Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-26 / 96. szám

1962. április 26., csütörtök nepojsag 3 Gondolatok a termelőszövetkezetekben működő bizottságok munkájáról Levél egy bolgár faluból A mikor ezeket a sorokat írom, önkéntelenül is gyermekeinkre kell gondol­nom. Mert ők néha azt hiszik, hogy az ég mindég felhőtlen és tiszta volt a fejünk felett és sohasem volt kevés a kenye­rünk, hogy még az a kevés is keserű volt. A mi falunk, Calapica köz­ség vagy húsz kilométer távol­ságra van nyugatra Plovdiv- tól, a Marica folyó bal partján egy síkon terül el. Ez a falu emberemlékezet óta mindég ezen a helyen volt. Ugyanaz a hely, ugyanaz a név, és mégis, ez egy más, egy új falu. De mi is, az emberek, akik itt la­kunk, az öregebbek és a kö­zépkorúak is újak vagyunk, új a sorsunk és az éjietünk. A négy kilométer hosszú fő utca, amely egyik végétől a másikig átszeli a községet, már aszfaltozva van és két ol­dalán széles cementjárda van. Az utcák harminc kilométer hosszúságban kövezve vannak. Ma már nincs is a községben olyan utca, amelynek két ol­dalán ne lennének fák ültetve. Éjjel pedig kétágú lámpák szolgáltatják az utcai világí­tást. A háború előtt a házak vá­lyogból voltak építve, alacso­nyak és csúnyák voltak. Most egészen más minden. Ezer­négyszáz új ház épült, mind téglából, sok a kétemeletes, er- kélyes, nagy, széles ablakok­kal ... és minden házban vil­lanyvilágítás. A községben 1957-ben épült meg a vízveze­ték s az utcai vízvezetékeken kívül a legtöbb család a há­zába is felszereltette a vízve­zetéket. Közös erővel szép nagy sportpályát építettünk. Az új sportpálya egy szép park közepén, negyven deká- fon épült. A község egészség­házának belgyógyászati, szü­lészeti, fogorvosi, stb. osztá­lya van. Két új iskolát, sütőüzemet és fürdőt építet­tünk. Van fedett sporttele­pünk is. A községben hét kü­lönböző üzlet, szép éttermünk és javító-szerelő műhelyünk is van. IV éhány évvel ezelőtt köz- ségünkben feszerelték a központi rádióhálózatot, de ezenkívül minden harmadik házban van rádió is. Az utób­bi időben sok család vásárolt televíziót. Olvasókörünk könyvtára 10 000 kötet könyv­vel rendelkezik. A zeneisko­lában töb mint 300 gyerek ta­nul hegedülni, zongorázni, vagy tangóharmonikán ját­szani. A fiataloknak van szín­játszó együttesük, kórusuk és táncegyüttesük. Ma, ha fiatal az ember, minden út nyitva áll előtte. A felszabadulás előtt a községben mindössze négy embernek volt egyetemi képzettsége és huszonhárom végzett középiskolát. Ma hú- szonnyolcnak van egyetemi vagy főiskolai képzettsége és több mint 300 végzett közép­iskolát. Ebben az évben a községből 55-en járnak egye­temre, a középiskolai tanulók száma pedig 320. Rólunk, idő­sebbekről is gondoskodik népi kormányunk. Jelenleg közsé­günkben 786 idős paraszt él­vez állami nyugdíjat. Gyakran vendégszerepelnek nálunk a plovdivi Nemzeti Színház és az Opera művészei és a Plovdivi Szimfonikus Ze­nekar, valamint a szófiai mű­vészek is. Az előadásokon mindég ott vagyok egész csa­ládommal együtt. S néha arra gondolok, hogy már igazán nem sokban különbözik a mi életünk a városiak életétől. Megnyílt a hatvani Bajza Gimnáziumi hagyományos kiállítása Minden évben — ez már ha­gyomány a hatvani Bajza Jó­zsef Gimnáziumban — Lenin születésének évfordulója tisz­teletére a politechnikai osztá­lyok egész évi munkájukból, Illetve tanulmányaik során szerzett képességük felhaszná­lásával, új ötletekkel tarkítva, kiállítást rendeznek. A Lenin 92. születésnapjá­nak tiszteletére rendezett ki-< állítást tegnap délelőtt 9 óra-< kor ünnepélyes keretek kö-< zött megnyitotta az iskola igaz- J gatója, dr. Bartos Imre, a hat-; vani Vörösmarty Mihály Mű-; veiődésd Házban. A kiállítási három napig tart nyitva, s a! látogatók máris nagy érdeklő-! dóst tanúsítanak az iskola nő-! vendekéinek és tanárainak! együttes munkája iránt De talán valaki azt gondol­hatná, hogy Calapica valami kivételes és boldog község, amelyre különösebb gondot fordítanak. Hát ez nem így van. A szomszédos községek — Kosztievo, Nenkovszki, Malo Konjare, s a többiek is rendelkeznek mindazzal, ami nekünk megvan, s ugyanilyen körülmények között élnek. Y alamikor a földjeink * szét voltak darabolva, itt-ott, egymástól távol eső, apró földecskékre. Olyan volt a földünk, mint a legutolsó szegényember toldott-foldott ingje. A faluban csak úgy forrt a telhetetlen kapzsiság, a ve­szekedések és a pletykák. De ma már nyugodtak vagyunk A termelőszövetkezeti gazdál­kodás gyökeresen megváltoz­tatta életünket. 1960-ban a munkaegység értéke 2,42 leva volt, 1961-ben pedig 2,83 leva. Nem érdemes erről sokat be­szélni, egyszóval is meg lehet mondani: haladunk előre. A kollektív munka csodákat mű veit. A szövetkezet összetart bennünket, mint egy nagy családot és a párt vezet ben­nünket előre egy még szebb jövő felé. Szpasz Rangelov szövetkezeti tag, a Plovdiv megyei Calapica községből Sok a mulatság mos­tanában- Hol a kultúr- házban, hol valamelyik szövetkezeti székház­ban ömlik szét a jó­kedv, amiben ez a Pas­ka Ferke nagyon szeret fürödni. Több cipőt nyű el a táncban, mint a munkában. Fia­tal, hajlékony, nyugod­ni sose bíró legény. Jó lesz, ha jövőre kato­namundért húznak rá, mivel nehéz vele bírni Ivás után minden sem­miségért verekedik, sőt, bicska után is ka- padozik. Ezt pedig a mai faluban már nem szeretik. Ezért csípte őt fülön egy este az ap­ja. ...hogy Dominikában, mi­után legalább névleg megol­datták a „trujillótlanításf’, le­csendesedett a forrongás, az uralkodó körök ismét fel­ajánlkoztak, hogy eljátsszák a Kuba-ellenes rohamcsapat szerepét. Arról beszélnek, hogy a do­minikai reakciósok a karibi Nyugat-Berlin szerepében tet­szelegnek, hogy tudniillik, a sok szenvedést megért kis or­szág ma, hasonlóan a régi Nyugat-Berlinhez, a „szabad világ” kirakata. Ez a kirakat nincs olyan bőségesen meg­rakva áruval, mint európai „eredetije”, s nem is az euró­pai, hanem a kubai és a Karib- térségi fasiszták bátorítását szolgálja. Ügy látszik, nekik kevesebb is elég... zár Egzotikus szenzációja van a londoni Daily Mirrornak. Elegáns keleti baba. Mandu­laszemű, toronyi rizur ás hölgy. Nem filmsztár és nem is „más foglalkozású”, bár éppen ö sorozta be Dél-Viet- namban ez utóbbiakat — a fizetett szerelem papnőit — „partizánelhárító önkénte­seknek”. A törékeny, finom asszony, Madame Ngo Dinh Nhu, az említett, nem túlsá­gosan finom akció lebonyo­lítása mellett még két dolog­ról nevezetes: 1. Sógornője Ngo Dinh Diem, dél-vietnami diktátor­nak. 2. Vezére a dél-vietnami re­zsim uralkodó pártjának. Ez a két, egymással össze­függő dolog viszont, leg­alábbis az „enyhe túlzás” fogalomkörébe utalja a Daily Mirror, Ngo Dinh Nhu asz- szonyról címszóban adott jellemzését: „a legbájosabb politikus”. Ez „a legbájosabb politikus” egyébként a lon­doni lap szerint „a világon a legelső ~a nők jogaiért vívott harcban” (lásd: a nyilvános- házból — a frontra elnevezé­sű akciót!) A Mirror idézi a dél-vietnami főmadám véle­ményét: „a brit nők igazán követhetnék azokat a refor­mokat, amelyeket ő Dél- Vietnamban bevezetett”. A londoni szerkesztőnek, úgy látszik, egy arcizma sem rándult meg erre az arcát­lanságra. Hadd kommentál­juk helyette mi a „nagy re­former” szavait. Nem tudjuk, hogy a Dél- Vietnamban meghonosított számos reform közül, melyi­kért illeti hála Madame Ngo Dinh Nhut. Talán éppen azért, a valóban egzotikus és szenzációs kezdeményezé­sért, hogy dél-vietnami repü­lőgépek „rebellis” dél-vietna­mi falvakat bombáznak. Mert ezekben — büszke le­het rá Ngo Dinh Nhu asz- szony, úgy is mint pártvezér, úgy is mint képviselő — már teljes a női' egyenjogú­ság — a bombák férfira, nő­re, gyerekre: egyaránt hul­lanak... (sp) w Uj gyár, sok seleft JÓ AGYAGOT rejtenek a heggyé púposodé mátraderecs- kei dombok. Volt is itt tégla­gyár ... hogy mióta? Arra pontosan még a legidősebb'fa­lubeliek sem emlékeznek. De kicsi és korszerűtlen volt az. Lebontották a régi gyárat, hírmondónak is alig maradt belőle valami. Sokáig épült az új gyár és főleg sokba ke­rült. Az elhúzódó beruházá­sok elrettentő példájaként em­legették a megyében. Impozáns, szép nagy épüle­tek. De a bajok nem szűntek meg. Sok a selejt — erről be­szélnek a faluban és a környé­ken is. Javul-e a minőség, csökken-e a cserépgyártás se- lejtje? Mi is ezt kérdeztük Kiss József gyárvezetőtől és Nagy Sándor üzemmérnöktől Tanácstalanul néztek egymás­ra, aztán ránk. Hallgatásuk­ban benne a lesújtó válasz is. Elővesszük a termelési nap­lót és az adatok kérlelhetetle­nül, kedvezőtlenül mutatják az igazságot , A múlt év júliusában kezdő­dött a gyártás. Üj gyár, pró­baüzemeltetések, rejtett hibák, előre nem látható nehézségek. Mindez előfordul és a kezdeti nehézségek velejárója. De augusztusban se javult a hely­zet, szeptemberben meg ép­penséggel romlott, 27,5 száza­lék volt a selejt. Aztán hul­lámzott. Kicsit javult, rossz és még rosszabb lett. Az eltelt hónapok alatt 15 százalékos átlagselejttel termel az új gyár. Mennyi a megszokott, megen­gedett selejt a szakmában? A derecskeiek röstellkednek ösz- szehasonlítást tenni. Országo­san öt százalék alatt van a selejt és náluk az új gyárban eddig 15 százalék. A MÜSZARlTÓK között já­runk, fent az emeleten. Villa­mostargoncán szállítják a nyers cserepet, modem, auto­matizált gépek dolgoznak a földszinten. De a szárítók nagy vasajtajain ilyen feliratok ék­telenkednek: rossz, legrosz- szabb. Nézzük az ajtókat. El­deformálódtak, nagy hézaggal záródnak. A művezető panasz­kodik, hogy a lécek lesodród­nak. A szárító felső, sorain és a fűtőtestek mellett akad a legtöbb selejt. Tervezői, vagy kivitelezői mulasztásokból adó­dik a nagy mértékű selejt? Vagy talán nem tartják be a technológiai utasítást? Ez utóbbi kérdést kimondtuk és a gyárvezetőtől vártunk vá­laszt. Ö kérdéssel felelt. Mi­lyen technológiai utasítást tartsunk be? Tulajdonképpen nincs is technológiai utasítás. Volt egy műszárító kezelési utasítás, de nem vált be. Es mit mond a minisztérium, meg a tervező intézet? A Téglagyári Egyesülés ve­zetősége sokat szaladgált a megfelelő technológia ügyében. Mindenki érzi a helyzet fonák­ságát, hogy sok-sok millió fo­rintos költséggel létrehoztunk egy yj gyárat, modem gépe­ket alkalmaztak, de az új gyár tűrhetetlenül sok selej- tet gyárt. Okóberben két mér­nök két hétig tartózkodott a gyártelepen. Javasolták is, hogy így meg úgy nyissák a gőzszelepeket és műszerezzék a szárítót. De a megbízható és kielégítő technológiai utasítás­sal adósak maradtak. A terve­Csattanós pedagógia — Beszédem van ve­led, gyerek — ereszke­dett le a tisztelettel megreccsenő székre az idősebb Paska, aki nagyerejű ember lévén, a gyereknevelés közna­pibb módszereit min­dig feleségére bízta. — Sok a panasz rád, hát ülj le, fiam, az asztalhoz, aztán beszél­gessünk. Azt mondják, hogy verekedsz, még bicska után is szoktál kapadozni. Van neked bicskád? — Van — tapogatta zsebét a megszeppent legény, — de nem arra, hogy én tálán... — Ide vele! Az idősebb Paska nézi a bicskát, hüm- mög, aztán inti a Fer­két, hogy ne hazudjon, a szín tiszta igazságot mondja. Ülnek egymás­sal szemben. — Tudja, apám, ha én iszom két pohár bort, úgy a fejembe megy, hogy nekem ak­kor verekedni kell, rögtön... ' — Tényleg? — hitet­lenkedik az öreg Pas­ka. — Az ember el se hinné! Teréz! — kiált ki a feleségének az ud­varra — hozzál nekem azonnal egy kancsó bort! Megint ülnek csend­ben, a gyerek fészkelő­dig sehogyan se érti az apja észjárását. Mit forgat a fejében? Mi­nek az a bor? Ami kü­lönben perceken belül (készült már a beszél­getésre az idősebb Pas­ka) ott piroslott az asz­talon. Az apa töltött magának, meg a fiá­nak is. Koccintottak. A gyerek csak félig itta ki a poharat, Paska le- hörpintette a magáét, és újra töltött mindket­tőjüknek. — Na, fiam, igyál — biztatta Ferkét. — Mire jó ez, apám? — gyanakodott szo­rongva a legény. — Ne kérdezd, hanem igyál — ezzel az idősebb Paska ismét lehajtott egy pohár bort. Egy pillanatig lassú mozdu­latokkal ingatta a fejét, mint aki valamin na­gyon csodálkozik, az­tán megszólalt. — Fiam, kezdek hin­ni abban, hogy neked igazad van. A bor tény­leg megkeveri az em­ber vérét. Ugyanazt ér­zem, amit te mondtál —, s látva a gyerek bamba arcát, felállt és odalépett hozzá — már a verekedös indulatra gondoltam... Meg se várta, mit mond a fiú, olyan po­font kevert le a csodá­zők és a minisztérium szakem­berei talán egymásra várnak? Mátraderecskén valami nem sikerült. Ezt még megértenénk, hiszen ez a műszárító első éa egyedüli az országban. De a megoldást meg kell találni. Elég a huzavonából és az egy­másra várásból. Bezzeg, ha minden rendjén menne, akkor egymást váltaná Mátraderec*- kén a minisztérium és a ter­vezők küldöttsége és versengve fürödnének a siker fényében. De a nehézségeket, a kockáza­tot és a felelősséget nem akar­ják vállalni. Sok szó esett már a mátra- derecskei gyár műszárítóinak műszerezéséről. Pontosabban arról, hogy a műszárító egyál­talán nincs műszerezve. Csak hordozható műszerük van. Mi­re befejezik az ellenőrzést, legfeljebb a bekövetkezett bajt tudják megállapítani. A gyár vezetőitől várják a megoldást? Nekik nagyon sürgős a minő­ség javítása. A Mátraderecskei Téglagyár teljesítménye adja a Borsod—Heves megyei Tég­lagyári Egyesülés tervfelada­tának több mint 40 százalékát Március 7-én ideiglenes mű- szárítói utasítást adtak ki, da ez sem kielégítő. Ezért tovább sürgették a minisztérium és a tervező segítségét. REMÉLJÜK, az eredmény ia meg lesz. Tegnap szakértőkből álló küldöttség érkezett Mátra- derecskére. Igaz, sokáig várat­tak magukra. De jobb későn, mint soha. Dr. Fazekas László lattól megmeredő ábrá­zatára, hogy az mát ágyúdörrenésnek is be­illett volna. — Jaj! — ordított fel a gyerek — mit akar? — Semmit, fiam, csak úgy látszik, én se bí­rok magammal. A má­sodik pohár bor fel­megy az én fejembe is. No, igyál velem tovább, ne hagyd, hogy rám maradjon az egész ital, mert ha két pohár után ilyen verekedhet- nékem támad, mi lesz veled, ha megiszom az egész kancsó bort... Mire az idősebb Pas­ka a fejtegetése végé­hez ért, a legény már kivágódott a konyhaaj­tón, nekirugaszkodott a falunak az ő fájdalmas képével. A lecke óta állítólag nincs rá pa­nasz, azt mondják, igen csendes, átlag fiatalem­ber lett. Griff Sándor tsz-eknél a szociális, bizottság. Ez a bizottság hivatott arra, hogy segítsen a rászorultakon, elsősorban az öregeken. Éppen ezért, a meglevő ala­pokkal úgy kell gazdálkodni, hogy kellő időben eljusson a rászorulóhoz, viszont munká­jukban ne forduljon elő a sab­lonosság, egyenlősdi sem. Van­nak öregek, akiknek gyerme­kei, hozzátartozói yannak, ál­lamunktól is megkapják az öregségi járulékot. Vannak azonban olyanok, akiknek nincs hozzátartozójuk, igen nehéz körülmények között él­nek. Sok esetben a beszerzés, a tüzelő és egyéb ellátás is nehéz. Az ilyen öregeknél kell az emberség, segítség, támoga­tás elsősorban. Ilyen esetben gyorsan dolgozzék, intézked­jék a szociális bizottság. Helyes kezdeményezés az egri járásban, hogy időnként megtartják e bizottságok az öregek találkozóját, ahol job­ban megismerik helyzetüket, értékelik a munkaképes öre­geknek a tsz-ben végzett mun­káját. A fegyelmi bizottság műkö­dése szintén igen fontos s tsz-ek életében. Nagy segítsé­get tudnak adni a tsz vezető­ségének, mivel a fegyelmi ügyeket átveszik vállukról. A termelőszövetkezetben dolgozó bizottságok jó munká­ja nagy mértékben elősegíti a szövetkezeti demokráciát, a közös gazdaságok belső életét. Szarka István az Egri Járási Tanács ÁB-elnöke SZTK emberei kintjártuk al­kalmával keresnék fel a szo­ciális bizottságok elnökét. Járásunkban is vannak tsz- ek, ahol az ellenőrző bizottsá­gok már betöltik szerepüket. A közgyűlést esetenként tájé­koztatják, amikor arra szük­ség van. Ahol egyes ellenőrző bizottsági tagok munkája nem kielégítő, ott létszámukat ki­egészítik. Hiányosság volt az első idő­ben, hogy e bizottságokban a nők háttérbe kerültek, holott a tsz-ben a nők aránya elég magas. Másik nagyon fontos kérdés az ellenőrző bizottság munkájában, hogy ne legyen függvénye a tsz vezetőségének, hanem mint egymás mellé rendelt szerv, segítse, támo­gassa a tagság célkitűzéseit, így lesz egész a vezetés és jó a termelőszövetkezeti bizottsá­gok munkája. Egyes emberek a tsz-ekben úgy tekintik az ellenőrző bi­zottságot, mintha az „a tsz rendőre” volna. Az igazság az, hogy nem rendőre, hanem minden embernek a segítője. Munkáját az egész tagság ér­dekében végzi, erről időnként köteles' számot adni a tagság­nak a közgyűlés előtt. Azért hangsúlyozzuk, hogy a „közgyűlés előtt”, mert egyes emberek, a tsz-ben úgy gon­dolják, hogy az ellenőrző bi­zottság elnöke bárhol, bár­mikor és bármelyik tsz-tagnak köteles beszámolni a végzett munkájáról. Ez helytelen fel­fogás. Nagyon fontos bizottság a A termelőszövetkezeti bi­zottságok jó működése egyik feltétele a szövetkezeti de­mokrácia érvényesülésének. Ezért szeretnénk néhány gon­dolatot e cikkben kifejteni e bizottságokról. Járásunk területén vannak termelőszövetkezetek, ahol az ellenőrző bizottság tevékeny­sége alig érezhető és leginkább zárszámadáskor szereznek csak tudomást létezéséről, amikor a zárszámadási beszá­molót jóvá kell hagyni és arról tájékoztatni kell a közgyűlést. Igen fontos, hogy a termelő- szövetkezetekben az ellenőrző bizottságokat ilyen formális létüktől és szerepüktől meg­szabadítsuk. Hiányosság az is, hogy a felsőbb szervektől leggyakrab­ban kint járók nem keresik fel e bizottságok elnökeit, sem tagjait. Nem érdeklődnek köz­vetlen tőlük a tsz-ben folyó munkák menetéről, az eredmé­nyekről, hiányosságokról, noha az sok esetben hasznos volna, így ezeknek az bizottságok­nak elnökei és tagjai úgy gon­dolják, hogy az ő feladatuk nem is olyan fontos, hiszen csak a tsz-elnökkel, vagy más ismert vezetővel tárgyalnak a felsőbb szervek. Kérdés az is, milyen segít­séget kellene adni az ellenőr­ző bizottságoknak? Több faj­ta segítségről lehet szó. A járási bank és a járási me­zőgazdasági osztály könyvelői­nek a szakellenőrzésben kelle­ne több segítséget nyújtani. Helyes lenne az is, ha az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents