Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-27 / 97. szám
4 NEPÜJSAG 1962. április 27., péntek t ms Tresó Györgyné munkaessps^vezető Negyvenhárom tsz-tag dolgozik Tresó Györgyné munkacsapatában. A markazi Mátra- völgye Termelőszövetkezet munkacsapatvezetője maga is jó példát mutat az asszonyoknak, lányoknak: tavaly 224 munkaegységet szerzett. ★ — tegnap délután termelési tanácskozást tartottak az Egeres eh i Bányaüzem dolgozói. A termelési tanácskozáson az elmúlt hónapok eredményeit, a hiányosságokat tárták fel és is» mer tették a dolgozókkal a megoldásra váró feladatokat. ★ — AZ EGRI fürdőigazgatóság kéri a kabinbérlőket, hogy a bérletet május végéig újítsák fel, mert későbbi időpontban ugyanazt a kabint biztosítani nem tudják. ★ — KÖZÖLJÜK, hogy az egri vasúti csomópont állomásfőnöksége — eleget téve a dolgozók kérésének — május elsején a Füzesabony állomásról Eger állomásra 8 óra 5 perckor induló vonatot közlekedtetni fogja. ~k — AZ AKNAMÉLYÍTÖ VÁLLALAT berentei körzete elnyerte múlt évi jó munkája eredményeként a kitüntető élüzem címet. Az élüzemavató ünnepség megrendezésére április 29-én kerül sor, Kazincbarcikán, ahol több Egercse- hiben dolgozó aknamélyitö munkásnak adják át a kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet, az ezzel járó pénzjutalommal. Makrisz Zizi görög grafikus művésznő hatvan alkotása a budapesti siker után vidékre is eljutott és jelenleg az egri művelődési ház klubtermében látható. E kiállításnál egységes kép. egységes mondanivaló, egy egész életre kitörölhetetlen élmény tanújeleit látjuk. Makrisz Zizi, a művész, az asszony egy életre szóló hatás alá került a görög börtönökben. Minden grafikája, minden vonala inkább közvetlenül, mint közvetetten a börtön-élményből fakad. Mit élhetett át ez a -nő és művész a görög börtönök celláiban, a börtönudvaron és a börtönkápolnában, iogolytársnői között, ha ezeket az élményeket ilyen visszatérő, sokszorosan és sokrétűen megfogalmazott változatban vetíti elénk? Mennyi szabadságvágy és elszántság lakik ebben a művészben, aki így tudja évek távolságából is a börtönt, a rabságot és emögött a görög hazát látni? A hatvan alkotásból több, mint húsz alatt a rabnő jelzés áll: különböző testtartásokban megmerevült asszonyi alakok. A részletek az első látásra elna- gyolttak, csak ha többször sétálunk végig a grafikák előtt, érezzük meg a művész hangsúlyát: itt azért van fekete folt a rabnő arcában a szemek helyén, mert a fekete folttal írja le számunkra a lélek sötétségét, amit a börtön levegője áraszt. Egy másik rabnő fején nagy kendő, a bal Iráni egyszerűbb asszonyok nyilvánvaló népi viselete. Az asszonyok karja összefonva, hol guggolnak, hol görnyedten állnak valami ismeretlen súfly alatt. „Árnyékok” az egyik alkotás címe: a pálma árván áll a börtönudvaron, de a pálmánál fontosabb annak árnyéka, ahogy végigzuhan a szűkös börtönudvaron. Nyomasztó és sivár a perc, amit a művész megörökít. Rabcsoport álldogál a ketrecszerű térségen, mintha a sorsuk zárt egységbe csomagolta volna őket. A lírikus hangulatú „Holdfénynél” című és az „Éjjel” aláírást viselő képek a mediterrán égbolt lágyságát idéznék, de a magány és szenvedés, a rabság zártsága és gyötrelme ezekre a képekre is ráül. A kiállított grafikák az elrendezésben is kölcsönhatásban állanak egymással. Mindenütt lényegre törően elnagyolt formák és buja színek ellentéte hadakozik, hogy feszültséget okozzon a szemlélőHoltomiglan... A lemezjátszó tiszteletet sugárzó hangerővel játszotta a Nászindulót a feddmesi kul- túrház nagytermében és az anyakönyvvezető előtt kötött egymással örök hűséget Hegegy Mihály és Vincze Piroska, az első fedémesi K1SZ- esküvőn. — Nem lesz áldás a házasságon — dugták össze a fejüket a varjufeketébe öltözött öregek. — Csak azért csinálják így, mert a járási KISZ tizenkétezer forintot ad nekik —, tódí- tották a jólértesültek és szorongva várták az ajándékok átadását. A 12 000 forintból — csak egy készletre tellett. A fatalokat nem zavarta az ilyen előkészítés, ök inkább egymással voltak elfoglalva, no, persze azzal is, hogy kerüljön bor és sütemény a szép számmal összegyűlt vendégseregnek. Kalandos utazás után megérkeztek a távoli vendégek is, s szombatra kelve olyan vidámság költözött ebbe a hegyek közé szorult kis faluba, mintha legalábbis az egész falu lakodalma lett volna. A csirkék körében pusztított a vész, nagy lábasban pirosra sülve kínáltatta magát a disznópecsenye. A házigazda, Vincze Laci bácsi, barátsággal hívta a vendégeket a hegyoldalba vájt tárnába és a jóféle vacsora után jól csúszott a sárga aranyszínben tündöklő markazi. A hangot oldó borocska után volt dolga a prímásnak, régi sirós, búsongó melódiákra vidám pattogósat húzott a banda és az udvar döngölt földjén tüzes táncra mozdultak a lábak. „Lakodalom van a mi utcánkban ...” szállt az ének, a a nóta. A szöszke hajú ifiasz- szony boldogan ült a férje mellett, majd pedig eltűnt a vidám forgatagban, hol itt, hol ott tűnt fel piruló arca a táncolok tömegében, a tánc is az arcába kergette a vért, de az emlékezés is, az anyakönyvvezető előtti fogadalomra, hogy hűek lesznek egymáshoz, kitartanak egymás mellett az élet minden viszontagságában és örömében, holtomiglan-holto- diglan. (—ács) ben. A művész szándéka ez, hogy elindítsa bennünk a megértést, együttérzést, szeretetet és rokonszenvet azok iránt, akiket a görög börtönökbe juttattak a nép üldözői. Ez a hatás lelki és politikai egyformán, s nem tudunk tőle szabadulni. A „Börtön-kápolna” című kompozíció láttán nem az áhítat száll a szívünkbe, hanem a nyugtalanságé: a színek eloszlása az alkotáson, a har- sogóan elhelyezett és hangsúlyozott fekete folt inkább a kép alkotójának átkait, mind- sem imádságait látszik érzékeltetni. „Beszélgetés a börtönben” — az egyik kép alcíme. Mit tudnak egymásnak mondani ezek a rabnők? Bíztatást a némára szorult szájakkal, a mozdulatlan karok és vállak összeszorulása egyelőre dermedtséget és tehetetlenséget mutatnak. De a színek és a formák egybefonó- dása idegességet kelt a nézőben, s mire harmadszor végignézzük az egymásbaíonódó alakokat és színeket, már eleveneknek látszanak és hatnak a személytelenül fogalmazott alakok. Ez a kiállítás döbbenetes hatást váltott ki belőlem őszinteségével. Tudom, hogy a művésznő egy életen át fogja hurcolni a görög börtönök kitörölhetetlen élményét és grafikáiban újra és újra vádiratot szerkeszt a rabság ellen. S az már csak a mindennapi élet igazolása Makrisz Zizi művészetére, hogy a lapok éppen most adnak hírt az athéni diáktüntetésekről, amikoris a görög rendőrség egyetemistákra támadott brutálisan. Az újságok képeket hoznak a rendőri terror áldozatairól. S Athénban, amelyben az emberiség szellemi kincsesbányáját tisztelte és látta kétezer esztendő, most sokan szereznek — nők és férfiak — olyan élményeket, mint aminőkről Makrisz Zizi grafikái szólnák. Farkas András műsora: Egerben este 7 órakor: NYOMOZÁS (Gárdonyi-bérlet, bemutató). ANTONIO GRAMSCI 1962. ÁPRILIS 27., PENTEK: ARISZTID 25 évvel ezelőtt: 1937. április 27-én halt meg ANTONIO GRAMSCI, az olasz és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja, az Olasz Kommunista Párt egyik megalapítója. Togliattival együtt 1919-ben ő adta ki az Üj rend című hetilapot, majd 1924- ben kezdeményezésére jelent meg a párt központi napilapja, az Unita. Jelentősek filozófiai, történelmi és irodalomkritikai müvei. Mint a párt parlamenti frakciójának vezetőjét, a fasiszták letartóztatták és 20 évi börtönre ítélték. 225 évvel ezelőtt, 1737-ben ezen a napon született EDWARD GIBBON angol történetíró. Az antiklerikális szemlélettel megírt A római birodalom hanyatlásának és bukásának története című, hatkötetes munkája ennek a korszaknak az első tudományos feldolgozása. 150 évvel ezelőtt, 1812-ben e napon született FRIEDRICH FLO- TOW német zeneszerző. A francia vigoperák könnyed, dallamos stílusában 40 operát írt, műveit népies dallamokkal élénkítette. Közülük kiemelkedik a Budapesten is nagy sikert aratott Marta (1847) című opera. ... „.... 1945-ben ezen a napon alakult meg a második Osztrák Koztar- saság. 1960-ban TOGO, 1961-ben pedig SIERRA LEONE ezen a napon lett független. Kétsoros rendfirségi jelentés... Algír európai negyedében, a rue Micheleten gyors egymásutánban három pisztolylövés dördült el. A járdán az egyik arab koldus holtan rogyott össze. A lövések szinte leszelték koponyájának egy részét. Patakokban folyt a vér. A közelben az egyik jól öltözött fiatal európai zsebre- dugta revolverét és lassan továbbment. Senki sem kísérelte meg, hogy kövesse, vagy csak utána nézzen. A járókelők, akik a luxusüzletek kirakatait nézegették, széles ívben kikerülték a járdán heverő hullát és közönyös arccal haladtak tovább. Mások megálltak és kört alkottak a halott arab körül. Nem szóltak egy szót sem, mindenkit megragadott az előttük lezajlott gyilkosság, de nem csodálkoztak. A halál mindennapos jelenség Algériában. Főleg egyetemisták álltak meg. Ma nem volt előadás, az éjjel plásztikbombás merényletet követtek el az egyetem épülete ellen. Megjelent egy rendőr is. Csomagolópapírt kért a cipőüzletből, ráterítette a hullára, majd visszament telefonálni. Két elkendőzött arcú mohamedán asszony közeledett. Pillantásuk megpihent a holttesten, majd felháborodottan 39. Cicero szeme — maradjunk ennél a névnél — szinte szikrát vetett. Hallatlan élénkség töltötte el, tekintetével végigsimogatta a bankjegyeket. Mohón nyúlt volna a kötegek után, amelyeket Moyzisch közvetlenül az orra elé rakott, a barokk asztalkára, de az attasé rátette tenyerét a csomagokra. — Nothing for nothing. — Valamit valamiért. Ugye, így mondja az angol, Herr Pierre? Az inas zsebébe nyúlt és pici csomagocskát vett elő. — Amint megállapodtunk, elkészítettem a megfelelő kulcsmásolatot. Az ünnepnapot felhasználva, sikerült kinyitnom a páncélszekrényt és elkészítettem a fotókat. A következő anyagot ajánlanám megvételre: tájékoztató a szovjet és az amerikai külügyminisztérium elmúlt évi tárgyalásainak jegyzőkönyveiről, kivonat a tehe- ráni határozatokból, a Casablancái és a kairói angol- amerikai tanácskozások dokumentumai, a kölcsönbérleti tárgyalások anyaga, s végül — emelte fel hangját — ez is érdekelni fogja önöket: titkos tárgyalások Törökországnak a háborúba történő belépéséről. Moyzisch megőrizte nyugalmát, de magában érezte a pillanat jelentőségét Itt van előtte az ugródeszka, ahonnan tovább lendülhet. — A fejezetcímek érdekesek, de azért szeretném az anyagot kicsit jobban megismerni. Zsákbamacskát nem vásárolunk. Ez a húszezer természetesen csak előleg, ha a minőség kifogástalan, áll az okmányonként kért 15 ezres ár. — Moyzisch úgy tárgyalt, mintha valamilyen közömbös tárgy adás- vevésével foglalkozott volna. Aznap éjjel átnézte az anyagot. Semmi kétség nem fért hozzá, az eredeti okmányok másolatai voltak. Olyan okmányoké, amelyekről eddig magának Kaltenbrunnernek, de Himlemek és Hitlernek sem volt tudomása, s most ő, Moyzisch szállítja nekik tálcán. Az attasé talán a berlinieknél is jobban érezte a hadihelyzet változását és így különösen tisztában volt a zsákmány fontosságával. Főzött magának még egy feketét, azután elégedetten látott hozzá a Kaltenbrunnernek szóló, rejtjelezett távirat megfogalmazásához, s a rendkívüli futárcsomag elkészítéséhez. Az izgalom fűtötte és nem érzett álmosságot akkor sem, amikor reggel a nagy- követség épületéhez érkezett. Már a portán üzenet várta. Papén kéreti halaszthatatlan ügyben. A nagykövet udvariasan leültette és egy „szigorúan titkos” jelzésű okmányt adott kezébe. Moyzisch háromszor is átfutotta a sorokat, mintha nem akarna hinni szemeinek. Ezentúl Moyzisch csak Ribben- tropon keresztül tarthatta a kapcsolatot a berlini központtal, még Kaltenbrunnerrel is. önmagában káromkodott: legalább egy nap késés történt volna, akikor a fontos csomagot még a szokott úton juttatja el. Maga a. levél nem lepte meg. Ribbentrop és Kaltenbrunner halálos ellenségek voltak, a babérokat mindegyik önmagának szerette volna, a kudarcokat egymásra hárították. A helyzet, mindig a pillanatnyi befolyástól, nemegyszer Hitler szeszélyétől függött. Ez a levél annyit jelentett, hogy Ribbentropnak sikerült meggyőznie a Führert, az állambiztonsági szervek megnehezítik a német diplomaták munkáját a semleges országokban, meggondolatlanul viselkednek, s ezért a külügyminiszter hatáskörébe kell a hírszerző munkát is helyezni. Tévedés ne essék: Ribbentrop nem a fokozott kém- tevékenység ellen volt, hanem mindazt saját hivatalán keresztül kívánta lebonyolítani. Moyzisch hosszú orrot kapott, de nem örült Papén sem, a nagykövet ugyanis a lehető legrosszabb viszonyban volt a külügyminiszterrel. Az attasé-kémfőnök röviden referált Papennek, utána visz- szavonult és két csomagot készített. Az egyiket előírás szerint Ribbentropnak címezte, a másik, ugyanolyan tartalmú csomagot Kaltenbrunnernek továbbíttatta, egy Németországba induló, biztosnak tartott emberével. Elégedetten gondolt a mentőötletre: az istennek, ami az istené, a császárnak, ami a császáré. Cicero hat hónapon át szállított. Moyzischnál gyűltek a nyugták, a kifizetett font-ösz- szeg meghaladta a négyszáz- ezret. A mikrofilmek Berlin felé tartottak kettős csomagolásban. A német fővárosból pedig útrakeltek a font-kötegek. A fontok — Made in Sachsenhausen, Kruger őrnagy termékei. ... Hitler viselkedését nehezen lehetett előre kiszámítani. Néha végigrikácsolta az összehívott tanácskozást, máskor kezébe temette fejét, így hallgatta, közbeszólás nélkül a beszélőket, de lehet, hogy oda sem . figyelt. Ezen a "j megbeszélésen Ribbentrop tett jelentést. Szépen cirkalmazta mondatait, amikor Kaltenbrunner közbeszakította: — Ankarai jelentéseink másról tanúskodnak. (Folytatjuk) mérték végig a lassan gyülekező tömeget. Fiatal európai asszony vezette kézen fogva kislányát. Amikor megpillantotta a csomagolópapírt, elszömyedve fordult el. A távolban felbőgött a rendőrség autójának szirénája. Idősebb férfi lépett közelebb és megemelte a papír egyik sarkát. Majd felegyenesedett és feleségéhez fordult: „Nyugodj meg drágám, csak egy arab!” „Hála istennek!” — sóhajtott az asszony. A készültség autója megállt. Négy rendőr előre szegezett géppisztollyal ugrott le a kocsiról. Körülfogták a tő- v meget, és az arabokat különválasztották. Nagy gyakorlattal kutatták át zsebeiket. A nadrággal kezdték, majd a -,- zippzáros. zsebekre került sor." Néhány pénzdarab, ceruza, összetört cigaretta, olcsó szemüveg volt a zsákmány. A felügyelő mindent egy borítékba tett. Egyik rendőr sem kérdezte, hogy ki mit látott. Hasonló jelenségek napirenden vannak Algírban, szemtanú soha sincs. A tömegben állt egy külföldi is. Odafordult a szomszédjához: „Mi értelme van mindennek?” Rögtön ellenséges tömeg vette körül. A francia egyetemisták közül az egyik élesen kérdezte: „Csak nem gondolja, hogy sajnálni fogjuk? Azt kapta, amit érdemelt. Ha szánalmat érzünk, azt saját fajtánknak tartjuk fent” — kontrázott egy csinos fiatal lány, szorosan simuló kék pulóverben. A körülötte állók egyetértőén • bólintottak. Senkit sem érdekelte, hogyan szállítják el a halott arabot. A vértócsa ott maradt utána, mellette a csomagolópapír. A rendőrség kétsoros jelentést adott ki: „11 óra 39-kor lelőttek egy arab férfit a rue Michelet 11. szám előtt. A merénylő 9 names lövedéket használt”. (Ford.: Sz. L.) EGRI VÖRÖS CSILLAG Házasságból elégséges EGRI BRODY öt nap — öt éjjel GYÖNGYÖSI 1>USKIN Mindenki ártatlan? GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hamis alibi HATVANI VÖRÖS CSILLAG 80 nap alatt a föld körül HATVANI KOSSUTH Az inguri partján FÜZESABONY Bambi HEVES Májusi lágy MAKRISZ ZIZI KIÁLLÍTÁSA AZ EGRI MŰVELŐDÉSI HÁZIAM
