Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-25 / 95. szám
?S" 1M2. április *5., szerda NEKCJSAQ 3 Szerdán — szabad délután Látogatás a selyp-vörösmajcri vájármtézsiben Jóllehet, ez az intézet már túlnőtt a tíz év előtti keretein, ma is úgy él a köztudatban — vájárintézet. Innen kerültek ki azok a fiúk tíz éven keresztül, akik az új, nagy bányatelep fiatal vájárutánpótlását biztosították. S hogy ma már főleg foánya- élektrolakato- sok mondhat- hatják ottho- hónuknak az intézetet, az csak a korszerűsödést, a bányaipar gépesítését, fejlődését igazolja. Itt tettünk látogatást egy szerdai napon, amikor nincs semmi kötött foglalkozás, amikor a fiúk azt csinálják, ami a legkedvesebb szórakozásuk, elvégzik a levélírást, aztán ki a klubban, ki a szabadban folytatja kedve szerint a napot. Mit is csinálnak egy ilyen szabad napon? A tantermek üresek, tanítás nincs, mégis találni itt is ott is egy-két érdeklődőt Mivel ismerkedik Hornyok György, Tőtök Sándor és Bodor István? — Nem éppen ismerkedünk, ismerjük mi már a föld feletti szállító-berendezést csak olyan érdekesek ezek a szemléltető eszközök, hogy az ember szívesen nézegeti tanulási időn túl is — válaszol egyikük mosolyogva. Am a tantermi nézelődésnél talán érdekesebb ezen a délutánon a szobák csendje. Mert csend van, senki nem zavarja a másikat, hiszen a munka lent a bányában, a tanulóknak sem majális, így a szabad időt sokan pihenésre fordítják. Űj foglalkozás kapott lábra a fiúk között — üveget fonnak. A zöld, fehér, hosszúkás és hasas üvegek a szorgos, ügyes kezek nyomán szebbnél szebb mintás korsókká varázsolódnak, s bizony, magam is kedvtelve nézegettem a kész munkákat — Ki hozta „divatba” ezt a munkát? nézek körül az egyik szorgosan munkálkodó szoljában. — Tóth Imre szereti csinálni, így aztán mi is megkedvelkinek van saját könyvtára, mert a fizetés napján mindig vesznek, ki mennyit bir és kit mi érdekel. A klubszoba, bizony, egy kicsit elszomorító látvány. Amolyan 45-ös kinézete van, mint amikor birtokukba vették az emberek a kastélyokat, s egyet kineveztek ilyen kultúrhely-félének. A szobák példás rendje, a fiatalok ruházkodása élénk ellentétben áll ezzel az elhanyagolt helyiséggel. Nem szeretik a fiúk? Nincs aki rendben tartsa? Vajon mi oka lehet ennek? Nem kutattam, mert talán meg se tudták volna mondani. Pedig ott a tv is, és azt hiszem, nem közömbös senki számára, hogy milyen körülmények között hódol sakkozó, olvasó, vagy éppen tv-nézőkedvének?! Jól érzik itt magukat, szeretnek itt lenni, csak éppen az nem jó, hogy valóban, életük egy kis átmenetének tekintik csak az otthont, s nem otthonnak, másként nemcsak a szobák, de a klub és a kert is olyan lenne már, mint a tantermek és a szobák! Cs. Adám Éva Azért szabálytalan ez a tudósítás, mert az eseményről már írtunk, s ez a cikk nem akarja kiegészíteni az előbbit. Nem azt mondja el, hogy még kik szólaltak fel, hogy még mit mondtak el, inkább a légkörről, az értekezet légköréről akar tudósítani. Az egyik járási székhelyen tanácskoztak a földművesszövetkezeti üzletek és italboltok vezetői. Másfél év után ismét összehívták őket, mert sok volt a leltárhiány, a szabálytalanság, a súlycsonkftás és a gondatlan kezelésből eredő kár. Beszélt a járási kereskedelmi felügyelő, a MÉSZÖV két osztályvezetője és egy vendég, aki a büntetőjogi következményeket ismertette. Nem sok dicséret hangzott itt el: a beszámolók kínos pontossággal (helyesen) elemezték a hiányosságokat. Elég nyomott volt a hangulat: nem is csoda, hiszen akik beszéltek, mintha csak vádiratokat olvastak volna fel. (Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a hallgatók nem türelmetlenkedtek, közbeszólásaikkal nem zavarták az előadót.) És következtek a felszólalások. A boltvezetők nem cáfoljál akadályozta meg Tóth Imre és Pintér Gyula „fő” üvegfonók (Foto: Kiss Béla) tűk. S hogy örülnek otthon egy-egy ilyen ajándék üvegnek! — lelkesedik Varga Tibor. A klubszobában minden asztal foglalt Sakkoznak. A napsugár csalogatása sem elegendő a fiúknak ahhoz, hogy kedvenc szellemi sportjuktól elszakadjanak. Ám, amikor a hívó szó csendül, mindannyian elindulnak a szertárak felé és fogják a lapátot, ásót kerti szerszámokat mert a nagy parkot ezen a nyáron már olyannak akarják látni, mint ahogyan ez egy intézethez — ahol ennyi fiatal él együtt — méltó. Az ablakokban itt is, ott is feltűnik egy érdeklődő fiú, egyiknek kabát, kefe a kezében, a másik éppen a cipőtisztítástól kelt fel a nagy kerti nyüzsgésre, őket felmentették a munka alól: készülődnek, moziba mennek este. Hová? Hát ki Selypre, ki máshová. Az intézetben nincs mozi. Ahogy elnézem, a könyvtár is elég szegényes, bár azt elmondták a fiúk, hogy mindenEgy amerikai kutatólaboratóriumban — állítólag — olyan sűrű vegyianyagot dolgoztak ki, amely nagyrészben kizárja illetve nem engedi át az atomsugárzást. A hír első olvasásra I legalábbis meglepő, második olvasásra örvendetes, a harmadikra — elgondol kodtató. Igaz: kitűnő dolog, hogy a tudomány — állítólag — védelmet talált az atomsugárzás ellen, amelynek pusztító erejét Hirosima is példázza. Kitűnő találmány ez a „sűrű .. .„rf/flßj vegyianyag’’ éppen a kutatólaboratóriumban dolgozók számára is, — s ez az ami örvendetes. De van olyan érzésem, hogy az amerikai atompropaganda — ha igaz e vegyianyag atomsugárvédelme! — éppen az atomfegyverkezés propagálására akarja majd felhasználni e csodaszert. Márpedig minden csodaszernél jobb az atomsugárzás ellen, — az atomfegyver-kísérletek megszüntetése. Az lenne a „legsűrűbb” vegyianyag! (— ó) Szabálytalan tudósítás tak semmit, elismertek mindent — jogos volt a kritika De ők is tettek néhány bíráló észrevételt, a felsőbb szervekre, és itt kezdődött a baj. A felszólalók között voltak gyengébb szívűek és érdeseb- bek. Volt akit sértett, hogy úgy beszéltek a kereskedőkkel, mint született csalókkal. Az elnökség a bíráló megjegyzésekre nem valami jószándékkal reagált, s nem is ilyen felszólalásokat várt. Arra számított, hogy önkritikusan kiki a maga problémáival, hibáival foglalkozzék. Általában így is történt, de amint ehangzottak az első vezető szerveket bíráló szavak, amint az első felszólaló megemlítette, hogy néha lelket- lenséget, hozzá nem értést, rosszindulatot tapasztalt megyei, járási vagy éppen körzeti szinten, s hiányolta a felsőbb szervek segltőkészsé- gét, nyomban -közbeszóltak — az elnöki asztaltól. Különösen élénk ellenszenvet váltott ki az a boltvezető, aki sérelmezte, hogy mind ez ideig nem alakult ki a jó, a munkát serkentő légkör, az élénk kapcsolat a vezető szervek és a falvakban dolgozó boltosok között. Irigykedve említette az egyik kisker-boltban dolgozó kollégáját, aki ha valamire szüksége van, telefonon beszól a központba, úgymond: „Dezsőkém, ez meg ez kellene nagyon sürgősen ...” Nem is fejezhette be a felszólalást, háromszor szólt közbe az elnöki asztalnál ülő megyei kiküldött, aki míg a saját beszámolóját tartotta, élvezte a hallgatók türelmét. — „Ki akadályozta meg eb1 ben?” — csapott le a boltosra, A közbeszóiás hangneme sem olyan volt, hogy buzdítana az éppen hiányolt légkör kialakítására. A felszólalásra adott válaszában aztán feltette a koronát az előbbi, egyébként sem túl konstruktív riposztjára, amikor kijelentette: tudomása szerint nincs a központban Dezső, így a boltos hiába is telefonálna, hogy „Dezsőkém, erre meg erre lenne szükségem.” ö talán szellemesnek találta a választ, de nem derült rajta senki, úgy látszik, nem volt humorérzékük a hallgatóknak ... Már a közbeszólás: „Ki akadályozta meg ebben?” — ez is elég furcsán hangzott. Nyilvánvaló, hogy az együtt dolgozók, a munka hierarchiájában egymásra utaltak, jó kapcsolata, a köztük levő baráti, valóban elvtársias légkör segíti a munkát. Baj, ha ez még eddig nem alakult ki. Magától persze nem megy ez s „mindkét félnek” lépéseket kellene tennie egymás felé. És ha a megyei küldött úgy érzi: azzal, hogy eddig nem akadályozta a jó kapcsolatokat, mindent megtett a kollegiális légkörért — téved. Az „olvadás” politikai téren is előbb a magas fórumokon kezdődött. Természetes lenne» ha ez a MÉSZÖV berkeiben is így történne. S ha már a kezdeményezést elmulasztották a vezetők — legalább támogassák. Ne így! Illetve, ne csakúgy, hogy — nem akadályozzák. Krajczár Imre Érdemek . A közelmúltban Lemnitzer tábornok, amerikai vezérkari főnök magas amerikai kitüntetéssel díszítette Minoru Genda japán tábornok zubbonyát. Persze annak rendje és módja szerint a kitüntetést meg is indokolta, Genda tábornok 1959. júliusától 1962. márciusáig jelesen tevékenykedett Amerika szövetséges hadseregének egyik vezetőjeként. Az indokolásra kétségkívül nagy szükség volt, egyébként azt hihetnénk, hogy a tábornok urat második világháborús érdemeiért tüntették ki. Genda ugyanis egyik tervezője és kivitelezője volt az 1941-ben Pearl H -bour ellen intézett japán orvtámadásnak, amelynek következtében 8 nagy amerikai hadihajó elsüllyedt és 5000 amerikai katona életét vesztette. Genda nemrégiben kijelentette, hogy a Pearl Harbour elleni támadás sajnos, nem volt elég hatékony és romboló erejű. ötezer amerikai hősi halott foroghat a hullámsírban — gyilkosuk amerikai kitüntetést kapott. Még szerencse, hogy vannak „érdemei” is... t«nfiiliiaiiliiliiliil<iliiltlliiBiiliiliiliiliiliililllllitliilii«iiiiiiiiliiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiii)iiiiii|iiiiiiiiiiiiiiiHtiililiiiiiiliiliiliiBiiliiiiiiiil(iiii iiiiiiiliilliliiliilHliiliilii«i!l!iiiiiniii»i..»iiiwiiiiiiiii«ii*iiiiiiiiiiiiii«itiii«iiti!iuiiiiii«iiiniM»i!iii*iniiliiliilHiii*iiiiui!«iiiiiiii«iiiiHi!«!;ihiiiinii;«iiiii|iiiii«»müiniiuiiintti Az IBERIA nevű spanyol repülőtársa- ság gépe nyugat felől megkerülte a Pireneusokat, és San Sebastian körzetében átszelte a francia—spanyol határt. A felhők réseiben rozsdavörös cseréptetők, friss szántások csíkjai, s köztük itt-ott zöld szigetek villantak fel. Majd újra sűrű fellegek takarták el a földet, amelynek havas hegyonmai csak ritkán bukkantak elő. Legtöbb úti társunk turista volt, ezért aztán a gépen sokféle beszéd, főképp angol és francia szó járta. A nyugat-európai és az egyesült államokbeli turisták március végétől kezdve, minden évben valósággal özönlenek Spanyol- Országba. Az utasok már a repülőgépen a „napfényes Spanyolország” nevezetességeit hirdető prospektusokat lapozgatták. Spanyolország — a külföldi segélyen kívül leginkább az idegenforgalom révén jut valutához. A Párizs—Madrid repülőút alig két és fél óra hosszat tart. A barajasi repülőtéren értünk földet. Az idő borongós volt; eső szemerkélt, mindenütt tócsák csillogtak. Semmi sem emlékeztetett a „napfényes Spanyolországra”. Iliegejtően szép város Madrid. Belváro-‘-'ú sában pazar palotákat, gépkocsikat, játékkaszinókat és éjjeli mulatókat láthat az ember. A városnak ebben a részében elegáns, jól öltözött járókelők vannak. Minden a túláradó gazdagság, az általános virágzás látszatát kelti. Ha az idegen megvásárolja az újságot, azt olvashatja, hogy a tőzsdén emelkedtek az árak, hogy a tömeg megostromolja a pályaudvarokat, és mondjuk a sevillai gyorsra három nappal előbb kell jegyet igényeimé az utazónak. — Ejnye — dünnyögi magáiban a tájékozatlan külföldi. — Úgy látszik, Spanyolország elemében van! No, lássuk csak!... Néhány nap, vagy hét természetesen kevés ahhoz, hogy megismerjünk egy országot. Ennyi idő alatt csak benyomásokat lehet szerezni. Különösen áll ez Spanyolországra. De azt minden látogató megérti és láthatja, hogy L mai Spanyolország súlyos ellentéteiktől tér- s. Spanyolországi képek Maradjunk a Madridban látottaknál. Egyes részei világváros jellegűek, vannak azonban olyan utcái, mint a Jósé del Quan, ahol olyan látvány tárul a járókelő elé, amelyre majd mindig borzongva gondol vissza. A szó igazi értelmében emberi lakóhelyekről itt — néhány méterre a tízemeletes épületóriásoktól — beszélni sem lehet. Roskatag, alacsony fészerekbe juthatunk itt, amelyeknek tetejét ru- dakra szerelt bádog- és furnirlemezekböl tá- kolták össze. Ezek a „házak” még csak megvédenék valahogy a napsugaraktól, de teljesen felmondják a szolgálatot a tavaszi-őszi záporok és a téli esőzések idején. A kidőlt- bedőlt fészerekben felnőttek és gyermekek tömegei laknak. Annak ellenére, hogy legalább a fővárosban Franco igyekszik eltüntetni a szégyenfoltot, a város kapui előtt több mint tízezer ember lakik barlangokban, akiket szeretnének barakkokba költöztetni, ha megtalálná a fasiszta diktatúra azt az eszközt, amivel a barlangokból ki lehetne csalogatni őket. A barlanglakok ugyanis nem fizetnek semmiféle adót. A Cibeles téren van Madrid banknegye- de. Banco Central, Banco de Bilbao — csillognak a feliratok egymás hegyén-hátán. Közvetlen mellettük van a spanyol parlament épülete. Ezeken túl kezdődik az üzleti negyed. Az árak igen magasak. Túltermelési válság mutatkozik az alacsony termelés mellett is. Spanyolországban soha nem volt fejlett az ipar, legkevésbé a nehézipar. Franco 25 éves uralma alatt nemhogy semmit sem tett az ipar elmaradottságának megszüntetésére, hanem még a polgárháború előtti színvonalat sem tudta tartani. A termelés a kapacitás 50 százaléka körül mozog. Ha érdeklődünk a bennfentesektől ennek okairól, készek a válasszal: — A spanyol munkások nem szeretnek dolgozni. Inkább éheznek, családjukkal együtt. Arra viszont nem tudnak válaszolni, hogy akkor miért állnak mégis hosszú sorok a munkaközvetítő irodák előtt Nem lehet tudni pontosan, hány ipari munkás van jelenleg munka nélkül, mert erről a lapok nem írnak, hivatalos kimutatások nincsenek. De Madridban rengeteg olyan építkezést látni, amelyek mellett az állványok ki tudja mióta állnak ott és semmi kilátás nincs arra, hogy folytassák, még inkább, hogy befejezzék a munkálatokat. így aztán érthető, hogy a spanyol nép életszínvonala ma Európában talán a legalacsonyabb. Egy munkás havonta 6—800 pesetát keres. Ebből lakbérre 2—300 pesetát kell adnia. Egy kilogramm burgonya 12 peseta, 1 liter olaj 22 peseta. Egy kilogramm szalonna 90 pesetába kerül. A spanyol nép tehát nyomorog, ugyanakkor a gazdagok óriási nyereségre tesznek szert. 1930-ban 2800 milliomos volt az országban, 1946-ban 14 000. Azóta több mint 30 000-re nőtt a milliomosok száma. A föld egy része kis számú földbirtokos kezében összpontosul. A hárommillió nincstelen szegényparaszt és ugyanannyi mezőgazdasági munkás helyzete minden képzeletet felülmúl, sokan otthagyják a falut, abban a reményben, hogy a városban megkereshetik betevő falatjukat. ÍVJ adridi sétáink során megnéztük a mű1*-* veit világ egyik legnagyszerűbb kincstárát, a Prado Múzeumot. A múzeumban Velasquez, Goya, Greco, Rubens, Tizian, Raffael képein kívül megtalálható a festőművészet számos más kiemelkedő alakjának alkotása is. A képtárban mindig sok a látogató. A spanyol beszéd azonban ritka, mint a fehér holló: a legtöbb látogató angol, amerikai és francia turista. Az idegenvezető szerint 252 Goyaikép van a Fradoban, de külön termekben láthatók Murillo, Rubens és Greco képei U. Általában sivár a spanyol főváros kultu-« rális élete. Operája nincs. Szórakozni legfeljebb mozikban, mulatókban és kabarékban lehet. A színház- és mozijegyek ára nagyon magas. Vasárnap pedig a jegyár a hétköznapinak kétszerese. A színházak félig üres nézőterek előtt játszanak. A világirodalom legnagyobb alkotásai indexen vannak. Az egyház kezében van az iskolák több mint kétharmada. A Madridban járt idegent rendszerint megkérdezik, látott-e bikaviadalt. Természetesen mi is kíváncsiak voltunk rá. Határozottan érdekes, de mindenekelőtt véres, vad és könyörtelen játék ez. Minden nagyobb városban van aréna, ahol vasárnaponként ősrégi szokások között leszúrnak 5—6 bikát. Sok regény, költemény szól a torreádorokról. A kiváló matadorok dúsgazdag emberek. A másik leggyakoribb kérdés — milye- nek a spanyol nők? A spanyolok nagyon büszkék arra, hogy — mint mondják — Európa legszebb lányai, az Ibériai félszigeten élnek. A fekete csipkekendővel leterített fejű, tökéletes alakú, fekete hajú, kreol bőrű sze- nyoriták szépen. Ízlésesen öltöznek. Többnyire sötét szinű ruhában járnak. Az udvarolni szándékozónak igen nehéz dolga van itt. A spanyol szokások igen szigorúan örködnek a ' női erkölcsön. A lányok rendszerint szüleikkel, vagy testvérükkel mennek az utcára és persze — jegyesükkel. Nagyon szeretik a táncot. A modern táncokat is ismerik, de többnyire a spanyol kettőst és más népi táncokat járnak. Sok mindent láttunk Spanyolországban, de a spanyol élet sok fontos jelenségét nem ismerhettük meg. Az idegenvezetők a külföldieknek nem a mai, hanem a romantikus, az egykori nagyság fényében fürdő országot mutatják. Amikor elhagytuk Madridot, magunkkal hoztuk az egyszerű spanyol emberek nehéz sorsának emlékét és mindennél beszédesebb kézszorítását, amelyek meggyőztek bennünket arról, — nem lehet tartósan az az elmaradottság, a kulturálatlanság honává tenni azt az országot, amely Cervantest, Goyát, Garcia Lorcát adta az emberiségnek. & L.
