Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-03 / 78. szám

1962. április 3., kedd NÜPOJ8AG 5 Az élet élni akar Nem túlzás, hogy lassan már két évtized telt el és mi még mindig és újra a náci bűnö­sök dolgait hánytorgatjuk? Nem túlzás, hogy lassan már két évtized után — az újszü­löttből férfi vált ennyi idő alatt — mi még mindig és újra keressük, kutatjuk azo­kat, akik felelősek voltak egy rettenetes történelmi korsza­kért? Hát két évtized nem volt elegendő, hogy elévüljenek a bűnök, megbocsáttassanak a vétkek? A tatárjárásra közel nyolc évszázada emlékezünk! A tyúklopás bűntette elévül­het és megbocsátható egy vé­tek két évtized távlatából: ha van, ki tud megbocsátani, s ha van miért megbocsátani. De hogyan lehet megbocsá­tásra gondolni 27 millió halott 4S emlékének árnyékában? Ho­gyan lehet egyszerű és megbo csátható, elévülő véteknek te­kinteni nyolcmillió elpusztí­tott embert, akiknek zöme a koncentrációs táborok krema­tóriumain keresztül „távozott az élők sorából”? Hogyan le­het elfelejteni, bocsánatos bűn­né szelídíteni a világot lángba borító tűzvész piromániásai- nak tetteit, akik saját ifjúsá­gukat sem kímélve minden száz fiatal német közül hat­vanhármat öltek meg, vagy tettek nyomorékká? A rettegés órái, napjai évek­ké nyúltak, s ezek az évek örök mementóként szívódtak fel az emberek emlékezetébe. Onnan azokat kitörülni nem léhet, de vétek is lenne meg­tenni, ha lehetne is. Nem fe­lejteni kell, hanem émlékezni, nem megbocsátani, hanem gyűlölni, mert itt a gyűlölet hirdetése a legmélyebb embe­ri humánum, a legkristályabb szeretet védelme is egyben. A gyilkosok elleni gyűlölet az él­ni akarók melletti szeretet! Eichmann, Globke és a többi­ek, kis és nagy gyilkosok, vég­rehajtók, vagy végrehajtatok, a halál rémei új hadseregének szervezői. Nem egy embert öl­tek meg, s nem százat, még csak nem- is ezreket, hanem milliókat és százmilliókat tet­tek tönkre szellemileg, jellemi- leg, emberileg és gazdaságilag. „Németország hatalmas kin- zókamra volt. Az áldozatok halálkiáltásait meghallották az egész világon”, — ezt Robert H. Jaksan amerikai fávádló mondotta a nürnbergi törvény­szék előtti vádbeszédében, s rögtön hozzátehetjük, hogy e kinzókamra számára az egész világból szállították az örökös utánpótlást. Oroszokat, ukránokat, len­gyeleket, magyarokat, zsidókat, franciákat, németeket, kom­munistákat, antifasisztákat és még azokat is, akikkel szem­ben még a gygnú is csak gya­nú volt. m Igaz, mindez húsz évvel ez­' előtt történt. Bocsássuk meg, felejtsük el. Volt Nürnberg, volt Budapest, és Varsó, és számos más tör­A tizenhét esztendővel ez­előtti nagy fordulat a magyar nép egy egész régi világát söpörte a történelem lomtá­rába. VannaJc fogalmak, sza­vak, amelyeket irgalmatla­nul eltörölt a felszabadult nép uralma, amelyekre már csupán mi, idősebbek emlé­kezünk, és amelyeket a fel- szabadulás utáni generáció nem, vagy csak könyvből is­mer. Bizonyosodjunk meg, hogy valóban így van-e?... ★ Az egri Kertész utcai tizes számú Általános Iskola VII. osztályában teszünk látogatást. Kíváncsisággal teli, csillogó fiú- és lányszemek tekintenek felém, kivált, amikor elmesé­lem jövetelem célját. — Ki tudja ki, vagy mi a komornyik? — szól az első kérdés. Néhány pillanatig mé­la csend a válasz, majd csak Merczel Pista keze lendül a magasba. — A komornyikok gazdag emberek, földesurak inasai voltak, akiknek uraikat ki kel­let szolgálniok. Az egész osztályban már csak Pista ismerte a „komor­nyik” fogalmat, azt is csak re­gényből. Arra a kérdésre, hogy mi, vényszék, ahol 1945-ben és még utána is felélősségre von­ták a hóhérokat és átadták őket az ítéletvégrehajtóknak. Rendben van: bocsássuk meg és felejtsük el, de fogjuk be a fülünket. Fogjuk be, mert „az ablak alatt a Wermacht masírozik", csukjuk be sze­münket, hogy ne olvassuk Günter Dürig, a tübingeni egyetem államjog professzorá­nak szavait: „Egy napon meg­adjuk majd a jelt, felkelést robbantunk ki és akárhány mártírja lesz a harcnak, Nagy- Németország (A Nagy-Német- ország SS hadosztály. A szerk.), gárdák törvényéihez híven, elsőként sorakozik majd fel...” Rendben van, bocsás­sunk meg a nyolcmillióért, a 27 millióért, külön a hétmillió szovjet áldozatért, a hatmillió lengyelért, a Don-kanyar száz­ezres magyar „hősi halottjá­ért”, feledjünk el mindent és évüljenek el a vétkek. De bétiltották a Német Kom­munista Pártot. Be akarják tiltani a Náciz­mus Üldözöttéinek Szövetségét. A Wermacht-Bundeswehr csizmák újra menetelnek ..; A szónokok újra szónokol­nak és atomfegyvert követel­nek és nagy német élettérről álmodoznak és SS nagygyűlé­seket tartanak, és fasisztáit ülnék vezető posztokon, és fa­siszta szervezetek szerveződ­nek, és nem porosz kardot, de amerikai gyártmányú rakéta­fegyvereket csörgetnek... Mennyi „és” és mennyi még! Es a világ aggódva figyel' Nyugat-Nómetország fasiszta torzóvá való fejlődését. Igaz: van másik Németország is. Igaz: van példa arra, hogyha kö­nyörtelenül fellépnek a náciz­mus és képviselői ellen, akkor a német nép is nagyra és bé­kére, alkotásra és együttműkö­désre hivatott nép, mint mind­egyik, szerte a világon. Hogy­ha! De ezt nem teszik a bonni Németországban, de teszik en­nek az ellenkezőjét, akkor, amikor egyesek azon töprenge­nek: nem túlzás-e, hogy lassan már két évtized telt el és mi még mindig és újra a náci bű­nösök dolgait hánytorgatjuk. A bűnök nem évültek el és a vétkek megbocsáthatatla- nok! Azok is, amelyeket húsz éve, sőt, még több, hogy elkövettek az emberiség ellen, de azok is, amelyeket most követnek el, vagy legalábbis szeretnének elkövetni. Emlékezni kell örökké! Hogy ne kelljen harcolni ellenük, — örökké. Az élet, élni akar! Gyurkó Gézi Megrövidült a fásítási idény A márciusi tél az erdészek és a íásítók munkáját is hát­ráltatta. Március 10-én kez­dődött a fásítási hónap, de húsz napot kellett várni, hogy végül maga a munka is meg­indulhasson. Az Országos Er­dészeti Főigazgatóságon kö­zölték, hogy a csemeteker­tekben most már teljes erő­vel folyik a suhángok és a csemeték kiemelése. A fagy­tól felengedett föld az ország nagy részében alkalmas a fa­ültetéshez. Természetesen a fásítási hónap befejezése után is lesz még lehetőség erre a munkára, de mivel várható, hogy a növényekben hamaro­san megindul a nedvkerin- gés, a fásítási idény nagyon megrövidül. Az erdészek azt szeretnék, ha a következő hetekben mintegy 3000 hek­tárnyi területen elvégeznék a korábbi fásítások pótlását és emellett néhány ezer hek­táron új telepítésekre is sor kerülne. Az éves terv ugyan­is 14 400 hektár, s ez nem maradhat mind őszre, hiszen az időjárás akkor is okozhat nehézségeket és a kapások betakarításából adódó felada­tokkal is számolni kell. Az erdészek most a fiata­lok fokozott segítségét kérik a feladatok megoldásához. Azt szeretnék, ha a fásítás­nál évről évre rendszeresen közreműködő „törzsgárdán” kívül minél több KISZ-fiatal és úttörő kapcsolódna be a szép munkába. (MTI) A MÉRLEG KÉT OLDALA... Így látja a vevő... és így látja az eladó... {Szegő Gizi rajza) Horton találkoztak a hatvani és horti KISZ-fíatalok Szombaton délután a hatva­ni Bajza József Gimnázium I. A. osztályának KISZ-fiataljai külön autóbusszal Hortra lá­togattak, s a horti Petőfi Tsz és a gépállomás KlSZ-fiatal- jaival együtt közös klubdélu­tánt rendeztek. A mintegy 100 fiatal és meghívott vendég kellemesen szórakozott a gép­állomás kultúrházában A klubdélutánon megjelent fiatalok vidám szellemi vetél­kedőt is rendeztek. A jó han­gulatért elsősorban Volmut László, a gépállomás laborató­riumának vezetője, a szellemi vetélkedő játékvezetője érde­mel elismerést. A zsűri, amely­ben Molnár Jánosné, a Petőfi Tsz elnökasszonya, Dudás Já­nos, a gépállomás főmérnöke és dr. Bartos Imre, a hatvani Bajza Gimnázium igazgatója foglaltak helyet, Pittner Olga gimnazistának és Leopold Fe­renc horti KISZ-fiatalnak ítélte az első díjat. A vidám műsor után a gép­állomás ebédlőjében teáztak a fiatalok, majd tánc követke­zett. (r) A megfelelő embert — a megfelelő helyre ? Kuba, Brazília, Guatemala, Argentína... A napihírekben szereplő latin-amerikai or­szágnevek puszta felsorolása is tanúsítja, milyen igaza van ifj. Rowland Evansnek, ami­kor a New York Herald Tribu­ne-ban így sóhajt fel: „Elkés­tünk Latin-Amerikában,” Nos, ezt az alapos amerikai késést lenne hivatott behoz­ni az Alianza para Progreso, Kennedy elnök nevezetes „Szövetség a Haladásért" jel- szavú segélyprogramja, mely­nek végrehajtása azonban igen-igen lassan halad. Pe­dig, megmondja Mr. Evans is, annak — legalábbis Wa­shington számára — nem lesz jóvége. A cikkíró drámaibb szóhasználatával: „Ha a Szövetség a Hala­dásért megbukik, két eshető­séggel kell számolnunk. Az egyik: ázsiai típusú semle­gesség, amely futótűzként terjed majd el az egész kon­tinensen. A másik: Latin- Amerika kommunista lesz.” Talán nem kell hozzáten­nünk, hogy a két eshetőség közül Evans úr az elsőt tart­ja a „kisebbik rossznak” ... És mit tesz Washington, hogy a „kisebbet” és a „na­gyobbat” egyaránt megpró­bálja elkerülni? Kinevezi — olvassuk a Newsweekben — Richard Bissell urat az Ali­anza para Progreso legfőbb tanácsadójának. Ez a 4 Mr. Bissell pedig azonos azzal a Mr. Bissellcl, aki esztendeje a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) főembereként szervezte és irányította a Ku­ba elleni inváziót, amely — mint ismeretes — csúfos ku­darccal végződött. Ügy vél­jük, érthető, ha kíváncsian várjuk, hogy Bissei úr főta­nácsadásával vajon az Ali­anza para Progreso — milyen eredménnyel jár majd?... (sp) Felszabadulási ünnepségek a megyében Április 3-án és 4-én tartják a megyében a felszabadulási emlékünnepségeket. Az üze­mek, vállalatok, hivatalok 3- án emlékeznek meg a nagy eseményről a délutáni órák­ban. A városokban és a járási székhelyeken 3-án este és 4-én kerül sor az ünnepségekre, a falvak lakóinak nagy része pedig munkával tölti április 4- ét is, az ünnepélyre csak es­te kerül sor. Egerben Kedden esté 7 óraikor kez­dődik a díszünnepség a Gár­donyi Géza Színházban! Az ünnepséget a Magyar Szocia­lista Munkáspárt megyei és városi bizottsága, a Hazafias Népfront megyei és városi bi­zottság, valamint a megyei és városi tanács szervezi. Ünnepi beszédet mond Furucz János elvtárs, az MSZMP Heves me­gyei Végrehajtó Bizottságának tagja, az SZMT megyei titká­ra. Az ünnepi beszéd után kultúrműsor következik, amelyben a Hámán Kató kul­turális seregszemlén legjobb eredménnyel szerepelt művé­szeti csoportok lépnek fel. így színpadra lép a Gyöngyösi Vá­rosi Művelődési Ház „Szocia­lista kultúráért” jelvénnyel ki­tüntetett vegyeskara, a Hatva­ni Vörösmarty Művelődési Ház Irodalmi Színpada, a karácson- di Művelődési Otthon népi tánccsoportja, az egri pedagó­gus énekkar, az Egri Állami Zeneiskola ifjúsági énekkara, a Szilágyi Erzsébet Leány­gimnázium kórusa és \az I-es számú Általános Iskola fiú­Régi fogalmak — mai fiatalok Csak a regényekből ismerik a grófot, tőzsdét, komornál — Gépészmérnök lesz a VII.-es Merczel Pistából vagy ki a „komorna", — már többen jelentkeznek. Tóth Gi­zella meglehetősen pontosan el is mondja, hogy az a letűnt vi­lág úrnőinek cselédje volt, László Magda pedig azzal toldja meg, hogy ma már n:m létezik és csak a régi világ éle­tét tükröző regényekben lehet vele találkozni. — Ki volt az a „föméltósá- gú asszony"? Konkréten ma már senki sem tudta, ki, mi lehetett a Horthy-világ e jellegzetes el­nevezésű figurája. Azt csak sejtették, hogy nagy, hatalmas úrnő volt, talán Mária Teré­zia, talán más, — mondták, Weiss Manfrédről is csak a kis Szegedi Barna tudta, hogy gyáros volt. A „gróf’-ot sem Misik Laci, sem Pifku Mária nem ismerte, Tóth Miklós csak sejtette, hogy valami gazdag gyáros, föld- birtokos, bankos lehetett. A kis Simon Imre tudta csak, hogy feudális időkből visszamaradt' főúri rang, méltóság, amely apáról fiúra szállt. — Mi volt a „tőzsde"? Hát bizony már rég nincs ilyen nálunk, nem is csoda, hogy nem tudták a gyermekek. Várallyai Pista azért valahogy az elevenjére tapint, amikor azt mondja, hogy „pénzgyár” volt. Csak az osztály legtöbbet olvasott tanulója, Merczel Pis­ta tudta, hogy a „kapitalisták gyülekező helye volt, ahol ki­cserélték péhzt érő részvényei­ket, spekuláltak vele”. így vesznek és kopnak ki lassan-lassan mai fiatalsá­gunkból a „régi világ” fogal­mai, emlékei. Ezeket már csak a regényekből, leírásokból, szüleik elbeszéléseiből ismerik. Na, de nézzünk előre is, hogy ezek a gyermekek, akik már nem, vagy csak messzi hírből ismerik a múlt elsöpört kre­atúráit, fogalmait, milyennek tervezik a maguk jövőjét, hol gondolják megtalálni életük célját. Gyöngy Pista, autó- és mo­torszerelő szeretne lenni, Ma­joros Laci pedig gépésztechni­kus. Tóth Miklós # géplaka­tos szakmát szeretné kitanulni, ha kikerül az iskola padjaiból. Visontai Erzsiké a kereske­delemben akar dolgozni, mint eladó, Lukács Klára, aki már­is ügyesen játszik zongorán és xilofonon, és Ambrus Tibor, akinek pisztonja most is ott nyugszik a pad tetején, zene­tanárok szeretnének lenni. Putnoki Tibort is érdeklik a motorok, autók — gépkocsive­zető lesz, ha megnő. A mai fia­talság erősen vonzódik a tech­nika iránt. A VII. osztály egyik legjobb tanulója, Mer­czel Pista gépész, vagy ve­gyészmérnök lesz. Az utolsó padban ül Vass Anna. Szereti nagyon az iro­dalmat. Kedvenc írója Puskin. „A kapitány leánya” című regényét már többször is elol­vasta. A költők? Azt feleli; „természetesen Ady Endre a kedvencem”. Máris sok érté­kes könyve van otthon, szere­ti, óvja, vigyázza és olvassa őket a jövő magyar irodalom tanárnője, a kis Vass Anna. Él Zsuzsi a természettudomá­kórusa) valamint az Egri Szim­fonikus Zenekar. Egerben a párt- és tömeg­szervezetek képviselői április 4-én a délelőtti órákban ko- szorúzzák meg a felszabadulási emlékműveket. Gyöngyösön zenés ébresztővel kezdődik az április 4-i műsor, amelyet a Gyöngyösoroszi Ércbánya fú­vószenekara szolgáltat. Dél­előtt ifjúsági váltó indul a fel- szabadulási emlékműtől, majd háztömbkörüli kerékpárver­seny következik, s még a ko­szorúzása ünnepség előtt elin­dulnak a Gyöngyös—Eger—■ Gyöngyös kerékpárverseny­zői is. A városi ünnepséget a gyön­gyösi Városi Kultúrotthonban rendezik, ahol Molnár Gusz­táv, a városi pártbizottság tit­kára tart ünnepi beszédet, amely után kultúrműsor kö­vetkezik. Délután a Lenin em­lékműtől hálastaféta indul a Kékesre. Az esti órákban fel­gyűlő hálatűzzel, Gyöngyösön és a városi kultúrotthonban rendezett munkás-paraszt-ér- telmiségi és katonatalálkozóval ér véget az ünnepi műsor. Hatvan városban 4-én koszorúzzák meg a Kossuth téri szovjet emlékművet, ahol Bartos Imre, a Hazafias Népfront városi tit­kára mond rövid beszédet. Délután a MÁV kultúrotthon­ban lesz nagygyűlés: az ünnepi előadást Iglódi Ferenc elvtárs, la járási pártbizottság titkára nyok iránt érdeklődik, — fő­leg a növénytan után. Ha va­lóra válik terve: természetrajz szakos tanárnő lesz. Tóth Gizi pedig fodrászmő, hiszen édes­apja is fodrász. Sokan még gondolkodnál', nem tudják merre fognak menni, ismerkednek a „komo­lyabb” élettel, ízlelik társaik kiforró terveit, de bizonyos, hogy megtalálják majd helyü­ket az életben. ★ Izvg-vérig mai gyerekek ők a Pisták, a Lacik, a Klárik^ és az Annuskák, akik még^ csak hírből is alig ismerik a' soha vissza nem térő múlt sötét árnyait, s határozottan tekintenek a jövőjük felé, várják terveik valóra válá lását. Ki a gépek mellett, olajosán, kék köpenyben, ki a tanári katedrán, vagy fe­hér köpenyben, egy mérnöki tervezőasztal mellett, vagy egy csemege-, vagy fodrász­üzletben, de megtalálják biz­tosan életük célját és értel­mét. Mert voltak bátor kezek és öklök, amelyek elhesse­gették a grófokat, a főméltó ságú asszonyt, a tőzsdét és a Weisz Manfrédokat, tizenhét esztendővel ezelőtt. Sugár István tartja. Az ünnepség után kul­túrműsor következik. Pétervásárán már 3-án megtartják az em­lékünnepséget a mozi helyisé­gében, április 4-én pedig csak sportrendezvények lesznek. Hevesen harmadikén lesz az ünnepi nagygyűlés, ahol Barna And­rás a járási pártbizottság osz­tályvezetője tart ünnepi beszé­det, majd a járási és városi művelődési otthon kultűrcso- portja mutatja be április 4-i műsorát. Füzesabonyban április 4-én fél kilenckor 8 párt- és tömegszervezetek megkoszorúzzák a szovjet hő­sök emlékművét, délelőtt tíz órakor pedig a kultúrotthon­ban megkezdődik a felszaba­dulási emlékünnepély, ' ame­lyen Szalag György, a Füzes­abonyi Állami Gazdaság igaz­gatója mond beszédet. A beszédet kultúrműsor kö­veti. Kormánykitüntetés, KlSZ-érdemérem és aranykoszorús kitüntetések a jó munkáért Tegnap délelőtt Egerben, a megyei KISZ-bizottság helyi­ségében adták át felszabadulá­sunk 17. évfordulója tiszteleté­re, valamint a KISZ fennál­lásának ötéves évfordulója al­kalmából a mozgalomban végi zett jó munkáért a KlSZ-ér- demérmeket és az aranykoszo­rús KISZ-kitüntetéseket. Misi Sándor elvtárs, a KISZ Heves megyei Bizottságának t titkára üdvözölte a kitüntetett fiatalokat és munkájukhoz to­vábbi sok sikert kívánt. Ez alkalomból a KISZ-érdemér- met Gere István, a KISZ me­gyebizottság úttörőtitkára, a- lamint Veres Albin, a Gyön­gyösi Vas- és Fémipari Válla­lat KISZ-titkára kapták. Ezenkívül aranykoszorüs XlSZ-jelvényt kaptak: Juhász Árpád, a Fiatal Agrárértelmi­ségi Tanács titkára, Mongyi Ferenc, az Egri Pedagógiai Fő­iskola KISZ-titkára, Nagy Sándor, az erki KlSZ-szerve- zet titkára, Szőlőst Margit, a poroszlói Béke Termelőszövet­kezet titkára, Tánczos Lajos, az ecsédi KlSZ-szervezet csúcs­titkára, Berecz Albin, a bél­apátfalvi cementgyári KISZ- szervezet tagja, valamint Ba­lázs János, a nagyrédei KISZ- szervezet tagja. Ugyancsak tegnap adták át Budapesten Kiss Kálmánnak, a gyöngyösi járási KlSZ-bi- zottság úttörőtitkárának, egy évtizedes kiváló ifjúsági mun­kájáért a Munka Érdemérem kitüntetést. K. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents