérdéseiről” értekezik. Megemlékezés hangzik él az egri vár védelmének 410. évfordulója alkalmából dr. Szántó Imrétől, az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatójától, dr. Bakos József ad elő az „egri név”-ről, majd Nagy Sándor főiskolai lektor fest képet az egri várvédelemről Gárdonyi és Tinódy művei alapján. A tudományos ülésszak további programjában szaktárgyi referátumokat tartanak: dr. Berencz János, dr. Somos Lajos, Bély Miklós, dr. Zétényi Endre, Suba János, dr. Szőke- falvi-Nagy Zoltán, Szűcs László, dr. Edelényi Béla, dr. Pócs Tamás és Istók Barnabás. Az ülésszakot tapasztalatcsere keretében tervezett vita zárja le a főiskolai tudományos munka időszerű kérdéseiről: ez alkalommal a főiskolák tudományos bizottságainak küldöttei előtt bevezetőt mond dr. Bende Sándor. Május 12—13-án spartakiádot rendeznék az egri, pécsi, szegedi pedagógiai főiskolák és a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola hallgatói részvételével. A férfi- és női tomaversenyt a Pedagógiai Főiskolán, az atlétikai versenyt és a férfi kosárlabda-mérkőzéseket a népkerti stadionban, míg a női kézilabda-mérkőzéseket a Foglár-kerti pályán bonyolítják le. Május 13-án, vasárnap este a főiskola dísztermében folyik majd le a záróünnepség. Ünnepi beszédet mond dr. Szántó Imre, az egri főiskola igazgatója. Fellép a főiskola énekkara és a Pedagógus Énekkar is, Rezessy László, illetve Alter Gyula vezénylésével. A nagyszabású főiskolai napok védnökségét párt- és tanácsi szerveink vezetőin kívül a tömegszervezeték is vállalták, s ezzel a védnökséggel is biztosítják a nagyvonalúnak ígérkező esemény sikerét. Az Egri Pedagógiai Főiskola tanári kara évről évre gazdag és színvonalas évkönyvével bizonyítja, hogy ebben a Bükk alji városban, Egerben lehet és kell magas szintű tudományos munkásságot folytatni. Most, a feléledő főiskolai napokban ismét újabb fórumot kap ez a tudományos munka. A testvérintézetek vendégül látása pedig alkalom arra, hogy a főiskolai oktatás reformjának sokrétű problémáját megbeszéljék a főiskolák tudományos bizottságai, s a tapasztalat csere eredményeként javuljon, egyre nagyobb ütemben haladjon előre a pedagógiai főiskolákon a tanárképzés ügye. (t a,) Hírek a filmvilágból A Hunnia Filmstúdióban elfogadták H. Barta Lajos forgatókönyvét Lopott boldogság címmel. A film napjainkban, egy gyapotfeldolgozó üzem brigádtagjainak életét, problémáját mondja el. Rendező Náda- sy László lesz. ★ A szabadság történetét akarja megfilmesíteni Gilbert Bokanowsky. Négy ország — a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország — vennének részt saját rendezőikkel a film készítésében. A film cselekménye Cromwell forradalmától 1917. októberének napjáig terjedő korszakot ölelné fel. GYURKÓ GÉZA: közgyűlés egy különleges céllal kiküldött bizottsága leplezetlenül állapította meg a szomorú valót: „...az éhenha- lással küzdő vagyontalanok, vagy munkatehetetlenek száma, s így a segélyzendők száma 866 családra, vagyis 2715 személyre rúg..." Ez a szám az akkori Eger városának mintegy 14 százalékát képezte! A nagy napot megelőzően, vörös falragaszok jelentek meg a város utcáin: „Munkás- ünnep! Május elsején, csütörtökön délután 2 órakor összejövetel a Petőfi nyári mulatóban. Eger munkásai! Elvtársak! Ti május elsejét azzal a renddel és azzal a komoly méltósággal fogjátok megünnepelni, amely a nemzetközi proletariátust, a felszabadulás felé folytatott útján lelkesíti, ezen világtörténelmi tüntetésnél az egri nevet fényesen lássák ragyogni, mutassátok meg, hogy' önállóságra, szabadságra- érett népként fogja minden egyes magát viselni. Ezt a rendező bizottság elvárja mindenkitől. Éljen a vasárnapi munkaszünet! Éljen a 8 órai munkaidő! Éljen a munkásnépek összetartó szövetkezete! Az április 7-én tartott nagygyűlés által választott bizottság”. AZ ÖNTUDATOS egri munkásság szervezett tömegmegmozdulásával foglalkozták a helyi lapok is és egyhangúla, kemény retorzióra hívták fel a hatóságokat így ír az „Eger Vidéke” még harciasabban érez: „...május elsején az egri munkások ünnepséget fognak rendezni... hogy ezáltal is ki' fejezzék csatlakozásukat az or szágszerte megindult munkás- mozgalomhoz, zászlajukra ez újabb hírhedt (!!) szavak vannak tűzve: Éljen a vasárnapi munkaszünet, s a 8 órai munkaidő. Az esetleges demonstrációk meggátlása céljából, hír szerint, az összes katonaság fegyverben fog állni!” Az „Eger” című lap azután részletesen beszámol az 1890- es május elsején megtartott munkásünnepről. „Munkásaink délután 2 óra tájban kezdtek gyülekezni az ún. Hóhérpart melletti térségen. Szinte élvezet volt nézni az erős, jól fejlett mészáros- és kovácslegényeket henteseket, kéményseprőket, stb.y mindmegannyi fiatal munkáserőt... Volt több nemzetiszínű százlójuk és egy hatalmas, vérpiros lobogójuk is, „Éljen az általános munkásszövetkezet” felirattal. Innen indult meg a mintegy háromszáz főre rúgó csapat — köztük számos nő is —, élén a rendező bizottsággal és Balogh Gábor zenekarával, mely a Rá- kóczi-indulót játszotta, legpél- dásabb rendben, a Petőfi vendéglőhöz vonultak, melynek tetejére egy hófehér lobogó volt kitűzve ...” A rendőrfelügyelő szigorúan figyelmeztette a rendező bizottságot, hogy a szónokok a tárgynál maradjanak és semmiféle rendzavarást ne okozzon a tömeg. „Ennek megtörténte után az összes jelenlevők a piros zászlót zajos éljenzések között megkoszorúzták.” A gyűlés első szónoka, az egri szocialista mozgalom feje, Szabó Sándor volt, aki a gyűlést megnyitotta. Öt követte Lesti Sándor szabóiparos, aki a következő forradalmi hangú és jelentőségű határozati javaslatot olvasta fel a tömegnek: „Az 1890. május elsején Egerben tanácskozó munkásgyűlés, egyetértve a párizsi munkáskongresszus határozataival, kimondja: miszerint a normális munkanap, az ipar jogos érdekeinek megóvása mellett, törvényes 8 órára állapítandó meg. Kimondja a munkásgyűlés továbbá azt is, hogy a nemzeti és nemzetközi munkásvédelemnek a párizsi kongresszuson kifejtett követelései a munkálkodó népre nézve életkérdést jelentenek, miért is a törvényhozáshoz for-, dúl, hogy ezen követelések érvényesíttessenek. A gyűlés elnöksége megbízatik, hogy a most hozott határozati javaslatok, a párizsi munkáskongresszus megfelelő határozatainak mellékletével, a magyar országgyűlés képviselőházának benyújtsa...” AZ „EGER ÉS VIDÉKE” rázta az öklét az öntudatos egri munkások felé: „Agyon kellene verni mind a sok munkakerülő lajhárt!” A továbbiakban, politikai rövidlátásból, igazolandó, hogy a szocializmus sohasem ereszt gyökeret nálunk, imigyen bölcselke- dik: „Kősziklára, vagy futóhomokra búzát vetni — haszontalan munka.” A könyörtelen idő azonban megcáfolta 1890 hamis sajtóproféciáit és bizony az úri Magyarország kőszikláján és futóhomokján is megeredt a szocializmus életdús búzamagja, melynek busás termését ma már azok is élvezik, akiknek elődei még ott szorongtak és öklüket rázva, követelőztek 1890 május elsején, az egri munkásság első úttörő seregszemléjén. Sugár István Az álmok ügynöke Táskarádió Már annyi sokan és annyi sokat írtak j-'-*- a táskarádióval kapcsolatban, hogy úgy tűnik, ez a téma teljesen ki van merítve. A napokban azonban olyan élményben volt részem, amit szóvá kell tennem. Az eddigi szavak meglehetősen elmarasztalóák voltak — jogosan — a „rádiós jampecek”-kel kapcsolatban, akik az utcán és vonaton, sportpályán és utcán embertársaik idegzetét teszik próbára illetéktelen beavatkozásukkal. A napokban a jó idő hatására kisétáltam a határba, hogy gyönyörködjem a rekordot felállító tavaszi rohamban. A természet és az ember nagy összecsapása ez, aminek tanúi lehetünk mostanában. Bizony, az ember álig bírja szusszal ezt a tempót. Aztán ráadásul, ha még ilyesmi is közrejátszik, mint a húsvéti labdarúgó-torna, amit elhalasztani nagy vétek lett volna. Hogy legalább a rádión keresztül ne izgulja végig egy izig-vérig sportember, ez lehetetlen! És most jön a táskarádió! Milyen jó, hogy abban a brigádban, amelyik a Síkhegyen dolgozott, az egyik tagnak volt egy ilyen okos kis dobozocskája. Ott szólt az egyik fára akasztva, hirdette a magyar futballisták győzelmét kint a határban is. Mondanom sem kell, hogy a győztes hír a dolgozók munkateljesítményét is javította. Lám, mindent a maga helyén használva, csak dicsérő jelzőt szedhet elő az újságíró is a technika ilyen vívmányairól, amit más esetben kénytelen enyhén szólva „észrevételezni”. A legújabb sláger M indig kedvenc sportom volt a favá- iTJ gás. Nagy lendület — szerteszálló szikáncsok — magasan szárnyaló füttykoncert. Hát van ennél kedvesebb valami? Különösen, amikor hazamegyek a szőke Szamos mellé, s lehúzódom a kert aljába, ahol aztán senkit sem zavarok hangos tevékenységemmel. Ott áll boglyában a vágni való gally a tőke mellett, s apósom nagy örömére ilyenkor én látom el a konyhát tűzrevalóval. Közben aztán harsog a füttyszó, versennyel a rigóval, na meg Petivel, a kis unokaöcs- kösömmel. Mert Péter is nagy híve a víg nótázásnak, bár még alig látszik ki a földből. Még iskolába is az őszön megy, de már annyi nótát tud, hogy no!... Különösen amióta villany, meg hangosbeszélő van a faluban. Az egyik hangszóró ott van a házuk közelében, s így reggeltől estig élvezheti, tanulhatja a „legújabb nótákat”. Nem csoda, ha készlete aztán nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is gyarapodott. Repertoárjában a reszkető hold és a Nabucco-kórus, a bozontos kiskutya és a Gyöngyhalász tenorária egyaránt megtalálható. Most azonban nem fütyül, hanem engem hallgat. Hallgat elmerülten, amint a Marinát keseregtem elrévülten. Aztán kissé gúnyosan megszólalt: — Bácsikám, te csak ezt a régi nótát tudod? Majd én megtanítalak a legújabbra, jó? Azzal választ sem várva rázendít: — Éjjel az omnibusz tetején ... syL Ferenc vagyok. Nem, nekem nincs vezetéknevem, se keresztnevem. Egyszerűen Ferenc, s ahogy parancsolja, tekintse elő-, vagy utónévnek éppen. Az álmok ügynökének, igen, mit csodálkozik? Az vagyok, minek a hosszú, szépen hangzó név. Ferenc, az álmok ügynöke, nem elég ez? Talán még sok is. Az álmokat hordom ebben a táskában, a kollekciókat, mint a könyvet, az anyagot, vagy a tégelyt, amelyben kenőcs van az öregség, a ráncok ellen. Ne nevessen ki. . Azt hiszi, hogy csak könyv kell az embereknek? Csak frizsider? Moszkvics és televízió? Ügy gondolja, hogy a technika megöli az álmokat, ha már az álmodozás nem tudta megölni a technikát? Téved, nagyon téved. Az emberek álmokat akarnak, csak nem tudják, hogy milyen álmokat ... Álmodozni szeretnének, csak nem tudnak miért.... Ezért vagyok én. Hónom alatt a kollekció. Járok ajtóról ajtóra, megnyomom a csengőt, megnyílik az ajtó és megszólalok: — Jó napot, asszonyom. Elnézést a zavarásért, Ferenc ; vagyok, az álmok ügynöke... : Ne tiltakozzék ... Olcsón adom az álmokat és nem erőltetem... •Tessék választani... — Ne bolondozzék, öregem... Ha sokat ivott, menjen az el- vonóba, ott hülyéskedhet az álmokkal... Te jó isten, odaég a vacsorám ... Hát igen. Nem könnyű az ügynök sorsa. Nem a megalázás, mert szó sem lehet megalázásról beszélni akkor, amikor ő azt sem tudja, hogy végeredményben is én ki vagyok, s én sem tudom, hogy ö kicsoda. Megalázni — hát nem érdekes? — csak ismerősöket, barátokat, testvéreket szokás. Az ügynököt, az álmok ügynökét éppúgy nem lehet, mint ahogy képtelenség megalázni az álmokat és képtelenség zabolát vetni az álmodozásra. — Almokat tessék. Olcsón adom. Kollekcióm széles, a kedvezmények nagyok. Uram, önnek milyen álmokkal szolgálhatok? Nézze ezt a halványrózsaszínt... Hogy nincs szüksége álmokra? Miért mondja ezt? Ember álmok nélkül? Virág illat, tölgy gyökér, madár szárny nélkül? Lehetetlen, uram, higgye el, lehetetlen. Az ember álmai azok a szárnyak, amelyek messzebb ragadják, mint a legcsodálatosabb űrhajó ... Eljutunk a Marsra? Minden bizonnyal ... De az álmok még messzebb jutnak és mennyivel gyorsabban... Vegyen, uram, álmokat, olcsón adom ... Sőt, díjtalanul is. Mert nekem, az álmok ügynökének, hivatás ez és nem hitvány üzlet... Akkor legalább jöjjön velem és nézze meg, ítéljen saját szemével, hogy az emberek mindent megadnak az álmokért... Itt egy fiatal lány lakik, csúnya és szerelmes szeretne lenni. A a szépséggel együttjár a szerelem, a csúnya lány csak tikkad érte, mint sivatagi vándor a vízért... — Kisasszony... Az álmok ügynöke vagyok ... Kollekcióm széles ... Válogasson... — Kicsoda maga, kérem? — Az álmok ügynöke... Minden álmot megvásárolhat nálam .. Olyan álmaim vannak, hogy úgy ringatja el testét, mint szerelmese a pázsiton ... Vegyen szerelmi álmot. — Ne vicceljen velem, kérem ... Micsoda ostobaság, álmokat vásárolni, mint a boltban ... Talán hitellevélre is ad? — Ne csukja be az ajtót, nézze meg legalább ezt... ezt az álmot... Fiatal férfi. Hűséges, csendes és nagyon tud szeretni... Nem a szépség, de a belső tartalom ideálja __Vegy e meg, s ezt maga mellé fektetheti az ágyba, ez nem szökik meg soha, ez mindig hű lesz magához, egészen haláláig ... Nézze meg legalább... ■— Uram, ön megőrült... Mit érek én egy álomférfival? Hűséggel az álomban? Hozzon nekem egy ekkora, csak ekko- rácska valódi férfit... Ha meg nem veszem is, de legalább megnézem__ Különben se m vagyok magára utalva, lehet, hogy szép nem vagyok, de biztos találok magamhoz valót, aki néha, ha egy kicsit hűtlen is, de él, de valódi húsvér ember, akihez, ha szólok, hallom is a válaszát... Me»kölcsd törvényeket oktató hang kerül túlsúlyba, de tehetsége segíti abban, hogy mindig érdekes mesét és finom lélekrajzot adjon. Egyik művében a fiatal leányok nevelésére ad megszívlelendő tanácsokat, másokban a családi erkölcsök védelmezője. Ilyen regényei: Molock úr és neje, Az őrangyalok, A titkos kert, stb. Y/l arcéi Prévost az 1941- ben bekövetkezett haláláig jelentős írói pályát futott be, a Francia Akadémia tagja lett, a Revue de France szerkesztője volt. Születésének századik évfordulóján a tehetséges, finom tollú, realista lélekrajzot adó íróra emlékezünk. Nagy Sándor és természetű asszonynak élétét. írói látásának elmélyülésével a kezdeti elmés, érdekesen izgató történetek megírásától fokozatosan a komolyabb erkölcsi tanításokat tartalmazó művek megírásához fordult. Ilyen írói szándék eredménye a nálunk már 1896- ban ismert, lefordított, és az író által színdarabnak is feldolgozott Félszűzek (Les demi- vierges) című regénye. A regény előszavában félreérthetetlenül megfogalmazza írói szándékát: az előtérben mozgó félszűzek mögött ott van az ideál, a vidéken nevelkedő, szigorú erkölcsi törvényeket megtartó leány, aki az író morális nézeteinek hordozója. E regény megírása után műveiben a tanító, szigorú erMARCEL PRÉVOST (1862-1941)
