Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. április 30., hétfő ŐSBEMUTATÓ EGERBEN: Abody: NYOMOZÁS Iskola a gyárkapun belül... Az Egri Dohánygyárban szép számmal tanulnak, a dolgozók kü­lönböző egyetemeken, szaktechni­kumokban, gimnáziumokban. S akadnak olyanok is, akik — bár munkakörük ellátásához nem fel­tétlenül szükséges az iskolák adta képesítések megszerzése — önszán­tukból, nagy lelkesedéssel tanul­nak. Az általános iskola különböző osztályain tanulók száma már lé­nyegesen kevesebb. A gyár 500 dol­gozója közül jelenleg mindössze öten végzik a hetedik és nyolcadik osztályt, pedig a létszám több mint 50 százaléka nem rendelkezik a szükséges általános műveltséggel. Épp ezért határozta el a gyár párt­áid pszervezete az üzem szakszerve­zeti bizottságával és a gazdasági vezetőkkel egyetemben, hogy szep­temberben a gyáron belül szerve­zik meg a dolgozók általános isko­láját. A harmadik műszak meg­szüntetésével lehetőség nyílik arra, hogy a gyár minden dolgozója ta­nulhasson, megszerezhesse az álta­lános műveltség alapjait. ÉRTESÍTÉS Értesítjük kedves olvasóin­kat, hogy lapunk legközelebbi száma május 3-án, csütörtökön jelenik meg.- VIDÁM KARNEVÁL és fesztivál-napot rendez a Mát- ravidéki Fémművek KISZ- bizottsága és a pétervásári já­rási KISZ-bizottság a Sírok község határában levő vadre­gényes völgyben, június 17-én. A fesztivál-napon a járás min­den KISZ-alapszervezete kép­viselteti magát, ahol sor kerül a VIT tiszteletére rendezett járási staféta programjának megbeszélésére és sportvetél­kedőre is. — MEGYÉNK 40 termelő- szövetkezetében az egyik fő termelési ág a kertészet. Eb­ben az évben 25 hajtatóház­zal, és több száz műanyagból készült, úgynevezett fólia­házzal növelték a kertészetek létesítményeit. így már má­jus végére — jóval az általá­nos beérési idő előtt — pap­rikát és paradicsomot tudnak értékesíteni a szövetkezetek.- TEGNAP TARTOTTÁK meg Kazincbarcikán az Akna­mélyítő Vállalat berentei kör­zetének élüzem-avató ünnep­ségét. Az ünnepségen több eger csehi aknamélyítő mun­kásnak adták át a kiváló dol­gozó jelvényt és oklevelet. — MA ESTE Andornak- tályán, a felső iskolában ün­nepséget rendeznek a falu­beli tsz-tagok május elseje, a világ proletariátusának nagy ünnepe tiszteletére. Az ün­nepi gyűlés után táncmulat­ságon vesznek majd részt. Ma, Egerben este 7 órakor; NYOMOZÁS (Bérletszünet) Tárná őrsön este 19,80-kor: DODI Május l-én Egerben, este 7 ár. NYOMOZÁS (Bérletszünet) Május l-én Bekölcén, este 19,30 ó: DODI Születésnapot ünnepel a a család, a két fiú, a hanmadik felesége, a ne­ves operaénekesnő és termé­szetesen az ünnepelt, Miltényi professzor, két világtalálmány szerzője egy harmadik kidolgo­zója. Idillikus a kép, amikor felmegy a függöny, hogy kez­detét vegye Abody Béla Nyo­mozás című drámája az egri színpadon. S mikor lehull a függöny a harmadik felvonás végén, az ünnepelt pisztollyal kezében vonja le a végső kö- vetkezetetést, amelyre a nyílt kérdést a harmadik felvonás­ban tette fel vergődve: — Nincs harmadik út? ... Miféle vagy-vagy ez? Vagy a fiam, vagy a becsületem? Vagy a szívem, vagy a tüdőm? Vagy a jobb lábam, vagy a bal lá­bam? Vagy az anyám, vagy az apám? E modem hamleti kérdés és a szerző reá adott válasza: az új magyar dráma alapvető esz­mei mondanivalója. Lelkiis­mereti dráma ez, a keserű szembenézés, s az elkerülhete- len konvenciók levonásának, egy egész társadalmi réteg ko­rabeli tragédiájának drámája. E problematika köréből szület­tek már színpadi alkotások, amelyek választ akartak és ad­tak is e harmadik utas kon­cepció tarthatatlanságára, vá­laszt arra a kérdésre: lehet-e, szabad-e politikamentesen él­ni, lehet-e, szabad-e megépíte­ni a nagyvilág, középen az idilli nyugalom rózsaszínű ki­csike szigetét. Ami új a fiatal és tehetséges szerző első szín­padi művében, hogy nem egy­szerűen egy ember sorsát teszi függővé e kérdésre adott drá­mai felelettel, hanem ama har­madik és nagy jelentőségű ta­lálmányon keresztül kiszélesí­ti, ezreket, tízezreket érintővé teszi egy ember döntésének hatását. Miltényi professzor, aki tizenkdlences „vétkét” — hogy mi ez a „vétek”, nem de­rül ki pontosan a drámából — két világtalálmáenyal „veze­kelte” le, valamiféle Seholsincs országot, meglepetésektől men­tes, nyugodt világot akar, — legalábbis saját otthonán be­lül. A német csizmák menetel­nek, zúg a Heil Hitler, folyik a második világháború, szer­vezkednek a nyilasok és termé­szetesen küzdenek, harcolnak az illegalitásban dolgozó kom­munisták is. Mit tehet ilyen helyzetben egy becsületes em­ber, aki „idealista”, aki kemé­nyen kézben tartja egész csa­ládját? Vagy, vagy? Hát nincs har­madik út? Hát kell valahová állni? Hát nem elég egysze­rűen becsületesnek lenni? De mi az, hogy becsület, s egyál­talán nem történelmi kategória a becsület is? Kérdések és újra kérdések, kimondva, vagy ki­mondhatatlanul, miközben fény derül, hogy legkedvesebb fia, a tudományos kutató, Pé­ter, a kommunisták mellé áll és mártírhalált hal, hogy a legkisebb fiú, János a nyila­sok közé keveredik, hogy a kö­zépső fiú Bálint, saját sógor­nőjével, Edittel tart fenn tit­kos viszonyt, s hogy ebben a tisztességes családban még a Horthy-pribék Tarcali, az uno- kaöccs, a rendőrnyomozó is beletartozik, akármennyire undorodik tőle a professzor. Ha a találmányt átadja Tar- calinak, Péter, a legkedvesebb fiú megmenekül, — de tízezer apának, tízezer gyermeke pusz­tul el a rettenetes fegyvertől. Ha nem adja át, tízezrek meg­menekülnék, de az egy, az egyetlenegy elpusztul. Izgal­mas, merész és magáradöbben- tő kérdések ezek, amelyekre Abody Béla választ próbál ad­ni első színpadi alkotásában. Jó szándékkal, kétségtelen írói tehetséggel, ugyan még nem magabiztos scenikai tudással, — de nem teljes sikerrel. Az alapvető konfliktus kitűnő, de ami előidézi, ami útjára indít­ja a tragédiát, az már erőlte­tett és indokolatlan is, s emiatt az egész előadás alatt azon töprengett a néző: vajon a gyengén alapozott ház kibírja-e a dráma viharát? A dialógusok­ban igen, a drámai cselek­ményben azonban már kevés­bé... Miért bukott le Péter, hogy lebukásával alkalmat adjon a Magyar Államrendőrséget megtestesítő Tarcalinak fel­tenni a kérdést: — Vagy a találmányod, vagy a fiad? Mert titokban felkereste őt Péter felesége és Péter öccse, a két szerető egy bizonyos szállodai számla visszaszerzése ügyében? ... Mert a legkisebb fiú saját családjáról az Össze­tartásban írt, de az ott le nem közölt cikk is a rendőrség ke­zébe került, s ő is visszaszerez­ni akarván a kompromittáló írást, szintén Tarcalit kereste fel, s ő is biztosította a nyomo­zót, hogy semmit sem tud Pé­ter ügyéről?. .. Tehát: — Ebből éles elmével arra lehetett következtetni, hogy Péternek ügyei voltak — gú­nyolódik Tárcáid. De a sógor és sógornő viszo­nyáról jnár az egyetem rektora is tudott... És, ha a cikk meg­jelent volna a nyilas lapban, hisz azért írta a legifjabb... Es a harmadik fiú milyen kar­rierjét félti?... Vagy tényleg egy spicli volt a bűnös? Egy köhögés megindíthat egy lavinát, de egy végsőkig kiélezett drámai összecsapást, tragédiát mér aligha. Az eről- tetettség más vonatkozásban is kiütközik Abody drámájában, — a teljességre való törekvés salakjaként. A rektor, leg­alábbis ahogyan Abody meg­írta, olyan mérhetetlenül os­toba, annyira narodnyik, hogy sokkal inkább vígjátéki, mint drámai figura... András, az egyetemi szolga alakja egy jot­tányit sem viszi előre a drá­mát a végső kibontakozás felé, sokkal inkább időben hátra,úgy a Nyilas Müsd korába, valahová a debreceni kollégiumba. A he­lyenként megkapóan szép és még több helyen szellemes, ka­rakterisztikus szöveg — első­sorban Miltényi és Tarcali dia­lógjaira gondolunk itt — gyak­ran megtörik, a drámai sztak- kátólc majdhogynem érthetet- lenségbe torkollnak. Igen gyen­gén bánt az író több alakjá­val ... A színésznő, Edit s a két fiú halvány rajza azt ered­ményezi, hogy megbomlik a drámai egyensúly, a történés belső logikája, s csak a szöveg­nek, de nem az alakoknak hisszük el, hogy ezek egy tra­gédiába csúcsosodó drámá­nak ellenpontjai lehetnek. Vass Károly, a darab rende­zője, érezte és tudta ezt. Érde­me, hogy szinte aprólékos gon­dossággal, beállításokkal pró­bálta élettelibb figurákká va­rázsolni azokat, akikbe az író keveset töltött az életelixír- ből. A helyenkint kitűnően pergő, gyors tempójú dialógu­sok nem utolsósorban az ő ke­ze nyomán váltak „cselek­ménnyé” a színpadon. Nagy felelősségtudattal és hozzáér­téssel segítette a fiatal szerző első darabjának sikeres ősbe­mutatóját. A darab szereplői közül el­sősorban — s ebben az író is „ludas” — a Miltényi profesz- szort alakító Pálffy György és a Tarcalit színrevivő Szobosz- lay Sándor emelkedett ki. Pállfy György a premier lázá­nak kezdeti merevsége után a harmadik felvonásban szinte önálló portrét rajzolt a „ve­zeklő” tudósból, a konzekven­ciákat bátran levonni tudó, a munkásmozgalmat megérteni, de vele együtt dolgozni már képtelen emberről. Minden bi­zonnyal a későbbi előadásokon új színeket és lehetőségeket tud felszínre hozni Miltényi figurájából. Szoboszlay mér­téktartóan, vigyázva, hogy ne valamiféle mtefisztói, vagy vér­gőzös pribék figurát rajzoljon, vitte színre a rendőrnyomozó alakját. Gesztusai, szöveghez való azonosulása, magabiztos­ságának könnyedsége a darab egyik fő erősségévé emelte. Kovács Máriát alapvetően az dicséri, hogy a vézna vázzal megírt Edit alakját élettel töl­tötte meg. Többre nem telt — a figurából. Palánc Ferenc drá­mai kitörései nem eléggé meg­alapozottak, bár ebben kétség­kívül szerepe van a gyenge írói indoklásnak is. A Varga Tibor alakította figurában több lehetőség van. F. Nagy Imre az elhibázott rektor alak­ját úgy formálta meg, hogy kezén, — még tovább romlott. A rosszul megírt narodnyik és ostoba tudósból F. Nagy alakításában ízes beszédű fa­lusi kisbíró lett. A darab többi szerepeit Romváry Gizi, Almássy Ber­talan, Fábián József, Pallós Emil alakította. A díszleteket Székely László tervezte megle­hetős szerénységgel és szegény­séggel. Gy. G. 1962. ÁPRILIS 30., HÉTFŐS KATALIN MÁJUS ELSEJÉT, a pro­letár nemzetköziség napját, holnap ünnepeljük. Első hi­vatalos megünneplését 1889- ben a párizsi kongresszu­son határozták el. Napja­ink MÁJUS ELSEJÉNEK alapgondolata a munkás- osztály nemzetközi egysége és harca a szocializmusért, a népek közti barátságért, a világbékéért. 290 évvel ezelőtt, 1672. május l-én született JO­SEPH ADDISON angol író, aki az első angol napilap, a Spectator főszerkesztője­ként meghonosította a saj­tóban a mindennapi életről írt humoros karcolatokat. 145 évvel ezelőtt, 1817. május l-én született KARL BECK osztrák költő. Magyar tárgyú érzelmes verseiben a proletariátus nyomorát ábrázolta. 110 évvel ezelőtt, 1852. május l-én született SANTIAGO RA­MÓN Y CAJAL spanyol orvos. Az idegrendszerre vonatkozó vizsgálataiért 1906-ban C. Golgival együtt Nóbel-díjjal tüntették ki. A tudományos kutatásra vezérlő kalauz című népszerű könyve magyarul is megjelent. 70 évvel ezelőtt, 1892. május l-én született EHRENFRIED HÜNEFELD német repülő, aki 1928 áprilisában Kohl és íren Fritzmaurice-szal együtt elsőnek repülte át kelet-nyugat irány­ban az Atlanti-óceánt. 105 évvel ezelőtt, 1857. április 30-án avatták fel az Adam Clark angol mérnök álta tervezett BUDAI ALAGUTAT. AZ AMERIKAI ÁLLAMOK SZERVEZETE (OAC) 1948. április 30-án alakult meg (Kanada kivételével) 21 amerikai köztársaság részvételével Bogotában. Ezen államok együttműködésének jel­szava alatt, annak központi szerve, a Washingtonban székelő Pánamerikai Unió révén az Amerikai Államok Szervezete nap­jainkban az USA latin-amerikai terjeszkedésének eszközévé vált. I L M: Öt nan fit f>Hf>l Egy ember magáratalálásáről és a világhírű drezdai képtár kincseinek megmentéséről szól az öt nap öt éjjel című színes NDK—szovjet film. Bemutatja az egri Bródy Mozi május l-én, 2-án. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Házasságból elégséges EGRI BRODY öt nap — öt éjjel GYÖNGYÖSI PUSKIN Mindenki ártatlan? GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Katonazene HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lejtőn HATVANI KOSSUTH Ember a holdon FÜZESABONY A kápó HEVES Szabad szél petervasara Ellopták a hangomat EGRI BÉKE Két félidő a pokolban 42. A törpeállam detektívjei ter­mészetesen ajánlatosnak tar­tották az udvariasságot egy német állampolgárral szemben és engedélyezték a telefont Rudi a négy detektív jelenlé­tében emelte fel a kagylót és a határmenti Feldkirchent kér­te, Gerhard Klein kereskedőt — Ismered Fritz bácsit — mondta neki — milyen nyugta­lan. Az ő korában ez már nem is csoda. Kérlek, közöld véle, hogy üzleti okokból a terve­zettnél tovább maradok távol. Gerhard Klein — a Rozma­ring villa feldkircheni ügynö­ke — nyomban leadta a vész­jelet „Fritz bácsinak”, Fritz fechwendnek. Azonnal össze­ült az értékesítés vezérkara. Az általában higgadt Schwend ezúttal átkozódott, őrjöngött Rudi testvére, Otto Rasch meg is kérdezte: — Nem túlzás, hogy ennyi­re kijössz a sodrodból? Elisme­rem, baj van, Rudit féltem is, de nem hiszem, hogy ez szá­munkra nagy fenyegetés lenne. A maximum, ami történhet, hogy a németek beszüntetik az ügyet, mi pedig maradunk a régi jó feketepiacnál. Megél­tünk belőle eddig is, egészen jól. — Hülye — foglalta össze tömör szakvéleményét Schwend. — Csak nem képzem led, hogy az SS az akció be­szüntetése után valamennyi­ünkkel kezetráz, tisztes végki­elégítést ad és Himmler nevé­ben jókívánságait tolmácsolja a további feketepiaci működé­sünkhöz? Ha nem vetted vol­na észre, Schellenbergék az egyik legnagyobb titkukat bíz. ták ránk és tanúkra csak addig van szükségük, amíg ennek ér­telme van és amíg ez alkerül- heteüen. A csempészés, a feketepiac, a gyanús üzletek nem egy bör­tönt látott veteránjai úgy sá­padtak él, mintha karmester intett volna be. Tudták, az SS más, mint a „legális” rendőr­ség.. . — Megpróbálok valamit csi­nálni — mondta végül fogcsi­korgatva Schwend és a töb­biek további érdeklődés nélkül rábólintottaik. Ismerték a főnö­köt és úgy gondolták, ha vala­ki tud tenni valamit ilyen helyzetben, az ő. Schwend azonnal Rómába utazott, és felkereste a Gestapo római hír­szerző tisztjét, Fröbent. Érő­ben egy óra múlva „dr. Wahl”, vagyis a birodalmi titkosszol­gálat dél-európai osztályának vezetője, Domer hotelszobájá­ban ülit. Schellenberg fekete hullá­mos hajú ,latin specialistája” úgy érezte, itt az ideje, hogy megfizessen Fröbemek, ami­ért Schwend elfogadását ke­resztülvitte az ő akarata elle­nére Schéllenbergnél. — Talán meg van lepve, szá­zados? Emlékszik arra a hár­mas beszélgetésre Schellen- berggel? Talán arra is emlék­szik, hogy azt mondtam: sze­rény véleményem szerint nem bízhatunk meg egy nemzetkö­zileg körözött szélhámosban? — Emlékszem. De arra js emlékszem, hogy Schwend ed­dig tökéletesen oldotta meg az értékesítést és ha egyik ügy­nöke hibázik, nem feltétlenül az ő bűne. — És különben, is — tette azt kérném, ne közöljük egye­lőre a köz­ponttal. Talán megoldódik ha­marosan min­den; — Szolgálati út kijátszása? — mosolyodat! el gúnyosan Dom er, aztán hozzátette: — Ne legyen gyerek, Frohen, Nem ma kezdte ez a szakmát. Tudhatja, hogy minden jelen­tésnek megvan a maga útja és ezt végig kell járni. Akinél az ilyesmi elsikkad, könnyen rá­fizethet. ...így történt, hogy Emst Kaltehbrunner, a birodalmi titkosszolgálat vezetője és Walter Schellenberg, a titkos- szolgálat külföldi osztályának vezetője néhány órán belül el­küldte a szűkszavú utasítást Kruger őrnagynak: — Azonnal leállni! Közben megindult Schellen­berg jól olajozott gépezete, magasrangú tisztviselők, ügy­nökök tárgyaltak különböző országokban. ( Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents