Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-27 / 97. szám

1962. április 27., péntek NÉPÚJSÁG VISSZA AZ ELETBE ... Korszerű munkaterápiás elmeosztály épül Egerben Talán az orvostudomány egy területén sem uralkodik annyi tévhit és babona, mint az elmebetegekkel kapcsolat­ban. Az emberek túlnyomó többsége, sajnos, még ma is azt hiszi, hogy aki egyszer el­megyógyintézetbe került, on­nan élete végéig sem szaba­dul, örökre elveszett családja és a társadalom számára. El­vétve még akadnak, akik úgy gondolják, hogy az elmegyógy­intézetek orvosai tulajdonkép­pen nem is végeznek orvosi munkát, a betegeket csak „fe­gyelmezik” és „adminisztrál­ják”. Mivel hallottuk, hogy a me­gyei kórház igen jelentős bő­vítés és fejlesztés előtt áll, felkerestük tehát dr. Csekey László ideg- és elmegyógyász főorvost, hogy tájékoztassuk olvasóinkat. — A kórház egyéb osztá­lyainak bővítései arra kész­tették, sőt, kényszerítették az illetékeseket, hogy intenziven foglalkozzanak az ideg- és el­meosztálynak a kórház épüle­téből való részleges kitelepí­tésével. E folyamat keretében létesült már a korszerű vér- adóállomás, a gyermekosztály, szülészet és az orr-fül-gégé- szet. Megkapta a kórház az elmebetegek elhelyezése céljá­ból a Baktai úti, egykori gaz­dasági szakiskola és egy ki­ürített kaszárnya épületkomp­lexumát. — Miképpen alakul majd az elmeosztály mostani fej­lesztése? — A Baktai úton, a gazdasá gi iskolából átalakított rész­leg mellett kétemeletes, ko szerű munkaterápiás kórház létesül. Az építés olyannyira előrehaladott állapotban van, hogy még ebben az évben megnyitható. Terveink sze­rint, a Markhót utcai kórház épületében csak egy elmebe teg kivizsgáló osztály marad, azokat pedig, akik hosszabb kezelést igényelnek, a Baktai úti kórházépületekben helyez­zük el. Amikor á felfejlesztett ősz tály ágyszáma után érdeklő­döm, megtudom, hogy az mintegy 300 beteg befogadá­sára lesz alkalmas. — Az új munkaterápiás osztály épületében — mondja a főorvos, — 80 főt tudunk majd elhelyezni és minden olyan gyógyító eszközzel fel­szereljük, amit a tudomány mai állása megkövetel. A gyógyszeres és műszeres ke­zeléseken kívül, még műhe­lyek is lesznek az épületben, ahol szakorvosi felügyelet és szakmunkások vezetése alatt, a gyógyuló betegeknek a kül­világhoz és a szocialista tár­sadalomhoz való adaptálását előkészítjük, jelentősen meg- könnyítjük. Lakaté*, asztalos, kosárfonó és varrodai műhely létesítését tervezzük. A Vé- csey-völgyben már néhány éve földmunkán foglalkoztat­nak betegekeit. — Hallhatnánk bővebben az elmegyógyászat ezen újabb területéről? — Az élmegyógyászat. az utóbbi időben gyökeresen meg­változott. Egyrészt az új ké­miai gyógyszerek, az ún. néu- roplégikumok alkalmazásával, a belső osztályok arculata me­rőben megváltozott, amennyi­ben nincs többé nyugtalan, iz­gatott, kiabáló beteg. Valóban, amikor végigsétá­lunk a hálótermeken, melyek ragyognak a tisztaságtól, és be­lépünk egy nagy terembe, hol mintegy 50 elmebeteg üldögél csendesen, az asztalok körül, nem is gondoljuk, hogy elme­betegek között járunk, ugyan­is sem a betegek viselkedése, sem pedig az osztály arculata nem árulja azt el. — Ma már nem használjuk — folytatja Csekey doktor — a régen oly gyakori kényszer- eszközöket sem. A villamos altatókészülékkel kiváltott elektrosshockkal,. valamint az insulinshockkal való kezelés jelentősen megrövidíti a gyó­gyulás időtartamát és gyak­rabban nyerik vissza a bete­gek egészségüket. Igen lénye­ges a modem elmegyógyá­szatban azonban az a körül­mény, hogy — a régi szemlélet­tel- teljesen szakítva —, a be­teg löki kezelésével, munka­kedvének kialakításával is tö­rődni kell, hogy gyógyulásuk után a társadalomba és cs ládjuk körébe, mint régi, meg­szokott környezetükbe, zökke­nőmentesen térjenek vissza! A célunk az, hogy a beteg ne csak meggyógyuljon, hanem is­mét hasznos tagjává váljék társadal munknak. — .4 munkaterápiával kap­csolatban mi érdekeset tud­na a főorvos úr elmondani? — A betegek javulása során, amikor az orvos elérkezettnek látja az időt a szervezett és rendszeres foglalkoztatásra, mint „gyógyszert” rendeli a munkát! A munka nemét, na­pi időtartamát és mérvét ter­mészetesen szakorvos állapít­ja meg és arra szakorvos fel­ügyel. A munka nem tisztán a rehabilitációt szolgálja, hanem a beteg lelkének egy gyógy­szere, ahhoz segíti a beteget, hogy káros elképzeléseit elfe­lejtse és a reális élet által megkövetelten gondolkodjék. A munka nevelő hatására a betegek megtalálják ismét éle­tük értelmét. A munka hatá­sára az elmebeteg fokozatosan visszanyeri társadalmi rang­ját, felelősségérzetét, hivatás­érzetét és így annak érzését is, hogy helye van a társada­lomban, hogy annak hasznos tagja! Ez a tudat a betegnek egy bizonyos erkölcsi magatar­tást kölcsönöz, s ez a gyógyu­lás elengedhetetlen feltétele. Miként az emberiség őskorá­ban az emberréválás feltétele a munka volt, szintúgy e be­tegeknél is a társadalomban újra való elhelyezkedésnek, az újra emberré válásnak is a munka a fő feltétele! Mielőtt visszatérünk a vá­rosba, ismét szemrevesszük a munkaterápiás elmeosztály piros, téglatestű, hatalmas épületét, mely egészségügyünk fejlődésének egy újabb jelen­tős eredménye. De, sajnos, igen lehangoló, hogy az új épület közvetlen közelében magasodik a város szemétte­lepének szennye, sőt, a fe­deztető állomás ménistállója és trágyadombja egészen szom­szédos az egykori gazdasági iskolában már működő elme- osztállyal. Az illetékeseknek mindent el kell követniük, hogy ez a kiáltó és felháborító visszásság megszűnjék és a városi szeméttelep, a ménte­leppel egyetemben, a város egy más, alkalmas pontján nyerjen elhelyezést. Sugár István Május 1 előtt Körséta az egri üzemekben Hová is menjek? Kezemben a jegyzettömb, előttem a nap­sütötte egri utca, s nem tu­dom, hol kezdjem? Hogy mit? A kutatást az után — hol, ho­gyan készülnek a nagy napra, május elsejére, a munka ünnepére. Gondolatban felso­rolom a város üzemeit, isko- áit, intézményeit, s tudom lá­tatlanban is, hogy mindenütt serény munka, készülődés fo­lyik. Hol kezdjem hát? Kiket mutassak be előkészület köz­ben? Mindet már csak azért sem lehet, mert akkor hol ma­rad a meglepetés? Hol marad az ez évre szánt különlegesség a felvonuláson? Találomra kopogtattam be tehát néhány helyre, s úgy ér­zem némi keresztmetszetet kaptam, s adhatok a sürgés­forgásról: Háziipari szövetkezet — Tíz éve nem készültünk ilyen lelkesen és ilyen nagy igyekezettel mint most — mondja Zórád elvtárs, a szö­vetkezet vezetője. — Külsősé­gekben is méltók akarunk len­ni ehhez a felvonuláshoz. Most először mutatjuk bé a nagy nyilvánosságnak kész és félkész termékeinket. Feltesz- szük a teherautóra a szövőgé­pet, ahol munkaruhás asszo­nyok menet közben is szövik a perzsát. Bemutatjuk a puló­ver kötését, a kosárfonást, az ajándéktárgyak készítését. Aztán még sok mindent el mond, amit nem írók le, hisz a meglepetést nem illik előre elárulni. Még csak annyit — a lányok a tribün előtt népvise­letben fognak táncolni, és a tribün előtt... — nos, ez lesz a meglepetés! Dohánygyár — Mi az idén nem visszük ki a termékeinket, mert min­den évben ezt tettük, most in­kább egyöntetűségünkkel akar­juk demonstrálni az ünnepet — válaszol kérdésemre Vend- rei Géza igazgató. — Az asszo­nyaink egyforma fejkendőben jönnek, mintegy ötszáz fővel vonulunk fel. Ennek az ün­nepnek úgy kívánt üzemünk zavartalanságot biztosítani, hogy gondoskodunk a gyerme­kekről. Az üzemi bölcsödében megszerveztük a szolgálatot, s az édesanyákt akik a felvonu­lásra mennek, behozzák ide a kicsiket, s azok egészen délig itt lehetnek. Azért itt is folyik a •munka, mert a kaput, s az egész üze­met zászlódíszbe borítják a fi­atalok, s a felvonulásra is ké­szítik a táblákat, a zászlókat, s vásárolják a ... ismét meg­lepetés! íparitanuló-iskola — Közel hatszáz fiatalt számlál intézetünk — tájékoz­tat Kameniczky Antal igazga­tó — s mindnyájan ott lesz­nek. Nincs egyenruhánk, de egységünket egységes fehér ing, blúz és sötétkék alj feje­zi ki. Növendékeink egy ré­sze a közeli falvakból kerék­párral, motorral jár be az is­kolába, s most az ünnepélyen — úgy döntöttek a diákok elő­készítő bizottságában — ezek a tanulók feldíszített jármű­vükön vonulnak az iskolával. A tanárok most nem mennek osztályaik mellett, mert az is­Lajtán túli legenda kola nevelői egy részének már van saját személygépkocsija, így ők ezzel állnak be a me­netbe, s akiknek még nincs, az bentről integet majd a nézők felé. Az Egri Vendéglátóipari Vállalat felkészülése egyáltalán nem közömbös, mert ezen a napon, különösen ha jó idő van, az emberek kimennek a várba, a fiatalok is szívesebben sétál­gatnak, mint otthon üljenek, s általában köztudomású, hogy ez az ünnep amolyan „kinti” ünnep. Mindenki igyekszik mindenütt ott lenni, zajlanak a Hámán Kató szemle bemuta­tói, s elkéi a sok mászkálás közben egy kis hűsítő! Szabó elvtársat, az Egri Vendéglátó­ipari Vállalat helyettes igazga­tóját kérdeztem meg, hogyan lesz ellátva a három sátor, s hol lesz felállítva? — Egy sátor az épülő Gár­donyi Színház előtt, egy a vár­ban és egy a főiskola előtt. Ellátásuk jó, 170 kg virsli, 130 kg debreceni, 200 kg sertés hús lacipecsenyének, s mind­ezek mellé 70 hektó sör, 3000 üveg bambi, no és bor is lesz, de az nem jó ilyen melegben! Azonkívül az összes vendéglá­tó egységünk nyitva lesz, s ezen a napon nyílik meg a Népkerti Söröző és a strand kisvendéglője is. Reméljük, minden igényt ki tudunk elé­gíteni! Végezetül: Ez csak egy kis ízelítő abból, ami lesz, s úgy mutatkozik, emlékezetes má­jus elseje lesz ismét! A. E. ismerik. Mármost, ha egy bé­csi bankár megérti, hogy mi­csoda keresetet jelent, nyitunk Bécs tiz-tizenöt pontján lán- gosboltot. Bécsben kétmillió ember van. Hacsak a negyed része vesz lányost, már el­adunk naponta félmilliót. Szó­val, ezen lehet keresni. És nézze, ha egy kis szerencsém van, engem is meglát valarái amerikai milliomoslány és be- lémszeret, mint ötvenhat te­lén abba a győri makiba, abba a Kovácsi B. Balázsba. Olyan szép én is vagyok, és nekem is csak ez az egy ruhám van. Persze, azóta elrongyolódott. De talán az jó kabala. Már indulnom kell, mert gyalog másfél órányira lakom. Most jut eszembe, hogy még be sem mutatkoztam. Pót Aladár vagyok. A másik is felállt és szer­tartásosan bemutatkozott: — Kovácsi B. Balázs va­gyok, Győrből ■ ■. Palásti László A VILÁG PEREMEN A világ peremén, túl az Északi-sarkkörön, csak hideg van, tél, hó, fagy — élet, emberélet alig. Kanada északi ré­szein is csak néhány település van, és Skandinávia „csúcsa” is lakatlan. A . mínusz 25—50 fokos hideg nem vonzza ide a telepeseket. A világnak ez a része — fő­leg ami a föld mélyét illeti — nagyrészt még ma is feltárat­lan, nem vé­gezték el azo­kat a geológiai felméréseket, kutatásokat, amelyeken a mérsékelt égöv már rég túl van. Norilszk, szov­jet város, kör­nyéke sem kü­lönbözik a sarkvidéki tá­jaktól. őrült sebességgel vágtató hóvi­harok teme­tik be a jég­mezőket, s rej­tik, ha lehet, niég mélyebbre a természet kincseit. Mert kincsek van­nak itt a föld mélyén: eddig 25 féle ércet hoztak a fel­színre, amely­ből 14 fajtát helyben fel­dolgoznak. A föld mé­lye változtatta meg . Norilszk életét. Hatal­mas bányák (több nyílt­színű fejtés), fejlett feldolgozóipar alkotják a „világ peremén” kifejlődött ipari centrum gazdasági alapjait. Százezer ember él itt — több mint az összes sark-körön túli település lakói vala­mennyien. Kalkuttával azonos meridiánon terül el a város, de utcái olyanok, mint a szibériai utcák. A házakat, a kerítéseket vastagon beborítja a jég, de a falakon belül pezsgő életet, meleget, munkát, kultúrát biztosított az ember. A szállodák halijában délszaki növények pompáznak. — Szívós, kitartó munka kellett addig, míg a jéggel borított falak mögöpf-mér- sékeltövi, sőt, néhol trópusi életfeltételek születtek. Az újért dolgozó norilszkiek egyike, Prokopij Zsarkov. szoha nemzetiségű bányász. Apja még rénszarvastenyésztő volt, de ö már bányászati és kohászati technikumot végzett, s jelenleg villanyszerelő a Centrálnaja „aknában". Készül az Országos Mezőgazdasági Kiállítás Közel fél esztendő múlva megnyílik a 64. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás. Az újí­tási és találmányi bemutatóra április végéig lehet jelentkez­ni, de már az eddig benyúj­tott újítások között is olyan érdekességek találhatók, mint a Vas megyei Gépállomások Igazgatóságának takarmány- füllesztő berendezése, amely óránként öt mázsa takarmányt képes fülleszteni. Kemenesy Ernő, Nyéki Jénő és Molnár Imre tudományos kutatók a burgonyatermesztés növelésé­re dolgoznak ki újítást. Az idei mezőgazdasági ki­állítás külkereskedelmünk ér­dekeit is szolgálja majd. Kül­földi vevőivel több külkeres­kedelmi vállalatunk a kiállí­tás idejére beszélte meg ma­gyarországi tárgyalásait. A kiállítás szabadtéri nö­vénytermesztési bemutatóján látható lesz a réteges homok­talajjavítás szemléltetése. Lát­ható lesz a savanyú homok­talajok javítása is. Felszabadulásunk óta első ízben rendezik meg hazánk­ban a Nemzetközi Díjugrató Lovasversenyt, amelyre szep­tember 8—16. között kerül sor. Ezt követően szeptember 18—22. között a Magyar Nép- köztársaság Országos Díjugra­tó Lovasversenyeit rendezik meg. Közben a kiállítás lovas­bemutatói tarkítják majd a műsort. A Nemzetközi Díjug­rató Lovasversenyt például á bábolnai lovasharsonások sze­met, fület kápráztató felvonu­lása indítja el. A díjugrató- verseny jelentőségét mutatják a szovjet, lengyel, NDK, cseh; román, angol, osztrák,-olaszé« nyugatnémet jelentkezések. A nemzetközi vetélkedésen szá­mos olimpiai és világbajnok is részt vesz. A megyei tanácsok vb-inek mezőgazdasági osztályai és az állami gazdaságok termelési igazgatóságai már összeállítot­ták azoknak a gazdaságoknak a listáját, amelyeknek részvé­telét helyesnek tartják. A nö­vénytermesztési eredményi bemutatókra például 388 ter­mel őszövetkezét. 14 vállalat — gépállomás és állami gazdaság — és 11 egyéni gazda jelent­kezését fogadták el. Csaknem 900 fajta növénnyel jelentkez­tek a nevezettek és csupán zöldségfélékből 242 félének a bemutatását javasolják. Az állattenyésztési ered­ménybemutatókra 209 terme­lőszövetkezet és 65 állami gaz­daság jelentkezett. Több mint ezer szarvasmarha, mintegy 1300 baromfiegyed, ugyan­annyi sertés, 800 juh és 25—30 ló látható majd a kiállításon. Ezeket a jelentkezéseket a ki­állítás bizottságai, természete­sen, még felülbírálják. A je­lentkezetteket május 31-ig ér-' tesílik arról, hogy elfogadták-' e kérelmüket. F. G: i A Krupp-konszem egyik «szóvivője a szocíliai Catania­< ban a sajtónak adott interjú­< jában bejelentette, hogy < Kruppék foglalkoznak egy ha­< talmas híd megépítésének gon­< dolatával a Messínai-szoroson < keresztül. Ez a híd összekötné $ egymással az olasz szárazf öl­Híd épül Olassorsság és Sz!cíUa között? det és Szicília szigetét Krup­pék szóvivője szerint vagy há­rom kilométeres hosszúságú hídra lenne szükség, a terv ke­resztülvitele azonban olyan bonyolult, hogy két—három esztendei előtanulmányokat igényaL megbámulják. Csupa fém, üveg, krokodilbőr ülés, tíz élő rózsa a vázában. Tudja, hogy mibe kerül most egy szál ró­zsa? Az Imperialban nyolc­szobás lakosztályuk van. Hol­nap szerzek bélyegre pénzt és megírom Pestre az esetet. Szóval, csak türelem. Nekem is van egy jó bulim. Kitalál­tam egy szert, amitől nem szá­rad meg a tinta. Megér egy milliót. Több mint öt éve pró­bálom eladni, de talán egy­szer sikerül. Nincs egy ciga­rettája?' Az utolsó? Tudja mit, törje el, adja ide a felét. Hol­nap talán több pénzem lesz és egy egészet adok vissza he­lyette. Ezenkívül hálából be­avatom magát egy nagy lehe­tőségbe. Ide figyeljen. Pesten óriási üzlet a lángos. Itt nem A bécsi kávéház egyik sa­rokasztalnál magyar újságot olvasott egy fiatalember. Va­laki megszólította: — Szintén magyar? — igen. Ősszel már hat éve lesz hogy kijöttem. — Én is... — Azóta se tudtam zöldágra vergődni. Megszerzem ugyan mindennap a 10—15 schillin- get. Abból jut a kávéházra is. De tömegszálláson lakom. Al­kalmi munka, más semmi. Irigylem a barátomat. Az visz- szament. Én azt írtam haza, hogy karriert csináltam. Szé- gyellek hazamenni. — Ugyanaz tökben. Ma csak kolbászt ebédeltem. Ha az a villamos nem lenne olyan drága! Egy jegy áráért beülök a kávéházba. De türelem, tü­relem. Éppen most hallotiam egy esetet. Ide figyeljen. A só­goromnak mesélte egy barát­ja, aki egy Kovácsi B. Balázs nevű emberrel jött ki. Mind­ketten győriek. Szóval ez a Kovácsi B. Balázs plasztik­dolgot talált ki Győrött. Ott egy szövetkezetben alig kere­sett vele havi kétezret. Itt, Bécsben, pár hét alatt eladta ötmillió schillingért. De ez még semmi! Megismerkedett egy amerikai növel, a nő be­leszeretett, kitűnt, hogy vala­mi parafadugókirály lánya, öt évvel ezelőtt volt az eskü­vőjük. Húszmillió dolláros családba nősült. Ott is meg­csinálja a plasztikdolgot. Nász­úira a saját yachtjukon men­tek. Florida, azután Kalifornia. Sógorom meséli, hogy jelen­téktelen alak. Se nem szép, se nem okos, se nem férfias. Egy szál ruhában jött ki. Megjegy­zem. Győrben se volt neki két ruhája. Most volt látogatóban itt, Bécsben. Sógorom barátja találkozott vele. Olyan autója van, hogy még Bécsben is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents